Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 2. szám
1986. január 3„ péntek SPORT SPORT SPORT Holnap indul 25 túra a megyében A SZOT XXV. KONGRESSZUSÁNAK JUBILEUMI TÚRÁJA ÉRIIMTÖPONTOS TÚRAMOZGALOM BÉLYEGZÖHELYEI Negyven év után Újra együtt a legendás Bodola—Tóth III. balszárny Nemcsak az erdélyi, hanem a hazai labdarúgás híveinek sem igen kell magyarázni, ki a Dudus? Természetesen így emlegetik Gyulán is, amikor szóba kerül a régebbi idők focija, amikor Bodola Gyula vezette itt az edzéseket. Kurta Mihály, az akkori kitűnő szélső így emlékszik arra az időre, amikor Bodola Dudus irányításával készültek mérkőzéseikre: „Mindig az élen futott, még akkor is, amikor szinte térdig érő hóban Elekig róttuk a kilométereket. Már túl volt a negyvenen, mégis hogy tudott kapura rúgni 39-es csukájával. Külön élményt jelentett a kapusok edzése. Huszonöt-harminc méterről szédületes erővel lőtt kapura, mindig bemondta, hova küldi a labdát. A gyulai focisták évek múlva is abból éltek, amit tőle nyertek tudásban, erőben. A SZOT XXV. kongresz- szusa tiszteletére a Békés Megyei Természetbarát-szövetség a megyei természet- védelmi és idegenforgalmi társulással és a Szakszervezetek Megyei Tanácsával közösen érdekes túramozgalmat indít holnaptól. A Békés njegyei érdekességeket, nevezetességeket szeretnék megismertetni a résztvevőkkel úgy, hogy eközben minden évszakban egyúttal szabadidős programot is teremtsenek számukra. Az „Erintőpontos túramozgalom környezetünk jobb megismerésére" című akció feltételei 1986. január 4-—december 6. között teljesíthetők. A főbb feltételek: bárki részt vehet benne, függetlenül attól, hogy tagja-e vagy sem sportegyesületnek; a 25 túrából legalább tíz eseményen szükséges részt venni; a rendezvények bármilyen formában látogathatók, illetve megközelíthetők, tehát vízen, gyalog vagy kerékpárral is; a részvételt a mozgalomban szokásos módon igazoltatni (bélvegeztet- r-> kell. A 25 jubileumi túra első állomása holnap lesz tehát, és végcél a szabadkígyósi kastélypark. Találkozás reggel 8 órakor a békéscsabai vasútállomáson (túravezető Lovas József). Az évadnyitó túrát a következő 24 követi rjanuár 18: Orosháza — Darvas-ház. Február 1: Bandi- kafa. II. 15: Kétegyháza — Mezőgazdasági gépkiállítás. Március 8: Békés — Galéria. III. 15: Mezöberény — Petőfi-emlékmű. Április 4: Begécs — Biharugra. IV. 26: Veszély — Direktóriumi emlékmű. Május 10: Bélmegyer — Fáspuszta. V. 17: Szarvas — Arborétum. V.31: Orosháza — Gyopárosfürdő. Június 14: Vésztő — Mágori domb. VI. 28: Gyula — Városerdő. Július 5: Szeghalom — Várhely. VII. 26: Füzesgyarmat — Strandfürdő. Augusztus 2: Mezőhegyes — KISZ- tábor. vili. 10: Gyomaendrőd — Strandfürdő. VIII. 30: Dévavá- nya — Túzokrezervátum. Szeptember 6: Peres — bemutatóház. IX. 20: Battonya — Felszabadulási emlékpark. Október 4: Geszt — Arany-emlékház. X. 25: Kardoskút — magasles. November 7: Gyula — Erkel-em- lékház. XI. 22: Tótkomlós — Szlovák tájház. December 6: Póstelek — Kastélypark, Mókus vendéglő. A rendezvények neveit nem soroltuk fel, ezekről és valamennyi egyéb tudnivalóról a megyei természetbarátszakszövetség békéscsabai. Kórház utcai címén — tel.: (66) 28-788 — lehet érdeklődni. E sorok írója érdekes körülmények között ismerkedett meg Bodolával 1941 tavaszán Nagyváradon. Akkor kerültem a Pece-parti Párizsba a délelőtt megjelenő bulvár- jellegű Erdélyi Néplap szerkesztőjének. Néhány hét múlva a „zöld” és „kék újság”, a Nemzeti Sport és a Sport-hírlap helyi tudósítóját behívták katonai átképzésre. Ö engem kért fel helyettesítésére, mondván: „Így legalább biztosan enyém marad a tudósítás”. A Nemzeti Sportnál Tavasz doktor volt a labdarúgás főnöke, aki gyakran, szinte naponta küldte távirati kéréseit, utasításait. Számomra a legemlékezetesebb így szólt: „Bodola nyilatkozzék Tóth Ill-ról, Tóth Bodo- láról. 150 sor, express." Akkor ismertem meg személyesen Bodolát. „írjon, amit akar — mondta —, de senkit se bántsunk.” A Békésről elszármazott Tóth III., aki hamarosan megkapta Váradon is a Békésről, Csabáról, majd Újpestről magával hurcolt Matyi becenevet, így szólt: „Ugyanazt mondom én is” — járult hozzá a 150 sorhoz ... Negyvennégy szeptemberében — immár haditudósítóként — az állandó elszakadási hadműveletek következtében már a Kárpátokon innen voltunk, amikor munkácsi állomáshelyünkről oldalkocsis motorkerékpárral hazaszaladtam Váradra, megbeszélni a családdal a legfontosabbakat. Néhány ismerős mellett találkoztam Krüger Károllyal, a népszerű „Sajó”-val, a NAC igazgatójával. Megkért, vigyem ki magammal Dudust, Pestre igyekszik, a Vasasban várja Hegyi Gyula. Egyik kerekünk defektes volt, Krüger szerzett ugyan egy valamivel kisebb kereket, és elindulhattunk végül. Sikerült túljutni a Bi- harpüspökinél húzódó harcvonalon. Üjra defektes lett azonban a gumi, és attól kezdve szalmával tömködtük a kereket, amíg eljutottunk Szatmárhegyig. Ott aztán sikerült Bodolát felültetni egy másik katonai járműre. Elbúcsúztunk ... Ö elindult Budapest, mi pedig Munkács felé. Legközelebb már csak a háború után találkoztunk Budapesten, ahol az akkor már az MTK-ban játszó Bodola 38 éves korában is B- válogatott tudott lenni!, Dudussal az Otthonban Volt még két érdekes ösz- szefutásunk. Bodola több csapat után a Pécsi VSK edzője lett, jómagam pedig a Hétfői Hírek tudósítójaként dolgoztam, mint rokkant- nyugdíjas. Talán 1958-at írtunk, amikor nyáron Pécsett akadt dolgom, s szombat lévén, megtudtam, eázőügyben fontos tanácskozást tartanak a PVSK-nál. Este 10 óra körül a szavazás egyhangúlag Bodola mellett foglalt állást. Vasárnap kora délelőtt vittem a beszámolót a HH-hez, ahol nemcsak a sportrovat vezetője, hanem a munkatársak is örömmel fogadták a hírt. Dudus ugyanis népszerű volt sajtókörökben, nagy tudása mellett szerénységéért, halkszavúságáért is tisztelték. A tudósítás megjelent, de mit tesz Isten. Néhány nap múlva, egy vasárnapon, Gyulára kellett utaznom. A kis- vonaton döcögtünk az állomásról, amikor a kultúrház- ból távozó tömegben felfedeztem Bodolát és feleségét. Az Otthon kávéházban mondta el, hogy anyagi differenciák miatt otthagyta Pécset. Az edzők testületében többek között gyulai küldöttség is érdeklődött nevesebb tréner után. Marosi Károly összehozta az érdekelteket, a megegyezés percek alatt megtörtént. Hát ezért találkozhattunk Gyulán. Búcsúzáskor mondta Bodola: — Szó sincs arról, hogy Gyula összehasonlítható Váraddal. De van valami a lel- kületében, a hangulatában, ami Váradra emlékeztet minket. Ezért is döntöttünk úgy, ha megfelelően alakul sorsunk, itt veszünk házat, itt telepszünk le. Ügy emlékszem, két évet dolgozott Gyulán. A két háború között Eu- rópa-hírű volt a Nagyváradi AC csapata. Utóda a jelenlegi FC Bihor ugyan az I. osztályban szerepel, de hol kiesik, hol visszatornázza magát a legjobbak közé. 1983- ban, Bodola 70. születésnapja alkalmából egy füzetet adtak ki Romániában, amelyben közvetlen hangú írásokban emlékeztek az ott szerepelt magyar játékosokról is. Kovács I. Miklósról, Bodola Gyuláról, Baráti Gyuláról, Juhász Gusztiról, Tóthról, Spielman-Sárváriról, Zilahiról, Váczi Györgyről. Valamennyien szerepeltek a negyvenes évek román válogatottjában is. A füzet két írása is emlékezett Bodola Gyulára, az emberre, a labdarúgóra. Az egyik címe: „Legendák Bo- doláról”. Többek közt ez olvasható benne: „A 70 éves Bodola gyakran tér vissza Váradra, itt élte futballista virágkorát a két világháború között. Találkozik barátaival, betér az FC Bíborhoz, feleleveníti egykori klubtársai történeteit, arcait. Tizenhét éves korában jött gimnazistaként Váradra, de már mint ígéretes labdarúgó diákegyenruhában járt, igazolt játékosa volt a nagycsapatnak, az akkori Váradi Atlétikai Klubnak, és kiegészítette az ' „arany-csatársort”, amelyben mellette Glaczmann, Kovács, Rónai, Kocsis játszott. Szerény volt. Többet beszélgetett osztálytársaival, mint híres labdarúgótársaival.’’ A ma 80 éves Iosif Sala- jeanu, egykori tanára mondta: „A stadion környékén nőttünk fel, nem hiányoztunk egyetlen csapat edzéséről sem. Labdaszedő gyerekek voltunk. Bodola soha nem késett, soha nem sietett el az edzésről, nem ünnepelt, nemigen társalgott, nem veszkedett soha senkivel. Tökéletesen kezelte a labdát, minden helyzetből jól lőtt. Az ellenfél legfontosabb törekvése volt, ne engedjék hozzájutni a labdához. Ha ez nem sikerült, az pokol volt.. .” Bodola Gyula: Dudus — ez a másik írás címe. íme egy rövid részlet: „Futballistáink egyik legnagyobbika. A háború előtti utolsó években az ideális összekötő szerepét töltötte be, minden jó tulajdonsággal rendelkezett. Technika, cselezés és világos látásmód, szívósság, rendkívüli finomság jellemezte." A legutóbbi spanyolországi világbajnokság után írta Bodnár Bélának, a Váradon élő gyermekkori barátnak Berkesi Elemér, az immár 50 éve Barcelonában élő egykori Fradi-fedezet: „Bodola Dudus a maga fénykorában nagyobb játékos volt, mint a most világhírű Maradona". Az évek elszaladtak. Dudus ma már meglehetősen testes, eléggé kopasz, szemüveget viselő, de változatlanul víg kedélyű férfi, aki napjainkban is gyakori vendég egykori nagy sikerei színhelyén. Részlet egy váradi barát leveléből. „Sok tervezgetés. Bodola Gyula és Tóth III. Mátyás 1985 nyarán, Budapesten különböző elképzelések, sőt, megvalósíthatatlan fantáziák után, 1984. május 12—13-án végre maradandó emlékké vált az első vidéki magyar bajnok, a legendás hírű NAC 40 évvel ezelőtti bensőséges megünneplése. Ezt a jubileumot tartotta csendes, bensőséges baráti körben Váradon az aranycsapat két játékosa: Juhász Guszti és Bodola Dudus. Rajtuk kívül, illetve mellettük néhány akkori NAC-csikójátékos, valamint egy kis csoport, mindig büszke emlékezője, idősen is szurkolója a csapatnak. Négy deci tokaji Bejelentése alapján Tóth Matyit is vártuk Svédországból, Pestről Ónody Bandi, Bodola, valamint Váradról Juhász Gusztival négy bajnok résztvevője volt az ösz- szejövetelnek. Sajnos, ma csak Mészáros, Ónody, Szegedi-Szimatok, Demény-De- metrovics, Tóth Matyi, Dudus és Juhász Guszti életéről tudunk bizonyosat, de tudjuk, hogy szétszóródva a nagyvilágban: Costa-Ricában, Svédországban, Ausztráliában, Afrikában és Magyarországon is élnek egykori NAC-játékosok. Ugyanakkor fájó szívvel emlékeztünk meg az örökre eltávozott Vécsei Dolfiról, Lóránt Gyusziról, Perényiről, Sárváriról, Kovács I.-ről és Kovács II.—ről „Nagy”- és „Kis”-Kopekról, valamint a nagyon fiatalon elhunyt, ragyogó tehetségű Barna Jancsiról. A leszűkült NAC-calád ünnepi találkozóján az alábbi egykori játékosok vettek részt: Juhász, Bodola, Fe- renczi, Zilahi, Rácz, Bodoki és Bodnár Béla. Ügy látszik, az én ketyegóm nem bírta el azt a kellemes izgalmat, re- nitenskedett, és olyan krízist váltott ki, hogy rosszul lettem. Ettől függetlenül a két roppant boldog és szép nap alatt felidéztünk sok-sok felejthetetlen emléket, vidám történetet. Közös lapot küldtünk a távolban élő játékosoknak, igazolva, hogy gondolatban együtt volt a csapat. Ami az évfordulón nem sikerült, a '85-ös nyáron megvalósult az aranycsapat híres, válogatott balszárnyának, a Bodola—Tóth III. kettősnek létrejött a megható találkozója Budapesten, dr. Demjén Lászlónak, a háború utáni NAC-játékosnak a társaságban. A soha nem cigarettázó, szeszes italt soha nem fogyasztó Matyi a meghatott találkozó örömére négy deci tokaji bort ivott egykori összekötője nagy meglepetésére .. . IVAN LÁSZLÓ ] II Népújság közvélemény-kutatása • Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1985-ben? : __ _____ : 2.________________________________________ : x_____________________________________________________ : Ki volt Békés megye legjobb férfisportolója 1985-ben? ■ L____________________________________________________ j 2._________________________________;___________ i i--------------------------------------------:---------------------------------; Melyik volt Békés megye legjobb csapata 1985-ben? j 1, _______________________________________________ » j 2;____________________________________________________ [ 3;_____________________________________________________ 1 A szavazó neve és pontos címe: \ gyulai edzösködés idején készült ez a fotó. Balról Banyai Béla főrendező. Petrovszki, Pásztor, Fodor, Szilágyi, Vidó, Nagy K„ Kiss P„ Guti, Arató, Himer, Csűri és Bodola Gyula A képek a szerző archívumából BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seieszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
