Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám

NÉPÚJSÁG 1986. március 25., kedd Politikai képzési körök vetélkedője Okány, VII. ötéves terv: Tízmillió forint értékű társadalmi munka - Új óvoda 4 millióért Elhunyt Rácz Pál Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Rácz Pál elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagja, a Magyar Nép- köztársaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének veze­tője hosszan tartó betegség után elhunyt. Rácz Pál elvtárs temetése 1986. március 28-án, pénteken 13.00 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 12.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti te­mető fedett díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma Többéves hagyomány, hogy a Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvénysorozat keretében a KISZ Békés .Megyei Bizott­ságának képzési központja megrendezi a politikai kép­zési körök megyei vetélkedő­jét. A felmenő rendszerű verseny 1986. évi megyei döntőjét az elmúlt hét végén tartották meg Békéscsabán a KISZ-iskolában. A megye közigazgatási egységeinek tanulói és dolgozói politikai képzési körei — ugyancsak hagyományosan — külön ka­tegóriában mérték összj tu­dásukat. Az idei megyei döntő még­is több szempontból újszerű volt. A középiskolás csapa­tok például egy.-egy számító­gép-terminált kaptak. A si­keresen megoldott feladato­kért betűk jártak, amelyeket be kellett táplálni a gépek­be, és aki a saját képernyő­jéről legkorábban tudta le­olvasni — vagy kikövetkez­tetni —, hogy hol található meg az első díj, az lett a nyertes. De újszerű volt a vetélkedő azért is, mert a feladatok és a pontozás jel­lege, a vetélkedő lebonyolí­tása erősen különbözött az elmúlt években megszokot­tól. A játék készítői elsősor­ban a csapatok ötletességét, találékonyságát és ügyessé­gét próbálták megszondázni. Ez önmagában nem lett vol­na baj, de a 4-5 tagú csapa­tok másra számítottak. Igaz, a legtöbb feladvány politikai jellegű volt. Például egy vá­ros képzeletbeli polgármeste­rének kortesbeszéde a VIÍ. ötéves tervről, újságcikk alapján felismerni, hogy me­lyik lapból származhatott a hír, egy politikai merénylet elkövetőinek a felkutatása stb. De a végeredményt egyéb dolgok is befolyásol­ták. A középiskolások ver­senyét nem az a csapat nyer­te, amelyik addig a legtöbb betűt érdemelte ki. A verseny végén jó né­hány résztvevőt megkérdez­tünk. Kettőjük véleményét jellemzőnek tartom. Bőd Ti­bor, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium csapatából: úgy érzem, hogy nálunk, a kö­zépiskolásoknál a számító­gép, a játék nagyobb jelen­tőséget kapott, mint a poli­tika. Dr. Lakatos Ferenc, a gyulai kórház csapatából: úgy gondolom, hogy a me­gyei verseny nem hozta a felszínre a csapatok . tényle­ges politikai felkészültségét, ismeretét. Az eredményhirdetést kö­vetően a rendezők, szerve­zők és a feladat készítői kö­zösen. értékelték a döntő ta­pasztalatait. Megállapító tták, hogy a döntőnek erénye volt az újszerűségre való törek­vés, a zökkenőmentes, szak­szerű lebonyolítás. A felada­tok egy része azonban nem a politikai ismeretekre, tájé­kozottságra épített. Jövőre érdemes folytatni a kezde­ményezést, de törekedni kell arra, hogy a most tapasztalt hiányosságokat kiküszöböl­jék, erősítsék a vetélkedő politikai jellegét. A verseny első helyezettje a középiskolásoknál a Sarka- di Ady Endre Gimnázium csapata, a dolgozói KISZ- eseknél a Keviép 3. számú békési főépítésvezetőségének csapata lett. A vetélkedő után került sor a Kiváló po­litikai képzési kör oklevelek átadására. L. S. A közelmúltban rendezték meg Okányban azt a ta­nácsülést, melyen elfogadták a VII. ötéves tervet. A fej­lesztési elképzelések megva­lósulásakor a rendelkezésre álló pénzforrások mellett számítanak a lakosság segít­ségére is. A településfejlesz­tési hozzájárulás — melyet a lakosság elfogadott — ter­vezett összege 2,5 millió fo­rint. E mellett, a korábbi évek tapasztalatai alapján, a társadalmi munkák értékét öt év alatt 10 millió forint­ban határozták meg. A szo­cialista brigádok, termelő­üzemek segítsége a jövőben is elengedhetetlen, s az in­tézményeknél még tervsze­rűbb, még takarékosabb gazdálkodásra törekszenek. Hogy mi valósulhat így meg öt év alatt? Az iskolá­ban az elmúlt esztendőben megnövekedett a napközisek száma. A diákok 44 százalé­ka napközis, így az ebédlő szűkössége miatt nagyon el­nyúlik az ebédidő. Ez káros a gyerekek egészségére, rá­adásul a délutáni foglalkoz­tatás rovására megy. Ezért, már ez év nyarán — mint­egy 500 ezer forint ráfordí­tással — kibővítik a napközi otthon ebédlőjét. Űj óvoda építését is ter­vezik — közel 4 millió fo­rint ráfordítással — Okány­ban, hiszen az öt óvodai cso­port jelenleg elavult, több­ször felújított épületben, kis alapterületen működik. A tervkészítés már elkezdődött, a munkálatokat 1986-ban kezdik. A majdan felszaba­duló óvoda épületéből 1987- ben öregek napközi otthonát szeretnének kialakítani. Az egészségügyi központ átalakítását az ötéves terv közepe táján kezdik el. Fel­újítják az épület födém- szerkezetét, korszerűsítik a fűtést, helyet kap az anya- és gyermekvédelem, s bőví­tik a várót is. A felújítás, bővítés előreláthatóan közel egymillió 40 ezer forintba kerül majd. Természetesen a jövőben 6em mondanak le a tanácsi úthálózat bővítéséről, a híd- és járdakorszerűsítésről. E célra 1,7 millió forintot ter­veznek. Fiatal értelmiségiek letele­pítése érdekében két szol­gálati lakás építését is indo­koltnak tartják a tervidő­szakban. Ehhez a megyei ta­nács 1988-tói 800 ezer fo­rintot biztosít, ha a község saját erőből ugyanennyit ál­doz e célra. Végül, de nem utolsósor­ban a tanácsháza épületé­nek, illetve az iskola egy ré­szének felújítása is szerepel a tervben. Rácz Pál 1928. január 4-én született Bors községben, sze- gényparaszt-családban. Ele­mi és középiskoláit Nagyvá­radon, Kolozsvárott, illetve a felszabadulás után Budapes­ten végezte. Szülei, az erdé­lyi munkásmozgalom aktív tagjai révén már kora ifjú­ságában bekapcsolódott az illegális mozgalomba. Nagy­váradon és Kolozsvárott kü­lönböző illegális akciókban vett részt. 1944 őszén lett a párt tagja. 1945 elején Buda­pestre került, s újságíróként, illetve a Madisz országos központjában Madisz-veze- tőként ' dolgozott, majd a Magvető című ifjúsági lap szerkesztője volt. 1948 októberében a Kül­ügyminisztériumba került, 1950-től 1955 végéig a berni, majd a belgrádi követségen dolgozott. Ekkor a washing­toni nagykövetségre kapott beosztást, és ott ENSZ-ügyek­kel foglalkozott. Magyaror­szágnak az ENSZ-be történt felvétele után a magyar EN SZ-képviselet felállítását készítette elő, és az állandó EN SZ-képviselet tagja lett. Rácz Pál az 1950-es évek végétől is számos fontos tisztséget töltött be, dolgozott a párizsi nagykövetségen, majd a Külügyminisztérium főosztályvezetőjeként. 1964- ben kairói nagykövetté,, 1970- ben külügyminiszter-helyet­tessé nevezték ki, később belügyminiszter-helyettes lett. 1974 januárjától ismét külügyminiszter-helyettesi, majd külügyi államtitkári posztot töltött be. 1975-től 1980-ig az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. 1980-tól a Magyar Népköz- társaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezető­je volt. Munkásságát számos kitün­tetéssel ismerték el. Hz ing nyomban szét is repedt „Repül a nehéz kő:” — és Pakucza József pontosan tudja, hol állt meg. Hogyne tudná, hiszen ő hajította el a pontosan 50 kilogramm és 70 dekagrammos malomkö­vet — no nem fölindultságá- ban, miként Arany János Toldijában a roppant erejű, galamblelkű fiú, hanem a versenyláz hevében, a viseg­rádi királyi palota tövében. Tehát „Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla” — ott bele is állt a földbe. A 30 éves békéscsabai fiatalembernek 3 méter 20 centire sikerült hajítania, a majd’ 3 méter hosszú rudat pedig 52 má­sodpercig tartotta vízszinte­sen, sőt nem csupán tartotta, hanem Budapest irányába is mutatott vele, akár Toldi­Pakucza József, a békés­csabai Unicon vállalat ener­getikusa — vasárnap láthat­tuk őt a tv-ben is — tehát az ország legerősebb embe­rének bizonyult a visegrádi országos erőpróbán, amelyre harmincketten neveztek be, de már csak tizennégyen áll­tak rajthoz. Nagy a forgalom ezen a hétfő délelőttön Pakucza Jó­zsef irodájában, egymásnak adják a kilincset a gratu­lálok. A roppant vállú, gye­rekesen nyílt, egyenes beszé­dű fiatalember, — aki való­ban izmos, erős, de nem ijesztő hústorony —, szeré­nyen hárítja el az elisme­rést. De hogy is jutott el er­re az erőpróbára? — ő a „bűnös” — mutat idős munkatársára —, hal­lotta a rádióban, hogy a nyáron Visegrádon lesznek palotajátékok, XIV. századi eseményeket mutatnak be, és ehhez keresnek erős em­bereket, többek között Tol­di megszemélyesítőjét. Hát így­Az is kiderült, hogy haj­dan némi túlzással az iskola leggyengébb sráca volt a mai Toldi, ezért 14 évesen elkezdett sportolni. Cselgán- csozott, majd egy sérülés után áttért az erőatlétikára, számos sportsikerrel dicse­kedhet, edzői képesítést is szerzett­A versenyre korhű öltöze­tet kaptak — az ing nyom­ban szét is repedt rajta. A rudat itthon egyszer sem tudta vízszintesen tartani—, a főnökei kérdezték is na­ponta, hogy halad az edzés? A munkatársai szerint végtelenül türelmes, ki­egyensúlyozott ember — pe­dig építkezik, több tanfo­lyamra is jár —, eddig egyébként nyolcféle szakmát, illetve képesítést szerzett, könnyen, gyorsan tanul. S ha mégis elhagyja egy kicsit a nyugalma, imigyen „ká­romkodik” : „Jaj, végem van, mint a botnak.” T. I. Fotó: Kovács Erzsébet Kövesd László órás, az ipar kiváló mestere 14 éves kora óta, 55 éve foglalkozik az órák javításával. Az órásmesterség és a gyűjtőszenvedély nagyapáról és apáról fiúra szállt. A Bajcsy-Zsilinszky úti műhelyében és lakásán 150 darabból álló gyűjteménye van a különle­ges régi és a legmodernebb új órákból (MTl-fotó: Pólya Zoltán — KS) Nyílt levél 1 tAvj'tílV" A/yh. r*vv ön nemrégiben felkereste szerkesztősé­günket. Első beszélgetésünkből az derült ki, szeretné, ha elintéznénk, hogy ne kelljen kifizetnie azt a pénzbírságot, melyet önre a gyámhatóság rótt ki. Indoklásuk szerint fo­lyamatosan akadályozta — a különböző ha­tározatokat figyelmen kívül hagyva —, hogy kisfiát az apja látogassa, láthassa. A história meglehetősen hosszú, ön 18 évi házasság után hagyta ott családját, annak a férfinak a kedvéért, akitől — élettársi kap­csolatot létesítve vele — kisfia származik. Nem éltek sokáig együtt. A gyerek születé­se után néhány hónappal elköltözött élettár- sától, akivel később — felmelegítvén a kap­csolatot — újra együtt éltek egy ideig. A kapcsolatuk véglegesen 1983 nyarán romlott meg, elváltak útjaik. Az első akta a kisfiú láthatása ügyében 1984. júliusi keltezésű a gyámhatóságon. S azóta a dosszié egyre vastagszik, s ha így megy tovább, újat kell nyitni. Az akták, ira­tok tanúsága szerint egy jó ideig, ne hara­gudjon a kifejezésért, kígyót-békát mondtak egymásra, kölcsönösen vádaskodtak. Egyet azonban nem tagadhat — ezt nem is tette —, hogy az apa ragaszkodik kisfiá­hoz, s azt sem: joga, köze van hozzá, köte­lességei is vannak vele szemben. Miért hát, hogy az utóbbi időben folyamatosan gátolja a kisfiú és édesapja találkozását? Amikre hivatkozott, azokat a körülményeket a gyámhatóság gondosan megvizsgálta, s nem találta olyanoknak, melyek akadályoznák a rendszeres láthatást. Akadt egy olyan eset is, amikor — gyermeke betegségéből való lábadozása idején — önnek adtak igazat. Asszonyom! Beszélgetéseink során azt is mondta, tudja, hatéves kisfiának szüksége van az apjára is. Éppen ezért nem tudom megérteni cselekedeteit. Most azzal érvel: volt élettársa miért nem önhöz fordult elő­ször, miért a hatósághoz folyamodott? Ő vi­szont arra hivatkozik, nem kapott választ az ez ügyben önhöz írt leveleire. Egyet tudomásul kell vennie: ha egy kap­csolat végérvényesen megromlott két ember között, akkor azt nem lehet — nem is sza­bad — újra létesíteni. El kell fogadni a té­nyeket. Ha tetszik, ha nem. A további, kü­lön életutak alakításánál elsőrendű szem­pont az legyen: harmadik személy ne vall­jon kárt. Igen, Asszonyom, most a fiára gondolok. Rá, aki teljesen vétlen az ügyben. Rá, akit most ön fegyverként használ volt élettársá­val szemben, ön ezt nem is tagadja. Most egyetlen a célja: bosszút állni a gyerek édesapján azért, mert pénzbüntetéssel súj­tották. Ezt mondta indoknak. Kétségtelen, tönkre tudja tenni az apát, aki nagyon sze­reti a gyerekét. De szereti-e ön a fiát? Azt állítja: min­dennél jobban. Ne haragudjon, ezt nem tu­dom elhinni. Említettem ezt már beszélge­téseink során is. Mert — s ezt sem tagadja — csupán eszközként használja a kisfiút célja elérésében. Azt is tudja, ezzel tönkre­teszi a gyéreket. Ha így folytatja, ez hama­rosan be is következik. Persze, az apát is nyilván megviseli, hogy elfordítja tőle a fiát. Közben azonban ön is tönkremegy. Megéri? Ha mást nem is, miért nem nézi a kisfia jövőjét? Miért nem az a legfőbb célja, hogy gyermeke minél kiegyensúlyozottabb körül­mények között, lelki sérülések, traumák nélkül nőjön fel? Be kell vallanom, engem legjobban az ütött szíven, amikor azt mondta: nem ér­dekli a jövő, csak a jelen — és a bosszú. S az utóbbi érdekében mindent megtesz, min­dent felhasznál, még a gyereket is. Leg­utóbb, amikor telefonon felhívott, elmondta: újabb, és jelentős pénzbüntetéssel sújtották. Azt is elújságolta, hogy a kisfiú már sem­miképpen sem. akar az apjához menni. S hogy a gyerek így „döntött”, abban önnek nagy szerepe van, elismerte. Tisztelt Asszonyom! Azért választottam a válaszadásnak ezt a módját, mert — sajnos, nincs egyedül — sokan gondolkodnak ha­sonlóan. Említettem önnek jó példákat is, ahol a felek a szakítás után nem önös érde­keiket nézik, hanem á közös gyerekfek) ki­egyensúlyozott, harmonikus fejlődését tart­ják elsősorban szem előtt, s akként is csele­kednek, mert: mindennél fontosabb a gye­rek! Sajnos, kevés a jó példa. De — tapasz­talatból mondhatom — ha lassan is, szapo­rodnak az ilyen esetek. Tisztelt Asszonyom! Még egyszer arra ké­rem, gondolja át, hogy mi, miért történt. S tegye félre egyéni sérelmeit. A fiát nézze elsősorban, mert az ő jövőjéért — igenis — felelős ön és a volt élettársa, az apa is. Ebből kell, hogy kiinduljanak. Ma alkalmuk nyílik tisztázni a gyermek apjával a meglevő nézeteltéréseket. Hivata­los helyiségben, hivatalos személy jelenlété­ben beszélhetik meg a dolgokat. Bízom ben­ne, hogy mindketten hajlandók lesznek kompromisszumokra, s most — végre elő­ször — csak és csakis a mindenben vétlen kisfiú érdekeit helyezik előtérbe, s az ő ja­vára születik meg önök között egy döntés, egy megállapodás. Ennek reményében fejezem be levelem,' tisztelettel: f 'e.u

Next

/
Oldalképek
Tartalom