Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

NÉPÚJSÁG 1986. január 2., csütörtök Kedves Olvasó! Tudjuk, hogy kockázatos vállalkozás a megszokott lap­szerkezet megváltoztatása, mi most mégis erre készülünk. Az a felismerés késztet bennünket rá, hogy tapasztalataink szerint az utóbbi években növekedett az érdeklődés a bél­és külpolitikai események, egyszersmind a magazinszerűen feldolgozott napi hírek iránt. Ezért kényszerülünk most bú­csúztatni a több mint 8 évvel ezelőtt bevezetett, akkor idő­szerű és indokolt lapstruktúrát. Széles körű közvélemény-kutatás alapján mai lapszá­munktól, kedves olvasó, a 3. oldalon megszokott híroldalt a hatodikon találja meg. Szeretnénk, ha az új helyén, új szerkesztésben és feldolgozásban összeállított híroldalunk megnyerné tetszését. Lapunk második oldalán színesebb, háttérinformációkban és képekben gazdagabb külpolitikai összeállítást, a 3. oldalon pedig a belpolitikai életről és a közéleti eseményekről készített írásokat olvashat a további­akban. Egyidejűleg változik a lapban néhány megszokott rovat helye is. Kedves Olvasó! Lehet, hogy most kissé idegenkedve fogadja a változá­sokat. Mégis arra kérjük, legyen bizalma hozzánk a to­vábbiakban is! Számítunk türelmére és segítőkészségére! Ír­ja meg véleményét, küldje el jobbító javaslatait! Az újsá­got — ez változatlan célunk — önért, az olvasóért írjuk, szerkesztjük. Módosulnak a gazdasági munkaközösségekre vonatkozó jogszabályok Az Elnöki Tanács decem­ber 30-i döntése alapján ja­nuár elsejétől módosulnak a Polgári Törvénykönyvnek a társaságokról szóló egyes rendelkezései. Az új jogsza­bályok fokozottan számol­nak a kisvállalkozások kez­deményezésével, segítik a gazdasági és polgári jogi társaságok, valamint a gaz­dasági munkaközösségek te­vékenységét, bővítik azok tulajdonszerzési lehetőségeit. A jövőben a gazdasági munkaközösségek, illetve más, közös név alatt műkö­dő társaságok számára le­hetővé válik, hogy ingatlant és egyéb tulajdont szerez­hessenek. A társaság fennál­lásáig azonban a tagok nem rendelkezhetnek önállóan tulajdonrészükkel; a közös tulajdont csak a társaság megszűnése után oszthatják fel. Jogaik hatékonyabb ér­vényesítése érdekében a tár­saságok — a közös név alatt 1— pert indíthatnak, illetve perelhetőek lesznek. Ezzel jelentősen egyszerűsödik a gazdasági munkaközösségek peres ügyeinek intézése. Új­donság, hogy többségi ha­tározattal, írásbeli figyel­meztetés után lehetővé vá­lik a társaság céljait veszé­lyeztető, illetve a szerződés- szegő tagok kizárása. így a jövőben személyi problémák miatt nem kell az egész tár­saságot feloszlatni. A kizárt tag a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért, s ha a bíró­ság alaptalannak ítéli a tár­saság döntését, a kizárás ér­vényét veszti. A kizárt tag­gal kapcsolatos vagyoni kér­déseket a társaságok a gaz­dasági év végén rendezik. A vállalat, intézmény ve­zetője — amennyiben ez a munkahely érdekeivel ellen­tétben áll — továbbra is megtilthatja dolgozójának, hogy fenntartsa tagságát a gazdasági munkaközösség­ben. Az új rendelkezések ér­telmében a dolgozó ilyen­kor köteles azonnali hatály- lyal felmondani gmk-tagsá- gát — ha ezt elmulasztja, a társaság kizárhatja őt sorai­ból —, így elkerülhető, hogy egyetlen ember miatt az egész társaságot megszün­tessék. A rendelkezések a vállalati gazdasági munka- közösségek tevékenységét érintve leszögezik: a fizetés nélküli szabadságon lévő dolgozók, illetve azok a szö­vetkezeti tagok, akiknek fog­lalkoztatása szünetel, nem végezhetnek munkát a vgmk-ban. Számvetés Dobozon Doboz is megyénk azon te­lepülései közé tartozik, ahol a lakosság évről évre lelki- ismeretesen kiveszi részét a társadalmi munkákból. Ezek szervezését segíti a Hazafias Népfront helyi bizottsága, amelynek együttműködési megállapodása van a tanács­csal. Főként a kölcsönös és folyamatos tájékoztatás az alapja annak, hogy eredmé­nyes a közös célokra való mozgósítás. A nagyközség párt-, állami, társadalmi, gazdasági szerveinek vezetői minden hónapban megbeszé­lik a soron levő feladatokat, s a negyedévenként tartandó kibővített üléseken ott van­nak a tömegszervezetek kép­viselői is. Ezekben a testüle­tekben jó a nők és a fiatalok aránya. Például a tanácsi dolgozók több mint egyhar- mada a 35 éven aluli korosz­tályba tartozik. * * * A VI. ötéves terv legfőbb célkitűzéseiről, s ezek meg­valósításáról. valamint az új tervidőszakról Szatmári Já­nos tanácselnököt kérdeztük meg. — Milyen fontosabb mun­kálatok folytak az elmúlt években? — Például az új egészség- ügyi központot 1983-ban kezdtük építeni, s 1984-ben fejeztük be. Kiadásaink fede­zéséhez lakosságunk mintegy 550 ezer forinttal járult hoz­zá, amely az összköltség 10 százalékának felel meg. Eb­ben a Hunyadi téri létesít­ményben két körzeti orvosi, egy-egy fogorvosi, illetve gyermekorvosi rendelőt ala­kítottunk ki, s külön helyisé­ge van az anya- és gyermek­védelemnek. Nagyon remél­jük, hogy hamarosan gyer­mekorvosunk is lesz, aki nemcsak a nagyközség terü­letén, hanem a szanazugi út­törőtáborban is rendelhet. A két orvosi és a négy pedagó­gusi szolgálati lakás ugyan­csak a VI. ötéves tervidő­szakban épült fel. A központi általános iskola felújításá­hoz 1985 tavaszán fogtunk hozzá. A födém- és tetőcse­rén kívül sok egyéb mun­kálatot gyorsan kellett elvé­gezni azért, hogy a tanítás szeptemberben megkezdőd­jön. Az oktatási intézmény tanárai és tanulói mellett jelentős társadalmi segítséget adott a Petőfi tsz, a haris­nyagyár és a Béköt helyi üzeme, illetve telepe, s nem utolsósorban a költségvetési üzem. A nagyarányú fel­újítás költsége várhatóan el­éri a 7,6 millió forintot. Köz­ponti támogatással készült el, több mint 23 millió fo­rint értékben, Doboz teljes csapadékvíz-elvezető rend­szere. Viszont a szennyvíz- hálózat kiépítése, amelyre egyre nagyobb szükség len­ne, az ismert szűkös anyagi lehetőségek miatt ma még szóba sem jöhet. — Mihez ajánlottak még fel társadalmi segítséget? — Közös összefogással bő­vült az úthálózat a község­ben. Jól jött a megyei ta­nács útpályázatán nyert ősz- szeg. Manapság már ott tar­tunk, hogy a perifériákon levő utcák is szilárd burko- latúakról közelíthetők meg. Ezt a munkát tovább sze­retnénk folytatni a jövőben. Jóllehet, járda még nincs mindenütt, de mégis büszkék vagyunk arra, hogy öt év alatt több mint 15 kilométer­nyit építettünk. A tanács ad­ta az anyagot, a népfront pe­dig a szervezésben jeleske­dett. Egyébként 1985-ben ké­szültek el — szintén társa­dalmi munkában — a gya­logjárók, a Kodály Zoltán és a Kun Béla utcában, ahol zömmel cigány lakosok él­nek. — Hogyan alakult a lélek- szám, és milyenek a munka- és életkörülmények itt Do­bozon? — Nem sokkal vagyunk kevesebben, mint öt évvel ezelőtt. Vagyis 4800 körül van a település népességszá­ma. Az elvándorlás már nem jellemző községünkre. Ám egy-két éve azt tapasz­taljuk, hogy kétszer annyian halnak meg, mint amennyien születnek. A cigányok szá­ma meghaladja a négyszázat, s 20 százalék fölött van az idős korú lakosság aránya. Több hátrányát lehet érez­ni annak is, hogy elég magas — mintegy 1300 ember — az ingázók száma. Sokan Békés­csabára és Gyulára járnak dolgozni, pedig a helyi üze­mek is tudnák ‘őket foglal­koztatni. De igaz az is, hogy ugyanazért a munkáért ná­lunk kevesebbet fizetnek, mint a nagyvárosokban levő üzemekben. Elfogadható színvonalú a közlekedés, bár reggel és délután a buszok elég zsúfoltak. Ami az élet- körülményeket illeti, a VI. ötéves tervidőszakban zöm­mel árvizes kölcsönből, mintegy 300 lakás épült a faluban. Ma viszont az a jel­lemző, hogy a fiatalok a ta­nács révén vásárolnak meg régi házakat: csaknem negy­venen éltek ezzel a lehető­séggel 1985-ben. Alapvető élelmiszerekből általában el­fogadható az ellátás, de a kü­lönböző húskészítmények­ből, pontosabban a töltelék­árukból több is elkelne. Kö­zepesnek mondható a szol­gáltatás, ámbár a kisiparo­sok száma meghaladja a hatvanat. Hiányszakmának számít a háztartásigép-javí- tó, a cipész és az órás is. Jó dolognak tartjuk, hogy a tsz a háztájit felkarolta, s ezál­tal fellendült a zöldségter­mesztés lakosságunk köré­ben. A fóliázás viszont még nem olyan gyakori. — Milyen elképzeléseket tartalmaz a VII. ötéves terv? — Elöljáróban hadd szól­jak arról, hogy a település- fejlesztési hozzájárulásra 600 forintot szavazott meg a la­kosság 90 százaléka. A Kos­suth téren egy 40 személyes öregek napközi otthonát, va­lamint egy 300 adagos nap­közis konyhát szeretnénk lé­tesíteni. Bizton számítunk az állampolgárok és a termelő üzemek közreműködésére, akik, illetve amelyek már eddig is szinte az első hívó szóra felajánlották segítségü­ket. Elképzeléseink között szerepel az 1974-ben létesített művelődési ház felújítása is. Itt az a legnagyobb baj, hogy a tetőszerkezet beázik. A re­gionális vízműrendszerbe Do­bozt 1986-ban kapcsolják be. Elkészült a gázprogram ta­nulmányterve, és a tanács 5 millió forintot irányzott elő a gerincvezetékek lefektetésé­re és egyéb berendezések fel­szerelésére. Jó lenne, ha a kivitelezés, a szükséges en­gedélyezés, és az egyéb mun­kálatok elvégzése után elkez­dődhetne. Kép. szöveg: Bukovinszky István A felújított általános iskola épülete ~7 M ár napok óta a disznó­vágás lázában égett a sarkadi Juhász Ká­roly és családja. Beszerezték az ilyenkor szükséges fűsze­reket, sózott belet. A család két gyermeke, az óvodásko­rú Vera és a már általános iskolás Krisztián egyre több­ször kérdezte: hányat al­szunk még a disznóvágásig? A decemberi, viszonylag enyhe szombaton került sor a nagy eseményre. Pirkadat után sorra érkeztek a böllé- rek, az após, Gáspár Lajos és felesége, valamint a gaz­da édesapja, Juhász Imre. Az ólban az éjjel nyugod­tan aludt a 120 kiló súlyú röfi, nem tudta, hogy végze­tes „merénylet” készül elle­ne. Az erős böllérpálinka el­fogyasztása után fél 8 táj­ban indultak az ólba a fér­fiak. Megragadták a derék jószág fülét, farkát, s kihúz­ták az ólból. Mindez nem ment könnyen, hiszen a gaz­da, Juhász Károly a nagy birkózásban még el is csú­szott a sárban. Aztán hir­telen felpattant és már ge­rincen is volt a hízó. Gás­pár Lajos jól irányzott szú­rása után hamarosan meg­szűnt az állat visítása. A gyors perzselést és mo­sást követően egy jó óra múlva már felhasítva, dara­bokban várt további sorsára a hízó. A gyerekek nagy él­vezettel figyelték a fejle­ményeket. Krisztián szorgal­masan hordta a vizet az ál­lat mosásához. Közben a konyhában az asszonyok el­készítették a finom reggelit. A hagymás vér ínycsiklan­dozó illata becsalogatta a bölléreket az asztalhoz. Kint az üstben már javában forrt a belsőség, Juhász Imre értő irányítása mellett. A reggeli elfogyasztása után beindult a nagyüzem. Vágták és darálták a kol­básznak való húst a nagy teknőbe. A mintegy 25—30 kiló nyers húsba sorra tet­ték a fűszereket. Előkerült az üvegből a jó minőségű piros házipaprika, a hagy­ma, a só. Ezután a böllérek feltűrték az ing ujját és ha­tározott mozdulatokkal ke­verték össze a húst és a be­levalót. Rövid ideig állni, pihenni hagyták a bekevert húst, majd felszerelték a töltőgé­pet, s a korábban vásárolt sózott bélbe töltötték. Vidá­man, jó ütemben haladt a munka, a hangulatot csak emelte az el-elfogyasztott egy-egy pohár kisüsti. — Mindig legalább ekko­ra hízó jusson az asztalra, fiam — mondta Juhász Im­re. — Csak legyen elegendő takarmány, akkor szépen meghízik itthon egy-két jó­szág. Az idén is kettőt ne­veltünk fel — vette át a szót Juhász Károly, s köz­ben gyorsan tekerte a töltő­gépet. Fél tizenegyet mutatott a nagyóra, mire befejezték a kolbászkészítést. Ezután a hurkának való belsőségek darálásába kezdtek. Juhá- széknál régi hagyomány, hogy disznóvágáskor három­féle hurkát készítenek. A család tagjai nagyon szere­tik a májas, a véres és a tü­dős hurkát. A fűszerek és a hozzávalók bekeverése után szintén a korábban vá­sárolt bélbe töltötték a kü­lönböző hurkaféleségeket. A konyhában sürgölődő anyós, Gáspár Lajosné az ebédet készítette. ,— Ilyenkor általában toros- káposztaleves kerül az asz­talra, mellé hurkát és kol­bászt készítünk ebédre — mondta, s közben fakanál­lal megkeverte a gőzölgő ká­posztát. Már közeledett a harang­szó ideje, amikor a böllérek hozzáfogtak a sonka, a sza­lonna és a hús sózásához. Kint az üstben eközben már sült a zsírnak való. Jó fél óra elteltével, , negyed egy tájban kissé fáradtan, de elégedetten ültek le a böllé­rek. — Hát, ez is megvan, és még sincs este — mondta nevetve Gáspár Lajos, majd így folytatta: — Most már az asszonyokon a sor, elő­állhatnak a jó ebéddel. Néhány perc múlva az asztalra került a.z orrcsik­landozó illatú toros-káposz- taleves. Időközben megsült a hurka és a kolbász is. Első­ként a böllérek minősítették saját készítményeiket. — Benne van ebben a kolbászban minden — álla­pította meg Juhász Imre, s közben újabb darabot tört a még meleg kolbászból. Az ebéd után az asztalra került a Kőbányai világos is. A zsíros falatok elfogyasztása után jólesett a folyékony ke­nyér. Ä férfiak a sör mel­lett még hosszasan beszél­gettek, a nők elmosogattak, a gyerekek önfeledten ját­szottak a nagyszobában. A régi időket idézte Sarkadon ez a decemberi disznóvágás. Verasztó Lajos Bontás közben Rotyog az üstben a belsőség Kolbászkígyó Fotó: Fazekas László r Disznóvágás Sarkadon

Next

/
Oldalképek
Tartalom