Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
1986. április 19., szombat Versmondó verseny Orosházán II magyar építészet századaiból O Virágos mennyezetek A pogányváraljai református templom festett mennyezete (16. század) Orosházán a Petőfi Művelődési Központ, a városi könyvtár, a KISZ, az úttörő- elnökség és a művelődési osztály közös szervezésében immáron húsz esztendeje, hogy áprilisban költészet napi vers- és prózamondó versenyt hirdet kisdobos, úttörő- és KISZ-kategóriában. A rő- és KISZ-kategóriában. Az idei ,hűvös áprilisi vasárnapon is sor került erre a szó varázsával melengető alkalomra, s a részvevők és a hallgatóság részére kellemes délelőttöt szereztek a versek és a mese- valamint novellarészletek. A vers- és az irodalmi alkotások tolmácsolása nem csupán azért fontos alkalom az ilyen találkozó a szó erejének nyílt lemérésére, hanem azért is, mert a szöveg érzelmileg felfűtött állapotban történő előadása az értelmezésnek is új lehetőséget ad. S az a jó, ha az értelmezés változataival találkozhatunk, mert az értékek kibontása így lehet csak nyilvánvaló. Ezért rendkívül fontos, hogy minél elmélyültebb legyen a felkészülés, az értelmezés, amelyben az irányító szövegértő igen nagy felSzépen magyarul - szépen emberül Név és névadó „Micsoda tanítás folyhat abban az iskolában, ahol a tanári szobát tyúkketrecnek, az igazgatóhelyettest dirisin- térnek nevezik a tanulók”? Egy tanárjelölt fogalmazott így a diáknyelvről írt dolgozatában. Nagyon jó oktató-nevelő munka folyhat ebben az iskolában. Még a legkiválóbb pedagógus sem érheti el azt, hogy az a tanuló, akit az említett tanári szobában megróttak valamiért, dühében ne nevezze azt tyúkketrecnek, vagy akivel az igazgatóhelyettes közölte a fegyelmi határozatot, mérgében ne nevezze őt dirisintér- nek a barátai körében, s ezek a szók ne szivárogjanak ■ki a diákok szélesebb rétegeibe. Lehet, nagyon szelleadatot vállal magára. Különösen a kisdobos és úttörő korosztálynál lényeges, hogy miként segítünk a szöveg megértésében, illetve, hogyan segítünk a szövegek megválo- gatásában. A megjelenítés módja aztán jórészt technikai kérdés, amiből az adottságokon túlmenően rendkívül sok mindent el lehet sajátítani, meg lehet tanulni. S mivel hagyományról van szó itt Orosházán, ebben, hogy a hagyomány nemes elemekkel bővüljön, igen fontos a készülés. Jövőre is lesz ilyen verseny, s sikerét az biztosítja leginkább, ha a szépírói szöveg ne csupán a pódiumra lépés előtti pillanatban kezdjen formálódni, hanem az egy kevéskét mindennapi életünk egy pilla- natja is lehessen. Kell hinnünk abban, hogy így nemesedhetünk, s akkor a vers is talán többet jelent a hétköznapokon is. A versmondó vasárnapon Orosházán a városból és környékéről csaknem ötvenen jöttek el, hogy fellépjenek a pódiumra. Öröm volt látni a családokat, akik követték a vers- és prózamondó gyermek választott szövegét, vele mes elnevezése a tyúkketrec az olyan tanári szobának, amely kicsi, és csupa nőtanárnak a tartózkodási helye, a dirisintér pedig az igazgatóhelyettesnek, aki az igazgatói határozatokat végrehajtja. Lehet a két elnevezés ötletes, de valami jó ízlésről egyik sem tanúskodik, s mindkettő inkább az elnevező lelki állapotára, nyelvi ízlésére és műveltségére jellemző, mint a megnevezettekre. Az újszülött kisgyermek csak a nemével befolyásolhatja a nevét, de azt a szülők választják ízlésüknek, nyelvi műveltségüknek vagy a kor szokásainak megfelelően. Az iskola a ragadványnevek melegágya. Egy Ke- ményffy nevű tanulót a társainak egy csoportja Kétef- ipszilonnak nevezett el, ugyanis gyakran kérdezték tanárai, hogyan írja a nevét, s a tanuló válaszából alakult ez a név. A tanulók másik csoportja Puhafinak csúfolta, tehát a hivatalos név közszói ellentétpárja izgultak, örültek, s így ők maguk is pódiumra léptek. Milyen jó lenne, ha minél több ilyen család szoronga- na jövőre az előadóteremben, akkor a családi légkör adná az igazi emberi kapcsolatokat is, a legszebb kristály- cseppek csillognának akkor. A verseny természeténél fogva olyan, hogy mindig vannak díjazottak és részvevők. Ez nem baj, mert mindenki szépsége megmarad, ha az alkalmat időnként felidézzük. A zsűri döntése alapján kisdobos-kategóriában első helyezés nem született Németh Gabriella és Tuska Tamás a II. helyen végzett, Csenki Éva és Kovács Anikó lett a két harmadik; úttörőkategóriában az első Fejes Dóra, második Perjés Zita, a harmadik pedig István Boglárka lett. A KlSZ-korosz- tályú középiskolás és dolgozó fiatalok versenyében Hegedűs Ildikó, a Táncsics Mihály Gimnázium tanulója lett az első, Kovács Gabriella, az OTP dolgozója a második, Rácz Gyuláné, a ruhagyár dolgozója pedig a harmadik helyen végzett. lett a ragadványneve. Mindegyik névnek van valami tárgyi alapja, végeredményben azonban az elnevezők szemléletmódját fejezik ki ezek a gúnynevek. Ha egy településén egy utca új nevet kap, elnevezhetik olyan személyről, aki ott született vagy abban élt, vagy volt valami köze ehhez az utcához, elnevezhetik olyan objektumról, amely ott van, vagy ott működik, de elnevezhetik valakiről, vagy valamiről úgy is, hogy a névnek nincsen tárgyi alapja, pusztán a helyi, vagy a korabeli névadási szokásokat utánozza. Bárhogy is történik, az elnevezőrej a névadó testületre vet valamiféle fényt. Ahogy valaki új szót létrehoz, új kifejezést teremt, akár valamely meglevő szavunk jelentésének, akár az alakjának a megváltoztatásával, jellemző rá. A szóalkotás is, mint a nyelvhasználat — Illyés Gyula szavával — jellemkérdés. Bachát László Amilyen gyorsan terjedt a román kor és a gótika építészeti eszménye az országban, úgy a reneszánsz is: már a 16. század elején nyoma van a kisebb számú kastélyoktól távolabb eső templomok festett famunkáiban, mennyezeteiben. A festett famennyezet a reneszánsztól kezdve terjedt el, s a török hódoltság után ismét feléledt, református templomokban pedig átvészelte a törököt, kik az ornamentikát egyébként is kedvelték. Az egyetlen festett mennyezetű régi magyar otthon — az erdélyi szentbenedeki Kornis családé — a második világháborúban pusztult el, a soproni jezsuita kon- viktusét. s ugyancsak egy soproni lakóházét sajnálatos módon lefestették. De legbecsesebb régi mennyezetfestményünket, a gógánvár- aljai református templomét (a 16. század elejéről) a Szépművészeti Múzeum, az ádámosi unitárius templomét (1526-ból) a Néprajzi Múzeum megőrizte, ötszáznál több fennmaradt templomi famennyezetünkhöz képest a várkastélyokban láthatók elenyészők (Fries, Keresd, Krasznahorka, Zólyom). A reneszánsz derűje, harmóniája évszázadokon át hagyományozva sugárzik a „virágos” mennyezetek növényi ornamentikájából, négy szirmú szabályos: virágaiból, központi szerkezetű rozettái- ból, a szimmetrikus elhelyezés nyugalmából, a páva halhatatlanságra utaló, a szarvasnak az Isten utáni vágyakozást példázó, s a fiait tápláló jelképből. Nem kevésbé — az egy időben lebecsült, ma már a hajdani festőasztalosok képzeletét dicsérő — alakos kompozíciókból (Sörkút, Szenna). A reneszánsz ornamentika vonzó szépségét nem váltotta fel a barokk és rokokó, csak fellazította a szerkezeti egységet, fokozta, s elevenebbé tette bőségét. A barokk elemek elegyedtek a reneszánszéval, s így vezettek el a 19. századig. Ha képzeletünk térképére berajzoljuk festett mennyezetű templomainkat, udvarházainkat, a székelykapukat, félkörívű tornácos parasztházainkat — kastélyaink és várkastélyaink mellett — a 16—18. századi ország építészetében világossá lesz a pusztítások előtti és azok ellenében is élő magas színvonalú építészeti kultúra. Koczogh Ákos (Folytatjuk) Harasztosi F. Béla Gál Edit képriportja Képek a tútkomlósi művelődési házbél MOZI Falfúré Akárhányszor csak eszembe jutnak a film egyes jelenetei — sokszor történik, hiszen magam is lakótelepen lakom —, óhatatlanul is jobb-gyengébb reklámszlogenek jönnek elő. A filmért, annak reklámozásáért. Mert Szomjas György rendező új filmje szinte kiköveteli a jó értelmű propagandát. A Kopaszkutya (1981) és. a Köny- nyű testi sértés (1983) alkotójának friss filmje, a Falfúró című egyrészt teljesen más stílusában, hangvételében és mondanivalójában a korábbiakhoz képest, másrészt mert egy manapság megerősödő, ha úgy tetszik: új irányzatot képviselő műfaj alapfilmje ez. Ennek a műfájnak pedig az a neve: közönségfilm. Telis-tele néha harsány, másutt csak bölcsen mosolyogtató vígjátéki, burleszkelemekkel. A sztori egyszerű és általánosítható: a főhős egy új és valahol embertelen lakótelepen él feleségével, ikerpár gyermekeivel. Ráun a napi lélekölő egyhangúságra, s úgy dönt: ő is meglovagolja a géemká nyújtotta, bizony talmi konjunktúrát. Falfúró lesz, vagyis az elektromos csodamasinájával járja a lakások százait és — mind jobban emelkedő áron, hiszen „ez is inflálódik!” ... — szép kis pénzekért fúrja a fregolinak, a műanyag agancsnak, más hasonlóknak a felfüggesztésére való lyukakat. S közben találkozik, megismerkedik egy szomszédasszonnyal, aki „másodállásban” a lakótelepi... hmmm, hogy is nevezzük, szóval annak a bizonyok ősrégi női mesterségnek az anyamestere. Elköltözik otthonról a falfúró, megbukik az ő és a „hölgy” géemkája, de: semmi csüggedés, egy talpraesett ember még egy lakótelepen is karriert tud csinálni . . . Nem hinném, hogy mélyebb erkölcsi-társadalmi mondanivalót kellene ebben a mindvégig feszes ívű, minden kockájában szórakoztató filmben keresnünk. Az, amire a színes vígjáték vállalkozik, mindössze csak a különleges megmutatása. Megannyi extrém és buta, talán éppen ezért oly sok helyzetkomikumot is felmutató helyzetet ábrázolni, hogy mi, a közönség jószerével magunkon nevethessünk. Mert a humornak ez a lényege, s ereje. A tükör — bizonyos „öntési” hibái ellenére is — most tökéletesen veri vissza a mi torzságain- kat. Szólni kell a szereplőkről is, hiszen a legutóbbi magyar filmfesztiválon nemhiába kapta meg a házmestert parádésan játszó Andorai Péter a legjobb színészi alakítás díját és a főszerepben újra feltűnt Bán János a fesztivál filmszínészi díját. De telitalálat Szirtes Ági (a feleség) és Újlaki Dénes (Gyula, a mindenben „segítő” nepperszomszéd) alakítása is. S hogy a leendő férfinézőknek is adjunk valami csiklandós ígéretet: Szatler Renáta (Éva, az „ősi mesterség” anyamesterének szerepében) néha még ízlésesen is meg tudja mutatni azt, ami e tárgykörben egyáltalán megmutatható. Ezért is csak 16 éven felülieknek ajánlott ez az igazi, a siker reményében forgalmazásra került magyar film. (nemesi)
