Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám

1986. február 5., szerda Viktor Iszraeljan szovjet és Donald Lowitz (jobbra) amerikai nagykövet köszönti egymást, középen lan Cromartie brit nagykövet látható (Teiefotó) Óvatos remények Genfben TELEX • MOSZKVA Veress Péter külkereskedel­mi miniszter és Konsztan- tyin Katusev, a külgazdasági kapcsolatok szovjet állami bizottságának elnöke kedden aláírta az 1986—1990 közötti időszakra szóló gazdasági és műszaki együttműködési jegyzőkönyvet. A jegyző­könyv ipari berendezések szállítását és a magyarorszá­gi ipari létesítmények építé­sében való szovjet részvételt szabályozza egyebek között. Aláírásán jelen volt Rajnai Sándor, moszkvai magyar nagykövet. Az egyezmény ér­telmében ebben az ötéves tervidőszakban szovjet köz­reműködéssel megkezdődik a Paksa atomerőmű bővítése további négy, egyenként 440 megawatt teljesítményű ener­giablokkal. • PÁRIZS A párizsi szovjet nagykö­vetség kedden közleményt adott ki, és óva intette to­vábbi szovjet diplomaták ki­utasításától a francia ható­ságokat. „A francia fél — hangzik a közlemény — fi­gyelmét több ízben felhívtuk arra a tényre is, hogy egyesi francia diplomaták Moszkvá­ban nem tartják tiszteletben a külföldi képviselőkre ér­vényes magatartási szabályo­kat, és nem engedélyezett tevékenységet folytatnak.” A szovjet nagykövetség közle­ménye ezzel indokolta négy francia diplomata kiutasítá­sát Moszkvából. • WASHINGTON Az Egyesült Államok la­kossága egyötödének nincs megfelelő lakása, megfelelő lehetősége a rendes étkezés­re és ruházkodásra — han­goztatja az az „ellenüzenet”, amelyet az amerikai hajlék­talanok képviselői intéztek az ország lakosságához az Egyesült Államok helyzeté­ről szóló elnöki üzenet kü­szöbén. Washingtonban, a város %gyik menhelye előtt kedden megtartott tühtetésü- köií leszögezték: a kormány­zat állításával szemben az amerikaiak milliói vannak változatlanul munka nélkül, nincs választási lehetőségük, nincs reményük. Genfben kedden megnyílt a leszerelési konferencia idei ülésszaka, amelyen a szov­jet—amerikai csúcstalálko­zón megindult tárgyalási fo­lyamat nyomán elsősorban a vegyi fegyverek eltiltásának kérdésében van kilátás né­mi haladásra. Izraeli harci gépek ked­den, nemzetközi légtérben, elfogtak, és az ország északi részén levő katonai támasz­pontra kényszerítettek egy líbiai polgári utasszállító re­pülőgépet. A Grumman Gulf Stream—II. típusú repülő­gép Tripoliból Damaszkusz­ba tartott. Előzőleg a líbiai fővárosban az ország ellen irányuló amerikai katonai fenyegetésről és a közös harc ügyeiről tárgyaltak a PFSZ központi irányzatához nem tartozó palesztin vezetők, lí­biai politikusok és szíriai megbízottak. A 40 ország, köztük ha­zánk képviselőit egyesítő genfi fórum az egyetlen a világon, ahol a tagállamok átfogóan tárgyalnak a lesze­relés és a fegyverkorlátozás kérdéseiről. Az augusztusig tartó új ülésszak napirendje hasonló a korábbiakhoz: az Az izraeli légi kalózkodás kitervelői valószínűleg abban a hiszemben voltak, hogy a kis utasszállítón olyan pa­lesztin vezetők tartózkodnak, akiknek közük lehetett a de­cember végén végrehajtott merényletekhez. Mint isme­retes, egy palesztin különít­mény decemberben tüzet nyitott a bécsi és a római légikikötő izraeli utasfelvéte­li irodái előtt tartózkodókra. A jeruzsálemi rádió arról tájékoztat, hogy az izraeliek a repülőgépen levő kilenc utas között nem találtak rá az általuk keresett emberek­re. A háromfőnyi személyzet ENSZ-közgyűlés határoza­tainak megfelelően tárgyal­nak az atomfegyver-kísérle­tek, az űrhad viselés, a vegyi, illetve a sugárfegyverek el­tiltásáról, az általános és teljes leszerelés kérdéseiről. A konferencia tavalyi ülés­szaka — az előző évekhez hasonlóan — igen kevés gya­korlati eredményt hozott, míg az idei bizonyos óvatos remények jegyében kezdő­dik. irányította gép minden utasa szíriai. Közöttük volt Ab­dallah al-Ahmar, a szíriai kormánypártnak, az Arab Üjjászületés Szíriai Szocia­lista Pártjának főtitkárhe­lyettese. A szíriai kormány este el­ítélte a kalózcselekményt. Faruk Alsára, a külügymi­niszter közölte: a tett közön­séges útonállás volt, sértette a nemzetközi jogot és a pol­gári légiforgalom biztonsá­gát. A miniszter magához ké­rette az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagálla­mának nagykövetét. Kije­lentette: a bűntettért kizá­rólag Izrael felelős. Országa — jelentette ki — a tanács rendkívüli ülésének össze­hívását kérte az eset meg­tárgyalására. Líbiai repülőgépet térített el az izraeli légierő Terjeszkedés a föld alatt Japán kirakata Aki csak néhány útiköny­vet olvasott, pár riportfil­met látott is Japánról, jól emlékezhet a világhírű, nyüzsgő forgalmú, felhőkar­colókkal teli Ginzára. A To­kió szívében fekvő, neonrek­lámokkal, előkelő üzletek­kel és háztömbnyi óriásáru­házakkal, apró bárokkal és csillogó éttermekkel zsúfolt városkép méltán jelképezi a japán fővárost Jellemző, hogy a kerület határait nem szabják meg szigorúan, hi­szen a környék minden ke­reskedője azt hirdeti: még az ő boltja is a Ginzához tartozik. Ez persze érthető, mivel az elhelyezkedés ebben az esetben minőséget megbíz­hatóságot és színvonalat is hivatott sugallni (Igaz, leg­többször árszínvonalat is...) A Ginza szó egyéb­ként — ha már a pénzre utaltunk — eredetileg pénz­verdét jelentett, az ezüst­pénz csengését idézte. Ma persze inkább a pénz elve­résére nyújt alkalmat. Nos, bármennyire híres, neves legyen is a Ginza, bármennyire ezen a környé­ken összpontosuljon Tokió kereskedelmi élete és éjjeli szórakozóvilága, az elmúlt években több új városrész üzletközpontja jelentkezett vetélytársként. Valószínűleg ez a fokozódó konkurrencia is hozzájárult ahhoz, hogy az illetékesek nagyszabású felújítási tervet dolgoztak ki: eszerint a Ginza nem csupán kívülről újul meg, hanem tovább is terjeszke­dik — lefelé! Meg akarjuk őrizni „Japán kirakatának státuszszimbólumát” — je­lentette ki Isimaru Judzsi, a Ginza Szövetség főtitkára. A tervezet elkészítésében a MITI, a Nemzetközi Keres­kedelmi és Ipari Miniszté­rium is részt vett, szakértői alaposan átvizsgálták a be­terjesztett javaslatokat. Felmerült például, hogy egy hosszabb szakaszon he­lyezzék mélyebbre a városi metróhálózat legidősebb vo­nalát, a Ginza Line-t, mivel így körülbelül 300 ezer négy­zetméternyi hasznosítható teret nyernének. Itt új üz­letsorokat hoznának létre, a közlekedést komputervezér­lésű miniautók biztosítanák. A tervek közt szerepel a kábeltévé kibővítése, sűrí­tett levegővel működő sze­métszállítási rendszer lefek­tetése, más közüzemi háló­zatok korszerűsítése, és az egysínű vasút pályájának meghosszabbítása. Mindez természetesen óriási kiadá­sokat követel, de hosszú tá­von a felszíni zsúfoltság miatt nincs más megoldás. (Sz.) Tokió zsúfolt belvárosa — madártávlatból Jugoszlávia Társadalmi fordulatra várva Jugoszláviában minden ne­gyedik évben megismétlődik ugyanaz a helyzet: sok mun­ka leáll, halasztódik azért, mert a káderek egy részét el­kapja a választások előtti láz, s fontosabb, ki, milyen tisztségbe kerül, mint az, hogy a válságot hogyan küzdjük le — állapította meg keddi számának kom­mentárjában a belgrádi Bor­ba. Ez év első fele Jugoszlá­viában a munkástanácsok, az önigazgatási szervek, a képviselőházak választásai, valamint a kommunista szö­vetség és a tömegsizervezetek beszámoló-választási gyűlé­sei és kongresszusai jegyében zajlik le. Napjainkban ez a tevékenység áll a figyelem középpontjában. „Sokakat el­kapott a választási láz, és megfeledkeznek napi mun­kájukról, politikai, társa­dalmi kötelezettségeikről. Csupán azzal törődnek, hogy a választási kombinációkban jól szerepeljenek” — írta a lap, majd rámutatott: Miközben a káderelhelye­zés körüli versenyfutás le­foglalja minden idejüket, és igénybe veszi minden ere­jüket, a rendes napi munka halasztódik, a problémák növekszenek, s a következ­mények mindenkit érinte­nek. Ügy látszik, ez lett a sorsa a politikai és társadal­mi tisztségviselők egy köré­nek. Olajfrontok Űjabb árháború tört ki a tőkés olajpiacon. Még emlé­kezhetünk a hetvenes évek elején, pontosabban 1973 de­cemberében történt olajár- robbanásra. Akkor hirtelen felszökött a fekete arany ára: előbb hordónként 2,89 dollárról 5,11-re, majd alig néhány héttel később 11,65- re. Mindenkit hátrányosan érintett a változás: a szocia­lista és a tőkés világban egyaránt bizonyos átértéke­lődés kezdődött, s voltak olyan országok, amelyek már az első áremelkedés kö­vetkeztében gazdasági fejlő­désük hangsúlyainak meg­változtatására kényszerül­tek, aztán jött a második árrobbanás. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején az olaj ára hordón­ként 13,34 dollárról 34-re nőtt. Időközben új lelőhe­lyekre bukkantak a régi ex­portáló országok, ráadásul új államok is csatlakoztak a fölösleggel rendelkezőkhöz. Az OPEC — a kőolajter­melő országok szervezete — eleinte azzaj próbálta egyen­súlyban tartani a világ olaj­piacát, hogy megszabta tag­államainak az úgynevezett napi kvótát, vagyis a kiter­melés felső szintjét. Csak­hogy hol ez, hol az a fejlő­dő ország — saját gazdasági egyensúlyának védelmében A Borba kifejti: „E hely­zet újratermelődését meg­akadályozandó gyökeresen meg kell változtatni a káder- politikát. Sajnos, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a káderpolitika de­mokratizálása irányában tett legapróbb, gyakorlati lépést is csak kínosan és lassan si­került megtenni. Még ke­mény ellenállás mutatkozik a változásokkal szemben. A káderpolitikát még titokza­tosság övezi, még hozzáfér­hetetlen a széles nyilvános­ság számára. Pedig nyilvá­nosság nélkül nincs demok­ratizálás. Igaz, nem lebecsülendő do­log az, hogy a kettős jelölé­sek rendszere lassan polgár­jogot nyer — hangsúlyozza a kommentár —, ehhez azon­ban nem kell túlzott remé­nyeket fűzni, és illúziókat táplálni. Tény az — szögezi le vé­gül a Borba —, hogy nyil­vánosan szinte senki sem adott számot arról, hogy ed­dig mit végzett el, és ho­gyan dolgozott, a gazdasági baklövésekért, a társadalmi­politikai válságért, az eladó­sodásért és más hasonlókért senki sem felel. Ez kevés re­ményt ad arra, hogy teljesül az a várakozás, hogy a mos­tani választások nemcsak kádercseréket hoznak, ha­nem az olyannyira szükséges társadalmi fordulatot is biz­tosítják. — túllépte az OPEC által megszabott határokat. Hasz­talan döntöttek úgy, hogy például napi 17,5 millió hor­dó, majd 16 millió hordó le­gyen a termelés, ha mond­juk Mexikó nem tartotta magát a kötöttségekhez. Az OPEC szakértői nem szá­moltak azzal, hogy a világ- gazdaságban mindenütt a takarékos technológiák ke­rülnek előtérbe, igyekeznek csökkenteni az olaj felhasz­nálását, a piac tehát foko­zatosan zsugorodik, az el­adások tételei csökkennek. Most bekövetkezett a sokak által megjósolt állapot: a kötelező kvóták semmibevé­telével hatalmas mennyiségű olajat kínáltak eladásra, ami a piaci törvények szigorú szabályai értelmében árzu­hanáshoz vezetett. Illúzió lenne azt hinni, hogy ez a jelenség egyértel­műen pozitív hatással lesz a világgazdaságra. Igen sok állam kizárólag az olaj ex­portjából fedezte nélkülöz­hetetlen beszerzéseit, miköz­ben a technológiák, új gép­sorok, gyárberendezések ára szüntelenül nőtt. Az iparilag fejlett államokban viszont az okoz aggodalmat, hogy a takarékosabb technológiára szánt milliók és milliárdok elvesztik fontosságukat, ne­tán értéküket is, ha az olaj­fronton tovább tart a kétes kimenetelű árháború. Gyapay Dénes Miért menekül a tengernagy? Washington Carrasco tengernagy, Chile genfi ENSZ- nagykövete — Pinochet diktátor legközelebbi munkatársa Salvador Allende szocialista kormányzatának megbuktatá­sában, s a lakosság terrorizálásában — hanyatt-homlok menekült Géniből, közvetlenül az emberi jogok bizottsága évi ülésszakának megkezdése előtt, abban az időszakban, amikor emberbaráti körök és latin-amerikai antifasiszta mozgalmak kampányt indítottak a chilei állami terroriz­mus e képviselője ellen. Amikor kinevezték e kényes diplomáciai tisztségre, amelynek révén tagja lett az emberi jogok bizottságának is, a svájci sajtó számos okmányt közölt Carrasco terror- cselekményeiről. Pánikszerű elutazásának leplezése céljából Pinochet munkatársának búcsúestet rendeztek, amelyen 40 rendőr őrködött. A genfi emberbaráti mozgalmak tiltakozó jegy­zéket intéztek az emberi jogok bizottságához a latin-ame­rikai nagykövetek számára rendezett fogadás miatt, ame­lyet Mexikó és Kuba képviselője bojkottált. A levél rá­mutatott, hogy Carrasco tábornok részt vett az államcsíny­ben és személyesen irányította a fasiszta fordulat ellenfe­leinek bebörtönzését, megkínzását és legyilkolását. A Ginza nyüzsgő forgataga

Next

/
Oldalképek
Tartalom