Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
V Lázár György beszéde Uljanovszkban a barátsági gyűlésen < Felszólalások az SZKP XXVII. kongresszusán Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, moszkvai magyar nagykövet — az SZKP XXVII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség tagjai — pénteken kétnapos látogatásra Uljanovszkba érkeztek. A magyar vendégeket Moszkvából elkísérte Alek- szandr Bolsov, az ulja- novszki területi tanács elnöke és Borisz Sztukalin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Az uljanovszki repülőtéren a delegációt Vlagyimir Gurinovics, a területi pártbizottság titkára, és más helyi vezetők köszöntötték. Népviseletben öltözött fiatal lányok a vendégszeretet hagyományos jeleként kenyérrel és sóval fogadták a magyar küldöttség tagjait. Pénteken délután a küldöttség virágkosarat helyezett el az uljanovszki Lenin-em- lékműnél. Ezután az SZKP uljanovszki területi bizottságának székházában Alek- szandr Bolsov tájékoztatta a magyar vendégeket a Közép- Volga vidéki terület politikai és gazdasági életéről. Lázár György tájékoztatást adott a szocialista építőmunka magyarországi tapasztalatairól. A magyar pártküldöttség tagjai ezután a hazánkkal is kapcsolatban álló uljanovszki egyedi nehézszerszámgépgyárba látogattak, majd ugyanott barátsági gyűlésen vettek részt. Alekszandr Martinon vezérigazgató a vendégeknek tájékoztatást adott a 36 országba — köztük Magyarországra is — szállító gyár tevékenységéről. A gyár első részlege 1955 decemberében lépett üzembe. Vertikális marógépek és hosszmegmunkáló gépek sorozatgyártására, valamint különleges szerszámgépekre szakosították. Napjainkban a gyár számjegyvezérlésű szerszámgépeket, megmunkáló központokat, és nagy termelékenységű, speciális szerszámgépeket gyárt. 1986-tól áttérnek a rugalmas gyártómodulok és rugalmas gyártórendszerek, valamint a mozgó portálos, nehéz szerszámgépek termelésére. Ez a berendezés 2—4-szeresére növeli a termelékenységet. Termékeiket a nehézgépgyártási, az atom- energetikai, a közlekedésgépgyártási és más ágazatoknak szállítják, mind szocialista, mind tőkés országokba exportálják. A gyár egyik szerelőcsarnokában tartott barátsági gyűlésen Alekszandr Bolsov beszédében hangsúlyozta, hogy az uljanovszki terület lakosságát örömmel töltik el a szocialista Magyarország eredményei. Meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar dolgozók az MSZMP XIII. kongresszusán hozott határozatokat, a VII. ötéves terv céljait is valóra váltják. Beszéde végén további sikereket kívánt a magyar népnek a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A nagygyűlés résztvevőinek nagy tapsa közepette lépett a szónoki emelvényre Lázár György. Lázár György bevezetőben átadta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusára érkezett magyar küldöttség és személy szerint Kádár János szívélyes üdvözletét. Ezekben a napokban a világ közvéleményének figyelme Moszkva felé fordul, ahol az SZKP XXVII. kongresszusa végzi történelmi jelentőségű mnkáját — mondotta. — A Központi Bizottság politikai beszártiolója, amelyet Mihail Gorbacsov elvtárs terjesztett elő, az eddig meghallgatott felszólalások mély benyomást tettek ránk. A beszámoló és a küldöttek igényes marxista-leninista elemzései nagy felelősséggel szólnak a Szovjetunió belső életéről, külpolitikájáról, a világ mai helyzetéről. Meggyőző képet adnak arról, hogy a szovjet nép lenini pártja vezetésével az elmúlt öt esztendőben is tovább haladt a hét évtizede megkezdett úton, és a korábbinál nehezebb körü- mények között is olyan eredményeket ért el a szocializmus építésében, amelyekre méltán büszke lehet. A kongresszus ugyanakkor hűen tükrözi az élet minden területére kiterjedő megújulás igényét, az emberek tenni akarását, vonzó és lelkesítő programot ad a jövő számára. Küldöttségünk na^y figyelemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szovjetunió bel- és külpolitikájáról a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást és programot, amely számunkra is fontos tanulságokkal szolgál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára szerte a világon. Az Önök városában tett látogatás alkalmat ad számunkra, hogy itt, a szülőhelyén is lerójuk tiszteletünket nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére, Vlagyimir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk arculatát, az emberiség sorsának alakulását meghatározó társadalmi és politikai folyamatnak, eszmei hagyatéka pártjaink és minden forradalmi erő számára ma is az elméleti tájékozódás és a gyakorlati munka biztos és kimeríthetetlen kincsestára. Emlékeztetett rá, hogy Ul- janovszk a magyar és a szovjet nép barátságának is egyik, szimbóluma. Népünk számon tartja és büszke rá, hogy a nagy októberi szocialista forradalom idején százezernyi magyar internacionalista fogott fegyvert azért, hogy oroszországi osztálytestvéreivel együtt védelmezze a fiatal szovjet hatalmat. A magyar internacionalisták ott voltak és helytálltak Szimbirszkben is. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatairól szólva Lázár György elmondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mélyrehatóan elemezte helyzetünket és meghatározta tennivalóinkat. Számbavéve a szocialista rendszer nyújtotta lehetőségeket és felmérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásával, a hatékonyság, a munkafegyelem, a minőség gyökeres megjavításával, a műszak; haladás meggyorsításával, a KGST tagállamaival folytatott együttműködés elmélyítésével teremtsük meg a feltételt egy lendületesebb előrehaladásnak. Ebben a szellemben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgazdaságunk VII. ötéves tervének végrehajtását. A kitűzött cél elérése, a magasabb követelmények teljesítése új megoldásokat, új módszereket is igényel. Ebből kiindulva határoztuk el, hogy a szocializmus általános törvényszerűségeire alapozva, nemzeti adottságainkat figyelembe véve és a közös tapasztalatok felhasználásával tovább fejlesztjük gazdaságirányítási gyakorlatunkat. Ennek keretében növelni kívánjuk a hatékony gazdálkodásban való anyagi érdekeltséget, a szocialista demokrácia további kibontakoztatásával pedig tág. teret szándékozunk nyitni a dolgozó kollektívák alkotó kezdeményezései számára. Népünket a megbonthatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden területét — meghatározó szerepe van a Magyar Szo- szicalista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja internacionalista elvtársi együttműködésének. Erről tanúskodnak a magyar párt- és kormányküldöttség 1983 júliusában a Szovjetunióban tett látogatásakor született megállapodások és az a megbeszélés, amelyen a múlt év szeptemberében Kádár János és Mihail Gorbacsov elvtársak áttekintették a magyar—szovjet kapcsolatok valamennyi lényeges kérdését. A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennállása óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett aratott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész haladó emberiség megemlékezett. A Szovjetunió békeszerető lenini külpolitikájának, békekezdeményezéseinek a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben is meghatározó szerepük van a fe- feszültség csökkentéséért, a leszerelésért, az enyhülés útjára való visszatérésért folytatott harcban. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának sarokköve volt és marad barátságunk és szövetségi kopcsolataink erősítése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a testvéri szocialista országokkal. Barátainkkal együtt a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásáért. — A jövőben is maradéktalanul támogatjuk és magunkénak valljuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés békekezdeményezéseit. Mint kiemelkedően fontos eseményt üdvözöltük a genfi csúcstalálkozót és a Gorbacsov elvtárs január 15-i nyilatkozatában megfogalmazott, a nagy horderejű leszerelési javaslatokat, amelyek célja az atomfegyverek teljes és általános megsemmisítése, az emberiségnek a nukleáris háború veszélyétől való megszabadítása, a világűr militarizálásának megakadályozása. A XXVII. kongresszuson megismételt és megerősített program a Szovjetunió békeszerető külpolitikájának olyan meggyőző bizonyítéka, amely méltán számíthat az emberek millióinak rokonszenvére és támogatására. Beszéde végén Lázár György a magyar kommunisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson hozandó határozatok végrehajtásához, a XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatásához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetőinek Ócsai-Kiss István „Fiatal munkás” című szobrát. A vendéglátók a látogatás emlékéül egy számjegyvezérlésű szerszámgép kicsinyített domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kormányfőnek. A barátsági gyűlés a két nép megbonthatatlan barátságának éltetésével ért véget. Este a magyar pártküldöttség tagjai részt vettek a Lenin-múzeum és emlékkomplexumban rendezett ünnepi hangversenyen. konstrukciójával kapcsolatos huzavonát ugyanúgy bírálattal illette, mint az egyik új típus céljára kidolgozott motort, amely „nem tartozik a legjobbak közé”. Bírálta a kooperációs hibákat, amelyek lassítják az új típusokra való áttérést. Szibériának, ennek a zord éghajlatú, de természeti erőforrásokban hallatlanul gazdag vidéknek a problémáit tárta a kongresszus elé Szer- gej Manyakin, az omszki te* rületi pártbizottság első titkára. Rámutatott a Szibéria „hasznosítása” és „élettel való megtöltése” közötti különbségre, arra, hogy az utóbbi feladatot kell, mégpedig nagyon ésszerűen és körültekintően megoldani. Szibéria „megfiatalodásával” egyébként sajátos tennivalók is jelentkeznek. Omszk lakosságának átlagéletkora jelenleg 31 év. Név szerinti bírálatot kapott a péntek délelőtti ülésen a közlekedésügyi miniszter első helyettese. „Milyen felelősség ez az önre bízott ügyért, Bevzenko elvtárs?” — kérdezte a vitában felszólaló Alekszandr Szuharov, az egyik moszkvai metróépítő brigád vezetője, felidézve, hogy miközben az új ötéves tervidőszakban 40 százalékkal több munkát kell elvégezniük a szovjet főváros metróépítőinek, a programok egyharmadához még mindig hiányzanak a tervek és a költségvetések. Szovjet-örményország virágzásáról, a köztársaságok közötti együttműködés üdvös hatásáról beszélt felszólalásában Karen Demircsjan, az örmény KP Központi Bizottságának első titkára, öt Viktor Misin, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára követte a szónoki emelvényen. Rámutatott, hogy a szovjet fiatalok méltó módon kiveszik részüket az ország társadalmi és gazdasági fejlesztéséből, a vezető iparágak fellendítéséből, a technikai felújításból, de a Komszomol munkastílusán javítani kell. Emellett sok a nevelési gond, az ifjúság szabad idejének ésszerű és hasznos eltöltésével kapcsolatos probléma. Az élesen bíráló hangvétel folytatódott a szovjet kulturális miniszter felszólalásában. Pjotr Gyemicsev, aki egyben póttagja az SZKP KB Politikai Bizottságának, kifakadt azok ellen a pénzügyi és tervező szervek ellen, amelyek a legutóbbi időkig a gazdaságra nehezedő nem jövedelmező terhet láttak a kulturális építőmunkában. Magatartásuk következtében az elmúlt öt évben visszaesett a kulturális beruházások üteme. Gyemicsev miniszter elmondta, hogy a Szovjetunióban jelenleg 622 színház működik, ez kevesebb a háború előtti számnál. A miniszter ugyanakkor jelezte, hogy az országban immár meglehetősen sok olyan művészeti alkotás születik, amelyek az újtípusú kezdeményező szellemet mutatják be, segítik az előrehaladást fékező tényezők felszámolását. Szemjon Grosszu, a Moldovai KP KB első titkára a köztársaság ötéves tervének teljesítését elemezve szóvá tette, hogy a részleges elmaradás egyes pártszervezetek formális munkastílusára, a döntési bátorság hiányára vezethető vissza, ami különösen az intenzív gazdálkodásra való áttérésben okoz következetlenséget. Egy üzbegisztáni bentlakásos iskola igazgatónője, Marjam Jakubova szólal fel ezután. Ez a hatgyermekes idős asszony, aki három és fél évtizede dolgozik a pedagógusi pályán, visszatért a politikai beszámolónak arra a részére, amelyben a párt- szervezetek szerepének és felelősségének fokozásáról volt szó egy olyan fontos területen, mint a jó erkölcsi-hangulati légkör fenntartása a családban, az iskolában, a munkahelyen. Jakubova asz- szony bírálta a tankönyvkiadást és az iskolák ellátását. A délelőtti ülés utolsó szovjet felszólalója a volgo- grádi területi pártbizottság első titkára volt. Vlagyimir Kalasnyikov ipari sikerekről számolt be. Közölte, hogy elkezdődött egy új traktortípus, a „Volgar” gyártása, s e gép teljesítménye kétszer akkora, mint elődjéé. Kalasnyikov bíráló hangnemben szólt a területi építőipar szervezési gyengeségeiről. A péntek délelőtti ülésen üdvözölte a kongresszust Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szocialista Etiópia Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanácsának elnöke, Gaston Plissonnier, a Francia KP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke. A péntek délutáni ülés első, és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere volt. Elsősorban a szovjet— amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezési hajsza megfékezésével összefüggő kérdésekről beszélt a kongresszuson elhangzott beszédében Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Leszögezte: a korszerű fegyverek nyújtotta lehetőség, és e fegyverek jellege olyan, hogy egyszerűen értelmetlenné teszi a konfrontáció és a párharc politikáját. Kiemelte a Mihail Gorbacsov januári nyilatkozatában szereplő, a tömegpusztító fegyverek maradéktalan megsemmisítését szolgáló program jelentőségét, s felhívta a figyelmet arra, hogy Nyugaton még mindig megvannak a nukleáris fegyverek prókátorai, akik megpróbálják bebizonyítani, hogy szükség van az ilyen fegyverekre. Az európai közepes ható- távolságú rakétákra vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatos nyugati magatartásról szólva Sevarndnadze hangsúlyozta: korábban a NATO-államok vezetői a kétoldalú kapcsolatok javítását attól tették függővé, hogy a Szovjetunió kész-e eltávolítani Európából közepes hatótávolságú rakétáit. Most, hogy a Szovjetunió kifejezte erre irányuló készségét, ezek a politikusok szemmel látható különböző kibúvókhoz, kerteléshez folyamodnak. Meg akarják nehezíteni a megállapodást, s ezért mesterségesen bevonják a megvitatandó problémák körébe az ázsiai katonai egyensúly kérdését. Ennek megoldását a megfelelő szakaszban a Szovjetunió által előterjesztett békeprogram előirányozza. Az egyetlen dolog, amit Franciaországtól és Nagy-Britanniától • akarunk az, hogy ne gyarapítsák megfelelő nukleáris fegyverzetüket, ha létrejön a megállapodás az Egyesült Államokkal. Minden, e kérdéskörbe tartozó problémát közvetlenül is megvitathatnánk Franciaországgal és Nagy- Britanniával — szögezte le a szovjet külügyminiszter. A szovjet nukleáris leszerelési program ellenzőinek nem tetszik, hogy e program egybekapcsolja a hadászati nukleáris eszközök csökkentését a csapásmérő űrfegyverek létrehozásának tilalmával. Ennek pedig igen egyszerű oka van: hiába is próbálják védelmi célokat szolgálónak feltüntetni a csillagháborús programot, az a legenyhébben fogalmazva is ikertestvére a nukleáris fegyvereknek. A szónok a legnagyobb képmutatásnak nevezte azt az amerikai próbálkozást, hogy egybekapcsolják a nukleáris leszerelés kérdését a regionális konfliktusok megoldásával. A regionális konfliktusokat olyanok emlegetik, akik maguk segítik elő fennmaradásukat és kiterjedésüket. A Szovjetunió meggyőződéses híve a komoly és becsületes párbeszédnek. Erről pontosan, világosan szólt a kongresz- szuson elhangzott politikai beszámoló is — mondotta Sevardnadze. A bányászlakás-építés fény- és árnyoldalait tárta a kongresszus elé egy Donyec-me- dencei bányász, Jurij Sata- lov, beszámolva egyfelől arról, hogy az elmúlt évben itt 15 ezer bányászcsalád jutott új lakáshoz, másfelől arról, hogy a bányászlakótelepen nem épülnek sport- és kulturális létesítmények. * A kongresszusi palotát ezután a különböző köztársaságok iskolásai, komszomo- listái népesítették be. Üdvözölték a kongresszus küldötteit és vendégeit, s átnyújtották az elnökségnek a lenini Komszomol szimbolikus jelentését a fiatalok eredményeiről. Dmitrij Gagarov, a szovjet Távol-Keleten fekvő primőrjei határterület pártbizottságának első titkára rámutatott, hogy évszázadunk végére itt lesz a Szovjetunión belül a legdinamikusabb- az energia-, a fűrészáru- és a színesfémtermelés növekedése. Ugyanakkor a közelmúltban visszaesés mutatkozott ezekben az ágazatokban. Gagarov bírálattal illette az állami tervbizottságot, amely egy évtizede halogatja egy bánya- és kohóipari komplexum létrehozását Szovjet- Távol-Keleten, helyi nyersanyagbázisra építve. A kerületi párttitkárok hétköznapjairól adott képet ezután Zsanna Fjodorova a voronyezsi területről, majd Szaparmurad Nyijazov, a Türkmén KP KB első titkára emelkedett szólásra. Az SZKP KB politikai beszámolója ismeretes módon e köztársaság pártvezetését is elmarasztalta. Nyijazov elismerte a bírálatot, és ígéretet tett a köztársaságban elég hosszú ideje megfigyelhető gazdasági pangás felszámolására. Lev Kulidzsanov, a Szovjet Filmművész Szövetség vezetőségének első titkára az emberi tényező szerepéről, a film nevelési feladatairól beszélt. Elismerte, hogy az utóbbi időben joggal bírálják a szovjet fimgyártást: a filmek egy része tartalmatlan, a forgatókönyvek gyatrák, kevés mű szól a munkásokról, nem elég a gyermekfilm. A péntek délutáni ülésen a külföldi vendégek közül Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke és Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fő- ttikára üdvözölte a kongresszust, amely ezzel zárta pénteki tanácskozását. Az SZKP XXVII. kongresszusa szombaton is ülésezik.
