Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
1986, február 5„ szerda zott a válasz. Bővebben, kö- rülírósabban. Csakhát a bur- leszkelemek — jött az újabb ágálás. Mélyebb tehát ez az egész, a hülyeség-kép mindössze eszközzé alacsonyul egy kritikai mondandó előreto- lulása érdekében? És valóban, ez valahogy csak így lehet. „Megpróbálni elfogadni saját magunkat, ilyen fura körülmények között is” — hangzik egy mondat a magyarázatból. Hiszen. ha feloldódik egy probléma, az megszűnik az lenni. Bár ettől még nem oldódik — mert nem oldódhat — meg. Vagy más megközelítésben: egváltaltán; mit szól a mai magyar társadalom a furcsa, a rendhagyó dolgokhoz? Képesek lehetünk-e arra. hogy be- és elfogadjuk ezeket, értékrendszerünk a kellő ok hatására változtatható, alakítható? De hát itt és most filmről, vagyis egy művészeti alkotásról van szó. Válaszai aligha lehetnek annyira racionálisak. mint amennyire azok a látására felvetődött, bennünk megfogalmazódott kérdések. Az éjszakába nyúló, kitűnően sikerült meditációt (mert minden túlmutatott egy hagyományos alkotó-közönség találkozó merevségén) követően csak nem hagy békén a gondolat. A kérdéseket feltevő tinik, akik kicsit gyanakvóan, de teljes nyitottsággal tekintenek körbe, megkaphatják-e a választ? Felvérteződ- tek-e már azokkal a tapasztalásokkal, amelyek nélkül a filmbeli fura esetekben tanácstalan és így ostoba módon reagáló az ember? Érettségük biológiai koruknál szerencsére kevesebb, vagy sajnálatosan lényegesen több? Esetleg éppen fordítva; csak éppen nem megfelelő színvonalú? És egyáltalán; ha hatást arat ez a film (mert tény; csírái ígéretesek), akkor a különböző korosztályokban milyet, és milyen erejűt tarolhat? Hiszen nem lehet mindegy. A művészet mindig és mindenkor bennünket. életünket modellezi... (nemesi) A vetélkedők a legnépszerűbbek A Mezöhegyesi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetkezet dolgozói körében népszerűek a vetélkedők. Legyen munkavédelmi, tűzvédelmi vagy közlekedésbiztonsági a téma, mindig akad jelentkező bőven. Nyolc szocialista brigád dolgozik a szövetkezetben, a száztíz brigádtag nem csupán a helyi versengésből, hanem a munkásbrigádok megyei közművelődési mozgalmából is évről évre kiveszi a részét. A szövetkezet dolgozóinak mindezek mellett rendszeresen rendeznek mozi- és színházlátogatásokat. Évente egyszer vállalati kirándulásra is invitálják őket. Hogy szeretnek utazni, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mezöhegyesi természetbarát szakkör tagjai közül legalább húszán ebben a szövetkezetben dolgoznak. Olvasni .jó . Gál Kel it felvétel© Hülyeség nem akadály II rendező, a diákok és a film lemző volt a közönség: jóval több, mint száz tizenéves, diák, Sokan közülük ott maradtak a találkozóra, a szem- besítési alkalomra is ... „Még néztem volna tovább a filmedet!” „Nem zavar, hogy most csak tinikkel beszélgethetsz?” „Hogyan történt meg, hogy mindkét filmed főszereplője ugyanaz Lukáts Andor? Szándékos volt a színészválasztás?'' „Mi a filmed IGAZI műfaja?” „Hogyan értékelik a magyar filmet külföldön? Megéri-e egy rendezőnek filmet forgatnia?” Nyúlvágtában néhány elhangzott kérdés. A válogatás talán ötletszerű, de — e sorok írója szerint — jellemző. Legfőképpen kifejezik azt is. amitől jó ez a film. Ami miatt ilyen sokan voltak akkor (is?) kíváncsiak a Hülyeség nem akadály-ra. Kicsit a figyelemfelkeltés szándékával is hadd szóljak a történetről. Akik akkoron látták Pierre Richard Balfácán című francia vígjátékát, azoknak a legköny- nyebb elképzelni (s majdan Xantus János új filmjének ritmusát átvenni) ezt a magyar történetet. Persze, csak hasonlít, csak idéz most ez a film, de igazándiból nem sok rokonságot mutat. A főszereplő itt egy elismert védőügyvéd, aki jómódban, békés családi körülmények között él Budapesten. Addig, amíg rá nem döbben ritka és furcsa betegségére, amiről hamar kiderül, hogy nem is betegség, legfeljebb csak állapot. Felcserélődnek a szerepek, s a „kétszeres adaptációs szindrómá”-ban „szenvedő” főhős akaratlanul is kariktúrája lesz mindannak, amit 1985-ben köznapi magyar valóságnak tudtunk . . . Tehát akkor mi is a műfaja? — kérdezte valaki. Társadalmi karikatúra, hangFura dolog ez a filmművészet! Nem(csak) azért, mert az egyetlen a művészetek sorában, amely ennyire kötődik és függ az iparszerű termeléstől. Inkább azon ellentmondás miatt, amit valahogy úgy szoktak megfogalmazni : a pillanat konzerválásának műfaja. Tegyük hozzá: művészete is. De a fu- raság csak ered innen és nem éppen humanisztikus betétdalaival körített melo- dramatikus történet (egy süketnéma férfiú kapcsolat- rendszerének nem ritkán túlszínezett alakulgatásáról szólt ez az „első film”) valóban híressé tették az 1953- ban született rendezőt. Páran mellette, nem kevesen ellene szóltak. A lényeg mégis az állítmányon volt — és Jelenet a Hülyeség nem akadály című színes, „szomorú vígjátékból". Középen a főszereplő, Lukáts Andor (Mokép — MTI-fotó) nem ebben végződik. Hiszen a rögzítés arra is jó, hogy mindent megőriz; a nagyszerűséget és a hibákat egyaránt. Ezzel pedig bármikor szembesülhetünk; az alkotó is, a közönség, a mostani. a majdani néző is. Talán minden eredendőtől elvonatkoztatva. Mondjuk úgy: attól, hogy mikor és miről szólt a történés, milyen közegben és milyen célból készült . . . Xantus Jánost két évvel ezelőtt ismerhették meg azok, akik megnézték Az eszkimó asszony fázik című színes flimjét. A Trabant együttes van. Ezért előzte meg nagy- nagy (felfokozott?) várakozás a második opuszt, amelyet például Békéscsabán február 6-tól vetítenek. A cím önmagában is felkeltheti az érdeklődést: Hülyeség nem akadály . . . A békéscsabai ifjúsági és úttörőház Bemutató Klubmozijának jóvoltából sokunknak volt alkalma úgymond premier előtti vetítésen megnézni ezt a burleszkes című. színes, magyar alkotást. Méghozzá rém is akármilyen körülményeit között! A megyei moziüzemi vállalat meghívására a film ifjú rendezője. Xantus János is eljött, találkozott a nézőkkel. Fura összetételű, s valahol jel„Makói grafika” Kiállítás Gyulán, a Dürer teremben Makói grafika a címe a gyulai Dürer teremben február végéig látható kiállításnak, de a várható, ha- gyományos grafika éppen csak képviseli magát pár alkotó — Banga Ferenc, Sze- methy Imre — jóvoltából. A legtöbb mű alapja a fotó, amelyet a művészek vagy technikai, nyomdai eljárással (Széchy Beáta, Swier- kiewicz Róbert) vagy szabadkézi beavatkozással alakítanak tovább. Benes József belerajzol, Pásztor Gábor görbetükörszerűen eltorzítja, Kéri Ádám átfesti, Baranyay András átrajzolja, Lux Antal pedig videófilmjének képeit mutatja be. E művek között az eddig használt kifejezésekkel eligazodni már nem lehet, az új szemléletű, új kifejező- eszközökkel ható új művek új terminológiát hívtak életre. A grafika megnevezés már nem fedi e műveket, még a fotó művészet sem. A műfajhatárok elmosódása következtében a határterületeken, illetve a műfajok közti területen folyó művészi munkát — magyar szó híján — intermediális művészetnek nevezi a szakirodalom. (A médium közeget, közvetítőt jelent.) A jelenség nem új dolog a képző- művészetben, kezdete 1970 körűire, a konceptuális művészet magyarországi elterjedésének idejére tehető. A kiállításon látható húsz alkotó szemléletéről mégsem lehet általában beszélni. Mert sem Schmal Károly természeti struktúrákat — víz, homok — mesterségessel ütköztetett kísérleteit, sem Baranyay Andrásnak a kezet egyidejűleg mint az érzelem és intellektus kifejezőjét az idegrendszer érzékenységével ábrázoló sorozatát nem lehet közössé tenni. Még ha mutatkozik is némi hasonlóság abban, hogy Széchy Beáta egy régvolt családi fotót, Kéri Ádám pedig egy tábori lapot — noha azok eredetijükben nem művészi céllal készültek — használ fel a mű létrehozásában, a dokumentumok tárgyszépségét és mögöttes tartalmait kibontva, mégsem azonos a kettőjük által létrehozott folyamat. Kocsis Imre az idilli növényi szimbólumot a spontán, nyers megnyilvánulásoknak veti oda, s tőle is jócskán különbözik az ugyancsak jelképeket elemző Pinczehelyi Sándor munkássága. Pinczehelyi lapjait választottuk bemutatásra azért, mert az ő műveit viszonylag szemléletesen lehet leírni. Kiállított lapjainak egyikén fészekben három tojás, egyik piros, másik fehér, a harmadik zöld. Másik lapján: nagy csapat liba, nyakukon piros-fehér-zöld sáv. Korábbi művein: egymás mellé helyezett vöröshagymák (makói jelkép), paprikák, szintén a három színnel nyomva. Mítoszrombolás vagy szentségtörés? Egyik sem. Pinczehelyi 1972 táján kezdett a jelképekkel foglalkozni valahogy úgy, hogy a szimbólumok reális magját és kitermelőjét kereste meg. Így vált vizsgálata tárgyává az ötágú csillag és a sarló, kalapács, így született makói sorozata is; alföldi vá ros—mezőgazdaság— hagyma. Mint az eddigiekből kitűnhetett, az alkotókat nem az érzelmi, intellektuális jellegű és társadalmi vonatkozású ábrázolások, hanem az azokra vonatkozó kérdésfelvetések, szembesítések, elemzések izgatják. Természetes, hogy a kiállított, a makói grafikai művésztelepen 1984—85-ben készült mintegy 70 mű között van kevésbé jelentős és gyengébb lap is, de ezzel együtt friss áttekintését adja a legújabb, úgymond aktuális művészetnek. Ibos Éva Kéri Ádám: Mümollcklct l’inczehelyi Sándor: Birkák
