Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-30 / 25. szám
1986. január 30., csütörtök „Az avatás valóban megtörtént”... Iskolamúzeum, tájház: zárva Az iskolamuzeum .. . árván, a teli csendben Fotó: Gál Edit Történetünk 1981. október 7-én kezdődött. E napon rendezték meg a népi építészeti tanácskozást Békésen, s e rendezvény keretében nyitották meg az Iskolamesteri lakás címet viselő kiállítást, vagy ahogy a békésiek nevezik, az iskolamúzeumot. A múzeum azóta is — zárva van. Nem, kedves olvasó, nem sajtóhibáról van szó. mert bár előzetes bejelentés alapján látogatható a gyűjtemény, de tényleges nyitva tartása soha nem volt . . . „Pedig milyen terveink voltak!” Nemes Dénes, a békési Jantyik Mátyás Múzeum igazgatója némi keserűséggel beszéli el a történteket. — Az avatás valóban megtörtént, nagy volt az öröm. tele voltunk elképzelésekkel, már csak azért is fáj. hogy a sok szép terv megmarad „embrionális”' állapotban. Az iskolamesteri lakásban vagyunk, kezem már lilára fagyott a kemény hidegtől. Györgykovács Béla, az egykori tanító és felesége szigorú tekintettel néz le ránk a falról. Mintha neheztelnének, hogy az egykori javadalmi tanítói lakás most ilyen állapotban van. Mert a falon bizony ott kajánkodnak a repedések, a berendezést por lepi, itt-ott pókháló éktelenkedik. Pedig nem akármilyen gyűjtemény ez! Annak idején, mikor avatták. az országban ez volt az egyetlen . . . — Jöttek tanácsot kérni más megyékből is, aztán ott megnyitották, mi pedig még mindig így állunk — folytatja elbeszélését Nemes Dénes, miközben átkalauzol a kutatószobának megálmodott vendégszobába. — Az iskolák zsebbe nyúltak. Az edényektől az ágyneműkig mindent ők adtak. Aztán elkezdődött a két hátsó iskolaterem rendbe hozása. A munka jól haladt, a kiállítás anyaga már készen. dobozolva várta a premiert . . . S most pereg a fehérre meszelt vakolat, mert a csatornázásra már nem futotta, a víz az épület sár- ■ kára folyik. A gázt is csak az udvarig sikerült bevezetni, aztán . . . — 1983-tól kezdtük érezni. hogy nem akarnak a dolgok előremenni. Pedig milyen terveink voltak! Az udvar természetvédelmi mintákért lett volna, a csemetéket el is ültettük, de nincs, aki gondozza őket. A pincében élőállat-bemutató lett volna, s hátul rendeztük volna be a két iskolatermet.. . Az épület rendbe hozatala eddig csaknem másfél millió forintba került. A helyi tanács a műemlékvédelmi felügyelőség segítségével vásárolta meg, a múzeum adta a berendezést. A múzeumi szervezet még nem vette át, jelenleg tehát a városé. Ismét bezárjuk a kaput magunk után. Sétánkat a tájházban folytatjuk. A helyzet itt is kilátástalan. Az ajtó zárva, már a táblát is levette Nemes Dénes: — Ne szégyenkezzünk vele. olyan leromlott állapotban van az épület. Valóban lehangoló a látvány, az enyénzeté minden. A falak nedvesek, a gerendákon ijesztő repedések, a vakolat mállik. — A város rengeteget áldozott ezért az épületért is. Megvette, rendbe hozta, amikor kész volt, átadták a múzeumi szervezetnek. Igen ám. de a fenntartásra, s a működtetésre egy vasunk sem volt, holott, ha évente csak 50 ezrünk lett volna, nem járunk így. A tájházat a múlt év októberében be kellett zárni, pedig sokan látogatták, nagyszerű gyűjtemény volt. A tárgyaknak menedék, a kamra, az a legszárazabb, de az épületnek lesz-e menedéke a teljes pusztulástól? Indulunk vissza az irodába. A ház előtt ültetett sövény lassan megerősödik annyira, hogy védelmet nyújtson a felcsapódó sár ellen. De meddig áll még az épület? „...október 1-én megnyithatnánk...” A városi tanács elnökével sehogy nem sikerült találkoznom, így Varga Lászlót, a művelődési és sportosztály vezetőjét kérdezem az iskolamúzeum és a tájház további sorsáról. Egy 1985. május 14-i megbeszélésre emlékezik, melyen a Békés Megyei Tanács, a Békés Megyei Múzeumi Igazgatóság, s a városi tanács képviselői egyeztek meg többek között abban, hogy 1986-ra mindkét épületet megnyitják a nagy- közönség előtt. Ám ahogy beszélgetni kezdünk, egyre inkább úgy tűnik, a határidő túl korai, sőt... A jegyzőkönyv 4. pontjában ez áll: „A múzeum gondjainak megoldásához a város a VII. ötéves tervre anyagi segítséget tervez, amelynek ösz- szegét későbbi tárgyalásokon rögzíti”. — Mi nem zárkózunk el a segítség elől, az iskolamúzeum kiállítási anyagának elhelyezésére háromszázezer forintot terveztünk be. de egészséges együttműködést várunk a múzeumi szervezettől is. És sorolja, mi mindent vállaltak már. A tájházat a város vette, s adta át a múzeumi szervezetnek, az iskolamúzeum a városé... Az elmúlt évben a nevelési központ miatt pénzeket kellett átcsoportosítani, s van egyéb, más gondjuk is ... — Mindenesetre, ha ők is segítenek, október 1-én megnyithatnánk az iskolamúzeumot. A tájház? Azt tavasszal elkezdjünk aláfalazni, mert az alapoknál kell kezdenünk a felújítást. Embert adunk a munkához, s ha felújítottuk az épületet, még ez évben műhelyt adunk itt egy kosárfonónak, aki ennek fejében ellátná az épület karbantartási tennivalóit. A tanács — ez kétségtelen — eddig is jelentős összeget fordított a két gyűjteményre. Most a megyei múzeumi szervezettől várják a segítséget. de — mint láttuk — maguk sem zárkóznak el a további erőfeszítésektől . . És a múzeumi szervezet? Ha volt is némi remény bennem, hogy van megoldás, dr. Grin Igor, a Békés Megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese hamar letöri bizakodásomat. Beismeri, mint mecénások, nem vallottak szégyent a békésiek, hisz a tájházat is — annak idején — készen adták át. — A baj az, hogy a mi költségvetésünk nem tud megbirkózni ennek az épületnek a felújításával. Egymilliót nem tudunk előteremteni. Hadd ne soroljam, mennyi mindenre kellene még pénz az amúgy is szűkre szabott keretből . . . Hogy szükség van a két kiállítóhelyre, ez pillanatig nem kétséges előttük. — Az iskolamúzeum terveit is azért fogadtuk el annak idején — folytatja —, mert fontosnak tartottuk, a város is egyetértett, s jó ideig keményen támogatta az elképzeléseket. Azonban az épület befejezése, az évek során keletkezett állagromlás helyrehozása, a telek rendezése, s a működtetést biztosító garancia előtt mi nem vesszük át az iskolamúzeumot . . . * * * Ennyit tudtunk meg a mostoha sorsú békési tájházról és iskolamúzeumról. S még valamit: amikor körülnéztünk bennük, tisztán láttuk. a huszonnegyedik órában vagyunk. Ha most nem akad, vagy akadnak további mecénások, a keletkezett kár helyrehozhatatlan lesz. Az egymásra mutogatás itt már nem segít! Tenni kell valamit, mielőbb — aztán közös fenntartással üzemeltetni a két gyűjteményt —, mert az épület olyan, mint az óra: ha nem használják, tönkremegy. Mi mindenesetre bízunk a csodában. Nemrég Vésztőre figyeltek fel, s többen segítettek a vésztő-mágori ásatások folytatásában. Hátha most is akadnak olyanok, akik segítenek . . . Nagy Ágnes HANGSZÓRÓ Kedden délelőtt leültem a rádió mellé, hogy 9 óra 05 perctől vendége lehessek a Petőfi Rádió Napközben című műsorának. Őszintén be kell vallanom, fárasztó délelőtt volt, habár nem érdektelen. Az is igaz, ha nem „hivatalból" hallgatom, lehet, hogy már az első harmadában áttekerem a keresőgombot a Kossuth Rádióra, ahol 10 óra 05 perckor Történelmi kalandok címmel Gyárfás Endre hangjátékát ígérte a műsor. Dehát első a kötelesség! Meg aztán azt is gondolhattam, majd csak alakul valahogy ez a Napközben. Jönnek érdekes riportok, csevegések, hiszen (a részletes műsor fel is tünteti) van olyan benne, hogy Sportvilág, Láttuk, hallottuk és Világújság . . . Ezúttal azonban szinte az egész délelőtti három órát betöltötte a jövedelemadó rendeletről szóló, rádiós „vonalban vagyunk”, és a bennem egyre fokozódó érzés a harcról, mely két oldalú: a Hivatal (jogosan) minél több adót szeretne behajtani a köz javára, az adózók pedig (érthetően?!) minél kevesebb adót fizetni a köz javára. Furcsa ellentmondás, szent igaz, és ha hallgatták, tapasztalhatták, milyen sok oldala is van ennek az egésznek, és, hogy az élet miféle furcsa dolgokat produkál. Mikrofon előtt, aki aláírta Dr. Kupa Mihály a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője a műsorvezető, Stetka István és a közbekérdezésre felkért Bözsöny Ferenc mikrofonja előtt legelsőben elmondotta, hogy munkatársaival együtt volt szerencséje az általános jövedelemadóról szóló módosítást megalkotni, és aláírni, tehát a telefonon érdeklődő hallgatók (úgymond) első kézből kapják a válaszokat, magyarázatokat. Kilenc óra néhány perckor, amikor a Napközben teljes programját ismertette Stetka István, elképzelni sem mertem, hogy még déli 12 előtt is a megállás nélkül érkező kérdésekre kell válaszolniuk.-Nem mondhatnám, hogy dr. Kupa Mihály mindenben és minden áron védte volna „a mundér becsületét”, ő maga jelentette ki, hogy az adózási apparátus (főleg az alacsonyabb szinteken!) csak mintegy 60 százalékban felkészült-alkalmas a rendeletek végrehajtására . . . Tiszteletre méltó önbírálattal azt is vállalta, hogy a módosított jö- , vedelemadó-rendelet „nem áttekinthetetlen, de bonyolult", viszont (mentségként) hozzátette: „nem áttekint- 1 hetetlenebb és nem bonyolultabb mint bármely más ma- I gyár jogszabály”. Nem vagyok jogász, és mindig, mindenféle rendeletet az érthetőségig egyszerűsítve, úgynevezett „józan ésszel felfogható” változatra igyekszem fordítani, kikapcsolva a mondatokból a zavaró szakzsargont, egyebeket. Szóval úgy értélmezni az éppen adott jogszabályt, hogy az a kétszer kettő négy világosságával bírjon. Nos, ezt tették a hallgatók is. akik elárasztották a műsort kérdéseikkel, melyek legtöbbje félreérthetetlenül példázta, hogy adóügyekben is (dr. Kupa Istvánt idézem) állampolgárnak kell tekinteni az adózót, és nem (eleve) feltételezni róla a rossz szándékot. Itt, ezen a ponton nehezebb vizekre evezett a Napközben kedd délelőtt kérdezz-felelek játéka, a vendég azonban állta a sarat. Azt is elismerte, -hogy a Hivatal az adóbevallások mintegy 60 százalékát nem fogadja el, de azt is deklarálta, hogy sokan azt szeretnék, ha a szocialista társadalomban (melynek ők a „nemesei”) nem kellene adót fizetni . . . „Az adó nem büntetés (mondotta), hanem a társadalmi közterhekhez való hozzájárulás." Hogy mégis annyi a vita, a megnem értés? A kör itt (egyelőre) bezárul azzal, hogy „a rendelet nem áttekinthetetlen, de bonyolult”, és azzal, hogy valami olyasféle adómorált sem volna rossz kialakítani, amelyben az „arányos közteherviselés” természetes, elfogadott, állampolgári kötelesség. Csak az a baj, hogy a két fél még nem nagyon hisz egymásnak. Legalább is 60 százalékban — nem... Híradás a Szent iupátról Szolgált azért a Napközben egy-két másként izgalmas témával is. Szenti Tibor könyvéről, mely a hódmezővásárhelyi parasztélet egykori tükrét adja az olvasónak; magyar hegymászók kenyai bravúrjáról; és a világkörüli útra indult magyar vitorláshajó, a Szent Jupát útjáról Fokföld felé, a viharos tengeren. Ennyi volt, s ha el is nyomta kissé a változatosságot a sok adóügyi telefon, nem bántam meg, hogy a Napközben vendége voltam. Sass Ervin A győzelem stratégiája Lehet-e 40 évvel befejezése után még újat \ mondani a második világháborúról? Lehet és kell, mert azok, akiknek meghatározó élményük volt, szubjektumukon átszűrve sokféleképpen tudnak beszélni a történelem e véres szakaszáról írásban, képben, szóban, zenében — és filmben. És mert nemzedékek nőnek fel, amelynek tagjai már csak hírből ismerik azokat a borzalmakat, és tudniuk kell, mi történt, hogyan történt. A szovjet tévések új, 15 részes filmsorozattal emlékeztek meg a második világháború befejezésének 40. évfordulójáról. Részben eddig még nem látott dokumentumok — köztük Hitler magánarchívumának darabjai — segítségével ismerkedhetünk a háború okaival, a politikai, gazdasági és katonai összefüggésekkel, amelyek a fasiszta agressziót támogatták. Államférfiak, diplomaták, katonai vezetők szólalnak meg. Táviratok, üzenetváltások, újságcikkek, még élő hősök visszaemlékezései, kulisszatitkok, eddig még nem publikált anyagok válnak láthatóvá. Számadatokat hallunk arról, hány ember és hol harcolt, hány repülőgép, hajó stb. vett részt ezekben a harcokban; kilométerek ezreiről, amelyeket a háború során megtettek. Nevek és arcok sokasága bukkan fel, köztük Sztálin és Zsukov. Churchill és Eden, de Gaulle és Roosevelt. A 15 rész egyenként 55— 75 perc terjedelmű. A sorozat a háború kitörését megelőző diplomáciai tevékenységtől a Szovjetunióban folytatott harcokon át az európai hadszínterekig bemutatja a háború minden döntő mozzanatát. A sorozat alkotóit, közreműködőit felsorolni lehetetlen. Érdekes, hogy minden részben egy-egy újságíró köti össze egyéni hangon a látottakat, őket és a megszólaló történelmi személyiségeket neves szovjet színészek helyettesítik; Igor Le- dogorov, Vaszilij Lanovoj, Mihail Gluzszkij, Kirill Lavrov és mások. A történész szakértőt „alakító” Alekszander Golobodko magyar hangja Kertész Péter, rajta kívül Pintér Sándor, Kun Vilmos, Láng József és Szabó Ottó kölcsönözte hangját a szereplőknek. A magyar szöveget Réti Ervin írta, szakértő Karsai Elek, hangmérnök Gellén Attila, gyártásvezető Thuróczy Zoltán, szerkesztő Pogány Éva, szinkronrendező Andor Péter volt. A győzelem stratégiája 1. részét — az öt perccel 12 előtt címűt — január 31-én délután 3 óra 55 perces kezdettel sugározza televíziónk az 1-es műsorban. Erdős Márta Igor Ledogorov, az első rész „elbeszélője”
