Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám

1986. március 25., kedd Esték a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Véget ért a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál műsorslrít- ménye. Különböző műfajok­ban, mintegy ezer, más-más fajsúlyú produkciót látha­tott a közönség. Kiragadott példaként csak kettőt emlí­tek: Yoko Ono koncertjét és a Győri Balett bemutatóját. Vonzódunk a legendákhoz. Jó látni nagy idők nagy ta­núit, különösen, ha cselekvő részesei, alkotói voltak ko­ruknak. A Beatles együttes olyan meghatározó lett az elmúlt évtizedek muzsikájá­nak egyik vonulatára, hogy a négy hajdani „gombafejű'’, szétválásuk után is önmaga legendája maradt. Egy ideig még örökíthető is a népsze­rűség: Yoko Ono, a megölt John Lennon felesége, özve­gyi jogon lubickol benne. Világjáró útja során Yoko asszony eljött Budapestre, hogy a kőbányai vásárváros egyik hatalmas pavilonjában koncertezzen. Igaz, a magyar pop-rock mostani ászai kö­zül is fellépett az esten Varga Miklós és Deák „Bili” Gyula, de a fő attrakció mégis csak Mrs. Lennon volt — Én szeretem a szakmát, nem is untam meg — mond­ja Balogh Imre szeghalmi fa­esztergályos. Régóta ismerem ezt az ügyes kezű, jó humorú ipa­rost, aki a régi fazonok és eszközök avatott készítője. Függönykarnis, paraszttükör, hordócsap, rokka, fakanál, törülközőtartó és más falusi cifraságok vásári árusítója volt. Olyan kuglikészletet tud csinálni, hogy azt bárki meg­tekintheti, még a szakember szemével is, de nem találhat benne hibát! ötven évet dolgozott, mint kisiparos, és a múlt év de­cemberében a Kiosz országos központjának aranygyűrűjét vehette át a megyei elnöktől. Imre bácsi óriási rutinnal dolgozik, s ebből következő­en nem tartja nehéz mester­ségnek a faesztergályosságot. Nem nehéz munka ez, csak szeretni kell — mondja. Még tavaly szeptember elején val­lattam és magnószalagra mondta emlékeit. A 77 esztendős mester egy szeghalmi parasztcsalád tize­dik gyermekeként született, Néhány éve, egy pokoli hangerőben végigélt koncert után megfogadtam, hogy csak füldugóval felvértezve megyek ilyen helyekre. Nos, Kőbányán minden óvatosság hiábavaló volt. Rezgett az épület, remegett a befon a talpunk alatt. Embertelen! Persze, a monstrumhangosí- tók jórészt a közönséget bombázzák, de — gondolom — jut belőle a pódiumra is. Le a kalappal, Yoko igen­csak emberül bírta magát. Sajátos távolkeleti hamvas- ság áradt belőle — túl az ötvenedik évén, bőven gye­rekei lehetnének a hallgatói, még se jutottt eszébe sen­kinek, hogy Yoko nénit lás­sanak benne. Az Imagine című dalánál még gyertyá­kat is gyújtott a nép (a rendezők előzetesen osztot­ták szét a muníciót), s a világhíres, őrizd a békét cí­mű számot vele énekelték a fiatalok' Talán nem szentségtörés, ha a Budapesti Tavaszi Fesztivál műsorai közül a Yoko-koncerttel egyidőben szólok a Győri Balett bemu­tatójáról. Teszem főleg és a gyermekek közül őt ad­ták egyedül iparosnak. Taní­tómestere Macsári Mihály volt, a Hunyadi utcában. E régi mesterséget még lábbal hajtott esztergán tanulta. A három és fél évi inaskodás után, mint segéd több helyen dolgozott, a szegedi faáru­gyárban töltött kétszeri mun­kásságát sokszor emlegeti. A mestervizsga letétele után 1937-től él Szeghalmon, a Petőfi utcai házában, ön­álló kisiparosként. Az 1940- es évek elején motorizálta a műhelyét. Villanyerő hajtja a fűrész- és esztergagépét. Ez bizony nagy szó volt Szeg­halmon és ráadásul az addig kialakult gyakorlatot megvál­toztatva, módosított a gép működésén. Ezt a tényt még ma is büszkén mutatja be— méltán! Az időben helyi áramfejlesztés volt, és az ala­csony fogyasztás miatt csak reggel és este működött a villanytelep. Ez a tény meghatározta a munkarendjét, s így reggel és este dolgozott a megrende­lések és a vásárokra történő kívánalmak teljesítésén. Ké­szért, mert a műsorzuhatag- ból alighanem ez a két ese­mény vonzotta a legnagyobb tömeget. Manapság, amikor riadtan figyeljük, miféle kö­zöny van terjedőben, nagyon oda kell figyelni a közönség érdeklődésére. Hiszen van jó igény is, példa éppen a Győri Balett, amelynek tisz­teletére nyolc alkalommal telt meg a Budapest Sport- csarnok. Jézus, az ember fia cím­mel Markó Iván celebrált táncban megfogalmazott mi­sét. Liszt Ferenc Krisztus oratóriuma, valamint Ian­nis Xenakis és Dmitrij Sosz- takovics zenéje volt az ih­letőmuzsika. Sokszor összetett szövet­ségek kötődtek a Győri Ba­lett produkciójakor. Kötődik a közönség a társulathoz, hiszen imponáló hömpöly- géssel tódult a tömeg balet­tet nézni. Vérszerződést kö­tött Markó Iván a táncosai­val, s bizonyítják folyama­tosan, hogy eljön az igazság pillanata, legyőzhető a vég­telen, vagy legalább meg kell próbálni. Félelmek és remények öl­töttek testet, alakultak lát­vánnyá, mozgássá, katar- tikus élményt adva. Üstö­sőbb — amikor tehette — többet is vállalt, amikor egész nap foroghatott a be­fogott fa. Meséli, hogy a nagy tételű rendelés volt a kifizetődő (akárcsak rha is!). Egyszer egy püspökladányi kötélverő rábeszélte, hogy évente készítsen 5-6 ezer borjúkötélpecket, ami igen jó üzletnek bizonyult. Majd meszelőfejeket vállalt és azokból is sokat készített. Míg a felesége élt, más dolgokat is gyártott. Azóta főzni, takarítani, jószágot etetni, kertben dolgozni neki és az otthon élő fiának kell, mert lányai nem helyben laknak. A felsoroltakon kívül készült még a műhelyében kovászolókanál, nyújtófa, vállfák, ruhafogasok szebb- nél-szebb kivitelekben. Csak a nyersanyag hiánya, körül­ményes beszerzése okoz és okozott gondot az utóbbi időben. A kész árukat a kör­nyező városok és községek vásárain értékesítette, így Komádi, Füzesgyarmat, Kö­kösjáró időket élünk: Markó Iván mostani produkciója is átsistergett a nézők lelkén. Szeretjük a kerek történetet, a szimmetrikus építkezést, ám a Jézus, az ember fia című táncjáték — számom­ra — kitér az egyensúlyi ál­lapotából. Döbbenetes hatású képpel indít: keresztelőn va­gyunk, fenséges, ünnepi hangulatban. Pap, mellette két ministráns, kisded, fia­tal szülők. Mindenki boldog, gratulálnak az új élethez- És akkor négy terrorista tör be, legéppuskázzák az em­bereket. íme a vég. Végzet? Ezután következik a kezdet, Jézus megjelenése, kereszte­lése, tanítványok toborzása, néhány kép az Újszövetség­ből. Riasztó látomások: mennyi minden történik majd az új hit zászlaja alatt. De a keresztet fel kell venni! Azért a megváltás, hogy legyen majd kiket oktalanul lekaszabolni? A nézőnek kell eldönteni, mi­végre volt a Golgota. Nyitott mű, kérdéseket felvető előadás Markó Iván legújabb produkciója. S ha nyílt lélekkel közeledünk felé, ragyogásától megtisz­tulhatunk. Andódy Tibor rösladány, Vésztő, Dévavá- nya, Kaba, Mezőberény, Bé­kés és Szeghalom lakosai is­merik szép munkáit. Jóleső érzéssel jegyezte meg, hogy áruja soha nem maradt, amit haza kellett volna hoznia. — Ha kétszer is születnék, akkor is faesztergályos len­nék — vallja Balogh bácsi, és keserűen jegyzi meg, hogy már kiöregedett a szakmából. Bár ez a keserűség könnyen feloldódik, ha a régi emléke­ket felidézzük és a nótákra tereljük a szót. Nekünk is el­énekelt egy céhbéli időkből fennmaradt dalt, melyet Su­lyok István kötélverőtől ta­nult: „Alkonyat száll, a pusztá­ra j kegyetlenül hideg a tél. /.. . Szegénylegény, ván­dorlegény, ! nem kesereg töb­bé szegény. ! Hóból van a vetett ágya, ' árokpartból a párnája. Nyugdíjas lett Balogh Im­re, de nem hiszem, hogy a gépei, a műhelye elcsendesül. Nyughatatlan természete nem hagyja nyugodni, míves munkáit még sok-sok lakás­ban pillanthatjuk meg, és a Sárréti múzeum is igényt tart kollekciójára. Miklya Jenő Kihaló szakmák Ötven év a lakosság szolgálatában NÉPÚJSÁG KÉPERNYŐ Két nap vendégség A hétvége angol találmány és nem új. Mikor nálunk a szóösszetétel még víkend formában kezdett élni, nem is tud­tuk másképp elképzelni, csak a regényekből ismert módon. Vidéki kastély, gyönyörű kert, rengeteg virág, s szombat dél­től az érkező vendégek. Finom lord és lady fogadja őket, meg a ház fiataljai. Mindenki megkapja a neki járó kor­osztályt és a legjobb kiszolgálást, sportból, szórakozásból, pi­henésből. Válogathat kedve szerint, ha semmit se csinál, az se baj, az ő dolga, nem rója föl neki senki, mert itt angol módra: semmi sem kötelező. Egy a fő: a vendég érezze jól magát, a többi nem érdekes. Valahogy erre emlékeztet — s ezt dicséretnek szánom — a tévébeli “Hétvége, amelynek kedves háziasszonya Endrei Judit, Morvát' Jánossal az oldalán. A kellemes, oldott lég­kört — immár nem először — ők teremtik meg, olyan termé­szetességgel, mint akik igazán otthon vannak tág, vendégfo­gadásra alkalmas birodalmukban. Épp ezért csak annyit és akkor jönnek közénk, amikor kell, különben hagyják kószál­ni, válogatni a vendégeket. Tehetik, mert van miben. A két hosszú nap telve jól választott programokkal, válogathat a gyereksereg is, hogy üdülést, pihenést, játékot találjon. A csevegés olykor megállítja ezt a műsorfolyamot, vagy in­kább összeköti, élénkíti, s ugyancsak jó angol szokás sze­rint sok szó esik az időjárásról. Nálunk sem unalmas téma, hisz ki tudná eldönteni: itt-e a tavasz, vagy csak a naptár mutatja? Ministúdió ’86 A műsorfolyamot említettem, mint a Hétvége jellemzőjét, de hát ez így nem igaz, mivel minden nap hömpölygő mű­soráradatból áll. S ha nagyon alaposan átböngésszük — mert nézni ugyan elejétől végig ki képes? — nem különösebb ez sem, mint máskor, még a három vidéki helyszínnel sem, hi­szen az is volt már máskor is. Ami megkülönbözteti az egyéb napoktól, csak a több aktualitás. A tavaszi fesztivál sűrített eseményeinek a beiktatása, figyelemmel a pillanat­nyi és az elkövetkező napok rendezvényeire. Ezekből hol csak egy-kettő villan föl, hol meg fűzérre fűzve egy egész sor. Szombat estéről jó ideig megmarad bennünk a száztagú cigányzenekar pár perce és Szegvári Kati beszélgetése^ há­rom prímással a kongresszusi palotából. A behozott zene le­nyűgözött, a rövid beszélgetésből pedig megtudtuk, ami lé­nyeges: hogyan támadt az ötlet, miként jött létre a zenekar, s mi a siker titka? S megismertük a legkisebb prímást, Pa­likát, aki nem csak a hegedűvel állt helyt a pódiumon, de mint riportalany is príma volt. Szerény, okos, őszinte ti­zenegy éves gyerek. Vasárnap délelőtt rövid idő alatt egészen széles kulturális körképet kaptunk. Kecskemétről Gulácsy Lajos képeinek ki­állítását, Sopronból egy 430 éves könyv történetét, s hírt Gyarmathy Líviáról: Franciaországban a női filmek feszti­válján a nőkritikusok díját nyerte el az Egy kicsit én, egy kicsit te . .. című filmje. Az örömet még az sem rontja, hogy az ennyire kihangsúlyozott „női-ség” már degradáló. Aztán volt még táncház jubileum és Somogyi József szobortárlata. És... Két mester miniriport — Petrányi Judit munkája — két itt hangversenyező fiatal külföldi művésszel. Az egyik amerikai, tavaly Barcelonában énekversenyt nyert, s a vi­lágjáró művész világáról pár perc alatt többet tudtunk meg, mint néha fél órás faggatás után. A lényeg: nincs otthona a hagyományos értelemben, de a művészet és a siker mindent pótol. Szabó Gyula, mint vendég Ha nem lett volna Hétvége, nem mondott volna szombat este élőben verset, méghozzá Petőfit, s úgy, ahogy igen ke­vesen. Nagy élmény volt, mert orgánuma ritka hangszer, versmondásra különösen alkalmas. Itt, most Petőfi szólt be­lőle — Hazámban — komoly méltósággal. Ha a magyar nép­meséket halljuk tőle. akkor meg a furfangos nép elevenedik meg, s az igazság az ő szájából még édesebb. És Bubó doktor. Kötetnyit lehetne írni róla, de most csak a tréfás-kedves be- konferálásról. A rekedtes hang, a huncut, félig beszéd, félig ének idézet, s annak a szívét is bevette, aki csak gyermek­műsornak tartja a Kérem a következőt, ezt a talán legsike­rültebb mesesorozatot. Apropó mesék. Aki rendszeresen né­zi, hallgatja az esti meséket évtizedek óta, az tudja igazán, hogy a mesében nagyhatalom vagyunk. A Cicamica, a Ma­zsola, a Vízipók, csodapók a Kukon és Kotkoda, meg a töb­biek mind: világszínvonal. Csak a Frédi és Béni, a két kő­korszaki szaki a versenytársak. S ott is sokat nyom a latba Romhányi József remek magyar szövege, no és a hangok... Csákányi, Márkus, Psota, Váradi Hédi. Jobbak az eredetinél. Vasa Márta Debrecen és Sopron után Ősi diákvárosok találkozója A KISZ Kecskemét Váro­si Bizottsága, a Művelődési Minisztérium és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pályázatot hirdet „Diákha­gyományok története a re­formkorig” címmel. A diák- hagyományok kutatói és ku­tatójelöltjei neves iskolák történetének, kiemelkedő di­ákok és tanárok hagyomány­teremtő pályájának feldolgo­zásával nevezhetnek. A pá­lyázatokat — melyek tanul­ságul szolgálhatnak a mai iskolák, diákok és tanárok számára — két pél­dányban küldhetik be a jeligés nevezők, augusztus 15—ig a KISZ Kecskeméti Városi Bizottsága címére (6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.). A minimum 10, maximum 20 gépelt oldalas munkákból kiadványt készí­tenek. Debrecen és Sopron után az idén Kecskeméten ren­deznek tanácskozást a diák- hagyományok iránt érdeklő­dő régi és mai diákok, taná­rok, kutatók részére „Diák­élet, diákhagyományok a felvilágosodás és a reform­kor időszakában” címmel. A kezdeményezés — úgy látszik — nagy visszhangra talált. Reméljük, Békés me­gyében is, hiszen ha ősi di­ákváros nem is, de nagy ha­gyományú, híres, régi isko­lák a mi vidékünkön is ta­lálhatók. A téma tehát ku­tatókra és kutatásra vár! Korzó-nosztalgia... A minap, azon a bizonyos első tavaszi napon juttatták eszembe azt, ami valahogy nekem sem megy ki a fejem­ből ... Nos, a déli napsütésben kamaszlányok fürdöztek a békéscsabai főtéren. Kettejük hirtelen búcsúzkodni kezdett, s arra a kérdésre, hogy hová ilyen sietősen, csak annyit vá­laszoltak a többieknek: megyünk galuskázni! A lányok a főutcán indultak el az állomás felé. Pár perc után világossá vált az úticél is. Szégyen, de hallgatóztam. Mert a Korzóba mentek. S bár távol áll tőlem, hogy reklá­mot csináljak annak, ami úgy is megy, mégsem lehet dolgo­kat elhallgatni... És ekkor jutott eszembe. Azok a bizonyos „közel-régi” szép idők, amikor — úgy három-négy esztendővel ezelőtt — egymást érték a szórakoztató és kikapcsolódást jelentő, ko­molyabb és könnyedebb hangulatú programok! Ahányszor csak népművelők találkoznak, előbb-utóbb szóba kerül ez az időszak. Hiszen mindenkinek jó volt. A szakembereknek, mert az igazi művelődési házat nélkülöző városban érdekes programokat lehetett valahol szervezni, a vendéglátóiparnak is. hiszen nőtt a forgalom, de legfőképpen a közönségnek: kellemes környezetben érezhette jól magát. A lányok beléptek az étterem ajtaján. Én utánuk, vitt a kíváncsiság. A galuskázás valóban azt jelenti, amit sejtetni enged a kifejezés: vagyis somlói galuskát kanalazni, s per­sze csak olyanoknak, akik számára a mérleg még nem ellenfél, legfeljebb közömbös, és így még felesleges tárgy . . . Az elmúlt hetekben mégis megmozdult valami. Nehéz len­ne, és hiábavaló is most nyomozgatni azután, miért is szűntek meg két évvel ezelőtt azok a bizonyos Korzó-prog­ramok. Megmozdult valami: ha másképpen is, de lesznek újra. A hely ismét alkalmas arra, hogy a közétkeztetés szol­gálatán túl mondjuk az esti órákban azokat is fogadja, akik étel-ital mellé más táplálékra is vágyódnak. A tavasz végé­re tervezik a startot: az ínyencklubét mindenképpen. A ba­ráti kör tagjai saját receptjeiket valósíthatják meg itt saját kezűleg, s ellenörizheik, elbírálhatják mindezek után, ki mihez és hogyan ért, ki mennyire és miben ínyenc... Az­tán hetenkénti svédasztal-vacsorák is lesznek. Olyan kávé­házi estékre is sor kerül majd, amelyeken szeretnék visz- szaidézni e vendéglátási forma igazi hőskorát: kosztümök­ben, kávé, a hozzávaló, itt készült sütemény választékában, zenében egyaránt. A lányok megették a somlóit, meg is nyalhatták szép ívű szájuk szélét... (N. L.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom