Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-20 / 67. szám
1986. március 20., csütörtök o Orról, hogy hány arca is van az igazságnak, avagy: egy helyes döntés is lehet szépséghibás Ami az Unicon békéscsabai gyárában történt, jogilag nem kérdőjelezhető meg. A történet szereplői — a saját feladatuk, szempontjuk szerint — érthető módon cselekedtek. Hogy mégis nyilvánosság elé tárjuk az ügyet, azt a levonható tanulságok miatt tesszük. „Nem akarom, hogy miattam...” A négygyerekes szülő, özvegy Mitykó Jánosné a következő gonddal keresett meg bennünket. — Kezdem a legelején — mondja, miközben igyekszik csillapítani idegességét. — Húsz éve dolgozom az Uni- conban, s még ilyen nem történt velem. Mert kérem, nem az erdőben élünk, ugye? Hát akkor ne kiabáljanak velem mindenki előtt, és főleg ne a gyerekem előtt. — Akkor mondja el a történteket szép sorjában — próbálom nyugalomra inteni. — Szóval a karácsonyi ünnepet dolgoztuk le szombaton, és mivel a legkisebbet a gyár óvodájában el tudtam helyezni, csak a nyolcéves kisfiámmal volt gondom. Egyedül nem mertem otthon hagyni — mert a legnagyobb lányom Budapesten, a repülőgépszerel ő-szakközépiskolába jár —, hát vittem magammal a munkahelyre. Tudom, hogy nem szabad, de a szabadságomat tartogatom az óvodaszünetre, meg arra, ha valami baj lenne. És a pénz is nagyon kell, most fog ballagni a nagylányom. Egyébként ilyen gondjaim már többször voltak, hiszen gyakran kell hét végén dolgozni, ha sürgős a szállítás. Míg élt édesanyám, nem is volt baj, de tavaly meghalt. Édesapám is és a férjem is meghalt. Ügy állok, mint az ujjam. Olyan nehéz ezt megérteni? Akkor, azon a szombaton, meglátta a termelési osztály- vezetőnk a gyereket, amikor jöttem vele kifelé, a szalag mellől. Mert én gőzvasaló mellett dolgozom. Hát akkor haza akart zavarni, s azt kiabálta, hogy „takarodjon haza azzal a gyerekkel!” Hát én ezt a hangot nem tűröm. Bezzeg, mikor a kommunista szombatokra bevittem a Az igazgató gyereket, akkor nem zavartak haza... — Az osztályvezetőnek igaza volt. Hiszen a gyárba nem lehet gyereket bevinni. Balesetveszélyes hely... — Ezt el is fogadom, tudom, hogy hibáztam. De kértem én már a szakszervezetet is, hogy segítsenek. Csak velem van ilyen probléma a gyárban, s ezért nem lehet egy KISZ-es fiatalt berendelni (mert ők felajánlották, hogy vigyáznak ilyenkor a gyerekekre, ha van rá igény) egyetlen gyerek miatt. Én még csak le is nyeltem volna az egészet, hanem az adott be, és akkor határoztam el, hogy megkeresem magukat, mikor az osztály- vezető bejelentette, hogy a szalagvezetőm, Dobosné is fegyelmit kap, mert ő is felelős ezért. A szalagvezetőm nagyon megértő, rendes asz- szony, és én nem akarom, hogy miattam baj érje. Ha én ilyen hibán kapom a dolgozót, én megfogom a gyerek kezét, felviszem magammal az irodába, nem pedig kiabálok, hogy a gyerek megijedjen és sírjon. Azt azért még elmondom, hogy egyszer már a gyári óvoda is kisegített nyáron, de most nem merték vállalni a járvány miatt. Szóval én sok mindent megértek, de mit tegyek, ha ilyen szerencsétlen helyzetben vagyok, s minden fillérre szükségem Az szb-titkár van? Most aztán alig látok az idegességtől. Kellett ez nekem, s mi lesz, ha megbetegszem? A gyerekeimet fel kell nevelni.. . — Járt a gyár igazgatójánál? — Igen. azt mondta, megvizsgálja az ügyet. De én mégis nagyon féltem a Do- bosnét, hiszen ő mindig olyan megértő. Most sem akar nekem fegyelmit adni, pedig megmondták neki. „Ez nem megoldás” A gyár igazgatója, Szabó Mihály higgadtan, fegyelmezetten fogalmaz. — Mikor bent járt nálam Mitykóné, akkor csak a hangnemre panaszkodott, az egész ügyet így, teljességében nem tárta fel. Ahhoz, hogy állást foglaljak, a termelési osztályvezető véleményét is ismernem kellene, de most ő is táppénzen van a gyerekével, akárcsak Mitykóné. Az tény, hogy gyereket nem szabad a gépek közé vinni. Viszont — bár nem tudom, ki kezdte a magas cén — az ügyet nem így kellett volna elintézni. Fel kellett volna vinni az anyukát és a gyereket az irodába, s ott megbeszélni. Tehát az intézkedés helyes volt, a módszer már kevésbé. Az óvoda segítségét említette. Oda egészségügyi szempontból A szalagvezető nem lehet idegen gyereket bevinni, ezt is meg kell érteni. Az asszonynak mondtam, hogy majd keresünk valamilyen megoldást. Egyébként, ha a gyár nem tudja megoldani a dolgozónak ezt a problémáját, nem szabad igényt tartani a túlmunkájára. A szakszervezeti bizottság tapasztalt vezetője, Pribojsz- ki Andrásné jól ismeri panaszosunk gondjait. — Kezdjük azzal, hogy Dobosné még nem kapott fegyelmit. Amit Mitykóné csinált, viszont az is helytelen volt. Körülbástyázta a gyereket, hogy ne lássák meg. De milyen a gyerek? Hát csak kifutott, akkor lépett be az osztályvezető, meglátta, és biztos elöntötte az agyát a vér... Egyébként, amiben tudtuk, segítettük Mitykónét. Tudtunk arról is, amikor hét végén dolgozott, hogy a gyerek itt van a technológia irodájában. Nyáron, mikor az udvaron vannak a gyerekek, akkor egy hétig vigyáztak rá az óvodában. Azt is meg kell mondjam, hogy jó vasalónőről van szó, a munkájával nincs is probléma. Ezt a keresete is igazolja. — Egy hétvégi, kétnapos túlmunka alkalmával menynyit kereshet Mitykóné? — Ezer, ezerkétszáz forintot. Én megértem, hogy szüksége van rá. De ha nem talál más megoldást, élhetne az 1004-es rendelettel, amely kimondja, hogy két 14 éven aluli gyereknél lehet minden hátrány nélkül fizetés nélküli szabadságot kivenni. — Csakhogy a gyerekeket el kell ám tartani — vetem közbe. — Hát akkor keressen valami szomszédot, aki segít ilyenkor. De ez nem megoldás. S az sem, hogy az újsághoz ment. Meg kellett volna várja az igazgató döntését. „Bárcsak ne mentem volna arra” A szalagvezető, Dobos Györgyné kezében remeg a cigaretta. — Ami megtörtént, megtörtént. A gyereket nem lett volna szabad befogadni. Tudom, ezért jogosan adnak nekem fegyelmit. De én emberségből tettem, amit tettem. Meg igen nagy szükség van Mitykóné munkájára. Ügy beszéltem meg vele, hpgy az irodában lesz a gyerek. Csakhogy az irodai dolgozó gyereke is beteg lett. Egyébként a kisfiú a berakóasztal mögött válogatott cérnát. De pont szünet volt, s akkor előjött az anyjához, aki indult kávézni- S akkor történt a dolog. Nagy hangon ment p vita, s a főnöknőm ott, mindenki előtt ígérte meg nekem a fegyelmit. Én csak abban reménykedhetek már. hogy mindkettőnk sorsa jobbra fordul. Dobosné még azt is elmondta, hogy panaszosunk a legjobb dolgozói közé tartozik. s hogy a szomszédok segítségét igénybe vette már. de azzal sem lehet a végtelenségig visszaélni. S csak mióta meghalt a nagymama, tavaly szeptembere óta vannak ezek a gondok. Végül még annyit mondott: — „Tudom, hogy hibáztam. De legyen bármilyen is a büntetés, bízom benne, nem ilyen forró hangulatban fog megszületni." „Fogja a gyereket és menjen haza” Az osztályvezetőnőt, mert beteg gyermekével otthon tartózkodik, telefonon kerestük meg. Kérte, ne írjuk ki a nevét. — Az úgy volt, hogy sok volt a határidős termék, keményen kellett dolgozni. A termelőterületre én mindig kimegyek, s akkor vettem észre, hogy a gyerek a terem közepén játszik. Kerestem a szalagvezetőt, de érezhette, hogy bűnbak, nem jött elő. Kérdeztem, kié a gyerek. Odajött az anyuka, és azt mondta nekem, nem hajlandó hazavinni. Fenyegetett, hogy megy az igazgatóhoz, a rádióhoz, a tévéhez- Erre én azt mondtam, hogy akkor is fogja a gyereket és menjen haza. A lényeg az, hogy végül a rendészeket hívtam, hogy vigyék el. Én nem kiabáltam, csak nyomatékkai mondtam. Nekem is van egy nyolcéves gyerekem, és volt már, hogy egyedül hagytam otthon, ha dolgozni kellett. — Férje van? — Van, de ő is dolgozik. — Ismeri Mitykóné élet- körülményeit? — Csak azt tudom, hogy meghalt a férje. — Ki kezdte a magas cét? — Az anya jött hozzám kiabálva. Én úgy érzem, nem követtem el hibát. Akkor nem volt bent egyetlen felső vezető sem, mindenért én voltam a felelős. A gyárban pedig gyerek nem tartózkodhat. A szalagvezető fegyelmit fog kapni. — Az anyuka a hangnem ellen tiltakozott. — Én nem mondtam, hogy takarodjon- Azt hiszem, ha a gyereket nem tudja elhelyezni, akkor szabadságot kellett volna kérnie. — De neki kell a pénz... — Az ember annyit vállaljon, amennyit elbír. Tudja, most, hogy ilyen nagy ügy lett belőle, azt kívánom magamban, bárcsak ne mentem volna arra... * * * Azt hiszem, a történet tanulságai egyértelműek. Ha csak a szabályokat nézzük, akkor a gyárban csak a panaszosunk hibázott. De érdemes azért azon is elgondolkozni, hogy egy dolgozó problémája is megér any- nyit, hogy megpróbálják a közös megoldást megkeresni. S arról sem felejtkezhetünk meg, hogy az ötnapos munkahét bizony sok helyütt és sok családban okoz gondot, főleg a kisiskolásoknál, de ha nincs üzemi óvoda, akkor a kicsinyeknél is. S ha nincs ott mentőövül a nagymama, nagypapa, bizony képtelen helyzeteket produkálhat az 'élet-.. Mint most is. Ahol az édesanya nem kedvtelésből ragaszkodik a hét végi túlmunkához, hanem a megélhetés miatt. És ugye, azért ez is lehet szempont? B. Sajti Emese Fotó: Kovács Erzsébet ERRŐL ÍRTUNK. Üjkígyósi módszer Kétegy- házán- Az Üjkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben a lehetőségekhez mérten kikísérletezték a háromsoros ágyvetést. Ezt azoknál a kapásnövényeknél alkalmazzák, amelyeket 40—50 centiméteres sortávolságra vetnek: máknál, cukorrépánál és így tovább. Ennek a vetési módnak az a lényege, hogy három sor növény a traktor kerekei közötti területen 40 centiméteres sortávolságra kerül, a kerék jobb és bal oldalán viszont 50 centiméteres sortávolságot alakítanak ki. Ezzel elkerülik azt, hagy az MTZ és a Szuper-Zetor kereke — művelés közben — a növényi sorokban kárt tegyen. Szakemberek számításai szerint a háromsoros ágyvetés esetében a holdankénti tőszám a korábbi módszerekhez hasonlóan biztosítható. A Két- egyházi Béke Termelőszövetkezet vezetősége tavaly több alkalommal tanulmányozta az újkígyósiak módszerét, s ebben az évben a mák és a cukorrépa vetésénél már eszerint szervezték munkájukat. (Békés megyei Népújság, 1966. március 20.) Meggyorsítják a megye útjainak a szélesítését, erősítését. A KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság március 19- én termelési tanácskozást tartott, amelyen Boros József igazgató tájékoztatta a központban dolgozókat az 1975. évi eredményekről és az V. ötéves tervidőszak feladatairól. .. Az V- ötéves tervidőszakban — az előzőhöz képest — másfélszer nagyobb összeg áll rendelkezésre, amiből a megyében 350 kilométeres szakaszon szélesítik, 600 kilométeres szakaszon pedig erősítik az utakat. A feladat végrehajtásához korszerűbb gépek, eszközök állnak majd rendelkezésre. (Békés megyei Népújság, 1976. március 23.) Húsvéti bútorkiállítás és -vásár a Tótkomlós és Vidéke ÁFÉSZ bútorboltjában 1986. március 22—29-ig A vásár ideje alatt egyes bútorok árengedménnyel kerülnek értékesítésre. Igényes, bő áruválasztékkal és előzékeny kiszolgálással várjuk KEDVES VÁSÁRLÓINKAT mindennap (vasárnap is) 9—18 óráig. Jól sikerült a vállalások teljesítése Szocialista brigádvezetők tanácskozása a Békötben A szocialista brigádok elmúlt évi eredményeiről és a további tennivalókról tanácskoztak a minap a Békéscsabai Kötöttárugyárban. A megjelenteket Bulyovszky Andrásné szb-titkár köszöntötte, az elért eredményekről pedig Szuchy László igazga- ; tó adott tájékoztatást. Elmondotta többek között, hogy a központban és a vidéki telephelyeken összesen 60 szocialista brigád több mint 800 tagja versenyzett a magasabb eredményekért, a I jobb minőségért, a költségek csökkentéséért. Az ifjú- ; sági brigádok száma 13, a komplex brigádoké 11, a női kollektívában 676-an dolgoz- | nak. Az igazgató meleg szeretettel köszöntötte a brigád- i vezetőket, tagokat, hiszen az } elért eredmények nagyrészt az ő jó munkájuknak köszönhetők. Arról sem feled- | kezett meg, hogy az egyéni j versenyben részt vevők száma megközelítette a 300-at, munkájukért szintén elismerés jár. A teljesítményeket az előző évihez viszonyítva egy százalékkal sikerült javítani, ami összesenben nem rossz eredmény. Jól sikerültek a minőségi vállalások 104 szá- j zalékos teljesítménnyel. Csökkent a hibapont, javultak a minőségi mutatók. A Béköt önálló exportjoggal rendelkező vállalat. Bizony gyakran előfordul, hogy szoros határidőn belül kell szállítani. Méltó partnerek voltak e feladatok megoldásában is a brigádok. Az értéket termelő fizikai munka, a kommunista műszak végösszege 13 ezer 289 munkaóra volt. Éves szinten a brigádtagok átlagteljesítménye 16,5 munkaóra. A Március 15. brigád például 42, a Március 21. 47, a kö- röstarcsai brigádtagok pedig átlag 28 órát teljesítettek társadalmi munkában. Békéscsaba városának a brigádtagok egy év alatt félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A közösségért vállalt társadalmi tevékenység — amit szabad idejükből áldoztak a brigádtagok — megközelítette a 11 ezer órát. Egyébként az 1985-ös esztendő a vetélkedések éve volt. A felszabadulási városi vetélkedőben helyben 17 brigád versenyzett, három jutott a középdöntőbe, egy a döntőben végzett szép eredménnyel. A VIT-vágtában két csapat szerepelt. A kötöttárugyár fennállásának 75. évfordulójára az írásos totóvetélkedőn 49 brigád vett részt, 22 kollektíva pedig a hangosbemondón feladott rejtvénysorozathoz csatlakozott. Örömmel üdvözölte az igazgató az üzemlátogatási programokat. Az ország különböző tájaira — közöttük a Herendi Porcelángyárba — eljutottak, s hasznos tapasztalatokra tettek szert. Külön örvendetes, hogy egyre gyakrabban látogatják egymást a vállalat központi és telephelyi brigádjai. A brigádtagok segítik a pályakezdő fiatalokat, a gyermeknevelésen lévő kismamákkal csakúgy törődnek, mint a nyugdíjasokkal. A tanácskozáson nyolcán tettek javaslatot a különböző munkaterületeken a minőség javítására, a kulturális és sporttevékenység fellendítésére. Az 1985. évi teljesítések alapján a tanácskozás odaítélte a brigádok részére adható elismeréseket, címeket, kitüntetéseket, s elfogadta az 1986. évi versenyfelajánlásokat. A kétéves felszabadulási és kongresszusi munkaverseny 1985. december 31-ével lezárult ugyan, de a Békéscsabai Kötöttárugyárban az 1986. évi munkaverseny az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére újabb lendülettel indult. _
