Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-27 / 302. szám
1985. december 27. péntek o Medgyesbodzási Egyetértés Tsz Kilábaltak a hullámvölgyből Üzemi körkép év végén (Folytatás az 1. oldalról) A négyezerkétszáz hektár területen gazdálkodó Medgyesbodzási Egyetértés Tsz nehéz időszakot élt át az elmúlt két esztendőben. A korábbi évek sikeres gazdálkodása után. 1984-ben 20 millió forint veszteség keletke- - zett a szövetkezetben. Ez év közepén a korábbi elnökhelyettes. Zsíros György vette át a közös gazdaság irányítását. Most. az év végén úgy tűnik, rendeződtek a dolgok. A tagság józanul mérlegelte a kialakult helyzetet. és szorgalmas munkával igyekezett hozzájárulni a jobb gazdálkodási eredményekhez. A növénytermesztési főágazat teljesíteni tudta 88 millió forintos árbevételi tervét. Jelentős kiesést okozott az aszály a kukoricánál. A rostkender vetésterületének több mint a felét elverte a jég. A 340 hektár cukorrépát magas cukortartalommal tudták betakarítani. A szakemberek véleménye szerint jövőre sem változik a már kialakult vetésszerkezet. A szántóterület mintegy 60 százalékán gabonát termesztenek. emellett cukorrépát, napraforgót, lóbabot és rostkendert vetnek. MmvvnHMm A közös gazdaságban sertés- és baromfitenyésztéssel foglalkoznak. A sertéságazatban a leromlott nagy fehér állományt fokozatosan cserélik le a nagyobb tenyészérté- kű Kahybbal. A közelmúltban vásároltak 400 tenyész- kocát és 25 tenyészkant. Korábban évente 6—8 ezer hízót szállítottak a húsiparnak. Az idén azonban csak 2800 sertést tudtak átadni a népgazdaságnak. Jövőre az új állománytól azt várják, hogy ismét elérik a 6 ezer értékesített hízómennyiséget. A baromfitenyésztésben '82-ben dolgozták ki a fejlesztési programot. Eszerint a közösből és a háztájiból évente 3 millió csirkét kívánnak átadni a feldolgozó iparnak. Ez a terv nem valósult meg. 1983-ban és ’84-ben mélypontra került az ágazat. Két évvel ezelőtt 8 millió, tavaly pedig 4 millió forint volt a baromfiágazat vesztesége. A múlt év elején egyik telepüket bérbe adták a magyarbánhegyesi Bartöv- nek, amely szülőpárokat tartott az épületekben. Az idei szigorú intézkedések hatására, várhatóan megszűnik az ágazat vesztesége. A közösből 1985-ben mintegy 700—750 ezer broyler- csirkét szállítottak az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnak. Az egyes ólakat önelszámoló egységként kezelik, így a gondozók lelkiismeretes munkájától nagymértékben függ az elért eredmény. A háztájibaromfi- kihelyezésbe mintegy 70 család kapcsolódott be Med- gyesbodzáson. Egy-egy udvarban 2—5 ezer csirkét gondoznak. A tsz adja a takarmányt. biztosítja az állatorvosi ellátást. A háztájiból 98 ezer csirkét szállítottak az idén Orosházára. A magasabb téli ár bevezetése úgy tűnik, fedezi a fűtési költséget. Jövőre további előrelépésre számítanak. A közösben mintegy 10 százalékos fejlesztésre, a háztájiban 15 százalékos növekedésre gondolnak. így 1986-ban várhatóan 2 millió csirkét ad a népgazdaságnak a tsz. WMMWWVW A műszaki főágazatban is új rendszert vezetnek be '86- tól. Az egyéni érdekeltségű üzemeltetéstől azt várják, hogy a dolgozók jobban magukénak érzik az általuk vezetett, használt gépeket. A közös gzadaság meglevő gépparkjának 60 százaléka nullára leírt. Most úgy döntöttek. hogy a régi gépek jó részét eladják. A feladatokat kisebb gépparkkal, a gépek nagyobb kihasználtságával kívánják megvalósítani. A tsz foglalkozik takarmánykeverő berendezések szerelésével is. Egy 20—30 tagú brigád járja a megyét és az., országot. Többek között dolgoztak Üjszászon. Mórahalmon, Gerendáson és Orosházán. A gyakori távoliét és a magas utazási költség miatt jövőre visszafejlesztik ezt a tevékenységet. Helyette inkább az Agrokernek gyártanak surrantócsöveket Bodzáson. A háztáji főágazat sertéstermelésében visszaesés tapasztalható. Míg korábban évente 8—9 ezer hízót neveltek a bodzási portákon, az idén csak 6 ezer sertést tudnak adni a húsiparnak. A I kistermelők véleménye szerint. ha a húsipar szerény előleget adna a hizlaláshoz, javulna a sertéstartási kedv. Jövőre előreláthatóan 10—15 százalékkal emelkedik a háztájiban előállított hízók száma. Gondot okoz: má még igen heterogén a kistermelők állománya. A Medgyesbodzási Egyetértés Tsz-ben az idén fejeződött be a több éve tartó meliorációs program. Mindettől a növénytermesztési eredmények javulását várják. Ebben az évben a szűkös anyagi lehetőségek miatt műszaki fejlesztésre csak egymilliót fordíthatnak. A meglevő gondok ellenére várhatóan sikerül elérniük, hogy az idén már nem lesz veszteséges a tsz. Mindez jó alapot nyújthat ahhoz, hogy jövőre elinduljanak felfelé. Tudják, mindez nem lesz könnyű, de a szabályozó- rendszer változása talán kedvező feltételeket teremt az eredményesebb gazdálkodáshoz. Jövőre változik a munkaszervezet rendszere is. Az önelszámoló egységek bevezetésétől további eredmény- javulást várnak. Medgyes- bodzáson úgy tűnik, kilábaltak a bajból. Most már a tagság nagyobb célokat tűzhet maga elé 1986-ban százalékkal több árut szállítottak. A szocialista országokba történő kivitel jelentős arányban megnövekedett, ráadásul kötelezettségeiket már november 28-ra teljesítették. A tőkés export a tervhez képest kissé elmaradt ugyan. 91 százalékra sikerült teljesíteni, de a vállalat ezzel együtt is eleget tett vállal) kötelezettségének. A jövő évet megalapozó mutatók. a nyei^ség azonban előreláthatóan a tervezet) szint felett alakul.----SZÍ— Élen járó húsüzem Az idei év siket') és kudarcot is hozott a Békés Megyei Zöldért Vállalat számára. Miközben a primőr zöldségek forgalmazásában a részesedésük szinte alig számottevő. a vegyes termékek piacán jelentős exportsikereket értek el. A vegyester- mék-kereskedés 50 milliós Messze van-e Az egész úgy kezdődött, mint a mesékben. Gonda Géza, az Orosházi Petőfi Művelődési Központ igazgatója néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy egyetlen hátizsákkal és némi pénzmaggal felfedezi az északi államokat. így jutott el Finnországba is, és valami oknál fogva éppen Kuusankoskiban töltött egy vagy két napot. Megismerkedett a városi tanács művelődési bizottságának titkárával, Tuula Typpö- vel és Aulis Forssellel, a bizottság elnökével. És ha már művelődéssel foglalkozó emberek jönnek össze, lehet-e másról szó, mint arról, hogy Finnországban hogyan. Magyarországon hogyan? Áz ismerkedésből kölcsönös szimpátia lett (mint a mesében), a szimpátiából pedig az. hogy Kuusankoskiból 1983 őszén Orosházára érkezett három vendég, 1984 nyarán pedig a munkásegylet fúvószenekara. A remek kis zenekar fellépéseit ma is emlegetik Orosházán, mint ahogyan az orosházi festők is azt az utat, melyet még abban- az évben tehettek Finnországba, Kuusankoskiba. műveik társaságában. Tizenhat orosházi vagy innen elszármazott festő, szobrász és keramikus erősítette a baráti szálakat, a hidat, melyet észak- és Közép-Európa között építenek finnek és magyarok, az egymásra találás szép érzéseivel. — 1984 őszén jöttek el hozzánk először a finn festők — mondja Gonda Géza (aki éppen azzal foglalatoskodik, hogy képeslapot ír Kuusankoskiba: „Kívánunk boldog új évet!") — a művelődési központ koncerttermében volt a nagy, reprezentatív kiállítás. Tizenheten hozták Orosházára az északi táj, az északi emberek üzeneteit, Finnország szavát. Képekben, szobrokban. Jó volt együtt lenni velük . . . Hol is van ez a Kuusan- koski? — Helsinkitől százharminc kilométerre, északkeleti irányban. Papírgyára egyike a világ legnagyobb ilyen üzemeinek, a 24 ezer lakosú városból négyezren dolgoznak benne. Ami legelsőként ragadja meg a vendéget: a tisztaság. Aztán az, hogy az ember és környezete milyen teremtő összhangban él. Hogy — mesélik — Finnország fakészlete fél évszázadra lenne elegendő, ha nem ültetnének egyetlen fiatal fát sem. De ültetnek! A fa- kitermelés kötelességszerű velejárója, hogy annyit kell ültetni, amennyit kivágnak. Autópálya épül? Csak akkor engedélyezik, ha a pálya területének megfelelő fásítást forgalommal, szerény nyereséggel zár. A konzerv- és az üdítőital-nagy kereskedés is szerényen, de eredményesen gyarapítja a közös nyereséget. A fogyasztók ismét hozzájuthatnak a Pepsi Colához, mert évekkel ezelőtt a Kőbányai Sörgyár megszüntette a megyében a forgalmazását, s most a Zöldéi') visz- szahozta azt Békésbe. Választékbővítés a célja annak a vállalkozásnak, amelynek keretében a nagykőrösi és a budapesti konzervgyárak, valamint a Debreceni Tartósító Kombinát termékeit a vállalat Békés megyében is értékesíti. Ez a tevékenység újabb kétmilliós eredményt hoz a vállalati konyhára. Ezzel szemben sajnos alig hoz nyereséget a békéscsabai Lencsési lakótelepen nyitott hús- zöldség- és élelmiszerüzlet. kicsi e nagy lakótelepen a kereskedelmi forgalom. Ami pedig kifejezetten ráfizetéses, az az őszi- téli-tavaszi tárolás. A megyei igényeknek 50 százalékát tárolják zöldségfélékből, burgonyából a vállalat csarnokaiban és sajnos a szabad végeznek az erre kijelölt helyen. Ugye, milyen furcsa ez nekünk? Pedig itt, Magyar- országon hol van annyi fa, mint északi rokonainknál?... Vagy mi még mindig nem tudjuk, hogy a természet meg lehet az ember nélkül, de az ember nincs meg a természet nélkül? Milyen egyszerű ez és milyen fontos! Szeretik a magyarokat odakint? Mi volt az első benyomásod, mint turista, hátizsákos utazó, akkor, három éve? — Aki nem járt Finnországban, azt hiheti, túlzók. Messzire van, miért ne túloznék, gondolhatnák. Pedig semmi túlzás, ha azt mondom: ha valakiről megtudják, hogy magyar, minden ajtó megnyílik előtte. Tampere volt az első hely, amikor odaérkeztem. Magyar felirat volt a pólóingemen, két finn azonnal megkérdezte: magyar? Amikor bólintottam, hogy igen, azonnal felajánlották segítségüket, hogy megmutatják az egész várost, és elvisznek mindenhová, ahová csak menni szeretnék. Hát ilyenek a finnek. Közvetlenek, segítőkészek, kedvesek. További tervek? — Az új esztendő, 1986 júniusában néptáncosok jönnek Kuusankoskiból Orosházára, a mi néptáncosaink, az Alföld együttes augusztusban lesz vendég odakint. Az utakat most szervezzük. Nem titok, hogy az orosháziak finn kapcsolatai hívták életre a finn—magyar baráti kört. Mi a programjuk? ég alatt is. Az elmúlt évi fagykártérítés egymillió forint, ám ez aligha ellensúlyozza a 6-7 milliós eredmény kiesést. A tételek nagyságát jelzi, hogy ma is ez a vállalat vásárolja fel a megyében á burgonya 60 százalékát. a vöröshagy ma háromnegyedét, míg az összes zöldségnek csupán 15 százalékát. A hagymát — a hazai ellátáson felüli mennyiséget — exportálják. Ebben az esztendőben 10 ezer 'tonna jutott kivitelre, amelynek kétharmadát 5,50-érl. míg egyharmadát csak 5 forintért adta el a zöldségke- reskedelemmel foglalkozó Hungarofrouct. A nagy- mennyiség ellenére itt is csak szerény a nyereseg. ugyanis 1984-ben a hagyma külpiaci ára 7,50 Ft volt. A legnagyobb nyereségei évek óta a húsüzem termeli. A mintegy 26 millió forintból a jövőben a vállalat feldolgozó üzemének beruházás értékű rekonstrukcióját végzik el, részben saját erőből. részben pedig hitelek felvételével. — 1985 februárjában alakult meg a kör, ma már 45 tagja van. Programunk, hogy északi rokonaink kultúráját mélyebben, megismerjük. Az 1986. évi elképzelések megvalósításából mindenki részt vállal. Tervezzük, hogy februártól kezdődően minden hónapban bemutatunk egy finn filmet a Béke moziban, márciusban gasztronómiai hetet rendezünk az Alföld Hotelben, áprilisban baráti vacsora lesz, májusban az orosházi evangélikus egyház vendégeként Orosházára érkező és hangversenyező hármaiéi kórussal rendezünk baráti találkozót. Szeptemberben „Irodalmi élmények Finnországról” címmel beszélgetünk a körben, az őszi program még nyitott, ezeket közösen dolgozzuk ki megfelelő időben. És még valamit: a kör legfőbb patrónusa a Hazafias Népfront városi bizottsága . .. A falon egy finom, míves ceruzarajz. Nézem az aláírást: „Ballada. J. Máaki rajza." — A finn festők ajándéka — egészíti ki Gonda Géza, majd kezembe vehetem Rajki László szobrászművész plakettjét, melynek több példányát a két város festőinek, szobrászainak, keramikusainak találkozójára vitték ajándékul Kuusankoskiba. A barátság szavai azon is, bronzba öntve . . . A képeslap: színes képek Orosházáról azóta bizonyára megérkezett Kuusankoskiba. Sass Ervin Verasztó Lajos Tanuljuk a nyelvet Találkoztam egykori német—francia szakos tanárommal, akitől valaha nagy kínok és keservek között próbáltam elsajátítani az idegen nyelveket. Nem csak, amit a gimiben tanított, mert járatos volt az olasz, az angol, a spanyol, s ki tudja még hány nép nyelvében. Később kialakult köztünk egyéb kapcsolat, mikor már kikerültem a kezei alól. Egy ízben például rám bízott fordításokat. Én vittem el neki a gyorsvasaló- és szabóhoz a régi ünnepi ruháját kifordíttatni, mert nem tellett tanári nyugdíjából és meghívták őt egy 25. érettségi találkozóra. Nem akart kopottnak látszani ... Mit mondjak. Engem sem egy iparművész tervezett, de őt szegényt is alaposan megviselték az évek. Lehorgasztott fejjel, erősen meggörbült háttal és a nála már hat évtizede szokásos hátratett kezekkel rótta lépteit az utcán, amikor megpillantottam. Fel akartam vidítani, meg aztán egy kissé kérkedni is szerettem volna előtte: lám, akármennyi idő telt el azóta, még a különórákon tanult olasz—spanyol, s más nyelvekből is ragadt rám valami, any- nyi év után. Örömmel, a régi barátság hangján szólítottam meg: — Áh! Buenosz ajresz, Sombrero! (Ügy emlékeztem, ez valami nagy kalapemelé- ses köszönést jelent spanyolul.) öreg tanárom (úgy látszik, először nem ismert fel) kissé elhiilve nézett idegen nyelvű szóáradatom forrására, vagyis a képemre. Azt hittem, ő felejtett el spanyolul, ezért hát áttértem az egyik, gimiben tanított nyelvre. — Filájt — kérdeztem tőle fonetikusan, mert idegen nyelven mindig így beszélek. — Sparhelt inkább wir dajcseül? Az értetlenség továbbra is ott ült szegénynek, megfáradt, ráncos arcán. No. jó — gondoltam, próbálkozzunk másként, hiszen manapság úgyis szinte idegcnnyelv- tanulási láz tört ki, hadd lássa a volt tanárom; én is lépést tartok a fejlődéssel, meg aztán az olaszt is próbálta egykoron belém tuszkolni. De akkor már észrevettem, hogy a háta valamitől még jobban meggörbül, s az arca is szürkébb, talán az időjárási változástól. Ezért megkérdeztem, most már olaszul: — Nanáte. Szenyor. Méiértó görnyeszte hátó? Nádzsornáta p»szka? Tán frontata? — amivel azt akartam kérdezni: na, hogy megy az élete sora, miért szürkül, s gör- beszti a hátát? Tán a frontátvonulás teszi ezt, tata? Valami azonban nem stimmelt, talán hézagos volt a nyelvtudásom, vagy ő nem értett jól. Pedig már látszott, hogy felismert, mert a régi, kedves hangján visszakérdezte: — Mit zagyválsz itt össze-vissza? Nem mondanád inkább magyarul, amit akarsz? Éppen erre nem gondoltam, ugye, a nyelvtudásommal való kérkedés miatt. Meg is mondtam neki: én újságíró lettem, minek beszéljek akkor magyarul? Eleget írok így. — Ja! — ocsúdott föl élemedett kora ellenére. — Akkor te írtad valamelyik hivatalra, hogy mennyire helytelen az udvariasság helyett így fogalmazni az ajtóra: „A kopogás szigorúan tilos!” — Nem emlékszem rá — tértem ki a kérdése elől, mert azt hittem, be akar húzni a csőbe — mint iskoláskoromban any- nyiszor —, hátha valami hülyeség volt abban az írásban ... — Ne tagadd! — élénkült fel a hangja a sajátom halk és bizonytalan dadogásával szemben, pedig alig ötven évvel öregebb csak nálam. — A táblát lecserélték! Arra jártam, tudom. És mit raktak fel helyette? — Nem tudom — élénkültem most már én is fel a jó hír kapcsán —, de láthatod, az írásainknak azért megvan a hatásuk ... — Persze, de hallgass végig — dohogta kedvesen. — Azt tették az ajtóra, hogy: „A kopogást mellőzni kérjük!” Szóval jó, jó, ez a nyelvtanulási láz, de jobb lenne, ha előbb megtanulnának magyarul beszélni! — azzal otthagyott, mint azt szokás, akinek szintén van tanulnivalója... Én aztán elmentem abba a hivatalba és megnéztem, valóban „van-e helyzet ilyen”? Hát örömmel jelenthetem, hogy nincs. A „kopogás” úgy fest, megértette a figyelmeztetést és lement az ajtóról. Vagy valaki szólt miatta neki... Varga Dezső Kuusankoski Orosházától? Az orosházi festők kuusankoskii kiállításának borítólapja. Fülöp Ilona garfikája
