Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

1986, február 15„ szombat

NÉPÚJSÁG

A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa

Odafelé a buszon

Vándor Pál, a Körös Volán Vállalat igazgatója és Na- dabán Demeter, szb'titkár Budapestig kísérte az utazó kongresszusi küldötteket az autóbuszon. Mindenki megtalálta a számára legjobb időtöltést, voltak akik olvastak, zenét hallgattak, a hozzászólásra készülődök gondolataikat összegezték. A csoport Kecskeméten ebédelt, majd tovább indult.

Az otthoniak nyugodtak lehetnek, az ellátás és szállás színvonala méltó a kongresszushoz. A küldöttek és meghívottak négy helyen szálltak meg, de az autóbusz házhoz szállította őket. Az egyes ágazati szakszervezetek kora este különböző programot is szerveztek küldötteiknek. így történt ez a medoszosokkal is, ahogyan Mund- rucz Ilona, a Békési Kosárgyár képviselője és Gácsi Péter, az ágazati megyebizottság titkára elmondta a kongresszus szünetében.

(Folytatás az 1. oldalról)

gát, de értékén kezelni, azt igen. Nélkülözhetetlen érték a munkásember jelenléte saját szervezetében. Ez a szó, hogy munkásképviselet, mindig tisztán csengő és szép fogalom kell hogy maradjon. Ezt nem engedjük kitenni a divat ingadozásainak.

A népgazdasági kérdések- szlóva Gáspár Sándor rámutatott: most a fő feladat mindert erőnkkel elősegíteni hazánk gazdasági erejének növelését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását, majd emelkedését, a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — értékének megőrzését. Segíteni kell mindazon célkitűzések megvalósítását, amelyek a XIII. pártkongr- resszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogalmazódtak.

Az ötéves terv teljesítésén vagy nem teljesítésén múlik jelentős mértékben az ország, a dolgozók sorsa. Sorsforduló ez az öt esztendő. Ettől függ, milyen módon tudjuk gondjainkat enyhíteni, hogy tudunk előbbre jutni a gazdaságban. Ha teljesítjük a tervet, szinte minden területen egy kicsit előre tudunk menni. Ha lemaradunk a nemzeti jövedelem növelésében, akkor megint olyan gondokkal fogunk küszködni, amilyenekkel az elmúlt esztendőkben is kínlódtunk.

A kialakult helyzetben a dolgozóknak az az érdekük, hogy olyan munkahelyre kerüljenek, ahol a termelőerők kevésbé fejlettek, a műszaki színvonal alacsonyabb, mert ilyen helyen többet kereshetnek. Egyre többen jutnak olyan jövedelemhez, amely nem arányos munkájuk társadalmi hasznosságával. Ha ezen nem változtatunk, a munkaerőhelyzet nem javul meg. A teljes foglalkoztatott, ságot a szocializmus egyik alapvető vívmányának tekintjük.

A munkaerő értelmes és hatékony foglalkoztatását a vállalatoknak kell megoldaniuk. Ennek kézzelfogható elemei: a műszaki fejlesztés; a munkaidő jobb kihasználása; a munkakörülmények és a munkaszervezés javítása, s mindemellett az, hogy olyan termékeket hozzanak létre, amelyet el lehet adni. Nincs más megoldás. A szakszervezetek behatóan kívánják segíteni ennek megvalósítását.

A szocializmus -a munka társadalma. A munkafegyelem nem egyéni ügy, főleg nem akkor, ha már nagy tömegek érzik hiányának kedvezőtlen hatását a munkahelyek szervezetlenségében, a kiszolgálásban, az áruk minőségében, ügyeik hivatali intézésében, a szolgáltatás minőségében.

Amikor a lazulás mértéke már a kollektívát sérti, egyéni életutakat tesz tönkre, mi sem lehetünk közömbösek. Közünk van hozzá, milyen a légkör a munkahelyen, elítélik-e vagy sem a fegyelmezetlenséget, és hogy ki az elismert ember a kollektívában, a munkáját jól végző, fegyelmezett dolgozó vagy az ügyeskedő. Nem hallgathatunk, ha a fegyelem lazulása morális értékeket rombol.

A dolgozók mind nagyobb része ma már látja, hogy gazdasági életünkben nemcsak átmeneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hahem a magyar gazdaság gyökeres átrendezéséről. Arról, hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megoldására legyünk képesek, hanem mielőbb jöjjön létre egy, a mainál műszakilag fejlettebb, modern magyar gazdaság, amely alkalmas arra, hogy távolabbi társadalmi céljainkat is megvalósítsa.

Ez bonyolult és minden vonatkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy, a munkásosztály ügye, és csak az egész társadalom összefogásával érhető el.

Elégedetlenséget váltanak ki a jövedelemelosztás zavarai, a munkát akadályozó szervezetlenség, a sokszor tapasztalható nemtörődömség, a kellő következetesség hiánya is.

Ebben a helyzetben az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyíltságára nagyobb súlyt kell helyeznünk. Biztosítani kell, hogy általában a munkásosztály és az eredményes munkát végző nagyüzemek ne juthassanak hátrányos helyzetbe.

Változtatni kell azon a helyzeten, hogy a kereseti arányok nem felelnek meg mindenütt a munka szerinti elosztás követelményének, alacsony a szakképzett fizikai és értelmiségi munka díjazása, nem tudjuk megfelelően fizetni a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozókat.

A végzett munkát, a hozzáértést, szorgalmat jobban elismerő, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk, amely elősegíti, hogy a fő munkaidőben legyen érdemes mindenkinek tudása, teljesítménye maximumát nyújtani.

Ez a folyamat, ha lassan is, de már megindult. De tapasztaljuk, hogy feszültséget is okoz. Sokan máris észrevételezik, hogy nagy a differencia a keresetek között, és ezt összefüggésbe hozzák egyesek anyagi gyarapodásával.

A munka szerinti bérezés, a tudás megbecsülése, a teljesítmények elismerése

együtt jár a keresetek differenciálásával. Ezt akartuk, ezt meg kell szokni, ez nem ellentétes a szocialista elvekkel. Ami pedig a gyarapodást illeti, a munkából szerzett anyagi javakra másképpen kell tekintenünk, mint a spekulációval, vagy a munka nélküli jövedelemből szerzett javakra. Ezeket adminisztratív úton az adóhivataloknak kell kézben- tartaniuk.

Normális körülmények között az árak nagy arányú emelkedése nem törvény- szerű — mondotta. — A stabil árak biztonságérzetet adnak, megteremtik az élet tervezhetőségét. A politikai érdekek tehát feltétlenül emellett szólnak.

De annak, hogy a fogyasztói árak növekedési üteme csökkenjen, megvannak a közgazdasági feltételei. A fogyasztói árarányok nemcsak áremeléssel javíthatók, a termelői árak emelkedését lényegesen mérsékelheti az önköltség, a termelékenység kedvezőbb alakulása.

Segíthet az is, ha központi eredetű áremelkedést csak elkerülhetetlen esetben vesznek igénybe, és a szabadáras termékek árszínvonalára is lehet közgazdasági eszközökkel sikeres nyomást gyakorolni.

— A tagságnak egyértelmű kívánsága volt, hogy a szakszervezeti mozgalom módszereiben, vezetési stílusában jobban alkalmazkodjon az adott körülményekhez. A szakszervezeti mozgalomnak ezt a képességét erősíteni kell, mert itt mintha megtorpantunk volna. A társadalmi, gazdasági feltételek változásával a szak- szervezeti feladatok is újszerűén jelentkeznek. A tagságot több és másfajta hatás éri, bonyolultabb viszonyok között él és dolgozik, mint korábban.

A szakszervezeti munkát erősíteni szükséges mind az alapszervezetek, mind az ágazatok, az szmt-k és a SZOT szintjén. Tevékenységüket közelebb kell vinni az üzemekhez, vállalatokhoz.

Tovább kell társadalmasí- tani a szakszervezeti munkát, nagy számban szükséges bevonni fiatal aktivistákat. Javításra szorul az értelmiség és az ifjúság között végzett tevékenység, s ügyelni kell arra, hogy mindkét réteg megőrizze sajátos arculatát.

A _mai igényeknek megfelelő rétegmunka hiányosságai és gyengeségei miatt a szakszervezet tevékenységében érzékelhető némi belső feszültség. Ez igényli a korszerű munkastílust, a réteg- és szakmai érdekek hatékonyabb érvényesülését, és a szakszervezeti életbe, döntésekbe való szerves beépülését.

A tömegek szemében a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik testesítik meg a szakszervezeti munkát. Tevékenységük a mozgalom egészének tükörképe, hiszen ők végzik legérzékélhetőbben a dolgozók érdekeinek védelmét, képviseletét, meggyőzését és mozgósítását.

Tekintélyük legfőbb mércéje az, hogy mennyire képesek összefogni és együtt dolgozni tagságukkal. El kel) érnünk, hogy a szak- szervezeti csoportok tagjai minden fontos, a kollektívát érintő kérdésben még a döntések előtt egyeztessék álláspontjukat.

A nemzetközi kapcsolatokról szólva Gáspár Sándor kifejtette:

— A magyar szakszervezetek következetes harcosai a különböző országok szak- szervezeteivel való együttműködésnek. A szovjet szak- szervezetekkel és a szocialista országok szakszervezeteivel való együttműködést állandóan erősítik a közös célok, a közös tapasztalatok, a testvéri összetartozás érzései.

Különösen fontos számunkra a szovjet szakszervezetek tapasztalata. A Szovjetunióban olyan nagy jelentőségű változások, vannak folyamatban a társadalmi, gazdasági fejlődés gyorsítása érdekében, amelyek bizonyára a szakszervezeti munkamódszereket is érintik. Nagy érdeklődéssel figyeljük ezeket a törekvéseket és a szovjet szakszervezetek szerepét a fejlődés gyorsításában.

A SZOT elnöke végül ösz- szefoglalta a szakszervezetek legfőbb tennivalóit, s beszédét e szavakkal fejezte be:

— Az elmúlt öt év tapasztalatai hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy minden erőt összefogva megvalósítsuk céljainkat, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa fogalmazott meg.

Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után Biszku Béla, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Szám- vizsgáló Bizottságának beszámolóját, szóbeli kiegészítést fűzve a küldöttekhez korábban eljuttatott írásos anyaghoz. A többi között elmondotta:

A szakszervezeti mozgalom az elmúlt öt évben mintegy tízmilliárd forinttal gazdálkodott. Arra törekedtünk, hogy a gazdálkodás megfeleljen a szervezett dolgozók érdekeinek, hogy a SZOT testületéivel együtt jól bánjunk a dolgozók forintjaival — fejezte be szóbeli kiegészítését a számvizsgáló bizottság elnöke.

A küldöttek ezután megkezdték a vitát a SZOT és a számvizsgáló bizottság jelentése, beszámolója; a szóbeli kiegészítések, a határozat- tervezet, valamint a szak- szervezetek alapszabályának módosítására előterjesztett javaslat felett.

Bischoj Antal, a Mecseki Szénbányák csoportvezető vájára kimelte, hogy a jó munkához sok esetben hiányoznak a feltételek. Petri- kovics Istvánná, a Nyíregyházi Konzervgyár raktárvezetője szerint különösen fontos, hogy a szakszervezetek az eddiginél szélesebb fórumot kapjanak munkájuk megismertetésére. Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára elmondotta: a szak- szervezetek a nagyipari dolgozók számára nem kérnek és nem is várnak indokolatlan előnyöket. Ugyanakkor vannak és lesznek is olyan helyzetek, amikor a népgazdaság számára fontos termelőegységek fenntartása csak központi segítséggel lehetséges. Gömöry Zsuzsa, a Fog- technikai Vállalat fogtechnikusa az egészségügy fejlesztésének fontosságát emelte ki. Szatmáry Zoltán, a KFKI Atomenergia-kutató Intézetének igazgatóhelyettese rámutatott, hogy csökkent a tudományos és a műszaki pályák presztízse. Medveczky Antal, az Építők Baranya Megyei Bizottságának titkára arról szólt, hogy a tagság jogos türelmetlenséggel bírálja a szakszervezeti irányító munka hiányosságait. Kun Lászióné, a XVII. sz. Autójavító Vállalat SZB-tit- kára egyebek mellett a művelődési otthonok, klubok, munkahelyi könyvtárak működéséről szólt. Dr. Kovács Ferenc, az Állatorvostudo- mányi Egyetem rektora rámutatott, hogy hazánkban csaknem 200 ezer felsőfokú

végzettségű szakember hasznosítja tudását a termelés szolgálatában. Puer Gézáné, a Centrum Áruházak Szakszervezeti Intéző Bizottságának titkára a tisztségviselők munkájáról beszélt. Antal Géza, a Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkára szerint elsőként a munka értékmérő szerepét szükséges össztársadalmi szinten erősíteni, az emberek megítélésének alapjává tenni.

A mandátumvizsgáló bizottság jelentését Simó Tibor elnök terjesztette elő.

— Tisztelettel köszöntőm a magyar szakszervezetek

XXV. kongresszusának küldötteit, valamennyi résztvevőjét. Megtisztelő kötelességem, hogy átadjam a kongresszusnak, és az Önök által képviselt szervezett dolgozóknak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét és jókívánságait. Kifejezem köszönetünket a párt politikájának támogatásáért. Pártunk nagyra értékeli a szakszervezetek tevékenységét, a választott testületek, a tisztségviselők, a bizalmiak, az aktivisták sok százezres táborának odaadó munkáját, a szocializmus iránti elkötelezettségét.

A szocializmus építésének hazai tapasztalatai bizonyítják, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló kérdésekben, feladatokban sem országosan, sem a

Varga Miklósné, a Kispesti Textilgyár szakszervezeti bizottságának titkára elmondotta, hogy a textilipari ágazatban a versenyképesség fokozásának megvalósításában fontos szerepet vállaltak a szakszervezeti testületek.

Zsurzs Éva, a Magyar Televízió Kossuth-díjas rendezője arról beszélt, hogy mindinkább nő a lakosság információigénye, amelynek kielégítésében ma már nélkülözhetetlen szerepet tölt be a tévé.

Ezt követően Nérheth Károly emelkedett szólásra.

munkahelyeken nem lehet megalapozottan dönteni a dolgozók, és az őket képviselő szakszervezetek véleménye nélkül. Ennek az elvnek gyakorlati érvényesítése politikai rendszerünk zavartalan működésének egyik alap- feltétele. Az egész társadalom számára fontos: hogyan fejlődik a magyar szakszervezetek tevékenysége, érzékelhető-e a társadalmi jelenlétük, van-e megfelelő tekintélyük a dolgozók előtt.

A mögöttünk levő nehéz öt év bizonyítja, hogy a szakszervezetek nagy és eredményes erőfeszítésekre képesek, de arra is figyelmeztet, hogy még nagyobb megújulási készségre, munkájuk továbbfejlesztésére van szükség. önelégültség lenne azt hinni, hogy a szakszervezeti mozgalom már minden lehetőségét kihasználta. Jogosnak kell tartanunk például azt, a választások során is megfogalmazott igényt, hogy növekedjen a szakszervezetek szerepe a különböző érdekek feltárásában, képviseletében, egyeztetésében, és erősödjön munkájuk nyilvánossága, demokratizmusa, társadalmi, mozgalmi jellege.

Hazánknak jó híre van a világban. A Magyar Népköz- társaság tekintélyét, szavának súlyát, mint eddig, úgy a jövőben is rendszerünk szilárdsága, népünk gazdasági, kulturális teljesítménye alapozhatja meg.

Ezen a fórumon is elismeréssel gondolhatunk arra, hogy a magyar nép bonyolult viszonyok között nagy politikai érettséget, áldozat- készséget és megértést tanúsított. Kifejezésre juttatta, hogy támogatja a párt politikáját, magáénak tekinti, félti eredményeinket, kész újabb erőfeszítésekre értelmes célok megvalósításáért; ugyanakkor igényli a határozott fellépést a visszásságok ellen.

Az ágazati szakszervezeti kongresszusokon is megfogalmazott gondokat, problémákat a párt és a kormány ismeri, számon tartja. Ezek között azonban több olyan is van, amelynek megoldása mindenekelőtt helyi intézke(Folytatás a 3. oldalon)

A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusán (Telefotó)

Németh Károly beszéde