Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

1986. február 17., hétfő IgUiWkftW \ Befejeződött a szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) kára elmondta: hogy az el­múlt öt évben 7 milliárd ki­lowattórával nőtt az évi vil­lamosenergia-fogyasztás, ennek ellenére 1985-ben 1980-hoz képest csaknem 200 ezer tonna fűtőolajat taka­rítottak meg az áramszolgál­tató vállalatok. Rédei Alajosné, a KPVDSZ Vendéglátó és Ide­genforgalmi Titkárságának titkára hangsúlyozta: a szak- szervezetek változatlan céljaikat a változó gazdasá­gi körülmények között csak úgy tudják elérni, ha mód­szereikben rugalmasabbakká válnak, s érdekképviseleti munkájuk is megújul. Vasárnap reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatódott a ma­gyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. A kongresszus harmadik munkanapjának első felszó­lalója, Farkas György, a 43. Sz. Állami Építőipari Válla­lat szb-titkára, a lakásárak alakulásáról szólva elmond­ta, hogy az elmúlt öt év alatt az egy négyzetméterre jutó építési költség csaknem 50 százalékkal emelkedett. Hor­váth József a Szakszerveze­tek Tolna Megyei Tanácsá­nak vezető titkára beszá­molt arról, hogy a megyében tovább egyszerűsítették az SZMT szervezeti rendszerét. Dolecskó Kornélia Rózsa Fe- renc-díjas újságíró arról be­szélt, hogy kiteljesedő de­mokratizmusunkban az em­berek jogos igénye a pontos, a gyors és a valósághoz hű tájékoztatás. Papp Sándor, az Ikarus Karosszéria- és Jár­műgyár főtechnológusa el­mondotta: továbbra is hi­ányzik a késztermékgyártók BÉKÉS MEGYEI SZOT-TAGOK: Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára; Szabó Sándor az Édosz megyei titkára; Márton Jánosné, Békéscsabai Kötöttárugyár, szakszervezeti bizalmi, felvető; Bottó Zsuzsanna, Gyulai Kötőipari Vállalat, kötőnő; Fórján Zoltán, az Orosházi Üveggyár szb-titkára, az Éfédosz központi vezetőség tagja. és az alkatrészszállítók kö­zös érdekeltsége. Hrabovszki András, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság erdőmérnöke arról szólt, hogy sok területen nagy erőfeszítésekre , van szükség ahhoz, hogy a la­kosság folyamatos tűzifa­ellátását meg lehessen olda­ni. Matuszka István, a Köz­alkalmazottak Szakszerve­zete néphadseregi bizottsá­gának vezető titkára állami garanciákat javasolt a tisz­tességtelenül szerzett jöve­delmek visszaszorítására. Dr. Kóbor József főorvos, a Ba­ranya Megyei Tanács egész­ségügyi osztályának vezetője a többi között megállapította: társadalmi összefogásra van szükség, hogy növekedjék az egészséges életmód presztí­zse. Ezután Gáspár Sándor összefoglalta a vitában el­hangzottakat. Gáspár Sándor vita-összefoglalója A SZOT elnöke a tanács­kozás munkáját értékelve rá­mutatott, hogy a kongresz- szus elvégezte azt, amire hi­vatott volt. ?— A küldöttek magas fokú felelősségtudatról tettek ta­núságot, hozzászólásaikban kitértek a tagság' gondjaira, és ismertették a dolgozók tö­rekvéseit is — mondotta. — Több építő bírálat is elhang­zott, és sokan tettek javas­latokat a nehézségek leküz­désére. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy csak közös erő­feszítéssel tudunk gondjain- krm túljutni; minden erőn­Csapatunk korelnöke A 67 esztendős Resetár Józsi bácsi, a Mezőhegyesi Me­zőgazdasági Kombinát nyugdíjas szb-titkára. régi mozgal­mi ember. Hosszú időn át tagja volt a Medosz központi vezetőségének, 25 évig az elnökségnek. Bevallása szerint eddig minden szakszervezeti kongresszuson részt vett. — A szünetben Gáspár Sándor elvtárssal is beszél­gettem — mondja büszkén. Szóbeli kiegészítője a kong­resszus hangulatát, a nyíltságot, az őszinte kritikai szel­lemet jellemezte. Otthon mindenről beszámolok majd, hiszen az itt elhangzottak nagyon foglalkoztatják az em­bereket. A kongresszustól én is, mint annyian, sokat vár­tam, és nem csalódtam. Szerettem volna találkozni itt Hunya Pista bácsival, hallani, hogy újra öcsémnek szólít. Bár hallottam, hogy Pista bátyám nagyon gyenge, s alkalmanként csak né­hány órát tölt a kongresszuson. két össze kell fogni ahhoz, hogy az ország gazdasági erejét növelve kielégíthes­sük a dolgozók itt is sokféle­képpen megfogalmazott jogos igényeit. A felszólalók jóvá­hagyták és kiegészítették a kongresszusi dokumentu­mokban megjelölt fő felada­tokat, amelyek végrehajtása segíti népünk gyorsabb elő­rehaladását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek to­vábbi javítását. Ezt követően a kongresz- szus a határozati javaslatról szavazott, s azt 21 ellensza­vazattal, és ugyancsak 21 tartózkodással elfogadta. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, továbbá a szám- vizsgáló bizottság jelentését, az ezekhez kapcsolódó be­számolókat, a vitában el­hangzottakra adott választ, valamint az alapszabály mó­dosítására vonatkozó előter­jesztést a kongresszus egy­hangúlag elfogadta. Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, amelyen meg­választotta a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a számvizsgáló bizottságot. Mindkét újonnan válasz­tott testület megtartotta ala­kuló ülését. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa meg­választotta elnökségét, tit­kárságát, vezető tisztségvise­lőit, és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osz­tály- és -intézményvezetőket. A számvizsgáló bizottság megválasztotta elnökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülésén Martos Istvánná, a szavazatszedő bizottság el­nöke ismertette a választások eredményét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége: elnök: Gáspár Sándor; alelnökök: Földvári Aladár, Gál László, Ligeti László, Palotai Károly, dr. Prieszol Olga; főtitkár: Baranyai Tibor; titkárok: Kósáné dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sándor, Sólyom Fe­renc, Szlovatsik Károly, Vi- rizlay Gyula. A számvizsgáló bizottság elnöke: Biszku Béla, titkára: Pandurovics József. Gáspár Sándor bejelentet­te, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gál László­nak több évtizedes eredmé­nyes munkásságáért, nyug­állományba vonulása alkal­mából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét ado­mányozta. Méltatta a SZOT volt titkárának értékes mun­kásságát, majd átadta a ki­tüntetést Gál Lászlónak. Baranyai Tibor elnöki zár­szavában hangsúlyozta a szakszervezeti mozgalom nagy felelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtá­sában; a népgazdaság továb­bi fejlesztésében, a dolgozók életszínvonalának javításá­ban, mindannak a célnak az elérésében, amit a magyar szakszervezetek XXV. kong­resszusa kijelölt, megerősí­tett. A kongresszus az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A meghívottak egy csoportja a tanácskozáson. A kép jobb szélén a kongresszus legidősebb résztvevője, a Békés megyéből elszármazott, 92 esztendős Hunya István 11 magyar szakszervezetek XXV. kongresszusának határozata Az alábbiakban rövidítve ismertetjük a szakszervezetek kongresszusának határo­zatát. * * * A magyar szakszervezetek XXV. kong­resszusa megvitatta és elfogadta a Szak- szervezetek Országos Tanácsának az el­múlt öt évben végzett munkájáról készí­tett beszámolóját, valamint a számvizs­gáló bizottság jelentését, és módosította a szakszervezetek alapszabályát. A határozat leszögezi: társadalmi hely­zetünket, szocialista fejlődésünket illető­en a kongresszus egyetért a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XIII. kongresszusa ál­tal elvégzett elemzéssel, értékeléssel, ma­gáénak vallja a kitűzött célokat és felada­tokat, amelyek megfelelően tükrözik né­pünk, a munkásosztály, a négy és fél mil­liós szakszervezeti tagság érdekeit, törek­véseit. A határozat megállapítja, hogy a szak- szervezetek a XXIV. kongresszus határo­zatát teljesítve hozzájárultak az ország gazdasági erejének gyarapításához, a nép- gazdasági egyensúly javításához, szocialis­ta vívmányaink megőrzéséhez. A gazda­sági és az életszínvonal-politikai feszültsé­gek feloldására, enyhítésére irányuló tö­rekvések azonban a szakszervezeti moz­galomban is gyakran teremtettek bonyo­lult helyzetet. Az életszínvonal stagnálása, a ' reálbérek csökkenése, az egyes rétegek helyzetének romlása miatt szaporodtak a szakszervezetek tevékenységét bíráló meg­jegyzések. A XXV. kongresszus hangsúlyozza, hogy a szakszervezeteknek a jövőben is állha­tatosan törekedniük kell hivatásuk betöl­tésére. Ennek megfelelően elkötelezetten részt vesznek a munkáshatalom erősítésé­ben, a szocialista társadalom építésében; kötelességüknek tartják, hogy minden szinten és területen feltárják, egyben kép­viseljék a dolgozók jogos igényeit, közre­működjenek az igények kielégítéséhez szükséges feltételek megteremtésében. I. A határozat a szakszervezetek társadal­mi szerepét elemezve rámutat: a kongresz- szus nagyra értékeli, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1983. október 12-i ál­lásfoglalásában összegezte a párt szak- szervezeti politikájának lényegét és ta­pasztalatait. A Központi Bizottság állás- foglalása hangsúlyozza, hogy társadal­munkban tovább növekszik a szakszerve­zetek jelentősége. A szakszervezetek — el­ismerve a párt társadalomirányító, vezető szerepét — önállóan, a szocializmus ügye iránt elkötelezetten töltik be hivatásukat. Politikai rendszerünk nagy vívmánya, hogy hazánkban a szakszervezetek — a hatalom részeseként — nem szorítkoznak az igények, az érdekek képviseletére, ha­nem elősegítik az igények kielégítését szol­gáló feltételek megteremtését is. A szak- szervezeteknek továbbra is következetesen vállalniuk kell a gazdaság fejlesztéséből, a szociális biztonság, a társadalmi stabi­litás és közmegegyezés fenntartásából, erő­sítéséből adódó feladataikat. Ezek ellátá­sának formája az érdekképviselet, az ér­dekvédelmi tevékenység, valamint a gaz­daság és a társadalom irányításában való önálló részvétel. E kétirányú kötelezettség egyidejű érvényesítése ellentmondásokkal terhes, az egyoldalúság elkerülése szünte­len feladatot jelent. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése során a termelőegységek egyre nagyobb jo­gokat kapnak a vállalatok vezetésében. Növekszik a dolgozóknak a vállalat ered­ményes tevékenységéhez fűződő érdekelt­sége. Ez megköveteli, hogy a szakszerveze­tek munkájában is végrehajtsák a szüksé­ges változtatásokat, a helyi szakszervezeti szervek önállóságának növelését. II. A gazdasági építőmunka, valamint az élet- és munkakörülmények kérdéseit érintve a határozat rámutat, hogy a VII. ötéves terv a megalapozott és növekvő ütemű gazdasági fejlődés programja. A gazdálkodás, a termelés segítése, fejlesz­tésük előmozdítása a szakszervezetek egyik alaphivatása, egyben alapvető jelentőségű érdekvédelem is, miként az érdekvédelem is pótolhatatlan lendítője a termelésnek, a gazdaság fejlesztésének. A szakszerveze­tek fontosnak tartják, hogy a tervben megfogalmazódik az életszínvonal érezhető növelése. A szakszervezetek a népgazdasági terv teljesítése érdekében fontosnak tartják a vállalati önállóság növekedését, a dolgo­zók mind nagyobb arányú bekapcsolódását munkahelyi életük irányításába. A határo­zat rámutat, hogy a munkában még sok a tartalék, ezek kihasználásában a legköz­vetlenebb feladat a munkaszervezés javí­tása, a technológiai és a műszaki színvo­nal gyorsabb fejlesztése. Továbbra is szükség van a szocialista munkamozgalmakra, a szocialista munka­versenyre, mint a dolgozói aktivitás és kezdeményezés sajátos formájára. A ha­tározat rámutat, hogy nagyobb önállóságot és felelősséget kell adni a szocialista bri­gádoknak a feladatok vállalásában, a tel­jesítmények értékelésében, az anyagi és erkölcsi elismerés személyenkénti megál­lapításában, a verseny formáinak megvá­lasztásában, a munka elosztásában és tagjaik kiválasztásában egyaránt. A kongresszus megítélése szerint a vál­lalati gazdasági munkaközösségek jelentős része hasznos munkát végez, tapasztalha­tók azonban tevékenységükkel kapcsolat­ban szocialista értékrendünket, felfogá­sunkat sértő jelenségek is, s ezekre társa­dalmunk érzékenyen reagál. A vgmk-k fennmaradása minden olyan helyen cél­szerű, ahol gazdaságosan, becsületesen és megfelelő színvonalon elégítenek ki valós szükségleteket. A kongresszus elsőrendűen fontosnak tartja, hogy hazánkban a megélhetés és az életkörülmények javításának fő forrása a jövőben is a kereset legyen, a következő években érezhetően és egyenletesen emel­kedjen a reálbér. Különös figyelmet kell fordítani a nagyüzemi munkásság életkö­rülményeire, jövedelmi helyzetére. El kell érni, hogy a dolgozók egyre inkább a fő- munkaidőben fejtsék, fejthessék ki képes­ségeiket és találják meg mindenirányú számításaikat. A szakszervezetek tudomásul veszik, hogy a szocialista építés jelenlegi idősza­kában újratermelődik, ezért nem küszöböl­hető ki a hátrányos társadalmi helyzet, de leszögezik, hogy e tendenciát lehetséges fé­kezni, jó irányba befolyásolni. Szükséges, hogy mielőbb stabilizálódjék, majd emel­kedjék a nyugdíjak reálértéke, javuljanak a gyermeknevelésnek, a családalapító fia­talok otthonteremtésének a feltételei. A továbbiakban a szocialista életmód térhódításával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat taglalja a határozat. III. A szakszervezeti élet fejlesztésével kap­csolatban a határozat elsősorban a szak- szervezeti egység további erősítésének je­lentőségét hangsúlyozza. A mozgalom te­vékenységét a változó körülményekhez kell igazítani, a szakszervezeti mozgalom egészét érintő kérdésekben erősíteni szük­séges a SZOT elvi irányító, ellenőrző mun­káját. Erősíteni kell a szakszervezetek belső életének demokratizmusát, tevékeny­ségük mozgalmi jellegét és önállóságát, a tagsággal való kapcsolatait. Bátrabban szembe kell nézni azokkal a fogyatékosságokkal, amelyek a mozgalom­nak a tagsággal való kapcsolataiban fel­lelhetők. A kongresszus szükségesnek tart­ja, hogy rendszeresen kérjék ki a tagság véleményét a helyzetét érintő kérdések­ben. Minden lényeges kérdést előzőleg meg kell vitatni a szakszervezeti csoporttal. El kell érni, hogy a különböző szakszervezeti tisztségviselők a tagsággal együtt alakít­sák ki álláspontjukat és ennek alapján döntsenek. A szakszervezeti tevékenységnek válto­zatlanul a bizalmi munkája az alapja. A szakszervezeti bizottságoknak rendszere­sen foglalkozniuk kell a bizalmiakkal, fo­lyamatosan kell tájékoztatniuk őket és képzésükről is gondoskodniuk kell. A munkahelyeken nagyobb teret kell adni a csoport-, réteg- és szakmai érdekek kifejeződésének, ezeket szükség esetén országos szinten is szembesíteni kell egy­mással. A szakszervezeteknek is az eddigieknél többet kell tenni a felnövekvő nemzedék érdekében. Az ifjúságnak és a szakszer­vezeteknek egyaránt érdeke, hogy a fia­talok jobban megtalálják helyüket a szak- szervezeti mozgalomban. IV. A szakszervezetek pénzügyi munkájára utalva a határozat a takarékosabb gazdál­kodás jelentőségét hangsúlyozza. Erősíteni kell a tagság közvetlen érdekeltségét a pénzeszközök hasznosításában. Az emelke­dő kiadások ellensúlyozására jövedelmet biztosító vállalkozásokkal kell növelni a bevételeket, mégpedig a szakszervezetek céljaival összeegyeztethető módon. V. A szakszervezetek nemzetközi tevékeny­ségével foglalkozó fejezet .megkülönbözte­tett figyelmet fordít a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő sokrétű kapcso­latok ápolására, a két- és többoldalú együttműködés fejlesztésére. A magyar szakszervezetek erősítik kapcsolataikat, fokozzák erkölcsi, politikai szolidaritásu­kat a fejlődő országok szakszervezeteivel, megőrzik és elmélyítik a fejlett tőkés or­szágok szakszervezeteivel kialakult kap­csolatokat. A magyar szakszervezetek to­vábbra is aktív tevékenységet fejtenek ki a Szakszervezeti Világszövetségben és a nemzetközi szakmai szövetségekben. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom