Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-23 / 300. szám

NÉPÚJSÁG 1985. december 23., hétfő Csődtörvény Szombat délelőtt, a téli ülésszak második napján ül­tünk le egy rövid beszélgetésre Zahorecz Józseffel, a Gá- dorosi November 7. Tsz elnökével. A téma nem is lehe­tett volna más, mint amiről az ülésteremben is szó volt: a VII. ötéves terv, az ország, a megye várható fejlődése, előrehaladása. — Józan, mértéktartó a tervezet, felvázol egy olyan jövőképet, melyet minden képviselőtársam elérhetőnek tart. Persze ehhez szükség van a termelés fokozására, ex­portképességünk javítására. Nem hanyagolhatjuk el az új technikai, technológiai eljárások bevezetését sem. Mindehhez viszont meglehetősen sok pénz kell és ezt ne­künk kell kitermelnünk. Sajnos, ez egyre nehezebb, mert nagyon nagyok az elvonások. Itt most nem általában az ellen szólok, hogy a nyereség egy részét elveszik tőlünk, adó vagy más elvonás formájában, természetesnek tart­juk, hogy a közös kiadásokra, a külföldi adósságok csök­kentésére kell a pénz. Azt viszont már nehezen értjük, hogy miért kell a tőlünk és a többi jól gazdálkodó szer­vezettől elvett pénzen a rosszul dolgozókat, a vesztesége­sen termelőket éveken keresztül támogatni. Tisztában vagyunk vele, hogy — főlég nálunk a mezőgazdaságban — bárkivel előfordulhat, hogy egy-két rossz év után ne­héz helyzetbe kerül. Az ilyeneknek természetesen segíte­ni kell. De ha akár az iparban, akár a mezőgazdaságban egy termelőegység már évek óta csak veszteséggel tud működni, akkor abból le kellene von pi a tanulságokat. Ezek természetesen nem új gondolatok, már sokszor és sok helyütt elhangzottak. Mi valamennyien abban bí­zunk, hogy sikerül gyorsabban fejlődnünk, és a lemara­dó ágazatok is megkezdik végre a felzárkózást. Aki pe­dig erre nem képes, azt nem kell állandóan pénzügyi in­jekciókkal segíteni. A kidolgozás alatt álló csődtörvény már megadja az egyértelmű jogi lehetőségét is annak, hogy a veszteséges területen felhalmozott tőke végre a hatékony ágazatokba áramoljon át. (Folytatás a 2. oldalról) Határozathozatal követke­zett. Az Országgyűlés — a terv- és költségvetési bizott­ság által előterjesztett, vala­mint a vitában elhangzott módosításokkal — a nép­gazdaság VII- ötéves tervé­ről szóló törvényjavaslatot Elöljáróban kiemelte: az 1986. évi költségvetés össze­állításakor az iránytű a most elfogadott hetedik öt­éves terv fejlődési irányvo­nala volt. — Igen sok kiemelkedő részeredmény ellenére ebben az évben nem minden gaz­dasági célunkat értük el. A termelés és a nemzeti jöve­delem növekedése elmarad a tervezett ütemtől, a külke­reskedelmi mérleg aktívuma a szándékoltnál kisebb lesz. Ezért elengedhetetlen, hogy 1986-ra az idei folyamatok­ban tapasztalt kedvezőtlen vonásokat kiküszöböljük, mert ez feltétele annak is, hogy a hetedik ötéves terv megvalósuljon. Az idei terv végrehajtá­sának kedvezőtlen vonásai mellett igen tiszteletreméltó és megőrzendő eredményeit is hangsúlyozni kell. Fizető- képességünket ez évben is fenntartottuk. Nőtt a feldol­gozóipari export nagysága. A lakosság reáljövedelme, fo­gyasztása a terv szerint ala­kul. A kormány igazított a sza­bályozókon, részben évköz­ben, részben pedig jövő évi hatállyal. Reméljük, hogy ezeknek a módosításoknak szintén kedvező hatásuk lesz; köztük a kukoricater­melés vagy egyes állatte­nyésztési ágazatok fokozott ösztönzésének- A gondok egy másik részének megoldása rajtunk, mindnyájunk to­vábbi munkáján múlik. A hatékonyság javulása, a pia­ci igényekhez való alkalmaz­kodás, illetve ennek javítá­sa kemény, fegyelmezett munkát követel, és elsősor­ban tőlünk függ, hogy e té­ren elérjük-e azt a változást, amely a termelés és a haté­konyság dinamikus fejlődé­sét már 1986-ban — s remé­lem, jövőre is mielőbb — megalapozza. A jövő évi költségvetés a tervnek arra az elgondolá­sára épül, hogy képesek va­gyunk olyan teljesítmény­növelésre, amely megalapoz­za a fogyasztás emelkedését, elkerülhetővé teszi a beru­házások mérséklését, és to­vább szilárdítja a külső és belső gazdasági egyensúlyt. Az ipari termelés 2—2,5 százalékos, az építőipari ter­melés 1 százalékos, a mező- gazdasági termelés 3—3,5 százalékos növekedésével számolunk. Ha a hatékony­ság megfelelően alakul, ak­kor ezek nyomán a nemzeti jövedelem 2,3—2,7 százalék­kal emelkedik. Mindez fedezetet nyújt a fogyasztás körülbelül 1 szá­zalékos emelésére és a kül­földi adósságállomány to­vábbi csökkentésére. Lehe­tőséget teremt a reálbérszín­vonal megőrzésére és a szo­ciális-kulturális körülmé­nyek további javítására. De e magas mérce elérésének kulcsa a termelés nemzetkö­zi versenyképességének ja­vítása, és ilyen irányú szer­kezeti átalakulás folytató­dása — remélhetőleg az ed­diginél gyorsabb ütemben. Ennek mindenekelőtt az exportképesség javulásában kell kifejezésre jutnia. Ezt az irányzatot igyekszik erő­síteni a szabályozók módo­sításának sok eleme, de emellett állami gazdaság- szervezési intézkedéseket is teszünk az export előmozdí­tására. Ami a jövő évi költség- vetést illeti: a törvényjavas­lat szerint a bevételek 9 szá­zalékkal, a kiadások 10 szá- zalékkal növekednek. Az ál­latni költségvetés hiánya a korábbinál némileg na­gyobb: 23 milliárd forint lesz. Miért vállaljuk ezt a tendenciát? Azért, meü el kívántuk kerülni a kiadá­soknak egy végletesen rest­általánosságban és részletei­ben egyhangúlag elfogadta. Ezután a napirend szerint Hetényi István pénzügymi­niszter terjesztette elő az 1986. évi költségvetésről és a .tanácsok 1986—90. évi pénzügyi tervéről szóló tör­vényjavaslatot. riktív előirányzását, másrészt az adók nagyobb arányú emelését. Ügy véljük, hogy ezek az előirányzatok előse­gítik a társadalmi-gazdasági folyamatok egészséges dina­mizálását- De arról nincs szó, nem lehet szó, hogy egy ilyen hiány tartóssá váljék a népgazdaságban! A költségvetés előirányza­taiban meghatározóak a vál­lalatok és a költségvetés pénzügyi kapcsolatai. Ezek azt tükrözik, hogy a válla­latok termelése jövőre nö- , vekedni fog, a hatékonyság a tervezett mértékben javul, és a termelési szerkezet kor­szerűsödik. Nem változtattuk a pénzügyi szabályozás ke­reteit. Ám nem lehetett el­tekinteni a szabályozók mér­tékének változásától néhány területen — így a többi kö­zött, a nyereségadó bizonyos mértékű emelésére kénysze­rültünk. A módosítások egyik célja az, hogy a jöve­delmek központosítása és új­raelosztása a jövő évi terv követelményeihez igazodjék. Másrészt a szabályozók vál­tozása azt is célozza, hogy ösztönözzük a versenyképes termelést és jobban szolgál­juk az áremelkedést fékező politikát, amely a jövő évre hangsúlyozott gazdasági pri­oritásunkká vált. Hetényi István az intéz­kedések közül kiemelte a felhalmozási adó részben szelektív, részben általános csökkentését, valamint az exportorientált fejlesztése­ket, a strukturális változáso­kat segítő, pályázati úton el­nyerhető pénzügyi kedvez­mények megnövekedését. Kitért arra, hogy egyes termelési ágak. az elmúlt időszakban növekvő támoga­tást igényeltek, s 1986-ra is igényelnek. Ilyen a szénbá­nyászat, a vaskohászat és az élelmiszergazdaság néhány területe. Ezekben az ágaza­tokban — hangoztatta — na­gyon következetes munkára van szükség ahhoz, hogy a termelés szerkezete előnyö­sebbé váljék, s igen szigorú kötlséggazdálkodással mér­sékeljék a kiadásokat. Az adópolitikai -törekvé­sekről szólva elmondotta: — 1986-ban a magántevé­kenység után fizetendő jöve­delemadózásban kisebb kor­rekciót teszünk, amely az alacsonyabb jövedelmeknél némi mérséklést, a nagyobb — havi 15—20 ezer forintot elérő jövedelmeknél — né­mi adóemelést irányoz elő. Az intézkedések szem előtt tartják a termelési politika céljait: növeljük a kedvez­ményeket a szolgáltató és a falusi kisipar számára, s az iparitanuló-neveléshez nyúj­tott támogatást, és így to­vább. A szellemi tevékeny­ségek után fizetendő adó is kedvezőbbé vált egy méltá- nyosabb költségelszámolási lehetőség révén. A közteher­viselés jobb érvényesítése érdekében a kormány javas­latot dolgozott ki a nem la­kás céljára szolgáló, épít- ményjellegű ingatlanok, üdü­lők adóztatásának módosítá­sára már 1986-ban. A kormányzat ' jelentős erőfeszítéseket tesz az ár­színvonal növekedési ütemé­nek mérséklésére. A jövő évi terv szerint a fogyasztói árak növekedése az elmúlt évek­ben tapasztalt 7—8 száza­lékkal szemben 5 százalék lesz. Központi árintézkedés­re csak szűkebb körben ke­rül sor. Az év elején — az import­árak növekedése miatt — emelkedik a személygépko­csik ára és a tv-előfizetési díjakat, amelyek 1958 óta változatlanok, havi 20 fo­rinttal kívánjuk emelni: ezt a műsorkészítés és -sugárzás növekvő költsége és a szol­gáltatások bővülése egy­aránt indokolja. A jövő év közepétől az előfizetők te­lefonbeszélgetéseinek díját 1,50 forintról két -forintra kívánjuk emelni, azzal, hogy az ebből származó többlet- bevétel közvetlenül a tele­fonhálózatnak — az itteni vitában is hangsúlyozott — fejlesztését szolgálja. A keresetek növekedése 5—5,5 százalékos lesz. A Szakszervezetek Országos Tanácsával egyeztetve a kor­mány központi bérpolitikai intézkedéseket határozott el a jövő évre, Január 1-től a szénbányászatban a szénfa­lon dolgozók, a közvetlen ki­segítők és a közvetlen ter­melésirányítók, az uránbá­nyászatban pedig a fizikai dolgozók és a közvetlen ter­melésirányítók a keresetsza­bályozásban biztosított 6 százalékos lehetőségen felül további négy, tehát össze­sen 6 százalékos béremelés­ben részesülnek. A megvál­tozott munkaképességű dol­gozókat foglalkoztató válla­latok és szövetkezetek dol­gozóinak bére jövőre 9 szá­zalékkal lesz emelhető. To­vábbá az első félévben a bí­rák és az ügyészek, a fővá­rosi kerületi tanácsok dol­gozói, s az ingatlankezelést végző vidéki költségvetési üzemek egyes munkakörei­ben dolgozók ugyancsak központi béremelésben ré­szesülnek. így jövőre intézkedéseket hozunk a nyugdíjak reálér­tékének az eddiginél széle­sebb körű megőrzésére. Ja­nuártól a 70 éven felüliek nyugdíjemelkedése lépést tart az átlagos, 1986-os fo­gyasztói áremelkedéssel: 5 százalékos lesz. A növekedés minimuma az eddigi 100 fo­rint helyett 150 forint lesz. Ezzel azonos mértékben emelkedik az első és a má­sodik rokkantsági fokozatba tartozók nyugdíjellátása is. A hetven éven felüli nyugdíjasok számára a leg­kisebb automatikus nyug­díjemelkedés mértékét tud­juk növelni: az eddigi 100 forinttal szemben ez 120 fo­rint lesz. A gyermekgondo­zási díj március 1-től a gyermek másfél éves koráig jár majd, szemben az eddi­gi egyéves időtartammal. Életszínvonal-politikánk, szociálpolitikánk egyik alap­vető kérdése a lakásügy. Itt is — a szociális helyzethez igazodóan — növekvő támo­gatások lépnek életbe. Az úgynevezett szociálpolitikai kedvezmény összegét két gyermek után további 25 ezer forinttal emeljük. A hosszú lejáratú, kedvezmé­nyes kamatozású hitelek fel­ső határa is — családnagy­ságtól függően — 20—60 ezer forinttal nagyobb lesz. Bűvül a munkáltatói köl­csönnyújtás lehetősége; a jogcímek nagy mértékben kiszélesednek. A bányászla- kás-építés duplájára növek­szik. A lakáscsere illetéke 7 százalékról 5 százalékra mérséklődik, és az ifjúsági takarékbetét után nyújtható különkölcsön összegét is emeljük. — Jövőre az egészségügyi kiadások 8 százalékkal emel­kednek, az oktatási kiadások 9 százalékkal. Mindkét ága­zatban biztosítjuk a meglé­vő és az újonnan üzembe lé­pő infeizmenyek gazdálkodá­sának alapvető pénzügyi fel­tételeit. A költségvetés 1986-ra is biztosítja a nyugodt építő­munka belső és külső védel­méhez szükséges eszközöket. Sor kerül a sorállományú katonák és határőrök illet­ményének emelésére is. A törvényjavaslat a taná­csoknak a VII. ötéves terv­időszakra vonatkozó pénz­ügyi tervét is tartalmazza. A tanácsok VII. ötéves terv­időszakbeli bevétele csak­nem 50 százalékkal lesz na­gyobb, mint a VI. ötéves tervidőszakban. Az érdekelt­ségi bevételek elsősorban a helyi tanácsokat illetik meg. Itt említette meg a tele­pülésfejlesztési hozzájáru­lást, amely — az elfogadta­tásával kapcsolatos gondok ellenére is — a települések igen nagy részében hasznos és a lakosságot mozgósító intézménnyé vált. A tanácsok a VII. ötéves tervidőszakra szóló kiadása­ik 70 százalékát az intézmé­nyek működtetésére, fenn­tartására fordítják, 30 szá­zalékuk jut. fejlesztésre. A jövő évi költségvetés előirányzatai rendkívül nagy, de teljesíthető köve­telményeket támasztanak. A jövedelmek elosztására ki­alakított elképzeléseink ugyanis csak akkor válhat­nak valóra, ha a jövedelem képzésére vonatkozó elkép­zeléseinket teljesíteni tudjuk — mondotta végezetül Heté­nyi István, s kérte a tör­vényjavaslat elfogadását. Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), a Magyar Nemzeti Bank Heves Megyei Igazga­tóságának vezetője a terv- és költségvetési bizottság meg­bízásából ismertette a tör­vényjavaslat bizottsági vitá­jában elhangzott véleménye­ket és javaslatokat. A napirendi ponthoz más hozzászóló nem jelentkezett, így határozathozatal követ­kezett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1986. évi költségvetéséről és a ta­nácsok 1986—1990. évi közép­távú pénzügyi tervéről szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben — egy ellenszavazattal — elfogadta. Interpellációk Ezután az elfogadott na­pirendnek megfelelően in­terpellációk következtek. Vodila Barna (Borsod m.. 15. vk.), a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács ede- lényi járási hivatalának nyu­galmazott elnöke interpellált az igazságügyminiszterhez. Választókörzetének — ahol 33 településen 34 ezren élnek — kérését indokolva el­mondta, hogy az Edelényben megszüntetett járásbíróság, ügyészség és közjegyzői hiva­tal Miskolcra helyezésével az állampolgárok ügyes-bajos dolgaikat csak 60—80 kilo­méteres utazást követően tudják elintézni. Kérte az igazságügyminisz- tet: vizsgálja meg annak le­hetőségét, hogy az elkövetke- zerdő években az emlitett in­tézmények ismételten Ede­lényben működhessenek. Az interpellációra Markó­ja Imre igazságügyminiszter válaszolt. Elmondta, hogy a kisebb létszámú, 2—4 fős bí­róságokon és ügyészségeken sem a szinvonalas vezetés, sem a káderutánpótlás, sem pedig a bírák és az ügyé­szek megfelelő szakosítása nem biztosítható. Ugyanak­kor elvárható, hogy az ál­lampolgárok ügye-bajos dol­gait minden egyes esetben jogpolitikailag helyesen, tör­vényesen, gyorsan és szak­szerűen intézzék. Mindezt mérlegelve nem tervezik az igazságügyi szer­vek visszahelyezését Ede- lénybe. Arra viszont töre­kedni fognak, hogy az indo­kolt esetekben éljenek a helyszíni tárgyalások lehető­ségével, s több fogadóórát tartsanak Edelényben. Az igazságügyminiszter vá­laszát az interpelláló kép­viselő azzal a megjegyzéssel fogadta el, hogy a kérést to­vábbra is tartsák napirenden. Az Országgyűlés Marhája Imre válaszát 75 ellenszava­zattal, 13 tartózkodással tu­domásul vette. Dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.), ráckevei körzeti ál­latorvos a belkereskedelmi miniszterhez interpellált a ráckevei üdülőkörzet kiemelt fejlesztése tárgyában. E ké­rést azzal indokolta, hogy a Csepel-sziget, a ráckevei Du­na és környéke a budapesti dolgozók és az ide látogató külföldiek számára is kelle­mes pihenésre, kikapcsoló­dásra kínál lehetőséget. A Pest Megyei Tanács pénz­ügyi lehetőségei nem adnak módot az üdülőkörzet komp­lex fejlesztésére. A képviselő kérte a belkereskedelmi mi­nisztert, hogy az érintett tár­cákkal együtt terjessze a Mi­nisztertanács elé a ráckevei Duna üdülőkörzeti VII. öt­éves tervtől kezdődő, ki­emelt fejlesztését. Az interpellációra Juhár Zoltán belkereskedelmi mi­niszter válaszolt. Hangsú­lyozta: a ráckevei üdülőkör­zet a VI. ötéves terv idején az idegenforgalmi alapból 30 millió forintos támogatást kapott. Ez a terület 200 ezer ember számára ad kikap­csolódási lehetőséget, ezért fejlesztésére, a jogos helyi igények kielégítésére 1986-tól kezdődően az idegenforgal­mi alapból és a Belkereske­delmi Minisztérium állami támogatási keretéből az ed­diginél nagyobb összegeket fordítanak. A kormány jö­vőre megtárgyalja az idegen- forgalom hosszú távú terüle­ti és településfejlesztési ter­vét. Ebben visszatérnek arra a kérdésre is. hogy indo­kolt-e — s ha igen, mikor — felvenni a meglevő négy kiemelt üdülőkörzet mellé egy ötödiket. A belkereskedelmi minisz­ter válaszát az interpelláló képviselő elfogadta, és az Országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Az Országgyűlés téli ülés­szaka — amelyen Sarlós István, Cservenkq Ferencné és Péter János felváltva el­nökölt — i Sarlós István zár­szavával ért véget. Az Or­szággyűlés elnöke boldog, si­keres új esztendőt kívánt képviselőtársainak és válasz­tóiknak. (MTI) Az Országgyűlés téli ülés­szakáról Lónyai László, Sző­ke Margit és Ungár Tamás tudósított. Fekete János (középen) képviselőtársaival beszélget Hetényi István expozéja

Next

/
Oldalképek
Tartalom