Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-23 / 300. szám

1985. december 23., hétfő (Folytatás az 1. oldalról) Széles körű az a megállapí­tás, hogy a fórumot egyértel­műen az együttműködésre való törekvés szelleme ha­totta át. Várkonyi Péter a további­akban arról szólt: nem hagy­juk figyelmen kívül, hogy változatlanul megoldatlanok a világ különböző részein meglevő válsággócok. — Ezért a továbbiakban is síkraszállunk a közel-keleti válság átfogó, igazságos, tár­gyalások útján történő, vala­mennyi érdekelt fél jogos igényeit kielégítő rendezése mellett. A problémák békés úton, politikai eszközökkel történő megoldását célzó erő­feszítéseket támogatjuk a közép-amerikai és a karibi térségben, síkraszállunk a délkelet-ázsiai béke és jó szomszédság viszonyainak Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A Faluvégi elvtárs által, a kormány nevében benyúj­tott VII. ötéves tervtör- vényjavaslat, mint azt ma­ga is hangsúlyozta, a XIII. kongresszus által megjelölt célkitűzésekre alapozva ké­szült, és tartalmilag is ele­get tesz annak. Szűkebb ha­zám, a Viharsarok lakossá­ga egyetért a népgazdasági tervjavaslattal, hiszen ebben az évben — több alkalom­mal is — módja volt megis­merkedni vele, és megvitat­ni azt. Valamennyi fóru­mon, így legutóbb a nép­front- és szakszervezeti vá­lasztásokon is az előttünk álló időszak fejlődési lehető­sége volt a viták középpont­jában. A törvényjavaslattal ösz- szefüggésben a kapcsolódási pontokat keresve szeretnék röviden szólni megyénk je­lenlegi helyzetét és nagy­mértékben jövőjét is bef«>- lyásoló gondjainkról. Ezek többsége nem az elmúlt öt évben keletkezett, de sok esetben nem csökkent, ha­nem felerősödött. Iparunk jelenlegi szerkeze­te — az élelmiszer-, a köny- nyű. és építőanyagMpar — részben már a felszabadulás előtt toalfikult. Megyénkben jelentősebb ipari fejlődés csak a ’60-as években követ­kezett be, amikor az ipar vállalati szerkezetének cent­ralizációja volt napirenden, amikor egyesülések, nagy vállalatok, trösztök jöttek létre. Ennek következtében Békés megye iparára főleg a telephelyek, gyáregységek lettek a jellemzőek — jelen­leg is több mint 300 a szá­muk. Ez a terület- és tele­pülésfejlesztésben is érez­tette hatását, hiszen ezek az egységek inkább kötődtek — többnyire megyén kívüli — központjukhoz, mint kör­nyezetükhöz. A ’70-es évek­ben a technikai fejlődésé­ben és az ipar területi elhe­lyezkedésében lévő különb­ségek mérséklődtek, a mű­szaki színvonal emelkedett, s a beruházások, rekonstruk­ciók egy része már az in­tenzív fejlesztést szolgálta. Mégis viszonylag sok a nul­lára leírt eszköz, az állami ipar gépeinek közei 90 szá­zaléka 10 éves vagy annál öregebb. Iparunk szerkeze­tét és fejlettségét tekintve úgy gondolom nem megle­pő, hogy az itt dolgozók át­lagbére több mint 10 száza­lékkal alacsonyabb az or­szágos átlagnál- Az egyéb­ként gyorsan fejlődő ipari szövetkezetek dolgozóinak keresete még ennél is keve­sebb. Az alacsony bérek miatt az elmúlt 10 év során me­gyénk lakossága dinamiku­san növelte kisárutermelő tevékenységét, elsősorban az állattartásban. Ezzel próbál­ta ellensúlyozni a reálbérek átlagosnál nagyobb mértékű csökkenését. Jelenleg ez a jövedelem már eléri a la­kosság összes pénzbevételé­nek egyharmadát, így súlyos életszínvonalbeli gondokat okozhat egy olyan kedve­zőtlen változás, ami ez év­ben a sertéstartásban bekö­vetkezett. megteremtése, az Irak és Irán közötti béke helyreállí­tása érdekében. Szolidárisak vagyunk a függetlenségük kivívásáért, illetve megszi­lárdításáért küzdő népekkel, a diktatórikus és fajüldöző rendszerek ellen harcoló erőkkel. — A nemzetközi politika fontos pozitív tényezőjének tartjuk az el nem kötelezett országok mozgalmát — mon­dotta végezetül Várkonyi Pé­ter, hangsúlyozva, hogy szö^ vetségeseinkkel együttmű­ködve a lehető legkedvezőbb nemzetközi feltételeket tö­rekszünk biztosítani hazai szocialista építőmunkánk, az elkövetkező ötéves terv ered­ményes végrehajtása számá­ra. Ezután Szabó Miklós (Bé­kés m., 5. vk.), a Békés me­gyei pártbizottság első tit­kára szólalt fel. Mezőgazdasági termelé­sünk mennyiségi mutatói­ban országosan is az élvo­nalban van, de az egységnyi területen elért eredmény alig haladja meg az orszá­gos átlagot. Ennek alapvető okai, hogy az alacsonyabb jövedelmezőségű állatte­nyésztés részaránya maga­sabb, a nagyobb jövedelme­zőségű ipari tevékenység pe­dig kisebb részarányú. Vi­szonylag nagy a szállításból adódó többletköltség is. Ked­vezőtlenül hatott, hogy az utóbbi néhány évben jelen­tősen csökkent a mezőgazda- sági beruházások aránya és volumene. Felsőfokú végzettségű szak­ember-ellátottságunk messze elmarad a jelen és a jövő követelményeitől: a közgaz­dasági és műszaki területen kritikus szintű, a mezőgaz­daságot és az igazgatást ki­véve minden ágazatban to­vább romlott. Ez összefügg azzal is, hogy megyénkben mindössze két felsőfokú ok­tatási intézmény működik. A középiskola befejezése után egyetemre, főiskolára került fiatalok nagy része a diplo­ma megszerzése után nem tér vissza, ami sajnálatos, de két szempontból is nem meglepő. Egyrészt a képzés ideje alatt egy minőségében más, magasabb életnívót, életkörülményeket szokott meg, másrészt a gazdasági­lag fejlettebb térségekben nagyobb perspektívát lát maga előtt. Arra pedig sok esetben csak csinos lányaink házasságkötése révén szá­molhatunk, hogy más váro­sokból hozzánk „csábítsunk” diplomás fiatalokat. Az előzőekben felvázolt problémáink objektív gazda­sági következménye, hogy az ország más megyéihez viszo­nyítva legnagyobb lemara­dásunk a termelő- és lakos­sági infrastruktúra területén van. Mindezek a tényezők kü- lön-külön és együttesen is végeredményben ahhoz ve­zettek, hogy Békés megye lett az egyedüli az ország­ban, amelynek népessége a felszabadulás óta folyamato­san, megállás nélkül csök­ken. Mégis, azt szeretnénk elérni, hogy a munkalehető­ségek, az életkörülmények fejlesztése útján a Viharsa­rok, a Körösök vidéke ne engedje szétszéledni, elfogy­ni lakosságát, hanem mind többen itt találhassanak biz­tos, perspektivikus megélhe­tést és boldogulást. Szeret­ném hangsúlyozni: ebben a törekvésünkben nem kizáró­lag érzelmi motívumok vezé­relnek bennünket. Amikor gondjaink megoldásához az Országgyűlés, a kormány to­vábbi megértő segítségét, tá­mogatását kérem, akkor ezt annak tudatában teszem, hogy a megyének vannak még olyan kiaknázatlan le­hetőségei a termelés, az ok­tatás, valamint az idegen- forgalom területén, amelyek „csatasorba állítása” hozzá­járulhatna a népgazdaság jövedelemtermelő képességé­nek növeléséhez, a gazdaság dinamizálásához. Kedves Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! Az imént felvázolt gond­jaink enyhítéséhez a VII. ötéves tervciklusra a kor­mánytól jelentős támogatást kapunk. A segítséget ezúton is szeretném megköszönni. A lehetőséggel úgy szeret­nénk élni, hogy még inkább összekapcsoljuk sajátos lehe­tőségeinket a népgazdaság fejlesztési elképzeléseivel. Konkrétan a következőkre gondolunk: Az ipar területén mi még rendelkezünk szabad mun­kaerővel és már létező, bő­víthető épületekkel. Szá­munkra előrelépést, az or­szágnak teljesítménynöveke­dést jelentene, ha a fővárosi üzemekben levő, alacsony kihasználtságú gépek, beren­dezések egy részét hozzánk telepítenék. Ez lehetővé ten­né az érintett vállalatok szá­mára a termelési és termék­szerkezet-váltás meggyorsí­tását is. Élelmiszergazdaságunkban nemzedékek öröklött tudá­sa, termelési tapasztalatai halmozódtak fel. A nagy­üzemekben jól integrálódott háztáji és kisegítő gazdasá­gok működnek. Földjeink viszonylag jó minőségűek, illetve meliorációval ilyenné tehetők. Számos, korszerű technológiát alkalmazó ter­melési rendszerünk van. A fejlődésében egyre inkább kibontakozó élelmiszeripar­ral rendelkezünk. Ügy ítél­jük meg, hogy megfelelő fej­lesztési lehetőségek birtoká­ban még inkább ki tudnánk venni részünket az ország élelmiszer-ellátásából és a gazdaságos kivitelből. Mind az ipar, mind a me­zőgazdaság fejlesztéséhez jól felkészült szakemberekre, irányítókra, vezetőkre lenne szükségünk. Hosszú távon a megoldást abban is látjuk, ha lehetőséget kapunk felső- oktatási intézmények kihe­lyezett tagozatainak működ­tetésére, illetve a megye ál­talános fejlődésének meg­gyorsításával fokozódik „versenyképességünk” a dip­lomás fiatalok fogadásában is. Kedves Elvtársak! A segítséget problémáink megoldásához nem ölbe tett kézzel várjuk. Minden egyes javaslatunk megvalósításá­hoz megyénk gazdasági egy­ségei, intézményei, tanácsai és a lakosság kész további anyagi erőfeszítésekre, fizi­kai és szellemi alkotóerejé­nek összpontosítására. Ügy véljük, ez több, mint az egyszerű fogadókészség! Sze­retném hangsúlyozni: tisztá­ban vagyunk vele, hogy gondjainkat, problémáinkat elsősorban saját magunk­nak kell megoldanunk, s a kapott segítséggel is nekünk kell tudni élni. Meggyőződéssel vallom, hogy a benyújtott törvény célkitűzései dolgozó népünk szorgalmas, kitartó munká­jával, alkotóképességének még jobb kibontakoztatásá­val megvalósíthatóak. Ügy vélem, hogy mindehhez min­den egyes megyének, kisebb és nagyobb településnek, gazdasági egységnek, intéz­ménynek, dolgozó kollektí­vának elsődlegesen a saját lehetőségeit kell feltárnia és e közös célok szolgálatába állítania. Köszönöm a figyelmüket! Ezután a vitában felszólalt: Bödőné Rózsa Edit (Csong- rád m., 3. vk.), a Taurus Gu­miipari Vállalat energetiku­sa, Nagyiványi András (Bu­dapest, 19. vk.), a Villanysze­relő-ipart Vállalat vezérigaz­gatója, Kása Antal (Bács Kiskun m., 3. vk.), a Kecs­keméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet el­nöke, Katona Sándor (Fejér m., 12. vk.), az Ikarus móri leányvállalatának igazgató­ja, Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek igazga­tóhelyettese, Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a műszaki fejlesztés felgyorsításának feltételeivel foglalkozott. El­mondotta, hogy a magyar gazdaság átlagos műszaki színvonala közepes, de az át­lagon belül nagyok az eltéré­sek. A következő öt esztendő­ben 1200—1250 milliárd fo­rintot ruházhatnak be a vál­lalatok. Bár ez kevesebb a szükségesnél, okos szelekció­val, az új technika átvételé­hez értők, a bonyolult mun­kát végzők jobb megbecsülé­sével az eddiginél lényegesen nagyobb eredmény érhető el. A műszaki fejlesztési poli­tika alapelvei kialakultak — állpította meg. A megvalósí­tásban kiemelkedő szerep jut a legfejlettebb technikával bíró vállalatoknak, és a kor­szerű tudományos szintet képviselő kutatóintézetek­nek. A pénzügyi szabályozó rendszer 1988-tól megszün­teti a kötelező vállalati mű­szaki fejlesztési alapképzést. szabadabb kezet adva ezzel a gazdálkodóknak a fejlesztési feltételek biztosításához. Tétényi Pál szólt arról is, hogy a műszaki fejlődésben a következő öt évben első­séget kap az elektronizálás, a korszerű informatika, a számítógépesítés széles kö­rű elterjesztése, valamint a gazdaságos anyag- és ener­giafelhasználást elősegítő technológiák bevezetése, és a biotechnológia fejlesztése, eredményeinek az élelmiszer- gazdaságban, a gyógyszer- iparban való hasznosítása. Ehhez igazodik az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv is. Az országos kutatási­fejlesztési ráfordítások to­vább növekednek, és öt év alatt elérik a 150—160 mil­liárd forintot. — A kormány a következő öt esztendőben külön eszkö­zöket biztosít a műszaki fej­lesztés infrastruktúrájának korszerűsítésére — hangoz­tatta az OMFB elnöke. Tétényi Pál megállapítot­ta: a műszaki fejlődés gyor­sításához elengedhetetlen, hogy hazánk erőteljesebben vegyen részt a nemzetközi tudományos és műszaki munkamegosztásban. A KGST-országok tudomá­nyos-műszaki fejlődésének 2000-ig szóló komplex prog­ramja nagy lehetőséget kínál a hatékonyabb együttműkö­déshez. A kormány nevében kö­szönetét mondott a tartal­mas és felelős vitáért, a ter­vezők nevében az elismerő szavakért. Megállapította, hogy a törvényjavaslat a vitában egyetértést és támogatást ka­pott. Az elhangzott észrevé­telek,, megjegyzések két kér­dés körül csoportosultak. Az egyik, hogy a tervjavaslat nem tud az emberek minden igényének olyan mértékben megfelelni, ahogy azt elvár­ják- A másik: vajon minden területen rendelkezésre áll- nak-e majd a nagy felada­tok megoldásához, a kibon­takozáshoz szükséges eszkö­zök. E két figyelemfelhívást indokoltnak tartjuk — mon­dotta —, ezek kifejezik a társadalom növekvő önisme­retét, a szélesedő demokra­tizmust, és a közös ügye­kért érzett felelősséget is. A következő időszak feladatai­nak megoldása során erősí­teni fogjuk a tervezés társa­dalmi érzékenységét és a nagyobb teljesítményekre késztető eszközöket. A társa­dalmi várakozásokhoz csak oly módon tudunk jobban közelíteni, ha az a teljesít­ményeken alapul. A kibon­takozást nem lehet, de nem is akarjuk másra építeni. Ez a terv kulcskérdése. A vita megerősítette, hogy a tervjavaslat összhangban van a XIII. kongresszus ha­tározataival és a kormány ötéves munkaprogramjával. A tervjavaslatot úgy minő­sítette, hogy az. szorgalmas munkán alapuló előrehala­dást tesz lehetővé. A terv- javaslatról legtöbbször el­hangzott jelző az volt — mondotta —, hogy: reális. Ha végiggondoljuk, hogy az elmúlt években milyen fel­adatokkal birkóztunk meg, s végül is hova jutottunk, ez a jelző igaz és vállalható. A mai körülmények között in­kább erényt, mint bátorta­lanságot tükröz. A továbbiakban a minisz­terelnök-helyettes elmondta: a vitában nagyon jól érzé­kelték, hogy a fő követel­mény az ipar versenyképes­ségének javítása. De az az ellentmondás is felszínre ke­rült, hogy miközben a válla­latok nagyobb mozgásteret kívánnak, és a kormányzat ennek feltételeit szeretné is megteremteni, addig itt szó­ba hoztak néhány olyan ágazatot, amelynek a rendbe tételéhez sok pénz kell. A felszólalók szóvá- tették a foglalkoztatás és a kere­setszabályozás ügyét- A kor­NÉPÚJSÁG Ezt követően Lakatos László (Győr-Sopron m., 4. vk.), a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára, Molnár Ferenc (Szolnok m., 11. vk.), a Karcagi Városi Tanács elnöke, Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója. Feny­vesi Henrik (Somogy m., 7. vk.), a Balatonszárszói Vö­rös Csillag Mgtsz elnökhe­lyettese, Simon Péter (Tol­na m., 9. vk.), a Paksi Atom­erőmű Vállalat főosztályve­zetője, Kovács András (He­ves m., 10. vk.), a Selypi Cu­korgyár főmérnöke. Juhász Mihály (Budapest, 65. vk.), a Papíripari Vállalat vezér- igazgatója, Szabóné Kakas Irén (Vas m., 8. vk.), a Bá­bolnai Mezőgazdasági Kom­binát vasvári üzemének ál­latorvosa, Fehér Tibor (Veszprém m., 1. vk.), a Köz­lekedésgépészeti Szakközép- iskola és Gépgyártástechni­kai Szerelőipari ■ Szakmun­kásképző Intézet igazgatója, Berdár Béla (Pest m., 25. vk.), a Pilisi Állami Parker­dőgazdaság főigazgatója, Ko­vács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az Oroszlányi Szén­bányák pártbizottságának titkára szólalt fel. Mivel több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra, Faluvégi Lajos miniszterel­nök-helyettes kapott szót, hogy összefoglalja a kétna­pos vitában elhangzottakat. mány is úgy látja, hogy a hatékony foglalkoztatásban még sok tennivaló van, ezért az első negyedévben áttekin­ti az idevágó kérdéseket. Falu végi Lajos válaszában részletesen kitért a szénbá­nyászat; és a kohászat kérdé­seire. Az energetika ügyeit a terv összefüggésrendszere megfelelőképp elrendezi. Nagy elismeréssel szólt a szénbányászok helytállásáról az ország energia-ellátásá­ban. Sajnos, a VI. ötéves terv széntermelési előirány­zatait különféle okok miatt így sem sikerült teljesíteni. — Megvizsgáljuk — mon­dotta —, milyen racionalizá­lási lehetőségek vannak még a műszaki fejlesztésben, hogy szervezettebben, keve­sebb teher vállalásával le­hessen majd a feladatokat teljesíteni. Faluvégi Lajos a hozzászó­lásokra reagálva elmondta, hogy a kormány foglalkozik a biomassza energetikai fel- használásával. A mezőgazdaságról szólva hangsúlyozta, hogy elsőren­dű feladat a hatékonyság növelése. Ez az üzemek egy részénél már megtörtént. — A következő időszakban figyelemmel kísérjük az ál­lattenyésztést segítő intézke­déseket, hogy fenntartsuk a termelési kedvet — mondot­ta —, foglalkozunk a kedve­zőtlen adottságú szövetkeze­tek helyzetének javításával is. Faluvégi Lajos válaszában egyetértett azzal, hogy a ta­nácsok költségvetésében a közoktatás nagyobb figyel­met kapjon. Befejezésül a kormány ne­vében elfogadta a törvény- módosító javaslatokat, és kérte a képviselőket, hogy a beterjesztett tervjavaslatot ezekkel kiegészítve emelje törvényerőre. (Folytatás a 3. oldalon) Szűzbeszéd A vita másik napjának reggelén az ülés megkezdése előtt népes társaság beszélgetett jó hangulatban az ülés­terem bejárata előtt. Köztük volt dr. Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese és Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, mindketten megyénk ország- gyűlési, képviselői. Egy kártyanaptárra hasonlító műanyag . lapocskát adtak kézről kézre és időnként valaki hosszabb ideig is szorongatta, majd a fény felé tartották. A kis műanyag lap kétszer is Szabó Miklós kezében kötött ki, aki a szombati ülésszakon a második felszólaló volt. — Ez egy tesztláp volt — mondta —, amely a kéz hő­mérsékletéből, a szorítás erejéből, a bőr nedvességtartal­mából és ki tudja még miből, állítólag kimutatja, mennyire izgatott, aki kézben tartja. Egyik képviselőtár­sunk kapta ezt a lapot külföldről és azért adták nekem, hogy megnézzék, mennyire vagyok ideges parlamentbeli szűzbeszédem előtt. — És mit mutatott a tesztláp? — Azt, hogy nyugodt vagyok. Valóban így is volt, igye­keztem a szövegre koncentrálni, arra, hogy tisztán, vilá­gosan, mindenki számára jól érthetően mondjam el gon­dolataimat. Nem titok, hogy ilyen jelentős testület előtti felszólalásra készülni szokott az ember, hiszen itt min­den szónak, mondatnak súlya van. Én is elkészítettem előre a beszédemet, de ezt azután az első napon hallot­tak hatására részben átdolgoztam. Le is rövidítettem, mert úgy éreztem, elég, ha csak a legfontosabb dolgokról ejtek szót. Nemcsak én, hanem mindazok, akik hallották Szabó Miklós parlamenti beszédét, tanúsíthatják: nagy tapsot kapott, jól sikerült a bemutatkozás. Szabó Miklós felszólalása Faluvégi Lajos vitaösszefoglalója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom