Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-28 / 74. szám
1986. március 28., péntek o Cukorrépa-termesztés ’86 fl mezöhegyesiek így csinálják Nagy hagyománya van már évtizedek, sőt, évszázadok óta Mezőhegyesen és térségében a cukorrépa-termesztésnek. A környék kitűnő talajai, és az idetelepült cukorgyár mind hozzájárultak ahhoz, hogy az az egyik fontos növény a cukorrépa. A Mező- hegyesi Mezőgazdasági Kombinát tavaly 1600 hektáron termelt cukorrépát, s bár a hozamok nem érték el a tervezettet, a szárazabb időjárásnak köszönhetően a magsabb cukortartalom pótolta a kiesést. Mit terveznek erre az esztendőre, milyen újdonságokat kívánnak bevezetni ? Erről érdeklődtünk a kombinát növénytermesztési főosztály- vezetőjénél, Spániel Józsefnél. — Ebben az évben a tavalyinál 200 hektárral kisebb területen vetünk répát, így a közeli napokban — reméljük az időjárás is besegít ebbe — mintegy 1400 hektáron kell földbe juttatni a répamagot. Elkészítettük szakembereinkkel közösen a táblákra adaptált termesztéstechnológiát, valamint a tavaszi munkák kampánytervét. Március 19- én és 20-án megtartottuk a kerületekben a tavaszi gépszemlét. Felkészülten várjuk a nagy munkák kezdetét. A napokban a Békés Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szakemberei ellenőrizték a vegy- szerező gépek teljesítményét. Az első idei újításunk a répatermesztésben az lett volna, hogy minél előbb elvessük a magvakat. Sajnos, az időjárás nem fogadott kegyeibe, így aztán erről a tervünkről le kellett mondani. Ami a fajtaválasztékot illeti, a termelő partnergazdaságoknak jó minőségű, import magvakat adtunk. Többek között az NSZK-beli és holland partnerektől szereztük be ezeket. Ebben az évben kísérleti jelleggel több új fajta került kipróbálásra. A KWS, a Maribo, valamint a Wanderhowe cégek fajtáit próbáljuk ki. Á technológia változását jelenti az is, hogy a legkorábbi vetésű táblákon elhagytuk a vetés előtti vegyszerezést. Az ilyen területeken egy nagyobb adagú kelés utáni gyomirtást alkalmazunk. Már a múlt évben családi művelést vezettünk be a táblák jó részén, s az idén ezt a formát kiterjesztettük az egész területre. Sajnos, az aszályos időjárás miatt nem nagyon lehetett érzékelni a kézi kapálás hatását. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a kézi gyomirtásba bevont területeken kevesebb volt a gyom, s ez az eljárás költségtakarékosabb is a vegyszeres gyomirtásnál. A vetésnél is megpróbálkozunk új módszerekkel. Az elmúlt évben már kipróbáltuk a blokkvetést. Mindehhez egy nyugatnémet. cégtől kaptunk gépet és vetőtárcsákat. Ügy ítéljük meg, hogy az eddigi eredmények biztatóak, a 19+5 centiméteres blokkokba vetett répánál könnyebben lehet beállítani az optimális tőállományt. Szükség van a kézi tőbeállításra, ennél az új kezdeményezésnél, s így elérhető a százezres betakarításkori tőállomány. Várhatóan rövidesen megérkezik egy új pneumatikus vetőgép, amely alkalmas a drazsíro- zatlan, csupasz magvak vetésére. Kísérleti ' jelleggel mintegy tíz hektáron szeretnénk kipróbálni ezt a gépet. A növényvédelemben is előrelépésre számítanak. Tavaly kritkia érte a szakembereket a kombinátban amiatt, hogy nagymérvű ba- golylepkelárva-kártétel jelentkezett az állományban. Most úgy készülnek, hogy egy erős invázió esetén se érje meglepetés őket. Ezért megerősítették a kombinát területén a figyelőszolgálatot. Több ponton helyeztek el fénycsapdát. Mindez lehetővé teszi az eddiginél gyorsabb, hatékonyabb beavatkozást. Üjdonságnak számít az is, hogy az idén a korábbinál nagyobb területen folytatnak vetőmag-előállítást. Külföldi, NSZK-beli és holland partnereknek termelik mintegy 60 hektáron a cukorrépa-vetőmagot. A ré- pavetőmag-előállítást szolgáló területeken lehetőség van az öntözésre is, mindez biztonságosabbá teszi a termesztést. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyárának partnergazdaságainál további vetőmagtermő területeket vontak be a termesztésbe. ' A feldolgozásra kerülő ipari cukorrépa hozamát a tavaly tervezettnél mérsékeltebben határozták meg. Mintegy 42 és fél tonna terméseredményre számítanak hektáronként. Az elképzelések szerint ehhez 16 százalékos cukortartalom járulna. A betakarításnál a már évek óta jól bevált Herriau gépekre számítanak. Várhatóan csakúgy, mint a múlt évben, két új jugoszláv betakarító gép is segíti ezt a nagy őszi munkát. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jugoszláv partnerektől érkező gépek gyengébb munkát produkáltak, mint a Herriauk. Az idei termesztés során, csakúgy, mint korábban, a hektáronkénti árbevétel alapján részesülnek célprémiumban a családi művelésben részt vevők. Mivel a betakarítási veszteség — az őszi időszak időjárásától függően — igen jelentős is lehet, ezért lehetőség van a gépek utáni böngészésre, répabegyűjtésre, növelve ezzel a hektáronkénti hozamokat. Az elmúlj esztendőben a terület mintegy 60—70 százalékán végezték el a diákok és a szocialista brigádok tagjai a böngészést. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát az ország egyik legnagyobb cukorrépa-termesztő nagyüzeme. Az itt kialakult termesztéstechnológia, a meglevő tapasztalatok, a szakember- gárda évről évre arra törekszik, hogy minél gazdaságosabban állítsa elő ,e fontos ipari nyersanyagot. A kombinátban kidolgozott technológiát a környék nagyüzemei is alkalmazzák, így nem lehet közömbös, hogy milyen kisugárzó szerepe van az itt elért eredményeknek. Mezőhegyesen jó úton járnak, s példájuk követésre méltó lehet megye-, sőt országszerte is. Verasztó Lajos Új alkalmazástechnikai üzem a Budalakknál Megkezdődött a próbaüzem a Budalakk Festék- és Műgyantagyár új alkalmazás- technikai üzemében. A mintegy 60 millió forintosi költséggel kialakított új létesítményben — amelynek megvalósítását az OMFB is támogatta — a gyakorlatban is kipróbálhatják a gyár új termékeit, s így az újdonságok a korábbiaknál jóval har mafabb kerülhetnek nagyüzemi hasznosításra. így helyben ellenőrizhetik, hogy a Budalakk újdonságai megfelelnek-e a megrendelő minőségi igényeinek, technológiai adottságainak. Az új alkalmazástechnikai üzem jelentősen megkönnyíti majd a Budalakk termékválasztékának megújítását, hiszen a felhasználó vállalatok igényei ma már annyira speciálisak, hogy a legtöbb új termék kidolgozásához elölről kell kezdeni a fejlesztő munkát, s ezzel együtt alkalmazásuk körülményeinek vizsgálatát. A Budalakk termelésének most már csaknem egyharamdát teszik ki azok a festékek és alapozók, amelyeket egy-egy vállalat igénye alapján gyártanak. A Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárnak pl. olyan speciális bevonatot dolgoztak ki. amely megvédi termékeiket a korróziótól a tengeri szállítások során, de készítenek ‘■különleges festékeket az Ikarusnak, a Hajdúsági Iparműveknek és a Paksi Atomerőmű további építkezéseihez is. Nagy sikerek apró titkai Gobelin-technikával szőtt kelim feszül a szövőszéken. Angol megrendelésre készítik Békésszentandráson, Pi- miller Györgyné és Kondacs Györgyné. Ketten több mint egy éve dolgoznak rajta, s csak lassan bontakoznak ki csodálatos színpompájukban a kazetták, a tulipánok, a pipacsok és a rózsák. — Túlórázunk, hetente két- három alkalommal is, hogy mihamarabb megkaphassa érte a szövetkezet a pénzt. Négyzetmétere 13 ezer forint — mutatja a szőnyeget Pi- miller Györgyné, s közben egv percre sem áll meg a keze. A felvetőszál mögött rajz nyomán követi a mintát, s szorgos munkáját csak órák, napok múlva dicséri a kibontakozó rózsa. A kézimunka csodálatos, de már csak kevesen fizethetik meg. Mégis van rá igény, s a békés- szentandrásiaknak megéri csinálni. — Az itt dolgozók többségének a kéziszövés, a csomózás ad munkát, ám az éves árbevételek mindössze 30 százaléka származik belőle. Mellette olyan tevékenységekkel bővítjük a termékkört, amelyek nem élőmunka-igényesek, s jól jövedelmeznek. Olyan együttműködésekkel, mint amilyet a Lenfonó és Szövőipari Vállalattal kötöttünk. Nekik gépi szövött textíliát gyártunk. A szarvasi Szirénnek bérmunkában ingeket varrunk. A Temaforgnak gyapjú alapanyagú kárpitokat készítünk, s több hasonló vállalkozást most járunk körül, érdemes-e foglalkozni velük — magyarázza energikus hévvel Czu- czi Ernő, a szövetkezet elnöke. Nyitott szemmel járnak az országban és sikert hozott az iparművészek foglalkoztatása is. A gyapjút, amiből kárpitokat készítenek, Arax néven hozza a Temaforg forgalomba, s ebből az alapanyagból készít faliképeket Gönczi András textiltervező iparművész. — Az a baj, hogy messze a gazda Temaforg és a munkát kiadó iparművész, s hiába készítünk gyönyörű, színátmenetes tapétát, térelválasztót, a HÉT műsorához, hátteret, a veszprémi színháznak díszletet, úgy tűnik, az Arax- gyártást Békésszentandrásról elviszik — panaszolja el Kozák Jánosné. Már épül a Pest-közeli gyáregység, s akkor a hét asszony, -aki ebből a termékből havonta 3—4 ezer négyzetméter terméket — a szövetkezet teljes termelésének 10 százalékát — készítette, más munkát kap a szövetkezetben. Üj vállalkozási forma: a tőkés bérmunka. A gépi szőnyegszövés. Gyakoriak a változások, amit az itt dolgozó asszonyok megszoktak már. Azt is megtanulták, változnak a szabásózó-, cérnázóüzemben most alakítják ki a normákat, a béreket. — A Budapesti Szalag- és Zsinórgyárnak lárfcfonalat gyártunk — mondja az orsózógépek között szinte kiabálva Komár Éva üzemvezető. — Tavaly nyáron a Pamuttextil Művek kevermesi gyáregységéből hozták ide a gépeket, így a bérmunka mellett a saját termelésükhöz is készítünk fonalakat. A termelés október óta — a gépek hibája miatti leállásoktól eltekintve — folyamatos, de még mindig várnunk kell, hogy kialakíthassuk egy-egy termékre a normaidőt, s hozzátegyük a betanított munkáért a bért. * * * Búcsúzóban az elnöktől, még megtudtuk, hogy a Lenfonó elégedett a munkával, ám a szövetkezet árat szeretne emelni. S a mindennapokra' rendszeresen jut egy-egy megoldandó termelési, kereskedői feladat. * Kép, szöveg: Számadó Julianna Munkában a cérnázógép lyozók, a gazdasági helyzet. Ugyanakkor érzékelhetik, hogy a szövetkezet vezetői jól értik a dolgukat. Különben hogyan lehetett volna megduplázni 1981-től ’85.-ig a termelést, a tőkés' exportot, miközben a létszám 120 fővel csökkent. A keresetek a szigorú teljesítményelszámo- lás alapján 34 ezer 300 forintról 49 ezer 300 forintra emelkedtek. S a januári frankfurti vásáron a szövetkezet vezetői ismét elkötelezték magukat, a nyár közepéig tőkés ve.- vőknek készítenek szőnyegeket. E. Szabó Margit iparművész már elkészítette az első mintázott szőnyegterveket és a stilizált rózsák, a német, az olasz, az amerikai ízlésvilág szerint már készülnek a szö.- vőszékeken. A szövők 10—20, sőt né- hányan 30 évi kézi munka után választanak mást, s vállalnak gépi munkát. S bár nehezen hagyják ott a nagyon szép, de fárasztó kézi munkát, a gépi munkát hamar megszokják, mert lényegesen egyszerűbb. Az új or> ---------------■.■sfcrtfo»«.! S okszor elszakad a szál :í+í Libagaliba Nem szeretnék jólértesült lenni libaügyben. Annyit azonban megtudtam, hogy 1986-ban mennyi hús-, pecsenye- és májlibát kíván feldolgozni a baromfiipar. A kereteket ugyanis el- és felosztották. A gyárak már tudják, hogy melyik áruféleségből mit vár tőlük a külföld, a nyugateurópai piac. Arról viszont nem hallottam semmit, hogy a belföldi libapiac hogyan alakul, lesz-e Budapesten és máshol elegendő húsliba, pecsenyeliba, májliba és természetesen libamáj. A termelést tehát bekontingentálták a gyárak, a baromfifeldolgozók megkapták a feladatot. Beindult a szervezés, a szerződéskötés. A kistermelők májlibahizlalá- sért, a nagytermelők pedig hús- és pecsenyeliba-nevelés lehetőségéért állnak sorba. Üzleti szempontból a megadott kontingensnél több libát egyáltalán nem érdemes felnevelni, mert ha netán kínálati piac alakul ki, ingyen sem kell az áru. Volt erre példa nem is egy, részben azóta, ahogyan az áru és a piac szerepét tudományosan is igyekezünk magyarázni. Roppant érdekes, hogy libagaliba által okozott termelői, feldolgozói és kereskedelmi feladatainkat eddig még minden évben a külföldi, a nyugati piacok érzékenysége határozta meg. Nem azért, mintha a belföldi fogyasztók nem szeretnék a libamájat, a sült libacombot, a zúzát (kovácsházi módra), a füstölt libamellről nem is beszélve. De nem vetnénk meg a töltött libanyakat sem, de ezekhez a libatermékekhez a termelés, a feldolgozás és az export- értékesítés igen szoros szervezettsége miatt alig jutunk hozzá. Különösen arra az időre vonatkozik ez a megfigyelés, amikor a strassbourgi nagy libaszállítók valamelyikénét év közben termelési probléma adódik. Ilyenkor ugye minden belemegy az exportba. Hallottam, az országosan meghatározott kontingensnél Békés megyében néhány tízezerrel több libát is ki lehetne keltetni. Jó a tenyészanyag, vannak jó keltetőgépek, fel is lehetne nevelni, de minek. Ki veszi át, kinek kell, ki fogyasztja el? Külföld nem tart e többletre igényt. S akik szervezik ezt az egész libaügyletet, bennünket fogyasztókat meg sem kérdeznek, fogyasztanánk-e sült libacombat, füstölt libamellet vagy netán, bocsánat, libamájat? Hát persze, hogy szívesen fogyasztanánk ezekből a finom falatokból mi magunk is, hiszen mi is szeretjük a finom falatokat, legalább annyira, mint a tőlünk nyugatra lakó népek. Még akkor is szeretjük ezeket az ínyencségeket, ha a kereskedelem szervezőinek látómezejéből olykor kiesünk. D. K.
