Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-11 / 264. szám
1985, november XI., hétfő o IZHiWTiltJ---------------------------B érek és teljesítmények Méhészet ma Több mézet a mézesmadzagra...! ...Megszállottságot, a természet szeretetét, kitartást igénylő hobbi .. Fotó: Fazekas László O osszan tartó viták és több évig tartó kísérletek után vezették be január elsején az új keresetszabályozási rendszert. A változtatás lényege és — egyik — alapelve az volt. hogy a szabályozás elosztási funkciója mellett erősíteni kell a teljesítményekre — a gazdasági, a vállalati és az egyéni tejlesítményekre egyaránt — ösztönző funkciót. Nos, ami az előbbit — vagyis az elosztási funkciót — illeti: máris-biztonsággal állítható, hogy az idén nem kell tartani a bérek, illetve keresetek „elfutásától". A legfrissebb statisztikai adatok arra utalnak, hogy az idei keresetnövekedés a tervezett mértékszám felső határának megfelelően. 7.5 százalékkal növekszik. S mert a vártnál is nagyobb arányú a létszámcsökkenés, a 7 százalékra tervezett kereset volumen-növekedés sem lesz magasabb, sőt még akkor sem haladja meg az előre számított mértéket, ha netán az átlagkereset a tervezettnél is jobban növekedne. Az új keresetszabályozás vásárlóerő-szabályozó funkciója tehát gyakorlatilag maradéktalanul érvényesül, vagyis a kiáramló vásárlóerő és a mögötte álló árualap közötti egyensúly — ki tudja hány év óta, most az idén először — nem borul fel. Nézzük most az új keresetszabályozás ösztönző funkciójának érvényesülését. Máris biztonsággal állítható, hogy ez ügyben nem sikerült előbbre lépni. A termelés és a nemzeti jövedelem növekedési üteme mesz- sze elmarad a kívánatostól, vagyis a keresetek és a teljesítmények kívánatos összhangja most nem azért borul fel, mert a számítottnál nagyobb a keresetnövekedés, hanem mert a tervezettnél jóval kisebbek a vállalati teljesítmények. A legfrissebb statisztikai adatok szerint a bér- és bérjellegű bevételek 6.9 százalékkal nőttek 1985. január és augusztus között az előző esztendő azonos időszakához képest. Tehát nagyjából máris a tervezettnek megfelelően. Az állami iparválZüldségből, gyümölcsből a mi . hazai kínálatunkkal vetekszik a felhozatal. A boltokban és az utcai standokon majd mindent lehet kapni. Az átlagos varsói és krakkói zöldség-, gyümölcsárak: paradicsom 140, köfte 80. szilva 50, alma 50, gomba 440, fekete ribiszke- 160. vöröshagyma, 85, grape fruit 240. káposzta 18, zöldpaprika 450. uborka 500, görögdinnye 400 zloty kilónként. (A keresetek valamivel alacsonyabbak a hazainál; a zloty jelenlegi árfolyama 22 —23 fillér.) A déligyümölcs hiánycikknek számít. De kis magánárudákban, meg a szabadpiacon ezek is kaphatók. A fővárosban két ilyen ellenőrzött piacot engedélyeztek a hatóságok, az egyiket a Marszalkowskától. Varsó Rákóczi útjától nem messze, a Polna utcában. A roskadásig rakott pult mögötti árusok nemigen szeretik a kíváncsiskodókat, különösen nem a fényképezőgéppel érkezőket. Tessék vásárolni és odébbállni — vallhatják. Biztosan jó okuk van rá. Mindenesetre a másutt is látható zöldség-, gyümölcsteríték mellett mindenféle külföldi konzervet, édességet, piperecikket és déligyümölcsöt kínálnak, az utóbbit a füge és a kókuszdió közötti skálán. Az árak persze borsosak: a narancs kilója 2000. a banáné 1800. a citromé 1600 zloty. A nyíregyházi rádió főszerkesztő-helyettesével . Ágoston Istvánnal töltöttünk egy hetet — az újságíró-szövetség meghívására — Lengyelországban. Varsóban és Krakkóban ismerkedtünk lalatok és az ipari szövetkezetek termelése az idei első hat hónapban viszont jócskán elmaradt a tervezető!: 3 százalékos növekedéssel számolt a népgazdasági terv. s ebből nyolc hónap alatt mindössze 0,4 százalékot sikerült teljesíteni. Nem sokkal jobbak a termelékenység alakulásával kapcsolatos statisztikai információk sem: 1984. első félévében — az előző év azonos időszakához viszonyítva — 4 százalékos termelékenységnövekedést regisztrálhattak a statisztikusok, az idei első félévben pedig — ugyancsak a tavalyi év első hat hónapjához képest — mindössze másfél százalékot. Vagyis: a tervezettnek nagyjából megfelelő bér- emelkedés, s emellett a tervezettől messze elmaradó termelési teljesítmény és termelékenységi mutató . . . Másképpen fogalmazva: az új típusú keresetszabályozás úgy látszik egyelőre képtelen megmozdítani a vitathatatlanul meglévő teljesítménytartalékokat. Vegyük ehhez még hozzá, hogy jövőre a terveknek megfelelően — és lényegesen alacsonyabb fogyasztói árszintnövekedés mellett — mérsékeltebb ütemben növekedhetnek a keresetek. E két tényező együttes következményeként január elsejétől valamelyest szigorítani kell a keresetszabályozás feltétel- rendszerét. Erről döntött nemrégiben a Minisztertanács. A szigorító módosítások lényege. hogy — a vállalatokat érintő magasabb adókulcsok révén — jövőre változatlan bérnövekedéshez nagyobb teljesítmények kellenek, mint 1985-ben. Ugyancsak az adókulcsokkal operálva próbálják a kiugróan magas keresetek további növekedési ütemét fékezni — s lehet, hogy ez sokakat meglep. Magyarázatként csak annyit, hogy általánosítható idei tapasztalat, miszerint a vállalatok —engedve a vitathatatlanul erős társadalmi nyomásnak — minden mozdítható pénzüket a bérek, a keresetek emeléséig fordították, gyatársadalompolitikai kérdésekkel, ezen belül is a konszolidációs folyamattal és az új gazdasági reform bevezetésének helyzetével. Jártunk üz Ursus traktorgyárban, egy növénytermesztő és -nemesítő gazdaságban, egy kispa- rasztnál, a Jagelló egyetemen és egy tiszti iskolán. Találkoztunk kollégákkal az újságíró-szövetségben. egy megyei lapnál, a krakkói rádiónál és a Polityka szerkesztőségében. A látogatás végén fogadtak bennünket a pártközpontban. Meggyőződtünk arról, hogy Lengyelországot 1985 őszén a párt nyílt politikája, a tömegek bizalmáért folyó harc korta még az elengedhetetlen fejlesztések rovására is. Ez pedig tarthatatlan magatartás, hisz voltaképpen a közeljövő felélését jelenti. Nos azért, hogy a 10 százalékon felüli keresetnövekedést igen magas adóteher nehezíti, ily módon ösztökélve a vállalatokat arra. hogy csakis a tényleges teljesítményeik arányában emeljék a béreket, a kereseteket, illetve, hogy a bérezésre is fordítható pénzeszközöket — a fejlesztésre is gondolva — több év alatt használják fel. Akkor tehát — gyorsmérlegre téve az új típusú keresetszabályozást — végül is mi az eredmény? Csakis csupa motívum? Nem. E szabályozási forma létjogosultságát erősen vitatok is megegyeznék abban, hogy az új konstrukció minden korábbinál rugalmasabb, liberálisabb: a vállalatoknak sokkal nagyobb mozgásteret ad, ráadásul egy sor lényeges és régóta kívánatos gazdálkodási tennivalóra szorította a munkáltatókat. Megszüntette például az úgynevezett létszámhígítási érdekeltséget. Lehetővé tette a korábbinál lényegesen jellemzőbb keresetdifferenciálást. Ösztönözte a létszámtartalékok hasznosítását és — igaz: csak egy viszonylag szűk vállalati körben — jótékony hatást gyakorolt a vállalati belső érdekeltségi rendszer átformálására is. lm mi lesz — különösen jövőre, a szigorí- I tó intézkedések után — a szabályozás ösztönző funkciójával? Ezzel kapcsolatban az ÁBMH szakembereinek véleményét kell idéznem: a jó vállalatok keresetnövekedésének aránya — korlátozások ellenére is — változatlan feltételektől függ: lényegesen jobb szervezés, a teljesítmények növelésére ösztönző belső érdekeltségi rendszer és persze a termelési szerkezet korszerűsítése. Semmi más módon nem fokozható a vállalatok jövedelemteremtő képessége. Vértes Csaba és a konszolidációba vetett rendíthetetlen hit jellemzi. Nem mellékes, az sem, hogy bármerre jártunk, szóba került a népeinket ösz- szekötő közös történelmi múlt, az egymás iránti ro- konszenvet kifejező jól ismert mondás: lengyel—magyar két jó barát, együtt vív és issza borát. A szavak mögül érződött hazánk kül- és belpolitikájának tekintélye, gazdasági fejlődésünk, életszínvonal-politikánk megbecsülése. Nagy szavak nélkül: jó volt hazánkhoz tartozónak tudni magunkat. Árpási Zoltán (Következik: Traktorgyári munkások között) Hazánk méhállománva körülbelül 500 ezer családra tehető. A méznek. viasznak, virágpornak és az egyéb termékeknek értékét növeli, hogy legnagyobb részét olyan emberek termelik, akik méheikkel szabad idejükben, úgymond hobbiból foglalkoznak, továbbá a méhészet nem köt le termőterületet, nem igényel állami beruházásokat, valamint olyan alapanyagot hasznosít, amely a természetben természetes módon megterem. Méztermésünk nagy részét külföldön értékesítjük. Fokozza méhészetünk jelentőségét, hogy termékeiért a népgazdaság számára is fontos nyugati valutát kapunk. Végül, de nem utolsósorban a mézelő méhek a különböző növények megporzásával is jelentős gazdasági eredményt hoznak . .. * * * A méhészek nagy része szakcsoportokba tömörülve dolgozik. Békés megyében 16 .áfésznek 44 méhész szakcsoportja működik. Fekete Belőné, a Mészöv osztályvezetője elmondta, hogy a megyei áfészek az idén 400 tonna mézet terveztek átvenni a szakcsoportoktól. Ám — hála a meleg nyárnak — szeptember végéig már 22 millió forint értékben 533 tonna mézet szállítottak a megye méhészei. Ez 25 százalékkal több, mint a ’84-es év hasonló időszakában volt. így idén mintegy 600 tonna méz „készül" Békésben. A Viharsarok országosan a repce- és a napraforgóméz- termelésben foglal el előkelő helyet, akácméztermeléssel viszont már nem ilyen jó a helyzet. Ez annak tulajdonítható, hogy a megyehatárokon belül nincs összefüggő akácos, amelyen „legeltetni" lehetne méheinket. — Komoly költségek terhelik méhészeink pénztárcáját, s ez indokolttá teszi a felvásárlási ár némi emelését. Egyébként ha ilyen jövedelmező az államnak a méz, akkor talán az elmúlt években jobban is fejlődhetett volna a méhészet. De erről inkább az illetékesebbektől érdeklődjék — mondta végezetül Fekete Béláné. Mézszámok Békés megyében mintegy 800—1000 méhész tevékenykedik. 1982-ben 455 tonna mézet hordtak össze a viharsarki méhek. Egy évvel később 403 tonnányi termett. Tavaly pedig 464 tonna mézet vásároltak fel az áfészek, 18 és fél millió forint értékben. Az idén 600 tonna, tehát rekord- termés ígérkezik . . . A békéscsabai áfész méhészeti szakcsoportja 1950 óta működik. Az alábbi számok sokat mondanak a méhészet helyzetéről. 1959-ben 386 tagja és 4 ezer 677 méhcsaládja, 1965-ben 180 tagja és 2 ezer 700 méhcsaládja volt a szakcsoportnak. Az idén már csak 85 rflé- hész tevékenykedik 2 ezer 200 méhcsaládjával. Ez a csökkenés a hatvanas években kezdődött és ez egybeesett a mezőgazdaság ke- mizálásával és azzal is ösz- szefüggött, hogy megyénknek nincs számottevő akácerdője. — A méhészkedés nem szakma, megszállottságot, a természet szeretetét, kitartást igénylő hobbi, ami mellesleg pénzt is hozhat a gazda konyhájára — mondja Vasvári Mihály, a békéscsabai áfész méhészeti szakcsoportjának elnöke. — A méhészkedés komoly anyagi befektetést igényel. Mibe kerül egy betelepített kaptár? Számoljunk egy kicsit! A kaptár 2 ezer forint, 3 kilogramm műlép 600 forint, egy anyaméh 200 forint, 3 kilogramm dolgozó méh 600 forint, élelem (10 kiló cukor) 200 forint. Ez eddig 3 ezer 600 forint, s még nem számoltuk bele az ezernyi apró cikket, amelyekre a gazdának szüksége van (pergető, vándorbódé, szerszámok). Ahhoz, hogy a méhek jövedelmezzenek is, körülbelül 50 kaptárát kell berendezni. * * * A méhészet műszaki fejlődése nem tartott lépést az iparéval és a mezőgazdaságéval. a termelés ma is a kétkezi munkára alapozódik. A méhészkedés szervezett tevékenysége 1873-ra nyúlik vissza. Azok a problémák, amelyek annak idején a méhészeket összehozták, még ma is élnek. Ezek a következők : a termelés korszerűsítése, a termékértékesítés bizonytalansága, a betegségek elleni védekezés és végül az ismeretterjesztés. Vegyük sorra a gondokat. A kaptárakat ma a Hunga- ronektár egyik üzeme készíti. A méhészek sokszor nincsenek megelégedve a kaptának minőségével. A boltban vett kaptár körülbelül tíz évig használható, szemben a kisiparos által készítettel, amely húsz évig is bírja. Fontos, hogy a méh- ház erős legyen, hiszen bírnia kell az évenkénti többszöri rakodást. Nincs gyártója az önjáró méheskocsinak, ami az áruméztermelés korszerű eszköze lenne. A 100 kilogrammos kaptának rakodása nehéz fizikai munka, s manapság a rakodómunkás sem olcsón dolgozik. A méheit a hajdú-bihari és salgótarjáni akácosokba oda-vissza 600 kilométert fuvaroztató békéscsabai méhész termékét is ugyanannyiért veszik meg, mint például a gödöllői méztermelőét, aki „csak" 100—150 kilométert szállítja kaptárait. S már át is tértünk az értékesítés gondjaira. A Hungaronektár korábban adott ugyan vándorlási fuvarkedvezményt, ez azonban mára megszűnt. Most kilónként 2 forint vándorlási felárat fizetnek a termelőnek. De ezt kapja a példánkban szereplő békéscsabai és a gödöllői méhész is. Az elmúlt években csökkent a méz világpiaci ára, s ez meghatározta a hazai fel- vásárlási árakat is, hiszen a hazai méz 80 százalékát exportáljuk. * * * 1984-től megszűnt a Hungaronektár monopolhelyzete, ugyanis belépett mellé a Tszker is, amely közvetlenül a termelőktől némiképp drágábban vásárolja a mézet, mint a Hungaronektár az áfésztől. A felvásárló áfészek némelyike — a Tszker megjelenése miatt — lemondott a kilónkénti 3 forintos árrés egy részéről, amelyet visszafizetett a szakcsoportoknak, azok pedig a termelőknek. Ilyen megállapodás született a békéscsabai áfész és a méhészszakcsoport között. — A békéscsabai szakcsoport e pénzből kedvezményes áron adja tagjainak a méheledelt, az atka elleni füstölőcsíkot, a műlépet. . . — tájékoztat Vasvári Mihály. — Ha a méhész a szerződésben rögzített mennyiségen felül szállít, akkor kilónként 1 forint 40 fillér prémiumot kap. Versenyhelyzet alakult ki tehát. Ha a Tszkerrel kötünk szerződést, akkor nincs árrés, nincs kedvezmény, nincs felár. A Hungaronektár azonban igen lassan reagál a Tszker megjelenésére. Ez utóbbi már nyilvánosságra hozta a jövő évi szerződések feltételeit: minden fajta mézért egy forinttal többet ad, mint az idén. A Hungaronektár még késlekedik. Általában a tárgyév márciusában közük áraikat. A méhészeink most gondolkodnak, számolgatnak, s én nem tudok nekik mit ajánlani . . . A nyolcvanas évek elején nagy godot okozott a méh- egészségügyi helyzet. Megjelent a méh egyik ellensége, a varroa atka. 1983—84-ben Békéscsabán nagy veszteségeket okozott: 2 ezer méhcsalád pusztult el. Azóta javult a helyzet, forgalomba került az ellenszer, az úgynevezett füstölőcsík. ami ugyan nem 100 százalékos hatású, de rendszeres használatával a termelés szinten tartható. * * * — Tizenöt-húsz évvel ezelőtt sok fiatal arcot láttam a csabai szakcsoport ülésén — emlékezik vissza Vasvári Mihály. — Ma azonban én az ötven felé közeledve a fiatalok közé tartozom. Az idős bácsikák több évtizedes gyakorlati tapasztalataik alapján méhészked- nek. Hozzáteszem, nagyon jól dolgoznak Ám nehéz őket. korszerű biológiai, genetikai, gyakorlati ismerettel felruházni. Kellenének a fiatal méhészek is, de — érthető módon — ők inkább lakásra fordítják megtakarított pénzüket. Emellett ma egy dolgozó fiatalnak nincs annyi szabad ideje, amennyi a méhészkedéshez szükséges lenne. De ez inkább társadalmi probléma . . . — Hogyan lehetne jövedelmezőbbé tenni a méhészkedést? — A mezőgazdaság kemi- zálásával, a növényvédő szerek alkalmazásával a vad- megporzó képesség csökkent. Tömegesen ma már csak a háziméh alkalmazható e célra. S ezt és a méhek hasznát a mezőgazdászok is kezdik belátni. A mezőgazdaság számára tehát hasznot hoznak méheink, s mi, méhészek ebből a haszonból szeretnénk részesedni. Vannak már ezzel kapcsolatban jó, követendő példáink. Végül szervezettebbé, modernebbé kellene tenni a méztermelést, s ez csökkenthetné a magyar méhészek egyre növekvő költségeit — mondta végezetül a békéscsabai méhészszakcsoport elnöke. Hornok Ernő Piaci árusok a varsói utcán
