Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-06 / 55. szám

1986. március 6., csütörtök Hol nyaral a nyáron? — Ha minden úgy meg, ahogy tervezzük, gyerekeim­mel, s barátaimmal együtt, akkor Bulgáriában — felel Gyuláról Szegedi Sándor, a többszörös világ- és Európa- bajnok repülőmodellező. — De ez még odébb van, ad­dig nagy feladatok állnak előttem. — Újabb verseny talán? — Igen, a magyarországi világbajnokság Pécsett lesz, július végén és augusztus elején. Erre a fölkészülés nem kis munka, nemcsak ne­kem, hanem az egész*. csa­patnak. — A Szegedi—Múlt—Mol­nár trió sok szép győzelmet mondhat a magáénak ... na­gyon erős nemzetközi me­zőnyben. — Igazán nem panaszkod­hatunk, különösen az el­múlt öt évre, amikor két világ- és három Európa-baj- nokságot nyertünk. — Mint versenyző, biztos bejárta a nagyvilágot! — Európának szinte min­den országában voltam, és Amerikában is. Bár a ver­senyek feszítettek, azért egy­két nap mindenütt akad a turistáskodásra. így volt ez Amerikában is, ahol Boston­nal és környékével ismer­kedtünk, s a sok szép mel­lett láttuk, mennyire más vi­lág az, mint az európai. — Mit vár a bulgáriai nya­ralástól? — Két hét pihenést, rám is fog férni a kikapcsolódás a tengerparton a családi és baráti társasággal. És azt, hogy ismerkedjem azzal az országgal, ahol eddig még nem jártam, csak hírből tu­dom, hogy kedves és szép. — Ezen a nyáron csak rö­vid kirándulásokat teszünk, legalábbis eddig így gondol­juk — mondja a békési Do­bi Mihály, a kosáripari vál­lalat kosárfonója. — Két kis­gyerekünk van, a feleségem gvesen ... Míg „gyerektele­nek” voltunk, nyaraltunk párszor a téesz — a felesé­gem ott baromfigondozó — badacsonyi üdülőjében, ta­valy meg egy baráti család­nál egy hétig szintén a Ba­latonon. — Nehéz két kicsivel ki­mozdulni? — Inkább a pénz kevés hozzá. Egy keresetből — s még az édesanyám gondja is a miénk '—, ma már nem messzire jut el az ember. Próbáltam a pénzt pótolni, kiváltottam a gyári munka melletti működési engedélyt, de most szüneteltetem, mert a kettő együtt nagy fáradt­ság volt, nem bírtam. Most majd a szabadságom alatt fogok dolgozni, s a pihenés az lesz, hogy a hétvégeken kirándulgatunk a közeibe és egyszer Várpalotára a sógo- romékhoz. — Egész évben mi a szóra­kozásuk? — Szeretünk olvasni, té­vézni, lemezt hallgatni, a fe­leségemmel fölváltva járunk moziba, és itt van a rokon­ság, meg a szomszédok, akik­kel sűrűn összejövünk. — Az idei nyári progra­munk elüt az eddigiektől — szól a telefonba Chlebniczki János, a békéscsabai szlovák általános iskola és gimnázi­um igazgatója —, mert férj­hez ment a lányunk, és ahol lakodalom volt, ott meg­ürült a pénztárca, ezt min­denki tudja, akinek része volt benne. így aztán a nyaralás színhelye a mező- berényi telkünk lesz, az ak­tív pihenés pedig a kertész­kedés és a hétvégi ház be­fejezése. — Az iskola mit tervez nyárra? — Tanulóink hazai építő­táborokba mennek, de még nem tudjuk hová. Előtte, a tavaszi szünetben egy cso­port egy hétig Prágában lesz az ottani testvér iskola vendége, cserealapon. Ez már többéves és jól bevált gyakorlat, itt és ott a csalá­dok fogadják a gyerekeket, az iskolák pedig sok szép programról gondoskodnak. — Ök középiskolások. Es a kisebbek? — Húsz kisdobos nyaral majd egy hétig a tanács ba- latonszárszói üdülőjében, egyszerre a gerlai gyerekek­kel. De pedagógusaink sem maradnak ki. Egy kolléga­nőnk Zsolnáról jött ide férj­hez, s már tavaly megszer­vezte oda és ide öt család csereüdülését. Most is ez a terv. — Köztük volt a Chleb­niczki család is? — Nem, tavaly Magyaror­szágon üdültünk. Tavaly­előtt viszont nagy világjá­rást rendeztünk a rokonok­kal, a Kaukázust jártuk be, autós csomagtúrával. A szállásról mindenütt az Ibusz gondoskodott, a többi­ről mi magunk. Három hé­tig „csavarogtunk” a szebb- nél-szebb helyeken és a ten­ger mellett. — Hol fogunk nyaralni? — ismétli a kérdést a kamu- ti Szlaukó Jánosné, majd tör morén így válaszol —: a mákföldön! Hiszen a háztájit meg kell művelni. Mindket­ten a helyi Béke Tsz-ben dolgozunk már vagy har­minc éve, előtte meg Be- rényben. Én könyvelő va­gyok, a férjem meg huszonöt évig függetlenített párttitkár volt, most lett nyugdíjas. És két hold művelése, meg a jó­szágok ... — Ez mindig így ment, mindig csak a munka? — Igen is, nem is, mert néha csak engedtünk belőle. Kétszer voltunk csereüdülé­sen a Tátrában egy-egy hétre a téesszel, csodálato­san szép volt, Poprádon laktunk, onnan barangoltuk be a vidéket, még a Lom- niczi-csúcsot is. — És idehaza? — Harkány, Hévíz, Gyu­la ... Az isiászomat kellett gyógyítani, már amennyire ezt lehet. De mindig problé­ma volt, hogy mi lesz itt­hon addig a jószágokkal? — Nem feszítették túl ma­gukat? — De, mert mindig renge­teget dolgoztunk. Viszont kellett. Semmi nélkül ke­rültünk össze, s először az otthonunkat, a házat építet­tük fel, aztán a bútorozás jött, majd a kocsi, később a lányunk segítése. Tavaly pe­dig a gázt vezettettük be. így ment ez és közben szép, csöndesen éltünk. — Az idén háromhetes egyéni útra készülünk a fe­leségemmel — beszél a nyári terveikről Fórján- Já­nos mérnök Békéscsabán. — Északra szeretnénk menni, ott még nem jártunk, s úgy mennénk Dániába és Svéd­országba, hogy előbb Cseh­szlovákiát és az NDK-t is bejárnánk újra egy kicsit. A gyönyörű Prágát, Lipcsét, Drezdát, majd komppal át Dániába és úgy tovább. Dá­nia különösen érdekel. — Szakmai szempontból is, mint a Füzesgyarmati Lu­cernatermelési Rendszer ve­zetőjét? — Igen, hisz nem lehet a szórakozást sem ettől el­választani, ha külföldön van az ember. Lát, hall, érdek­lődik és biztos, hogy valami ötlete támad. Dánia most is híres a mezőgazdaságáról, jól működő szövetkezetei és kisparasztgazdaságai vannak, világszínvonalú eredmények­kel. — Az előző években hol nyaraltak? — Hol itthon, hol külföl­dön. Tavaly szovjet hajóval Észak-Afrika körül. Kénye­lem, pihenés a hajón, és rengeteg látnivaló minde­nütt, ahol kikötöttünk, Egyiptomtól Marokkóig. Nagy út és nagy élmény volt. . . Vass Márta HANGSZÓRÓ Köszöntő Ritka alkalom, hogy a nőnapi hóvirágot valóban a havas földről szedegetjük, de ha március írunk, akkor előbb utóbb majd csak itt a tavasz. Ilyenkor pedig illesse köszö­net a nőket. Lányokat, asszonyokat, feleséget, szerelmes társat, de még a csitri bakfisokat is, hadd érezzék, hogy kész hölgyeknek látják őket a férfiak. A közelgő nőnap alkalmából küldöm köszöntőmet a rádió valamennyi — szebbik nemhez tartozó — dolgozójának. Riportereknek, rendezőknek, szerkesztőknek, műszakiaknak. Köszönet, amiért lágyabb hangok is hallatszanak a hangszórókból: friss, üde, mosolyra derítő vagy éppen érdekfeszítő műso­rokat hallhatunk. Szóljon az üdvözlet Kondor Katalinnak, akinek a televíziós közszereplése sem halványíthatja el, hogy ritka rádiós egyéniség: okos, értő módon végigvezetett bezsélgetéseire mindig érdemes odafigyelni. Virágcsokor helyett küldöm szíves szavaimat Széli Júliának, mert hang­ja számomra a túlcsorduló melegség, olyan muzsika, amely az élet szépségét hirdet. Kőváry Katalint köszöntöm a pon­tos, szinte hibátlannak tűnő rendezéseiért, és mert a jó ügyekért lelkesedve képes lázba hozni hallgatóit is. Sze­rencsére elég sokáig sorolhatnám a neveket, akikért érde­mes hűnek maradni a rádiókészülékhez. Igaz, elharapódzó­ban van egy torz stílus, éppen a női riporterek körében, akik túlzó „rámenősséggel” igyekeznek kétes babérokra törni. Fitogtatják saját bátorságukat, valójában pedig csak a nyilvánosság hatalmával élnek vissza. De ne legyek ünneprontó, hiszen a gyermekbetegségek mintájára elma­radoznak majd ezek a zavarok is. Ami pedig érték terem a stúdiók világában, ha a nőknek köszöhetjük, a mai napon külön köszönet érte. És egy kis csokor, jelképes hóvirág. Beszélni nehéz? Ha küldetéses sorsú asszonyokról van szó, külön fejezet jár Péchy Blankának. Le nem mérhető az a szolgálat, ame­lyet a magyar nyelv ápolásáért, pallérozásáért tesz. Sze­mélye bizonyságul is szolgál, hogy él bennünk a jobbulási szándék, munkál az emberekben a hazaszeretet, éppen csak kell valaki, aki kimondja a tiszta szót. Meet nemzetét, ha­záját szereti, aki óvja, erősíti a nyelvet. Péchy Blanka a történelmünkben már oly sok dicsőséget szerzett, szívós honleányok késői utóda. Törékeny énekesmadár, aki arról dalol, hogy ami kincset örökségbe kaptunk — az anyanyel­vet — őrizzük, és romlatlanul adjuk tovább. Amikor Melis Györggyel, a szarvasi születésű operaénekessel beszélget­tem, elmondta, hogy gyerekkorában nem is tudott' ma­gyarul, mert otthon csak a szlovák szó járta. Most, világ­hír és számos elismerés birtokában, arra a Péchy Blanka által alapított Kazinczy-díjra a legbüszkébb, melyet a szép magyar színpadi kiejtéséért kapott. A népfrontmozgalom egyik ékes példája az a sokszínű, közös célért lelkesedő sokaság, akik a .Beszélni nehéz körökben buzgólkodnak. Sok kiváló nyelvművelőnk közt Péchy Blankának is jelen­tős szerepe van abban, hogy a magyar nyelv hete alig kü­lönbözik a rádió megszokott programjaitól, hiszen az éter- hullámokon át folyamatos a nyelvőrködés. Nem is a kü­lönleges alkalomból, hanem mert szeretem, hallgattam meg a Beszélni nehéz legutóbbi adását. Éppen tízéves jubi­leumát élte a műsor, amelynek címe engem vitára inge­rel. Ha jósorsom összehoz Péchy Blankával, bizony meg­kérdezem tőle, valóban olyan nehéz beszélni? Hiszen a szó embermivoltunk legszebb jele, a kölcsönös megértés zálo­ga. Ezért inkább szépség, öröm, és persze jókora felelősség. Egy szinész emlékére Van-e színészi halhatatlanság? Fennmarad-e valami az utókorra Thália szolgáiból? Ilyen és hasonló kérdéseket járt körül kedd délután a Pécsi Sándorra emlékező rádió­műsor. Mert mindenféle halhatatlanság-ügyben különvé­leményem van, ezért nem tartom kivételnek a színészetet sem. Az élet múlandó, elmúlik tehát az élet produktuma, a művészi alkotás is. Jön helyébe más. amely beolvasztja ugyan az előző korok értékeit, de mindig a saját képére formálja a mintát. Szerencsés esetben sokáig hat, hosszan megmarad a jel, amit hagyunk magunk után. Néhány évti­zedig, pár száz vagy pár ezer évig? Ki tudja. Botorság az öröklétre kacsingatni. De ha valakire gondolva melegség járja át szívünket, bizony nem múlt el teljesen, halálában sem. Ezért volt jó hallani ismét Pécsi Sándort, felidézve sok szép emléket. „A többi néma csend.’’ (Andódy) 1986: Liszt-év Ünnepi rendezvények, megemlékezések, lemezújdonságnk Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfor­dulóját ünnepli hazánk, de tisztelettel adózik a nagy zeneszerző emlékének Pá­rizs, London. Bécs, Velence, ahol a művész egykor meg­fordult, s szinte az egész vi­lág, ahol műveit ma is gyak­ran játsszák. „Egy utazás naplója” cím­mel a Liszt Ferenc Társaság vándorkiállítást rendez, amelyet bemutatnak majd hazánk különböző városai­ban. Az Országos Oktatási Központ közreműködésével 40 perces hangzó diafilm­sorozatot készítenek a zene­szerző munkásságának meg­ismertetésére. Magyarország a zeneszerző életének és munkásságának tudományos kutatásából és a méltó ün­neplésből egyaránt kiveszi részét. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon, március 14-től 23-ig megszólal Liszt nagy­zenekarra, zongorára, orgo­nára és kórusokra írt mű­veinek jelentős része, a leg­jobb hazai zenekarok, szó­listák és karmesterek tolmá­csolásában. Március 14. és 17. között rendezik meg a Liszt Ferenc-társaságok nemzetközi találkozóját. A Zeneművészek Szövetségé­nek égisze alatt tartják már­cius 20-tól 26-ig az Űj Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) közgyűlését. Ugyan­ekkor nyílik meg a Magyar Tudományos Akadémia Ze­netudományi Intézetének Zenetörténeti Múzeumában a Liszt-kiállítás. Ünnepi hangversenyt rendez a kong­resszusi központban az Or­szágos Filharmónia július 31-én, Liszt halálának 100. évfordulóján; ezen elhang­zik a Sz^nt Erzsébet-legenda. Magyar és külföldi énekka­rokat szegedi összejövetelre hív a Kóta. Av; őszi Budapesti Zenei Hetek eseménysorozatának keretében szeptemberben nyitják meg a Liszt Múzeu­mot a régi Zeneakadémia . Vörösmarty utcai épületé­ben. Szeptember 8. és 24. között lesz a Liszt Ferenc- zongoraverseny, október 19. és 24. között a Magyar Tu­dományos Akadémia nem­zetközi Liszt-szimpóziumot rendez. Liszt Ferenc születé­sének 175. évfordulóján, ok­tóber 22-én, a zenei hetek központi eseményeként, kon­certet rendeznek, melyen az Esz-dúr zongoraversenyen kívül felhangzik a Faust- szimfónia. Ugyancsak októ­ber 22-én avatják fel Mar­ton László szobrászművész Liszt-szobrát a kongresszusi központban.­A kettős Liszt-évforduló­ról természetesen megemlé­kezik a Magyar Rádió és Televízió, ünnepségsorozatot rendeznek a hivatásos zene­karok. A Hanglemezgyártó Vállalat új lemezekkel je­lentkezik a centenáriumra. Liszt Ferenc oratórikus mű­vei közül a Szent Erzsébet- legenda már tavaly megje­lent kazettán és lemezen is, a Christust - a Hungaroton hanglemezhetekre ígéri. A A kettős évfordulóra megjelent, már kapható Liszt-lemezek Fotó: Szőke Margit Hungaroton tervei között szerepel Liszt fiatalkori mű­ve. a Don Sanche, az egyet­len Liszt-opera első felvéte­le. Ez 1986 júliusában vár­ható. A vokális művet — zenekari dalok, Missa chora- lis, a Kórusművek — 1986 negyedig negyedévében je­lennek meg. Ugyancsak az 1986-os Hungaroton hangle­mezheteken várhatók a ze­nekari művek, az összes szimfonikus költemény, az A-dúr zongoraverseny, Ha­láltánc. „Az ismeretlen Liszt” a Négy átirat a Tann- hauserből, a Magyar rapszó­diák és a Vándorévek szin­tén az idei év újdonságai, illetve a Vándorévek 1987 első negyedévében jelenik meg a boltokban. Már kap­hatók a válogatott orgona­művek I„ a II. rész a má­sodik negyedévben jelenik meg. A Harmonium és gor­donka-zongora műveket a negyedik negyedévre ígérik. N. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom