Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-13 / 266. szám

1985. november 13., szerda NÉPÚJSÁG Hiába a gázöngyújtók sokasága, a különböző elektromos és egyéb gyújtóeszközök számtalan változata, a gyufa most sem hiányzik a háztartásokból, a dohányosok zsebéből. A hazai igényeket a Gyufaipari Vállalat budapesti és szegedi gyára kielégíti. A két gyárban összesen 740 millió doboz különböző — normál, levél-, reklám- — gyufát gyártanak. Ebből csak­nem 100 millió dobozzal NSZK-ba és Hollandiába exportál­nak. Felvételünk a budapesti gyárban készült. A képen: gyufaszálak mártását ellenőrzi Selyem Judit (MTI-fotrt: Fehér József felvétele — KS) Cipőipari szakiizemmérnök-képzés A Könnyűipari Műszaki Főiskola a cipőipari válla­latok igényeinek kielégítésé­re cipőipari gyártásfejlesztő és cipőipari technológus- szerve^ szakokon szaküzem­mérnöki képzést szervez. Az 1986. februárjától induló to­vábbképzésen a már felső­fokú végzettségű hallgatók levelező tagozaton négy félév alatt szerezhetik meg a má­soddiplomájukat. Az össze­sen 480 órás képzés során a hallgatóknak félévenként 3—4 vizsgát kell tenniük, és gyakorlati jegyeket is sze­reznek. A szaküzemmérnök-kép- zésre a Könnyűipari Műsza­ki Főiskola bőrfeldolgozói szakán szerzett üzemmérnö­ki oklevél birtokában, és leg­alább kétéves üzemi gya­korlattal jelentkezhetnek az érdeklődők. Az ettől eltérő képzettségű üzemmérnökök, illetve mérnökök egyéni el­bírálás alapján juthatnak be a továbbképzésre. A képzés önköltséges, a hallgatók azonban szerződést köthetnek vállalatokkal, amelyek a költségeket — megfelelő megállapodás alap­ján — átvállalhatják. Ellesett pillanatok Tanácsadó Jól akarja tenni a dolgát, ha már nemrégiben erre a fontos posztra állította az élet. Mivel azonban az új kö­zegben — bár nem számít idegen testnek — szokatlan még a klíma is, idő kell ahhoz, hogy aklimatizálódjék. Segítenek ebben, akiket a jó szándék vezérel és hála istennek, az ilyenek többen vannak. Ám akadnak más típusúak, akik átmeneti bizonytalanságát, óvatosságát, vagy pontosabban ismerkedését az új körülményekkel, kihasználják saját pecsenyéjük sütésére. Farizeusok, jámbor arcú képmutatók, számítók, akinek az alattomos betartásért piros lapot mutatna fel a pályán egy igaz­ságos bíró. Ö, belül csak mosolyog az emberi gyarlósá­gokon és magában osztályozza a tanácsadókat, mert azok, akik mély vízbe dobták, megtanították úszni is . .. Adódik néha, hogy döntések előtt átmenetileg kétsé­gek gyötrik, bár érzi a jó megoldást, akadnak súgók, akik rossz irányba igyekeznek hajlítani. A munkahe­lyen, ahol morzsolja életét, statisztikát készítenek. Kel­lett mutatni — egy jottányit sem eltérve a valóságtól—, hogy hányban hány van, ennyi meg ennyi az mennyi, s hogy végül is, mit mutat a mérleg nyelve. Ekkor érte élete legnagyobb meglepetése. A leglázasabb tevékeny­ség közepette benyitott hozzá mindig őszintének vélt munkatársa (csak jóval később tudta meg, hogy régeb­ben — halvány célzatossággal — könyökvédővel ajándé­kozták meg kollégái) és egyenesen a mellének szegezte a kérdést: — Főnök! Szerinted négy meg négy az mennyi? Először azt hitte, rosszul hall, s mikor látta, a kérdés komoly, szó sincs viccről, kissé felháborodva, határozot­tan felelte: — Hogyhogy mennyi?! Hát nyolc! — Biztos? Meggyőződtél erről saját tapasztalatoddal? Ugyanis az a ferde gerincű, sanda, tudod ki, is ezt állít­ja. — Várj. . . várj — bizonytalanodott el. — Akkor hét lenne? — Igen? És szerinted ez már végleges? Ezt ugyanis tudod kik terjesztik a folyosón? Igen,igen . . . , akik fe­szültté akarják tenni a légkört. . . — ... Na. Ne hamarkodjuk el — nézett most már ma­ga elé, s várta, mire akar kilyukadni a másik. Valamit már sejtett. — Nem csodálom, hogy ilyen feszült légkörben nem tudsz dönteni. Ha rám hallgatsz, akkor kilenc! Szerintem ez a legbölcsebb döntés a mai állandóan változó hely­zetben. Aha. Tudta ő, amikor kezdett átlátni a szitán, hogy a mérleghez pontos adatok kellenek és kétszer négy az nyolc, hiába keverik bele a relativitás elméletét. Mégis elgondolkodott. Nem a matematikai feladványon. Azon, hogy kik és miért súgnak neki nem a realitásokra épülő tanácsokat, miért akarják lejáratni kollégáikat és őt magát is. És egyáltalán, hogy kik teszik valójában fe­szültté a légkört. Ügy érezte, rájött a válaszra. Talán éppen azok, akiket fiatalabb korukban hiába tömtek lókolbásszal, mégsem lett belőlük versenypari­Pa • • ■ Varga Dezső HNF-eszmecsere Milyen legyen az iskolatanács? Többen is pozitívan vélekedtek arról a beszámolóról, amelyben Krisztoff András- né, a HNF megyei művelődéspolitikai bi­zottságának titkára az elmúlt öt év ta­pasztalatait ismertette. Amint elhangzott, a testületen belül működő pedagógiai cso­port is mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg igen eredményes tevékenysé­get fejtett ki az elmúlt időszakban. Leg­nagyobb volt az „áttörés” a szülői munka- közösségek (szmk) társadalmi irányításá­ban, s ezáltal javult a család és az iskola kapcsolata, valamint helyére került a nép­frontbizottságokban az szmk munkája. To­vább növekedett az iskolai élet demokra­tizmusa, s az szmk-vezetők végre igazi partnerekként vehettek részt az oktatási intézmények nevelési értekezletein. Az előrehaladás egyik formáját az jelentené, ha a HNF aktuális témákat ajánlana ezen összejövetelek napirendjéhez. Ilyen meg­tárgyalandó téma lehetne például a hát­rányos és veszélyeztetett gyermekekkel való törődés helyzete. Egyébként a műve­lődéspolitikai bizottság e csoportja jól együttműködött a KISZ-szel és a Békés Megyei Pedagógiai Intézettel. Köztudomású, hogy tavaly a népfront is részt vett az új oktatási törvénytervezet társadalmi vitáinak rendezé­sében, s az. így összegyűjtött véleményeket, javaslatokat megismerte, majd csoporto­sítva és rendszerezve el­juttatta a HNF Országos Ta­nácsához, amely azután az illetékes tárca asztalára ke­rült. Ez év tavaszán el is fogadták az oktatási tör­vényt, amelynek 68. pa­ragrafusa az iskolatanács lét­rehozását írja elő az alap- és középfokú oktatási intéz­ményekben. E megalakítan­dó testülettel kapcsolatban a Művelődési Minisztérium il­letékes osztálya a Közneve­lés 1985. szeptember 20.-i számában „Tézisek az isko­la életének, működésének to­vábbfejlesztésére” c. vita­anyagát, valamint a törvény ide vonatkozó szakaszát is közzétette. A népfrontnak itt az volt a szerepe, hogy a leendő iskolatanács összeté­teléről, funkciójáról stb. esz­mecserét szervezzen a HNF OT felkérésére. Nos, amint az említett pe­dagógiai csoportülésen el­hangzott, elég rövid volt az idő a vélemények összegyűj­tésére. Jó lett volna, ha a Művelődési Minisztérium és a HNF vezető testületé kö­zös koncepciót dolgozott volna ki ezt megelőzően. En­nek ellenére a Békés me­gyeiek hat városi és három városi jogú nagyközségi nép­frontbizottságnak küldték el a kérdéseket, amelyek kö­zött ilyenek szerepeltek: mi­lyen legyen az iskolatanács és a szülői munkaközösség viszonya? Változatlan for­mában működjön-e tovább az szmk, s a választmány a maga soraiból delegáljon szülőt az iskolatanácsba? Vagy: a szülők ' közössége közvetlen választás útján szavazzon-e saját képviselő­jére és így tovább. A HNF Békés Megyei Bi­zottságának elküldött vála­szok több száz véleményt tükröztek. Hasznos volt az is, hogy a vitaanyagot nem­csak a körzetközpontokban, hanem olyan községekben is megbeszélték, mint például Csorvás és Méhkerék. Tény: egyes kérdésekben meg­egyeztek, míg másokban el­tértek a vélemények. Lás­sunk előbb az említett cso­portülésen ismertetett kriti­kus észrevételek közül né­hányat: például több iskolá­ban még nincs meg az okta­tási törvény; sok helyen csak „most kezdték nézeget­ni” a Köznevelést . . . Volt, aki eltérést vélt felfedezni az alap- és a középfokú tan­intézetekben létesítendő is­kolatanácsok között. Mások szerint külön modell kellene a városokban és külön a községekben. Az egyik te­lepülésünkön viszont túl ko­rainak tartották az ilyen tes­tület megalakítását és a fo­kozatos bevezetést hangsú­lyozták. Mások pedig a mű­ködtetés, illetve az elemzés, értékelés és a felelősség vo­natkozásában láttak ellent­mondást. A legtöbb helyen azonban jó elgondolásnak ítélték meg az iskolatanácsok felállítá­sát. Továbbá azt indítvá­nyozták. hogy az szmk ma­radjon meg jelenlegi formá­jában, s a legalkalmasabb személyt delegálja az isko­latanácsba, amelynek le­gyen véleményezési (sőt dön­tési) joga is, és töltsön be mellérendelt szerepkört az iskolában. A dévaványaiak egy leendő ilyen közösség összetételét fel is vázolták. E szerint az igazgató vagy a helyettese, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője, az úttörőtanács titkára (tanuló), illetve ifivezető (a KISZ ré­széről), az szmk vezetőségi tagja, valamint a tsz, vagy ksz, vagy más termelő egy­ség képviselője kerüljön be az iskolatanácsba. Sarkadon az volt a javaslat, hogy a felügyelő szerv és a HNF kö­zösen hozza létre ezt a tes­tületet, amelynek tagjait fel­kérnék erre a munkára. Bé­késen azt gondolták, hogy a népfront is működtethetné jogkör nélkül az iskolataná­csot. Évente egy alkalom­mal tartana koordinációs ér­tekezletet tapasztalatcsere, képzés, továbbképzés és az „egy nyelven beszélés” ér­dekében. A helyi mezőgaz­dasági szakmunkásképző és szakközépiskola jelezte: ki­mondva, vagy kimondatlanul ott már igenis működik egy ilyen testület jelenleg. Sarkadon is szükségesnek tartják az iskolák kapcsolat- rendszerének kialakítását. Javaslatuk az, hogy maguk a szülők legyenek az össze­kötők az iskolatanács, vala­mint az oktatási intézmény között. A békésszentandrási pedagógusok szerint válto­zatlan formában működjön az iskolatanács, amely egy­úttal irányítsa az szmk- munkát. A szülők arra az ál­láspontra helyezkedtek, hogy az iskolavezetés működtes­se a beleszólási joggal fel­ruházott testületet, míg a tanárok szerint a helyi ta­nács és a nevelőtestület szá­moltassa be az iskolataná­csot. Mezőkovácsházán és von­záskörzetében több mint 110-en vettek részt a vitá­ban, s az szmk véleményez­te az elhangzottakat. Az ot­taniak a delegálás mellett foglaltak állást. Csorváson abból indultak ki, hogy az oktatási és kulturális intéz­mények közös igazgatás alatt tevékenykednek. Való­színű, ezért javasolták, hogy a művelődési bizottság irá­nyítása alá tartozzék az is­kolatanács. Sőt, még egy raj­zon is illusztrálták a „felál­lást”. Summa summarum: hasz­nosnak bizonyult ez az esz­mecsere, véleménykutatás, mert kellő muníciót adhat azoknak az iskoláknak is, amelyek a népfront szerve­zésében csak ezután fogják megrendezni e társadalmi jellegű vitát. Tény, hogy tanintézeteink nyitottabbá tételében, az iskolai élet to­vábbi demokratizálódásában megfelelő keretet jelentene a nevelőkből, tanulókból, szü­lőkből, a társadalmi és gaz­dasági szervek, valamint művelődési intézmények kép­viselőiből álló, véleményezési és javaslattevő joggal bíró testület. Bukovinszky István Lengyelország 1985 őszén 0 Sikerek és ellentmondások a mezőgazdaságban Állami gazdaságba me­gyünk — mondta kísérőnk a taxiban —, miközben egyre távolodtunk Varsótól. A fő­várostól tizenöt kilométerre, Radzsikow nevű kistelepülé­sen vártak bennünket, mint utóbb kiderült, egy növény- termesztő és -nemesítő inté­zet elegáns székházában. A kisparaszti gazdaságairól is­mert Lengyelországban nem szabad megsértődni azon — gondoltuk —, ha valahol a fordítás közben az állami gazdaság fogalma összekeve­redik a kutatóintézetével. Mindenesetre felkészültünk arra, hogy illedelmesen meg­hallgatjuk Jacek Buga mér­nök, igazgatóhelyettes tájé­koztatóját. Udvariasságból felteszünk néhány kérdést, megnézzük a fitotront és a mikrobiológiai labort, aztán feledhetjük az egészet. Nem lesz hát bővebb ismeretünk a lengyel mezőgazdaságról annál, amit Krakkó és Varsó utcáin láttunk, a hazaival ve- tekvő zöldség-, gyümölcskí­nálatot. Szkeptikusak voltunk, s utólag be kell vallani, alap­talanul. Végül is többet kap­tunk, mint amit reméltünk. De lássuk előbb a tájékozta­tóban elhangzottakat! A szo­ros magyar — elsősorban a szegediekkel, kompoltiakkal, tápiószeleiekkel és az ireg- szemcseiekkel — kapcsolatot tartó kutatóintézetnek — amely egyike az ország 23 mezőgazdasági kutatóintéze­tének — tizenhárom kísérleti üzeme van, szétszórva hét vajdaságban. Háromezer dol­gozót foglalkoztatnak, közöt­tük 123 kutatót. Az intézet­ben megalapítása, 1951 óta, mintegy 300 új fajtát neme­sítettek ki. A burgonyán kí­vül minden növényfajtával foglalkoznak, de a fő figyel­met a gabonanemesítésre fordítják. Ezen belül a búza a legfontosabb, utána az ár­pa, majd a rozs'. Kiváló tri- ticale fajtáik vannak, ame­lyekhez nagy reményeket fűznek. A tritical ma még nem számottevő vetésterüle­tét két év alatt egymillió hektárra szeretnék növelni, ugyanennyivel csökkentve a rozs jelenlegi .3,5 millió hek­tárnyi vetésterületét. Kiszá­mították egyébként, hogy az ország gabonaimportja meg­szüntethető, ha a hektáron­kénti termésátlagot 300 kiló­val növelik. Ismereteik alap­ján ez öt év alatt megvaló­sítható. Jacek Buga tájékoztatója után hamar kiderült, hogy a kutatóintézeti munka jövője nem választható el a lengyel mezőgazdaság állapotától és perspektívájától. S kezdeti fenntartásainkat azzal rom­bolták szét, hogy nagy szak- szerűséggel tárták elénk a mezőgazdaság helyzetét. A 19 millió hektár szántó 23 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. A töb­bin 3.5 millió egyéni paraszt- gazdaság osztozik. Vannak jól gazdálkodó nagyüzemek és kisgazdaságok, és viszont. Ahol persze gyenge nagy­üzem és prosperáló paraszt- gazdaságok tucatja van egy­más mellett, ott a közös fö­lényét nehéz magyarázni. De tapasztalataink szerint Len­gyelországban nem is magya­rázzák. Tudomásul veszik a mezőgazdaságban kialakult tulajdonviszonyok jelenlegi arányát és a fokozatos átme­netet hirdetik, ami annyit jelent, hogy az elnéptelenedő gazdaságok földterületeit ve­szik át a nagyüzemek. Mindenesetre tény, hogy a mezőgazdasági gépipar fej­lettsége nincs olyan szinten, hogy a nagyüzemi mezőgaz­daság igényeit el tudja látni. Elegendő bizonyítékul az Ursusra gondolni, amelynek traktorait többségében a kis­üzemekben lehet optimálisan kihasználni. Aztán olyan — a nagyüzem hitelét rontó — esetek is előfordulnak, hogy Sicklicka asszony a hagymaszárítúban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom