Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 20. szám
1986. január 24„ péntek Műkincsek vandoruton Amikor egy olasz szobafestő „hazavitte” a Mona Lisát! Kultúrtörténeti krimik — Négyezer év 21 fejezetben Mécs G. László és Dalia László — szerzőpáros — kötetük 21 fejezetében — a teljesség igénye nélkül — négyezer év műkincsrablásainak históriáját tekintik át. Több mint félszáz forrásmunkát felhasználva e maga nemében egyedülálló könyvet tarthat kezében az olvasó. Cesare Brendi, a római egyetem művészetörténeti professzora szerint Olaszországban napjainkban már nem egyszerűen lopás (évente mintegy 12 ezer a műkincsrablások száma) hanem az egyetemes kultúra értékeinek módszeres fosztogatása folyik. Tut- Anch-Amon fáraó sírboltját — 110 kilogramm arany kinccsel — 1922-ben tárta fei egy angol régész, az egyetlen sziklasírt a 64 közül, amelyet nem fosztottak ki az ókori rablók. A fáraó jogarát 1959-ben lopták el a kairói Egyiptomi Múzeumból. Azóta sem került elő. Eltűnésének hírére a múzeumi tisztviselők szerte a világon leltárt készítettek. Siralmas jegyzék kerekedett: 26 ezer műtárgy hiányzott ... E páratlan kultúrtörténeti krimiből kidrül például, hogy Mursilis király, a hettiták vezére az i. e. 1595- ben a Babilonból elrabolt arany Marduk szobor révén, bizonyára a földkerekség első műkincsrablója is. Plinius leírja, hogy Vol- sinii etruszk települést i. e. 264-ben „Kétezer szobor miatt ostromolták meg” Korunk modern martalócai viszont — a második világháború éveiben — csupán Franciaországból megközelítőleg 16 ezer műtárgyat raboltak el. S miközben Leonardo da Vinci „Léda a hattyúval” című képe Hitler müncheni házába került, a legázolt európai országokból Rembrandt, Cranach, Van Dyck és más mesterek világhírű remekeit, — köztük Michelangelo Bruggei madonnáját — a tervezett linzi Führer Múzeumba szánták. A kötetből egyebek mellett az is megtudható: hoKlubmozisorozat „Kortársaink a filmművészetben” Jövőre lesz 75 esztendeje, hogy a Louvre-ból ellopták Leonardo da Vinci világhírű remekét, a Mona Lisát. Pedig 120 fegyveres őr vigyázta a 200 ezer négyzetméternyi galériát. Az egyik lépcsőházban ráakadtak a festmény 40 kilós faragott keretére, ennek védőüvegén megtalálták a tolvaj bal hüvelykujjának lenyomatát. Ezt rögzítették is. A Louvre 257 alkalmazottját különleges vizsgálatnak vetették alá. Eredménytelenül. Ezután a múzeum egykori munkásianak listáját is előkerítették, azon a tettes neve is szerepelt. Valamennyit kihallgatták, a tolvajnál is tartottak házkutatást, azonban — végzetes hiba! — elfelejtették ujjnyomaiét rögzíteni. Sok hónap után, már mindenki letett arról, hogy a Gioconda, — amelyet a hagyomány szerint a művészetpártoló I. Ferenc francia uralkodó 1518-ban 4000 aranyért vásárolt meg. majd 1804-ig Napóleon hálószobáját ékesítette — valaha is visszakerül a Louvre-ba. Azután 1913. végén egy firenzei műkereskedőhöz váratlanul „betoppant” a Mona Lisa. Aki hozta: egy 32 éves olasz szobafestő, bizonyos Vin- censo Peruggia,' hat éve vándorolt ki, s Párizsban talált munkát. Dekorációs festőként dolgozott a Louvre-ban. Két és fél évig féltve őrizte a műremeket, s most azért jött, hogy félmillió ellenében „visszaadja hazájának”. A „buzgó” piktor az első világháború kitörésének küszöbén vonult a börtönbe. Állítólag egy kiterjedt képhamisító banda bérelt embere volt. Akkortájt) New York-ban hat (!) „eredeti” Mona Lisát adtak el a dúsgazdag műgyűjtőknek. Valamennyi úgy tudta. - hogy az övé az „igazi”!... Mona Lisa 1914 január 1-tői ismét sejtelmesen mosolygott Louvre-beli csodálóira. E történet kapcsán színesen kibomlik a festő élete, a kép és a híres modell, a 37 évesen, 1516-ban elhunyt Lisa de Gherardini különös históriája. Mindez csak egyetlen epizód a Műkincsek vándor- úton című, összefoglaló igényű ismeretterjesztő könyvből, amely a minap jelent meg az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó gondozásában. Ez a címe a Békés Megyei Moziüzemi Vállalat által évenként két alkalommal is meghirdetett egyik klub- mozisorozatnak. A napokban záruló őszit most az új. a tavaszi követi. A békéscsabai, az orosházi, a gyulai, a szarvasi és a békési közönség februártól júniusig nyolc olyan alkotást tekinthet meg, amelyek a közelmúltban születtek, s amelyek nívós világfesztiválok díjnyertesei voltak. Az első bemutatásra kerülő a Káosz című kétrészes, színes, olasz film, amelyet a Taviani-fi- vérek rendeztek Pirandello és korának műveiből. A mannheimi fesztivál nagydíjasa volt a Malambo című osztrák film, amely egy jugoszláv vendégmunkás fura hányattatásáról. szerencsét próbáló kísérleteiről szól. Geraldine Chaplin, Jane Birkin a két női főszereplője annak a színes francia alkotásnak. amely színházi témájú és a Földi szerelem címet kapta. Marcello Mast- roiannitf és Claudia Cardi- nalét láthatjuk viszont Marco Bellocchio IV. Henrik című színes olasz filmjében. A történet címe azonban csalóka: gyakorlatilag semmi köze nincsen a shakes- peare-i hőshöz, mindössze a történet egyik szereplője képzeli magáról azt, hogy ő a legendás király. A vígjátéki elemekkel tűzdelt filmet is — a sorozat többi alkotásához hasonlóan — csak 14 éven felüliek tekinthetik meg. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világsikert aratott Andrzej Wajda új színes, francia filmdrámája, a Danton című, amelyet a Brit Filmakadémia nagydíjával és a francia „Cezar”-díjjal is kitüntettek. A film a francia történelem egyik legvéresebb korszakát mutatja be egy lengyel dráma alapján. A Narajama balladája az 1983-as cannes-i fesztivál nagydíjasa volt. A színes japán alkotás egy ősi, és az európai ember számára igen kegyetlen törvény betarthatóságának körülményeiről szól — megrázóan, és általános emberi tanulságokat szolgáltatva. Egy magyar algyan gyarapodott az 1759- ben alapított British Múzeum gyűjteménye, a New York-i Metropolitan Múzeumnak miért nincsenek filléres gondjai. Jól megél milliomos, sőt milliárdos támogatóiból. Egy olasz sírrabló, Róma- környéki etruszk sírból, i. e. 515-ből származó görög urnáért 160 ezer dollárt kapott, majd 1972-ben közvetítő úton egymillió dollárért jutott a műtárgy a Metropolitan birtokába. 1911-ben, amikor a Mona Lisának lábakéit, Budapesten a Szépművészeti Múzeumból Tintoretto „Jelenet a Szent Ágoston életéből” című vásznát lopták el. S miközben fejetlenül rohan- gásztak a nyomozók és a teremőrök, a József körúton posztoló hordárt megbízta egy fiatalember, hogy a vásznat adja el 300 koronáért. Az egyik műkereskedő 10 koronát akart adni az egyébként 15 ezerre becsült festményért. Azután a derék hordár végül is beballagott a Szépművészeti Múzeumba, hogy „megbecsültésse a szakértő urakkal a képet”. Így került horogra Szigetvári Viktor, a tolvaj fényképész. , * * * A földkerekség 12 ezer múzeumát évente mintegy 220—230 millióan keresik fel. Nem mindenki jó szándékkal. Az UNESCO statisztikája szerint csupán az utóbbi 40 esztendőben — minthogy a XX. század derekától a műkincsrablás és csempészés fénykorát éli — 42 ezer régészeti leletet és 41 ezer egyéb műalkotást raboltak ej a világon. E témával ezideig összefoglaló jellegű munka nem foglalkozott. Ezért is figyelemre méltó: miközben feltárulnak a leghíresebb bűnügyek, a szerzők — minthogy ismeretterjesztő munkáról van szó — a háttér összefüggéseit, kultúrtörténeti érdekességeit is megvilágítják. Nálunk, Magyar- országon két eset foglalkoztatta annakidején különösen a közvéleményt. Ezért kíséri végig a kötet például István király koronájának kalandos történetét, vagy a közelmúltat: a Szépművészeti Múzeumból 1983-ban ellopott képeket. A szerzőpárosnak sikerült ama törekvése: a kriminalisztikai érdekességek elmesélése ürügyén művelődés- történeti, művészettörténeti, történelmi, irodalmi, politikai és földrajzi ismereteket is közreadnak. Az olvasó ily módon nemcsak kultúrtörténeti krimikkel ismerkedik meg, egyúttal sokoldalú információt kap a tárgyalt művek környezetéről, alkotóik életéről csakúgy, mint a régészet vagy a műkereskedelem és a szervezett alvilág kapcsolatáról. Z. F. kotás is belekerült a jeles válogatásba. Psota Irén, La- tinovits Zoltán és Darvas Iván a főszereplői annak a Tóth János rendezte rövid- film-összeállításnak. amely az Örökmozi címet kapta. A sorozat utolsónak bemutatásra kerülő darabja a Villanás a víz felett című NSZK —amerikai film lesz, Wim Wanders és Nicholas Ray rendezésében. (N. L.) Gerard Depardieu a címszereplője (középen) Andrzej Wajda színes francia filmdrámájának, a Danton címűnek (Mokép — MTI-íotó) flmatörfilm- és videoszemle Békéscsabán A Népművelési Intézet, valamint a Magyar Amatőrfilm és Video Szövetség védnökségével január 25-én és 26- án Békéscsabán az MSZMP Oktatási Igazgatóságán rendezi meg a Békés Megyei Tanács művelődési osztálya, a Békéscsabai Városi Tanács művelődési osztálya, a Békés Megyei Művelődési Központ, valamint a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház a XVI. alföldi tájegységi amatőrfilm- és videoszemlét. A rendezvényen Bács-Kis- kun, Csongrád és Békés megye amatőrfilmesei mutatják be alkotásaikat. Megyénkből a békési Szabó Gerzson három filmmel, a szarvasi Körkép amatőrfilmes szakkör öt filmmel és egy videoanyag- gal, a békéscsabai Solaris amatőrfilmes klub pedig ugyancsak öt filmmel és egy videoanyaggal vesz' részt a szemlén. A Bács-Kiskun megyei Jánoshalmáról egy, Csongrád megyéből pedig tizennégy film- és két videó- anyag érkezett. A szemlét holnap, január 25-én délelőtt 10 órakor nyit. ja meg Várai Mihályné, a megyei pártbizottság osztály- vezetője. A filmek vetítése 10.20 órakor kezdődik. Az alkotásokat dr. Kárpáti György filmrendező, főiskolai tanár elnökletével zsűri tekinti meg, melynek tagjai Dékány István, a Magyar Amatőrfilm és Video Szövetség főtitkára, dr. Pap István, a Békés Megyei Művelődési Központ igazgatója, Péterffy András rendezőoperatőr és Pörös Géza, a Népművelési Intézet munkatársa. Január 26-án, vasárnap 9 órától tájegységi tanácskozással, majd eredményhirdetéssel, díjkiosztással zárul a kétnapos program. Az első három helyezett pénzjutalomban részesül, s alkotásával előzsüri nélkül jut el az áprilisban Hajdúböszörményben megrendezésre kerülő országos szemlére. Emellett az arra méltó alkotások készítői különdíjakat kapnak. Szitás Erzsébet kiállítása a svájci Wohlenben A Füzesgyarmaton született, Köröstáj kulturális mellékletünkben rendszeresen publikáló, Budapesten élő Szitás Erzsébet festőművész a közelmúltban Svájcban, a wohleni községházán mutatta be festményeit és grafikáit. A tárlatot a wohleni kultúrbizottság elnöke, Fritz Stäuble nyitotta meg. Beszélt a kiállítás jelentőségéről, s a körülményekről, melyek a bemutatkozást létrehozták. — Néhány évvel ezelőtt — mondotta Fritz Stäuble — lehetőségem volt magyar barátaimmal Magyarország távolabbi vidékeinek felkeresésére is. Ügy találom, hogy azokat a benyomásokat, amelyeket a táj sajátossága és az emberekkel való találkozás keltett fél bennem, Szitás Erzsébet képeiben újra felfedezem. Magyarország álmodozó tájait látom újra, amelyekkel a festőnő párbeszédet folytat. Házak, tájak, emberek, a Balaton nyitott, messzi tájai azok, amelyeket Szitás Erzsébet ismétlődően ábrázol. A portréin sem marad meg a külső jegyeknél, a lényegeset keresi, betekintést nyújtani az emberek leikébe, Akár olajjal, akárak- varellel vagy ceruzával dolgozik, mindig a lényeg megragadására való törekvés szól műveiből. A megnyitón részt vett Szőke György, a Magyar Népköztársaság nagykövete is, valamint közreműködött azon Martha Chaksad szopránénekesnő. A helyi lapok terjedelmes cikkekben számoltak be a kiállításról, méltatva a kiállító művészetét, akinek műveiben „a haza elsősorban a szűkebb világot, kis házakat, parasztudvarokat jelenti, amelyek azt sugározzák ki magukból, ami a nagyvárosainkból hiányzik: a melegséget, megelégedettséget, az otthoniét érzéseit. A magyar művésznő azonban nem korlátozza művészetét kizárólag a tájképfestészetre. Érdeklődik az emberek és a magyar történelem iránt. Az emberekről, akiket ábrázol, nem csak egyszerűen a tetszetős oldalt mutatja fel, hanem az életüket.” (Képünkön Szitás Erzsébet Fiatal lány című ceruzarajza.)
