Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

1986. január 3„ péntek SPORT SPORT SPORT Holnap indul 25 túra a megyében A SZOT XXV. KONGRESSZUSÁNAK JUBILEUMI TÚRÁJA ÉRIIMTÖPONTOS TÚRAMOZGALOM BÉLYEGZÖHELYEI Negyven év után Újra együtt a legendás Bodola—Tóth III. balszárny Nemcsak az erdélyi, hanem a hazai labdarúgás hívei­nek sem igen kell magyarázni, ki a Dudus? Természete­sen így emlegetik Gyulán is, amikor szóba kerül a régeb­bi idők focija, amikor Bodola Gyula vezette itt az edzé­seket. Kurta Mihály, az akkori kitűnő szélső így emlék­szik arra az időre, amikor Bodola Dudus irányításával készültek mérkőzéseikre: „Mindig az élen futott, még akkor is, amikor szinte tér­dig érő hóban Elekig róttuk a kilométereket. Már túl volt a negyvenen, mégis hogy tudott kapura rúgni 39-es csu­kájával. Külön élményt jelentett a kapusok edzése. Hu­szonöt-harminc méterről szédületes erővel lőtt kapura, mindig bemondta, hova küldi a labdát. A gyulai focisták évek múlva is abból éltek, amit tőle nyertek tudásban, erőben. A SZOT XXV. kongresz- szusa tiszteletére a Békés Megyei Természetbarát-szö­vetség a megyei természet- védelmi és idegenforgalmi társulással és a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsával közösen érdekes túramozgal­mat indít holnaptól. A Bé­kés njegyei érdekességeket, nevezetességeket szeretnék megismertetni a résztvevők­kel úgy, hogy eközben min­den évszakban egyúttal sza­badidős programot is te­remtsenek számukra. Az „Erintőpontos túramozgalom környezetünk jobb megisme­résére" című akció feltételei 1986. január 4-—december 6. között teljesíthetők. A főbb feltételek: bárki részt vehet benne, függetlenül attól, hogy tagja-e vagy sem sportegyesületnek; a 25 tú­rából legalább tíz esemé­nyen szükséges részt venni; a rendezvények bármilyen formában látogathatók, illet­ve megközelíthetők, tehát vízen, gyalog vagy kerék­párral is; a részvételt a mozgalomban szokásos mó­don igazoltatni (bélvegeztet- r-> kell. A 25 jubileumi túra első állo­mása holnap lesz tehát, és vég­cél a szabadkígyósi kastély­park. Találkozás reggel 8 óra­kor a békéscsabai vasútállomá­son (túravezető Lovas József). Az évadnyitó túrát a következő 24 követi rjanuár 18: Orosháza — Darvas-ház. Február 1: Bandi- kafa. II. 15: Kétegyháza — Me­zőgazdasági gépkiállítás. Márci­us 8: Békés — Galéria. III. 15: Mezöberény — Petőfi-emlékmű. Április 4: Begécs — Biharugra. IV. 26: Veszély — Direktóriumi emlékmű. Május 10: Bélmegyer — Fáspuszta. V. 17: Szarvas — Arborétum. V.31: Orosháza — Gyopárosfürdő. Június 14: Vész­tő — Mágori domb. VI. 28: Gyu­la — Városerdő. Július 5: Szeg­halom — Várhely. VII. 26: Fü­zesgyarmat — Strandfürdő. Au­gusztus 2: Mezőhegyes — KISZ- tábor. vili. 10: Gyomaendrőd — Strandfürdő. VIII. 30: Dévavá- nya — Túzokrezervátum. Szep­tember 6: Peres — bemutató­ház. IX. 20: Battonya — Felsza­badulási emlékpark. Október 4: Geszt — Arany-emlékház. X. 25: Kardoskút — magasles. No­vember 7: Gyula — Erkel-em- lékház. XI. 22: Tótkomlós — Szlovák tájház. December 6: Póstelek — Kastélypark, Mókus vendéglő. A rendezvények neveit nem soroltuk fel, ezekről és valamennyi egyéb tudnivaló­ról a megyei természetbarát­szakszövetség békéscsabai. Kórház utcai címén — tel.: (66) 28-788 — lehet érdek­lődni. E sorok írója érdekes kö­rülmények között ismerke­dett meg Bodolával 1941 ta­vaszán Nagyváradon. Akkor kerültem a Pece-parti Pá­rizsba a délelőtt megjelenő bulvár- jellegű Erdélyi Nép­lap szerkesztőjének. Néhány hét múlva a „zöld” és „kék újság”, a Nemzeti Sport és a Sport-hírlap helyi tudósító­ját behívták katonai átkép­zésre. Ö engem kért fel he­lyettesítésére, mondván: „Így legalább biztosan enyém ma­rad a tudósítás”. A Nemzeti Sportnál Ta­vasz doktor volt a labdarú­gás főnöke, aki gyakran, szinte naponta küldte távira­ti kéréseit, utasításait. Szá­momra a legemlékezetesebb így szólt: „Bodola nyilatkoz­zék Tóth Ill-ról, Tóth Bodo- láról. 150 sor, express." Akkor ismertem meg sze­mélyesen Bodolát. „írjon, amit akar — mondta —, de senkit se bántsunk.” A Bé­késről elszármazott Tóth III., aki hamarosan megkapta Váradon is a Békésről, Csa­báról, majd Újpestről magá­val hurcolt Matyi becenevet, így szólt: „Ugyanazt mon­dom én is” — járult hozzá a 150 sorhoz ... Negyvennégy szeptemberé­ben — immár haditudósító­ként — az állandó elszaka­dási hadműveletek követ­keztében már a Kárpátokon innen voltunk, amikor mun­kácsi állomáshelyünkről ol­dalkocsis motorkerékpárral hazaszaladtam Váradra, megbeszélni a családdal a legfontosabbakat. Néhány is­merős mellett találkoztam Krüger Károllyal, a népsze­rű „Sajó”-val, a NAC igaz­gatójával. Megkért, vigyem ki magammal Dudust, Pestre igyekszik, a Vasasban várja Hegyi Gyula. Egyik kerekünk defektes volt, Krüger szerzett ugyan egy valamivel kisebb kere­ket, és elindulhattunk vé­gül. Sikerült túljutni a Bi- harpüspökinél húzódó harc­vonalon. Üjra defektes lett azonban a gumi, és attól kezdve szalmával tömködtük a kereket, amíg eljutottunk Szatmárhegyig. Ott aztán si­került Bodolát felültetni egy másik katonai járműre. El­búcsúztunk ... Ö elindult Budapest, mi pedig Munkács felé. Legközelebb már csak a háború után találkoztunk Budapesten, ahol az akkor már az MTK-ban játszó Bo­dola 38 éves korában is B- válogatott tudott lenni!, Dudussal az Otthonban Volt még két érdekes ösz- szefutásunk. Bodola több csapat után a Pécsi VSK ed­zője lett, jómagam pedig a Hétfői Hírek tudósítójaként dolgoztam, mint rokkant- nyugdíjas. Talán 1958-at ír­tunk, amikor nyáron Pécsett akadt dolgom, s szombat lé­vén, megtudtam, eázőügyben fontos tanácskozást tartanak a PVSK-nál. Este 10 óra kö­rül a szavazás egyhangúlag Bodola mellett foglalt állást. Vasárnap kora délelőtt vit­tem a beszámolót a HH-hez, ahol nemcsak a sportrovat vezetője, hanem a munka­társak is örömmel fogadták a hírt. Dudus ugyanis nép­szerű volt sajtókörökben, nagy tudása mellett szerény­ségéért, halkszavúságáért is tisztelték. A tudósítás megjelent, de mit tesz Isten. Néhány nap múlva, egy vasárnapon, Gyu­lára kellett utaznom. A kis- vonaton döcögtünk az állo­másról, amikor a kultúrház- ból távozó tömegben felfe­deztem Bodolát és feleségét. Az Otthon kávéházban mondta el, hogy anyagi dif­ferenciák miatt otthagyta Pécset. Az edzők testületében többek között gyulai küldött­ség is érdeklődött nevesebb tréner után. Marosi Károly összehozta az érdekelteket, a megegyezés percek alatt megtörtént. Hát ezért talál­kozhattunk Gyulán. Búcsú­záskor mondta Bodola: — Szó sincs arról, hogy Gyula összehasonlítható Vá­raddal. De van valami a lel- kületében, a hangulatában, ami Váradra emlékeztet min­ket. Ezért is döntöttünk úgy, ha megfelelően alakul sor­sunk, itt veszünk házat, itt telepszünk le. Ügy emlékszem, két évet dolgozott Gyulán. A két háború között Eu- rópa-hírű volt a Nagyváradi AC csapata. Utóda a jelenle­gi FC Bihor ugyan az I. osz­tályban szerepel, de hol ki­esik, hol visszatornázza ma­gát a legjobbak közé. 1983- ban, Bodola 70. születésnapja alkalmából egy füzetet adtak ki Romániában, amelyben közvetlen hangú írásokban emlékeztek az ott szerepelt magyar játékosokról is. Ko­vács I. Miklósról, Bodola Gyuláról, Baráti Gyuláról, Juhász Gusztiról, Tóthról, Spielman-Sárváriról, Zilahi­ról, Váczi Györgyről. Vala­mennyien szerepeltek a negyvenes évek román válo­gatottjában is. A füzet két írása is emlé­kezett Bodola Gyulára, az emberre, a labdarúgóra. Az egyik címe: „Legendák Bo- doláról”. Többek közt ez ol­vasható benne: „A 70 éves Bodola gyak­ran tér vissza Váradra, itt élte futballista virágkorát a két világháború között. Ta­lálkozik barátaival, betér az FC Bíborhoz, feleleveníti egykori klubtársai története­it, arcait. Tizenhét éves ko­rában jött gimnazistaként Váradra, de már mint ígé­retes labdarúgó diákegyen­ruhában járt, igazolt játéko­sa volt a nagycsapatnak, az akkori Váradi Atlétikai Klubnak, és kiegészítette az ' „arany-csatársort”, amely­ben mellette Glaczmann, Ko­vács, Rónai, Kocsis játszott. Szerény volt. Többet beszél­getett osztálytársaival, mint híres labdarúgótársaival.’’ A ma 80 éves Iosif Sala- jeanu, egykori tanára mond­ta: „A stadion környékén nőttünk fel, nem hiá­nyoztunk egyetlen csapat edzéséről sem. Labdaszedő gyerekek voltunk. Bodola so­ha nem késett, soha nem sie­tett el az edzésről, nem ün­nepelt, nemigen társalgott, nem veszkedett soha senki­vel. Tökéletesen kezelte a labdát, minden helyzetből jól lőtt. Az ellenfél legfontosabb törekvése volt, ne engedjék hozzájutni a labdához. Ha ez nem sikerült, az pokol volt.. .” Bodola Gyula: Dudus — ez a másik írás címe. íme egy rövid részlet: „Futballistáink egyik leg­nagyobbika. A háború előtti utolsó években az ideális összekötő szerepét töltötte be, minden jó tulajdonsággal rendelkezett. Technika, cse­lezés és világos látásmód, szí­vósság, rendkívüli finomság jellemezte." A legutóbbi spanyolországi világbajnokság után írta Bodnár Bélának, a Váradon élő gyermekkori barátnak Berkesi Elemér, az immár 50 éve Barcelonában élő egy­kori Fradi-fedezet: „Bodola Dudus a maga fénykorában nagyobb játékos volt, mint a most világhírű Maradona". Az évek elszaladtak. Du­dus ma már meglehetősen testes, eléggé kopasz, szem­üveget viselő, de változatla­nul víg kedélyű férfi, aki napjainkban is gyakori ven­dég egykori nagy sikerei színhelyén. Részlet egy váradi barát leveléből. „Sok tervezgetés. Bodola Gyula és Tóth III. Mátyás 1985 nyarán, Buda­pesten különböző elképzelések, sőt, megvalósíthatatlan fantáziák után, 1984. május 12—13-án végre maradandó emlékké vált az első vidéki magyar bajnok, a legendás hírű NAC 40 évvel ezelőtti bensőséges megünneplése. Ezt a jubileu­mot tartotta csendes, benső­séges baráti körben Váradon az aranycsapat két játékosa: Juhász Guszti és Bodola Du­dus. Rajtuk kívül, illetve mellettük néhány akkori NAC-csikójátékos, valamint egy kis csoport, mindig büsz­ke emlékezője, idősen is szurkolója a csapatnak. Négy deci tokaji Bejelentése alapján Tóth Matyit is vártuk Svédország­ból, Pestről Ónody Bandi, Bodola, valamint Váradról Juhász Gusztival négy baj­nok résztvevője volt az ösz- szejövetelnek. Sajnos, ma csak Mészáros, Ónody, Sze­gedi-Szimatok, Demény-De- metrovics, Tóth Matyi, Du­dus és Juhász Guszti életéről tudunk bizonyosat, de tud­juk, hogy szétszóródva a nagyvilágban: Costa-Ricában, Svédországban, Ausztráliá­ban, Afrikában és Magyaror­szágon is élnek egykori NAC-játékosok. Ugyanak­kor fájó szívvel emlékez­tünk meg az örökre eltávo­zott Vécsei Dolfiról, Lóránt Gyusziról, Perényiről, Sár­váriról, Kovács I.-ről és Ko­vács II.—ről „Nagy”- és „Kis”-Kopekról, valamint a nagyon fiatalon elhunyt, ra­gyogó tehetségű Barna Jan­csiról. A leszűkült NAC-calád ünnepi találkozóján az aláb­bi egykori játékosok vettek részt: Juhász, Bodola, Fe- renczi, Zilahi, Rácz, Bodoki és Bodnár Béla. Ügy látszik, az én ketyegóm nem bírta el azt a kellemes izgalmat, re- nitenskedett, és olyan krízist váltott ki, hogy rosszul let­tem. Ettől függetlenül a két roppant boldog és szép nap alatt felidéztünk sok-sok fe­lejthetetlen emléket, vidám történetet. Közös lapot küld­tünk a távolban élő játéko­soknak, igazolva, hogy gon­dolatban együtt volt a csa­pat. Ami az évfordulón nem si­került, a '85-ös nyáron meg­valósult az aranycsapat hí­res, válogatott balszárnyá­nak, a Bodola—Tóth III. kettősnek létrejött a megható találkozója Budapesten, dr. Demjén Lászlónak, a háború utáni NAC-játékosnak a tár­saságban. A soha nem ciga­rettázó, szeszes italt soha nem fogyasztó Matyi a meg­hatott találkozó örömére négy deci tokaji bort ivott egykori összekötője nagy meglepeté­sére .. . IVAN LÁSZLÓ ] II Népújság közvélemény-kutatása • Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1985-ben? : __ _____ : 2.________________________________________ : x_____________________________________________________ : Ki volt Békés megye legjobb férfisportolója 1985-ben? ■ L____________________________________________________ j 2._________________________________;___________ i i--------------------------------------------:---------------------------------­; Melyik volt Békés megye legjobb csapata 1985-ben? j 1, _______________________________________________ » j 2;____________________________________________________ [ 3;_____________________________________________________ 1 A szavazó neve és pontos címe: \ gyulai edzösködés idején készült ez a fotó. Balról Banyai Béla főrendező. Petrovszki, Pász­tor, Fodor, Szilágyi, Vidó, Nagy K„ Kiss P„ Guti, Arató, Himer, Csűri és Bodola Gyula A képek a szerző archívumából BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seieszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom