Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
1986. február 17., hétfő NÉPÚJSÁG Befejeződött a szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) tagjainak tájékoztatni kell a dolgozókat. Az első alakuló vállalati tanácsülésen megerősítették az igazgatókat beosztásukban, a második ülésen a bérüket több ezer forinttal megemelték. Ezzel nem értettek egyet mindenütt a dolgozók. Ma úgy látjuk, hogy az új vállalatirányítás, a vállalati önállóság megnövekedése kapcsán mindezek a kérdések az alapszervezeti szak- szervezeti bizottságok jogkörébe tartozzanak. Elejét kell venni annak is, hogy a vállalati tanácsokat az operatív döntésekben bizonytalan vezetők a szükségesnél gyakrabban összehívják és az igazgató hatáskörébe tartozó döntéseket ott hozzanak. Meg kell előzni azt, hogy bürokratikus, önmozgatás útvesztőiben elmosódjanak a különböző testületek érdemi jogosítványai. Fontos kérdés, hogy a lakosság ellátása csorbát nem szenvedhet. Az önállóvá vált sütőipari vállalatok ne csökkenthessék, ne szüntethessék meg a lakosság által igényelt olcsóbb termékeket, a nyereségük növelése érdekében. Ezen a területen sürgősen rendezni kell a piacfelügyelet kérdését. Ügy látjuk, hogy ezt a megyei tanácsok hatáskörébe kéne adni. Ezeken kívül számos más kérdés és kérdőjel található. Ezért azt javasoljuk a Szak- szervezetek Országos Tanácsának, hogy a Minisztertanáccsal egyetértésben adjanak ki irányelveket a munka megkönnyítésére, a bürokratikus vonások megszüntetésére, az új vállalat- irányítás és a szakszervezetek harmonikus, gyümölcsöző együttműködése érdekében. Tisztelt Kongresszus! Befejezésül az írásos dokumentumokban leírtakkal, Gáspár elvtárs szóbeli kiegészítőjével egyetértek, azt elfogadom és elfogadásra ajánlom. Tóth Ilona, a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsának vezető titkára úgy Ítélte meg, hogy a beterjesztett dokumentumok őszinte értékelést adnak a szakszervezetek munkájáról, és iránymutatásul szolgálnak a további fejlődéshez. Kifogásolta: az új alapszabály-tervezet nem tartalmazza a szakszervezetek megyei tanácsainak azt az eddigi jogát, hogy képviseljék dolgozóikat a Szakszervezetek Országos Tanácsa előtt is. Dán Gábor, a Taurus Gumiipari Vállalat szakszervezeti intéző bizottságának titkára arról beszélt, hogy a termelés hatékonyságának fokozásáért a vállalatok jelenleg a munka jobb szervezésével, a dolgozók eredményesebb foglalkoztatásával tehetik a legtöbbet. Miklós Györgyné, a Győr- Sopron Megyei Tejipari Vállalat szb-titkára hangsúlyozta: az élelmiszeripar munkájának értékét továbbra is az határozza meg, hogy termékeivel milyen színvonalon elégíti ki a lakosság igényeit, s exportjával milyen mértékben járul hozzá az ország gazdasági egyensúlyának javításához. Zimonyi Ferencné, a Zrínyi Nyomda szakszervezeti bizottságának titkára elmondta, hogy a központi bérintézkedések ellenére a nyomdaiparban foglalkoztatott dolgozók jelentős részének életkörülményei az utóbbi években romlottak. Varga Károly, a Láng Gépgyár lakatosa a nehéz gazdasági helyzetbe került vállalatok dolgozóinak gondjairól beszélt. Mint mondotta, az itt dolgozók gyakran önhibájukon kívül kerülnek kilátástalan helyzetbe. Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára arról szólt, hogy jelenleg alig van olyan szakma, foglalkozási réteg, amely — okkal, vagy ok nélkül — ne érezné hátrányosnak saját helyzetét, kedvezőtlennek a kialakult bérarányokat. Szabó Imre, a Debreceni Ingatlan- kezelő Vállalat szb-titkára úgy ítélte meg, hogy az utóbbi időben a szolgáltató vállalatok, szövetkezetek dol- goziónak társadalmi megbecsülése növekedett. Bujáki Gáborné, a Szilasmenti termelőszövetkezet raktárosa elmondotta, hogy 1976 óta működnek a termelőszövetkezetekben szakszervezetek, amelyeknek azonban csak az alkalmazottak lehetnek a tagjai. Kéri Attila, a BKV gépkocsivezetője elmondta, hogy egyetért a tanácskozás elé került dokumentumokban megfogalmazottakkal, s javasolta azok elfogadását.^ A közlekedési vállalatok" helyzetéről szólva elmondta, hogy a BKV-nál rendszeresek a bérfejlesztések, az éves forgalmi juttatások követik az áremelkedéseket. Pécsi Ildikó, a Népszínház érdemes művésze kifejezte meggyőződését, hogy társadalmi érdek felkelteni és ébren tartani a kulturális értékek iránti igényt, és támogatni kell az új, értékes művészi alkotások létrehozását. A pénzeszközök szűkös voltát tehetséggel, jó szervezettséggel kellene ellensúlyozni, s ehhez elhivatott, vállalkozó szellemű színházvezetésre van szükség. Ezért is üdvözölte a szakmai pályázati rendszer bevezetését, és igényli is annak továbbfejlesztését. Szabó Dezsőné, az EGIS Gyógyszergyár műszerésze a lakáshoz jutás növekvő nehézségeiről szólva elmondotta, hogy az elmúlt években kedvezőbbek lettek ugyan a lakásvásárláshoz nyújtott hitelek feltételei, emelkedtek a szociálpolitikai kedvezmények, de éppen a fiatal nagyüzemi munkások azok, akiktől időben egyre távolabb kerül a saját lakás elérésének lehetősége. Jakab József né, a Vas Megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat pénztárosa az élelmiszer- üzletek pénztárosainak napi gondjairól szólt, s azok megoldásához kérte a szakszervezet segítségét. Schalkhammer Antal, a Tatabányai Szénbányák Vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára arról beszélt, hogy a szakszervezetek az elmúlt időszakban számos esetben mozgósították a bányászokat arra, hogy szabadnapjaikat is munkával töltsék. Fuderer Károly, a Baranya Megyei Távközlési Üzem vezetője azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Postánál a szervezeti átalakítások nem jelenthették egyben a problémák megoldását is. A nagyvárosokban munkaerőgondokkal küszködnek. Juhász Péterné, a Szegedi Ruhagyár szak- szervezeti bizottságának titkára szerint nemcsak a ruházati iparban, hanem a népgazdaság más területein sincs kellőképpen megbecsülve a nők munkája. Sáli Ferenc, a HVDSZ főtitkára hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek nehezebb gazdasági viszonyai ellenére a tagság kiállt a szakszervezeti mozgalom mellett, s bár gyakorta bírálta, mindig a magáénak vallotta. Ezután Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese lépett a szónoki emelvényre. Tisztelt Kongresszus! Több mint 2000 békéscsabai tanulótársamat képviselem, de ezzel együtt az ország szakmunkástanulóit is. A tanulói szakszervezetek elért eredményeiről és gondjairól kívánok beszélni. Az elmúlt kongresszust követően a Vasas Szakszervezethez tartozó 74 szakmunkásképző intézetben, szakközépiskolában megalakultak a tanulói alapszervezetek, és döntő szerepet kaptak az iskola életében. Mi fiatal tisztségviselők, úgy érezzük, az a legfontosabb feladatunk, .hogy jelezzük gondjainkat a szakképzés tartalmával kapcsolatban. Legyenek tankönyveink, s azok legyenek érthetőek, világosak, tartalmukban korszerűek, ezáltal válhatnak igazi munkaeszközzé. Nálunk jelenleg 20-féle tankönyv hiányzik. A tankönyvek minőségéért már sokat tettek, de még van közöttük sok, amely tartalmában korszerűtlen. Példának a saját szakmámat, az elektronikai műszerész szakmát említem, ahol a tankönyvek még mindig az elavult csöves készülékeket tárgyalják. A gyakorlatba kikerülve viszont a sokkal korszerűbb tranzisztoros készülékekkel találkozunk. Ilyen példát más szakmából is említhetnék. Sok intézetben, így nálunk is régi, korszerűtlen gépekből áll a tanműhelyi géppark. Felújításuk nagyon időszerű. Másik fontos kérdés jelenleg a tanulmány; ösztöndíj. Szívesen vettük, hogy emelkedett, de kérjük, vigyázzanak arra, hogy ez mindig a tanulásra, a munkáról ösztönző legyen, és az értéke ne csökkenjen. A szakmunkásképző iskolákban, így nálunk Békéscsabán is együtt tanulnak a szakmunkástanulók és a szakközépiskolások. A tanulói bizalmi testület ülésein többször felvetődött az a kérdés, miért nem egységesek a két típusú oktatásban részt vevők juttatásai. Gondolok itt az ösztöndíjra és a kollégiumi díjakra. Sokszor felvetődött az a gond is, hogy a kollégista gyerekek szüleiktől elvonják a családi pótlékot. így az a tapasztalat, hogy éppen azok a tanulótársaim nem veszik igénybe, vagy lépnek ki a kollégiumból, akiknek legnagyobb szükségük lenne rá, a családi* hátterük, tanulmányi munkájuk miatt. Talán jobb lenne, ha a családi pótlékot megkapná minden szülő, és a kollégiumi díj a család szociális helyzetétől, a tanulmányi munkától függően változna. Kedves Elvtársak! Hozzászólásom végén egy nagyon fontos megbízatásnak szeretnék eleget tenni. A 211 ezer szakmunkástanuló nevében köszöntjük a a XXV. kongresszust és átadjuk ajándékainkat. Fogadják ezL szeretettel abból az alkalomból, hogy öt éve alakultak meg a szakmunkástanuló-alapszer vezetek Jólesik, hogy a legfiatalabbak is bizalmat és feladatokat kaptak a szakszervezeti mozgalomban. Bízunk abban, hogy a kitűzött célok a mi eszményeink, kéréseink megvalósulását is szolgálják. ígérjük, hogy mi is részt vállalunk a végrehajtásból, és erre mozgósítjuk szakmunkástanuló társainkat is. Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója elmondta, hogy a kormányzat az elmúlt években különböző intézkedésekkel segítette a vasútat, így a többi között lehetővé vált, hogy az átlagosnál nagyobb bérfejlesztéssel megkezdjék a vasutasfizetések elmaradásának felszámolását ’ Kovács Lajos, a Medosz Csongrád Megyei Bizottságának titkára kedvezőnek értékelte, hogy megyéjében az új vállalatirányítási formák és a szakszervezeti szervek jól megférnek egymás mellett, báj a viszonyukat szabályozó jogszabályok hiányosak. Ezután Kovács László, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem szakszervezeti bizottságának titkára felszólalásában megállapította, hogy a kongresszusi dokumentumok a valóságnak megfelelően ismertetik és értékelik az értelmiség helyzetét. Szelei Emil, a debreceni Alföldi Nyomda szb-titkára arról szólt, hogy a szakmunkásképzés a népgazdaság korszerűsödésének egyik előfeltétele, de még ma is igen sok feszültség hordozója. Kovács József, a Magyar Villamosművek Tröszt szak- szervezeti bizottságának tit— (Folytatás a 3. oldalon) fl legfiatalabb küldött II sajtó tájékoztatásáért A hazai és külföldi újságírók segítésére hatalmas apparátus lendült munkába. Az MTI-fotó, a Központi Sajtószolgálat kérésére, megfelelő fotókról gondoskodott, a SZOT munkatársai pedig biztosították számunkra a kongresszus forgatókönyveit, segítettek az interjúalanyok felkutatásában. Erre nagy szükségünk volt, az ötemeletes épületben egyenlő volt a lehetetlennel valakit megtalálni, másfél ezer ember közül. Mi a szomszédos bányász szakszervezeti központból adhattuk tudósításainkat, telexen és telefonon, a külföldi újságírókkal együtt. A tanácskozáson felszólalt egyik kollégánk, Dolecskó Kornélia is, aki a pártos, pontos és gyors tájékoztatásról beszélt. Mint mondotta, problémaérzékeny korunkban több lehetőséget, nagyobb készséget kérünk a beavatásra, így tudjuk a hétköznapok történetét megírni. A sajtó így lesz társa a politikának, a gazdaságnak, a tudománynak. Végül még két érdekesség: a tanácskozás felszólalásait 22 nyelvre fordította 70 szinkrontolmács. A 37 testvér szervezettől, a 8 nemzetközi szervezettől érkezett száz külföldi vendég így pontosan nyomon követhette a munkát. A másik dolog lapunkkal kapcsolatos: a Békés Megyei Népújság a MÁV békéscsabai üzemfőnöksége és a vonatvezetők segítségével szombaton kora reggel a küldöttek kezébe került. így a megyei előfizetőkkel egy időben olvashatták a kongresszusi tudósítást. B. Zs. Faluvégi Lajos beszéde A kormány nevében köszöntőm a szakszervezetek XXV. kongresszusát. Megtisztelő megbízatásom, hogy ebből az alkalomból kinyilvánítsam: a Minisztertanács nagyra becsüli és elismeri azt az értékes tevékenységet, amelyet a magyar szakszervezetek az elmúlt években is kifejtettek a szervezett dolgozók érdekeinek képviseletében, a gazdasági és társadalmi feladatainkra való mozgósításban — mondotta elöljáróban. Együttműködésünknek különösen termékeny szakasza volt a VII. ötéves terv előkészítése. A szakszervezetek mindvégig támogatták a tervnek az MSZMP XIII. kongresszusán megszabott gazdaságpolitikai irányvonalát, egyetértettek a fő célokkal. Állásfoglalásuk ereje, hatása az egész tervezőmunkára és az azt kísérő társadalmi vita más területeire is kisugárzott. A tervezőmunka különféle szakaszaiban száznál több észrevételt és ajánlást tettek. Ezek java része egybecsengett a tervelgondolásokkal. A tervkészítésnek még az utolsó szakaszában, a tervtörvény javaslatához is tizennégy módosító indítványt főztek, s közülük tízet a kormány elfogadott. Akadt persze néhány olyan igény igény is, amellyel kapcsolatban azt kellett mondanunk: ezek ugyan érthetők, de a gazdasági eredmények ma számításba vehető színvonalán nem teljesíthetők. Például a kormány most nem vállalhatott kötelezettséget arra, hogy a reálbérek már 1986-tól kezdve folyamatosan emelkedjenek, hogy a nyugdíjak vásárlóerejét rövid időn belül teljeskör- rűen megőrizzük, s hogy a tanácsi bérlakások építésének arányát már a tervidőszak elején megnöveljük. A kormány tagjai kezdettől fogva nagy figyelemmel kísérték a szakszervezeti kongresszus előkészületeit és az itteni vitát. Örömmel nyugtázzuk, hogy a hozzászólások alapjaiban megerősítették a kormánynak az Országgyűlés által elfogadott munkaprogramját és a VII. ötéves tervben foglalt fő célokat. Ügy látjuk, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak azoknak — a terv gerincét alkotó — kormányzati programoknak, amelyek a műszaki fejlesztés kulcsterületeire, a tudományos kutatásra, az anyag- és energiatakarékosságot segítő technológiai korszerűsítésre és az életkörülmények fő területeinek: a lakásellátásnak, a közoktatásnak és az elmaradott térségeknek a fejlesztésére irányulnak. Végezetül hadd szóljak a SZOT és a kormány közötti együttműködés elmélyítésére irányuló elgondolásainkról. A kormányzati munka továbbfejlesztése keretében kapcsolatainkat több új elemmel kívánjuk gazdagítani, különösen a következőkben. Az a szándékunk, hogy jövőbeli tanácskozásainkon még több gazdaságpolitikai kulcskérdést és hosszú távú fejlesztési elgondolást tűzzünk napirendre, például a termelés fejlesztésének stratégiai irányairól, a távlati bérpolitikáról, a szociális intézmények és ellátások távlati fejlesztéséről, avagy az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás átfogó feladatairól. Közös témáink ilyetén való bővítése minden bizonnyal hozzásegít majd ahhoz, hogy a konkrét ügyekben könnyebben jöjjön létre közöttünk megegyezés. A legközelebbi megbeszéléseinken megtárgyaljuk majd, hogy a szakszervezeti kongresszus határozatában foglalt javaslatok milyen módon valósíthatók meg, s azok miként illeszthetők be az éves, a középtávú és a hosszú távú terveinkbe. Ezután Jós Vandecruys, a Munka Világszövetségének küldötte tolmácsolta a szövetség üdvözletét majd hangsúlyozta: a mozgalmi munka, a szakszervezeti szabadság védelme nem függhet a politikai hatalomtól, a gazdasági fejlettségtől, vagy a szakszervezeti irányzatok közötti versengéstől. Dr. Szabó Zoltán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér. és Szívsebészeti Klinikájának igazgatója szerint arra nem lehet számítani. hogy az egészségügyi intézmények ellátottsága a közeljövőben nagymértékben javulni fog. Az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet küldötte, E. K. Afrini azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar szakszervezetek kongresszusa tovább erősíti a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységét. Amal Mukherdzsi, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) képviselője a szervezet elismerését fejezte ki a magyar szakszervezetek nemzetközi munkája iránt. Gergely Mária, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Hajdú-Bihar megyei titkára arról szólt, hogy az utóbbi években a szakszervezetek tevékenységében új, de jelentőségében rendkívül fontos feladatkör jelentkezett: a területpolitika. Ezután Bucsai Julianna, a 611. számú Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója szólalt fel. Tagadhatatlanul a kong- I resszus egyik legnépszerűbb | embere volt Bucsai Julian- | na, a békéscsabai 611-es számú Szakmunkásképző Intézet szombaton felszólaló diákja. A legfiatalabb szak- szervezeti tagok, az öt éve alakult szakmunkástanulói ágazat képviselőjeként nagyon fontos gondokra figyelmeztetett. Julika sarkadi kislány, ott érettségizett a gimnáziumban, majd jelentkezett a szakmunkásképzőbe: — Nem szerettem volna íróasztal mögé ülni, inkább egy jó szakmát választottam — mondja határozottan. — Elektronikai múszerésztanuló vagyok, az idén végzek. Sok munkám van az osztályban, Cseresznyés Péter osztálytársammal megosztva látjuk el a főbizalmi-helyettesi feladatokat. Határozottnak kell lennem az osztályban, hiszen így lehetek a fiúk között egyetlen lányként megfelelő partner. Gyakorlaton a TCSV hármas számú cserépgyárában dolgozom, gyengeáramú berendezéseket szerelünk. Jó a munkahelyi légkör, szakmunkásként is ott maradok. Hét éve sportolok, kézilabdázóm a megyei első osztályú sarkadi Kinizsiben. Vasárnap szorítok a csapatért, a Népújság Kupában játszanak a békésszentand- rásiakkal. Talán sokan látták a televízióban, amikor Bucsai Julika kérte meg szakmunkástanuló társait, adják át a kongresszus küldötteinek ajándékukat, szakmájuk jelképét. Szép pillanat volt... Bede Zsóka Bucsai Julianna felszólalása
