Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

NÉPÚJSÁG 198(). február 15., szombat II magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa A SZOT vezetőinek találkozója szellemi életünk képviselőivel Pénteken a magyar szakszervezetek XXV. kongresszu­sának első munkanapján a tanácskozás szönetében a SZOT titkárságának tagjai találkoztak szellemi életünk kiemelkedő személyiségeivel. A művészetek, az alkotó- műhelyek képviselőit Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára üdvözölte. Köszönetét mondott az egész művésztársa­dalomnak a munkásosztály életét, hétköznapjait bemuta­tó alkotásokért, s mindazokért a művészi produkciókért, amelyek hozzájárulnak a dolgozók ismereteinek gyarapí­tásához, s nem utolsósorban színvonalas szórakoztató-', sukhoz. Ugyanakkor — mint mondotta — a szakszerve­zeteknek is vannak kötelességeik, hiszen a mozgalom magáénak vallja a művészek élet- és munkakörülmé­nyei javításának segítését, érdekeik képviseletét. (Folytatás a 2. oldalról) déseket igényel. A társada­lom közös erőfeszítésével kell viszont biztosítanunk, hogy növekedjen az állami hoz­zájárulás a gyermeknevelés költségeihez, javuljanak a fiatalok első, önálló lakáshoz jutásának feltételei, erősöd­jön az idős emberek létbiz­tonsága. Hangsúlyozom, hogy ehhez a jószándék egyma­gában nem elég. A társadal­milag jogosnak elismert igé­nyek kielégítésében is csak fokozatosan és akkor léphe­tünk előre, ha ennek alapjait megteremtjük. Bizonyos, hogy közös aka­rattal leküzdjük a nehézsé­geket, megoldjuk az előttünk álló feladatokat. Pártunk XIII. kongresszusa ehhez jól megalapozott programot fo­gadott el. A magunk elé tű­zött célok világosak. Van jó­váhagyott ötéves tervünk. A gazdaság egyensúlyának to­vábbi javítása, a gazdasági növekedés élénkítése, az életszínvonal érzékelhető emelése, az irányítási rend­szer fejlesztése, a műszaki haladás olyan szükséges gyorsítása külön-külön is, de együttesen is nagy feladatot jelent, nagy erőfeszítéseket igényel egész társadalmunk­tól. ' A gazdaság intenzív fej­lesztésének meggyorsítása, jövedelmezőségének lénye­ges javítása az egész társa­dalom közös erőfeszítését igényli. Jobban ki kell hasz­nálnunk a szocialista tulaj­don előnyeit, feltárnunk és hasznosítanunk tartalékain­kat. Terveink megvalósításá­nak kulcsa, hogy a szocia­lista nagyüzemekben jól /szervezett munka folyjon. Ezt, ahol indokolt, haszno­san kiegészítheti a külön­böző munkaközösségek, kis­vállalkozások tevékenysége. Ha előbbre akarunk jut­ni, a tettek felé kell fordul­nunk. Mindenütt szigorú ön­vizsgálatot kel] tartani, hogy kihasználják-e lehetőségei­ket, számba veszik-e tarta­lékaikat. Az irányításban és a végrehajtásban egyaránt mindent rueg kell tennünk, hogy munkánk színvonala és termékeink minősége lénye­gesen javuljon. Ez úgy vál­hat általánossá, ha az em­beri értékek sorában vitat­hatatlanul első helyre kerül, nagyobb rangot és megbe­csülést kap a fegyelmezett, jó munka. A társadalomnak is érdeke, hogy a teljesít­mény, a hasznos, értékes tevékenység kifejeződjön a javakból való részesedésben. A munkában a teljesítmény szerinti bérezés, a szociál­politikában a rászorultság elvének. a társadalmi élet­ben az igazságosabb közte­herviselésnek az érvényesí­tése az irányadó. Mindennél fontosabb, hogy azt a legnagyobb nemzeti ér­tékünket, amit népünk te­hetsége, szorgalma, találé­konysága jelent, jól haszno­sítsuk szocialista hazánk ja­vára. Olyan viszonyok kö­zött élünk, dolgozunk, ami­kor mindenkinek fokozottan éreznie kell felelősségét munkájáért. Mondhatjuk — hiszen ez felel meg a való­ságnak —, hogy hazánkban az emberek nagy többsége igyekezettel, fegyelmezetten dolgozik, eleget tesz köteles­ségeinek. Tudjuk azonban azt is, hogy a munkamorál, az állampolgári fegyelem és magatartás körül nincs min­den rendben. A különböző, de főleg szubjektív eredetű okok, a fegyelmezetlenség, a szervezetlenség és egyebek következtében a munkaidő jelentős része kihasználat- •lan, s emiatt veszteségek érik népgazdaságunkat, tár­sadalmunkat. Az természe­tes, hogy aki beteg, ne dol­gozzon. hanem gyógyíttassa magát, de aki egészséges, az ne lehessen betegállomány­ban. Hétfőn is idejében kell elkezdeni a munkát, és pén­teken is illik ledolgozni a teljes munkaidőt. Terveink teljesítésének egyik nagy tartaléka rejlik a munkaidőalap jobb kihasz­nálásában. A lazaságokat meg kell szüntetni. Minden­kitől elvárható, hogy a tör­vényes munkaidőben azt nyújtsa, ami képességeiből telik. A magunk elé tűzött célok elérése megköveteli, hogy mindenütt erősödjön a rend, a szervezettség, a munka- és az állampolgári fegyelem. Társadalmunkban jó és rossz dolgok, követésre méltó és elítélendő magatartásformák egyaránt megtalálhatók. Nagy számban vannak olyan emberek, akik odaadással, önzetlenül szolgálják a köz­érdeket. ök a közélet áldo­zatkész katonái, akik igazi közösségi magatartást tanú­sítanak, minden elismerést megérdemelnek. S ennek el­lenkezője is megtalálható. Vannak a társadalom iránt közömbös, a szerzést egye­düli életcélnak tekintő, ön­ző emberek. Előfordulnak a közerkölcsöt, az állampolgári fegyelmet sértő megnyilvá­nulások. Elég gyakori a tra­gédiákhoz vezető gondatlan­ság a munkahelyeken és a közutakon. A mértéktelen italozás, az alkoholizmus sok fegyelmezetlenségnek, csa­ládok széthullásának, mos­toha gyermeksorsoknak, ga­rázdaságoknak és a bűnözés növekedésének is okozója. Egyesek a törvényeket ki­játszva, dologtalanúl élős- ködnek a közösség kárára. Határozottabb kiállásra van szükség a közösen alakí­tott politika, a szocialista rendszer és erkölcsi értékei­nek védelmében. Fontos, hogy erősödjenek a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló emberi kapcsolatok, a közösségi magatartás. A szakszervezeteknek is többet kell tenniük, hogy az olyan közösségi értékek, amilye­neket a szocialista brigád­mozgalom is megtestesít, ne szoruljanak háttérbe. Itt jegyzem meg, hogy csakis értelmes célokért szabad és kell mozgósítani, versenyre hívni, társadalmi munkára szervezni az embereket. Munkálkodjunk közösen annak érdekében is, hogy még jobban érvényre jusson a szocialista demokrácia a társadalmi, politikai és gaz­dasági viszonyainkat for­máló hatása. Fontas, hogy színvonalasan működjenek a demokratikus fórumok a munkahelyeken és közéle­tünk más területein. Min­denkinek éreznie kell, hogy beleszólása van az ország ügyeibe, munka- és lakóhe­lyének dolgaiba. Feladatain­kat akkor leszünk képesek jól megoldani, ha a dolgozó emberek széleskörűen él­nek demokratikus jogaikkal, aktívan vesznek részt a dön­tések előkészítésében és végrehajtásuk ellenőrzésé­ben. Tisztelt Kongresszus! Sok gonddal és nehézség­gel kell szembenéznünk. Mégis bizakodhatunk, mert a jövőt szilárd gazdasági és politikai alapokra, széles kö­rű társadalmi, nemzeti ösz- szefogásra építhetjük. Ebben a szakszervezetek munkája is testet ölt, és bizonyosak vagyunk benne, hogy a jövő­ben is aktív részesei lesznek a haza és a nép érdekeit szolgáló közös erőfeszítések­nek. A Központi Bizottság nevében ebben a meggyőző­désben kívánok sikeres mun­kát kongresszusuknak, és kérem a magyar szakszerve­zetek támogatását politikánk megvalósításához — mondot­ta végezetül az MSZMP fő­titkárhelyettese. Németh Károly nagy taps­sal fogadott beszéde után Fe­kete Sándor, a MÁV Buda- pest-keleti Körzeti Uzemfő- nökség villamosmozdony-ve- zetője lépett a mikrofonhoz. Elmondta: nagyobb az igény, hogy a szakszervezet az ed­diginél erélyesebben álljon ki a dolgozók mellett mun­kavédelmi kérdésekben, s szálljon síkra a biztonságos munkavégzés feltételeinek javítása, és a munkafegye­lem szigorítása érdekében. Martos Istvánná, a Textil­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára hozzászólá­sában javasolta, hogy a SZOT az egész tagságot, vagy annak jelentős részét érintő kérdések eldöntésénél éljen a társadalmi vita lehe­tőségével, nem csupán tes­tületi ülések keretében, ha­nem a tagság széles körű be­vonásával. Tamók Gyula, a Borsodi Vegyi Kombinát szakszer­vezeti bizottságának titká­ra egyebek között az új vál­lalkozási formák — s ezen belül is elsősorban a válla-' lati gazdasági munkaközös­ségek — létrejöttével és működésük tapasztalataival foglalkozott. Ibrahim Zakaria, a Szak- szervezeti Világszövetség fő­titkára tolmácsolta az SZVSZ üdvözletét a kong­resszusnak, majd arról szólt, hogy a tagszervezetek nagy figyelemmel kísérik a ma­gyar szakszervezetek mun­káját. A kongresszuson ki­alakult vita hasznqs hozzá­járulás a szeptemberben Berlinben sorra kerülő Xf. szakszervezeti világkongresz- szus előkészítéséhez is. — A magyar szakszerve­zetek szerepe a dolgozók kö­zös harcában nem korláto­zódik • csak a magyarországi feladatokra. Ezt az SZVSE is tanúsíthatja. A Szakszervezeti Világ- szövetség előtt álló legfőbb tennivalókról és gondokról szólva elmondotta T vala­mennyi tagszervezetet olyan alapvető problémák foglal­koztatnak, mint a gazdasági válságnak a kapitalista és a fejlődő országokra gyako­rolt drámai következményei, a nukleáris háború veszélyei, a szakszervezeti szabadság- jogok, a dolgozók kivívott jogai elleni támadások. — A különböző szakszer­vezeti központokhoz tartozó szervezetek kétoldalú kap­csolatai az elmúlt időszak­ban fejlődtek. Ennek ellené­re a kívánt nemzetközi ak­cióegység mind ez ideig nem jött létre. — A Szakszervezeti Világ- szövetség álláspontja világos, folytatni kell a nemzetközi szakszervezeti mozgalom erői­nek egyesítését a gazdaságok militarizálásának, a transz­nacionális vállalatok ellen­őrizhetetlen és káros tevé­kenységének megakadályo­zására, a jelenlegi igazságta­lan gazdasági világrend megváltoztatására, a szak- szervezeti és demokratikus szabadságjogok elleni tárna-* dások visszaverésére. Zámbó Árpádné, a Peda­gógusszakszervezet Szolnok Megyei Bizottságának titkára felszólalásában kiemelte: a jövőben növelni kell a neve­lés, az oktatás, a szakképzés súlyát és eredményességét. Ezt követően a tanácsko­zás elnöke bejelentette, hogy számos üdvözlő távirat ér­kezett a kongresszushoz; dol­gozó kollektívák, munkások, intézményekben és hivata­lokban dolgozók, szakszer­vezeti tisztségviselők fejez­ték ki jókívánságaikat. Ugyancsak sok üzemből, vállalattól érkezett munka­verseny-felajánlás a kong­resszus tiszteletére — mon­dotta az elnök, majd köszö­netét fejezte ki a munká­sok, a szocialista brigádok erőfeszítéseiért. Végezetül jó munkát, sikereket kívánt nemes céljaik eléréséhez. A vitában ezután Somogyi Gyula, az Építők Szakszer­vezetének titkára a munka­verseny létjogosultságát megkérdőjelezőkkel szem­ben annak a véleményének adott hangot, hogy a dolgo­zók aktivitásának e sajátos formájára továbbra is szük­ség van. Beszédes tények — a kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny-ered- mények, az elmúlt év eleji kemény tél és az energia­gondok miatti kiesések pót­lására tett többletvállalások — bizonyítják ezt. Szólt ar­ról is, hogy a vállalásokban helyenként még mindig sok a formális vonás. Vass Tiborné, az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének titkára elmondot­ta, hogy a jelenlegi, feszült­ségekkel terhes nemzetközi viszonyok között a szak- szervezeti munkában is elő­térbe került a béke megőr­zésének, az emberi jogok közül a legalapvetőbbnek, az élethez való jognaka vé­delme. Senki sem maradhat a fegyverkezési verseny éle­ződésének passzív szemlélő­je, mindenkinek kezdemé- nyezően kell küzdenie a le­szerelésért, a nukleáris fe­nyegetés elhárításáért. E küzdelemre mozgósít az a békefelhívás, amelyet Vass Tiborné olvasott fel. Ebben a Magyar Szakszervezetek XXV. Kongresszusa felhívja a szervezett dolgozókat, hogy jobb, felelősségteljesebb munkával, tettekkel bizo­nyítsák békeakaratukat. A mai és a jövő nemzedé­kek, az egész emberiség sor­sáért felelősséget érző szej- vezett dolgozók támogatják az évezred végéig szók) nagyszabású szovjet leszere­lési programot. E program megvalósulása a feltétele annak, hogy az emberiség úgy léphessen a harmadik évezredbe: egyszer s min­denkorra leszámolt a nuk­leáris katasztrófa veszélyé­vel. Valljuk és hisszük, hogy az emberek az életre, és nem az értelmetlen pusztu­lásra születtek. Azért élnek, hogy dolgozzanak, alkossa­nak, tudásukkal, két kezük erejével építsék a jelent és a jövőt — mutat rá a fel­hívás, felszólítva a magyar dolgozókat, hogy működje­nek együtt a világ békesze­rető népeivel, bizonyítsák felelősségüket a szocializ­mus építéséért, a béke vé­delméért ; legyenek cselekvő részesei a nemzetközi béke­év hazai programja megva­lósításának. A küldöttek a felhívás szövegét egyhangúlag elfo­gadták. Pablo Checa, a Latin- Amerikai Dolgozók Állandó Egységkongresszusának kép­viselője arról szólt, hogy a kongresszus lehetővé teszi a vitát egy sor, az ország elő­rehaladását szolgáló fontos kérdésben. Ösztönzést, pél­dát ad a szabadságért, a de­mokráciáért, a haladásért vívott harchoz a világ más népeinek. Krieg Csa báné, a Bács- Kiskun Megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat szb- titkára rámutatott, hogy a szakszervezeteknek az eddi­ginél többet kellene tenniük a megváltozott munkaképes­ségű dolgozók foglalkozta­tásáért. Harangozó István, a Postá­sok Szakszervezete Debrece­ni Területi Bizottságának titkára a fiatalok, a. pálya­kezdők lakáshoz jutásának lehetőségeivel foglalkozott. Ganem Ganem, az. ■ Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének küldötte átad­ta a titkárság és az arab dol­gozó osztály üdvözletét. El-j mondta, hogy a mostani al-| kálóm jó lehetőséget teremt a Magyarországon elért eredmények és vívmányok megismerésére. A továbbiak­ban korunk jelentős problé­máiról szólt, kiemelve, hogy 'különösen a fejlődő országok küzdenek a gazdasági élet állandó nehézségeivel, a munkanélküliséggel. Ganem Ganem hangoztat­ta: a közel-keleti térségben a béke csak úgy valósulhat meg, ha a palesztin nép ön­rendelkezési jogot kap, s lét* rehozza önálló államát egyet­len jogos képviselője, a PFSZ vezetésével. Az Arab Szak- szervezetek Nemzetközi Szö­vetségének Titkársága sze­rint á világbéke ügye csak a nukleáris leszereléssel, a támaszpontok megszüntetésé­vel, a faji megkülönböztetés; felszámolásával győzedelmes-^ kedhet. Ezért is támogatják a Szovjetunió kezdeménye­zését, amely a fegyverkezési hajsza megállítására irányul. Ágoston József, a Szak- szervezetek Csongrád Megyei Tanácsa vezető titkára egye­bek mellett szólt munkaerő­gazdálkodásunk egyik új je­lenségéről, az ésszerűbb vál­lalati létszámgazdálkodás miatt feleslegessé váló ad­minisztratív munkaerő elhe­lyezkedési gondjairól is. Mint mondotta, meg kell szervezni átképzésüket, lehe­tőséget kell kapniuk új szakmák elsajátítására, hi­szen másutt, más munkakö­rökben égető szükség van szakavatott emberekre. Braxátor Margit, a Vörös Október Férfiruhagyár sza­básza elmondotta, a ruha­gyárakban szalagrendszerű munka folyik, szigorú a norma, amit nem mindenki; vállal. De nemcsak ez kész­teti állásváltoztatásra a fia­talokat. Jobban fizető mun­kahelyre van szükségük ah­hoz is, hogy lakásgondjai­kat megoldhassák. Kristóf Ferencné, a Rép- celaki Szénsavtermelő Vál­lalat csoportvezetője el­mondta, helyenként nem ösz­tönzik eléggé a nőket a ta­nulásra, a szakma megszer­zésére. Ezzel a tanácskozás első napja véget ért. A kongresszus folytatja munkáját. Mit mondana, ha szót kapna? Csáki Katalin, a Békéscsa­bai Egyesített Egészségügyi Intézmények szb-titkára: — Vass Tiborné hozzászólását várjuk, aki az ágazat lénye­ges gondjairól bizonyosan beszél majd, és ismerteti az orvosok békefelhívását is. Én, Békés megye egészség- ügyi helyzetét ecsetelném, hangsúlyozva, a fekvőbeteg­intézmények rekonstrukció­jának sürgősségét. Létkérdés a kórházaink felújítása, bő­vítése, a békéscsabai kórház második ütemének kezdete. Ez — a gyógyítás feltételei­nek javítása mellett — a jobb munkafeltételek révén segítene a létszámgondjain­kon is. Hankó György, a KPVDSZ küldötte: — Szólnék saját szakmánk, a kereskedelem nehézségeiről. Elmondanám, hogy sok esetben csak a meglévő eszközök pótlására van csupán módunk, de új beruházásra nincs. Ez pedig hosszú távon rossz irányba befolyásolja a kereskedelem fejlődését. A kedyezőtlen munka- és jövedelemfeltéte­lek miatt legjobb szakembe­reink hagynak itt bennünket. Sütőné Murvai Mária, az orosházi áfész, Fórján Zol­tán az Orosházi Üveggyár küldötte és Nagy Gy. József- né a mezőkovácsházi áfész képviselője így összegezte véleményét: — Sok minden­ről hallottunk, de konkré­tabb megfogalmazásokat vá­runk a nők, a fiatalok életé­nek nehézségeivel es főképp megoldásával kapcsolatosan. A kereskedelem, elsősorban a tanyasi boltok gyenge el­látásán, rossz munkakörül­ményein kellene feltétlenül változtatni. 9. Zs. Németh Károly tartja meg felszólalását (Telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom