Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

fl hátrány csökkenthető... Új esztendő, új lehetőségek? Beszélgetés Araczki Jánossal, a megyei tanács általános elnökhelyettesével Az Alföld sosem tartozott az ország legfejlettebb vidé­kei közé, ám az itt, s a hazánk más tájain élők életszín­vonala közti különbség kevésbé volt zavaró. Az utóbbi időben meglehetősen gyakran hallhatunk Békés megye hátrányos helyzetéről és ez nem véletlen. Ha nem igyek­szünk mihamarabb felzárkózni, közelebb kerülni az előt­tünk járókhoz, a fejlettségbeli különbségek tovább növe­kednek, a megye elveszti maradék vonzóerejét is, mely­nek látványos következménye a népesség csökkenése. 1986. január 18., szombat Változatosabb vállalkozási formák a tsz-ekben Mind sokszínűbb az anya­gi érdekeltségi rendszer a termelőszövetkezetekben, gazdagodnak a vállalkozási formák a föld- és eszközhasz­nálatban. A TOT elemzése szerint — ehhez a Központi Statisztikai Hivatal a tava­lyi, átfogó felmérését vették alapul — a közös gazdaságok kiterjedten alkalmazzák a különböző érdekeltségi for­mákat a nagyüzemekből kézi munkaigényes növények ter­mesztésénél. Mindenekelőtt a zöldségtermesztésben és a gyümölcsöskertekben vezet­ték be sikerrel a részesmű­velést és más vállalkozási formákat. Ezek fő jellemző­je: a nagyüzem vállalja a nagyobb talajmunkák elvég­zését, a növényápolás pedig a szövetkezeti tagok, család­tagok, nyugdíjasok és sok esetben a kívülállók — kis­termelő szakcsoportok — dol­ga. Üj ültetvényeket is léte­sítenek ilyen érdekeltségi rendszerben, az egyéni mun­kaerő bevonásával. Az adatok szerint 14 ezer hektárral csökkent a tsz-ek- ben 5 év alatt a szántóföldi zöldségterület, ugyanakkor a bérbe adott és egyénileg hasz­nosított szántó 13,2 hektárral nőtt, anélkül természetesen, hogy a földtulajdon változott volna. Szőlőművelésre még nagyobb a vállalkozói kedv. 5 év alatt két és félszeresére nőtt az ily módon gondozott terület, amely már megkö­zelíti a 4 ezer hektárt. A tsz- ek szőlőterületének 5 száza­lékát művelik résizes formá­ban. A gépkihasználást is újszerű, a tagokkal, alkalma­zottakkal kötött szerződések segítik. Számos gazdaságban az arra vállalkozók, megha­tározott összeg ellenében, ellátják a gépi munkákat, és például a gépek javítása is az ő feladatuk. A tapasztalatok szerint ezekben az üzemekben gadaságosabban használják ki a gépeket, amelyeknek műszaki állapota is jobb az átlagosnál. A szolgáltatások fejleszté­sére számos intézkedés szü­letett az elmúlt esztendők­ben. A szervezeti korszerű­sítések során az országos, vagy megyei nagyvállalato­kat központi intézkedések­kel decentralizálták, s be­lőlük önálló kisvállalatok jöttek létre. A szervezeti korszerűsítés részét alkotta az is, hogy az új vállalkozási formák — így remélték — szélesebb teret, több lehetőséget nyit­nak a magánkezdeményezé­sek előtt a szolgáltatóipar­ban is. Kétezer családnál Milyen eredményekkel jártai az említett intézke­dések — ennek felmérésére vállalkozott a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság. Nagy J. Levente, az ipari főosztály gazdasági szakér­tője a napokban e vizsgálat eredményeiről tájékoztatta a Fogyasztók Országos Taná­csának szolgáltatási szakér­tői bizottságát. A felmérés készítői több mint kétezer családnál jár­tak, tehát megközelítőleg tízezer ember, valamint százöt gazdálkodó egység, továbbá 49 irányító és ér­dekvédelmi szerv vélemé­nyét gyűjtötték csokorba. A hetvenes évek nagy szolgáltatási beruházásai, hálózatépítése, valamint a jelentős központi támogatá­sok nem hozták meg_ a várt eredményt, mert segítségük­kel nem sikerült felszámolni a területek közötti feszültsé­geket, ellátási különbözősé­geket. Az új rendelkezéseket nem Arra, hogy mi mindenben maradtunk el, csupán emlé­keztetőül néhány adat: 35 te­lepülés, összesen 226 ezer ember egészséges ivóvízellá­tása nem megoldott, a szenny- ési belvízcsatornahá­lózat hossza csupán az orszá­gos átlag fele, a telefonháló­zat kiépítettsége még ennél is gyengébb, a tanácsi keze­lésű kiépített utak aránya nem éri el a 24 százalékot és ezzel hazánkban az utolsó he­lyen állunk, az állami laká­sok aránya az országos 26,4 százalékkal szemben nálunk mindössze 9,4 százalék, vagyis döntően magánerőből építke­zünk, s így az egyik legjob­ban eladósodott megye va­gyunk. Sajnos, még sorol­hatnánk a „bizonyítékokat”, de ennyi is elegendő a hely­zet érzékeltetésére. Inkább arra keressük a választ — s ehhez Araczki Jánost, Bé­kés Megye Tanácsának álta­lános elnökhelyettesét kértük segítségül —. hogy honnan ered elmaradottságunk, de még inkább érdekel bennün­ket: van-e remény a fejlett­ségbeli különbség csökkenté­sére a közeljövőben? * * * — Békés megye hátrányos helyzete főként öröklött té­nyezőkre vezethető vissza. Viszonylag későn indult meg sokan használták ki; mind­annyian emlékezhetünk rá. hogy mind a Gelkát, mind pedig az Afit trösztöt köz­ponti intézkedésekkel de­centralizálták. n kisipar térnyerése A jelenlegi szolgáltatási paletta másik jellemzője a kisipar észrevehető térnyeré­se. Míg ugyanis 1976-ban a szolgáltatások 43, napjaink­ban már az 58 százalékát teljesítik. Ügy is fogalmaz­hatunk, hogy e területen megindult egy önszerveződé­si folyamat, hiszen a legön­állóbb gazdálkodási forma hódít leginkább. Persze az okok között az is megtalál­ható, hogy a vállalatok, szö­vetkezetek inkább a nagyobb nyereséget ígérő közületi munkákat választják — ha tehetik — a lakosságiak he­lyett. A lakossági szolgáltatások tehát nem javultak, ami fel­tételeiket illeti. Áraikról pe­dig annyit, hogy azok 1980 és 1984 között nem keve­sebb, mint harmincnégy százalékkal növekedtek. Ilyen körülmények között különösen meglepő, hogy a felmérések szerint a lakos­sági vélemények a várható­nál sokkal jobbak. A meg­kérdezettek szinte vala­mennyien magasnak talál­ták az árakat, a fizetendő díjakat, ám kiszolgáltatott­ságukat — s valamennyiün­két — mi sem jelzi jobban, mint hogy úgy nyilatkoztak: szívesen fizetnének többet is a jobb, pontosabb, meg­bízhatóbb szolgáltatásért, legalábbis kilencven százalé­kuknak ez volt a véleménye. az ipartelepítés, s akkor se kedvező szerkezetben. Szét­tagolt, fejletlen technológiá­val termelő, gyakran ala­csony hatékonysággal műkö­dő üzemek települtek ide. önátló nagyvállalatunk mindössze néhány van, álta­lában gyáregységek dolgoz­nak itt, legtöbbjük központ­ja budapesti. Mindez azt je­lenti. hogy a műszaki fej­lesztést, a gazdálkodást a központban végzik, így a ná­lunk működő egységek többszörösen elmaradottak, nem vonzóak a magasan kvalifikált értelmiség számá­ra. Ez a többi területre is hiányt indukál. Jellemző, hogy jelentősen elmarad a bérszínvonal a központtól, sőt a vidéki át­lagtól is. Ezen csak gyors fejlesztéssel lehetne segíteni, emihez gazdaságunk helyzete sajnos nem túl kedvező. A központi támogatás csekély, enélkül pedig nem tudunk felzárkózni. A kivezető utat a természeti erőforrások jobb kihasználásában — gon­dolok itt a földgázra, geoter­mikus energiára — gazdasá­gi egységeink önállóságának megteremtésében, a közpon­ti fejlesztési programokhoz történő csatlakozásban lát­juk. És mindehhez termé­így tennének még akkor is, ha ez a magasabb összeg jelentősen megterhelné a családi költségvetést. Érdekes megfigyelése a vizsgálat készítőinek az is, hogy a kisebb települése­ken élők, úgy tűnik, tolerán- sabbak az átlagnál. Helyze­tük, szolgáltatásokkal való ellátásuk, illetve ellátatlan­ságuk ugyanis már olyan mértékű, hogy országos és kormányzati szervek figyel­me fordult feléjük, ugyan­akkor az ott élők az átlagos­nál jobb véleménnyel van­nak az általuk gyéren elér­hető szolgáltatókról. A leg­inkább pozitívan a kis­iparosok tevékenységét íté­lik meg; ez viszont érthető, hiszen velük állnak a leg­közelebbi kapcsolatban, a magánmesterek szerepe ma már szinte kizárólagos a kis­települések alapellátásában. Fordulatra várva Figyelmeztető és elgondol­kodtató, hogy egyöntetű, ál­talánosítható kép alakult ki a szolgáltatók elszegényedé­séről. Ez alatt azt kell érte­ni, hogy sok ugyan még a kiaknázható tartalék ezen a területen is, ám olyan mér­tékben nőttek az utóbbi idő­ben a költségek, bérleti dí­jak, járulékok, hogy ez már semmiképp sem ellensúlyoz­ható. Ha pedig árat emelné­nek, éppen az maradna kí­vül a kapun, akiből élnek; a megrendelő. összességében a felmérés megállapította: a szervezet­korszerűsítés egyelőre nem hozta meg a várt eredmé­nyeket. Varga Zsuzsa szetesen meg kell teremteni ezek szakemberszükségleté­nek fedezetét is. — Az előbbiek következ­ménye az is, hogy megyénk hagyományos munkaerőki­bocsátó megye. Több körzet­ben, éppen a csekély ipar miatt, foglalkoztatási gon­dok jelentkeznek, például Szarvas, Déva ványa, Mező- kovácsháza környékén. Mi­lyen munkahelyteremtő al­ternatívák kínálkoznak a jö­vőben? — Teljes foglalkoztatásról beszélünk Békés megyében, azonban tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy egyes térségekben található némi szabad munkaerő. A helyben történő foglalkoztatásra ed­dig is sok gondot fordítot­tunk, eredményekkel. Vész­tőn a Patex békéscsabai gyá­ra nyitott üzemet. Több fej­lesztési elképzelést dolgoz­tunk ki, ezek közül kettő megvalósítása már folyamat­ban van. Mezőkovácsházán mintegy 120 embernek ad majd munkát a helybeli áfész kisállatfeldolgozó üze­mének létrehozása. A beru­házás 50 millió forint érté­kű, ennek gépi berendezéseit az olasz partner adja, de az áfésznek 20 millió forint kül­ső forrásra is szüksége van. Ecsegfalván a helyi Egyet­értés Tsz varrodai bérmun­kát vállalt a Budapesti Fé- kon Ruházati Vállalatnál. A beruházás 1 millió forintba kerül, de 60 nő helyi foglal­koztatását oldja meg. A többi munkahelyterem­tő lehetőség még nem kör­vonalazódott ilyen konkré­tan, csak tárgyalások foly­nak. Szarvas térségében je­lentős hitellel számítástech­Az országban is a legfris­sebbek közé tartozik, de a megyében minden bizonnyal elsőként tartja már évek óta zárszámadó közgyűlését a Gyulai Köröstáj Termelőszö­vetkezet tagsága. Tegnap, pénteken is ilyen alkalom­ból gyűltek össze Gyulán az Erkel Ferenc Művelődési Központ színháztermében. A közös gazdaság elmúlt évi munkájáról Prohászka Tamás elnök tájékoztatta a résztvevőket. Elmondta, hogy az elsődleges célkitűzésnek, a terv teljesítésének ezúttal is sikerrel tettek eleget, ösz- szesen 13 és: fél millió forin­tos nyereséggel zárták az évet. Ezt úgy érték el, hogy közben a kedvezőtlen időjá­rás és a különféle növényi betegségek komoly károkat okoztak. A búza átlagtermé­se miatt a tervezett 5,5 ton­nás: hektáronkénti hozam nikai összeszerelő ipari üzem létesülne, főként kvalifikált munkaerőre támaszkodva, ennek szakemberbázisát a helyi gimnázium megfelelő szakosodásával kívánjuk el­érni. Távlati fejlesztési el­képzeléseinkben szerepel Dé- Vaványán a helyi foglalkoz­tatási lehetőségek bővítése, főleg nők részére. — Jelenleg évente kb. há­rom és fél ezer pályakezdő áll munkába. Számuk 1990- ig enyhén, később dinamiku­san növekvő, 1993-ban, a de­mográfiai csúcs idején meg­közelíti az ötezret. Vajon hol fognak ezek a fiatalok elhe­lyezkedni? Találnak-e kvali­fikáltabb munkát is igény­lő állásokat? — Az 1990-es években vár­hatóan bekövetkezik egy ma még csak nyomaiban ismert jelenség: a munkaerő-túlkí­nálat. Erre az időszakra ki­teljesedik a mai gazdasági szabályozók létszámcsökken­tést ösztönző hatása, más­részt az első ízben munkába állók száma nagyobb lesz, mint a nyugdíjba vonulók száma, tehát a munkaerőfor­rás globálisan bővül. A mai állapotok előrevetítése alap­ján feszültségek várhatók minden iskolatípusban a vég­ző fiataloknál, de nagyobb nehézségek a gimnáziumban érettségizetteknél lesznek. Az elkövetkező esztendők­ben tehát rendkívül nagy szükség lenne olyan új mun­kahelyekre, amelyekben kva­lifikáltabb munkakörökre keresnénk fiatalokat. Sajnos, a jelenlegi szerkezet ezt nem teszi lehetővé, ezért új ipar­telepeket kell létesíteni. Itt számításba kell venni Békés­csabát, Szarvast és környé­két. Mezőkovácsházát és Szeghalmot. E területek fog­lalkoztatási gondjainak meg­oldására már készültek fej­lesztési elképzelések s meg­valósításukra központi támo­gatást igényeltünk. — Várható-e nagyobb ará­nyú fejlesztés a viszonylag magasabb színvonalat kép­viselő megyei üzemekben, mint amilyen pl. a BHG bé­késcsabai gyára? helyett csak 4,9 tonna lett. összességében ez 810 tonná­val kevesebb termés és 4 millió forintosi bevételkiesést jelentett. A kukoricának a nyárvégi hosszan tartó szá­razság ártott a legtöbbet. Emiatt 260 hektáron be kel­lett silózni a termést, a ve­tésterület többi részén egy tonnával csökkent az átlag. Némileg kárpótolta őket a cukorrépa, bár a kezdet nem volt túl biztató. Az első 100 hektár termésátlaga várako­zás alatti volt, de a végered­mény 16,8 százalékos cukor- tartalom és a tervezettet jó­val meghaladó termés volt. És végül is rekordtermést eredményezett a Köröstáj Tsz-ben. Az állattenyésztésről szólva elhangzott, hogy az ágazat 30 millió forintos árbevételét másfél millió forinttal telje­— Az elektronizáció térhó­dítása hazánkban is megin­dult. Sajnos megyénkben ez a folyamat még nagyon kez­detleges. Véleményünk sze­rint a gazdasági struktúra változtatása alapvetően szük­séges és ehhez a kvalifikált munkaerőt is biztosítani tud­juk. A fejlődés útja az olyan „húzó” iparágak fejlesztése, mint az elektronikai vagy a számítástechnikai ipar, melynek a bázisa megyénk­ben igen szűk, de már léte­zik. Célszerűnek tartanánk ezen bázisok fejlesztését, így például a BHG csabai üze­mét, a volt Hiradótechnikai Vállalatot. A már meglevő alapok bővítésével olcsóbban, hatékonyabban és gyorsab­ban lehetne munkahelyeket létrehozni. — Bár sok mindenben sze­gények vagyunk, úgy hírlik szénhidrogénkincsünk nagy. A Füzesgyarmat környéki gázmezők kiaknázása milyen helyen szerepel a fejlesztési elképzelésekben, válhat-e a vidék kőolajipari bázissá, na­gyobb számú kvalifikált munkaerőt befogadó és meg­tartó térséggé? — A kutatások befejeződ­tek a térségben, a VII. öt­éves tervidőszakban megkez­dődik a kitermelés. Ez 2—300 embernek ad állandó mun­kát, köztük 30—50 magas végzettségű szakembernek. Az építkezések idején, az in­frastruktúra kiépítése alatt 4—500, elsősorban építőipari munkás dolgozik a környé­ken. A feldolgozás szempont­jából nem lesz bázis a hely, hiszen Algyőn, Hajdúszo­boszlón létesült nagy kapaci­tású feldolgozó, gazdaságo­sabb a nyersanyagot csőve­zetékeken át odaszállítani. Kitermelő bázis lesz Füzes- gvarmat és környéke. A szénhidrogénkincs minden­képpen kedvezően befolyásol­ja a vidék fejlődését. Füzes­gyarmaton és Szeghalmon bővülnek és javulnak a szol­gáltatások. több lakás és gyermekintézmény létesül, kiéoülnek a közművek. — Köszönöm a beszélge­tést. Szatmári Ilona sítette túl. A 2,5 millió liter tej nagy részét első osztályú minőségben adták át. A romló hatékonyság miatt to­vább csökken a baromfiága­zat termelése. Mivel befejeződött egy tervciklus, az elmúlt fél év­tized eredményeit isi össze­gezte az elnök. Növényter­mesztésben öt év alatt 50 százalékkal nőtt a kalászo­sok, 40 százalékkal a kuko­rica hozama, összesen 65 millió forint nyereséget értek el, beruházásokra több mint 100 millió forintot fordítot­tak, a VII. ötéves terv leg­fontosabb célkitűzése, hogy folytatódjon a melioráció. A termelést intenzív módon kell fokozni, ennek érdeké­ben javítani kell a minősé­get és célszerűbbé tenni a munkaerőgazdálkodást. Kép, szöveg: Béla Ottó A múlt évben rekordtermést takarítottak be cukorrépából Rekordtermés cukorrépából Zárszámadás a Gyulai Köröstáj Tsz-ben KNEB-felmérés Nem javultak a szolgáltatások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom