Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-09 / 7. szám
NÉPÚJSÁG 1986. január 9., csütörtök KGST-tervegyezteto Hanoiban Vihar a smai lovoldozo halála után Szovjetunió Kongresszusi szellem Szerdán a vietnami fővárosban megkezdte munkáját a KGST Tervegyeztető Bizottságának 37. ülése. A tanácskozáson részt vevő magyar delegációt Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Országos Tervhivatal elnöke vezeti. Az ülésen a KGST-tagállamokat a központi tervező szervek elnökei képviselik, kivéve a román küldöttséget, amelynek élén elnökhelyettes áll. Megfigyelőként részt vesz a tanácskozáson Laosz tervhivatali elnöke és Jugoszlávia hanoi nagykövete. Az ülés megnyitóján Pham Van Dong, a vietnami miŰjabb gazdasági szankciókat rendelt el Líbia ellen Ronald Reagan amerikai elnök. Reagan kedd este — közép-európai idő szerint szerdán kora hajnalban — megtartott, és az amerikai televíziós hálózatok által közvetített sajtókonferenciáján azzal vádolta meg Moa- mer el-Kadhafi líbiai vezetőt, hogy szerepe volt a múlt év december 27-én a római és a bécsi repülőtéren elkövetett, és 19 halálos áldozatot követelő merényletekben. Kijelentette, „Líbia azzal, hogy anyagi támogatást nyújtott az olyan terrorista csoportoknak, amelyek amerikai állampolgárokat támadtak meg, fegyveres agressziót követett el az Egyesült Államok ellen, ugyanúgy, mintha saját fegyveres erőit használta volna fel erre”. Az elnök által elrendelt gazdasági intézkedések, amelyeket közvetlenül sajtó- konferenciája előtt írt alá hivatalosan is, rendkívüli felhatalmazásra hivatkozva ,a következőek: — Az amerikai vállalatoknak tilos bármiféle kereskedelmet folytatni Líbiával, tilos amerikai áruk eladása és líbiai áruk vásárlása ; Kereskedelmi ellentétek és gazdasági együttműködés, pénzpolitikai kooperáció és katonai kérdések, vámügyek és aktuális nemzetközi problémák egyaránt szerepelnek Abe Sintaro japán külügyminiszter ma kezdődő háromnapos hivatalos amerikai tárgyalásainak napirendjén. A tokiói diplomácia vezetőjének washingtoni megbeszéléseit most talán a megszokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri. A japán— amerikai viszonyban az elmúlt időben jó néhány figyelemre méltó fejlemény következett be, olyan események, amelyek a tőkés világ két legerősebb gazdaságát messzemenően érintik. Az elmúlt hónapokban például minden eddiginél magasabbra kúszott az egyre nyomasztóbbá vá|ó amerikai kereskedelmi deficit, mind élesebben vetődött fel a törvényhozásban is valamilyen behozatali korlátozás szükségessége. A Reagan- adminisztráció egyelőre elzárkózott az ilyen protekcionista jellegű lépésektől, azt azonban nyomatékosan Tokió tudomására hozta, hogy az évről évre halmozódó passzívum sokáig nem fokozható már. Egyes, közösen elhatározott valutapiaci beavatkozásokkal (vagyis a jen értékének növelésével) már részben e hiány csökkentésén munkálkodnak. A tárgyalásokon valószínűleg kiemelt helyet kapnak a nemzetközi biztonság, az nisztertanács elnöke, köszöntve a résztvevőket, megállapította: az ülés bizonyosan kiemelkedő fontosságú, hiszen a szocialista nemzet- gazdaságok hosszú távú együttműködésének ad keretet. A KGST-n belül Vietnamnak, Kubának és Mongóliának nyújtott sokoldalú támogatás nem csupán az érintett országok mihamaráb- bi felzárkózását szolgálja, hanem fontos tapasztalatot ad a harmadik világ államainak a követni kívánt fejlődési út kiválasztásához, előmozdítva egyben az új, igazságos gazdasági világrend kialakítását. — tilos az amerikai repülőgépek leszállása és a hajók kikötése Líbiában, hasonlóképpen tilos líbiai repülőgépek és hajók fogadása az Egyesült Államokban; — tilos hitelek és kölcsönök folyósítása Líbiának; — amerikai vállalatok számára tilos gazdasági tevékenységet folytatni Líbiában; — az amerikai állampolgároknak felelősségrevonás és büntetés terhe alatt el kell hagyniuk Líbiát. Akik a tilalmat megszegik, büntető eljárás alá kerülnek. Reagan azt mondotta, hogy az Egyesült Államoknak „megcáfolhatatlan” bizonyítékai vannak Líbia közvetlen részvételére a terrorista akciókban, arra, hogy az ország területén „terrorista-kiképző központok” vannak, de az ezzel kapcsolatban feltett kérdésekre nem volt hajlandó választ adni, arra hivatkozva, hogy ez biztonsági érdekeket sértene. Ugyancsak kitért az elnök az egyenes válasz elől. amikor arról faggatták, sor kerülhet-e Líbia elleni üa- tonai akciókra a jövőben. A Líbia ellen korábban kilátásba helyezett „megtorlás” elmaradását azzal indokolta, hogy az országban még jelentős számú amerikai van. erőegyensúly problémái, s ezzel kapcsolatban az amerikai „űrvédelmi” elképzelések is. Japán egyelőre nem állt ki olyan egyértelműen az SDI-tervek mellett, mint Nagy-Britatnnia, de — az NSZK-hoz hasonlóan — a „technológiai kutatás” területén kétségtelenül hajlandóságot mutat. Kérdés, menynyire árnyalja majd ezt a magatartást a szovjet—japán kapcsolatok javításának újabban ismét többször hangoztatott szándéka, Sevard- nadze külügyminiszter jövő hétre jelzett tokiói útja. Nem választható el mindettől a japán—amerikai katonai együttműködés ügye sem. Alig pár hete, hogy első ízben adtak át korszerű japán haditechnológiai berendezéseket az Egyesült Államoknak — amit elvileg törvény tiltana a szigetországban. Szintén hagyományosan érzékeny téma a nukleáris fegyverrel felszerelt amerikai hadihajók látogatása: legutóbb néhány napja tiltakozott Kanagava tartomány kormányzója egy robotrepülőgépekkel ellátott tengeralattjáró kikötése miatt. A két ország viszonyát alapvetően persze nem . a súrlódások határozzák meg, ám az is igaz — a felsorolás csupán utalásként szolgált —, hogy kapcsolatukban a véleménykülönbségeket, az esetenkénti ellentéteket sem lehet szem elől téveszteni. Szegő Gábor A tagállamok képviselői nevében Nyikolaj Talizin, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke mondott köszönetét Vietnamnak a találkozó megszervezéséért. Már maga az a tény, hogy — ezúttal először — Vietnamban kerülhetett sor ilyen magas szintű KGST- tanácskozásra, a VSZK fejlődését, haladását mutatja, mondotta, hangsúlyozva a szocialista államok sokoldalú együttműködésének jelentőségét. A KGST tervegyeztető bizottsága ma folytatja ülését. Reagan sajtókonferenciáján rendkívüli hevességgel és megvető módon beszélt Kadhafi líbiai vezetőről, akit egyebek között „barbárnak és zavarodottnak” nevezett. Azzal vádolta, hogy „menedéket és támogatást ad a gyilkos terroristáknak”. Bár a sajtókonferencia jelentős részében a Líbia elleni akciókról volt szó, az újságírók néhány más kérdést is feltettek. Egy kérdésre válaszolva Reagan elnök közölte: az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egyelőre nincs megállapodás egy újabb csúcstalálkozó időpontjáról. Mint mondotta, változatlanul június végét tartaná kedvező időpontnak, de tudomása van arról, hogy szovjet‘részről szeptemberi időpontot javasoltak. A szerda reggeli The New York Times szerint Reagan azért áll el a katonai akció terveitől, mert azok túlságosan is magas kockázatot jelentettek volna. A kormányzat a lap szerint elsősorban a Líbiában élő mintegy 1500 amerikai állampolgár miatt aggódott, de azt is kénytelen volt számításba venni, hogy a közvetlen katonai akció várhatóan jelentős veszteséget hozott volna az amerikai légierőnek, és könnyen alakulhatott volna úgy, hogy az egyértelmű kudarcnak lett volna minősíthető. Emellett az amerikai felderítésnek nincsenek megbízható adatai az állítólag Líbiában működő „terrorista szervezetekről”. A szeszes italoktól, nyilvános mulatozásoktól hazájukban eltiltott szaúd-arábiaiak sóvárogva várják, hogy megnyissák azt a 23 kilométeres hidat, amely a több szigetből álló, kis Bahrein állam megközelítését gépkocsin alaposan megkönnyebbítené. Bahrein ugyanis az Araböbölben a kéjsóvárak Mekkája. Itt szabadon árusítanak szeszes italokat, a szállodákban vannak éjszakai bárok, revüműsorok. A híd megnyitását eredetileg a jövő hónapra tervezték, de az utolsó pillanatban elhalasztották az idei év végéig. A hivatalos magyarázat az volt, hogy még nincsenek kész a vámépületek és néhány bekötő út. A valóságos ok az, hogy a bahreini kormányzat éppen az építkezés befejezésekor döbbent rá igazán, mennyire kockázatos következményei lehetnek a ország gazdaságára ennek a „köldökzsinórnak”. Bahrein már régóta vegyes érzelmeket táplált a híd létrehozásának terve iránt, mert félelemmel töltötte el Szaúd-Arábia gazdasági és politikai felsőbbrendűsége. Az út megépítésének költségeit, legalább egymil- liárd dollárt is Szaúd-Arábia fizette. A kis ország nem nagyon mer bármiben is nemet mondani a dúsgazdag szomszédnak. Most Bahrein kis időt akar nyerni, mert biztosítani akarja, hogy az összeköttetés több hasznot hozzon, mint bajt. Mivel szinte nincs Tüntetések robbantak ki az után a bejelentés után, hogy börtöncellájában felakasztotta magát Szuliman Hater határrendőr őrmester. A Nílus-deltai Akjadban, az őrmester szülőfalujában, a tüntetők gumiabroncsokat égettek. Egyiptomi részről tagadják azokat a jelentéseket, hogy a tiltakozók középületeket támadtak meg. Tíz nappal Hater halálhíre előtt az őrmestert életfogytiglani kényszermunkára ítélte a haditörvényszék, mert október elején a Sínai- félszigeten megölt hét izraeli turistát. A védelem arra hivatkozott, hogy tettének elkövetésekor a rendőr ^ nem volt beszámítható állapotban. Ami azonban „beszámítható” volt: Izrael nem sokkal előbb lebombázta a PFSZ tuniszi szálláskörleteit. Ezért Egyiptomban parázs tüntetések robbantak ki. Hater ügyét az iszlám és a baloldali ellenzék felkarolta. Olyan nyilatkozatok és sajtójelentések kerültek nyilvánosságra, hogy Hater érzelmeit „meg kell érteni, s hogy tette valójában hazafias volt”. Az ellenzéki pártok a közeljövőben akarták felkeresni Hoszni Mubarak elnököt azzal a kéréssel, hogy engedje el vagy mérsékelje a rendőrre kiszabott büntetést. A börtönhalálról készített kórbonctani jelentés szerint azt fulladás idézte elő. A későbbi vizsgálatokra bízták annak megállapítását, hogy voltaképpen milyen körülmények között. Hater egy Kairó környéki börtön kórházi osztályán halt meg, ahol állítólag bil- harziás megbetegedéssel kezelték. A keddi bejelentés előtt senki sem szólt arról, hogy ilyen baja lenne. Vasárnap meglátogatták hozzátartozói és egy lapszerkesztő. Most mind azt mondják, hogy Hater nem foglalkozott öngyilkossági gondolatokkal. A rokonok nem hisznek az öngyilkosságban. Azt állítják: tizenegy emberre bízták a foglyot, s lehetetlen, hogy ennyi börtönőr ne tudta volna megakadályozni tettét, ha mégis erről lett volna szó. olajjövedelme, a kis ország a térség „szórakoztató” központjává akarja tenni magát. 180 millió dollárért most építenek egy „arab Disney- landet”, hatalmas szórakoztató parkot a turisták oda- csábítására. Félő azonban, hogy Szaúd-Arábia arra fogja kényszeríteni Bahreint, hogy tiltsa be a szeszes italokat és az éjszakai lokálokat. Márpedig ez esetben Bahrein éppen olyan unalmas lenne, mint Szaúd-Arábia. S ha a hídon jönnének is Bahreinba nagy számban arab turisták, de nyilván nem éppen a legvastagabb pénztárcájúak: ők bizonyára továbbra is Kairóba és Nyu- gat-Európába mennek majd számlálatlanul szórni a pénzüket. A fő aggodalom azonban gazdasági jellegű. A bahreini kereskedők ugyan örülnek a turisták áradatának, de okkal aggódnak amiatt, hogy velük együtt jönnek a nagy szaúdi cégek, s olcsóbb áraikkal kiszorítják a bahreini piacról a hazai kereskedőket. A szaúd cégek ugyanis állami támogatást élveznek, nagy mennyiségben importálnak árúkat, és így alacsonyabb áron tudják kínálni azokat. A vásárlók jól fognak járni, de a helyi üzletembereknek kevesebb haszonnal kell majd beérniük. Márpedig a bahreini kormányzatnak, mint annyi más országban, elsősorban az üzleti körök érdekeit kell szem előtt, tartania. Nincs már sok idő hátra az SZKP XXVII. kongresz- szusáig. Élénk mozgás, felfrissült szellem, messzeható változások jellemzik a szovjet közéletet, s a nyílt, érdekes, kritikus és önkritikus vitákban országszerte érződik a kongresszusi szellem. A szovjet kommunisták a leghatározottabban síkra- szállnak az ország előtt álló feladatok halogatásának felszámolásáért, a Szovjetunió gazdasági, társadalmi fejlődésének meggyorsításáért. Az erről szóló új koncepciót az SZKP tavaly áprilisi plénumán munkálták ki. A plé- num határozatai alapján jött létre az a három dokumentum, amelyről a döntő szót a kongresszus fogja kimondani. Az új szerkesztésű pártprogramról, a módosított szervezeti szabályzatról, valamint a XII. ötéves tervről és a 2000-ig szóló gazdasági-társadalmi fejlesztés fő irányairól van szó. Ez a három okmány a legszorosabb kölcsönhatásban van egymással. A program kitűzi a távlati célt: a szocialista társadalom tökéletesítését azon az úton, amely a kommunizmus felé vezet. A gazdasági, társadalmi fejlesztés irányai ezt a programot lefordítják a konkrét tennivalók nyelvére: megszabják a számokat, a határidőket és a feladatok sorrendjét. A módosított szervezeti szabályzat pedig lehetővé teszi, hogy a szovjet kommunisták az SZKP megnövekedett vezető szerepével, és egyben nagyobb felelősséggel vegyenek részt a gigászi munkában. Mi kell ahhoz, hogy a Szovjetunióban felgyorsuljon a gazdasági, társadalmi fejlődés? Az országos vitában, a különböző pártfórumokon és értekezleteken a felszólalók mindenekelőtt azt szögezték le, mi az, ami nem kell, s azt hangsúlyozták, hogy a lényeg: meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek közepette valóban felgyorsulhat a fejlődés. Az ütemváltást elsősorban a gazdasági életben kell véghezvinni. Mihail Gorbacsov a szovjet parlamenti képviselők előtt mondott beszédében úgy fogalmazott, hogy e téren gyökeres fordulatra van szükség. Az SZKP főtitkára által említett gyökeres fordulatot maga a kitűzött, grandiózus cél követeli meg: az ezredfordulóig, vagyis másfél évtized alatt csaknem megkétszerezni a szovjet nemzeti jövedelmet, a munkatermelékenységet pedig 2,3—2,5-szö- rösére emelni. A cél elérése annál is bonyolultabb, mivel a rendelkezésre álló erőforrások nem bővülnek, hanem szűkülnek, azaz a gazdaság hatékonyságát kell növelni. Az SZKP tehát azt a feladatot tűzi az ország elé, hogy az eddigi extenzív fejlődésről az intenzív fejlesztésre álljon át. Arról van szó, hogy a szükséges eredményt nem a mind nagyobb számú anyagi eszköz latba vetésével, hanem a tudás mozgósításával érjék el. A tudást a legtágabb értelemben kell felfogni: a munkakultúra növelésétől a tudományosműszaki vívmányok mielőbbi meghonosításáig. Az egész folyamatban különösen nagy szerep hárul a tudományosműszaki haladásra. Ez a fogalom kettős tartalmú: egyrészt jelenti a meglevő technikák fejlődését, másrészt magában foglalja azt is, hogy a Szovjetunióban forradalmi módon rátérnek elvileg egészen új technológiai rendszerek, a legnagyobb hatékonysággal dolgozó berendezések legújabb nemzedékeinek alkalmazására. Nem titok, hogy mind ez ideig a műszaki haladás jórészt meglehetősen lassan ment végbe. A helyzetet jól érzékeltette Vitalij Vorotnyikov- nak, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, az Orosz- országi Föderáció miniszter- elnökének a tulai pártértekezleten elhangzott megállapítása: amíg egy műszaki ötlet a termelésben megvalósul, addig a Szovjetunióban 6-9 év telik el, de néha még több. Vorotnyikov kiemelte, hogy ezt az időtartamot két évre kell lecsökkenteni. A robotizálás és az automatizálás azonban nem öncél: szolgálja az életszínvonal emelését. A felszabaduló munkaerőt pedig más területeken helyezik el. Az új technika új, magasan képzett dolgozót követel meg. A Szovjetunióban teljesen világosan látják az emberi tényező szerepét, azt, hogy a legragyogóbb terv semmitmondó papírhalmaz, a legkorszerűbb gép használhatatlan ócskavas a tervet valóra váltó, a gépen dolgozni tudó ember nélkül. A szakmai képzettség hallatlanul fontos, ám nem minden. Mert nemcsak arról van szó, hogy valaki tudjon dolgozni, hanem arról is, hogy érdeke fűződjék a kiváló teljesítményhez. Ez viszont átvezet a vitáknak ahhoz a gondolatához, hogy a gazdasági mechanizmus miképpen ösztönzi a dolgozókat a jó munkára. Viktor Afanaszjev, a Pravda főszerkesztője rámutatott: sok szó esik a gazdasági mechanizmus szüntelen tökéletesítéséről, ám sez tökéletesnek nem nevezhető. Mindenesetre az erőfeszítések arra irányulnak, hogy a vállalat és személy szerint minden egyes dolgozó a saját zsebén mérhesse le, hogy érdemes új módon, hatékonyan gazdálkodnia. Ez feltételezi, hogy a központi tervezés tovább erősödik, miközben kibontakozik a vállalati önállóság és kezdeményezőkészség, ami viszont a korábbinál nagyobb felelősséget ró a vállalatvezetőkre. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a feladatok nagyságával összhangban kell kialakítani a káderpolitikát. Arról meggyőződni, hogy ez folyamatban van, elegendő elolvasni az újságot. Alig van nap, hogy valamilyen személyi változásról ne közölnének hírt, új miniszterek, új megyei és járási párttitkárok nevét látjuk a lapok hasábjain, a Politikai Bizottságba is egészen új nemzedék jutott be. A pártértekezletek azt mutatják, hogy a kommunisták éltek a lehetőséggel, és tömegével szabadultak meg a tehetetlen, a kiváró vezetőktől, olyanokat állítottak a helyükre, akiket elvszerűség, az új iránti fogékonyság, a felelősségvállalás jellemez. Mindez ugyancsak hozzájárul a jó politikai légkör kialakulásához. A kongresszus előtti vita még tart. Bizonyos tanulságok azonban már leszűrhe- tők. A közélet mozgásba len- dülése azt mutatja, hogy az SZKP felhívására a párttagok, az ország népe termékeny, elemző eszmecserével válaszol. Ennek során a megoldatlan kérdésekre összpontosul a figyelem, és nyíltan beszélnek fogyatékosságokról, hibákról, megértve, hogy a nyíltság, az egyenes beszéd pártkövetelmény: a hibák kijavításának módszere. A vita már eddig is azt tanúsítja, hogy a Szovjetunióban egyetértenek a fejlődés meggyorsításával. és tenni is készek érte. Hável József „Barbár, zavarodott terrorista” Reagan sajtóértekezlete Valuták és hadihajók Híd a „Kéj-folyó” fölött
