Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
NÉPÚJSÁG 1986. január 14., kedd Felhívás a megyei szintű fiatal agrárszakemberek szakmai vetélkedőjén való részvételre A Magyar Agrártudományi Egyesület Békés Megyei Szervezetének Ifjúsági Bizottsága, a KISZ Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége a fiatal agrárértelmiség számára szakmai versenyt hirdet. A verseny lehetőséget kíván biztosítani a fiatal agrár- szakemberek szakmai versengéséhez, tehetségük kibontakoztatásához, és fejlesztéséhez. I. A vetélkedő célja: — az üzemek termelési tervfeladatai megvalósításának elősegítése, a minőségi munka fokozása; — a korszerű technikai, technológiai módszerek elsajátítása; — a szakmai tapasztalatcsere lehetőségének biztosítása. II. Részvételi feltételek: A vetélkedőn indulásira jogosult minden olyan fiatal, aki 1986. december 31-ig nem tölti be 35. életévét. A versenyre a területekről 3 fős csapatok jelentkezhetnek. A vetélkedő nevezési díja: 500 Ft/csapat, amit 1986. február 10-ig kell beküldeni a 260—90172—0678 KISZ MB PKK egyszámlaszámra. A jelentkezők részvételi szándékukat az alábbi címen jelezzék a fent megjelölt határidőig: Béres Julianna, Békéscsaba, Szabadság tér 11—17, 5600 (KISZ Békés Megyei Bizottsága.) A verseny folyamatosan, több fordulóban kerül megrendezésre. A megyei döntőre 1986. május 9-én kerül sor. III. DUAZÄS: I. helyezett csapat: 1 hetes NDK tanulmányút. II. helyezett csapat: belföldi nyaralás. III. helyezett csapat: 1500 Ft/fő. Tájékoztatásul közöljük, hogy a vetélkedővel kapcsolatban felmerülő problémák megbeszélésére készséggel állunk rendelkezésre. A MEGHIRDETŐ SZERVEK Földmozgás Békésen (Folytatás az 1. oldalról) sem zavarták fel. Mindany- nyian úgy érezték, hogy ebből nem lehet komoly baj. S ők tudják, hiszen a ’78-as földrengés kiképezte őket félelemből. Az áruházban a pénztárosok hallották ugyan, hogy többen is beszéltek a sorban a hajnali esetről, de csak egyikük, Domokos Lászlóné észlelte személyesen a földmozgást : — Előtte pár perccel ébredtem. Az ajtók megzörren- tek. Azt hittem rosszul tettük be őket. Megnéztem, rendben voltak, Akkor már sejtettem, hogy miről van szó. Az egyik áruházi eladó, Ridély Zoltán átaludta a dolgot, de édesanyja reggel megemlítette, hogy éjszaka mintha meglökte volna valá- kj az ágyát. Futaki Sándor fűtő a vekker csörgése után még forgolódott kicsit az ágyon, amikor szokatlan zajt hallott: — A vitrinben összecsör- rentek a poharak. Ránéztem az órámra, 4 óra 43 volt. Mindjárt tudtam, hogy ez egy apró földmozgás volt. Az áruházban vásárló. Be- reczki Imréné viszont teljesen éberen élte át az ijedelmet: — Ültem az asztalnál. A fiamnak írtam levelet. Ö Szegeden tanul. Egyszer csak megmozdult a szék. Megijedtem, de annyira azért nem, hogy kiszaladjak a házból. Szabó Gáborné takarítónő szendergését zavarta meg a földmozgás. — Ügy éreztem, mintha valami kicsi állat nekiszaladt volna az ágynak. Gondoltam, hogy földrengés lehet, de látja, azóta se jutott eszembe. Ugyan nem sok emberrel találkoztam, de eddig még senkinek se mondtam. A művelődési központ melletti presszóban a pincér először tőlem hallott a föld- mpzgásról. Az egyik asztalnál ülő öttagú tinitársaság meglepődik érdeklődésemen. — Volt földmozgás? — kérdeznek vissza. — Aludtam, mint a bunda — mondja egyikük. A többiek nevetgélve erősítik. hogy ők is. — Mégis, mit kellett volna ereznünk — faggatnak. — Volt ahol összecsörögtek a poharak a vitrinben. — Látjátok, mindig mondtam, hogy ez a hiba. — Mi? — kérdik társai. — Hát, hogy nincs a ko- leszban vitrin. Óriásit kacagnak. Mindig így maradjon! (Ungar) Megjeleni a Pártélet januári száma A folyóirat közzéteszi Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének vitaindító előadását, amely az 1985. november 21—22-én „A pártdemokrácia helyzete és fejlesztésének feladatai” címmel tartott országos elméleti tanácskozáson hangzott el. Németh Károly a többi között hangsúlyozta: a döntések előkészítésének nyilvánossága, a dolgozók politikai felkészítése a végrehajtásra még gyakran elmarad a kívánatostól. Helyenként a befeléfordulás, a pártélet misztifikálása érzékelhető, ami szemben áll a tömegkapcsolatok szélesítésére irányuló törekvésekkel. Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy az őszinteség, a nyílt viszony er°s összekötő kapocs a párt és a dolgozók között; biztosítja, hogy a politikai tevékenység ne szakadjon el a realitásoktól, tartós maradjon a nép bi— aki havi 140 leva bért káp —, természetesen a lakáskérdés érdekelte. Ügy érezte, a 15 ezer levás — ötven négyzetméter körüli, házgyári lakás megvétele álom számára. Annál is inkább, mert Bulgáriában még nem annyira természetes a borravaló. Így hát egyelőre szói'akozik, éli világát, míg a szüleinél lakik. Pedig az is tény, hogy Bulgáriában 1984- ben 68 ezer állami, szövetkezeti és magánerős lakás épült. S hogy valamivel könnyebb állami lakáshoz jutni, mint nálunk, annak oka. hogy az épülő lakások majdnem fele állami beruházásban épült és épül. Az új otthonok 80 százalékát a fiatalok, a sokgyermekesek és a rossz anyagi körülmények között élő családok kapják. 1981-ben külön alapot létesítettek a fiatal házasoknak, ezzel is gyorsítva lakáshoz jutásukat. S még egy adat: egy bolgár lakosra 16 négyzetméter hasznos lakótér jut. (S azt is meg kellett állapítanom, hogy a lakáskérdést bonyolító válásokban messze elmaradnak világ- színvonalunktól.) Bz új évre készülve Egy háziasszony, járjon bárhol külföldön, először a piacot, az élelmiszerüzleteket látogatja meg. A szófiai piacon a termelők káposztával, zöldségfélékkel, krumpzalma pártunk politikai céljai, gyakorlata iránt. Kongresszusra készül a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára áttekinti az előkészítő munka tapasztalatait és megállapítja: változás, megújulás előtt áll az ifjúsági mozgalom. Január 1-ével hozzáfogtunk a népgazdaság hetedik ötéves fejlesztési tervének megvalósításához. Az idei év legfőbb gazdaságpolitikai feladata az új ötéves terv sikeres indítása, fő gazdaságpolitikai céljaink megalapozása. Németh Miklós megvilágítja az 1986. évi népgazdasági tervet. Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára a szakszervezetek és az ifjúság kapcsolataival foglalkozik. lival várták a vásárlókat, no és rengeteg gyönyörű virággal. A piac alig valamivel drágább, mint a bolti ár. A választék igen csekély, s talán ez volt az oka, hogy a vásárlók nem tolongtak. Az újévi ünnepre készülődve bazárok egész sora kínálta portékáit, no meglehetősen „ünnepi” áron. Az élelmiszerboltokban érdekes formájú és ízű kenyerek széles választékából vásárolhatnak mindennap, viszont a hústermékekből sovány kínálat mutatkozott. Láttam élő és füstölt halat árusító húsboltot, a zöldségeseknél mindenütt ott virított a hálókba csomagolt narancs és a savanyúságok, befőttek egész arzenálja. A sörözőkbe, kocsmákba kívülről bekukkantva egyetlen nőt sem lehetett látni. Bulgáriában még erősen élnek a régi családi hagyományok. Gyakran láttam az üzletek előtt sort, de igen meglepett, mikor Szófiában egy könyvesbolt előtt pillantottam meg. Az okra akkor jöttem rá, mikor betekintettem a kirakatüvegek mögé: egy nagy kosárból fürge kezek kapkodták ki a Drakuláról szóló könyveket. S ha már a kultúránál tartunk. Ma is fájó szívvel gondolok rá, hogy a néhány éve felépült csodapalotába, az NDK-ba nem tudtam bejutni, mert nem volt erre jogosító fényképes belépőm. A modern épületkolosszus — a Ljudmila Bereczky Gyula a megyei tömegkommunikáció struktúrájában végbement változásokról, fejlődésről ír. Rámutat: a megyei lapok példányszáma az 1970-es évek elejétől 1984-ig évi átlagban mintegy 40—45 ezerre] emelkedett, vagyis példányszámuk másfél évtized alatt csaknem megduplázódott, és 756 ezerről 1 millió 378 ezerre nőtt. A pártdemokráciával foglalkozó elméleti tanácskozás három szekcióban zajlott le. A folyóirat az elhangzás sorrendjében közli a szekcióvezetőknek: Lakos Sándornak, Huszár Istvánnak és Petrovszki Istvánnak a plenáris ülésen elhangzott beszámolóját. A Pártélet 8—9. és 11. száma cikket közölt az építési árak alakulását befolyásoló tényezőkről. Zsivkova Nemzeti Kultúrpalota — valóságos labirintus. Az egyik bejáraton ugyan bejutottam, de onnan csak az épület töredékét térképezhettem fel. Luxus színvonalú ifjúsági klub, szakköri szobák, virágüzlet: ennyi, amit láthattam. , Szófiában épül a metró. A városközpont fel van túrva, de nem egészen ez az oka annak, hogy taxin utazva is állandó rettegésben éltem. A gyalogosok a tilos jelzést figyelembe sem veszik, az autósok ritkán használják sávváltoztatáskor az indexet. A villamosok is okoztak olykor forgalmi dugót, s az eredmény elképesztő volt. Ennek ellenére — mert mindenki óvatos, nem bízik a másikban — viszonylag ritkább a komoly baleset. Villamoson utazva ismerkedtem meg egy idős férfival, aki részt vett Magyar- ország felszabadításában. Beszélgetés közben büszkén megemlítette, hogy náluk is új szelek fújdogálnak, erősödött a kritikai hangnem a pártsajtóban is a vezetési stílusról, a munkamorálról, s a jövedelemszerzés helyenként tapasztalható visszásságairól. No és mindenütt, szinte mindennap hallani az új gazdasági mechanizmus eredményeiről és gondjairól, a megújítás formáiról. B. Sajti Emese Következik: 2. Űj utak keresése a ^gazdasági életben. Modena ’86 A Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-alföldi Bizottsága levelet írt a három megye — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád — csaknem valamennyi iparvállalatának, ipari szövetkezetének. Ebben arról tájékoztatta a vezetőket, hogy megbízást kapott a magyar kiállítók szervezésére a modenai vásáron való részvételre, 1986. április 21. és május 1. között. Kéri a cégeket, fontolják meg azt az ajánlatot, amely bemutatkozási, üzletkötési lehetőséget kínál a magyar vállalatok részére. Háttérinformációként még csak annyit: a Magyar Kereskedelmi Kamara Délalföldi Bizottsága és a Modenai Kereskedelmi, Mező- gazdasági és Kézműipari Kamata között együttműködési megállapodási jött létre. Mindkét kamara támogatja tagvállalatai részvételét vásári rendezvényeken, a rendszeres kapcsolattartást, valamint a megjelenést harmadik piacon is. Az aláírt szerződési azért örvendetes és üdvözlendő e hasábokon is, mert a Dél-Alföld vállalatai kiléphetnek egy bűvös körből, amely — anyagi lehetőségek miatt is — a szegedi ipari, a szabadkai Pannónia és a Budapesti Nemzetközi Vásárra terjedt ki. Az MKK területi bizottsága azért kereste az olaszországi kapcsolatot, mivel a rendelkezésre álló információk szerint a modenai vásár profilját tekintve hasonló a Szegedi Ipari Vásárhoz, a kiállítás területe azonban nagyobb. A sízemélyes meghívás során egyébként mind a modenai kamara képviselője, mind a vásár igazgatója tájékoztatást adott arról, hogy vásáruk fontos nemzetközi találkozóhely, és alkalmas a termelők, az üzletemberek tapasztalatcseréjére, egymás célkitűzéseinek, törekvéseinek megismerésére, kooperációs kapcsolatok létrehozására. A Magyar Kereskedelmi Kamara területi bizottsága a következő ágazatok képviselőinek javasolja a részvételt: fafeldolgozó, textil- és textil- ruházati ipar, szövött vagy kötött technológiával, olasz modellek szerint konfekcionálva. Továbbá mezőgépipar, mérlegtechnika, mező- gazdaság és élelmiszeripar, bőr-, bőrdíszmű- és szőrmeipar, kézmű- és háziipar, stzolgál tatás. G. I. Árrendezés — változásokkal Janu-ár — tréfálkozott az egyik humoristánk, arra célozva, hogy nálunk az év kezdetére szokták időzíteni a központi ár- intézkedéseket, amelyek persze legnagyobbrészt áremelkedéseket jelentettek. Ezért több-kevesebb szorongással szoktuk várni a janu-árokat és febru-árokat, tüzetesen tanulmányozni az árhivatal közleményeit, azt számolgatva, latolgatva: hogyan hatnak ki ezek a családi költségvetésünkre, egyéni terveinkre. Az Országos Anyag- és Árhivatal ezúttal is januárban jelentette be, mire számíthatunk. A szokás szerint megint gondterhelten olvastuk a közlemény sorait, de — jó néhány év után először — egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében tettük magunk elé az újságot. Az ok: más ez a híradás, mint amik az elmúlt években ilyen idő tájt megjelentek. Több észrevehető, sőt, szembetűnő változást tükröz a korábbi időszak árintézkedéseihez képest. Az első igencsak eltérő vonás: az idei központi árintézkedések mindössze 0,4 százalékkal növelik a fogyasztói árszínvonalat. Ez igencsak örvendetes fejlemény az elmúlt évekhez viszonyítva. Nem kevesebbet jelent, mint hogy még az idei évre áthúzódó, központilag elhatározott árszínvonal-növekedést is beszámítva csaknem egészen egy százalékkal nőnek az árak. A hátralevő 4 százalék — ami persze, nem elhanyagolható — már a szabadáras kategóriába tartozik. A másik szembeötlő változás: a legtöbb ármozgás nem é. intette az alapvető fogyasztási cikkeket, vagyis a kenyér, a hús, a tej stb. ára nem változott. Kétségtelen persze, hogy az áztató-, mosó- és mosogatószerek növekvő árai is érzékenyen érintenek bennünket, de még mindig kevésbé viselik meg a pénztárcánkat, mintha a mindennapi élelmiszerek ára növekedett volna. A harmadik nagy változásról még a párt Központi Bizottsága decemberi ülését követő írásos közleményből, majd pedig az azután megjelent kormányzati dokumentumokból értesültünk: az idén a tervek szerint 5 százalékkal nő a fogyasztói árszínvonal... Az 5 százalék persze, nem kevés, több, magasabb, mint jó néhány tőlünk fejlettebb, gazdagabb ország elmúlt évi tényszáma volt, viszont észrevehetően kevesebb annál, mint amiket az elmúlt esztendőkben átéltünk. Csak emlékeztetőül: volt olyan év is, amikor — az árhivatal számításai szerint — 8,3 százalékkal emelkedtek az árak. Ez az átlag igen nagy „szórást” takart, sí esetenként úgy éreztük, mintha megbokrosodtak volna az árak. Ehhez képest haladás, méghozzá nem csekély haladás, hogy 1986- ban — a kormány elhatározott szándékához, a mind erőteljesebben kibontakozó antiinflációs politikához híven — nem akarjuk meghaladni azt a bizonyosi 5 százalékot. Azok az — ismételten aláhúzzuk: nálunk gazdagabb, fejlettebb — országok, amelyekben az áremelkedés évi mértéke nem több néhány százaléknál, hasonlóképp kezdték, mint mi, most. Ismeretes egyébként, hogy az 5 százalék sem testesíti meg az ideális elképzeléseinket, hiszen Havasi Ferenc, a párt Központi Bizottságának titkára egy helyen arról írt, hogy a hetedik ötéves tervidőszak második felében 4 százalékra akarjuk leszorítani az áremelkedés évi mértékét. Ez nem kevés, ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy a párt és a kormány szilárd és következetes antiinflációs politikája sikeres, s a kényszerű évi áremelkedések mértékében megközelítettük, elértük a világszínvonalat. Az évi 4 százalék ugyanis már egészen jól elviselhető, hiszen — ahogy Szikszay Béla, az árhivatal elnöke egy alkalommal fogalmazott — ehhez már jól hozzá lehetne kötni a nyugdíjak reálértékének megőrzését, az életszínvonal érzékelhető emelkedését. A párt és a kormány egész gazdaságpolitikájának az az egyik legfőbb célja, hogy mindezt elérjük. Ebben nem is az ismétlődő, és mind szigorúbb áréi lenőrzések játsszák a főszerepet, meg az például, hogy a szabad árak sem egésizen szabadok, hiszen ha egy vállalatnak áremelési szándéka van, először az árhivatalhoz kell fordulnia jóváhagyás végett ... Ezek valóban mind nagyon fontos mozzanatok. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy eredményesebben, jobban dolgozzunk, mint idáig tettük, mert a már többször említett nálunk gazdagabb és fejlettebb országok is „csak” azért tudtak nagyobb eredményt elérni az árügyekben, mert több versenyképes, olcsóbb és jobb minőségű árukkal tudnak megjelenni a világpiacon, mint amire mi mosit képesek vagyunk. Ezért, ha ezekben az országokban a gazdasági növekedés évi üteme meghaladja a miénket, akkor az megalapozott, reális növekmény, valóságos aranyfedezetet teremtve arra, hogy kordában tartsák az árakat is. Tudjuk, hogy ezzel nem mondunk újat, de nem lehet elég nyomatékosan aláhúzni ezt a nagy igazságot. S hogy menynyire valós helyzetet tükröznek e mondatok, bizonyítékként hadd utaljunk az Ipari Szemle folyóriat legújabb számának egyik tanulmányára, amely „A fogyasztási cikkek minősége” címmel jelent meg. Ebben nem kevesebbet tárnak fel, meggyőző adatok, tények sokaságával a szerzők, mint azt, hogy a mi ipari vállalataink — tisztelet a kivételnek — jobb minőségűnek tartják a gyártmányaikat, mint ahogy azokat a valóságban megítélik. Jó meg kiváló áruk sokaságáról beszélnék ott, ahol a világpiac csak közepes meg gyenge mércével minősít. Ismeretes, hogy a minőség a versenyképesség egyik legfontosabb kritériuma, s szoros összefüggésben van az exportkilátásokkal, az pedig a gazdasági növekedés ütemével, általában a gazdaság helyzetével. Van tehát min töprengenünk az árügyek kapcsán — s még több a tennivalónk. Magyar László II fenékpusztai kiskastély Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az idegenforgalom és a műemlékvédelem fejlesztésében érintett országos és helyi szervezetek közös pályázatot hirdettek a Keszthely melletti fenékpusztai műemlék kiskastély és a hozzá tartozó majorépületek idegenforgalmi hasznosítására, rendezésére és fejlesztésére. A pályázat célja, hogy a Festetics-hitbizomány hajdani híres ménesének fenékpusztai műemlék majorságában a Balaton-parti üdülés és lovassport rangos központját hozzák létre. Az előzetes elképzelések szerint ménest kap a majorság, mintegy száz lovat tenyésztésre ésex- portsportló-nevelésre. Ezenkívül további ötven lovat tartanak majd az üdülővendégek szórakoztatásának céljára, lovaglásra és kikocsi- zásra. Javaslatokat kérnek a kiskastély berendezésére, olyan fogadó kialakítására, amelyben majd családos elhelyezésre alkalmas lakrészeket lehet bérelni.
