Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-27 / 73. szám

NÉPÚJSÁG 1986. március 27., csütörtök Kukoricatermesztési tanácskozás Békéscsabán Békéscsabán, a megyei ta­nács nagytermében tegnap, szerdán kukoricatermesztési, tanácskozást tartottak. Mu­rányi Miklós, a megyei ta­nács elnökhelyettese meg­nyitójában hangsúlyozta: a kukorica az egyik legfonto­sabb növény, amelyet Békés megyében termesztenek a nagyüzemek. Szólt arról is, hogy a gabonaprogramban fontos szerep jut ennek a növénynek, ezért szükség van a vetésterület szinten- tartására, illetve növelésére. A kormányzati szervek a közelmúltban már tettek lé­péseket ennek érdekében. Dr- Németh János, a Ga­bonatermesztési Kutató In­tézet főosztályvezetője a ku­koricatermesztés néhány időszerű kérdéséről tartott érdekes, színvonalas, ábrák­kal, grafikonokkal illusztrált előadást. Kiemelte: hazánk­ban mintegy 1,4 millió hek­táron termesztenek kukori­cát, s ez a növény adja a legnagyobb energiát terület- egységre vetítve. Szemlélet- változásra van szükség a nagyüzemekben — hangsú­lyozta a továbbiakban, ugyanis a silókukoricával hektáronként nagyobb ener­gia állítható elő, mint az árukukoricával. Ezért a jö­vőben az üzemekben komo­lyabban kell foglalkozni a silókukorica-termesztéssel. Az előadó ezután a VII. ötéves terv célkitűzéseiről szólt. Elmondotta: 1990-re el kell érni országos átlagban a 7,2 tonnás hektáronkénti átlagot. Békés megyében a hozamok évenkénti 3 száza­lékos növelésére van szük­ség ahhoz, hogy megvalósul­janak ezek a célkitűzések. A megye adottságai, a meg­lévő szellemi és technikai kapacitás lehetővé teszi, hogy teljesüljenek ezek a tervek. Dr. Széli Endre, a Gabo­natermesztési Kutató Inté­zet osztályvezetője a kuko­ricatermesztés legfontosabb agrotechnikai tényezőiről be­szélt. A kisparcellás és üze­mi kísérletek azt bizonyít­ják, hogy óvakodni kell a tőszám emelésétől. Különö­sen igaz ez a megállapítás a rossz vízgazdálkodású ta­lajokra. Az előadó ezután sorra elemezte a nitrogén- műtrágya hatását, a vetés­idő megválasztásának fon­tosságát, valamint a regulá- torok szerepét a kukorica­termesztésben- Befejezésül a vegyszeres gyomirtás néhány terméscsökkentő, káros ha­tására hívta fel a jelenlévő szakemberek figyelmét. Dr. Bukovinszki László, a DATE szarvasi mezőgazda sági főiskolai karának ad­junktusa a meliorált terüle­teken folytatott kukoricater­mesztés néhány jellegzetes­ségéről beszélt. Kiemelte: a komplex melioráció befeje­zése után lehetőség van ku­korica termesztésére is. Ezt követően a szakemberek kérdéseire válaszoltak az előadók. A tanácskozás vár­hatóan hozzájárul ahhoz, hogy Békés megyében már az idén emelkedik majd a kukorica vetésterülete, ami­re szükség is van a gabona­program céljainak teljesíté­séhez. V. L. Mi! — és mennyit eszünk húsvétkor? (Folytatás az 1. oldalról) — Igazán jó az ellátás, időben megkaptuk a fü- szérttől az idényárut, az édességet, úgy hogy más üz­letnek is tudunk átadni, ahol elfogyott. Kaptunk és még kapunk is csabai, gyulai kol­bászt több mázsa kötözött sonkát rendeltünk, ' ugyanis ez, meg a tarja a legkelen­dőbb. A nagy sonkát elfűré­szelve viszik inkábbi A ke­nyér, tej kiszállítása pénte­ken kezdődik, a tavaly hús­vét előttihez hasonló meny- nyiséget kértünk. Szomba­ton három óráig leszünk nyitva. Ha rendben, folya­matosan érkezik az áru, nincs gond, ha viszont késik a szállítás, sokszor nyom­ban híre megy, hogy nem le­het tejet, kenyeret kapni. Ügy igyekszünk rendelni, inkább maradjon valameny- nyi, mint hogy kevés legyen. Karácsony után is 80 kiló kenyerünk maradt meg. S hogyan készülnek a ven­déglátóhelyek — például a békéscsabai Korzó étterem? Kalmár Gyula üzletvezető: — Ünnepi ételajánlattal. Készítünk egy húsvéti hideg­tálat, ezen lesz természete­sen főtt füstölt sonka, csir­kemájjal töltött tojás, fran­cia saláta. Főzünk orjale- vest, lesz sonkával töltött sertésjava, vegyes zöldségek­kel és burgonyafánkkal. S végül, somlói galuska, vá- gott-cukrozott narancshéjjal. S az ünnep után ismét jö­het a fogadkozás: „Holnap­tól igazán elkezdjük a fogyó­kúrát” ... T. I. Húsvéti kellékek Fotó: Gál Edit Büntető- és polgári ügyek az igazságszolgáltatás mérlegén Interjú dr. Szikora Istvánnal, a megyei biröság elnökével Az ismertté vált bűncselekmények száma a statisztika szerint évről évre emelkedik. Békés megyét korábban az ál­landóság, a stagnálás jellemezte. Először az 1983-as év ho­zott jelentős és kedvezőtlen változásokat. 1984-ben a ko­rábbi évek átlagához képest mintegy 8 százalékkal több bűncselekményben hoztak ítéletet a megyékben működő bíróságok, a múlt évben pedig további 3 százalékot meg­haladó emelkedés történt. Noha a múlt évben meghirdetett közkegyelem a büntető eljárási szakaszra is vonatkozott. Hatása tehát mérsékelte a növekedés ütemét. Dr. Szikora Istvánnal, a megyei bíróság elnökével a büntető- és a pol­gári perekről beszélgettünk. Többek között arra kértünk választ, hogy megyénkben a múlt évben milyen jellegű bűntettek emelkedtek a korábbi évekhez képest? Mi volt az emelkedés oka? Hosszabb távon van-e visszatartó ereje a büntetéseknek? — A közvádas bűncselek­mények miatt elítélt felnőtt korúak közel 30 százaléka tulajdon elleni bűncselek­ményt követett el. Ezen be­lül csökkent a társadalmi tulajdon, növekedett viszont a személyek javait károsító elítéltek aránya- Az ittas járművezetés vétségét meg­valósítók 22 százalékot tesz­nek ki. Számuk állandóan emelkedik. Meggyőződésünk, hogy e kategóriánál legna­gyobb az elkövetők száma és emelkedése, s kizárólag az ellenőrzési lehetőségek kor­látozott volta miatt nem számolhatunk be nagyobb arányról. Történik ez annak ellenére, hogy az ittas jár­művezetőket a főbüntetésen túl, szinte minden esetben eltiltjuk a járművezetéstől. A közlekedési morál javulá­sáról más vonatkozásban sem adhatunk számot. A közkegyelmi elhatározás mi­atti eljárásmegszüntetés leg­inkább rájuk vonatkozott, mégis több személyt kellett felelősségre vonni. Nőtt az élet, a testi épség elleni, az erőszakos garázda-jellegű és a rablást elkövetők száma is. Ugyancsak emelkedtek a közveszélyes munkakerülés, valamint az azzal összefüg­gésben elkövetett más bűn- cselekmények is. A közel­múltban végrehajtott jog­szabálymódosításra figyelem­mel, az 1983-ban elítélt nyolc vádlotthoz képest a múlt évben 63 személyt kel­lett felelősségre vonni. Bí­róságaink mind több esetben alkalmazzák - a szigorított javító-nevelő munkára való kötelezést, amely alkalmas, eszköznek tűnik a megelő­zés, a nevelés hatékonyabbá tételére. E helyzet meghatá­rozza az eljáró bíróságok feladatát is. Bár tevékenysé­günk általában nem alkal­mas arra, hogy a bűncselek­mények elkövetését meg­akadályozza, mégis úgy tart­juk, hogy a differenciált, az elkövetett cselekmények és az elkövetők személyében rejlő társadalmi veszélyes­séghez igazodó gyakorlat- hosszabb távon, a hatását te­kintve, a bűnmegelőzést se­gíti elő. C' — Az állampolgárokat igen érzékenyen érintik a szemé­lyi javakat károsító bűncse­lekmények. Ezen a téren milyen tapasztalatok voltak a múlt évben? — Az elmúlt években nem emelkedett a személyek ja­vait károsító elítéltek ará­nya- Nőtt viszont a vagyon­ban okozott kár összege, s ami a legkedvezőtlenebb, csaknem megduplázódott a felelősségre vont ’fiatalkorú elkövetők száma. A vagyoa elleni bűncselekményeknél az okot általában a szóra­kozáshoz, az egyes haszná­lati cikkek megszerzéséhez szükséges pénz, illetve a szeszes ital fogyasztásához szükséges anyagi eszközök biztosítása jelenti. A legsú­lyosabb vagyon ’elleni cse­lekményeknél, a rablásoknál is ez állapítható meg. Az el­követők fele fiatalkorú. Cselekményeikre csoportos, kirívóan durva elkövetési mód a jellemző. Magatartá­suk többnyire alacsonyabb érték megszerzésére irányul. Igen jelentős a lakások, az üdülők és a hétvégi házak kifosztása, a személygépko­csik jogtalan használata, megrongálása, értékesebb alkatrészek, berendezési tár­gyak eltulajdonítása. — Sokszor esik szó a tár­sadalmi tulajdon fontosságá­ról. Ennek ellenére a külön­böző vizsgálatok azt mutat­ják, hogy a védelem gyak­ran foghíjas. A felderítés sem egyszerű. Hány ilyen bűncselekményt tárgyaltak a megyénkben működő bíró­ságok a múlt évben? — A társadalmi tulajdon­ban bűncselekménnyel oko­zott kár miatt felelősségre vontak száma évek óta kis­mértékben csökkent. Ez nem jelenti a tulajdoni for­ma nagyobb tiszteletét, an­nak ellenére sem, hogy az ismertté vált cselekmények száma is csökkent. Sajnos, e bűncselekmény-kategóriá­ban is nagy az ismeretlen, a be nem jelentett esetek szá­ma. A munkahelyi vezetők egy része nem ismeri a kö­telezettségét, s nem tesz büntető feljelentést a tudo­mására jutott esetekről. Többnyire helytelenül, sa­ját hatáskörben, fegyelmi cselekményként bírálja el ezeket az eseteket. A csök­kenő szám egyéb szempont­ból sem jelent kedvezőbb helyzetet. Az elkövetett cse­lekmények súlya ugyanis igen jelentős. A társadalmi tulajdonban okozott kár ér­téke évről .évre növekszik. Az elkövetők nincsenek ab­ban a vagyoni helyzetben, hogy a kárt megtérítsék. Ugyanakkor széles körben ta­pasztalható a közömbösség, ami a felelős kezelők és a kívülállók részéről egyaránt megnyilvánul. Nem kevés azoknak az eseteknek a szá­ma, ahol a védelemről egy­általán nem, vagy csak for­málisan gondoskodnak, az ellenőrzés nincs kellő haté­konysággal megszervezve. Alig találkozunk olyan eset­tel, ahol valamilyen módon ne merülne fel az elkövető személyén túl a felelős ke­zelők erkölcsi felelőssége. A múlt évben csaknem 300 el­követő bűnösségét állapítot­tuk meg megyénkben. — Milyenek a tapasztala­tok a fiatalkorú bűnelköve­tőkkel kapcsolatban? — Az elítéltek között je­lentős a fiatalkorúak aránya. Többségük a zavarokkal küz­dő, vagy a felbomlott csa­ládokból kerül ki, de nem elhanyagolható a funkcióját jól betöltő családokban ne­velkedő, bűncselekményt el­követők száma sem. Kedve­zőtlennek tartjuk, hogy a jogerősen elítéltek aránya gyorsabban nő, mint a fel- nőttkorúaké. Egyre több úgy­nevezett fiatal felnőtt kerül ki közülünk, s lesz a későb­biek során _ bűnismétlő visz- szaeső. Míg 1983-ban mind­össze 160, addig a múlt év­ben már 236 fiatalkorút ítél­tek el bíróságaink. Többsé­güket tulajdont károsító, tes­ti épség elleni bűntettek mi­att, valamint garázdaság és ittas járművezetés címén. Joghátrányok alkalmazásá­nál különös figyelmet fordí­tunk a differenciálásra. A jogszabályoknak megfelelően elsősorban nevelő jellegű in­tézkedések alkalmazására tö­rekszünk, büntetés kiszabá­sára csak ennek lehetetlen­sége esetén kerül sor. — A gazdasági egységek arra törekednek, hogy na­gyobb jövedelemre tegyenek szert. Néha a tisztességtelen utat sem kerülik el. Hány esetben szabtak ki a múlt évben gazdasági bírságot? — Hazánkban az utóbbi években jelentősen nőtt a piac szerepe. A gazdálkodó szervezetek tevékenysége egyre inkább ott nyer minő­sítést. A gazdasági egységek fennmaradásának e'gyik fel­tétele az eredményesség, a jövedelmezőség, s éppen ezért természetes jelenség a nyereségre való törekvés. Ta­pasztalható azonban, hogy nem minden egység tartja be a tisztességes gazdálkodás Versenyszabályait, hanem vét elleniük. Ilyen esetekben a megszerzett anyagi előnyt gazdasági bírsággal kell el­vonni, s azon felül még to­vábbi anyagi hátrányban is részesíteni kell, s ezzel kény­szeríteni a szerződéses kap­csolatok tisztaságának betar­tására. A múlt évben két esetben szabtunk ki gazda­sági bírságot. Meggyőződé­sünk, hogy az esetek száma nincs arányban a gazdálko­dás körében tapasztalható visszaélésekkel. Lényegesen többen sértik meg a gazdál­kodás szabályait, mint ahány esetben az illetékesek azt felismerik, vagy gazdasági bírság kiszabására az indít­ványt előterjesztik. Ennek hiányában viszont bírósági eljárásra nincs lehetőség — Mi jellemzi a polgári pereket? Milyen igények ér­vényesítésére törekszenek a peres felek? — A polgári peres és pe­ren kívüli ügyek száma évék óta emelkedik. Az elmúlt öt évben közel 900 peres és több mint 2 ezer peren kí­vüli ügy érkezett. A meny- nyiségi emelkedés mellett egyre több a munkaigényes, a bonyolult ténybeli és je­lentősebb jogi megítélést igénylő, a nagyobb értékre irányuló keresetek száma. A gazdasági helyzet bonyolult­sága, az életkörülmények vál­tozása, nehezedése jól mér­hető a polgári perekben tá­masztott igényeknél és a fe­lek magatartásában. OlyáBi igényt is érvényesítenek, amit korábban nem. Nehezebb a meggyőzésük, romlott az ön­kéntes teljesítési készségük, emelkedett az alaptalan igényérvényesítés. Ezzel együtt nőtt a panaszok szá­ma, s ezen belül a minden alapot nélkülözőké. A polgá­ri perek szerkezete nem vál­tozott. Közel 60 százaléka családjogi; házassági, apasá­gi ; gyermekelhelyezési; tar­tási és vagyonjogi. Jelentős még a szerződéssel, a tulaj­donnal kapcsolatos perek száma, a lakásügyi, a birtok- védelmi igények érvényesíté­se. A munkaügyi perek fele a munkaviszonnyal, a másik fele a társadalombiztosítás­sal kapcsolatos. Nőtt a ha­gyatéki és egyéb k izjegyzői ügyek száma. — Hallhatnánk néhány szót a fellebbezések, a törvé­nyességi óvások, a perújítá­sok számának alakulásáról? — Az -első fokon hozott bí­rósági határozatok mintegy 80—85 százaléka első fokoh jogerőre emelkedik. Vonat­kozik ez a büntető-, a polgári és a peren kívüli ügyszakra is. Ez azt jelenti, hogy az el­járásban részt vevők a bíró­ság döntését elfogadják, tör­vényesnek tekintik. Ez az arány évek óta azonos, s csak mintegy 15—20 száza­léka ellen nyújtanak be fel­lebbezést a megyei bíróság­hoz. Az arány változatlansá­ga ellenére nő a fellebbezett ügyek száma. Követkézig ez az első fokú ügyek számá­nak emelkedéséből. A me­gyei bíróság büntető ügy­szakban a fellebbezések 60— 65 százalékát találja alapta­lannak, s utasítja el, kisebb százalékban enyhíti, súlyos­bítja a kiszabott joghátrányt, illetve helyezi hatályon kí­vül az első fokú bíróság ha­tározatát. A polgári és a pe­ren kívüli ügyekben is ha­sonló a fellebbezések sorsa. A viszonylag magas arány­ban helybenhagyott első fo­kú bírói döntés megalapo­zottságát, törvényességét, és a jogpolitikai irányelveknek megfelelő ítélkezési mun­káját bizonyítják ezek az adatok. Nem jelentős a tör­vényességi óvások, illetve annak kapcsán megváltozta­tott, jogerős bírósági határo­zatok száma sem. Bírósága­ink évente, közel 25 ezer vég­rehajtó határozatot hoznak, ígv az évi 50 körüli törvé­nyességi határozat kis száma is a döntések törvényességét támasztja alá. — Igaz-e, hogy a bírói pá­lya hovatovább elnőiesedik? Hogyan gondoskodnak az utánpótlásról, milyen a fo­galmazók képzése? — Való igaz, hogy az el­múlt húsz évben alapvető változás következett be. Míg korábban megyénkben mind­össze két bírónő tevékeny­kedett, most az apparátus 68 százaléka nő. Tudásuk, fele­lősségvállalásuk, hivatástu­datuk semmiben sem külön­bözik a féfiakétól. Munka- terhük is azonos, esetenként nagyobb. Van olyan bírósá­gunk, ahol nincs férfi bíró, így az esetleges munkakie­sést is a női dolgozóknak kell magukra vállalni. Meg­győződésünk, hogy helytelen női, vagy férfi bíróról be­szélni. Mi csak jól, vagy rosszul felkészült, hivatás- tudattal rendelkező, vagy nem rendelkező bírót külön­böztetünk meg. Ügy, mint minden más munkaterületen. Apparátusunk valamennyi tagját alkalmasnak tartjuk az igazságszolgáltatás nem könnyű, sok vívódással, nap mint nap újabb felelősség- vállalással járó, politikai meggyőződést és kiállást kí­vánó munkájára. Ennek tu­datában foglalkozunk a hoz­zánk kerülő fiatal pályakez­dőkkel, készítjük fel őket politikailag, szakmailag e ne­héz, de szép hivatás gyakor­lására. Serédi János Fotó: Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom