Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 90. szám

1986, április 17., csütörtök 0 Versenyben 22 légi vállalat Malév-irodák öt városban Malév-iroda nyílik Debre­cenben, Győrött, Miskolcon, Pécsett és Szegeden. Egyre mozgalmasabb gazdasági életünk, s az egyre moder­nebb világ igényli mindezt. Egy-egy kirendeltséghez a környező két-három megye tartozik majd, s így mind az öt városban több megye légiforgalmi üzleteit intézik. A vevők valamennyi Malév- szolgáltatást megkapják: je­gyet, pénzváltást, helyfogla­lást, tájékoztatást, légi áru­szállítási lehetőséget. Továb­bá a Malév Air Tours ki­ránduló csoportjaiba is szer­vezik az utasokat. Mindenü­vé 5-6 alkalmazottat vesz­nek fel, olyanokat, akiknek van gyakorlatuk az utazta­tásban, és akik idegen nyel­veket beszélnek. Anélkül ugyanis képtelenség légifor­galmi irodát nyitni, hogy az alkalmazottak közül ne be­szélnének többen is legalább angolul és németül. Teherfuvar — forintért: Gazdaságunk a személy- forgalomnál is jobban érde­kelt a légi teherforgalom­ban. Az új Malév-irodák er­re is lehetőséget nyújtanak majd. Igaz, Magyarországon a légi úton szállított áru tö­mege a külkereskedelmi for­galom mennyiségének egy százalékát sem éri el. Csak­hogy a repülőgép nem a mennyiség, hanem a gyor­saság végett fontos. Egyrészt azért, mert van olyan áru, amit nem lehet lassan szál­lítani: például a naposcsibe, friss gyümölcs, avagy a rö­vid felezési idejű izotópok. A másik árucsoport jellegé­nél fogva igényel gyorsasá­got: a napilap, a tévétársa­ságoknak és moziknak kül­dött film és a posta tarto­zik ide. A gazdasági életben azon­ban vannak más olyan ese­tek is4 amikor az egyébként vasúton, hajón szállítható áruk repülőre kívánkoznak. Ez a helyzet például, ami­kor a külkereskedelmi tár­gyalásra árumintát kell vin­ni, mégpedig azonnal, tehát a ' tárgyaló szakemberekkel egyidőben kell útbaindítani. Ilyenkor a lassúbb vasút, hajó esetleg meghiúsítaná az üzletet. Ezért árumintát ma már többnyire légi úton szállítanak. Ugyancsak gyors segítséget igényel a sürgős alkatrészek eljuttatása. Kü­lönösen olyankor, ha egy- egy meghibásodás nagyobb termelési kiesést eredmé­nyezhet. Ekkor is a gépma­dár hozza a segítséget; a hiányzó külföldi alkatrészt. Milyen a Malév teherszál­lító gépparkja és szállítási rendje? — Kétféle. Négy, korábban utasszállí­tásra használt IL—18-as gé­pet ugyanis átalakítottak áruszállításra. Ezeket a gé­peket bérbe lehet venni, mégpedig repült óránként átlagosan 1200 dollárért. A magyar vállalatok forinttal fizethetik ki a bért, mégpe­dig a Magyar Nemzeti Bank hivatalos napi árfolyamán. Ilyen esetben a Malév csak a repülésbiztonsági, és más. kifejezetten légi fel­adatokat végzi el. A bérlőt terheli az árunak egészen a gép mellé történő odaszállí- tása, illetve elszállítása, a ki- és berakodás megszerve­zése, költsége. De egy-egy felszállással 13,5 tonna árut vihetnek. Természetesen a kereskedelmi jogi feladatok is — áruátvétel, szavatos­ság, minőségellenőrzés, biz­tosítás, vámkezeltetés — a bérlőt terhelik, illetve a bér­lő köteles gondoskodni ar­ról, hogy az árut külföldön átvegyék, és minden nem­zetközi jogszabályt kölcsönö­sen betartsanak. Utasszállítóval is A másik lehetőség: a me­netrend szerinti utasszállító gépekre is lehet árut fel­adni. Itt már a Malévet ter­helik az említett szállítási és jogi feladatok. A TU— 134-es gépek az utasok mel­lett 3 tonna teherárut vál­lalhatnak, a TU—154-esek pedig 3,7 tonnát szállíthat­nak. A feladott csomagok­nak természetesen fuvarle­velük van. A csomag terje­delme nyilvánvalóan korlá­tozott, hiszen be kell férnie a gépajtón. Ezért a méretek felső határa: 80 X 120 X 225 centiméter. Az év végéig A légi fuvarozás hagyo­mányos gondja: néha a cso­mag „eltűnik a levegőben”, és utána egy-két napot is igénybe vesz, amíg megta­lálják valamelyik repülőté­ren, illetve raktárban. A Malév kiküszöbölte ezt a hibalehetőséget is: közel két éve, 1984, június elsején ugyanis elsőként lépett be egy komputerrendszerbe. Ez a Carmen nevű, cargo típu­sú rendszer nyolc kisebb lé­gitársaságot fog össze, pél­dául Brit Kaledónia légi vál­lalatát. Ha a fuvarlevél szá­mát betáplálják, akkor a londoni komputerközpont a csomag minden lényeges adatát, s pillanatnyi helyét 14 másodperc alatt közli Bu­dapesttel. Ferihegy immár két repü­lőterén azonban nemcsak a Malévval lehet fuvarozási szerződést kötni, hanem to­vábbi 21 légitársasággal is. A Magyar Légiforgalmi Vál­lalat tehát versenyben van, amiben az üzleti tisztesség elvén, elsősorban rugalmas­ságával, és szolgáltatásainak folyamatos jobbításával vesz részt. Mégpedig ered­ményesen, mert gépei 1984- ben 23 297 tonna, 1985-ben pedig 28 440 tonna árut szál­lítottak, vagyis egy eszten­dő alatt jelentősen; 22 szá­zalékkal többet. Így aztán a két magyar légikikötőt hasz­náló 22 különböző légifor­galmi vállalat — egyébként is folyamatosan növekvő — összes teheráru-forgalmából is nőtt a részesedése, még­pedig az 1984-es 52 száza­lékról 1985-ben 54 százalék­ra. A fuvarlevelek száma egy év alatt 50 ezerről 60 ezerre, a csomagok darab­száma pedig 460 ezerről 530 ezerre szaporodott. A már említett öt Malév- iroda közül a pécsi és a szegedi a második negyed­évben, a többi pedig 1986 második félévében kezdi meg működését. Földessy Dcnes A leggyorsabban és legkíméletesebben a levegőben lehet a kényes árut szállítani Tervezés számítógéppel pjüíuj üLíim r • ít: • ........■ -........................»..........-...... TE RMELJÜNK SELYEM- GUBÓT. Békés megye köz­ségeinek utcáin sok-sok eper­fa díszük. Ez lehetővé te­szi, hogy minél nagyobb számban kapcsolódjanak be a falvak lakói a selyemher­nyó-termesztésbe. A hernyó­selyem a társadalom számá­ra fontos, sőt, nélkülözhetet­len anyag. A ruházaton kí­vül sok más hasznos célra felhasználjuk. Hernyóse­lyemből készül a malomszi- taszövet, ezzel szigetelik a telefon-, rádió- és egyéb mechanikai alkatrészeket, használják a kórházakban sebvarró fonálnak, és még sok más egyébre. Érdemes a selyemhernyó-tenyésztéssel foglalkozni. A selyemgubó beváltási árát lényegesen felemelte a Minisztertanács a tavalyihoz képest. Tavaly 25 forintot adtak egy kiló első osztályú, 16 forintot a másodosztályú és 1 forintot a harmadosztályú gubóért. Az idén már 32,50 forint az első és másodosztályú gubó átla­gos ára, 5 forint a harmad- osztályúé. (Viharsarok Népe, 1955. április 16.) REND A LELKE MIN­DENNEK. Mindenki látott már építkezést, és leginkább az a vélemény alakult ki benne, hogy ott szanaszét he­ver anyag, szerszám, habarcs és téglatörmelék. Nagy ér­tékek mennek így tönkre. Nem mindenütt van ez így, és nem is szabad, hogy így legyen. Az Orosházi Gépállo­más építkezésén bárki meg­győződhet, lehet úgy dolgoz­ni, hogy példás rend és tisz­taság legyen az építkezésen. A dolgozók olvasták az épí­tőipari tanácskozáson el­hangzott beszédeket, hozzá­szólásokat, és a márciusi párthatározatnak is eleget akarnak tenni. Szerszám és anyag helyesen van tárolva, ami lehetővé teszi a nyugodt munkát... (Viharsarok Népe, 1955. április 16.) ÁPRILIS 30-ÁN LESZ AZ OROSHÁZI ÜVEGGYÁR ALAPKŐLETÉTELE. Oros­házán — mint az már isme­retes — 370 millió forintnál több költséggel korszerű üveggyárat építenek. A több évig tartó építkezést május­ban, vagy júniusban kezdik meg... Az új üzemben túl­nyomórészt helybelieknek nyújtanak kereseti lehetősé­get, ezernél több munkást — köztük 450 szakmunkást —, 25 mérnököt és 46 tech­nikust foglalkoztatnak majd a legkorszerűbb, önműködő gépi berendezések irányítá­sára és kezelésére. A mun- kerőről már előre gondos­kodtak, a műszaki egyeteme­ken több éve tanuló orosházi fiatalokkal szerződést köt­nek, s jelenleg 150 ipari ta­nulót képeznek ki lakatos­nak, marósnak, villanyszere­lőnek, műszerésznek, és más szakmára ... (Békés megyei Népújság, 1961. április 20.) Azt, hogy egy építmény szilárdan, biztonságosan áll-e meg a lábán, nagyrészt már tartószerkezetének megter­vezése meghatározza. Ennek a tartó-, vagy teherhordó szerkezetnek, voltaképpen az épület „vázának” részei az alapok, a falak, a pillérek, a gerendák, a födémek. Ennek a váznak a megtervezése nagy mennyiségű számítást, igen sokféle tényező figye­lembevételét igényli, a talaj­adottságoktól az épület mé­retein, az építőanyagok tu­lajdonságain stb. át egészen az építmény rendeltetéséig. Érthető, hogy a számítógépek mintegy 25 éve az építés- tervezés szakágai közül elő­ször éppen a tartószerkezet­tervezésben jelentek meg, és játsszák azóta is a legna­gyobb szerepet. Felhasználásuk ugyanis sok előnnyel jár. A tervező mentesül a számítási rutin­munkától, és így több ideje jut a valódi alkotó tevé­kenységre. Több tervváltozat közül választhatja ki a leg­kedvezőbbet. Jóval ponto­sabban, tehát gazdaságosab­ban méretezhet. Rendelkezé­sére áll a számítógép me­móriájában tárolt adattö­meg. A grafikus-lehetősé­gekkel, rajzoló automaták­kal, képernyővel összekap­csolt berendezésekkel nem­csak egyes számítási lépé­seket lehet gépesíteni, ha­nem a számítógéppel lehet elkészíttetni a tartószerkezet kiviteli terveit is. A termi­nálok igénybevételével a tervező közvetlen kapcsolatot tarthat, akár interaktív mó­don, vagyis az ember és a gép „párbeszéde” útján, a központi számítógéppel. A tervezések jelentős részében pedig bőségesen elegendő a kis méretű, olcsó személyi és professzionális személyi szá­mítógépek használata, ame­lyek pedig ma már rendel­kezésére állnak, ha nem is minden egyes tervezőnek, de legalább minden tervezőcso­portnak. A számítástechnika elő­nyeivel Magyarországon ma már széles körben élnek a tartószerkezet-tervezők, de célszerű lenne ennek a kör­nek a bővítése. További teendők jelentkeznek amiatt, hogy még mindig sok a pár­huzamos munka. Ugyanan­nak a feladatnak a megoldá­sára külön-külön készülnek számítógépes programok, a géppark összetétele pedig túlságosan heterogén stb. Történtek is már erőfeszíté­sek a sokféleség kiküszöbö­léséhez szükséges koordiná­ció irányában. * Építőipar és verseny r galmas kérdésnek, de csupán egy népgazdasági ágazat belügyének gondolhatnánk napjaink leg­aktuálisabb építőipari jelenségét, a versenyt. Ám, ha belegondolunk, hogy lakásvásárlóként és -használó­ként, nyaralóépítőként, vagy egy közműtársulás tagjai­ként is kapcsolatban állunk az építőiparral (az anyag- és szerkezetgyártókkal, a kivitelezőkkel, az építési ható­sággal), beláthatjuk, hogy a verseny léte és hatása be­folyásolja mindannyiunk gazdálkodását. Igaz, az építési ágazatban is heves viták zajlanak az újfajta, vállalkozói szemléletről. Érthető, hiszen a ver­seny megjelenésével egy időben szinte teljesen megválto­zott a korábbi gazdálkodási rend. A verseny megjelenésének az adta az első lökést, hogy a beruházás korábbi gyakorlata teljesen az ellentétébe csapott át: néhány évvel ezelőtt még a megrendelők ki­lincseltek a kivitelezőknél, akik kényelmes pozíciójuk­ban — hiszen válogathattak a megbízók között — cse­megézhették ki a számukra legelőnyösebb ajánlatot. Ám az építési piac beszűkülése azt jelenti, hogy kevesebb a fizetőképes megrendelés, és most már az építőipari vál­lalatoknak kell fölkeresniük és megszerezniük a munkát adó beruházókat. Ebben a pozícióban pedig már nem­igen lehet válogatni, hanem a hasonló helyzetben levő, és szaporodó létszámú versenytársak ajánlatát is figyel­ve, lehetőleg alacsony árral igyekeznek megszerezni a feladatot. Elmondani nem sok idő, de a valóságban nem egyik pillanatról a másikra történt, hogy kialakult az építési piac, és a verseny. A gazdálkodásnak ez az eleme ráadá­sul merőben új az építők és a megrendelők számára. S nemcsak azért, mert szokatlan magatartást követel meg, hanem azért is, mert az irányítás módszere és eszközei is gyökeresen megváltoztak. Korábban felső utasításra mű­ködtek és mozdultak a vállalatok. Ma azonban közve­tetté, indirektté vált az irányítás módja, s nem körleve­lekből lehet kisilabizálni a követendő vállalati magatar­tást és stratégiát, hanem azt a szabályozórendszer köz­vetíti. Ez szabja meg a vállalatok mozgásterét, ám, hogy miképp él a lehetőséggel egy-egy cég, arra nincs egységes recept, azt mindenki maga dönti el. A verseny parttalan: szabályai vannak, s lassan kiala­kul, rendes mederbe terelődik egyik látványos formája, a versenytárgyalás is. Egy minisztertanácsi rendelet ér­telmében minden, kétmillió forintnál nagyobb értékű beruházásra kötelező versenypályázatot kiírni. Az utóbbi három évben csaknem a duplájára emelkedett a meg­hirdetett pályázatok száma, s közülük az eredményesen zárultaké majdnem hatszorosára. Persze, aki nem bízik a statisztika erejében, annak nem sokat mond ez a szám. S vannak, akik kétségbevon­ják a verseny létét az építési piacon. Szerintük ma is nehéz rendes kivitelezőt találni. Általában a régi beruhá­zási előnyökhöz szokottak kívánnák vissza a korábbi gyakorlatot, amelyben előnyöket remélhettek a monopol- helyzetű beruházók és kivitelezők. Erre ma már nincs jogi lehetőség, szinte csak az indo­kolatlanul zártkörűen meghirdetett versenyeken lehet előre, a konkurrenseket kizárva eldönteni, ki kapja a megbízást. A versenyt tagadók másik érve, hogy nem beszélhe­tünk teljes körű fordulatról, az építési folyamat „köze­pén” kell csak igazából vállalkozni. S ebben van némi igazság. Az alvállalkozók még a régi módon szerzik az üzleteket, de ez nem központi elhatározásból van így, sőt, a generálvállalkozóknak joguk, hogy versenyeztessék az alvállalkozók ajánlatát. Ehhez persze, az is kellene, hogy legyen kit felkérni a pályázatra, ám a szakipar hagyomá­nyosan az építőipar szűk keresztmetszete, sok helyen még ők diktálják vállalkozásuk feltételeit. S ameddig kevesen lesznek, gyökeres fordulat nem is várható. Segítséget ebben is a piactól remélhetünk. Attól a tör­vénytől, amelynek engedelmeskedve, a vállalkozók át­vonulnak a zsúfolt területekről azokra, ahol hiány mu­tatkozik szakemberekben. Egyik első jelét már tapasz­talhatjuk is: a kisszervezetek megjelenését. Persze, attól még távol vagyunk, hogy egyensúly legyen a piacon, de a szabályozórendszer abba az irányba fejlődik, hogy a kereslet-kínálat összhangja kialakuljon és megerősöd­jön. Nemcsak a megrendeléseknél, hanem az áralku­ban is. ^%okan tartottak és tartanak ma is a verseny árfel- hajtó hatásától. Egy nemrégiben lezárult piacfel- ügyeleti ellenőrzés azonban megállapította, hogy 225 létesítmény közül csak 25 került több összegbe, mint a meghirdetés idején, 50-nél pedig kevesebbe. Ez azt jel­zi, hogy az árak kezdik tükrözni a ráfordításokat, a megbízók elismerik a kivitelezők egy-egy speciális isme­retét is. Remélhetően az építmények későbbi használói is elégedettek lesznek, pénzükért jó munkát kapnak. S ha ez így lesz, abban nemcsak egy tisztességesen lebo­nyolított építési folyamatot kell látni, hanem a verseny hatását is. Szikora Katalin flgrolechnikai KGST-egyiittműködés A kukoricahibridek faj­tához alkalmazott agrotech­nikájának kidolgozására kezdődnek kísérletek az idén a KGST kukoricanemesítési együttműködésében részt vevő országok kutatóintéze­teiben. A kutatások célja az, hogy a közösen előállított fajtákból megfelelő agro­technika alkalmazásával a lehető legmagasabb termés­átlagokat hozzák ki, s egy­idejűleg megtalálják a mód­ját a termesztési költségek csökkentésének, a jövedel­mezőség javításának. A kí­sérletek adatait a KGST ku­koricanemesítési koordiná­ciós központjában, az MTA Martonvásári Mezőgazdasá­gi Kutatóintézetében dol­gozzák fel. A kukoricanemesítési együttműködésben részt ve­vő országok — Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK és a Szovjet­unió — fél évtizede kötöttek megállapodást közös neme- sítésű fajták, valamint azok vetőmagjainak az előállítá­sára, ökológiai kísérletek folytatására. Huszonegy ku­tatóintézetben évente 160— 162 hibridet próbáltak ki az egyes országok talaj- és ég­hajlati viszonyai között. Az együttműködésnek már je­lentős eredményei vannak: 14 közös nemesítésű hibridet állítottak elő, s azok nagy része jól bevált.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom