Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-25 / 71. szám
NÉPÚJSÁG 1986. március 25., kedd Politikai képzési körök vetélkedője Okány, VII. ötéves terv: Tízmillió forint értékű társadalmi munka - Új óvoda 4 millióért Elhunyt Rácz Pál Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Rácz Pál elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagja, a Magyar Nép- köztársaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezetője hosszan tartó betegség után elhunyt. Rácz Pál elvtárs temetése 1986. március 28-án, pénteken 13.00 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 12.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető fedett díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma Többéves hagyomány, hogy a Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvénysorozat keretében a KISZ Békés .Megyei Bizottságának képzési központja megrendezi a politikai képzési körök megyei vetélkedőjét. A felmenő rendszerű verseny 1986. évi megyei döntőjét az elmúlt hét végén tartották meg Békéscsabán a KISZ-iskolában. A megye közigazgatási egységeinek tanulói és dolgozói politikai képzési körei — ugyancsak hagyományosan — külön kategóriában mérték összj tudásukat. Az idei megyei döntő mégis több szempontból újszerű volt. A középiskolás csapatok például egy.-egy számítógép-terminált kaptak. A sikeresen megoldott feladatokért betűk jártak, amelyeket be kellett táplálni a gépekbe, és aki a saját képernyőjéről legkorábban tudta leolvasni — vagy kikövetkeztetni —, hogy hol található meg az első díj, az lett a nyertes. De újszerű volt a vetélkedő azért is, mert a feladatok és a pontozás jellege, a vetélkedő lebonyolítása erősen különbözött az elmúlt években megszokottól. A játék készítői elsősorban a csapatok ötletességét, találékonyságát és ügyességét próbálták megszondázni. Ez önmagában nem lett volna baj, de a 4-5 tagú csapatok másra számítottak. Igaz, a legtöbb feladvány politikai jellegű volt. Például egy város képzeletbeli polgármesterének kortesbeszéde a VIÍ. ötéves tervről, újságcikk alapján felismerni, hogy melyik lapból származhatott a hír, egy politikai merénylet elkövetőinek a felkutatása stb. De a végeredményt egyéb dolgok is befolyásolták. A középiskolások versenyét nem az a csapat nyerte, amelyik addig a legtöbb betűt érdemelte ki. A verseny végén jó néhány résztvevőt megkérdeztünk. Kettőjük véleményét jellemzőnek tartom. Bőd Tibor, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium csapatából: úgy érzem, hogy nálunk, a középiskolásoknál a számítógép, a játék nagyobb jelentőséget kapott, mint a politika. Dr. Lakatos Ferenc, a gyulai kórház csapatából: úgy gondolom, hogy a megyei verseny nem hozta a felszínre a csapatok . tényleges politikai felkészültségét, ismeretét. Az eredményhirdetést követően a rendezők, szervezők és a feladat készítői közösen. értékelték a döntő tapasztalatait. Megállapító tták, hogy a döntőnek erénye volt az újszerűségre való törekvés, a zökkenőmentes, szakszerű lebonyolítás. A feladatok egy része azonban nem a politikai ismeretekre, tájékozottságra épített. Jövőre érdemes folytatni a kezdeményezést, de törekedni kell arra, hogy a most tapasztalt hiányosságokat kiküszöböljék, erősítsék a vetélkedő politikai jellegét. A verseny első helyezettje a középiskolásoknál a Sarka- di Ady Endre Gimnázium csapata, a dolgozói KISZ- eseknél a Keviép 3. számú békési főépítésvezetőségének csapata lett. A vetélkedő után került sor a Kiváló politikai képzési kör oklevelek átadására. L. S. A közelmúltban rendezték meg Okányban azt a tanácsülést, melyen elfogadták a VII. ötéves tervet. A fejlesztési elképzelések megvalósulásakor a rendelkezésre álló pénzforrások mellett számítanak a lakosság segítségére is. A településfejlesztési hozzájárulás — melyet a lakosság elfogadott — tervezett összege 2,5 millió forint. E mellett, a korábbi évek tapasztalatai alapján, a társadalmi munkák értékét öt év alatt 10 millió forintban határozták meg. A szocialista brigádok, termelőüzemek segítsége a jövőben is elengedhetetlen, s az intézményeknél még tervszerűbb, még takarékosabb gazdálkodásra törekszenek. Hogy mi valósulhat így meg öt év alatt? Az iskolában az elmúlt esztendőben megnövekedett a napközisek száma. A diákok 44 százaléka napközis, így az ebédlő szűkössége miatt nagyon elnyúlik az ebédidő. Ez káros a gyerekek egészségére, ráadásul a délutáni foglalkoztatás rovására megy. Ezért, már ez év nyarán — mintegy 500 ezer forint ráfordítással — kibővítik a napközi otthon ebédlőjét. Űj óvoda építését is tervezik — közel 4 millió forint ráfordítással — Okányban, hiszen az öt óvodai csoport jelenleg elavult, többször felújított épületben, kis alapterületen működik. A tervkészítés már elkezdődött, a munkálatokat 1986-ban kezdik. A majdan felszabaduló óvoda épületéből 1987- ben öregek napközi otthonát szeretnének kialakítani. Az egészségügyi központ átalakítását az ötéves terv közepe táján kezdik el. Felújítják az épület födém- szerkezetét, korszerűsítik a fűtést, helyet kap az anya- és gyermekvédelem, s bővítik a várót is. A felújítás, bővítés előreláthatóan közel egymillió 40 ezer forintba kerül majd. Természetesen a jövőben 6em mondanak le a tanácsi úthálózat bővítéséről, a híd- és járdakorszerűsítésről. E célra 1,7 millió forintot terveznek. Fiatal értelmiségiek letelepítése érdekében két szolgálati lakás építését is indokoltnak tartják a tervidőszakban. Ehhez a megyei tanács 1988-tói 800 ezer forintot biztosít, ha a község saját erőből ugyanennyit áldoz e célra. Végül, de nem utolsósorban a tanácsháza épületének, illetve az iskola egy részének felújítása is szerepel a tervben. Rácz Pál 1928. január 4-én született Bors községben, sze- gényparaszt-családban. Elemi és középiskoláit Nagyváradon, Kolozsvárott, illetve a felszabadulás után Budapesten végezte. Szülei, az erdélyi munkásmozgalom aktív tagjai révén már kora ifjúságában bekapcsolódott az illegális mozgalomba. Nagyváradon és Kolozsvárott különböző illegális akciókban vett részt. 1944 őszén lett a párt tagja. 1945 elején Budapestre került, s újságíróként, illetve a Madisz országos központjában Madisz-veze- tőként ' dolgozott, majd a Magvető című ifjúsági lap szerkesztője volt. 1948 októberében a Külügyminisztériumba került, 1950-től 1955 végéig a berni, majd a belgrádi követségen dolgozott. Ekkor a washingtoni nagykövetségre kapott beosztást, és ott ENSZ-ügyekkel foglalkozott. Magyarországnak az ENSZ-be történt felvétele után a magyar EN SZ-képviselet felállítását készítette elő, és az állandó EN SZ-képviselet tagja lett. Rácz Pál az 1950-es évek végétől is számos fontos tisztséget töltött be, dolgozott a párizsi nagykövetségen, majd a Külügyminisztérium főosztályvezetőjeként. 1964- ben kairói nagykövetté,, 1970- ben külügyminiszter-helyettessé nevezték ki, később belügyminiszter-helyettes lett. 1974 januárjától ismét külügyminiszter-helyettesi, majd külügyi államtitkári posztot töltött be. 1975-től 1980-ig az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. 1980-tól a Magyar Népköz- társaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezetője volt. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Hz ing nyomban szét is repedt „Repül a nehéz kő:” — és Pakucza József pontosan tudja, hol állt meg. Hogyne tudná, hiszen ő hajította el a pontosan 50 kilogramm és 70 dekagrammos malomkövet — no nem fölindultságá- ban, miként Arany János Toldijában a roppant erejű, galamblelkű fiú, hanem a versenyláz hevében, a visegrádi királyi palota tövében. Tehát „Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla” — ott bele is állt a földbe. A 30 éves békéscsabai fiatalembernek 3 méter 20 centire sikerült hajítania, a majd’ 3 méter hosszú rudat pedig 52 másodpercig tartotta vízszintesen, sőt nem csupán tartotta, hanem Budapest irányába is mutatott vele, akár ToldiPakucza József, a békéscsabai Unicon vállalat energetikusa — vasárnap láthattuk őt a tv-ben is — tehát az ország legerősebb emberének bizonyult a visegrádi országos erőpróbán, amelyre harmincketten neveztek be, de már csak tizennégyen álltak rajthoz. Nagy a forgalom ezen a hétfő délelőttön Pakucza József irodájában, egymásnak adják a kilincset a gratulálok. A roppant vállú, gyerekesen nyílt, egyenes beszédű fiatalember, — aki valóban izmos, erős, de nem ijesztő hústorony —, szerényen hárítja el az elismerést. De hogy is jutott el erre az erőpróbára? — ő a „bűnös” — mutat idős munkatársára —, hallotta a rádióban, hogy a nyáron Visegrádon lesznek palotajátékok, XIV. századi eseményeket mutatnak be, és ehhez keresnek erős embereket, többek között Toldi megszemélyesítőjét. Hát ígyAz is kiderült, hogy hajdan némi túlzással az iskola leggyengébb sráca volt a mai Toldi, ezért 14 évesen elkezdett sportolni. Cselgán- csozott, majd egy sérülés után áttért az erőatlétikára, számos sportsikerrel dicsekedhet, edzői képesítést is szerzettA versenyre korhű öltözetet kaptak — az ing nyomban szét is repedt rajta. A rudat itthon egyszer sem tudta vízszintesen tartani—, a főnökei kérdezték is naponta, hogy halad az edzés? A munkatársai szerint végtelenül türelmes, kiegyensúlyozott ember — pedig építkezik, több tanfolyamra is jár —, eddig egyébként nyolcféle szakmát, illetve képesítést szerzett, könnyen, gyorsan tanul. S ha mégis elhagyja egy kicsit a nyugalma, imigyen „káromkodik” : „Jaj, végem van, mint a botnak.” T. I. Fotó: Kovács Erzsébet Kövesd László órás, az ipar kiváló mestere 14 éves kora óta, 55 éve foglalkozik az órák javításával. Az órásmesterség és a gyűjtőszenvedély nagyapáról és apáról fiúra szállt. A Bajcsy-Zsilinszky úti műhelyében és lakásán 150 darabból álló gyűjteménye van a különleges régi és a legmodernebb új órákból (MTl-fotó: Pólya Zoltán — KS) Nyílt levél 1 tAvj'tílV" A/yh. r*vv ön nemrégiben felkereste szerkesztőségünket. Első beszélgetésünkből az derült ki, szeretné, ha elintéznénk, hogy ne kelljen kifizetnie azt a pénzbírságot, melyet önre a gyámhatóság rótt ki. Indoklásuk szerint folyamatosan akadályozta — a különböző határozatokat figyelmen kívül hagyva —, hogy kisfiát az apja látogassa, láthassa. A história meglehetősen hosszú, ön 18 évi házasság után hagyta ott családját, annak a férfinak a kedvéért, akitől — élettársi kapcsolatot létesítve vele — kisfia származik. Nem éltek sokáig együtt. A gyerek születése után néhány hónappal elköltözött élettár- sától, akivel később — felmelegítvén a kapcsolatot — újra együtt éltek egy ideig. A kapcsolatuk véglegesen 1983 nyarán romlott meg, elváltak útjaik. Az első akta a kisfiú láthatása ügyében 1984. júliusi keltezésű a gyámhatóságon. S azóta a dosszié egyre vastagszik, s ha így megy tovább, újat kell nyitni. Az akták, iratok tanúsága szerint egy jó ideig, ne haragudjon a kifejezésért, kígyót-békát mondtak egymásra, kölcsönösen vádaskodtak. Egyet azonban nem tagadhat — ezt nem is tette —, hogy az apa ragaszkodik kisfiához, s azt sem: joga, köze van hozzá, kötelességei is vannak vele szemben. Miért hát, hogy az utóbbi időben folyamatosan gátolja a kisfiú és édesapja találkozását? Amikre hivatkozott, azokat a körülményeket a gyámhatóság gondosan megvizsgálta, s nem találta olyanoknak, melyek akadályoznák a rendszeres láthatást. Akadt egy olyan eset is, amikor — gyermeke betegségéből való lábadozása idején — önnek adtak igazat. Asszonyom! Beszélgetéseink során azt is mondta, tudja, hatéves kisfiának szüksége van az apjára is. Éppen ezért nem tudom megérteni cselekedeteit. Most azzal érvel: volt élettársa miért nem önhöz fordult először, miért a hatósághoz folyamodott? Ő viszont arra hivatkozik, nem kapott választ az ez ügyben önhöz írt leveleire. Egyet tudomásul kell vennie: ha egy kapcsolat végérvényesen megromlott két ember között, akkor azt nem lehet — nem is szabad — újra létesíteni. El kell fogadni a tényeket. Ha tetszik, ha nem. A további, külön életutak alakításánál elsőrendű szempont az legyen: harmadik személy ne valljon kárt. Igen, Asszonyom, most a fiára gondolok. Rá, aki teljesen vétlen az ügyben. Rá, akit most ön fegyverként használ volt élettársával szemben, ön ezt nem is tagadja. Most egyetlen a célja: bosszút állni a gyerek édesapján azért, mert pénzbüntetéssel sújtották. Ezt mondta indoknak. Kétségtelen, tönkre tudja tenni az apát, aki nagyon szereti a gyerekét. De szereti-e ön a fiát? Azt állítja: mindennél jobban. Ne haragudjon, ezt nem tudom elhinni. Említettem ezt már beszélgetéseink során is. Mert — s ezt sem tagadja — csupán eszközként használja a kisfiút célja elérésében. Azt is tudja, ezzel tönkreteszi a gyéreket. Ha így folytatja, ez hamarosan be is következik. Persze, az apát is nyilván megviseli, hogy elfordítja tőle a fiát. Közben azonban ön is tönkremegy. Megéri? Ha mást nem is, miért nem nézi a kisfia jövőjét? Miért nem az a legfőbb célja, hogy gyermeke minél kiegyensúlyozottabb körülmények között, lelki sérülések, traumák nélkül nőjön fel? Be kell vallanom, engem legjobban az ütött szíven, amikor azt mondta: nem érdekli a jövő, csak a jelen — és a bosszú. S az utóbbi érdekében mindent megtesz, mindent felhasznál, még a gyereket is. Legutóbb, amikor telefonon felhívott, elmondta: újabb, és jelentős pénzbüntetéssel sújtották. Azt is elújságolta, hogy a kisfiú már semmiképpen sem. akar az apjához menni. S hogy a gyerek így „döntött”, abban önnek nagy szerepe van, elismerte. Tisztelt Asszonyom! Azért választottam a válaszadásnak ezt a módját, mert — sajnos, nincs egyedül — sokan gondolkodnak hasonlóan. Említettem önnek jó példákat is, ahol a felek a szakítás után nem önös érdekeiket nézik, hanem á közös gyerekfek) kiegyensúlyozott, harmonikus fejlődését tartják elsősorban szem előtt, s akként is cselekednek, mert: mindennél fontosabb a gyerek! Sajnos, kevés a jó példa. De — tapasztalatból mondhatom — ha lassan is, szaporodnak az ilyen esetek. Tisztelt Asszonyom! Még egyszer arra kérem, gondolja át, hogy mi, miért történt. S tegye félre egyéni sérelmeit. A fiát nézze elsősorban, mert az ő jövőjéért — igenis — felelős ön és a volt élettársa, az apa is. Ebből kell, hogy kiinduljanak. Ma alkalmuk nyílik tisztázni a gyermek apjával a meglevő nézeteltéréseket. Hivatalos helyiségben, hivatalos személy jelenlétében beszélhetik meg a dolgokat. Bízom benne, hogy mindketten hajlandók lesznek kompromisszumokra, s most — végre először — csak és csakis a mindenben vétlen kisfiú érdekeit helyezik előtérbe, s az ő javára születik meg önök között egy döntés, egy megállapodás. Ennek reményében fejezem be levelem,' tisztelettel: f 'e.u
