Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-23 / 19. szám
1986. január 23„ csütörtök Dokumentumgyííjtés, kutatóhely, közművelődés, helytörténeti kiadványok Levéltár és honismeret HANGSZÓRÓ Ötödik sebesség Elő kellene keresnem régi rádiójegyzeteim, hogy ponto- sár. megmondjam, mióta van műsoron az ötödik sebesség. I Eleinte rendszeres hallgatója voltam e nagy sodrással in- 1 dúló sorozatnak, s bár az évek során csillapodott hevületem a műsor iránt, meg kell mondanom, hogy a hiba benI nem van. Hiszen akárhányszor hallgatom az Ötödik sebességet, mindig azt tapasztalom, hogy friss, lendületes, megújulni képes az alkotógárda. S ha jönnek új, meg új korosztályok, akikhez a műsor tulajdonképpen szól, azért mi, régiek is kapunk sok meghallgatni valót. Többnyire „hát- I térrádiózásként” figyelek az ötödik sebességre, s így üti meg fülem egy-egy érdekesebb riport. Legutóbb például arra a mondatra kaptam fel a fejem, amikor egy fiatal mérnök panaszkodott: olyan érdektelen munkát végeztettek vele, hogy azt fontolta, inkább elmegy utcaseprőnek. (A kis anyagias — gondoltam — és igazán nem az utcaseprők jövedelmét irigyeltem, hanem a diplomás emberek fizetségét érzem arcpirítóan kevésnek.) Ügy látszik, a műszaki értelmiség helyzete volt terítéken, mert rövid idő múlva szó esett egy műszaki egyetemi adjunktusról, aki tízéves munkaviszony után havonta 4800 forintos fizetésből kellene, hogy megéljen. Mit lehet erre mondani? Benne van a levegőben az egyre nyomasztóbb gond, természetes I tehát, ha ezt visszhangozzák az Ötödik sebesség riportjai. A csere-bere mókás ajánlataiban manapság még a sziámi macskát műsoros kazettára cserélők hirdetnek. Csak meg ne érjük, hogy bölcsészdiplomát kínáljanak szerződéses illemhelybérletért. Mert a valóság már ennél cifrább dolgokat is produkált... Mit üzen a Rádió? Fantasztikus, hogy egymástól látszólag távoli jelenségek is milyen szoros kölcsönhatásban vannak. Ha a fentiekben Í az értelmiség helyzetéről írtam, akkor most arról lesz szó, hogy szemléleti torzulások milyen veszélyes — életveszélyes! — következményekkel járnak. A Mit üzen a Rádió? legutóbbi adásában egy hunyai tragédiát idézett fel. A termelőszövetkezet szerelőműhelyében névnapoztak a dolgozók, majd mintha mi sem történt volna, ki-ki ittasan ült fel a járművére. Egy fiatalember — jó eszű, szorgalmas, nagyszerű fiú — beleszaladt egy sorompóba és meghalt. Iszonyú a család vesztesége, de legalább olyan riasztó az a mód, ahogy az emberek többsége a történetekre reagált. A felelősök keresgélése közben arra szinte nem is gondoltak, hogy az alkohol a halál oka. Két megszólaló például igazságtalannak tartotta, hogy bevonták tőlük a gépjármű- vezetői engedélyt és egy év múlva ismét vizsgázniuk kell. Két-három deci borocska miatt. (De nagyon könnyű becézni az italt, még akkor is, ha értelmetlen halál vicsorít a pohár alján.) Van a faluban egy kocsma és egy presz- szónak nevezett kocsma — mondta a tsz-elnök. Nincs olyan hely, ahol az emberek kulturált körülmények közt szórakoznának vagy csak egy jót beszélgetnének. A községekben is nagyot változott az élet ritmusa. Szüreti mulatságok, tollfosztók, kukoricahántások már csak az öregek emlékeiben élnek. Űjak még nem gyökeresedtek az elmúlt szokások után. Tudom, voltak mindig értelmetlen pusztulások. Duhaj bálák, véres legény kedések. De mi éppen azzal kívánunk jobbak, emberibbek lenni, hogy nem engedünk riasztó rémeket a közösség fölé telepedni. Ám ahol a leeresztett sorompót hibáztatják, ott baj van a szemlélettel. És ahogy a tsz-elnök mondta, ez nem csak Hunyán van így. Tudós tanárok Valahol el kell kezdeni! Sokáig azt hirdettük, hogy az anyagi változásokkal nem tart lépést a tudat fejlődése. Ez bizony igaz, de azt is észre kell venni, hogy ha az anyagiak terén is egyre hátrányosabb helyzetbe kerülünk, s a szellemi értékek is devalválódnak, akkor bezárul az ördögi kör. A világ meg csak halad, halad, mi pedig egyre lejjebb keresgélhetünk, hogy „kihez képest” élünk jól. Saját lehetőségeinktől immár messze elmaradva. Aki duzzadó energiákkal, jó hitekkel felvértezett ifjú volt három-négy évetizeddel ezelőtt, legalább megérje, hogy látszódjék az alagút vége. Ha génjeink is nem torzultak, reményünk lehet, hogy a legfrissebb, szűzi nemzedék lesz megváltásra termett. Ha „jó kezekbe” adjuk gyerekeinket. És itt a bökkenő. Aki hallgatta hétfő délután a Kossuth adón sugárzott Tudós tanárok című műsort, attól is elment a kedve, hogy iskolába írassa gyerekét. (A tanárok kedve már úgyis régen elszállt.) Falakba ütköző, hajszolt, megkeseredett pedagógusok szóltak, s közben nekem eszembe jutott az áldott emlékű Szeberényi Lajos bácsi, Hidasi tanár úr vagy a közgésektől ismert „kis és nagy” Maczák meg Luki bácsi és, sok-sok pedagógus egyéniség, akik életre szóló útravalót adtak. Méltó utódaik kerestetnek. Pávakör Füzesgyarmaton Ha levéltár, akkor dokumentumgyűjtés, hivatalos iratok, okmányok rendszerezése, tárolása. Értékes adatok. források, történelemmé váló kincsek megőrzése a jövő számára. Általában erre gondolunk, ha a levéltár szót halljuk, s közben évtizedek óta egyre csak növekvő irathalmazra, dokumentumhegyektől roskadozó emeletes szekrényekre, polcokra, a régi papír jellegzetes szagára asszociálunk. A levéltárról annyit tudunk még. hogy kutatóhely, ahol különböző történeti, munkásmozgalmi, helyismereti, néprajzi kiadványokat is szerkesztenek. Az intézmény szerepét, jellegét némi misztikum fedi; a könyvtárakkal, múzeumokkal szemben szinte semmit sem tudunk róla. Éppen ezért arra kérem dr. Erdmann Gyulát, a Békés Megyei Levéltár igazgatóját, avasson be a titokba, vázolja fel a levéltár tevékenységi körét, főbb funkcióit. személyi és tárgyi feltételeit, kiadványait, terveit. — A megyei levéltár Gyulán található. Békésen működik egy fióklevéltár. Sokrétű feladatot lát el. és tevékenysége kevéssé ismert. Egyik legfontosabb munkánk az állománygyarapítás, amely azt jelenti, hogy a megye területén dolgozó szervek, intézmények, városi és községi tanácsok, termelőszövetkezetek, vállalatok, iskolák stb. adatait, okmányait kötelesek vagyunk átvenni, válogatni, és ezek szűkebb részét, amely a történeti kutatás szempontjából fontos, a jövő számára forrás lehet, rendszerezve. feldolgozva megőrizni. Négyszáz intézményt és szervet tartunk szemmel állománygyarapítás céljából. A beérkezett anyagot rendszerezzük, jegyzékel- jük, selejtezzük, így készítjük elő a történeti kutatás számára. De nemcsak történeti értékeket veszünk át, hanem például személyzeti anyagot is. Jelenleg a tavaly január 1-vel megszűnt járási tanácsok anyagát dolgozzuk fel, ami óriási. 3-4 évig tartó munka. A levéltár jelentős kutatóhely. Egyrészt saját munkatársai foglalkoznak különböző témájú tudományos munkával, kutatással, minden levéltárosnak saját témája van, ami aztán publikációkban csúcsosodik ki. Ez munkaidejük egyharma- dát, különösen nagy kutatásoknál a felét veszi igénybe. Másrészt a levéltár feladata, hogy kutatásokat ösztönözzön, ilyen munkákat irányítson, segítsen, megyeieket és megyén kívülieket egyaránt. Tudományszervező funkciónk is van tehát. A levéltár szervezi például a gyulai vár és uradalom története körüli kutatást, amelyben országos hírű tudósok, régészek is részt vesznek. Ez év végére tervezzük a Közlemények Békés megye történetéből első kötetét, amely a XVIII. századdal, az újratelepüléssel, a török utáni városi élet megindulásával foglalkozik. A kiadvány készítésén együtt dolgoznak munkatársaink, a helyi középiskolai tanárok és egy budapesti agrártörténész. Célunk, hogy a levéltár körül aktív kutatógárda jöjjön létre. —t A Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból- sorozatban eddig megjelent füzetek a megye korábbi (a honfoglalástól a törökvilág utáni időkig), és XX. századi történelmével, munkás- mozgalmával foglalkoznak elsősorban. A publikációk kizárólag a megyére koncentrálnak? — Főleg a megyével foglalkoznak forráskiadványaink, de nem zárják ki a regionális témákat, ahol Csongrád és Bács-Kiskun megyét, illetve a Dél-Alföldet is átfogja az elemzés. Tervezünk ilyen munkákat. A XVIII. századi történeti helységnevekkel foglalkozó kiadvány például Csanád és Arad megye népességére, foglalkozási, lexikális adataira is kiterjed. Az idén jelenik meg Az 1828-as összeírás Békésben, amely latin forrásokat magyarul ad közre, utána következnek az 1848—49-es megyei események. A dokumentumpublikációt tartjuk elsődlegesnek, mivel ezzel nyújthatjuk a legnagyobb segítséget. Tervezzük összeírások, végrendeletek, néprajzi és társadalomtörténeti források kiadását, a XVIII—XIX. századi közgyűlési jegyzőkönyvi határozatokból is szeretnénk publikálni. Érdekesnek ígérkezik a Békés megye történeti atlasza, amelyet a földrajztudományi társasággal közösen készítünk, s amely eredményes együttműködésünket igazolja. — A könyvtárakkal, múzeumokkal szemben a levéltár közművelődési tevékenysége háttérbe szorul, nem olyan látványos. — Nem olyan látványos, de azért van közművelődési munka is a levéltárban. A múzeumi kiállításokon mindig részt veszünk történeti anyagainkkal, ami közvetett munka, de nem elhanyagolható. A leghatásosabb talán az iskolákkal való kapcsolat, ami levéltári órákat, látogatásokat jelent, 20—25 Gyula város egyesített címere (1902) Fotó: Gál Edit órát évente. Mi tulajdonképpen többet szeretnénk, de az általános és középiskolások annyira leterheltek, hogy erre van lehetőség. Levéltárosaink szívesen vállalnak helytörténeti előadásokat az iskolákban. Készítünk egy belső kiállítást, amelyben az érdeklődőknek bemutatunk mindent, ami a levéltárban található. Egy-két éven belül készen lesz a diasorozat, hosszabb és rövidebb változatban, amely a gyulai vár régi metszetét, megyénk nagyjait, városképeket, viseleteket mutat be. A sorozat kísérő szöveggel készül, és oktatási segédeszköznek szánjuk. — Milyen személyi feltételek állnak rendelkezésre a szerteágazó feladatok ellátásához? — Húszán vagyunk, általában történelem szakot végzett levéltárosok, és érettségivel rendelkező középkáderek, levéltári kezelők. A személyi állománnyal elégedettek vagyunk, bár tudományos vonalon némi erősítés jó lenne, s erre ígéret is van. Hátrányt jelent, hogy nincs egyetemünk, főiskolánk. A gimnáziumból jönnek hozzánk munkatársak, akiknek először latinul kell megtanulni. A levéltárban csak több éves munka után lehet eredményeket elérni. — Országos gond, hogy a levéltárak helyszűkével küzdenek, hogy az értékes dokumentumok állaga veszélyben van a nem megfelelő raktározási körülmények miatt. A megyei levéltár két helyen található Gyulán, a városi tanács épületében, ahol a századfordulón a vármegye levéltára működött, és a megszűnt járási hivatal helyén. A békési fióklevéltár is két külön épületben kapott helyet. — A megosztott elhelyezés bizony, nem kedvező, és csak 1-2 évig jelent átmeneti megoldást, utána ismét helyiséggondokkal küzdünk, nincs hová gyűjteni. Kapunk újabb épületszárnyakat, a levéltár meg egyre több helyre kerül, ami nem mondható ideálisnak. Technikai felszereltségünk messze elmarad a kívánatostól; szocialista országokkal összehasonlítva is igen gyenge a magyar levéltárak ellátottsága. Fő gondunk, hogy az adott körülmények veszélyeztetik az állományt. Feltétlenül szükségünk lenne saját könyvkötészetre, restauráló műhelyre, ami drága felszereléseket igényel. Az anyagot fertőtleníteni kellet ne, mivel a raktárak nem fűthetők; a szárításhoz, portalanításhoz. fertőtlenítéshez kazánra van szükség. Ahol szemmel láthatók a károk, „tüneti kezelést” alkalmazunk, de a teljes „gyógyulást” csak a száraz raktárkomplexum hozhatná. Ugyancsak nagyon fontos lenne egy mikrofilmfelve-vő gép, másképp jelentős dokumentumok mennek tönkre a rossz minőségű papír és írószer miatt. A halványodó, romló anyagot csak reprodukálással lehetne megmenteni a jövő számára. A mikrofilmre biztonsági és állománymentő okból egyaránt nagy szükség vart. További előnye, hogy kis helyen elfér, s a jó minőségű, tartós mikrofilm az anyag selejtezését, az egyszerűbb tárolást is lehetővé tenné ... Zsúfolt, roskadozó polcok között haladunk, óvatosan. Szűk a hely. A tengernyi öregedő papír jellegzetes szagától, régi idők dokumentumainak súlyától valahogyan fülledt a levegő, nyomasztó. Megkönnyebbülés kilépni a téli gyulai utcára. Előttünk is, mögöttünk is a megyei levéltár (egy-egy épületszárnya). Múlt és jelen adatai, üzenet a jövőnek, valódi kincsek. Niedzielsky Katalin (Tudósítónktól) A füzesgyarmati pávakör több mint 15 éve alakult a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet támogatásával. Az első összejövetel óta nagyon sok rendezvényen, versenyen, találkozón vettek részt. Főleg a Sárrét vidékén szerepeltek, de eljutottak Budapestre is. Műsoraikban e táj népdalait éneklik. Az együttes tagjai mindannyian szeretik a népdalokat, és már több éve hűséges tagjai a kollektívának. Foglalkozásukat tekintve különböző munkakörökben dolgoznak. Van fizikai dolgozó, munkahelyi vezető, tanár, védőnő, gépkezelő, diák és nyugdíjas közöttük. Hagyományőrző műsoraikkal a helyi rendezvények színvonalát kívánják emelni és hangulatossá tenni. A közelmúltban Bertalan Ágnes és Hegyesi János irodalmi estjén énekeltek: ők nyitották meg az est műsorát régi, szép summásdalokkal. Jelenleg az együttest Győrfi Gyula tanár vezeti. A pávakör országos minősítésben ezüst fokozatot ért el. Az idén is újabb és újabb dalokat tanulnak, részt kívánnak venni rendezvényeken, találkozókon, író-olvasó esteken, sőt, külföldi turnét is szeretnének beiktatni 1986-os programjukba. Borbiró Lajos i|~ mt/Vj, A Boiza-csaJádfa egyik ága (1898) A levéltár sokrétű feladatot lát el, és tevékenysége kevéssé ismert
