Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-20 / 67. szám
NÉPÚJSÁG 1986., március 20„ csütörtök Reinhardt vagy Százéves? Rekviem egy cukrászdáért Neményi Lili levele Levelet kapott szerkesztőségünk. írója Neményi Lili operaénekesnő, aki valaha a gyulai színkörben is rendszeresen színpadra lépett. A művésznő a felújítás alatt álló gyulai Százéves cukrászda ügyében fogott tollat. „Aggodalommal, s főleg csodálkozással értesültem arról, hogy Gyulán, ahol nemes tradíciók, poétikus nosztalgiák emlékei élnek, előfordulhat, hogy egy remek cukrászmester patinás nevét el akarják törölni a város emlékeiből. Erkel városában — ahol Göndöcs-kert van, s a gyulai várral ékes környezet, ahol évtizedek óta békében —Békésben élnek nemzetiségek, s ékes régi hímzések és szokások között az emberek, ahol valaha pihenőidejükben százak ültek délben vagy délután a Reinhardt cukrászdában —, hogyan gondolhatnak az illetékesek arra, hogy végérvényesen elvegyék nevét egy emlékezetes, tisztes szórakozóhelynek? Rein- hardtnak. Nem volt jó magyar? Nem dolgozott tisztességesen, jól? Ha voltak gyermekei, nem nevelte őket hasznos gyulai emberekké? Van valami bűne? Vagy — mert idegen hangzású a neve? Attól még nagyon jó magyar lehetett! Százéves nevű szórakozóhelye sok városnak van — Reinhardtja csak Gyulának. Pesten a Vörösmarty cukrászda ismét Gerbaud lett!!! Tisztelet a múltnak. Ezért kell, hogy Gyulának legyen Reinhardtja (■'■'!), ahová mi régi gyulai színészek leülhetünk az ifjú nemzedékkel beszélgetni. Mi a „megszépítő messzeségről’’, az ifjúság pedig a jelen, s jövő varázslatáról. Persze ez csak úgy lehetséges, ha egy tapintatos, finomérzékű városrendező, az építők-szépítők egy csoportja és sok-sok gyulai lakos álmait megvalósítva visszaadja városunknak — Reinhardtot! Sokan, a korosabbak, kérjük: kezeljék gyengédebben, átérezve ragaszkodásunkat. Egy, a régi volt gyulai színészek közül, aki Sebestyén Mihály gyulai szín igazgatóval és feleségével sokat üldögélt azon a sokat vitatott kellemes teraszon a Reinhardt cukrászdában. Kérünk! Remélünk! Várunk! Neményi Lili operaénekesnő, érdemes, kiváló művész, a Munka Érdemrend arany kétszeres, és a Magyar Népköztársaság Zászlórendje tulajdonosa. (Nem szoktam sem beszélni az elismerésekről, sem aláírásban használni azokat. Gondoltam, így kitüntetéssel komolyabban és gondosabban kezelik levelem.)” * * * Ügy gondoljuk, Neményi Lili igazához nincs szükség a kitüntetései kölcsönözte nyomatékra. Érvei önmagukért beszélnek. A kis gyulai cukrászdának — a műemléki felügyelőség képviselője szerint — átadása után Európa fog csodájára járni. A szakember, aki nyilván a felújítási terv ismeretében nyilatkozott, valószínűleg nem túloz. Elhisszük neki. hogy gyöngyszem formálódik-épül az Erkel-szobor mögött. Csak reméljük, hogy szolgáltatásaiban sem marad le a maga valójától, s felsorakozik a rangos budapesti Gerbaud és a szegedi Virág cukrászda mellé. Ha innen, vagyis a várható hírnév felől nézzük, majdnem mindegy, hogy a Százévesben vagy a Reinhardt cukrászdában szürcsölgetik majd kávéjukat a kedves vendégek. Ám a genius loci, vagyis a hely szelleme kötelez. Márpedig ha innen tekintjük a dolgokat, van minek köteleznie. Leginkább a kiváló cukrászmesternek, Reinhardt Józsefnek, akinek köszönhetjük ezt a cukrászdát, mármint a jó hírét, s akinek nevét — akárhogy is számítjuk — hosz- szabb ideig viselte, mint az ötvenes évek rosszul értelmezett „lomtalanításakor” ráakasztott Százéves cégtáblát. S ha már a hely szelleménél tartunk, hadd egészítsük ki nagy tisztelettel Neményi Lili művésznőt, hogy ki mindenki ült valaha a Reinhardt teraszán: Bródy Sándor, Móricz Zsigmond, Nadányi Zoltán, Németh László, Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter, Bilicsi Tivadar, Bordy Bella, Dayka Margit, Jávor Pál, Kiss Manyi, Ladányi Ferenc, Mezei Mária, Moóry Lucy, Páger Antal, Sulyok Mária, Szendrő József, Rajz János, Kohán György, Szilágyi István és még sokan mások. * * * Egy országnak díszére válna ez a névsor, hát még Gyulának, vagy (még leírni is felemelő) egy cukrászdának. Nyilván van, akinek az a fontos, hogy Gyulán jártak, mások beérik azzal, hogy volt valaha egy cukrászda, amelynek volt valaha egy terasza, ahol volt valaha európai, vagy legalábbis nem provinciális gondolat. Megint mások megelégszenek azzal, hogy ebben a régi-új cukrászdában lehet majd habos kávét, meg dobostortát, meg fagylaltkely- het kapni pincérmosollyal együtt. Csakhogy a hely szelleme meg a habos kávé a süteményekkel és a pincérmosoly- lyal úgy összetartozik egymással, mint a Reinhardt név a cukrászdával. S úgy tetszik, Neményi Lili eme sorára is érdemes odafigyelni: Százéves nevű szórakozóhelye sok városnak van . . . Játszani is engedd?... Szégyellem magam. Szégyellem, hogy újra és újra, megint erről kell szólni. Szégyellem magam, hogy évek, évtizedek óta szinte semmi sem változott. Igen, a hazai Játékországról van szó... Bóklászok az áruházi játékosztály gondolái között. A település most teljesen közömbös; bármelyik nagyobbacska városban (sőt: a fővárosban) sem jobb, másabb a helyzet. És elszomorít a kínálat! Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a polcokat elborító játék- fegyver-özön ellen emelhettünk szót! Nemhogy másféle, de még puska, ágyú, kard sincsen. Igazán játszani való, amellyel a szomszéd utca (háztömb) gyerekeivel háborúzni lehetne-.. S ami van? Kezembe veszem a nyűtt nylonzacskóba csomagolt krómszínű, de valójában műanyag kardot. Viszonylag (?) esztétikus darab. A műanyagon keresztül is sérti a kezemet a rajta hagyott sorja. Amit meg a lemezárugyár készít (hazánkban egyeduralkodók, pl. autógyártásban!), azok a kisautók és felhúzós pittyegő, ballagó játékok pedig egyenesen balesetveszélyesek. Éles a lemez széle, szúr-döf a feleket összekapcsoló szegmens. Fut a hátamon a hideg... Dehát mit lehet venni egy alig éves gyereknek? Egyedül a fémláncra(í) fűzött rágókát. Ez még talán a legtökéletesebb, szeretik is az apróságok- Ott van például a nagyritkán kapható, színes és szép Chicco-rágó- ka. Az olasz, pazarul csomagolt (és talán ezért is oly drága) pótszer egyes darabjainak pengeéles a széle: szintén otthagyták rajta a préselés, fröccsöntés során képződött maradékot. Ugye, belegondolni is rossz, hiszen a rágóka bébiszájba való... Építőjátékok? Egyedül a szintén nehezen megfizethető, állandóan hiánycikk dán Lego. Van jugoszláv összerakóka is, csak azt nem igazán szeretik a srácok. Túl aprólékos, hamar szétszóródnak darabjai. S ahhoz képest (mármint „használhatósági fokához” viszonyítva) ez kerül a legtöbbe. S a hazaiak? A legegyszerűbb és talán ezért is a legnépszerűbb — lenne — az építőkocka. Fából. Van ugyan keményfából készült, lakkozva is van. Emiatt mindenre jó, csak építeni nem- S a fenyőből készített (ha éppen lehet kapni) ? Baba, maci, kitömött más állatfigurák? Van, 4—600 forintért már szépet, jót is lehet kapni... De valami azért majdnem tökéletes. Az utóbbi hónapokban jelent meg tömegesen a kézbáb; kisebben és nagyobban. Szépek, tűrhető árúak, kedveltek. Hosszas, füstölgős kóborlásom után végül is egy hajót vettem. Az alig araszos, két más-más színű („természetesen”), műanyagból összeállított, ma tíz forintért árú- sított „Duna gőzhajó” hangzatos nevű kis micsodát azért választottam, mert jó huszonévvel ezelőtt már én is ilyennel játszottam. Sőt a mai fiatalabb nagyapák is 2—4 éves korukban. Mert ez ugye azt is jelenti: játék- gyártásunk felelősei így gondolkoznak. Ugyanakkor szinte nap mint nap hallunk arról, hogy ötletes és nagyszerű játékok maradnak a feltaláló, a konstruktőr agyában, a modellpéldány a szekrény alsó polcán. A gyártó meg arra hivatkozik, hogy nem gazdaságos a termelés- Mert a gyártó nem volt sem kisfiú, sem kislány. A gyártónak nem volt, nem lesz gyereke. A gyártó személytelen. De a gyártó mellett, mögött, közben azért emberek vannak. Akik voltak kisgyerekek, akiknek van, lehet majd gyerekük, unokájuk. S talán ezért lehetünk kiábrándíthatatlan optimisták. Hátha egyszer ők önzőek lesznek, s egy kicsit magukra is gondolnak... Addig meg bosszankodjunk és adjunk fakanalat a gyerek kesébe, játék helyett... (nemesi) Lényeges változások a közművelődési mozgalomban A hetvenes évek elején — akkor még kísérleti és regionális jelleggel — hirdették meg először a szocialista brigádok közművelődési mozgalmát. Az utóbbi években a korábban minden várakozást felülmúló népszerűségű mozgalom Az ember és környezete nevet kapta. Az utóbbi három évben lényegesen csökkent a brigádok érdeklődése: a március 1-i megyei döntővel zárult évadban már csak valamivel több mint félezer brigád nevezett. (Volt év, amikor a résztvevő dolgozók száma közelítette a tízezret is!) A rendezők és a meghirdetők — amelyeket a Békés Megyei Művelődési Központ fog össze — tüzetes vizsgálat alá vették a kiírást, a brigádok véleményei alapján most egy alapjaiban is módosított, tehát akár újnak is nevezhető közművelődési mozgalom felhívását tették közzé. A cél és a szándék maradt: tevékeny segítséget nyújtani a brigádoknak a művelődési programjaik megszervezéséhez. Ami már a választási lehetőségek tekintetében is eltérő, az az, hogy most az érdekképviseleti szervek (az ágazati szakszervezetek, valamint a Teszöv, a Kiszöv és a Mészöv) határozzák meg a témaköröket. Ajánlásuk után neveznek a brigádok és határozzák meg, milyen témákban milyen szintű versengésre vállalkoznak. A korábbi öt helyett most négy fő témakör lesz. Az első változatlanul a Politika, amely részben külpolitikai (időszerű nemzetközi kérdések), részben belpolitikai (népgazdaságunk VII. ötéves terve) kérdéseket ölel fel. A második a Művészet témaköre, amely két területre, az irodalomra és a filmre korlátozódott. Az előbbiben tizenöt ajánlott regényből és antológiából ötnek az ismerete szükséges ahhoz, hogy a versenyzésre vállalkozó brigád eredményesen szerepelhessen. Már ezekben a napokban is vetítik azt a három filmet (a Szexmisszió című lengyel. a Visszaszámlálás című magyar és a Jöjj és láss! című kétrészes szovjet alkotásokat), amelyet a résztvevőknek meg kell tekinteniük. Ezt megkönnyítendő, a megyei moziüzemi vállalat kedvezményes árú bérletet adott ki. A harmadik fő témacsoport ismét a Világunk címet viseli. A korábbihoz hasonlóan az ezt a témakört választó brigádoknak az Élet és Tudomány, a Kertészet és Szőlészet, valamint a Családi Lap című folyóiratoknak meghatározott cikkeit kell elolvasniuk, tanulmányozniuk, a kapcsolódó feladatlapok kérdéseire helyes választ adniuk. A változás itt is jelentős: az idén először az augusztusi lapszámokból lesz feladatlap. A negyedik témakör címe: Szabad idő. Akik ezt választják, azoknak vagy egy kiránduláson kell részt venniük (megyénkbeli körút, kecskeméti és szentendrei túra), vagy a Hobbi témában megoldani a feladatokat. Ez utóbbi is két részre tagozódik: a Háztartási fortélyok című témában elsősorban főzni kell tudni, az Irány Mexikó! elnevezésűben pedig a labdarúgáshoz, illetve annak történetéhez illik érteni. Lényeges változás az is, hogy a közművelődési mozgalom úgynevezett intenzív szakasza csak 1986 szeptemberében kezdődik, de egészen január végéig tart. A közművelődési mozgalom kiírása most sem zárja ki a nem fizikai dolgozókat a részvételből a „B” fokozatban. A „C”-ben azonban csak olyanok vehetnek részt, akik fizikai állományúak, és iskolai végzettségük nem magasabb a középiskolai érettséginél. Ebben az évben is a Békés Megyei Művelődési Központ fogja össze és szervezi Az ember és környezete mozgalmat, és a helyi köz- művelődési intézmények munkatársai továbbra is lehetőségükhöz mérten segítik a mozgalomban résztvevőket. (N. L.) HANGSZÓRÓ Csúcsforgalom Nem vagyok autós, így aztán a Csúcsforgalom 20. éves jubileumát sine ira et studio (vagy ahogyan a latin mondja: harag és elfogultság nélkül), imitt-amott kissé mosolyogva hallgattam. Tetszettek az interjúk, főként az, amelynek alanya egy, a közlekedésért magas szinten felelős személyiség volt, és még inkább az, ahogyan (nyilván szintén autós lévén) finom öngúnnyal beszélt közlekedési kultúránk elmaradottságairól. Hogy a magyar közlekedési viszonyokban az sem jó, hogy annyiféle gépkocsi száguldoz, netán döcög az utakon, ahányféle; meg aztán a személyi feltétel (ugyebár) az sem elhanyagolható. Egyes autósok kultúrája (lehetne így is mondani, meg tovább folytatva, hogy) intelligenciája. Elég, ha az embernek fel- rémlenek bizonyos, volán mellőli kiszólások, melyek obsz- cén cselekedetekre ösztönöznek, de ennek az ellenkezője is igaz, amikor a gyalogos közlekedő szól be az ablakon, megtisztelve a gépjárműves felmenő rokonait... Aztán, ha úgy érzi az úrvezető: nincsen nála erősebb fickó az utakon, ha agresszív, és mindenkit félresöpörne. Ha figyelmetlen, és nem törődik azzal, hol jár. Ha hazardíroz és tömegkarambolt okoz. Szép magyar közlekedés, mondhatnánk kellő iróniával, mert sajnos, türelmünk a közlekedés dolgában, korántsem határtalan. Néha, amikor túlságosan is szakmai dolgokról csevegett a kitűnő műsorvezető, Petress István, bevallom, nem figyeltem valami éberen. Arra azonban világosan emlékszem, hogy elhangzott még egyéb is azokban az exkluzív interjúkban. Például, hogy miért terelik Párizsban kifelé a központból a közlekedést, és miért tereljük mi befelé? Nem mondta senki, hogy a franciák régebb idő óta küszködnek a csúcsforgalommal, mint mi, tehát több tapasztalatuk lehet, mindenesetre én így sejtem. Ha pedig így van, akkor miért nem tanulunk tőlük (is)? Miért zsúfoljuk be a forgalmat (Budapesten?) olyan kis területre, ahol még Kresz-parkot sem lehetne (hogy is kell mondani?) „üzemeltetni”? Erről jut eszembe: megdicsérték' a műsorban a magyar rendőröket, hogy túlnyomó többségük jól érti a Kreszt, jól is alkalmazza és udvarias. Persze, válnak még hibák, de hát hol nincsenek? Nehéz dió ez a közlekedés. Ezt a jubiláló Csúcsforgalom sem tagadta, és újból zászlajára tűzte a nemes feladatot: segíteni, hogy jobb, kulturáltabb, biztonságosabb és gyorsabb legyen. Zöld lámpát nekik, ha úgy könnyebb! Habár egy zöld lámpát kivárni még a gyalogosnak sem köny- nyű. Illik, nem illik Obszcén, trágár szavakat kikiabálni a Mercedesből semmiesetre sem illik. Még Trabantból sem, mert gondoljon arra a tisztelt trabantos: van, akinek még Trabantja sincs .. . Alig egy órával a keddi, jubileumi Csúcsforgalom után, kellemesen hatott az Illik, nem illik, melyet Hálák László vezetett könnyedén csevegve, okosan. Partnerei gimnazistakorú lányok voltak elsősorban, akik ebben a „kritikus” életkorban nem nagyon tudják, hogyan köszönjenek a szomszéd bácsinak, a gyerekkorban megszokott „csókolom” helyett. Hogy ne legyen „ciki” a köszönés, inkább elsumákolják, vagy úgy tesznek, mintha köszönnének. Aztán az is szóba került, hogy kivel illik a „te”, kinek kell megadni azt a kissé kenetteljes tiszteletet, hogy „ön”? A „maga” pedig maga egy külön kategória. Nagyon nehéz használni! Mi több, a hangsúly is rengeteget számít, mert mondhatom kedvesen egy lánynak: „Maga nagyon csinos”, és mondhatom egy idős asszonynak, én a fiatalabb, hogy „mit csinál maga itt”, ahelyett, hogy „mit tetszik csinálni itt”. Ha így „lemagázom” ne csodálkozzak, ha megsértődik ... Sok érdekeset tartalmazott ez a röpke, alig húszperces hiányműsor. Olyan dolgokról cseréltek véleményt a beszélgetők, melyek — hogy úgy mondjam — benne vannak a levegőben, és nincsen rájuk írott szabály. Régen se volt, de legalább tanították. Most pedig csak a megérzésre alapozhatunk, meg a szokásra, rosszabb esetben a divatra. Vannak azért általános érvényű szabályok, melyek lényegében az udvariasságra, az udvarias viselkedésre építkeznek. Ha az természetes, hogy udvariasak vagyunk, a megszólítás, a köszönés mikéntje is sokkal könnyebben kitalálható. Reklám Szünetjel helyett régóta reklám a divat a magyar rádiókban. Persze, a reklám pénzt is hoz, és a pénzből (gondolom) a rádiónál sincs soha elég. Néha hangulatosak, figye- lemkeltőek ezek a reklámok, de néha bizony sajnálnivaló- an gyengécskék. Ráadásul, ha a bemondó bajban van az esz-ekkel is. Akkor ilyesmit hallhatunk: „Az áruházban less más réslegük is?” Mit mondjak? Less ami less .. . (sass e.) Postaforgalmi szakközépiskolások országos találkozója Az országosi szakközépiskolai tanulmányi versenyen a postaforgalmi szakközépiskolák legjobbjai 1986. április 23-án, 24-én, 25-én Sarkadon mérik össze tudásukat. A verseny rendezői tisztségét a sarkadiak tízéves egyenletes és eredményes munkával érdemelték ki. Az írásbeli, gyakorlati és szóbeli tudást az ország kiváló postás szakemberei minősítik, rangsorolják. Fontos szerepe van a sar- kadi postaforgalmi szakközépiskolának Békés megyében: évente 36-40 elsős fiatal kezdi itt tanulmányait és 26-30 érettségizett a munkát a megye postahivatalaiban. Képzettségük egyre sokoldalúbb: megszerzik a távgép- írási képesítést, a szakmai tudáshoz egyre nagyobb szerepet tölt be képzésükben a számítógéppel megnyílt és beláthatatlan távlatú alkalmazott, tervezett, gyakorlati tudásskála. A postásfiatalokkal együtt a gimnazisták is vizsgázhatnak távgépírásból, fakultatív tárgyként ők is megszerezhetik a postás képesítést. A továbbtanulók az egyetemeken és főiskolákon segítő-alkotó eszközként így tudják igazán hasznosítani a gimnáziumi és szakközépiskolai gyakorlatot.
