Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

V Lázár György beszéde Uljanovszkban a barátsági gyűlésen < Felszólalások az SZKP XXVII. kongresszusán Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, moszkvai magyar nagykövet — az SZKP XXVII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség tagjai — pénteken kétnapos látogatásra Uljanovszkba ér­keztek. A magyar vendégeket Moszkvából elkísérte Alek- szandr Bolsov, az ulja- novszki területi tanács elnö­ke és Borisz Sztukalin, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió magyarországi nagy­követe. Az uljanovszki repü­lőtéren a delegációt Vlagyi­mir Gurinovics, a területi pártbizottság titkára, és más helyi vezetők köszöntötték. Népviseletben öltözött fiatal lányok a vendégszeretet ha­gyományos jeleként kenyér­rel és sóval fogadták a ma­gyar küldöttség tagjait. Pénteken délután a kül­döttség virágkosarat helyezett el az uljanovszki Lenin-em- lékműnél. Ezután az SZKP uljanovszki területi bizottsá­gának székházában Alek- szandr Bolsov tájékoztatta a magyar vendégeket a Közép- Volga vidéki terület politikai és gazdasági életéről. Lázár György tájékoztatást adott a szocialista építőmun­ka magyarországi tapaszta­latairól. A magyar pártküldöttség tagjai ezután a hazánkkal is kapcsolatban álló ulja­novszki egyedi nehézszer­számgépgyárba látogattak, majd ugyanott barátsági gyű­lésen vettek részt. Alekszandr Martinon ve­zérigazgató a vendégeknek tájékoztatást adott a 36 or­szágba — köztük Magyaror­szágra is — szállító gyár te­vékenységéről. A gyár első részlege 1955 decemberében lépett üzembe. Vertikális marógépek és hosszmegmun­káló gépek sorozatgyártásá­ra, valamint különleges szer­számgépekre szakosították. Napjainkban a gyár szám­jegyvezérlésű szerszámgépe­ket, megmunkáló központo­kat, és nagy termelékenysé­gű, speciális szerszámgépe­ket gyárt. 1986-tól áttérnek a rugalmas gyártómodulok és rugalmas gyártórendszerek, valamint a mozgó portálos, nehéz szerszámgépek terme­lésére. Ez a berendezés 2—4-szeresére növeli a ter­melékenységet. Termékeiket a nehézgépgyártási, az atom- energetikai, a közlekedés­gépgyártási és más ágazatok­nak szállítják, mind szocia­lista, mind tőkés országokba exportálják. A gyár egyik szerelőcsar­nokában tartott barátsági gyűlésen Alekszandr Bolsov beszédében hangsúlyozta, hogy az uljanovszki terület lakosságát örömmel töltik el a szocialista Magyarország eredményei. Meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar dolgozók az MSZMP XIII. kongresszusán hozott határo­zatokat, a VII. ötéves terv cél­jait is valóra váltják. Beszé­de végén további sikereket kívánt a magyar népnek a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A nagygyűlés résztvevői­nek nagy tapsa közepette lé­pett a szónoki emelvényre Lázár György. Lázár György bevezetőben átadta a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXVII. kongresszusára érkezett ma­gyar küldöttség és személy szerint Kádár János szívé­lyes üdvözletét. Ezekben a napokban a vi­lág közvéleményének figyel­me Moszkva felé fordul, ahol az SZKP XXVII. kong­resszusa végzi történelmi je­lentőségű mnkáját — mon­dotta. — A Központi Bizott­ság politikai beszártiolója, amelyet Mihail Gorbacsov elvtárs terjesztett elő, az eddig meghallgatott felszóla­lások mély benyomást tettek ránk. A beszámoló és a kül­döttek igényes marxista-le­ninista elemzései nagy fele­lősséggel szólnak a Szovjet­unió belső életéről, kül­politikájáról, a világ mai helyzetéről. Meggyőző képet adnak arról, hogy a szovjet nép lenini pártja vezetésé­vel az elmúlt öt esztendőben is tovább haladt a hét évti­zede megkezdett úton, és a korábbinál nehezebb körü- mények között is olyan ered­ményeket ért el a szocializ­mus építésében, amelyekre méltán büszke lehet. A kongresszus ugyanakkor hű­en tükrözi az élet minden területére kiterjedő megúju­lás igényét, az emberek ten­ni akarását, vonzó és lelke­sítő programot ad a jövő számára. Küldöttségünk na^y figye­lemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szov­jetunió bel- és külpolitiká­járól a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást és programot, amely számunkra is fontos tanulságokkal szol­gál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára szer­te a világon. Az Önök városában tett lá­togatás alkalmat ad szá­munkra, hogy itt, a szülő­helyén is lerójuk tiszteletün­ket nemzetközi proletariá­tus halhatatlan vezére, Vla­gyimir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk ar­culatát, az emberiség sorsá­nak alakulását meghatározó társadalmi és politikai fo­lyamatnak, eszmei hagyaté­ka pártjaink és minden for­radalmi erő számára ma is az elméleti tájékozódás és a gyakorlati munka biztos és kimeríthetetlen kincsestára. Emlékeztetett rá, hogy Ul- janovszk a magyar és a szovjet nép barátságának is egyik, szimbóluma. Népünk számon tartja és büszke rá, hogy a nagy októberi szo­cialista forradalom idején százezernyi magyar interna­cionalista fogott fegyvert azért, hogy oroszországi osztálytestvéreivel együtt vé­delmezze a fiatal szovjet hatalmat. A magyar interna­cionalisták ott voltak és helytálltak Szimbirszkben is. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatai­ról szólva Lázár György el­mondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mélyrehatóan elemezte hely­zetünket és meghatározta tennivalóinkat. Számbavéve a szocialista rendszer nyúj­totta lehetőségeket és fel­mérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásá­val, a hatékonyság, a mun­kafegyelem, a minőség gyö­keres megjavításával, a mű­szak; haladás meggyorsításá­val, a KGST tagállamaival folytatott együttműködés el­mélyítésével teremtsük meg a feltételt egy lendületesebb előrehaladásnak. Ebben a szellemben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgazdasá­gunk VII. ötéves tervének végrehajtását. A kitűzött cél elérése, a magasabb követelmények teljesítése új megoldásokat, új módszereket is igényel. Ebből kiindulva határoztuk el, hogy a szocializmus álta­lános törvényszerűségeire alapozva, nemzeti adottsága­inkat figyelembe véve és a közös tapasztalatok felhasz­nálásával tovább fejlesztjük gazdaságirányítási gyakorla­tunkat. Ennek keretében nö­velni kívánjuk a hatékony gazdálkodásban való anyagi érdekeltséget, a szocialista demokrácia további kibonta­koztatásával pedig tág. teret szándékozunk nyitni a dol­gozó kollektívák alkotó kez­deményezései számára. Népünket a megbonthatat­lan barátság erős szálai fű­zik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A magyar—szovjet kapcso­latok fejlesztésében — ame­lyek átfogják az élet minden területét — meghatározó szerepe van a Magyar Szo- szicalista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja internacionalista elv­társi együttműködésének. Erről tanúskodnak a magyar párt- és kormányküldöttség 1983 júliusában a Szovjet­unióban tett látogatásakor született megállapodások és az a megbeszélés, amelyen a múlt év szeptemberében Ká­dár János és Mihail Gorba­csov elvtársak áttekintették a magyar—szovjet kapcsola­tok valamennyi lényeges kérdését. A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennállá­sa óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldoza­tot hozott a fasizmus felett aratott győzelemért, amely­nek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész ha­ladó emberiség megemléke­zett. A Szovjetunió békesze­rető lenini külpolitikájának, békekezdeményezéseinek a jelenlegi bonyolult nemzet­közi helyzetben is meghatá­rozó szerepük van a fe- feszültség csökkentéséért, a leszerelésért, az enyhülés út­jára való visszatérésért folytatott harcban. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának sarokköve volt és marad barátságunk és szövetségi kopcsolataink erősítése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a testvéri szo­cialista országokkal. Baráta­inkkal együtt a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjo­gúság és az egyenlő bizton­ság elvének tiszteletben tar­tásáért, a különböző társa­dalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásá­ért. — A jövőben is maradék­talanul támogatjuk és ma­gunkénak valljuk a Szovjet­unió, a Varsói Szerződés bé­kekezdeményezéseit. Mint kiemelkedően fontos ese­ményt üdvözöltük a genfi csúcstalálkozót és a Gorba­csov elvtárs január 15-i nyi­latkozatában megfogalma­zott, a nagy horderejű le­szerelési javaslatokat, ame­lyek célja az atomfegyverek teljes és általános megsem­misítése, az emberiségnek a nukleáris háború veszélyétől való megszabadítása, a vi­lágűr militarizálásának meg­akadályozása. A XXVII. kongresszuson megismételt és megerősített program a Szovjetunió békeszerető kül­politikájának olyan meggyő­ző bizonyítéka, amely mél­tán számíthat az emberek millióinak rokonszenvére és támogatására. Beszéde végén Lázár György a magyar kommu­nisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjet­unió Kommunista Pártjá­nak, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson ho­zandó határozatok végrehaj­tásához, a XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatá­sához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetői­nek Ócsai-Kiss István „Fia­tal munkás” című szobrát. A vendéglátók a látogatás em­lékéül egy számjegyvezérlé­sű szerszámgép kicsinyített domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kor­mányfőnek. A barátsági gyűlés a két nép megbont­hatatlan barátságának élte­tésével ért véget. Este a magyar pártkül­döttség tagjai részt vettek a Lenin-múzeum és emlék­komplexumban rendezett ünnepi hangversenyen. konstrukciójával kapcsolatos huzavonát ugyanúgy bírálat­tal illette, mint az egyik új típus céljára kidolgozott mo­tort, amely „nem tartozik a legjobbak közé”. Bírálta a kooperációs hibákat, ame­lyek lassítják az új típusok­ra való áttérést. Szibériának, ennek a zord éghajlatú, de természeti erő­forrásokban hallatlanul gaz­dag vidéknek a problémáit tárta a kongresszus elé Szer- gej Manyakin, az omszki te* rületi pártbizottság első tit­kára. Rámutatott a Szibéria „hasznosítása” és „élettel való megtöltése” közötti kü­lönbségre, arra, hogy az utóbbi feladatot kell, még­pedig nagyon ésszerűen és körültekintően megoldani. Szibéria „megfiatalodásával” egyébként sajátos tennivalók is jelentkeznek. Omszk la­kosságának átlagéletkora je­lenleg 31 év. Név szerinti bírálatot ka­pott a péntek délelőtti ülé­sen a közlekedésügyi minisz­ter első helyettese. „Milyen felelősség ez az önre bízott ügyért, Bevzenko elvtárs?” — kérdezte a vitában felszó­laló Alekszandr Szuharov, az egyik moszkvai metró­építő brigád vezetője, fel­idézve, hogy miközben az új ötéves tervidőszakban 40 százalékkal több munkát kell elvégezniük a szovjet fő­város metróépítőinek, a programok egyharmadához még mindig hiányzanak a tervek és a költségvetések. Szovjet-örményország vi­rágzásáról, a köztársaságok közötti együttműködés üdvös hatásáról beszélt felszólalá­sában Karen Demircsjan, az örmény KP Központi Bi­zottságának első titkára, öt Viktor Misin, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára követte a szónoki emelvényen. Rámutatott, hogy a szovjet fiatalok méltó módon kiveszik részüket az ország társadalmi és gazda­sági fejlesztéséből, a vezető iparágak fellendítéséből, a technikai felújításból, de a Komszomol munkastílusán javítani kell. Emellett sok a nevelési gond, az ifjúság szabad idejének ésszerű és hasznos eltöltésével kapcso­latos probléma. Az élesen bíráló hangvétel folytatódott a szovjet kultu­rális miniszter felszólalásá­ban. Pjotr Gyemicsev, aki egyben póttagja az SZKP KB Politikai Bizottságának, kifakadt azok ellen a pénz­ügyi és tervező szervek el­len, amelyek a legutóbbi idő­kig a gazdaságra nehezedő nem jövedelmező terhet lát­tak a kulturális építőmun­kában. Magatartásuk követ­keztében az elmúlt öt évben visszaesett a kulturális be­ruházások üteme. Gyemicsev miniszter elmondta, hogy a Szovjetunióban jelenleg 622 színház működik, ez keve­sebb a háború előtti szám­nál. A miniszter ugyanakkor jelezte, hogy az országban immár meglehetősen sok olyan művészeti alkotás szü­letik, amelyek az újtípusú kezdeményező szellemet mu­tatják be, segítik az előre­haladást fékező tényezők felszámolását. Szemjon Grosszu, a Mol­dovai KP KB első titkára a köztársaság ötéves tervének teljesítését elemezve szóvá tette, hogy a részleges el­maradás egyes pártszerveze­tek formális munkastílusára, a döntési bátorság hiányára vezethető vissza, ami külö­nösen az intenzív gazdálko­dásra való áttérésben okoz következetlenséget. Egy üzbegisztáni bentlaká­sos iskola igazgatónője, Mar­jam Jakubova szólal fel ez­után. Ez a hatgyermekes idős asszony, aki három és fél évtizede dolgozik a pe­dagógusi pályán, visszatért a politikai beszámolónak arra a részére, amelyben a párt- szervezetek szerepének és fe­lelősségének fokozásáról volt szó egy olyan fontos terüle­ten, mint a jó erkölcsi-han­gulati légkör fenntartása a családban, az iskolában, a munkahelyen. Jakubova asz- szony bírálta a tankönyvki­adást és az iskolák ellátását. A délelőtti ülés utolsó szovjet felszólalója a volgo- grádi területi pártbizottság első titkára volt. Vlagyimir Kalasnyikov ipari sikerekről számolt be. Közölte, hogy el­kezdődött egy új traktortí­pus, a „Volgar” gyártása, s e gép teljesítménye kétszer akkora, mint elődjéé. Kalas­nyikov bíráló hangnemben szólt a területi építőipar szervezési gyengeségeiről. A péntek délelőtti ülésen üdvözölte a kongresszust Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, a Szocialista Etiópia Ide­iglenes Katonai Kormányzó Tanácsának elnöke, Gaston Plissonnier, a Francia KP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára és Babrak Karmai, az Afganisztáni Né­pi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Demok­ratikus Köztársaság Forra­dalmi Tanácsának elnöke. A péntek délutáni ülés el­ső, és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere volt. Elsősorban a szovjet— amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezési hajsza megfé­kezésével összefüggő kérdé­sekről beszélt a kongresszu­son elhangzott beszédében Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Leszögezte: a korszerű fegyverek nyújtotta lehető­ség, és e fegyverek jellege olyan, hogy egyszerűen ér­telmetlenné teszi a konfron­táció és a párharc politiká­ját. Kiemelte a Mihail Gor­bacsov januári nyilatkozatá­ban szereplő, a tömegpusztí­tó fegyverek maradéktalan megsemmisítését szolgáló program jelentőségét, s fel­hívta a figyelmet arra, hogy Nyugaton még mindig meg­vannak a nukleáris fegyve­rek prókátorai, akik megpró­bálják bebizonyítani, hogy szükség van az ilyen fegyve­rekre. Az európai közepes ható- távolságú rakétákra vonatko­zó szovjet javaslattal kap­csolatos nyugati magatartás­ról szólva Sevarndnadze hangsúlyozta: korábban a NATO-államok vezetői a kétoldalú kapcsolatok javítá­sát attól tették függővé, hogy a Szovjetunió kész-e eltávo­lítani Európából közepes ha­tótávolságú rakétáit. Most, hogy a Szovjetunió kifejezte erre irányuló készségét, ezek a politikusok szemmel lát­ható különböző kibúvókhoz, kerteléshez folyamodnak. Meg akarják nehezíteni a megállapodást, s ezért mes­terségesen bevonják a meg­vitatandó problémák körébe az ázsiai katonai egyensúly kérdését. Ennek megoldását a megfelelő szakaszban a Szovjetunió által előterjesz­tett békeprogram előirá­nyozza. Az egyetlen dolog, amit Franciaországtól és Nagy-Britanniától • akarunk az, hogy ne gyarapítsák megfelelő nukleáris fegyver­zetüket, ha létrejön a meg­állapodás az Egyesült Álla­mokkal. Minden, e kérdés­körbe tartozó problémát köz­vetlenül is megvitathatnánk Franciaországgal és Nagy- Britanniával — szögezte le a szovjet külügyminiszter. A szovjet nukleáris lesze­relési program ellenzőinek nem tetszik, hogy e program egybekapcsolja a hadászati nukleáris eszközök csök­kentését a csapásmérő űr­fegyverek létrehozásának ti­lalmával. Ennek pedig igen egyszerű oka van: hiába is próbálják védelmi célokat szolgálónak feltüntetni a csillagháborús programot, az a legenyhébben fogalmazva is ikertestvére a nukleáris fegyvereknek. A szónok a legnagyobb képmutatásnak nevezte azt az amerikai pró­bálkozást, hogy egybekap­csolják a nukleáris leszerelés kérdését a regionális konf­liktusok megoldásával. A re­gionális konfliktusokat olya­nok emlegetik, akik maguk segítik elő fennmaradásukat és kiterjedésüket. A Szov­jetunió meggyőződéses híve a komoly és becsületes pár­beszédnek. Erről pontosan, világosan szólt a kongresz- szuson elhangzott politikai beszámoló is — mondotta Sevardnadze. A bányászlakás-építés fény- és árnyoldalait tárta a kong­resszus elé egy Donyec-me- dencei bányász, Jurij Sata- lov, beszámolva egyfelől ar­ról, hogy az elmúlt évben itt 15 ezer bányászcsalád jutott új lakáshoz, másfelől arról, hogy a bányászlakótelepen nem épülnek sport- és kul­turális létesítmények. * A kongresszusi palotát ez­után a különböző köztársa­ságok iskolásai, komszomo- listái népesítették be. Üdvö­zölték a kongresszus küldöt­teit és vendégeit, s átnyúj­tották az elnökségnek a le­nini Komszomol szimbolikus jelentését a fiatalok eredmé­nyeiről. Dmitrij Gagarov, a szovjet Távol-Keleten fekvő primőr­jei határterület pártbizott­ságának első titkára rámuta­tott, hogy évszázadunk végé­re itt lesz a Szovjetunión be­lül a legdinamikusabb- az energia-, a fűrészáru- és a színesfémtermelés növeke­dése. Ugyanakkor a közel­múltban visszaesés mutatko­zott ezekben az ágazatokban. Gagarov bírálattal illette az állami tervbizottságot, amely egy évtizede halogatja egy bánya- és kohóipari komp­lexum létrehozását Szovjet- Távol-Keleten, helyi nyers­anyagbázisra építve. A kerületi párttitkárok hétköznapjairól adott képet ezután Zsanna Fjodorova a voronyezsi területről, majd Szaparmurad Nyijazov, a Türkmén KP KB első titká­ra emelkedett szólásra. Az SZKP KB politikai beszámo­lója ismeretes módon e köz­társaság pártvezetését is el­marasztalta. Nyijazov elis­merte a bírálatot, és ígéretet tett a köztársaságban elég hosszú ideje megfigyelhető gazdasági pangás felszámolá­sára. Lev Kulidzsanov, a Szov­jet Filmművész Szövetség vezetőségének első titkára az emberi tényező szerepéről, a film nevelési feladatairól be­szélt. Elismerte, hogy az utóbbi időben joggal bírál­ják a szovjet fimgyártást: a filmek egy része tartalmat­lan, a forgatókönyvek gyat­rák, kevés mű szól a mun­kásokról, nem elég a gyer­mekfilm. A péntek délutáni ülésen a külföldi vendégek közül Her­bert Mies, a Német Kommu­nista Párt elnöke és Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fő- ttikára üdvözölte a kong­resszust, amely ezzel zárta pénteki tanácskozását. Az SZKP XXVII. kong­resszusa szombaton is ülése­zik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom