Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-27 / 302. szám
Zöld-e a zöldterület? Békéscsabán jártam december 11-én, és szerettem volna a piacon is vásárolni. A piac környéke annyira zsúfolt volt, hogy Trabantommal sehol sem tudtam parkolni, hiába keringtem a környező utcákon is. Még a Tanácsköztársaság úti fizető- parkolóban sem volt hely. Visszamentem a piacra, és szerencsémre, illetve szerencsétlenségemre az egyik bejáróból éppen eltávozott egy kocsi, így gyorsan beálltam a helyére, félig a bejáróba, félig a zöldnek nem nevezhető területre. Háromnegyed óra múlva, amikor visszaértem, meglepődve láttam egy cédulát a kocsin. A tanács megbízottai tették oda. mivel „zöld” területen állt félig a Trabant. Gondoltam, utánajárok a dolognak, és elintézem minél hamarabb. Végignéztem a mellettem parkoló autókon, azokon is ott volt a cédula. Éppen akkor jött arra három rendőr, megkérdeztem tőlük, mi a teendőm. Ök készségesen utasítottak a tanácshoz, mondván, ez az ügy hozzájuk tartozik. Irány a városi tanács, mondanom sem kell, hogy a Csaba Szálló, s a színház előtt se tudtam parkolni. No, a tanácstól elküldték, hogy ez a köztisztasági vállalathoz tartozik. Elmentem oda, kopogtatás az első ajtón, de az ügyet nem ők intézik, menjek az udvarra, talán ott van valaki. Végre rátaláltam arra a bizonyos ajtóra. Mosolyogva közölték, hogy sajnos, ez az eljárás helyes, és fizessek 200 forintot, vagy a rendőrségi eljárás útján még többe kerülhet. Ezt csak azért írom le, mert bosszant a dolog, parkolni közben nem lehet sehol. Javaslom, hogy több parkolóhelyet biztosítsanak, főleg a piac környékén. Varga Istvánná, Mezőberény * * * Több ehhez hasonló levelet is kaptunk mostanában Békéscsabáról és Gyuláról is, melyekben arról panaszkodnak olvasóink, hogy megbírságolták őket zöldterületen való parkolásért — holott a betonkeményre taposott, kopár föld minden, csak nem zöld. Az ügyben véleményünk a következő: ha valaki szépen ápolt gyepen, netán virágágyások között, egyszóval gondozott zöldterületen áll le kocsijával, szigorú bírságot érdemel. A keményre taposott, kopár föld viszont semmivel sem lesz már kopárabb. ha a megszorult autós jobb híján ott áll meg. Helyeselni ezt sem lehet, de a büntetés sem igazságos, feltéve, ha nincs a közelben elfogadható — nem sárban úszó! — parkolóhely. Amiből bizony, sokkal több kellene. — Olvasni — de mikor? Egyre többször hallom: a mai fiatalok nem szeretnek olvasni. Ezeket a kijelentéseket általában felnőttek teszik. Talán nem árt, ha megnézzük az érem másik oldalát. Tizenhat éves, gimnazista vagyok, egyik kedvenc időtöltésem az olvasás. Erre, sajnos, egyre kevesebb időm jut. S erről nemcsak én tehetek. Délelőtt a gimnáziumban vagyok, délután önképző kör, német különóra, tömegsport, szavalókör. Emellett készülni kell a másnapi órákra. Teljes erőbedobással, mert minden tanár elvárja, nyilván joggal, hogy legalább az ő tantárgyából jeles legyek. És itt van a KISZ. A KISZ is természetesnek veszi, hogy minden rendezvényén, vitakörén ott vagyok. A család elvárásairól még nem is szóltam. Ez is jogos, hiszen ők küszködnek velem 16 éve, ruháznak, etetnek. Tehát 13 tantárgyból legyek legalább jó rendű, dolgozzak aktívan a KISZ-ben, teljes emberként éljek a családban és emellett még szórakozzak, olvassak is, mert ugye, az is kell. S mi ez nekünk, elvégre fiatalok vagyunk, egészségesek, teli friss erővel! Csak azt nem tudom, ha már most úgy hajtanak minket, mint egy gépet, milyenek leszünk mondjuk harminc év múlva?... Lovász Mariann, Szeghalom Újkígyóson az idén eddig 114 helyre vezették be a földgázt. December elejéig több mint 11 kilométer hosz- szúságban fektették le a vezetéket (felső kép) A Hosszú utca 96. szám alatt Virágh Lajosné már az új, földgázüzemű tűzhelyen készítette az ünnepi ételeket (alsó kép) Visszhang „Jogosan bírálják” Lapunk 1985. november 5-i számában „A kibontakozás percei...” címmel a Hungaronektár Békési Üzemét mutatta be egy írás. „... az ambrózia fajtamézekkel különböző ízesítésű mézeskalácsokkal jelenünk meg a piacon. Jelennénk meg — mondja szomorúan Hégely Sándorné üzemvezető —, ugyanis a csomagolóanyag — amelyet a Budapesti MIKÖV készített — 70 százaléka rossz” — írjuk többek között. A kritikát a MIKÖV, vagyis a Mezőgazdasági Ipari Közös önálló Vállalat korrekten fogadta; a közelmúltban lapunkhoz érkezett levelük szerint: „A kibontakozás percei címmel készült riportban jogosan bírálják a vállalatunk által készített csomagolóanyag minőségét.” E pár sorhoz ugyanakkor mellékelték a Hungaronektár Békési Üzeméhez küldött levelük másolatát, melyből az is kiderül, hogy nem csupán elismerik a hibát, hanem igyekeznek azt helyre is hozni: „ ... megállapítottam, hogy a hibásan gyártott ta- sakok minőségére vonatkozó- lag^az önök kifogásai jogosak voltak, és ezzel együtt elismerjük, hogy a hibás anyagok válogatása nehézséget jelentett önöknek. Intézkedtem, hogy árengedményt kapjanak, továbbá a hibás mennyiséget teljes egészében kicseréljük.” Aláírás: Szalay György gyáregységvezető. Szerkesztői Szenetek P. L., Békéscsaba: Mi is meglepődve olvastuk levelében, hogy az Építőipari Gépesítő Vállalat békéscsabai kölcsönzőboltjában mennyit „siet” a naptár, s hogy a rágcsálóriasztó készülék inkább vonzza, mint riasztja a rágcsálókat. Levelét elküldtük a bolt központjának. A válaszról majd értesítjük olvasónkat. * * * Sz. J., Gyula: A Békés Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalattól megkaptuk a választ panaszos levelére. A válaszlevél másolatát postán küldjük el önnek. Felelősségre vonták Mint okányi lakos, többnyire Vésztőn szoktam tankolni, mivel Okányban nincs töltőállomás. November 16- án is tankolni akartam, de ki volt írva, hogy szombaton, 16-án zárva. Közben a háztartási boltban is elfogyott a tüzelőolaj. Ez a lakosságot nagyon kellemetlenül érintette. A csúnya az egészben az, hogy a kútkezelő azt is kiírta: „Betegség miatt zárva.” Akik ott voltak, felháborodva mondták, hogy nem beteg, hiszen látták, elment vadászni. Ilyet pedig senki nem engedhet meg magának! Nagy István, Okány * * * Ezf a panaszos levelet kivizsgálásra elküldtük az Áfor tiszántúli központjába, Szolnokra, ahonnan a következő választ kaptuk: „A panaszbejelentésben foglaltakat kivizsgáltuk. A mulasztást elkövető kútkezelő felelősségre vonása központvezetői hatáskörben megtörtént.” Szabó Zsuzsa, Tomanek Gábor cs Mészáros Mihály az elcki nevelőotthon lakói között Fotó: Szántó Péter Szép ajándék December az ajándékozás hónapja. Az ajándékozási láz már a hónap elején megkezdődik. Törjük a fejünket, mit hozzon a Télapó, és mi mennyibe kerül? Számba vettük, hány tagú a család. De gondolunk-e azokra, akiknek nem adatott meg, hogy békés családi környezetben nőjenek fel? Akiknek a nevelőotthonban kell eltölte- niük a szép ünnepeket. Vajon számukra mennyiben más az ünnep, mint a hétköznapok? Bevallom, én sem igen gondolkoztam ezen, mígnem az eleki művelődési ház ifjúsági klubjának tagjai felhívták rá a figyelmemet: készítsünk az eleki nevelőotthon lakóinak ajándékokat, és vigyük el. Az ötlet ragyogónak tűnt, de miből, hogyan? A klubtagok sokféle ötletet adtak, összeállt a terv, és a következő klubesten már csattogott az olló, hajlott a drót, készültek a játékok. Azt hiszem, nem leszek ünneprontó, ha elárulom, a sok kis játék még 100 forintba sem került. Mi kellett hozzá? Fantázia, ösz- szefogás és egy kis szervezés. Mint később kiderült, a nevelőotthon lakói nemcsak nekünk jutottak eszünkbe. A Jókai Színház művészei az idén is kedves, zenés műsorral lepték meg az apróságokat, akik bizonyára nem felejtik el egyhamar Szabó Zsuzsa szép rajzait, Tomanek Gábor gitárját és Mészáros Mihály falusi hangversenyét. Amikor megkérdeztem tőlük, honnan az ötlet, annyit feleltek: „Hívtak, mentünk.” „Mindhármuk fellépti díja elég magas” — faggattam tovább őket. „Nem pénzért csináltuk” — felelték. Tavaly szerepeltek itt először, és annyira megkedvelték a gyerekeket, hogy szeretetük jeléül nemcsak ők, hanem a színház egész társulata felajánlotta egy fellépés bevételét. A gyermekek így a vidám délután mellett sok érdekes játékot, lemezjátszót, sok-sok lemezt is kaptak. Klemmer Vera, Kétegyháza Jogi tanácsok: Oz ajándékozásról Az ajándékozás olyan szerződés, amelynek szóbeli vagy írásbeli megkötésével az egyik fél a saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előnyt köteles juttatni. Sokan tehát azt gondolják, túlzó ez a megfogalmazás, hiszen ha valaki kap valamit, örüljön ennek, és ne kö- vetelőddzék. Pedig ha az ajándékozó megígérte, az ajándékozott elfogadta azt a bizonyos dolgot, amire nézve az ajándékozási szerződés létrejött, a megajándékozott követelheti, hogy az ajándékot szolgáltassák ki neki. Általában nem köti semmiféle formához a jogszabály az ajándékozási szerződés megkötését — kivéve az ingatlanajándékozás esetét. Ezt írásba kell foglalni, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba is be kell jegyezni. Tehát nem elég, ha a szülő a gyermeke számára írásbeli szerződésben biztosítja telkét vagy házát, a tulajdonjog átruházását be is kell jegyeztetni. Az ajándékozási szerződés teljesítését az ajándékozó akkor tagadhatja meg, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése tőle el nem várható. Vagy azért, mert a körülményeiben, vagy azért, mert a megajándékozotthoz fűződő viszonyában olyan lényeges változás ment végbe, hogy emiatt a szerződés teljesítésére nem kötelezhető. A körülményekben bekövetkezett változás alatt azt értjük, hogy még az ajándék átadása előtt az ajándékozni szándékozó anyagi helyzetében lényeges romlás következett be. És mivel az ajándékozás szívességi jellegű viszonyon alapul, elvárható, hogy a megajándékozott és az ajándékozó között jó legyen a viszony. Ha ez még az ajándék átadása előtt „Télanyó” Köröstarcsán Köröstarcsán a nők klubja a közelmúltban jól sikerült „Télanyó-estet” rendezett. Az általános iskola tanulói, Os- váth Ferencné tanárnő vezetésével, műsort adtak. A megvendégeléshez a finom lángost és teát a klub tagmegromlik, méltánytalan lenne az ajándékozót ígéretének a teljesítésére szorítani. Mi a mérce itt? Érdekes, hogy az ajándékozó pusztán szeszélyből nem térhet el szándékától (például „szemtelenül” szól a gyerek a szülőhöz). A társadalmi megítélés a mérce. Ha az, akinek az ajándékot szánták, az ajándékozóról annak jó hírét sértő kifejezéseket tesz mások előtt vagy tettlegesen bántalmazza a neki vagyoni részt juttatni szándékozót, akkor az ajándékozás nem jön létre. Sokakat érintő kérdés: mikor lehet visszakövetelni az ajándékot? Először is akkor, ha az ajándékozó létfenntartása veszélybe került. Ebben az esetben is további feltétel, hogy az ajándék még meglegyen és annak visszaadása ne veszélyeztesse a megajándékozott létfenntartását. Ha az ajándék nincs meg, a helyébe lépő érték ezen a címen nem követelhető. Második esetben, amikor a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozónak, vagy közeli hozzátartozójának a rovására súlyos jogsértést követ el, már szigorúbban rendelkezik a jogszabály. Ebben az esetjai készítették. Ezen az ösz- szejövetelen foglalkoztunk a klub egész évi munkájával, emlékeztünk a kellemes hajókirándulásra, melyet a községi tanáccsal közösen rendeztünk, valamint a Szegedi Szabadtéri Játékokra, a kalocsai és a hajdúszoboszlói kirándulásra. E kirándulásokat Szász Antalné klubtag ben nemcsak a meglevő ajándék, hanem az ajándék helyébe lépő érték is visszakövetelhető. A megajándékozott hálával tartozik az ajándékozónak; magától értetődik, hogy a szülők, akik sokszor súlyos áldozatokat tesznek gyermekeikért, ezt el is várják — legalább némi figyelmesség formájában. Azután, ha a gyerekük, menyük, vejük, unokájuk nem valósítja meg a hozzájuk fűzött reményeket, elhatározzák magukat — visszakérik az ajándékot, önmagában a tiszteletlenség, figyelmetlenség nem alapozza meg az ajándékozási szerződés felbontását, illetve az ajándék visszakövetelését. Annál inkább a testi sértés, rágalmazás, no és a tartási kötelezettség megsértése. Jó, ha az ajándékozó közli azt a föltevést (még jobb, ha írásba foglalja), amire gondolva az ajándékot adta. Például nagynéni, nagybácsi, azzal a föltétellel ad unokahúgának egy részt a telkéből, hogy az majd, amD kor ő beteg lesz, gondozza, ápolja. Tehát nem öröklési szerződést köt vagy végrendeletet készít, hanem a var gyoni részt előbb adja, a feltétel megvalósulását később várja el. Ám ha ez a feltétel meghiúsul, az ajándék visszakövetelhető. Mint ahogy az a férfiú is visszakövetelheti exmenyasszonyától az édesanyjától származó értékes ezüstrókabundát, aki azt a házasságkötés reményében adta, de a visszalépő ara birtokában már nem akarja hagyni. Ilyen bunda nem tekinthető szokásos mértékű ajándéknak. A szokásos mértékű ajándék az, amit névnapra, születésnapra adnak, és valójában nem gyarapítják a megajándékozott vagyonát. Ezeket nem lehet visszakövetelni. Dr. K. É. szervezte. Ezután a jövő évi programot tervezgettük. A vezetőség által készített ajándékcsomagokat Fábián- né Ráksi Éva, mint „Télanyó” osztotta ki. Klubunk egyébként az idén múlt 10 éves, és 122 tagot számlál. Rósa Dezsöné, klubvezető, Köröstarcsa
