Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
O X&“4-JIISZAG A 4” a«»». % ; ÍV, Emlékezés Bereczki Máiéra Kilencven éve, 72 éves korában Kunágotán halt meg és itt is nyugszik az 1848— 49-es szabadságharc egyik hű katonája, a múltszázadvégi Magyarország legnagyobb — de számos európai államban is elismert — gyümölcsfa nemesítője, Bereczki Máté. A gyászos világosi fegyverletétel után, az önkényuralom idején azok közé tartozott, akiket élet-halálra üldöztek az osztrák hatóságok a szabadságharcban tanúsított hazafiúi tevékenységükért. Nyolc évig bujdosott az üldözők elöl, a forgalomtól és a hatósági emberektől távol eső országrészen, s végül is itt talált kellő menedékhelyet, itt telepedett le a Kunágota és Mezőko- vácsháza közötti határban, Sármezei Antal nagybirtokos tanyáján. De nemcsak menedéket, hanem tíz évig munkát és kenyeret kapott. Életének legtermékenyebb éveiből az utolsó harminchármat itt élte le. Tíz évi házi tanítóskodása mellett a gazdája által bérelt ötszázholdás kincstári föld ötholdas területén nagy szorgalommal gyü- mölcsfa-nemesítő telepet létesített. kifejlesztve magában azt a tudományt, amelynek csíráját még kisfiú korában a jó anyjától tanulta: a fanemesítés tudományát. Az Alföld pusztaságában létesített kertjében meghúzódva fejlesztette a gyümöl- csészet elvi és gyakorlati tudományát a magyar haza javára.. Feladatának tekintette: „Kitanulni a legjelesebb gyümölcsfajok sokaságából azokat, amelyek a gyü- mölcstenyésztésre annyira nem kedvező alföldi viszonyaink közt is biztos sikerrel volnának tenyészthetők s haszonnal volnának nagyban is elterjeszthetek.” így és itt lett a jogi képesítésű jeles történelmi tanárból, az 1848-ban kivívott szabadság bátor védelmezőjéből Magyarország akkoriban legnagyobb gyümölcskertészeti szaktekintélye, tudósa a po- mológiának. Munkájában maradandó sikereket ért el. összegyűjtött és továbbfejlesztett tapasztalatait tanulmányok százaiban, levelek ezreiben megírva továbbadta. Nagy négykötetes — kevés példányszámban kiadott, ma már csak néhány helyen hozzáférhető — művében a „Gyü- mölcsészeti Vázlatokéban rendszerezte, összegezte az utókornak szánt, legfontosabb ismereteit. Bereczki Máté életútja, tevékenysége. tanítása nemcsak a múltban hatott, hanem ma is, a jeles gyümölcskertész, nemezedékek munkájában, eredményében: a nemesebb gyümölcsök születésében és tenyésztésében. Termékenyítőleg hat a jövőben is. Ezt segítve hasznos lenne írásainak ma is időszerű legértékesebb részét kritikai kiadásban könnyebben hozzáférhetővé tenni a gyümölcskertészetet szeretők táborának. Ez lenne legméltóbb emlékezés reá — halálának majdani századik évfordulóján. Dr. Szabó Pál szomszéd vármegyéiben sok oly hely fordul elő, mely valamely épületnek alakiáról vette nevét, pld. Gerendás, Pitvaros, ötvenablak. Kamarás. Ilyen név Ajtós is. Ezen nevek bizonyosan még azon időből valók, midőn az első birtokosok itt letelepedvén a legelső lakházakat kezdették építeni s az egyik pitvarral, másik sok ablakkal, harmadik kapun kívül ajtóval is ellátva volt. E nevek tehát még az első település korára mutatnak.” Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárában az ajtós szó eredetét az ajtóőriző, ajtónálló főnévből származtatja. Ajtóson született a XV. században Száraz Antal, az ajtósiak jobbágya, aki később a mesterséget kitanulva aranyműves lett Gyulán, ö volt Albrecht Dürer (1471 —1528) nürnbergi festőművész nagyapja. Dürer ajtósi kötődésére utal neve is, amelyet az ajtó szó német jelentéséből (Tűr) származtatnak. A. Z. F©tó: Szőke Margit 1985. december 7., szombat Éveket, évtizedeket, sokan egy életet élnek együtt lakóhelyük nevével. Hordozzuk magunkkal. magunkban mint a hazához kötő anyanyelvet anélkül, hogy tudnánk mit is jelentenek, honnan is származnak e helységnevek. Ma lduló sorozatunkkal Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai gzótása alapján — de régi kötetekben is búvárkodva — a Békés megyei helységneveknek eredünk nyomába. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy hátha kedvet teremtünk abhoz, hogy településeinken — amolyan hajdani országzászlóhoz hasonlóan — köbe vésve, vagy bronzba öntve is elhelyezik majd a szómagyarázatokat. S találkozhatunk azzal, hogy honnan is származik a név, mely nekünk az utcánkat, a lakóházunkat, szeretteinket, sokunknak a szülőhelyet is jelenti. A név, amely elválaszthatatlan álmainktól, örömeinktől, keserveinktől és halottainktól, velünk cl, és a szülőföldhöz, tágabban a megyéhez, a hazához köt bennünket. J jaán Lajos szerint Aj- tós a „hajdani fehér Körös jobb partján s a gyulai tanyáktól Vészéig terjed". A település a török hódoltság idején elnéptelenedett. Később újratelepült, jelenleg Ajtósfalva néven Gyulához tartozik. A helységnév eredetéről szintén Haán Lajos Békés vármegye hajdana című kötetében az alábbiakat írja: .......Békésben és annak N evezetes tájak, történelmi emlékek II I VULl ttTKÖR BIRTOKA AZ AJTOSI NEHES AYTHOSSY NEMZETSEC «UY601 ALBERT. 1427 + 1502 A NURNBERCBE VA ÖTVÖS IS SZÁRMÁZOTT. AZ 0 OTT SZÜLETETT az IFJABB DÜRER ALBERT *1471 + MINT FESTŐMŰVÉSZ LETT VILÁG MUM UMÖKAFIVERET A KÖLNBEN MEGTELEPEDETT MIKLÓST PEDIG. MINT JELES ÖTVOSMESTERT állította AZ IFJ. DÜRER ALBERT NALALANAk AHAOlNUXíUM KEZDÉSÉRE EGY A szabadságharc bukása után alig pár évvel — 1853— 54-ben — került ki a fenti című négykötetes mű Emich Gusztáv nyomdájából, Ku- binyi Ferencz és Vahot Imre szerkesztésében. S most 130 évvel később hasonmás kiadásban jelent meg az érdeklődő olvasók nagy megelégedésére, ez a hatalmas könyvvállalkozás, melynek előszavát a két szerkesztő így kezdte: „Vállalatunk czélja: a természet áldásaiban, szépségeiben, a történeti műemlékekben, népéletünk eredeti sajátságaiban egyaránt gazdag, s tudomány, művészet, ipar, kereskedés s gazdászat dolgában is szép előmenetelt mutatható Magyarország és Erdély múlt és jelen állapotját. termé- szettani, történeti, állam-, föld-, népismei és szépirodalmi tekintetben, hű leírások és képek által, nem csak a bel-, de a külfölddel is körülményesen. alaposan megismertetni”. Majd témák szerint részletesen fölfedték munkamódszerüket és a szerkesztés elveit, elképzeléseit. Az óriási munka első kötetének élén A magyar nemzeti múzeum címmel Kubi- nyi Ágoston múzeumigazgató tanulmánya áll. Rövid történeti vázlatban ismerteti a Szécsényi-országos könyvtár alapítását, annak „vándorlásait", a múzeum építését, anyagának gyarapodását és az írás idejekori állapotát, a következő felosztás szerint. 1. A könyvtár, II. A kincstár. III. Természetiek és kézműtaniak osztálya, IV. Képtári osztály. S a legelső kép, e képes krónikában gróf Szécsényi Ferenczet, az alapítót ábrázolja. Az első kötet 16 tanulmányt tartalmaz, leghosszabb és legrészletesebb a Kecskemét és a kecskeméti puszták, melynek szerzője a későbbiekben is sokat szereplő Vahot Imre. Leírja a város történetét a legrégibb időktől a török hódoltságig, s a török- kuruc világon át a jelenkorig. Foglalkozik a természeti adottságokkal, a termeléssel, de magával az ott lakó néppel is, „vallása, tájszó- lásmódja, jelleme, foglalkozásai, viselete, mulatságai, táncza, zenéje” szerint. Majd a város vallási és közintézményei, s épületei bemutatásával zárul a dolgozat. Minden írás — Budavár Mátyás király idejében. Sze- pesvár, Kolozsvár, Vácz hajdan és most, Lorántfi Susanna levele és életrajza stb. — érdekes, de különösen az Brassai Sámuel eszmefuttatása. a Füvészet a magyaroknál. Kiemelkedik a szakmaival összekapcsolt általános — olykor filozofikus — mondanivalójával, ízes magyar nyelvével, fogalmazásának szépségével. A természettudomány ismeretét, nagyobb becsületét sürgeti s a tanítás fontosságát hangsúlyozza a gyakorlat szerepével együtt, csak aztán ismerteti a füvészet magyar irodalmát, Mé- lius Juhász Pétertől kezdve. Csupán az első kötetben 85 képet, 40 krétakőrajzot és 45 czink- és fametszetet találni. A második kötetet a tájak bemutatása jellemzi. Erdélyből a Szent Anna tava, Fo- garas, Marosvásárhely, a Radnóti kastély, az udvarhelyi vár. A marmarosi vándorlások pedig Csekétól Szigetig, Marmaros-szigeten át a vizsói és vaséri völgyig és a havasokig vezetnek a szlatinai sóaknákhoz. De ka, történelmi és gazdasági szempontból egyaránt. Több kisebb tanulmányból áll, különböző szerzőktől, kiknek egyike azért is figyelemre méltó, mivel az egyetlen nő e között van, név szerint Szále-Kovács Júlia, ö írta Szentmiklós történetét. s munkája az átlagszínvonaltól semmivel sem marad el. Nevezetes régiségek — az óbudai sztéla, a sziszeki sírkő, a nagyváradi emlékpohár —, s népszokások és tájképek zárják a kötetet. A negyedik kötet több mint felét Eger ési környékének szentelik a szerkesztők. A történelmi rész négy fejezetre osztva Vahot Imre helyt kapott a kötetben az első magyar pesti gőzfürdő, a váczi süketnéma „növelőintézet”, a kalotaszegi népviselet, az agárdi nép, és több más mellett egy írás Kölcsey Ferencről. S kép, kép mindenütt, mint előbb és utóbb is, szépen megrajzolva, s jó kivitelben. A harmadik kötetet Nyit- ra és .vidéke nyitja, a kecskemétihez hasonló részletességgel és elrendezésben. Ha bakugrásnak tűnik is, nem sokkal utána A somogyi köznép közt forgó szavak című tájszógyűjtemény következik, meg A miskolezi boszor- kánypör, és A néma barátok emlékei Majkon. A Hírneves magyarok képcsarnoka két részre oszlik, a régibb és az újabb korira. A Munkács és környéke szintén átfogó, alapos munmunkája, s a jelenállapot hat tanulmányából is egyet ö írt, az Eger külseje, belseje általában véve; lakóinak száma, foglalkozása, műipara, kereskedése, társadalmi élete, fürdői. Mindent, amivel ez a nagyszabású mű foglalkozik, lehetetlen fölsorolni, amint lehetetlen volt annak idején a haza minden részének helyt adni. Nagy és nevezetes; tájak hiányoznak, de még így is lenyűgöző, amit a négy kötet nyújt tartalmában, formájában. Nem számít, hogy nem rendszerezve foglalkozik a témákkal, inkább előnyös, mivel minden kötet csupa változatosság. Sikei'e annak idején sem maradt el, és most is méltó arra. hogy az eredeti köntösben a mai olvasó kezébe kerüljön. Vass Márta SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nyomában
