Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-27 / 22. szám

hétfő o Vizsgaláz a főiskolán Építőtábori tapasztalatok Ha feltámadna poraiból Comenius, a cseh származá­sú pataki iskolamester, ugyancsak elgondolkodva sétálgatna a DATE Szarvasi Főiskolai Karának folyosóin. Eltöprenghetne az azóta megugrott követelmények­ről, a szép modern épüle­tekről, az oktatástechnika „iparosodásáról”, de másik oldalról a hajdani diákélet elszíntelenedéséről is. Nem a „pecurok”, „mendurok” hajdani kasztos világáért szállna sóhaja, minthogy ma már a kirakodó vásárt sem cserélnénk ei sehol egy áru­ház választékáért. És lát­hatná a hibákat is, amelyek tulajdonképpen nem is hi­bák, hanem hiányosságok: az öntevékenységé és a le- hetőségek elmulasztásáé. De látná természetesen az ered­ményeket is: hogy. a kike­rült szakembergárda meg­állja a helyét, rendszeres a részvétel a tudományos di­ákköri konferenciákon­Igaz, ottjártunkkor a har­madéveseket kerestük, akik a napokban vizsgáikkal van­nak elfoglalva. A szobákban ki hason fekve, ki két kéz­zel a fejét fogva, járkálva memorizált. Ábrák, grafiko­nok, vastagon aláhúzott szö­vegek várnak megtanulásra. Igen, ez a géptan, ami most „sláger”, öt féléves anyag, az „elhullás” belőle majd­nem 35 százalékos. — Mennyi tanulás kell a jó eredményhez? — kérde­zem. A válaszok igen elté­Balázs Béla jó fél évvel ez­előtt érzett először hasában görcsös fájdalmat. A roham szabálytalan időközönként újra és újra meggyötörte a 41 éves férfit. Az orvosi vizsgálat epehólyag-gyulla­dást és epekövet állapított meg. A műtétet január 8-ra tűzték ki. Január 7-én délután dr. Viszt József, a békéscsabai kórház sebészeti osztályának osztályvezető főorvosa mutat be a betegnek. Balázs Béla mosolyog. Van benne félsz, hogyne volna, de fenntartás nélkül bízik orvosaiban. — Mi már csak a műtét utáni napon találkozunk, ak­kor meglátogatom — mon­dom búcsúzóul. — Jöhet már holnap, mert én már holnap délután fel­kelek — biztat az alacsony, kissé elhízott, de láthatóan erős és önnön szívósságában cseppet sem kételkedő férfi. — No, legénykedni azért nem kell — csitítja a főor­vos. rőek, van, aki esküdözik, hogy reggel 8-tói este 9-ig tanulva maximum egy né­gyest tud kihozni, mások már fél napokkal bebizto­sítva érzik 3,25-os átlagukat. A beszélgetés tovább kanya­rodik. „Kitárgyaljuk” a ta­nárokat, jó diákszokás sze­rint, majd a diákéletet is. Említenek színházlátogatá­sokat és egy néptáncszak­kört, amiben kizárólag vá­rosi fiatalok ropják. Köz­ben folyamatosan érkeznek a „lement” vizsgázók. Elha­tároztuk, hogy mi is bele­szippantunk a „lőporszag­ba”, és beülünk egy kicsit, végighallgatunk egy felelőt. Ekkor még nem sejtjük, hogy fél óra múlva mi ad­juk fel. A 107-es szemináriumi te­remben családias zsongás- Egyszerre nyolc vizsgázó készül fel. A vzisgáztatók „mesterfogásokkal” csalják ki a hallgatókból a tananya­got. A kérdések azonban nem veszélyesek. Egy be­csületesen felkészültnek in­kább a visszaemlékezést se­gítik- Mosolyban sincs hi­ány, a tanár úr kedélyesen szól oda az izgatottan mo­corgó felkészülőknek, aki szájszegletből társalkodik padszomszédjával. — Zoli! Ketten fognak vizsgázni? Zolj. elhallgat, és bizonyá­ra sajnálja, hogy nem így lesz. A szigorlat egyébként, nevével ellentétben, szinte családias hangulatban zaj­idegesen aludtam. Ügy lát­szik nekem se ártott volna abból az altató-nyugtató ke­verékből, amit minden mű­tétre váró beteg megkap. Mégiscsak az első műtétem. Vajon kibírom-e? Ha vért vesznek tőlem, mindig elfor­dítom a fejemet. A kórházban aztán nincs többé alkalom magammal foglalkozni. A sebészet szer­dánként (egyébként hétfőn és pénteken is) igazi nagyüzem. A két műtőben néha 20 ope­ráció követi egymást, a rö- videbb műtétek félórásak, a hosszabbak meghaladják a három órát is. Egy orvosnak összesen 4-8 órát kell a mű­tőben lennie ezeken a napo­kon. Amikor dr. Viszt József és két asszisztense dr. Szilárd László és dr. Pátkai György átmegy a bemosakodóból a műtőbe, a beteg már a mű­tőasztalon fekszik. Az anesz­teziológus dr. Abrándi End­re osztályvezető főorvos és az altató asszisztens, Fehér Katalin elkezdi a narkózist. Először altatószereket, majd Ük. Van idő bőven felké­szülni, de váratlan kérdések így is akadnak. Most példá­ul az öntözőtelepek helyes kialakításáról győzködik egymást a vizsgaasztalnál. A vizsgázóterem után kö­vetkező állomásként Janurik Miklós egyetemi tanárral be­szélgetünk, hogy „meghall- gattassék a másik fél is”, ö meg van elégedve a felké­szültséggel. Közbevetett kér­désünkre, hogy miért ilyen kevés a jó jegy, elmondta, náluk az ötös és a kettes kö­zött sokkal kisebb a diffe­rencia, mint az egyes és a kettes között. Hatvan tétel van három kérdéssel (mint a mesében). Mi is megnéz­tünk egyet-kettőt. Fejfájdí- tóan alapos mindegyik, így kizárt, hogy valaki ne tanul­ja meg az anyagot. A hall­gatók hét-tíz napot készül­nek, de persze életbiztosí­tás így sem létezik. Hiába vannak bevett varázsszerek, mint a „sziporka” és „nagy mák” cédulák zakóba helye­zése; tanár úr is megerősí­ti a pótvizsgások számát, ö úgy tudja, hogy „egyformán szedik az áldozatokat” az üzemtani és a növényter­mesztési tanszékkel. Ennek ellenére a fiúk, lányok el­tekintenek minden sajnál­kozástól. Megköszönve a beszélge­tést, a folyosón az előbbi vizsgázóval találkozunk. — Megvan? — kérdezzük. — Sikerült! — ragyog fel a srác, és olyan gyorsan elil­lan örömével, hogy csak nézni tudok riportalanyom után. Molnár Péter rövid hatású izomellazító anyagot adnak, mindkettőt intravénásán. Ezután a be­teg száján keresztül a lég­csövébe vezetnek egy gumi­csövet, amivel a férfi légút­jait az altatógépre kapcsol­ják. A gépből oxigén és al­tatógázkeverék áramlik majd. Később a beteg intra­vénásán hosszú hatású izom­ellazító gyógyszert kap, ami lényegesen megkönnyíti a műtéti terület feltárását, és e gyógyszer által kevesebb altatószerre van szükség az operáció alatt. Fertőtlenítővel egymás után többször is lemossák a műtéti területet. A főorvos egy tűvel megjelöli a leendő behatolás helyét. Jó húsz centi hosszan hajszálvékony vércsík serken a tű nyomán. A főorvos kicsi vonásokat karcol a vágásra merőlege­sen. (Ezek segítenek majd a seb bezárásakor, mert hogy a karcolások egymással szembe, kell kerüljenek.) A műtéti területet leragasztják mű­anyag fóliával. A főorvos és asszisztensei felveszik a ste­ril köpenyeket, gumikesztyűt húznak, majd efölé egyik kezükre textilkesztyűt is. A gumikesztyűs kézzel végzik majd a finomabb művelete­ket, a gumikesztyűn át job­ban lehet érezni és tapinta­ni, a textilkesztyű viszont nem csúszik, azzal a kézzel jobban lehet fogni. (Ezeket már dr. Balázs Lajostól tu­dom meg, akinek az a tiszte, hogy a műtét alatt próbáljon velem mindent a lehető leg­gyorsabban megértetni.) A műtéti területet zöld lepedőkkel veszik körül. A műtősnő, Surányi Tiborné — akinek a műszerek és a textíliák előkészítése is a fel­adata — Viszt József kezébe adja a szikét. Az előbb, tű­vel megjelölt vonalon egy­másfél centi mélyen végigfut a szike. A bőrt két oldalt izoláló gézkendőkhöz varr­ják és a három orvos szét­nyitja a sebet. A főorvos egymás után átvágja a has rétegeit. A sárgás-fehér zsír­réteget vörösre színezi a vér. A vöröses-barnás izom vágá­sához elektromos kést hasz­nálnak, amely megszünteti a vérzést. Minden megfékezett ér sercenéssel hal el, s az égés szaga pici dózisokban bejárja a műtőt. Az operációt végző csapat szinte hangtalanul tevé­kenykedik. Ahogy őket figye­lem, minden olyan egyszerű­Megyénkben a közép­fokú oktatási intézmé­nyekben tavaly mintegy 11,5 ezer diák tanult. Kö­zülük a különböző ma­gyarországi építőtábo­rokban 2 ezer kétszázan dolgoztak az elmúlt év nyarán. Az építőtáborok tapasztalatait a megyei KISZ-bizottságon a kö­zelmúltban értékelték. Bodor Tibor, a KISZ Bé­kés Megyei Bizottságá­nak munkatársa a kö­vetkezőket mondja: — A megyén belüli építő­táborokban a legjellemzőbb a kukorica címerezése volt. fa megyén kívüliekben pedig a gyümölcsszedés. Tavaly új kezdeményezésünk a környe­zetvédelmi építőtáborok megszervezése, beindítása volt. A KISZ KB, illetve az Országos Vízügyi Hivatal közös kezdeményezésére Ba- latonfiüreden Balaton-védel- mi építőtábor nyílt meg, ide megyénkből kétszázan utaz­tak. Gyula, Békéscsaba és Orosháza városvédő építő­tábornak adott otthont. A Si­kerre jellemző: Orosházán például egymillió forint ér­tékű munkát teljesítettek a tanulók. — Ha már az anyagiaknál tartunk, meg lehet-e mon­dani, hogy például a Békés megyei fiatalok a különböző építőtáborokban mennyi hasznot hoztak az ország­nak? nek tűnik, ám amint a vé­res műtéti sebre, s az abban szaporodó műszerekre nézek, aggódnom kell. Hiszen egy embernek mégsem ez a ter­mészetes formája. Ez valami őrület, hogy így lehet ben­nünk vágni, feszíteni, emel­ni, varrni. S hogy ebben az ősi rendben, ha megbomlik valami, abban újra rendet tudnak teremteni avatott ke­zek. A főorvos ollóval átvágja a hashártyát. Betesznek egy feszítőszerszámot, az úgyne­vezett önfeltárót, és ennek szétnyílásával megnyílik a seb, s láthatóvá válik a máj, a cseplesz, a vastag- és a vé­konybél. Az első asszisztens egy nagy gézkendővel eltart­ja a beleket a májtól, a má­jat a második asszisztens a májlapoccal megemeli, így most már megfogható az epehólyag. Itt fészkel a baj. (Az epe­hólyag a máj által termelt epét tárolja. Nem nélkülöz­hetetlen szerv. Eltávolítása nem rövidíti meg az ember életét. Ám az eltávolítást a környező nagy erek és az epeutak fejlődési különböző­ségei és gyulladások tehetik bonyolulttá.) A főorvos eltávolítja az epehólyagot. Az epehólyag köves fala megvastagodott, vörhelyes színű, vagyis kró­nikusan gyulladt. Az epéből 2-3 köbcentit bakterológiai vizsgálatra küldenek. A műtét számomra kissé rendhagyó módon folytató­dik. Meg kell röntgenezni az epevezetéket, hogy abban nincs-e kő, vagy más rend­ellenesség. Ehhez az epeve­zetékbe egy vékony műanyag csövet kell bevezetnie a fő­orvosnak, amelyen keresztül megmérik a közös epeveze­tékben urajkodó nyomást, és ezen a csövön áj fecsken­deznek az epevezetékbe kontrasztanyagot, amely a röntgenfelvételhez szükséges. Izgalmas pillanatok ezek, mert az epevezeték nagyon beszűkült, s ez akadályozza a műanyag vezeték bejutta­tását. Ezt a műveletet egyéb­ként az epehólyag eltávolítá­sa előtt kellett volna elvégez­ni, ám erre pont az epeve­zeték beszűkülése nem adott módot. Végre sikerül, jöhet a röntgen. Amíg a filmet előhívják, dr. Viszt József és segítői vérzéscsillapító céllal össze­húzzák az epehólyagágyat — Az építőtáborok konk­rét népgazdasági hasznát na­gyon nehéz lenne pontosan kiszámítani. Abban biztos vagyok, hogy több millióról van szó. Az építőtáborokat zömében olyan mezőgazda- sági munkákra szervezték, amelyeket szinte lehetetlen lenne a tanulók nélkül meg­oldani. Ezek hasznosságá­hoz mindenképpen hozzá­tartozik, hogy itt kézzelfog­hatóvá, konkréttá válik a munkára és a közösségi élet­re való nevelési. Persze, a tá­boroknak a fentieken kívül még ma is megvan egy sajá­tos romantikája, amit bizo­nyít, hogy nem egy diák kö­zépiskolai tanulmányai so­rán négyszer-ötször is elmegy az építőtáborba. A Békés megyei fiatalok 1985-ben a különbőz» megyei és megyén kívüli táborok­ban öregbítették Békés me­gye jó hírnevét. Arányaiban megyénkből vettek részt a legtöbben a különböző épí­tőtáborokban! Azt hiszem, a diákok a keresetükre sem panaszkodhattak. A 2-3 he­tes turnusokban az átlagfize­tésük 3 ezer forint volt. Pontosabban: ennyit kaptak kézhez, de ezenkívül csak­nem 300 ezer forintot fizet­tek be saját iskolai KISZ- szervezetük pénztárába. Az építőtáborokban nemcsak munka-, hanem szabad ide­jük is van a tanulóknak. Megyénkben a tizenkét épí­tőtábori helyen a megyei KISZ-bizottság különböző kulturális programok szer­vezésére 60 ezer forintot köl­juhbélből készített, később felszívódó varróanyaggal. A röntgenfelvétel nem mu­tat további epekövet. A há­rom orvos kesztyűt cserél, mivel a műtét közben min­dig lehet egy kicsi epeelfo- lyás, s az ebben előforduló baktériumok elfertőzhetnék a sebet. Az epehólyag helyébe gumicsövet tesznek — ez két három napig bent marad —, s ha ezen keresztül na­gyobb mennyiségű epe vagy vér ürül, akkor újabb mű­tét szükséges. Lassan fogyni kezdenek a műszerek a seb­ből. Mielőtt a hasüreget be­zárják, a műtős, Gyaraki Zoltán — a műtősnő felügye­lete mellett — megszámolja a felhasznált törlőket, izolá­lókendőket nehogy bent maradjon akár egyetlen is. Egymás után műszállal ösz- szevarrják a hashártyát, az izmot, a zsírréteget és a bőrt. A seb szűkül, majd bezárul. A beteget leveszik az altatógépről. — Ébredjen Balázs úr! — ismétli többször az altató asszisztens. A beteg bal keze lassan könyékben behajlik, majd újra kiegyenesedik. A ref­lexszerű mozgás megismétlő­dik még néhányszor. Egy só­haj tásnyi motyogás is jelzi: az altatásnak nincs semmi szövődménye. A műszereket. gézeket, kesztyűket szorgos kezek mossák, fertőtlenítik, az­tán túlnyomás alatt 130—140 fokon sterilezik. Az orvosok kifújják magukat, s már készülnek a következő ope­rációra. A másik műtőben is 1986. január 27., tött. Ezenkívül a táborok sa­ját maguknak is szerveztek programokat. Kiránduláso­kat, filmvetítéseket, táncos rendezvényeket, vetélkedő­ket vagy sportversenyeket. Nem lehet véletlen, hogy az értékelések szerint 1985-ben az építőtáborok eleget tettek a velük szemben támasztott követelményeknek, haszno­sak, eredményesek voltak. Az idei tervekről Bodor Ti­bor az alábbiakat mondja: — 1986-ban is az alapvető célkitűzésünk, hogy szolgál­juk a megye gazdasági ér­dekeit, és ezzel egyidejűleg hasznos programokat adjunk a diákoknak a szünidőben. A megyeieken kívül öt tábor­helyünk lesz. Ebből négy a Balaton mellett, az ötödik Kiskunhalason. Itt egy spe­ciális építőtáborba hívjuk a diákkörök, szakkörök és ön­képzőkörök vezetőit. A mun­ka mellett vezetői ismerete­ket sajátíthatnak el a tá­borban. Valószínű, hogy a békéshdánfoki ifjúsági tá­bor területén megszervezzük a környezetvédelmi tábort. Persze, ha a városok város­védő építőtáborokra tarta­nának igényt, akkor segí­tünk a szervezésben. Sze­retnénk 60-60 diákot lengyel- országi, illetve bulgáriai épí­tőtáborokba is elküldeni. Re­mélem, a megye pedagógu­sainak segítségével — hiszen nélkülük nem lehet eredmé­nyes építőtábort szervezni — idén is alapvetően kellemes élményekkel térhetnek haza a tanulók. Lovász Sándor folyamatos a munka dr. Szüts István és dr. Uhrmann Ferenc felváltva vezetik az ottani csapatot. (Több műtét mellett két, a vázolt beavat­kozáshoz hasonló operációt is végeztek.) Ahogy távolodom a műtő­től, rám szakad a fáradtság. Hetven percig álltam ott, mintha minden idegesség, aggódás, viszolygás a lábam­ba szállt volna. S ők csinál­ják napi 4-8 órát. Néha há­romnapos ügyelet után, majd ugyancsak műtétekkel zsú­folt. Csinálják éjszakai vir­rasztások után. vagy éppen lélekölő, éjszakába nyúló ad­minisztrációt követő napon. Egy olyan munkát, amelyben minden apró megingás, s a kéz legtermészetesebb reme­gése is súlyos következmé­nyekkel járhat. *** Balázs Bélát a műtét utá­ni napon látogatom meg. Mint kiderült, hű volt le- génykedő ígéretéhez, s bár kutyául érezte magát, való­ban felkelt á műtét napján, amiért begyűjtött egy ke­mény letolást. Most már job­ban van, s hogy mutassa, ne­ki egy ilyen műtét meg se kottyan, kikísér a folyosóra. Megismétli, amit szobatársai hangoztatnak: — Tudja, amit ezek az orvosok csinálnak, az óriási dolog. Viszont azt is írja meg, hogy ilyen elnyűtt épü­letet, mint amilyenben a se­bészet van, keveset láttam. De az orvosok munkája ezt is elfeledteti. Mindent meg­tesznek értünk. Ungár Tamás Fotó: Szőke Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom