Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
1986, február 5., szerda o !\C1 Szerkesztőségi beszélgetés Mibe kerül a kenyér? Kenyérből Magyarországon 1984-ben 80 kilogrammot fogyasztott átlagosan egy-egy állampolgár, Budapesten 56 kilót, míg Békés megyében ez utóbbinak csaknem a dupláját, 108 kilogrammot. A személyenkénti, napi 20—30 dekagramm fogyasztás indokolja, hogy a lakosság körében az is téma, ha jó a kenyér, az is ha nem, de legfőképpen az, ha akadozik az ellátás. Am azt sem szívlelik polgártársaink, hogy sok kerül ebből az alapvető élelmiszerből a kukába, a szemétbe. Hiszem — a fogyasztók többsége egyetért azzal —, hogy a kenyérkérdésre megoldást kell találni. Mert elgondolkodtató, hogy az elmúlt év november 7-e, karácsony és szilveszter után Békés megyében 110 tonna kenyeret dobtak ki a kereskedelemben és az iparban együttesen. A tetemes kár okára, a minőség romlására próbáltunk egy szerkesztőségi beszélgetés során fényt deríteni. Erre a randevúra eljöttek a gyártók, a forgalmazók, a felügyeleti szervek és a fogyasztók képviselői. A beszélgetés résztvevői voltak: a gyárak igazgatói: Gyomaendrődről Farkasinsz- ki György, Orosházáról Dan- csó László, Békéscsabáról Szabó László, Gyuláról a termelést közvetlenül irányító szakember. Medgyesi Károly, dr. Futó Sándor, a Mészöv titkárhelyettese, Ábrahám György, az Élésker igazgatója. Vantara Pál, a 100.-as ABC vezetője, Szabó Sándor, az Édosz megyei titkára; a felügyeleti szervek képviseletében a mezőgazdasági osztály vezetője, Antal József, és helyettese. Hankó László, a kereskedelmi osztály vezetője, Krizsán Miklós, s a fogyasztók érdekében hozzászólt Dankó Jó- zsefné. A szerkesztőséget Számadó Julianna képviselte. Szerk.: — Mi az oka és magyarázata, hogy 1985-ben megszaporodtak azok a hétvégék. amikor hiány volt és mégis kidobtunk az ablakon 110 tonna kenyeret? Á. Gy.:. — A néhány alkalommal előfordult időleges hiány arra ösztönözte a gyártókat, a’ kereskedőket, hogy termeljenek, illetve rendeljenek nagyobb meny- nyiséget. A túlbiztosítás azután ilyen eredményhez vezetett. Az Éléskernél egész évben leírt kenyér — 83 tonna — 55 százaléka az említett három hét végén maradt vissza eladatlanul. Sz. L.: — Az ellátás egy alkalommal azért borult fel, mert egy időben egy városban 3 ABC-áruház zárt be leltározás miatt. V. P.: — Annak sem szabad előfordulnia, hogy szombat délelőtt tíz órakor a békéscsabai gyárban mindössze a portás vette a telefonjelzésünket. Szerk.: — Az információ- áramlás, a pontatlan fogyasztásfelmérés egyaránt oka a bajnak, de milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak? D. L.: — Orosházán még öt évvel ezelőtt a vállalati boltok értékesítették a termelés 60—65 százalékát, a szerződéses üzletek léte óta a mi részesedésünk a kereskedelmi forgalomban 20—25 százalékra csökkent. Kenyeret jelenleg több mint 110 egységbe szállítunk, az egy üzletre jutó mennyiség alig haladja meg a 100 kilót. Ha néhány periférikus üzletben rosszul mérik fel az igényeket, akkor a város belső üzleteiben keletkezik ellátási feszültség. A hétvégeken a városokban kellene lennie kijelölt üzleteknek, ahol mindig kap a vásárló kenyeret. M. K.: — Mi ezeken a hétvégi napokon több zsemlekenyeret hozunk forgalomba, s ami megmarad, abból zsemlemorzsa lesz. F. Gy.: — Szóba került egy központi pénzügyi alap létrehozása arra, hogy lehessen az előre jelzett mennyiségek feletti készleteket gyártani, a hiány kivédésére, de ez esetben megteremtjük annak a feltételét, hogy még nagyobb hegyeket dobjunk ki. Ez az intervenciós alap sokkal inkább a gyártás, a forgalmazás korszerűsítéséhez kellene. Szerk.: — Nos, éppen a gyártás és a minőség a lényegi kérdés. Mindannyian emlékszünk még arra, hogy a békési kenyeret az ország minden tájára vitték, mert „olyat, mint ezen a tájon, sehol nem sütnek az országban”. Mi a megváltozott — sajnos, a gyengébb — minőség oka? D. L.: — Elsősorban az alapanyag. A gabona minősége ebben a térségben sütőipari értékét tekintve a leggyengébbek között van. Az új gabonából 1,5-2 százalékkal többet kell a tésztába felhasználni, hogy jó minőségű legyen a kenyér. Sz. L.: — A másik fontos kérdés a munkaerővel kapcsolatos. A békéscsabai gyár dolgozói létszáma 560, az elmúlt öt esztendő alatt 640 ember hagyott el bennünket. F. Gy.: — A tésztagyúró, -szaggató gépsorokat kiiktattuk a termelésből, mert roncsolta a tésztát, a minőségre kedvezőtlen hatással volt, rontotta az ízhatást, a tészta (konzisztenciáját) egységességét. A sütőiparban jelen levő technika 30 éves, így a minőség garantálása érdekében a kézi gyúrás, formázás a megoldás. Sz. L.: — Azután a szállítás, a tárolás még a jó minőségű terméket is lerontja. Szerk.: — Milyen lehetőségek kínálkoznak a minőség javítására? H. L.: — A táj ökológiai adottságaiból adódó különbségek megszűntek, de tény. hogy a búzák sikértartalma alacsony. Varinak nemesített magasabb sikértartalmú búzafajták, ám ezek terméshozama 60—70 százaléka a jelenleg termesztésben levőknek. A jelenlegi felvásárlási árak mellett nem vállalkoznak a gazdaságok effajta búzák termesztésére. Az életszínvonal-politika pedig nem teszi lehetővé a felvásárlási, és a kenyér fogyasztói árának emelését. A szállítást segíthetné a konténeres utaztatás, tárolás, ám erre — tavalyi árakon — 40 millió forintra volna a sütőiparnak szüksége. A VII. ötéves tervben azonban mindössze 30 millió forint jut megyei keretekből az ipari elképzelések megvalósítására. K. M.: — A kereskedelemben 8 éve végeztünk megyei körű felmérést, akkor 16 millió forintból lehetett volna megoldani az áru konténeres fogadását, ma erre a dupláját kellene költeni. F. Gy.: — A helyzeten segíthetne a zsilipes átadásátvétel. Ez azt jelentené, hogy a szállítók nem az üzleten kívül, hanem a bolton belül a tárolókba raknák be nyitás előtt a kenyeret, s a kereskedők innen forgalmazhatnák azt. A minőséget ugyanis nagymértékben rontja, hogy —20 fokban 1 óra alatt egy naf^ nyit öregszik a kenyér. Szerk.: — A fogyasztói szokásokat aligha lehet egyik évről a másikra megváltoztatni, de még igen sokat lehetne tenni a választékbővítésért. Erre adott már példát a gyártó, de milyen lehetőség kínálkozik a tartós kenyér előállítására? Vajon csökkenne a kenyérpazarlás? D. J.-né: — A fogyasztói szokásokról e| kell mondanom. hogy a cipóból mindig sokat „kidobtunk”. Magam is inkább az alföldit kerestem, mert azt másnap-harmadnap is megette a család. Ezzel szemben a cipó a nagy vágási felület miatt már másnap száraz kenyérként került jobb esetben a papírzsákba, rosszabb esetben a kukába. A. Gy.: — A mi kenyerünk a legolcsóbb táplálék, ezért az emberek nem vigyáznak úgy rá, mint kellene, könnyebben kidobják, kapnak a boltban frisset. A drágább kenyérre sem vigyáznak. az étkezésekben pedig nem olyan sokoldalú a felhasználása, mint szegényebb időkben. A jobb minőségű kenyeret szívesen fogadja a vevő, és elismerés érte a kísérletező üzemnek. Csakhogy a termelésnek automatikusan fel kellene futnia, ehhez viszont nincs általában kapacitás. A kevés mennyiség türelmetlenségre ad okot, vagy a megnövelt mennyiség ellenében az előállító a minőségben alkuszig meg, és az én szememben ez már tisztességtelen. Meggyőződésem, ha lenne állandó minőség, a vevő mindig azt a terméket keresné, de nem a 7,60-as ez a kenyér. D. L.: — Nagyon érdekes dolog ez. A maszekok megjelenésével Orosházán megjelentek a házi jellegű termékek. De az iparban is minden vállalat hozott ki új fajtákat — körülbelül 120-féle kenyér van ma Magyarországon —, amelyeknek a minősége, az eltarthatósága kedvezőbb, mint a 7,60-as fehér kenyéré. 1982- ben szereltük fei a gépsorokat, tavaly már egy részüket nem használtuk ki. mert a fogyasztók a házi jellegű árukat várják tőlünk. A maszekok — akiknek mellesleg nincs ellátási felelősségük — a nagyüzem 10 százalékos termelését vették ki, egyik évről a másikra. A fogyasztói igények hatására az árindex 50 százalékkal emelkedett. Szerk.: — Hogyan változott meg a sütőiparban a gyártás szerkezete, hiszen az utóbbi években azért egyre- másra jelent meg újfajta áru a piacon. Megéri erre vállalkozniuk a termelőknek? D. L.: — A többfajta kenyér jelenléte a termelésben a fogyasztói igény mellett gazdasági kényszer is. Ugyanis a vállalatok próbálnak nyereségesen gazdálkodni. A 7,60-as kenyeret a gyárak zöme veszteségesen termeli, ami hoz, az a házi jellegű termékcsalád. Ezek az adalékanyagokkal dúsított áruk izletesebbek, de több nyereséget is tartalmaznak. Ezek tartják fenn a legolcsóbb kenyér termelését, amiről nyilvánvalóan nem mondhatnak le a gyárak ... Ebből egyébként Orosházán 60—65 százalékot gyártunk, a magasabb áruból a többit. F. Gy.: — Gyomaendrőd ellátási területére 86 százalékos arányban termelünk fehér kenyeret, s viszonylag kicsi az egyéb termékek köre. M. Gy.: — Nálunk, Gyufán a fehér kenyér az orosházihoz hasonlóan 60- 65 százalék, s a komlós, a házi jellegű, az alföldi tölti ki a termelést. A. Gy.: — Nincs rajta titkolni való. hogy nekünk sem rossz ez az arányeltolódás. Az elsődleges szempont persze az. hogy a vevő szívesen vegye a neki legjobban ízlő kenyeret, de a magasabb áruérték nagyobb árrést hoz, amiből már mi is gazdálkodhatunk. Szerk.: — Vissza keli kanyarodnunk a tartós, a szeletelt kenyér értékesítéséhez. Van ebben fantázia önök szerint? Megvalósítható? Csökkenthető a kidobott élelmiszer mennyisége? D. L.: — Én azt gondolom, a magyar ember soha nem fogja megszokni a tartós kenyér ízét. F. Gy.: — Mi megpróbálkoztunk a tartós, Rákóczi szeletelt kenyér gyártásával, árusításával, mondhatom, nem sok sikerrel. Az íze nem volt „kenyérízű”. Sz. L.: — Én azt mondom, a mélyhűtési technológia a megoldás. Itt Békéscsabán van is erre kapacitás, s levezethetnénk a hét végi feszültségeket. Azért is ez lehet a megoldás, njert a tartós kenyér gyártása beruházást ’igényel, s ma erre nincs pénz. H. L.: — Én ettem a napokban hűtött kenyeret, s nem vettem észre a friss és a hűtött áru között a különbséget. F. Gy.: — Mi a boltokba kenyérszeletelő gépeket helyeztünk ki, ezzel segíteni lehet, hogy csak a fogyasztási szükségletnek megfelelő mennyiséget vegyék meg az, emberek. K. M.: — A hét végi gondok megoldására szóba jöhet a mélyhűtés. Ugyanis újabb adag sütéséhez most 6 óra kell, a hűtött tennék fogyaszthatóvá tételéhez 3,5 óra. Szerk.: — Az utolsó kérdésem az, hogy Önök hogyan látják, ha jövő ilyenkor itt újra találkozunk, változik-e a helyzet, meg- szűnnek-e a gondok, javul-e, egyenletesebb lesz-e az ellátás? K. M.: — Az információ- áramlás az ipar és a kereskedelem között megoldásra, javításra vár, itt nem szabad késlekedni. Az említett zsiliprendszeres átvétel sem kerül tetemes összegekbe. Ám alig hiszem, hogy jövőre nem lesz krízises hétvége, amikor felröppen a hír: nincs kenyér. * * * Egyetlen dolog lehet a megoldás: az érdekeltség megteremtése a termelésben, a kereskedelemben, a fogyasztásban. Érje meg kenyérbúzát termeszteni, lisztté őrölni, abból kenyeret sütni, olyat, amit a fogyasztó örömmel — szabadon — választhasson ízlése és pénztárcája szerint a 1 Illő, ki sem merem mondani, 20 fajtából. Elérni, hogy értékén kerüljön forgalomba a kenyér, az élelem becsületéért. Üzem, nemcsak a városért A világ szeme elől úgymond eldugták a Békési Városi Tanács Költségvetési Üzemének telepét, a 47-es főútról bekötő út kanyarog oda. A távolról, az udvar közepén magasodó, a pisai fer- ’ de toronyra emlékeztető, megdőlt kémény vonja magára az idegen tekintetét. Nagy ívben ki is kerülöm, mert nem szeretném, ha a fejemre pottyanna egy tégla ... A földrengés emlékeit őrzi az évtizedek mellett. Az üzem vezetőjével, Oláh Lajossal tréfálkozunk is a helyi idegenforgalmi nevezetességen, melyről megtudom: hajdanában az itt levő üvegház fűtését szolgálta. — Gyakran maceráinak vele. Mi ezzel a kéménnyel úgy vagyunk, mint az egyszeri suszter, aki lyukas cipőben járt — zárja le tréfálkozásunkat, utalva arra: rengeteg a munkájuk. Cigarettára gyújt, nagyot szippant belőle, miközben rendezi gondolatait. Kávéjából csupán egy kortyot, a vendégnek kijáró tiszteletből iszik. — Egy 8—10 tagú karbantartó brigádból 1969-ben alakult az üzem, majd 1976- ban a megyei tanács támogatásával épült, bővült telepünk, melyet 1979-ben fejeztünk be. Addig minden évben milliós veszteségekkel zártuk az esztendőt — vázolja a múltat. Megtudom azt is, hogy abban az időben felsőfokú végzettségű szakember nem volt, a középfokú végzettséggel rendelkezőket is egy kezemen meg tudnám számolni. Napjainkban 7 főiskolát, egyetemet és 40 középiskolát végzett szakember dolgozik az üzemben. A békési költségvetési üzem, ahogyan mondani szokták; stabil üzemmé nőtt. Sokrétű tevékenységével éves termelése közelíti a 60 millió forintot, nyereségét is milliókban mérik. Legnagyobb az építőipari, majd következik a kommunális ágazat, amit az ipari szolgáltatások követnek. Kereskedelmi tevékenységük sem elhanyagolható, ugyanis a virágbolt és a lakossági szolgáltató iroda áll a városbéliek rendelkezésére. Mi tagadás: az ember a költségvetési üzemtől nem a nagy, látványos munkákat szokta meg. A békési üzem erre rácáfolt. A városi tanács intézményeinek építésével, bővítésével, új létesítmények kivitelezésével bizonyította létjogosultságát. Munkájukkal szemben igényesek. A művelődési központ helyreállítása és a zeneiskola teljes felújítása, a rendelőintézet bővítése, mindezt ékesen bizonyítja, önmagáért beszélt, Ezek a létesítmények megjelenésükkel a városnak ma már jellegzetes építményei. — Ez a három munkánk együttesen meghaladta az 50 millió forintot. Szabad kapacitásunkat a városban és a város környéki községekben foglalkoztatjuk, de vállaltunk munkát a megyeszékhelyen. Gyulán és Újkígyóson is — sorolja az üzem vezetője. Békéscsabán raktárakat építettek, részt vettek a kórház rekonstrukciójában és az állatkórház felújításában. Gyulán gáz- és fűtésszerelést vállaltak, s nem utolsósorban, ma a gyulai könyvtár építése Készül a szellőző jelenti számukra a legnagyobb feladatot. — Az elmúlt esztendőben lakossági szolgáltatásként megkezdtük a gázvezetékszerelést: utcai társulások jöttek létre, s 1985-ben több mint 150 lakásba vezettük be a gázt. Korábban a gázszerelést illetően városunk kiszolgáltatott volt, egy-két maszek ígérgetésével tette bizonytalanná a bekötéseket — hallom. A költségvetési üzem életében jelentős a kommunális ágazat. Csaknem 125 ezer négyzetméter gondozott parkja van a városnak, vagyis egy-egy lakosra több mint 6 négyzetméter parkfelület jut. A tisztítandó felületek együttesen meghaladják a 66 ezer négyzetmétert. A város 7 ezernyi lakásából mintegy Fotó: Szőke Margit 1200-ban rendszeres és szervezett a szemétszállítás. A város parkjaiban kora tavasztól késő őszig pompáznak a virágok. A palántákat a költségvetési üzem fóliái és üvegházai alatt hajtatják, minden esztendőben sok tízezer szál szegfűt, gerberát és kálát értékesítenek. Mindezek mellett száraz virágot is termesztenek, szállítanak belőle exportra, és saját üzletükön túl más virágboltokba. A költségvetési üzemhez tartozik — évi 1,5 millió forintos veszteséggel — a fürdő. — Minden 10 forintos fürdőjegy mellé, igaz képletesen, 30 forintot kap a vendég. Szükség és igény van erre a szolgáltatásunkra, veszteségeit ki kell gazdálkodnunk — magyarázza Oláh Lajos. Jó üzletnek bizonyult viszont a nyomdászat: egy hónapnál rövidebb átfutási idővel dolgoznak, s megpróbálkoztak a könyvnyomtatással is. Ami a részlegek gazdálkodását illeti, arról megtudtam: önelszámolók. Minden ágazat három mutatót kap: az árbevételt, a költségszintet és a jövedelmet. A bér- fejlesztés a nyereség arányában, ágazati értékelésben történik. Rövidebben, akik többet tesznek az asztalra, nagyobb arányban részesednek a javakból. — Alapfeladatainkat az alapítványban a tanács határozta meg. Több lábon állunk, ami létbiztonságot nyújt. Az új tervidőszakban is meglevő profiljainkat tartjuk szem előtt, a korszerű technológiai eljárások bevezetését, meghonosítását tűztük célul. Minden területen az élőmunka csökkentésére kis- és célgépeket vásároltunk és vásárolunk, melyek a kézi munkát váltják ki, hamar megtérülnek — folytatja az üzem vezetője. Az utóbbi időszakban sokan megkérdezték a békési költségvetési üzem vezetőjétől: miért vállalták Gyulán a 125 esztendős, hajdani városházát, legutóbb pedig a román gimnáziumként működő épületnek a könyvtárrá való alakítását? Röviden válaszolnak: izgalmas, szép munka, egy hagyományos technológiával épült létesítményt modern technológiával varázsolnak újjá, speciális méretre gyártott. előfeszített panelek felhasználásával. Aztán, anyagilag sem rossz üzlet. — A felújítási munkák nem okoznak gondot, hiszen erre specializálódtunk. Szakembereink jó felkészültsé- gűek, a legigényesebb feladatok megvalósítására is képesek, s aztán a szakmai büszkeség, a bizonyítási vágy is fűti őket. A könyvtárépületét kifogástalan minőségben, eredeti szépségébe helyreállítva november 7-re átadjuk — jelentette ki határozottan Oláh Lajos. Úgy legyen. Szekeres András
