Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

1985. november 11,, hétfő {H33ES Eleieleme: az oktatás és a helytörténeti kutatás összesen tíz esztendőt (1967—1976) élt meg a Kö- i-ösmenti Helytörténeti (Honismereti) Közlemények című kiadvány, amely nagy­szerű publikálási lehetőséget nyújtott az ilyen jellegű ku­tatásokkal hivatásszerűen, vagy csupán egyéni érdek­lődésből foglalkozó emberek­nek. Többek között ezekben a kötetekben is lehet talál­kozni dr. Lovász György szarvasi helytörténész írásai­val. Az óvónőképző intézet adjunktusa, aki egyúttal a Hazafias Népfront megyei művelődéspolitikai munkabi­zottságában a honismereti csoport titkári teendőit is el­látja, ez év nyarán vehette át a HNF kitüntető jelvé­nyét a Sopronban rendezett országos honismereti akadé-. m i á n. — Milyen volt pályakezdé­sed és a szakmai indíttatás? — Magyar-történelem sza­kot végeztem 19í!4-ben a sze­gedi egyetemen, ahol inkább magyar irodalommal foglal­koztam behatóbban. Tanul­mányaim befejezése után a szarvasi Vajda Péter Gimná­ziumba kerültem. Egy évtize­den keresztül igazgatóhelyet­tesként is tevékenykedtem. Mint megyei szakfelügyelő, hivatalból össze kellett fog­nom az iskolákban működő történelmi szakköröket. Köz­tudomású. a honismeret az '50-es évek második felétől a népfronton belül mozi- galommá vált Békés megyé­ben. Ami saját helytörténeti kutatásomat illeti, ez úgy kezdődött, hogy a művelő­dési ház még a '60-as évek elején fel kért az Erkel kórus történetének megírására. A munkám nyomtatásban nem­sokára megjelent. Azután to­vábbfolytattam az 'anyag- gyűjtést és a kutatást. Szarvas kulturális élete 1848 és 1945 között című doktori értekezésemet 1966-ban véd- tém meg. Ennek egyik mag­ját az Erkel kórussal, a má­sikat a Világosság dalkörrel kapcsolatos téma adta. — Kikből tevődött össze az utóbbi énekkar? — Építőipari munkások voltak az 1918-ban létrejött dalkör tagjai. Eleinte jó né­hány nehézséggel meg kellett küzdeni, míg az ideológiai és szervezeti egység megerősöd­hetett a '20-as évek végére, a '80-as évek elejére. A dalo­soknak tartott szemináriumo­kon aktuális politikai és1 tár­sadalmi kérdésekről tartot­tak tájékoztatókat, vitákat az előadók, akik között volt pél­dául Szeder Ferenc is. a Szo­ciáldemokrata Párt egyik ve­zéralakja. A dalkör jó kap­csolatot épített ki az SZDP helyi szervezetével. A kultúr- esték és az egyéb összejöve­telek nemcsak Szarvas, ha­nem a környező települések munkásmozgalmára is ha':'.-’ gyakoroltak. A dalárda né­hány egykori vezetőjével. így az elnökkel és a-karmigg' kutatómunkám idején szin­tén találkoztam. Egyébként szervezett működését a Vilá­gosság 1935-ben szüntette be. Megfelelő forrásnak bizo­nyultak a szóbeli közlések, levéltári anyagok mellett a régi újságok: a Szarvasi Hír­lap. Szarvas és Vidéke, va­lamint a Szarvasi Közlöny is. — Milyen témák feldolgo­zása következett? — Szinte minden évben megjelentek kisebb írásaim, amelyeknek egy részét a Kö­rösmenti Honismereti Közle­mények c. kiadvány és a gimnázium évkönyve közöl­te. Vajda Péterről és más szarvasi pedagógusok életé­ről, tevékenységéről szóltak ezek a cikkek. Nagyobb lé­legzetűnek számít az a mun­ka. amely azt ismertette, mi­lyen szociálpolitikai intézke­l)r. Lovász György intézeti adjunktus, szarvasi helytör­ténész dések és tervek voltak a Ta­nácsköztársaság idején Békés megyében. Módszertani ta­nulmányom szintén napvilá­got látott a felszabadulás 25. és Lenin születésének 100. évfordulóján az Emlékezünk c. kötetben. Ugyancsak több alkalommal írtam cikket tan­folyamok részére a pártpro­paganda osztály által kiadott füzetekbe. A Békés megyei iskolák államosításának tör­ténete c. dolgozatommal 1973-ban országos pályáza­tot nyertem. A Legyen 3 című könyvecske a né­pesedéspolitikai határozat végrehajtásának temati­káját foglalja össze. Kolle­gámmal. dr. Búzás László intézeti vezetőtanárral közö­sen pedig azt dolgoztuk fel, mik a közéletiségre való ne­velés lehetőségei és eredmé­nyei az óvónőképzésben. E tanulmányunk a Felsőoktatá­si Szemlében jelent meg. Egyik írásom azt elemzi, mi­lyen tevékenységet fejt ki a FEB, azaz a Felvételi Előké­szítő Bizottság a hallgatók hivatástudatának erősítésé­ben. Nos, folytathatnám to­vább a felsorolást. így példá­ul A Forradalmi Munkás- mozgalom Békés megyei har­cosai című kétkötetes műben mintegy 50. főként szarvasi veteránról írtam ismertetőt. Vagy: Szarvas a városiaso­dás útján című kötet szintén tartalmaz publikációt tőlem. Jelenleg a helyi MHSZ törté­netének feldolgozása van so­ron. Az anyagot már össze­gyűjtöttük és az írást el­kezdjük. — Van-e az intézeti mun­kán és a honismereti-helytör­téneti kutatáson kívül egyéb társadalmi megbízatásod, el­foglaltságod? — Igen. éspedig elég nagy számban. Előzetesen csak annyit szeretnék mondani, hogy 1976-ban elvégeztem a tudományos szocializmus kir egészítő szakot az ELTE Bölcsészettudományi Karán Budapesten. Ezért is oktat­hatom ezt a tárgyat az óvó­nőképzőben. A megyei KISZ- továbbképzőn szintén elő­adok, de ott már retorikát és pszichológiát. A KISZ szarvasi bizottságán propa­gandistákat készítek fel, a KISZ-középiskolában pedig időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tanfolyamot ve­zetek. A városi pártbizottsá­gon vezetőpropagandistaként tevékenykedem, s az MHSZ- ben pedig honvédelmi klub­titkári funkciót töltök be. Másfél évtizede vagyok az Áfésznél igazgatósági tag. Különben kiváló szövetkezeti munkáért az idén kaptam el­ismerést. Büszke vagyok a Mezőgazdaság Kiváló Dolgo­zója kitüntetésre, amelyet azért kaptam, mert a fiata­loknak szervezett építőtábort csaknem húsz éven keresztül vezettem. Megvan az Ortu- tay-emlékplakettem és az If­júságért Érdemérmem is. Egyébként szeretek utazni, világot látni. Szinte vala­mennyi szocialista országban már megfordultam és jártam az NSZK-ban. Belföldre pe­dig magam is szoktam Ibusz- túrákat vezetni. Bukovinszky István Próba szerencse! Nem állítom, hogy a bé­késcsabai sétáló utca üzletei­nek világító cégtáblái remek­művek. Legtöbbjük önmagá­ban is közepes, jelentékte­len ..kinézetű” felirat s (akárcsak az ország más vá­rosaiban) a betűk formája gyakran vitatkozik az épü­letek stílusával. Ennek ellenére elfogadha­tatlan, hogy esténként nem működnek. Egy megyeszék­hely városközpontjáról van szó. Ezen az alig néhány száz méteren több a világító cégtábla, mint az egész vá­rosban. S ez így helyes. A városközpontnak épp úgy természetes eleme az üzle­tek feletti világító felirat, mint az ízlésesen parkosított terecskék, a szökőkutak, a képzőművészeti alkotások, a kirakatok és a tisztaság. A leendő sétálóutca — remél­jük — ilyen lesz. A tiszta­sággal már most sincs baj, a kirakatokkal sem sok. De a feliratok hiába vannak meg, egy, öt, vagy 15 év óta, ötből egy ha működik. Pe­dig energiaigényük roppant csekély. Legalábbis ahhoz képest, amit jelentenek. Hogy amikor végigsétálunk a főutcán, akkor a megye- székhely városközpontjában érezhessük magunkat. Ahhoz ez is kell, ahhoz ez is nél­külözhetetlen. Vagy le kell őket szerelni. A hervadt vi­rágoknak szemétben a he­lyük. Törvény nincs a világító feliratokra. Csak a helyi ta­nács adhatja utasításba, hogy mondjuk egy város központ­jában este 10-ig működniük kell. Erre Békéscsabán nem hoztak még rendeletet. Vannak persze üzletek, in­tézmények, amelyek n»ár most is bekapcsolják a fel­iratok fényeit. Gazdáikat vá- roslakóbb tudattal áldotta meg a sors. Magatartásuk persze arra is példa, hogy nem kell mindenre rendelet. Írtam, hogy többségükben nem szépek ezek a cégtáb­lák. Együtt viszont érvénye­sülnek, hatnak. Javaslom, próbáljuk ki! U. T. Fotó: Fazekmi LAsz.16 Több villanytűzhely Pápáról Bővítik a hőszigetelő vakolatok választékát A pápai Elekthermax gyárból a második fél évben 3 ezerrel több villanytűzhe­lyet szállítanak a hazai üz­leteknek,, mint az első félév­ben, és hasonló arányban nö­velik az exportot is. Mind­en-e azért volt szükség, mert a belföldi piacon hiánycikK a villanytűzhely, és a gyár még az exportlehetőségeit se merítette ki. A termelés növelésének feltételeit a töb­bi között a Dunai Vasmű és a pápai Elekthermax között kialakult hatékony együtt­működés teremtette meg. Az Országos Érc- és Ás­ványbányák pilisvörösvári üzemegysége az idén 21 ezer köbméter perlit alapanyagú hőszigetelő vakolatot gyár­tott. Az osztrák Terranova cég licence alapján öt éve készít a vállalat ilyen terméket, s bár már megtíz­szerezte a termelést, a keres­let ennél is dinamikusabban emelkedett. A növekvő kereslet kielé­gítésére bővítik az üzemet. Már elkészítették egy újabb gépsor és üzemrész terveit, s a számítások szerint a jövő évben tető alá kerül az új üzemrész. ■■■■■■ híve. Az utcán sétálva, ven­déglőkbe, üzletekbe bete­kintve az idegen csak ap­róbb jelekből élezheti a gaz­dasági válság következmé­nyeit. Nincsenek sorbanállások és jóval kevesebb a hiánycikk, mint pár éve. Még vodkát is lehet kapni, pedig valaha az is hiányzott a polcokról. Va­lószínű, a szigorú alkoholel­lenes intézkedések is vissza­fogottá teszik a keresletet. Sört csak reggel 9 óra, tö­mény szeszt és bort pedig 13 óra után árusítanak az üz­letekben és mérnek a leg­előkelőbb szállodákban is. A munkahelyi italozásért még a vezetőt is — ha tu­domása van róla — súlyos szankcióval sújtják. így aztán a messziről ér­kezett vendéget — legyen az külföldi vagy hazai — sem kínálják vodkával vagy más szeszes itallal. A vendéglá­tás egyébként is mértéktar­tó, általában egy csésze ká­véval vagy teával kedves­kednek a hivatalokban, in­tézményekben. A jegyrendszer még ér­vényben van. de mindössze három cikkre: húsra, csoko­ládéra és benzinre. Várható­an ezekre sem sokáig, mert a kormány eltökélt szándéka a jegyrendszer teljes felszá­molása. Addig is, amíg fenn­áll, igyekeznek a legkereset­tebb hiánycikkeket igazságo­san elosztani, ha korlátozott mennyiségben is, de juttat­ni mindenkinek, ami aztán bizalmat teremt a jegyrend­szer iránt. Benzinért példá­ul nem állnak kilométeres sorok éjjel-nappal a kútnál. Annyi mindig van. amennyi jegyet forgalomba hoznak. A 900 köbcenti alatti kocsik tulajdonosai havonta 24, az a fölöttieké 36 liter benzint tankolhatnak havonta. Lengyelország 1985 őszén 0 fl konszolidáció útján Két könyvvel a zsebem­ben vágtam neki Lengyel- országnak. Az egyikre. a Varsó útikönyvre végül is nem volt szükség, mert egy­szerűen nem jutott idő a len­gyel főváros megismerésére. A másikra — Rakowski: A köztársaság a '80-as évek küszöbén című politikai bestsellerre — annál inkább. A Polityka egykori főszer­kesztőjének, miniszterelnök­helyettesnek a kötete amo­lyan etalon volt. Amihez vi­szonyítani lehetett mindent. A könyv a hetvenes évek végi lengyel valóság látlele­te. kíméletlen őszinteséggel és önkritikával megírva. Még itthon, az elutazás előtti na­pokban egyharmadát elol­vasva feltettem magamnak a kérdést: mire ez a hovato­vább történészhez illő pon­tos felvétel a lengyel hely­zetről? Ma már tudom, hogy nem vállalkozott különös dologra Rakowski. Csak len­gyelként írt a lengyelekről a lengyeleknek. Azzal a nyílt­sággal, ahogy ma hazájában a múlthoz és jelenhez vi­szonyulnak. Varsó melletti tiszti iskola parancsnokhe­lyettese mondta: „Azt tart­juk a legfontosabbnak, hogy az emberek elkezdtek be­szélni és ez azt jelenti, hogy vállalják a véleményüket. Most már van kivel vitatkoz­ni, vagy egyetérteni.'’ Bármerre jártunk, kendő­zetlen őszinteséggel beszéltek a válság okairól, a szükség- állapothoz vezető útról és a konszolidáció szívós türelem­mel szerzett folyamatáról. Az utca képét és hangulatát is ez jellemzi. Ahol megfordul­tunk. Varsóban és környé­kén, meg Krakkóban, min­denütt a normális, kiegyen­súlyozott élettel találkoztunk. Az emberek őszinték, nyíl­tak és politizálnak. Nem hallgatnak arról, hogy sú­lyos politikai válság rázta meg az országot, de ma már sokkal reálisabban, jó- zanabbul szemlélik a történ­teket. A társadalom többsé­ge a párt vezette megújulás Krakkói városkép

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom