Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
o1985. december 7., szombat Ruzicskay György: Rajzok a Szerelemkereső című albumból KULTURÁLIS MELLÉKLET Arémus, a szerelem kereső Üzenet hat évtizeddel ezelőttről Ismét megjelent a Szerelemkereső, Ruzicskay György legnagyobb lélegzetű rajzsorozata. A szarvasi születésű Mesternek sorrendben ez a tizedik képkötete. Külön érdekessége és értéke, hogy az eredeti hasonmásaként nyomtatták ki a megyei tanács kezdeményezésére és megrendelésére a Kner Nyomdában.Az 1927-ben készült. 112 lapból álló rajzsorozat 1935- ben jelent meg először, 108 válogatott rajzzal. A kiadó a nagyváradi Sonnenfeld Rt. volt, s a korabeli sikert jól jelzi, hogy a kötetet ugyanott, 1945-ben újranyomták. És íme, itt a harmadik kiadás, változatlan szerkesztésben és kivitelezésben. A száznyolc rajz a szerző szövegével egyetlen nagy folyam, hitvallás a szerelem mellett. Arémus—Ruzicskay Uzuk városának szerelemtől megfosztott lakóitól útnak indítva keresi a szerelmet, hogy azt visszavigye városának. Népmesék öregemberének legkisebb. szerencsét próbáló fiához hasonlóan kétségek, csalódások és meg- .veretések után megleli a szerelmet. Ám a szépséges-szép szerelem láttatja vele a bűnt és a gonoszságot, amely az őt szerelemkeresésre küldő várost megtelepedte. „Uzuk város meg fog halni!. . . mert lakosai tévedt utakon járják az életet; rosszak és gőgösek, számítóak és erőszakosak — tanulnak, de nem éreznek és így soha el nem juthatnak a felszabadult élet szépségéhez ... de tudom azt is, hogy az én jövendőimből új erők építenek friss, lelkes világot. Csak szívük lesz és szeretni fognak. MERT A SZERELEM ÉRTÉKE ÖRÖK!" — olvashatjuk Aremusnak a rajzsorozatmesét záró mondatait. Az albumot kézben tartó és lapozgató olvasó, művészetrajongó könnyen hiheti, hogy egyszerre négy kötetet tart a kezében: krétarajzpoé- mát. lírai elbeszélést, filozófiai tanulmányt és egy korrajzot a század első negyedéről. Ruzicskay György úgy ötvözte eggyé közel hatvan esztendővel ezelőtt a négy kötetet — alig harmincévesen, akkor —, hogy lapozgatásakor el-eltűnődik az Are- musszal tartó utazó, hogy végül is melyik „könyv” az erősebb. A grafikai kötete, amelyben a Mester már akkor kiforrott rajztudása eleven és friss, és ruzicskays? Még fellelhetők benne — már nem is annyira motívumban, mint biztos rajzeszközkezelésében — a huszas évek első felének Tiborczai, valósághű portrérajzai, de már sejthető a stílusváltás, a nagyváros, a kapitalizálódó világ problémáinak kifejezéséhez „nyelvet” kereső Ruzicskay. A gépek, a felhőkarcolók, a lélektelenné vált élet leegyszerűsített vonalakkal megrajzolt világa között még ott vannak a lovak, a fák, a fasorral szegélyezett utak, a szarvasi emberek, egyszóval a szülőföld egy kicsit munkácsys, egy kicsit Jankó János-i stílusban. De figyeljük a szöveget is, amely ezúttal — a képzőművészeti alkotások és a hozzájuk •illesztett szövegek hagyományos viszonyától eltérően — nem alá —, hanem mellérendelt szerepet játszik. Bár Ruzicskay György mindig szigorúan maga írta a rajzait „illusztráló” képaláírásokat, mégsem tartotta magát írónak, vagy költőnek. Nekünk is ebben a felfogásban kell szemlélnünk, olvasnunk sorait, és akkor igazi kincsekre bukkanunk. Arra például, ami ma már amolyan nyelvtörténeti különlegességnek számít. (Most örül igazán az olvasó, hogy hasonmás kiadást tart a kezében, s nem átigazítottat, korunk stílusához fogalmazottat!) Valaha általánosan (vagy legalábbis a művészek között általánosan) használt, már- már elfeledett szavakra (egyike-másika elfeledett írásmóddal) bukkanunk: ka- balisztikus tánc, falombok miriádja. S az „antikvitásokat” különlegesen szép jelzők környezetében írta-üzente nekünk a Mester. Fontos a Szerelemkereső filozófiai üzenete is. A szerelem nélkül — vallja a szerző — a kétségbeesett őrjöngés és rémület, a fájdalom, a kapkodás kiváltotta menekülési vágy, a hideg számítás, harag és szenvedés, az önmarcangoló gondolatok szülte fáradtság, panasz és lázadás, vagy az elhájasító — az agysejteket is tespedtségben tartó nyugalom lesz úrrá mindenen. A később biofestészetet alapító Ruzicskay biológiai törvényt emel filozófiává: a szerelem nélkül nincs élet, értelmetlenné válik minden. Jóllehet magát az album címét is a szerelem szó uralja, ám nukleáris fegyverektől terhes, az önpusztítástól tudathasadásossá vált világunkban, ahol lakásaink körül mind magasabbra építjük jelképes kerítéseinket, a szerelem szóra éhesen asszociálunk a mind nagyobb kinccsé váló szeretőire, a barátságra és az együvé tartozásra. S filozófiai üzenetnek — mégha „áthallás" útján is — ez sem kevés. Végül lássuk azt a bizonyos századeleji hangulatot idéző „kötetet”! Arról a Magyarországról érkezik üzenet, amelyik jószerével még mit sem sejtett a kapitalizmusból, az elgépiesedésből, az elidegenedésből. Arról a Magyarországról, ahol a szerelemkeresőbe indult Arémus- nak, Uzuk városától adott hamuba sült pogácsából, a pénz-fegyver-könyvből tömegesen csak a pénz és a fegyver képviselt értéket. Üzenet egy olyan országból, ahol milliók csak álmukban laktak jól, ahol aratósztrájkok, forradalmak és ellenforradalmak voltak napirenden, és ahol addig a tömegek még- csak egyetlen dologból értet- tek-éreztek valamit, a kapitalizmusból: a háborúból (akkor még hitték, hogy az volt „a háború", s nem sejtették, hogy egyszer még majd hozzá kell tenni egy sorszámot: első). Meghökkentő Ruzicskay György hat évtizeddel ezelőtti, mának küldött üzenete az elsivárosodás, az elemberte- lenedés, és az érzelmi kiüresedés veszélyéről. Az arcok, a jellemek, amelyek a Mester keze nyomán előttünk vannak, elevenek, sokan ma is tipikusak. Felmutatják a rosszat, az erkölcstelent, vagy a jóra bíztatnak, s lelkesítenek, így vagy úgy irányt mutatnak. És még valamit! Amit Tabérv Géza (ő hívta fel Csinszka figyelmét Ady- ra. s van kötődése szűkebb hazánkhoz is: 1914—18 között több könyvét Békéscsabán adták ki) nagyváradi hírlapíróként találóan fogalmazott meg: „Olyan ez a könyv, hogy rajta át és benne tisztábban látni önmagunk rej- tettségeit". Árpási Zoltán Tomka Mihály: Télapó és a hómaró gép Télapó szánja, mint puha ágyba, süpped a hóba, szálkás erdőn, köd-hajú fák, varjú-tanyák közt röpteti hat paripa. Cseng-cseng a fürge fogat — porhavas úton őz inai át, nyúl fülel és futva riad. Néz az öreg, kit senki se látott, hosszú szakállán izzik a tél, néz az öreg!, mindenki nagyapja forró arcán elolvad a dér. .. . .kossuth rádió budapest ............... p ontos időjelzést adunk hallgassák meg híreinket...................várható időjárás . . j elenti havazás várható.................a h őmérséklet csökken a GYERMEKSZÍVEKBEN SOSEMVOLT FORRÓSAG VÁRHATÓ___a hő m érséklet csökken A GYERMEKSZÍVEKBEN SOSEMVOLT FORRÖSÁG VARHATÓ................. e lindultak a hómaró gépek elindultak a sárga hómaró gépek elindultak a gyólcsfehér utakon elindultak a városok között villognak mint hulló égitestek a sárga hómaró gépek dohognak a száncsengőszót hintázó szélben dohognak a sárga gépek elAKADNAK néma csend ben figyelnek a kirakatok ragyognak, mint ablakba tett kiscipök. mint játékmackók sárga gombszeme elakadnak a sárga hómaró gépek lassan és ünnepélyesen s á l n ó i z l i g z k h h h h h h u u u u u u l l l l l l l l l l l l l aaaaaaaa hÓhOhÓhÖhÓhÓhÓhÓhÓhÓ Kedves öreg, csoki, papír, piros bársony, vatta-hajú, filctoll-festett, kicsi, nagy, kedves öreg Télapó! Pirosba bújt kedves bácsi, a cipője ismerős, olyan, mint az apukámé, a cipője ismerős. Szaloncukor, festett virgács, alma, dió, mogyoró, játék, játék, mennyi játék kedves titkos nagyapó! Por-hó száll a holdas tájon, távolodik a fogat, elszunnyad sok boldog ablak, az árva földön szél szalad. ősz apó — nem látta senki, nem is láthatja szemét — ha csengő szól, mégis-mégis megáll a hómaró gép.
