Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. MÁRCIUS 21., PÉNTEK Ara 1,80 forint XLL ÉVFOLYAM, 68. SZÁM Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Csütörtökön 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg a tavaszi ülésszakot. Az időközi választásról szóló jelentést Pesta László jegyző ismertette. A február 22-i időközi választáson Zala megye 5. számú országgyűlési képviselői választókerületében megválasztott dr. Czoma László képviselőt az Ország- gyűlés igazoltnak jelentette ki. Az országos választási listán — elhalálozás folytán — megüresedett két képviselői hely betöltésére az Országgyűlés Boldizsár Ivánt — két tartózkodással — és dr. Schöner Alf- rédot — egy tartózkodással — képviselővé választotta. Az Országgyűlés Kárpáti Ferenc képviselőt — miniszterré történt megválasztására tekintettel — a külügyi bizottságban viselt tagsága alól felmentette; majd dr. Búzás Józsefné képviselőt a kereskedelmi bizottság, Boldizsár Iván, Duschek Lajosné és dr. Schöner Alfréd képviselőt a külügyi bizottság, Weibl Elemér képviselőt a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság tagjává megválasztotta. Hetényi István előterjesztése Hetényi István előterjesztésében hangsúlyozta, hogy a kormány megbízásából olyan törvényjavaslat elfogadását kéri, amely minden magyar állampolgárt közvetlenül érint. A törvényt a kormány azért kezdeményezte, mert az 1966-ban hozott jogszabály most már végleg elavult. A pénzügypolitikai koncepció egyik sarkalatos pontja a méltányos közteherviselés elvének következetesebb érvényre juttatási — folytatta a miniszter. — Ez természetesen nagyon széles témakör, az egész adórendszert érioti majd a jövőben. Ennek egy része az illetékrendszer, s most e részterület szabályozását javasoljuk, úgy azonban, hogy figyelembe vettük a távlati összefüggéseket, elgondoláfokat is. Az illetékek igen széles körűek és társadalompolitikai értékítéleteket is kifejeznek, ezért indokolt, hogy az illetékekről az Országgyűlés törvényszintű jogszabályt alkosson. Ennek az előterjesztésnek nem az a célja, hogy az illetékfizetési terhek növekedjenek. Nem nő ennek nyomán a lakosság illetékterhe, viszont arányosabbá, méltányosabbá válik az egyes illetékek megoszlása. Arra törekedtünk, hogy a bevált és megszokott illetékeket az ésszerűségnek, a társadalmi méltányosságnak megfelelően, az alapvető társalalom- és gazdaságpolitikai célokkal összehangoltan korszerűsítsük. Az illetékek egyik része nem más, mint meghatározott vagyontárgyak után — a megszerzéskor fizetendő — egyszeri vagyonjellegű adó. Méltányos és igazságos ugyanis, hogy mindenki anyagi lehetőségei függvényében járuljon hozzá a közterhek arányos viseléséhez. Az illeték másik fajtája az eljárási illeték, amely hozzájárulás a bíróságok, államigazgatási szervek eljárásának költségeihez, de az esetek többségében semmiképpen sem jelenti az eljárás költségeinek teljes megfizetését. E két, immár évszázados múltra visszatekintő illetéknem fenntartását — megfelelő belső változásokkal — továbbra is indokoltnak tartjuk. A rendelkezések egyszerűsítésének szándéka viszont arra vezetett, hogy az eddig ugyancsak hagyományos harmadig illetéknemet, az okirati illetéket megszüntessük, illetve egy részét beolvasszuk a megmaradó illetékekbe. A miniszter a továbbiakban az egyes illetéknemek főbb vonásaira és összefüggéseire hívta fel a figyelmet. — A vagyoni javak újraelosztásához — például az örökléshez, az ajándékozáshoz, az adás-vételhez kapcsolódó illetékek a társadalom értékítéletét hivatottak kifejezni az egyes vagyontárgyakról, azok megszerzésének módjáról. A vagyonszerzési illetékek hatóköre kiterjed az ingatlanvagyon- ra, valamint a vagyoni értéket megtestesítő jogokra, mint például haszonélvezetre, a használatra, valamint szűkebb körben egyes ingóságokra. Valamennyi ilyen illeték esetében érvényesül az a szabály — és ezzel mai illetékrendszerünk egyik sokat bírált ellentmondását oldjuk fel —, hogy ha többen részesülnek egy adott vagyontárgy előnyeiből, például az örökös és a haszon- élvező, akkor ezentúl az illetéket is megosztva fizessék, tehát a haszonélvezettel terhelt ingatlan örököse a mainál kisebb terhet viseljen. Az általános szabályokat néhány indokolt mentesség, illetve kedvezmény egészíti A törvényhozó testület tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés december 21-én bere- kesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését. Ezután az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Hetényi István pénzügyminiszter benyújtotta az illetékekről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügyminiszter a sajtóról szóló törvényjavaslatot, továbbá három képviselő interpellációt nyújtott be. A képviselők döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról: ^ Az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása; Q A sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalása; Az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolója Q az építő- és az építőanyag-ipar helyzetéről és feladatairól ; Q Interpellációk. Ezután Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra. ki: példáu] a 100 000 forint alatti ingó örökség, a takarékbetét, illetve a kötvény öröklése illetékmentes. Mai és előre látható gazdasági viszonyaink közepette a leginkább elterjedt és figyelmet érdemlő vagyontárgy a lakás. A lakáspolitikai célokkal való összhang megkívánja — és ennek az igénynek a javaslat következetesen eleget tesz —, hogy a lakás megszerzésének általában igen jelentős terhét az illeték érzékelhetően ne fokozza. A lakásvásárlás esetén fizetendő illeték például — amely néhány éve még 17 százalék volt és ma 5 százalék — a javaslat szerint csak 2 százalék lesz. A lakásépítést szolgáló telekszerzés illetékmentes lesz, ha a lakás valóban megépül. Lakás öröklése, ajándékozása esetén pedig az egyébként járó illeték felét kell csak fizetni. Ha valaki lakás haszonélvezetét örökli, ezután egyáltalán nem kell majd illetéket fizetni. A nem lakás céljára szolgáló ingatlanok — például garázsok, üdülők — megszerzése esetén fizetenlő illeték kulcsa az eddigi 17, illetve 20 százalékról egységesen 15 százalékra csökken. A vázolt elvek érvényesítése bizonyos esetekben megkívánja az illeték emelését is. Így például növekszik a nem lakáshoz kapcsolódó használati jogok alapításának illetéke és a 20 év óta változatlan összegű gépjármű-átruházási illeték. Tökéletesítjük az illeték- eljárást is. Az új törvény szerint például kiskorú örökösnek az illetéket csak a nagykorúvá válástól számított 2 éven belül kell megfizetnie. Az illetékek második nagy csoportja: az eljárási illeték. Ez azon alapszik, hogy aki az állami szerveket „dolgoztatja”, az vállaljon részt ennek költségeiből. Ez azonban nem lehet olyan mértékű, hogy az állampolgárt jogainak érvényesítésében az illeték gátolja. Változatl_anul javasoljuk fenntartani azf a szabályt, hogy az államigazgatási eljárásban a jogorvoslat — fellebbezés, felülvizsgálati kérelem — illetéke némileg magasabb, mint az alapeljárásé. Sikeres fellebbezés esetén azonban az illetéket természetesen viszszatérítik, ez felel meg a méltányosság követelményének. A mindennapi életben gyakran találkozunk különböző hatósági díjakkal. Lényegüket tekintve ezek is illetékek: például a személyi igazolvány vagy a munkakönyv kiállításának díja. Ezeket az illetékes szervek jogszabályai határozzák meg. Újraszabályozásra — a díjak sokfélesége miatt — most, nem vállalkoztunk, a ma létező díjakat a törvényjavaslat nem érinti. Végezetül a miniszter köszönetét mondott közreműködésükért a törvényjavaslat előkészítésében részt vett szakembereknek, társadalmi és érdekképviseleti szerveknek. Tájékoztatott arról, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága az előterjesztést megtárgyalta, módosító javaslatokat tett, amelyekkel a kormány egyetért. Az elmondottak alapján kérte az Országgyűlést, hogy az illetékekről szóló törvényjavaslatot, a beterjesztett módosításokkal vitassa meg és fogadja el. A vitában ezután felszólalt dr. Bölcsey György (Budapest, 63. vk.), az Ország- gyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságának titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója, Budapest XXI. kerületi tanácsának elnöke, dr. Horváth Jenő (Budapest 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Ferro- kémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa. A napirendi pontokhoz több felszólaló nem lévén, Hetényi István válaszolt az elhangzottakra. Hangsúlyozta, hogy a bizottsági vitákban számos értékes javaslat merült fel, s ezek a törvény^ tervezet szövegében helyet kaptak. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egy tartózkodással — elfogadta a törvényjavaslatot. Az első napirendi pontot követően dr. Tallóssy Frigyes interpellált, majd Markója Imre a sajtótörvény-tervezetet terjesztette a Tisztelt Ház elé. (Folytatás a 2. oldalon) 1986. március 21. összeállításunk az 5. oldalon. Forradalmunk, amely „látóvá tette a vakot „A magyar proletárforradalom még a vakot is látóvá teszi.” Lenintől származnak a sokszor idézett szavak — az orosz proletárforradalom vezére a magyar proletárfor- radalom vezetőihez küldött üzenetében írta e mondatot. Egy világforradalomban gondolkodó teoretikus és gyakorlati politikus szavai ezek, amelyekkel az ugyancsak világforradalmi távlatokban cselekvő kis forradalmi párt világ forradalmi jelentőségű lépését üdvözölte: a Kommunisták Magyarországi Pártját a hatalom megragadása után. Hogy mivel tette látóvá a vakot a magyar munkásosztály? Elsőképpen azzal, hogy az egész világ előtt bebizonyította: a munkásság győztes forradalma korántsem orosz sajátosság, hanem a kor, a proletárforradalmak korának sajátossága — az imperializmus lánca végképp megszakadt, s megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való világméretű átmenet kora. A történelemben soha nem volt annyira egyértelmű a forradalom és az ellenforradalom nemzetközisége, mint az oroszországi október után. Soha nem volt annyira világos, hogy a proletárforradalom —, amely Közép- és Kelet-Európa több országában a társadalom belső fejlődéséből lett itt és most szükségszerűvé — csakis egy nemzetközi méretű forradalmi hullám sikerében válhat diadalmas valósággá. A forradalmár számára soha nem volt annyira nyilvánvaló harcának nemzetközisége, mint a világháborút követő években. Az orosz forradalom harcosaként a forradalom nemzetközi győzelméért szálltak nyeregbe magyarok Turkesztánban, s a Losoncnál géppuska mögé hasalt orosznak sem az volt a döntő fontosságú, hogy Kolcsak martalócaival vagy a csehszlovák burzsoázia hadseregével száll-e szembe. De a proletár forradalom nemzetköziségéhez hasonlóan nyilvánvaló volt az ellenforradalom nemzetközisége is. Károlyi Mihály — aki mindvégig lojális volt a munkáshatalom iránt, de kritikusan szembehelyezkedett a Tanácsköztársasággal — májusban így írt erről egyik levelében: „A körülzárás, úgy hiszem, napok kérdése — az ellenforradalmárok nagy örömére. Felfordul a gyomrom, ha ezekre a zsebhazafiakra gondolok, akiknek sokkal jobban illenék az »igen — mindig« jelszó, mert ezek tényleg mindig bárkivel bárki ellen szövetkezni készek, ha nem hazájukról, de hitvány anyagi érdekeik megmentéséről van szó ...” Folytathatjuk a lenini mondat értelmezését a Tanács- köztársaság alkotását illetően is. Kádár János szavait idézve a Magyar Tanácsköztársaság 133 napos fennállása azért is népünk történelmének kiemelkedő szakasza, mert „létrejötte azt jelentette, hogy hazánkban először került minden hatalom a dolgozó nép kezébe. A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt, rendkívül nagy nehézségek közepette is, bebizonyította a magyar munkásosztály államalkotó erejét, elhivatottságát a társadalom megújítására, a nemzet vezetésére." Nagy tetteket vitt végbe a tanácshatalom a társadalmi átalakításban, a szocializmus céljainak gyakorlati demonstrálásában. Rendkívüli erőfeszítéseket tett is a termelés és az elosztás megszervezésére, a tanácsrendszer gyors kiépülése és működése, a pénzintézetek, az ipari és a kereskedelmi vállalatok államosítása, s a népgazdaság megszervezése, a szűkös lehetőségek közepette is a dolgozók ellátásának bizonyos javítása, jelentős szociálpolitikai intézkedések kezdeményezése és bevezetése, a munka- és életkörülmények emberibbé válása mind-mind mutatta, hogy a dolgozók új világa épül. A proletárhaza védelmében létrejött a magyar Vörös Hadsereg. A forradalmi honvédelemnek alapja mindenekelőtt a munkásság elszántsága, továbbá mindazok segítsége, akik tisztelettel tekintettek az antanttal dacoló tanácshatalomra, és készek voltak támogatni az ország védelmét. Az antant katonai túlereje megdöntötte a Duna völgye első proletárhatalmát. A proletárhatalom emléke azonban tovább élt a munkásság és a földműves szegénység tudatában, éltetve a reményt, hogy ismét fölvirrad a győzelmes forradalom napja.
