Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
1986, március 1., szombat o IZHÜUKfilt* *■ «■------------------------------------V. iwh&wm. ~ B UDAPESTI SAKK-SZEMLE. Kiadja a .Badapesti Sakkoió-Táruiág Ilyen volt az alcsúti kastély eredeti állapotában Erkel Ferenc, a „sakkista” Helységneveink nyomában Csárdaszállás A település feltehetően egy csárda közelében épült szállásról vagy tanyáról kapta a nevét. Csárdaszállás 1952-ben vált községgé. Lélekszáma 1984. január 1-én 638 volt Hazai tájakon: Mcsútdoboz kuriózumai Gyula város történetírójának, dr. Scherer Ferencnek közeli rokona, Scherer Lajos, a többszörös városi és megyebajnok gyulai sakkozó egy régi belvárosi házat mutatott egyszer nekem, mondván, hogy az — a szájhagyomány szerint — két dologról is nevezetes. Ebben a Kossuth Lajos utca 16. sz. házban, dr. Csausz Lajos gyulai városi orvos hajdani lakóházában volt elszállásolva 1849. vészterhes augusztusában a később vértanúhalált halt Ormay (Auf- fenberg) Norbert honvédezredes. Más jellegű nevezetessége pedig az, hogy a már országos hírű Erkel Ferenc időnkénti hazatértekor gyakran sakkozgatott a Csauszház falai között- (A ház később egyházi tulajdonba került, a színes Szent Szívembléma ma is látható az épületen, amelyben jelenleg az idegenforgalmi hivatal is helyet kapott.) Csausz doktort szívélyes orvosbarátság fűzte dr. Erkel Rezsőhöz, híres zeneszerzőnk öccséhez, aki rövid pesti orvosi működés után már 1845-ben hazaköltözött Gyulára. Erkel Ferenc pedig a zsúfolt pesti lakásából gyakran „menekült” ide pihenni, sőt 1850- től kezdve a legtöbb nyarat itt töltötte, fivére házában. Ha Gyulán időzött, szinte állandó sakkpartnere — legidősebb öccsén, az ügyvéd Jánoson kívül — a meglehetősen jól játszó dr. Csausz Lajos volt, akinek kényelmes főutcai lakása alig néhány háznyira állt Erkel családi szállásától. Ismeretes, hogy a magyar zenedráma megteremtője 1810. november 7_én Gyulán született, holland eredetű, de Gyulán már elmagyaroso- dott családból. Születésének 175. évfordulóját méltón ünnepelte az ország, vajmi kevés szó esett azonban arról, hogy Erkel korának elismert sakkozója, sőt néhány éven át — 1857—1859. — a legerősebb magyar „sakkista” volt (amint akkoriban nevezték őket). Feltételezések szerint középiskolás korában tanult meg sakkozni diáktársaitól, mások szerint Kolozsvárott, ahol 24 éves koráig zenetanítóként működött. 1835-től Pesten élt, de csak az 1840- es évektől vannak adataink arról, hogy gyakorta időzött a Dorottya-utcai Wurm-ká- véházban, ahol szorgalmas szemlélője volt neves sakkozók játszmáinak, sőt azoknak a tanácskozásoknak is, amelyeken a legjobb magyar „sakkisták” megbeszélték a kábel útján két éven át (1843—1845.) folytatott Párizs—Pest közötti mérkőzés elküldendő lépéseit. Egyébként a nemzetközi viadal mindkét játszmáját a pestiek nyerték meg és a nagy küzdelem időszakában vált Erkel véglegesen a sakkozás hívévé. Ezekben a játszmákban — amint ő maga beszélte el — „élénken érezte, miként a sakktáblán képzelet képzeletet szül, eszme eszmét kerget, elnyom, újból ébreszt, de a nagy hajszában rendet tart az ész”. Az 1840-es évek Erkel Ferenc életében az alapvető zenei sikereket hozták: a „Bátori Mária”, majd a „Hunyadi László” című operái és Kölcsey Himnuszának megzenésítése. Életrajzírói joggal írják róla, hogy — műveinek szellemét és hatását tekintve — forradalmár volt, még ha sokgyermekes családapaként nem is állhatott be 1848-ban a honvédek közé. Köztudott, hogy Metternich bukásának hírére a pesti ifjúság a „Hunyadi László” forradalmi hangulatú kardalát zúgta mámorosán: „Meghalt a cselszövő”. A szabadságharc leverése után. az elnyomatás éveiben nem játszhatott Er- kel-operát a Nemzeti Színház. Erkel több mint egy évtizeden át „hallgatott”, s csak 1861-ben alkotta meg — Katona József drámája nyomán — a „Bánk bán”-t. A hosszas zenei pauza idődományos megalapozottságú — ily nagy terjedelmű — úgynevezett angolkert sehol másutt nem zöldellt, virágzott. A sok-sok reliktum (növényritkaság) locsolásához, a vízinövények bemutatásához természetesen egy tó is kellett. Ebbe korábban a környék patakjai szállították a vizet, később azonban a világhíres magyar kútfúrömérnök, Zsigmondy Vilmos mélyített ott egy kutat, 126 m-es — a munkálatok idején páratlanul hosz- szú — csőrendszerrel. Nem messze az imént említett tótól a Pollack Mihály tervezte kastély. Ma már csak a teljesen ép előrésze látszik annak a palotának, amelynek alapjait 1825 táján rakták le. 1830-ra készültei. A második világháborúban az épület nagy része lerom- bolódott, és a falakkal együtt a nádori család levéltára is odaveszett. (Sajnos, a környékbeliek is tovább rontották a kastély állapotát, amikor szekérrel, talyigákkal hordták eL onnan a téglákat, hogy azokból a maguk házait építsék fel.) Dicséretére a műemlék- védelemnek, ez a furcsa középrész — amely egyébként nyugodt, klasszicista képet, arányokat mutat — szépen helyreállítva idézi a régi időket. Olyan illúziókeltő ez a maradék, hogy a múlt század elején, közepén játszódó történeteiket ott szokták lefényképezni a filmesek. Alcsútdoboz ilyenformán egyszerre ígér növénytani ritkaságokat és egy építészeti kuriózumot. A hangulat pedig, amelybe ott óhatatlanul beleringatózik a vendég, hamisítatlanul reformkori: teli s tele van a készülődés, az akarás, a teremteni vágyás rokonszenves izgalmával. Igen jó dolog egy kicsit megmártózni benVajda Jánosnak, a múlt század romantikus lelkületű költőjének volt igen kedves tája Vál község vidéke — valamennyi arrafelé fogam- zotf verse közül is kiemelkedik a sokak által ismert és idézgetett Váli erdő című költemény —, s e^n a vonzódáson nincs mit csodálkozni. Valóban szeretni való ez a Fejér megyei, a Velencei-tótól északra elterülő dimbes-dombos, apró vízjárásoktól szabdalt vidék. Noha igen közel van Budapesthez, mégis viszonylag kevesen zarándokolnak el oda. is remek Pollack Mihály tervezte kastély. Nyilván azért, mert valóban néhány óra alatt le lehetett oda kocsizni, lovagolni Pest-Budáról. Alcsút és Vértesdoboz tágas határát az uralkodó Habsburg-ház szerezte meg magának. Mint gazdag termőhelyet és igen jó vadászterepet, rendszeresen látogatták a koronás fők, meg a velük tartó népes kíséretek. Noha valamennyi éppen soros gazda csinosított rajta, az igazi kiépítés gondját József nádor (1776—1877) vállalta magáA megmaradt homlokzati rész; előtérben az arborétum egyik ősfája Maga a tájnak nevet adó Válban is ott magaslik egy késő barokk stílusban épült kastély, az Ürményi família hajdani otthona, s ugyancsak megér egy kitérőt Vajda János emlékmúzeummá alakított erdőszéli háza, hanem a környék igazi látványosságai Alcsútdobozon várják a vendégeket, például Magyarország egyik legszebb és messze földön értékes növényritkaságokat magában foglaló arborétuma, illetőleg egy romjaiban ra. Ez a nagy tudományú, Magyarország gazdaságának fejlesztését hosszú fél évszázadon át irányító férfiú azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az említett két település közé egy hatalmas mintabirtokot szervez. Valamennyi cselekedete közül azonban a 40 hektáros arborétum megalapítása volt a legmutatósabb! Efféle díszkertek, növénykülönle- gesség-gyűjtemények akadtak itt-ott a korabeli Magyarországon, ám ilyen tuszakában, az 1850-es években — a pesti kávéházakban vívott sakkcsatákban megizmosodott azonban sakkozói tudása, és ekkor már egyenrangú ellenfele volt Szén Józsefnek, az első nemzetközileg elismert sakkmesterünknek is. Szén fővárosi levéltárnok, Erkel színházi karnagy volt. Sakktörténeti érdekességként tehetünk említést a Nemzeti Színházban 1853- február 2-án rendezett álarcosbálról. A „nyugóra” alatt egy 81 húzásból álló Sakkjátékot — „Szén és Erkel szerzeménye szerint” — Gyulai tartózkodása idején itt sakkozott Erkel Ferenc Csausz Lajos orvossal, az Erkel fivérek barátjával Az elhunyta utáni évben, az „Ország-Világ” 1894. évi 48. számában Jókai Mór így írt róla: „Sokan fognak rá emlékezni, hogy a mi halhatatlan emlékű Erkel Ferenczünk nemcsak híres zeneszerző, hanem ismeretes sakkjátékos is volt, a kit külföldi championok is felkerestek, hogy vele megmérkőzzenek. Neve a nemes sport viadoraié közé volt följegyezve.” Szén József már 1857. januárjában elhunyt. Két éven át Erkel Ferenc volt az ország legjobb „sakkistája”. (Récsi Emil egyetemi tanár számított csak méltó riválisának.) Dr. Vidor feljegyzései szerint Erkel 1859 januárjában játszotta utolsó „komoly” partiját, utána a presztízs- játszmákat már mellőzte. Sakktudása azonban még ezután is elismert volt. Bizonyítja ezt, hogy kétszer is meghívták őt igen jelentős nemzetközi versenyre: az egyiket az 1867. évi párizsi világkiállítás alkalmából rendezték, míg a 'másik az 1870. évi baden-badeni „elitverseny” volt. Erkel mindkét esetben elhárította a meghívást, zenei elfoglaltságaira hivatkozva. Dr. Szabó János, őshonos gyulai bírósági tikár barátom említette egyszer, hogy valamelyik Erkel-rokontól hallotta, miszerint Erkel Ferenc többször sakkozott a fővárosban Gárd nyi Gézával is. Magamban megmosolyogtam ezt a közlést, valószínűtlennek tartva azt, a zeneszerző és az író közti 53 évnyi korkülönbségre gondolván. — Aztán egyszer- csak adatra bukkantam, mely szerint Gárdonyi — akkor még Ziegler néven — kezdő győri újságíróként 1886-tól talán 3 évig,, tagja (majd választmányi tagja is) volt a Pesti Sakk-körnek. Nagyon is elképzelhető tehát, hogy valóban voltak Erkel—Gárdonyi sakkjátszmák. 1893. június 15-én bekövetkezett haláláig Erkel Ferenc volt a Pesti Sakk-kör elnöke. A „Budapesti Sakk- Szemle” elsárgult lapjairól láthatjuk, hogy Erkelt a magyar sakkozók tábora is — mai szóhasználattal élve — saját halottjának tekintette. Az 1985^ös esztendőt szülővárosa Erkel-emlékévvé nyilvánította, és számos rendezvénnyel hódolt a zenei nagysága előtt. Sakkozói érdemeire csak a 20 éven aluli sakkozók juniorbajnoksága, és szülőházában az átrendezett emlékkiállításon egy hajdan neki ajándékozott sakkfeladvány emlékeztetett. Szűkebb pátriájától bizony, méltóbb sakkvonatkozású megemlékezést érdemelt volna .. . Emlékeztetőül: 1921. és 1960. között hat Erkel- emlékversenyt rendeztek Gyulán, jó mezőnyökkel, országos érdeklődés mellett. Felújításuk régi vágya megyénk sakktársadalmának. De talán még előbb megvalósítható lenne az, hogy a Kossuth utca 16. sz. ház falán emléktábla hirdesse Erkel Ferenc gyulai sakkelmélyülésének, itteni játszmáinak emlékét. Dr. Perényi Gyula adtak elő egy sakkasztalt képező emelvényen, 40 élő alak által. Erkelnek több, Szén ellen bravúrosan vezetett, ma is csodált kombinációkkal ékes játszmáját megtalálhatjuk az 1872-ben megjelent, korszakos jelentőségű, első eredeti magyar sakkműben: Márki István „A sakkjáték tankönyve” című munkájában. Mint békési lokálpatrióták álljunk meg itt egy percre. A Sarkadon 1842-ben született Márki István egy évtizeden át (1871—1881.) a gyuErkelt a magyar sakkozók tábora saját halottjának tekintette lai törvényszék bírája volt, és sakk-könyve is Gyulán jelent meg, országos feltűnést keltve. Sakk-könyvének korabeli jelentőségére és Erkel sakkozói elismertségére egyaránt jellemző módon utalt dr. Exner Kornél, a Magyar Sakkszövetség 1921—1924. közti elnöke a székfoglaló- beszédében : „Márki sakkkönyvét mohón tanulmányoztuk a múlt század nyolcvanas éveiben. Az eb- ban megörökített játszmákból csodálatra méltóan emelkedett ki Erkel Ferenc nagy sakkzsenije. ■ . SZÜLŐFÖLDÜNK Pest, szerdán, február 2-án, 1853, fog tartatni > nemzeti színházban a negyedik . Álarcos bál. Ez alkalommal a nyugóro alalt: Egy 81 húzásból álló egész SAKK-JÁTÉK. (Szén é» Erkel szerzeménye *ze- rillt) fog előadatni, egy e végre készült s a sakkasztalt képező emelvényen, összesen 40 élő alak által. . A sakk-játszók, sakk-alakok, hírnök cs segédsze- 1 mélyek uj jelmezei PAPP JÓZSEF föszabó Telü- , gyelete alatt készültek. A zenekart Ellenbogen Adolf vezérlen- di. Táncrendczők : Perrel én Perron. A cukrászatot Ltiftsel Farka» , a vendéglést mthalek , a ruhatárt Frick Fülöp * a karzati vendéglést Barátli Károly kezelendi. .ti t.i ÄmiCOS m nn tvpHíIu» mellvrc :i I A „Hölgyfutár” című lap 1853. január 31-i számában közzétett hirdetés a Nemzeti Színház báljáról
