Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

1986. március 21., péntek

fTTJTi'MTd

Dr. Markója Imre beszéde

Markója Imre bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit az Alkotmány tartalmazza. Most az egyik legfontosabb alkotmányos jogunknak, az állampolgárok alapvető politikai jogai közé tartozó szólás- és sajtószabadságnak az alapelveit és a legfontosabb jogi garanciát összefoglaló, magas szintű jogszabály tervezete került az Országgyűlés elé. Ez az első szocialista sajtótörvényünk. Megalkotásával ismét egy alkotmányos alapjogunk kap részletes törvényi szintű szabályozást.

A felszabadulást követő éveknek a sajtóval kapcsolatos jogszabályai a demokratikus, majd a szocialista átalakulás igényeit szolgálták. A szocialista sajtószabadság elvét rögzítette az 1949-ben elfogadott Alkotmány is. Ennek alapján történt meg 1959-ben a sajtójog alacsonyabb szintű szabályozása, amely jelenleg is gerincét adja a ma érvényes sajtójogi normáknak.

Talán ez a rövid történeti áttekintés is megfelelően illusztrálja azt a szoros ösz- szefüggést, amely az adott társadalmi és gazdasági viszonyok, a politika, a közéleti tevékenység, valamint a sajtó, a tájékoztatás között mindig is fennállt — mondta a miniszter, majd így folytatta:

— Nem tagadjuk, hogy ez így van a szocializmus körülményei között is. A mi sajtónk is a társadalmi berendezkedésünknek megfelelő eszméket vall, s ezek gyakorlati érvényesítéséért dolgozik. Ennek során különösen kiemelkedő szerepet tölt be a szocialista demokrácia kiteljesítésében.

A szocialista demokráciának emellett az is alapvető követelménye, hogy minden becsületes és jószándékú állampolgár számára biztosítsa a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét politikánkról és politikai gyakorlatunkról. Az állampolgár ugyanis így válhat csak a politikai végrehajtásban való tudatos közreműködése mellett a politika kialakításának is cselekvő részesévé. A párt-, állami és társadalmi szervezetek által biztosított különböző lehetőségeken túl a tömegkommunikációs fórumoknak ebben is rendkívül fontos szerepük van.

Fontos követelmény, hogy a szocialista sajtónak, így a mi sajtónknak is politikailag elkötelezettnek kell lennie, és ezt az elkötelezettséget mindenkor nyíltan vállalnia kell. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a sajtónak a szocialista eszmék terjedését, a szocialista viszonyok fejlesztését, a szocialista értékrend megszilárdítását kell szolgálnia.

Semmilyen körülmények között nem lehet ezért szószólója a szocializmustól idegen, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét sértő eszméknek és nézeteknek. A sajtószabadságon tehát mi az alkotmányos és törvényes lehetőségek olyan kihasználását értjük, amely megfelel haladó társadalmi céljainknak, a nép érdekeit szolgáló progresszív törekvéseinknek és a szocialista társadalom felépítését szolgálja.

Markója Imre ezután elmondta:

— A törvényjavaslat előkészítése többéves, nagy figyelmet és körültekintést igénylő munkát jelentett. Ebben a munkában részt vettek a sajtóval és a tájékoztatással legközvetlenebb kapcsolatban levő állami és társadalmi szervek képviselői, a munkálatok koordinálására pedig az Igazságügyi Minisztériumban — a Tájékoz* tatási Hivatal közreműködésével — kodifikációs bizottság alakult. A közös munka eredményeképpen elkészült törvénytervezetet szakmai-társadalmi vitára bocsátották. Ennek keretében a tervezetet megvitatták a tájékoztatással foglalkozó legfontosabb szervezetek és a

tömegtájékoztatás munkatársai is.

Külön is szeretném kiemelni azt az értékes segítséget, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől kaptunk. A viták során számos figyelemreméltó — nemegyszer igen kritikus — észrevétel és javaslat hangzott el.

— A törvényjavaslat a sajtó feladatát az állampolgároknak a tájékoztatáshoz való jogához kapcsolva határozza meg. Az állampolgárok valósághoz hű, időben történő tájékoztatásáról ugyanis a sajtó köteles gondoskodni.

A sajtóval szemben alapvető követelmény, hogy nyújtson hiteles képet a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, a maga eszközeivel segítse elő a különböző országok és népek jobb megismerését, a kölcsönös megértést és a béke megóvását. A sajtó feladatai közé tartozik az is, hogy a szocialista társadalom fejlődését gátló, nyugalmát zavaró, a szocialista törvényességet és erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben határozottan fellépjen.

E követelmények megvalósítása során a sajtónak tartózkodnia kell attól, hogy jogosítványait visszaélésszerűen gyakorolja. A javaslat ennek legkirívóbb példáit kategorikus tilalmak formájában fogalmazza meg. így a sajtóban közölt tájékoztatás nem sértheti a Magyar Népköztársaság -alkotmányos rendjét, nemzetközi érdekeit, az emberi jogokat, valamint az állampolgárok és a jogi személyek jogait és törvényes érdekeit, illetőleg a közerkölcsöt. A javaslat külön is megtiltja, hogy a tájékoztatás ürügyén a sajtó az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények igazolását, a más népek elleni gyűlöletkeltést, a sovinizmust, a háborús uszítást, a nemzetiségi, a' faji, a felekezeti és a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést propagálja.

A javaslat a tájékoztatás hitelességét azzal is biztosítani kívánja, hogy előírja: a sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő felvilágosítást köteles adni. A félrevezető vagy hamis tájékoztatást a jogszabályok szintén szankcionálják: a jogsérelem jellegétől és fokától függően büntetőjogi, polgári jogi vagy munkajogi jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor.

Természetesen az is előfordulhat, hogy a felvilágosítást adó személy védelméről kell gondoskodni.

A szocialista sajtó jellemzője, hogy az időszaki lapok tartalmukban a társadalom kisebb vagy nagyobb 'csoportjainak igényeihez igazodnak, ezek érdekeit juttatják kifejezésre. Az időszaki lap alapítója a lap „gazdája”. E minőségéből következően a lap alapítóját az alapítással kapcsolatosan lényeges kötelezettségek terhelik, így például a politikai, az erkölcsi és nem utolsósorban a vagyoni felelősség. A lap alapítóját ugyanakkor megilleti az a jogosultság, hogy meghatározza a lap célját, jellegét, irányvonalát, és kinevezze a szerkesztőség vezetőjét.

A törvényjavaslat az időszaki lapok mellett nagy figyelmet szentel a tömegtájékoztatás másik három, alapvetőnek tekinthető intézményének, a Magyar Rádiónak, a Magyar Televíziónak és a Magyar Távirati Irodának is.

A javaslat kinyilvánítja: az újságíró bárkitől jogosult felvilágosítást kérni, a kapott felvilágosítást azonban csak kellő körültekintéssel, mindenoldalú alapos ellenőrzés után használhatja fel.

Az újságíró jogosult a felvilágosítást adó személy nevét titokban tartani, ha azonban a tájékoztatás bűn- cselekményre vonatkozott, az informátor neve már nem hallgatható el.

— A javaslat önálló fejezetet szentel a sajtóigazgatási szabályoknak. A sajtóigazgatás a sajtójognak a gyakorlat által a legnagyobb érdeklődésre számot tartó területe. Az előkészítés során' is a figyelem homlokterében állt ez a kérdés és talán a sajtóigazgatási szabályok váltották ki a legtöbb vitát. Nem véletlenül, hiszen alapvetően az igazgatási, ezen belül az engedélyezési szabályoktól függ a sajtószabadság alkotmányos alapelvének, illetőleg a törvényben megfogalmazott elvi rendelkezéseinek a megvalósulása.

— Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata értelmében nagy és felelősségteljes feladat hárul a sajtóra, a tömegtájékoztatásra, a párt és a kormány politikájának megismertetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a közvélemény formálásában, a közéleti magatartás és a társadalmi cselekvés kialakításában.

A törvényjavaslat előterjesztésekor a kormány nevében is kijelenthetem, hogy a most ismertetett jogi szabályozás a politikai, az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek és az egész társadalom tevékeny támogatása mellett alkalmas a sajtó munkájának a továbbfejlesztésére, és megfelelő kereteket ad szocialista társadalmunk által a sajtó elé kitűzött feladatok teljesítéséhez.

Befejezésül Markója Imre kérte az Országgyűlést, hogy' a sajtóról szóló törvényjavaslatot — a kulturális bizottság beterjesztett módosító javaslataival együtt — fogadja el és iktassa az ország törvényei közé.

Markója Imre előterjesztését követően szót kapott Tóth János (Budapest, 37. vk.). az Országgyűlés kulturális bizottságának titkára, dr. Fodor László (Borsod- Abaúj-Zemplén megye, 19. vk.), a Népszava főszerkesztője, Kállai Ferenc (országos lista) Kossuth-díjas színművész, dr. Südi Bertalan (Bács-Kiskun megye, 12. vk-), a Jánoshalmi Petőfi Tsz pártbizottságának titkára. Ezt követően emelkedett szólásra Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára.

Berecz János hozzászólása

Fontos törvény elfogadására készülünk: a sajtóról szóló törvény tervezete azt mutatja, hogy politikai rendszerünk demokratizálódásának, államéletünk fejlődésének újabb állomásához érkeztünk. A meghatározó társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokat, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit már több törvény szabályozza. Fontosságát tekintve — elfogadása után — a sajtótörvény is ezek soráha tartozik majd. A szocialista társadalom építése, a szocialista demokrácia fejlesztése, a népi—nemzeti egység állandó erősítése .magas színvonalú munkát kíván a sajtótól. Kötelességünk, hogy ehhez a jog eszközeivel is megfelelő támogatást nyújtsunk. Mondhatjuk, hogy e törvényt társadalmunk fejlődésének gazdag és sokféle tapasztalatai hívják életre, s így olyan közügyben alkotunk jogszabályt, amely a szocializmust építő magyar társadalom egészének értékeit őrzi és érdekeit szolgálja — mondotta elöljáróban.

Berecz János ezután a törvényjavaslat első sorait idézte: „A Magyar Népköz- társaság biztosítja a sajtó- szabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét.”

Ezek a mondatok azt fejezik ki, hogy hazánkban gondolat- és véleménynyilvánítási szabadság van. Ezek a szavak a magyar nemzet évszázados küzdelmeinek egyik fontos célját, a sajtószabadság biztosítását rögzítik- A sajtószabadság egyaránt tükrözi és szolgálja a társadalom fejlődését. Nem lehet gondja e szabadságjog megfogalmazásával, megértésével annak, aki tisztán látja népünk érdekeit.

A gondolat- és véleménynyilvánítási szabadság minél gazdagabb kiteljesedése gazdasági, társadalmi és szellemi—kulturális feltételek megteremtését, azok fejlesztését igényli.. Állandó kölcsönhatás van a nemzet anyagi és szellemi fejlődése, valamint a szabadságjogok, elsősorban a gondolat- és véleménynyilvánítási szabadság egyre kiteljesedőbb érvényesítése között. Ez is bizonyítja, hogy politikánk középpontjában a dolgozó ember szolgálata áll, hiszen

a nép minden jog forrása és megvalósítója.

A Központi Bizottság titkára a továbbiakban arról szólt: a sajtó fontos feladata, hogy hiteles képet nyújtson hazánk politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, segítse a társadalmi jelenségek közötti ösz- szefüggések megértését, és mozgósítson a társadalmi cselekvésre. Ennek a kötelességének azonban csak akkor felelhet meg, ha az állami szervek, a gazdálkodó és társadalmi szervezetek, egyesületek megadják a szükséges felvilágosítást a nyilvánosság tájékoztatásához.

— A törvényjavaslat határozottan kimondja a tájékoztatás-adás kötelezettségét, és nem gondolom, hogy feleslegesen. A hiteles képhez szükséges információk híján az utóbbi időben is több kifogásolható tartalmú sajtóközlés látott napvilágot. Arról pedig nincs, nem is lehet adat, hogy a tájékoztatás elmulasztása miatt mennyi azoknak a cikkeknek vagy rádió- és tévéműsoroknak a száma, amelyek meg sem születtek, szegé- nyítve ezáltal közéletünket. Mindenütt fei kell ismerni, hogy a tájékoztatás politikai kérdés, a tájékoztatás elmulasztása pedig politikai hiba.

Politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a közvélemény pontosan tájékozott legyen, és a tájékoztatás tekintélyén felesleges időhúzás miatt ne essen csorba. Biztosítanunk kell a tájékoztatás elsőbbségét, hogy az ezzel járó kétségtelen előnyöket még alkalomszerűen se haználhas- sák ki a szocialista államunkkal szemben álló, ellenséges. idegen tájékoztatási szervek. Nincs olyan fontos kérdés, amelyről akár a belpolitikát, akár a nemzetközi politikát illetően hallgatni kellene, vagy amelyről indokolt lenne megkésve tájékoztatást adni.

A tájékoztatás . kétoldalú folyamat. Fontos, . hogy az állami, társadalmi szervek önmaguk is kezdeményezzék a közvéleményt érintő dolgaik megvitatását a sajtóban. Föl kell ismerniük: nem csupán társadalmunk egészének érdeke a közös gondolkodás, hanem hasznára lehet minden egyes szervezetnek kü- lön-külön is. S nem csupán akkor kell nyilatkozni, ha valami jót, valami „reklám- értékűt” lehet mondani. Az őszinteség, a nyíltság bizalmat kelt. S ez javára válhat mindenkinek. A saitó- törvény tervezetének parlamenti vitája ismét az ország érdeklődésének középpontjába állítja a hazai tömegtájékoztatást.

— A párt és vele együtt az egész társadalom szigorú követelményeket állít a sajtó elé. Annak nyomán ítéli meg a sajtó munkáját, hogy milyen eredménnyel szolgálja népünk szocialista céljainak megvalósítását, hogyan járul hozzá a tömegek alkotótevékenységének kibontakoztatásához. A sajtó tevékenységét általában elismerés illeti, mert jól tükrözi viszonyainkat és a tennivalókat, eredményesen segíBányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke elöljáróban hangsúlyozta: társadalmi életünk, szocialista demokráciánk fejlődésének szép eredményeként most olyan törvényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés, amelynek legfőbb szándéka, hogy megerősítse az alkotmányban biztosított sajtó- szabadságot.

— A mai magyar tömegtájékoztatás tisztelettel vallja magát azok örökösének, akik e törvényekkel és a mögöttük álló erőkkel dacolva — nem ritkán személyes szabadságukat és életüket is kockáztatva — őrizték a szavak tisztaságát, vállalták a haladás szolgálatát. Vállaljuk és megőrizzük azok örökségét, akik az ellenforradalmi rendszerben a baloldal legális, féllegális vagy illegális sajtójában, a bécsi vagy a moszkvai emigráció sajtójában a szocialista eszmék és általában az igazi demokrácia, a haladás őrzői, hirdetői voltak.

Az államtitkár ezután hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat szelleme és paragrafusai az alkotó emberséget, a humanizmust és a legszélesebb értelemben vett demokratizmust képviselik. Sajtónkat is a szocialista demokrácia fejlesztésének szolgálatára ösztönzik; joggal, hiszen csak megfelelő ismeretekkel rendelkező, jól tájékozol* állampolgároktól lehet elvárni, hogy cselekvő alakítói legyenek életünknek, fejlődésünknek, jövőnk- nek.

Nálunk már hosszú ideje senki sem igényli a sajtótól az eredmények megszépítését, a hibák elhallgatását, vagyis a „lakkozást”. A valós helyzet bemutatásához természetesen az is hozzátartozik, hogy a tömegtájékoztatás tükrözze a dolgozó, alkotó emberek fáradozását, erőfeszítéseit és ezek eredményeit is.

A továbbiakban az államtitkár kiemelte, hogy a sajtótörvény gerincének is tekinthetők azok a törvény- szakaszok, amelyek az újságírók jogaival és kötelességeivel foglalkoznak. Ezek megfogalmazása tükrözi pártunk és kormányunk véleményét, hogy a szocialista demokrácia intézményrendszerében ma a politikai nyilvánosság továbbfejlesztése az egyik legfontosabb tényező: a szabad vélemény- nyilvánítás jogának megerősítésében, a tájékoztatáshoz való jog megfogalmazásában, a felvilágosítási kötelezettségben éppen úgy, mint a sajtó és az újságíró meg- növekédett felelősségének jogszabályba foglalásával. Kormányunk határozott véti a párt politikájának megismertetését, elfogadtatását, mozgósít a munkára, a párt határozatainak és a kormány intézkedéseinek végrehajtására, ellátja feladatát a társadalmi közmegegyezés kialakításában és fenntartásában — hangsúlyozta Berecz János.

— Feladatunk van bőven, hiszen népünk jelenét formáljuk, és jövőjét alapozzuk. Gondokból sincs hiány, azokkal is számolnunk kell. A kiút, a további fejlődés csak a nemzet hozzáértésére és tettrekészségére alapozódhat. Bízunk benne, hogy a törvény ezt a közös ügyet szolgálja, és erre biztatja, mozgósítja újságíróinkat. Éljenek vele. A beterjesztett törvényjavaslat minden tekintetben összhangban áll pártunk tájékoztatáspolitikájával. Mindezek alapján a törvényt elfogadom és elfogadását javaslom a tisztelt Országgyűlésnek — mondotta befejezésül Berecz János.

A Központi Bizottság titkárát követően a vitában felszólalt még dr. Bokor László (Budapest, 47. vk.), a MAFILM Híradó és Dokumentum Filmstúdiójának vezetője. Ezután Bányász Rezső államtitkár, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke szólalt fel.

leménye — mondotta —, hogy a törvényjavaslat mind szellemében, mind tételes szakaszaiban kellő jogi biztosítékokat nyújt a sajtónak fontos feladatai ellátásához.

Bányász Rezső rámutatott: a törvényjavaslat nemcsak hogy nem korlátozza a sajtó kívánatos mozgásterét, hanem — elveinknek és jelenlegi gyakorlatunknak megfelelően — kibővíti azt. De nem ad teret a parttalan liberalizmusnak, a nép- és társadalomellenes eszméknek, és nem engedi meg a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje, törvényei, barátai és szövetségesei elleni uszítást.

A sajtó segítsen megértetni: mi az országos, s mi a helyi érdek. Küzdjön a közjóért, az erkölcsért, az emberi tisztességért, neveljen az egészséges életmódra, harcoljon a könnyelműség, a felelőtlenség, az alkoholizmus ellen. S persze, az újságíró, a publicista, a riporter szavának hitelét növeli, ha szavait átfűti a személyes meggyőződés, a személyes példa.

Az államtitkár a sajtó tudatformáló, mozgósító szerepének jelentőségét, tömeghatását tényekkel is érzékeltette. Mint mondotta, az elmúlt 30 esztendőben 3 millió magyar család vált tévénézővé, s mindegyik család tulajdonában több rádiókészülék is található. A televízió a két fő_ és a körzeti adásaiban hetente már csaknem száz órán át sugároz műsort. A Magyar Rádió 3 központi és 5 regionális programját heti 540 órás műsoridőben közvetíti. Sajtónk demokratizmusát tükrözi, hogy jelenleg 1720 időszaki lap jelenik meg, s ezek évente 1 milliárd 400 millió példányban jutnak el az olvasókhoz. Csupán a központi és a vidéki napilapok példányszáma meghaladja a napi 3 milliót, és a 34 hetilapé a heti 7 milliót. Vagyis:

(Folytatás a 3. oldalon)

Bányász Rezső felszólalása