Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-28 / 74. szám
1986. március 28., péntek Liszt Ferencre emlékezve Vésztőn, Békésen Nagy Bandó Békéscsabán Szerencsés nemzetnek mondhatjuk magunkat. Az utóbbi időben szinte minden évre jut egy-egy nagy zeneszerző, akinek emléke előtt művészetének felidézésével tiszteleghettünk. Ha a legjelesebbekre gondolunk, a Bar- fők-centenáriummal kezdődött, Kodály szellemi nagyságának méltatásával folytatódott, s idén — Liszt Ferenc halálának százéves évfordulójára emlékezve — hangversenyek sorozatával tetőzik zenei kincsünk országos és nemzetközi megbecsülése. A 175 évvel ezelőtt született mester hatalmas életművéből az elmúlt hetekben nemcsak a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében adtak neves szólistáink és együtteseink emlékezetes bemutatókat, de vidéki koncerttermek, falusi kultúrházak ünnepi műsorai is a világ „hirhedett zenésze” előtt tisztelegnek. Az egykori, doborjáni számadótiszt fia nagy utat tett meg, míg zseniális tehetsége folytán eljutott a világhírig. Hazafisága, nemzete iránt tanúsított segítőkészsége a legnagyobb magyarok közé állítja. Az árvízkárosultak javára tartott jótékony- sági koncertjei legendás hí- rűekké váltak, és az ő elnökletével nyitotta meg kapuit 1875-ben a ma már róla elnevezett zeneakadémia. Olyan országban végezte áldozatos munkáját, ahol Szabolcsi Bencé szavaival élve, magyar költészet nem létezett, de volt helyette Arany János, magyar államiság sem volt, de volt helyette Kossuth Lajos, és magyar zene sem létezett már, de volt helyette Liszt Ferenc. A gerely, amelyet — jelképesen a zeneszerző — oly messzire akart hajítani, valóban a jövő felé ívelt, s a huszadik századra tette igazán közkinccsé művészetét. A hangversenyteremben Liszt Ferenc muzsikája szól. A hatalmas Blüthner mennydörögve visszhangozza a zongorista akaratát. A pódiumon nyúlánk, barna, bozontos hajú fiatalember. Mosolygós tekintetéből érdeklődés és tisztaság árad, ugyanúgy, mint négy évvel ezelőtt Tarhoson, a szakközépiskolások országos zongoraversenyén, ahol a Gulyás György máltai alapított nagydíjat nyerte el. Akkor tizenhat éves volt. Három évvel később már a Magyar Rádió zongoraversenyének kirobbanó győzteseként ismerhették meg nevét a hallgatók és azóta már Róma, Bergamo, München, Assisi, Kuba és Lengyelország hangversenylátogató közönsége is. Király Csaba, ez a komlói születésű, nagyon szerény és nagyon tehetséges fiatalember három éve Kocsis Zoltán növendéke a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Ragyogó előadói erényekkel rendelkezik. Kivételes képessége hangszeres tudásában, a zene és az emberek iránti érzékenységében rejlik. A pódiumon is megnyerő természetességgel vállalja önmagát, dinamikus játékstílusát, és magától értetődőnek érzi azt a fantasztikus tudásanyagot, melyet ilyen fiatalon szerzett meg. Kiegyensúlyozottság adottságainak, hihetetlen szorgalmának köszönhető. Napi hatnyolc órás gyakorlási adagja a nagyobb versenyek, fellépések előtt tíz-tizenkét órára emelkedik. Ilyen alkalom pedig Király Csaba életében a közeljövőben bőven akad. Rádiófelvételek, televíziós szereplés, nyári mesterkurzus Assisiben, a szeptemberi budapesti nemzetközi Lisztzongoraverseny, koncertek a Vigadóban és decemberben Párizsban a Long-Thibaud zongoraverseny. A felsorolt fellépések mellett szívesen koncertezik ifjúsági hangversenyeken, zenei klubokban. A budapesti Jeunesses Szervezet jóvoltából így került Király Csaba március 20-én Vésztőre és Békésre, hogy a tavaszi fesztiválon nagy sikert aratott műsorát eljátszva a helybéli zenebarátokkal együtt méltóképpen ünnepelhessék a Liszt-évfordulót. Vésztőn már kora délután izgatott gyereksereg, fehér in- ges fúvószenekar fogadja az előadót. A művelődési ház legnagyobb terme percek alatt barátságos klubbá alakul. Liszt Erdőzsongásának futamai hangulatot teremtenek, a gyerekek csodálkozó örömmel szívják magukba a zenét, amely csak nekik szól, egy olyan fiatal művésztől, aki még maga is nemrég volt zeneiskolás. Az Eroica ámulatba ejti a hallgatóságot. Aztán este Békés, a zeneiskola előadóterme. A Jeunesses klub tagjai mellett a mezőgazdasági szakközépiskolások már régi ismerősök. A városi könyvtár lemez- és könyvbemutatója a hófehér falak mellett Lisztet idézi. A klub és a zenei diákkör nyitottságát jelzi, hogy felnőttek, nyugdíjasok is szép számmal vannak a teremben. Ök, a hagyományos koncertre számító zenebarátok is élvezik a klubhangulatot. Csaba kamaszos közvetlenségét, őszinteségét, ahogyan tanárát idézi: „A pódiumon nem lehet hazudni”. És aztán Liszt akkordjaival foglyul ejti hallgatóságát. A hangversenyterem falai kitágulnak, az előadás fényében Liszt zenéje ünnepien cseng, az emlékezés perceinek méltó koronájaként. F. P. Zs. Sokfelé és sokszor írtak már Nagy Bandó Andrásról, ő maga is nyilatkozott nem egyszer, és ezek a nyilatkozatok mindig és következetesen a szerénységét húzták alá. Persze, könnyű a szerénység annak, aki bizonyítottan tehetséges, akinek semmi szüksége arra, hogy nagy szavakkal, netán magamutogató, kitalált sztorikkal igyekezzen kivívni azt, ami . nincs. Nagy Bandó (írják a nevét egyetlen szóban is, mint egy jelképet) egyértelműen tehetséges, nem mindennapi poénérzékenységgel megáldott humorista, miközben keményen közép-kelet- európai jelenség, az „itt és most” teremtménye, aki csalhatatlanul tudja, érzi, hogy „mi van a levegőben”, mit vár tőle a közönség. Az olyan- közönség is, mint a szerda esti békéscsabai, mely zsúfolásig megtöltötte az ifjúsági ház nagytermét, és egyetlen perc alatt a szívébe zárta „nagybandót”. így, kisbetűkkel (kérem a korrektort, nehogy kijavítsa!), mert Nagy Bandó kisbetűkkel is „nagy”. Lehetne sorolni produkcióját, előkeresni a találatok közül a telitalálatokat: nehéz vállalkozás. Egyszerűen azért, mert egy jelenség (korjelenség) minden megnyilvánulása telitalálat; az a poén, gz a csend, az a gesztus, egyetlen kis kéz-'vagy fejmozdulat oldalnyi szövegeket helyettesít, és a pillanat bűvöletével lepi meg a hallgatót. Különösen a gondolkodó, a nemcsak néző, hanem látó hallgatót, és még különösebben azt, aki tisztán látni is legalább any- nyira szeretne (és tud is!), mint anyósviccen jót nevetni. Nagy Bandó esetleges „anyósviccei” a humorista személyiségének csupán mellékáramlatai, a főáramlat az nem több, nem kevesebb, mint az életünk itt, ma, Kö- zép-Kelet-Európában.' Nagy Bandó mellett jutott a tapsból a sokkal fiatalabb Maksa Zoltánnak is. (s—n) Fotó: Fazekas László Táncháztalálkozó Vasárnap rendezték meg a Budapest Sportcsarnokban a magyar és nemzetiségi népművészek országos találkozóját Az énekesek, zenészek, táncosok műsorán kívül a népi kismesterségek bemutatójának sora és kirakodó- vásár várta a sok ezer érdeklődőt. Ez a nap elsősorban mégis a zenéé és a táncé volt. Megyénket a méhkeréki Kovács Tivadar és zenekara, a Békés Banda és a Forrás együttes képviselte — a két utóbbi zenekar (képünkön) egy-egy számával szerepel az erre az alkalomra kiadott Táncháztalálkozó ’86 című nagylemezen, amely az utóbbi hónapok legjobb táncház- zenei (elvételeit tartalmazza. Fotó: Szőke Margit i - g *áüiC $ Mw fKt'ßSs. 1 IffIPSSI Pf i 5
