Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
IENíHMM-------Új kígyóson így csinálják 1986. április 19., szombat o Eredményes sertéstartás Milyen adottságokkal rendelkezik az Űjkígyósi Aranykalász Tsz, hogy a megyében a sertéstartó gazdaságok között a legjobbak egyike? A módszerek, amelyekkel az eredményeket elérik, követhetők-e? Nos, nem állítjuk, hogy ezt a gazdaságot kell alapul venni a sertéstenyésztés gazdasági szabályozásának reformálásakor. Mindenesetre, amit itt láttunk és tapasztaltunk, népgazdasági hasznosításra ajánljuk! Legdrágább a takarmány A Dózsa-telepen dicsekedhetnek a legjobb eredményekkel. A kocák 2,5 kilogramm abrakot esznek meg, mire egy kilogrammot híznak. A hízó sertések ugyanennyi súlygyarapodáshoz 22 forint 30 fillér értékű tápanyagot fogyasztanak. Ez is kevesebb, mint 3 kilogramm. Szívesen etetik a húspépet, s rendszeresen kapnak az állatok tejsavót. Vegyes etetés — száraz és nedves takarmányozás — mellett 5-6 hónap alatt érik el a jószágok a vágósúlyt. A legtetemesebb kiadás — 50—70 százalék — a takarmányköltség. Ehhez jönnek az egyéb kiadások, s a tavalyi eredmények alapján ebben az ágazatban a termelési érték 25 százalékát könyvelték el a sertéstartás eredményeként. — Itt 450 kocát és ezek szaporulatát gondozzuk — magyarázza Cservenák József, a telep vezetője, s mutatja a fiaztatókat, a 15-20 centire a földtől felemelt nevelőketreceket. — Az eredményeket milyen módszerekkel érjük el? — kérdez vissza. — Jól bevált a 200 ezer forint egyéni, évi nyereségtermelési követelmény. Ha a dolgozó ezt eléri, év végén ennek 20 százalékát nyereségrészesedésként viszi haza a borítékban. Ez a vezérelv mind a négy sertéstelepen, de azért vannak különbségek. Személyes érdekeltség Az eperjesi telepen folyik a korszerűsítés. Azért, hogy az idén már itt is 3 kiló alatti abrakmennyiségből állíthassanak elő egy kilogramm súlygyarapodást. Képes is lesz erre ez az állomány — állítja Kovács Gábor telepvezető. Az idei első negyedévi adatok már igazolják ezt. — Most, amikor az állattartó telepek 80 százaléka elavult, és az üzemeknek nincs pénzük a felújításra, önök miből költenek az ágazatra — kérdezem Erdélyi István .főmérnökhelyettest. — A hetvenes évek elején kezdtem itt dolgozni, akkor épültek ezek a telepek. Ebben a gazdaságban az volt a szokás, hogy minden évben költöttünk hol erre, hol a másik telepekre. Itt most több mint 4 millió forintos költséggel jár a korszerűsítés, amitől azt várjuk, hogy még kevesebb takarmányból, jobb körülmények között, gazdaságosabban termeljünk húst. Ez az egyik feltétele az eredményes munkának. A másik pedig az itteni tapasztalatok alapján: az embereknek érdekeltséget kell teremteni ahhoz, hogy törekedjenek a jobb eredményre. Ha adott a megfelelő képzettségű ember, megtaláljuk a jó érdekeltségi formát, akkor a dolgozó azért tesz a legtöbbet, hogy a legkorszerűbb körülmények között dolgozhasson, maga is szorgalmazza ezt. Harcol azért, hogy az állat — amit gondoz —ne kapjon fuzá- riumos búzából kevert takarmányt és mindennap tisztességgel gondozza a „forintjait”. Nem megelégedettek — Van azért olyan is, hogy visszaesik a teljesítmény. A tavalyi havi, negyedévi elemzés ezt mutatta, mi meg kutattuk az okát — fejtegeti Bozó József, a tsz főmérnöke. — Eljutottunk a telepirányító szakemberekhez az oknyomozásban. Megbeszéltük, tisztáztuk, hogy mi hol fedeztünk fel hibákat, milyen feltételekkel, határidőkkel hozható újra magas szintre a tenyésztői munka. Az idei első negyedév tapasztalatai kedvezők. Az emberi tényezők fontos szerepe és első helyen való értékelése mellett nélkülözhetetlen, hogy a lehető legkevesebb akadály nehezítse a napi munkát. Ezért a takarmánykeverők is önelszámoló egységként működnek. Csakúgy, mint á GMV, alapanyaggal és rászámított keverési költségekkel, számolnak. Az abrakot 58 forintért keverik, s az ott dolgozóknak egyenként megtermelt évi 250 ezer forint nyereség után dukál a 20 százalék részesedés. Nem viták nélküli a növénytermesztés és az állattenyésztés kapcsolata ebben a gazdaságban sem, de ilyen érdekeltségi rendszer mellett mindkét fél a mind jobb érdekérvényesítésre törekszik. Ebben tették őket érdekeltté a vezetőik. No meg abban, hogy az állattenyésztésben dolgozó szakemberek ne legyenek elégedettek a 13—14,5 százalékos elhullási és felnevelési veszteséggel. Azt azért ebben a gazdaságban sem állítják a szakemberek, hogy nincs szükség a sertéstartás szabályozásának felülvizsgálatára. Mindössze azt hangoztatják, hogy nem csupán a szabályozás tehet arról, hogy ez az ágazat ma rengeteg negatív tényezőt tud felsorakoztatni. Maguk azt állítják, s eszerint is cselekszenek, hogy üzemen belül kell elsősorban szabályozni. ám arra igényt tartanak. hogy egy népgazdasági szintű elv kidolgozásakor igényeljék a véleményüket, használják fel az üzemekben levő szakmai tudást a jó irányítási formák kidolgozásához. Kép, szöveg: Számadó Julianna Műanyag padozatú, modern rekeszekben „lakik” az anyakoca és a rendszerint 11—12 kismalac A saját termelésű gabonából, takarmánynövényekből az üzemi keverőüzemben készül az állati „eledel” A Magyar statisztikai zsebkönyv, 1985 Szolgáltatás és munkaszervezés fő erénye a frissesség. Évről ‘évre elsőként ad számot társadalmi és gazdasági életünk helyzetéről, elmúlt évi eredményeiről. A KSH számítóközpontjában feldolgozott adatokat közérthető formában, gazdagon illusztrálva adja közre, a_ közvélemény tájékoztatására. Az első rész a Társadalmi jelzőszámok címet viseli, a népesség számának és összetételének, valamint a népmozgalmi változások adatsorait tartalmazza. Számot ad emellett a foglalkoztatottságról, a jövedelem és a fogyasztás, a lakáshelyzet és a lakókörnyezet alakulásáról, a szociális ellátásról, az egészségügy, az oktatás, a tudományos kutatás, a számítástechnika-alkalmazás, a közművelődés és a sport helyzetéről. Táblázatai a balesetek, a biztosítás és az igazságszolgáltatás adataival zárulnak. A kötet második részét a Gazdasági jelzőszámok képezik. A nemzeti jövedelmet elemezve közli többek között a nemzeti termelés és jövedelem értékét és szerkezetét, a belföldi felhasználást, a bruttó hazai terméket, az állami költségvetés bevételeit és kiadásait és az újratermelhető nemzeti vagyont. A továbbiakban foglalkozik az állóeszközök és a beruházások alakulásával, majd a termelő és szolgáltató ágazatok tevékenységének, eredményeinek részletes ismertetése következik. Nem hiányoznak a kötetből a kisszervezetek működését bemutató adatok sem. A zsebkönyv függeléke áttekinti államigazgatási rendszerünket, országunk földrajzi és éghajlati viszonyait. Nemzetközi adatai elősegítik a világgazdaság főbb folyamatainak megismerését, a helyünk a világban kérdés objektív megítélését. A hazánk iránt érdeklődő külföldiek rövidesen kézbe vehetik a kiadvány angol, német és orosz nyelvű változatát. Veszélytelen „höszennyezés” a Dunán Az erőművek általában „élő” vizet használnak fel hűtővízként, ezért is építik ezeket a folyók partjára. A hűtési folyamat végeztével a víz 8-10 fokkal melegebben ömlik újra visz- Bza a folyóba. Ez a hőmérsékletváltozás — ha meghalad egy bizonyos mértéket — könnyen befolyásolhatja a folyóban található élőlények életfolyamatait. A hazai frlssvíz-hűtésű erőművek által okozott hőterheléssel, valamint ennek esetleges káros vízminőségi hatásaival — a hőszennyezés Jelenségével —, megengedhető mértékével tárcaközi kutatás .keretében foglalkozott a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet, az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének vízellátási és csatornázási osztálya. A kutatás kezdetén előre felbecsülték a Paksi Atomerőmű által a Dunába bocsátandó meleg víz elkeveredésének és levonulásának sajátosságait, valamint a hőterhelésnek az egyes kiépítési ütemekben várható nagyságát. Az atomerőmű egyes, majd kettes blokkjának indításakor — 1983-ban, illetve 1984-ben — Időszerűvé vált a korábbi előrebecslés helyszíni mérésekkel való ellenőrzése. 1983 őszén az elkeveredés Jellegét állapították meg, - hogy ezzel megalapozzák a további kutató munkát. A megfigyelések rögzítették a Paksi Atomerőműből a Dunába belépő meleg víz levonulásának legfőbb jellemzőit, minőségi képét: a meleg víz a helyi mederviszonyoktól lényegesen befolyásoltan, de a korábbi vizsgálatok során előrebecsült part menti csóva formájában vonul le. A melegvíz-csóvát 1983-ban mintegy 20 kilométer hosszúságban, 1985-ben pedig egészen Mohácsig sikerült feltérképezni. A szakemberek megállapították, hogy a meleg víz lassan keveredik, s csak 100 kilométernyi távolságban éri el a másik partot. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a Duna vizének hőmérséklete még így is jóval alatta marad a vízügyi hatóság által megadott határértéknek. Igen kevés a valószínűsége annak, hogy az atomerőmű — különben megengedhetőnek vélt hőterhelése is — káros vízminőséget” okoz. Ha mégis — például alacsony vízállás esetén —, akkor korlátozni kell az energiatermelést. Nehéz jól gazdálkodni az idővel. Közismertek a munkaidő kihasználásával kapcsolatos gondok. A veszteségszámítások néha megdöbbentő adatokat produkálnak. A nem megfelelő munkaszervezés, a kooperációs gondok, a szerződéses fegyelem lazaságai is okozhatják, hogy éppen nem érkezik a műhelybe a szükséges anyag, s ez gátolja a folyamatos termelést. Van azután olyan eset is, amikor a dolgozó tehet róla, ha nem megfelelően osztja be az idejét. A tanácsi, s más hivatali fogadóórák például hiába hosszabbodtak meg, az ügyfeleknek nem akaródzik ilyenkor jönni, hanem továbbra is szinte kizárólag munkaidőben. Időnknek sok gazdája van. Amikor hiába várja a megrendelő félnapokon, néha napokon át a szolgáltató szerelőt, mesterembert, a várakozással töltött fél vagy egész napokat a szabadsága bánja, amely ilyen módon szétforgácsolódván, kevesebb pihenésre ad lehetőséget. Ilyenkor dolgozzon a mester bármilyen lelkiismeretesen, nem vagyunk elégedettek a minőséggel, mert időveszteségünket, utánjárásunkat is bekalkuláljuk — teljes joggal —, s 'így már kevésbé egyértelmű és biztató a kép. Mindezt felismerve rendelettervezet született a közelmúltban: a szolgáltató, amikor felveszi a megrendelést, legyen köteles kétórás időszakaszt megjelölni, s kötbért fizetni, ha, mondjuk, reggel nyolc és tíz óra között nem .ér a helyszínre. Az adminisztratív szabályozás nélkülözhetetlen, fontos dolog, ám semmiképp sem válik be. A szolgáltató vállalatok ugyanis felhördültek a tervezet hallatán, s a maguk szempontja szerint, okkal. Azt mondták: a műszerész, a szerelő sohasem tudhatja, milyen meglepetés várja, mi van a falon belül futó csövekben, a mosógép, a hűtő- szekrény, s más, elromlott berendezés belsejében. Előfordulhat hát, hogy több a munkája, mint ahogyan tervezte, s elcsúszik az idővel. Vagy sebtiben összecsapja a munkát, hogy idejében érhessen a következő címre, vagy pedig reggelente eleve kevesebb megrendelőhöz kell elindulni, hogy mindegyikük biztonsággal, sőt, rátartással beleférjen az időbe. Így viszont a műszerészek teljesítménye lesz jelentősen kisebb, s ennek következtében a keresetük is kevesebb. Ezt meg nyilvánvalóan sem az egyén, sem munkáltatója nem vállalhatja ... Ember és technika csak együtt lehet igazán hatékony, és a korszerű megoldások a szolgáltatóiparban sem odázhatók el sokáig. A munkaszervezés javításának egyik fontos eszköze lehetne például a CB-rádió. Ennek segítségével az újabb címeket a szerelők a központtól anélkül is megkaphatnák, hogy vissza kellene térniük a központba. Így időt, energiát takaríthatnának meg, a megrendelők pedig sokkal kevesebbet várakoznának. Feltétlenül szükség van tehát a CB-rá- dióra, s a technikai eszközökkel párhuzamosan másra is. Például arra, hogy a szerelők a jelenlegi egy helyett két műszakban dolgozzanak, mert késő- délután sok megrendelő időbeosztásához lehetne alkalmazkodni. Ez többletkiadással jár, mint ahogyan a technikai fejlesztés is, mert ebben az esetben műszakpótlékot kellene fizetni. Így viszont esély van rá, hogy — rendelet nélkül, inkább a feltételek megteremtésével és jobbá tételével — javuljon a szolgáltatás. Varga Zsuzsa
