Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-10 / 263. szám
1985. november 10„ vasárnap NÉPÚJSÁG Ha nem füstöl a kémény... Sok a bejelentés — mit mondanak a szakemberek? Demokratikus légkörben r-UPSZÉL------------V ezetők Vezető sokféle van. Úgy- mint politikai, gazdasági, aztán kinevezett és megválasztott, illetve meg nem választott, továbbá jó vezető és rossz vezető, de van félvezető, valamint félvevezető, mozdonyvezető, úttörő-, vagy idegenvezető és így tovább. Maradjunk mi most a gazdasági vezetőknél, ők azok, akik ma. napság leginkább vannak a reflektorfényben, sőt — a Hét jóvoltából immár a jupiterlámpák fényében is. Miért e felfokozott érdeklődés? Miért ellentmondásos velük szemben a közhangulat, amely hovatovább a vállalatvezetőktől várja szinte valamennyi gondunk-bajunk megoldását, s amely azonnal általánosan ellenséges hangot pendít meg a legkisebb csalódás bekövetkeztekor, még ha azt száz siker előzte is meg? Azt hiszem, mindezt helyzetünk hozta magával. Vol- fhnk már lovas nemzet, lettünk labdarúgó nemzet, mígnem napjainkra közgazdász nemzetté váltunk. Ma már mindenki tudja, vagy tudni véli, hogy a legfontosabb — egyébként valóban az — a népgazdaság egyensúlyának helyreállítása, fizetőképességünk megőrzése, mert ettől függ minden: életszínvonalunk emelése, előrehaladásunk, kultúránk fejlődése és sorolni lehetne. Tudjuk azt is, hogy bár a történelmet a tömegek csinálják, az egyénnek, az egyéniségnek is óriási befolyásolása van, lehet a dolgok menetére. Nem mindegy tehát, hogy kiből lesz vezető. Ezért is kellett a kiválasztás módszerét tökéletesíteni. Azzal, hogy többen szólnak bele érdemben a kiválasztásba, mint eddig, tulajdonképpen a tévedések esélyeit csökkentették. Csökkentették, de véglegesen meg nem szüntették. Hogy ki a jó vezető, azt 25 embernek — egy vállalati tanácsnak — ugyanolyan nehéz megválaszolnia együtt, mint külön-külön. Valóban, ki a jó vezető? Van-e erre elfogadhatóan tárgyilagos mérce? Azt mondják sokan: a vállalati eredmény tökéletes információt ad a vezetőről. Akkor a mindig is jól menő hunyai tsz tagsága miért voksolt néhány éve egy új emberre a régi, sikeres elnök helyett? És nem ez az egyetlen példa’. Amióta az ipari üzemek élére is szavazással állítják az első számú embert, sorra születnek az clgbndolkodtató esetek. Ezen persze nincs mit csodálkozni. A különböző anyagokból készült huzalokról nagyon egyszerű megállapítani, hogy jó ve- 'izetők-e, vagy sem, csak áramot kell átereszteni rajtuk. Hogy ki a jó gazdaságirányító, kiből lesz jó vállalatvezető, annak eldöntésére nincsenek ilyen kézenfekvő módszerek. Akárhányan döntenek is a kérdésben, állásfoglalásukat csak az élet, a gyakorlat igazolhatja. Megtörténik, hogy akit mindenik akart, az nem tud megfelelni a várakozásnak, míg akit jobb híján tettek meg vezetőnek, kellemes csalódást okoz. Ezért is fogalmaznak úgy gyakorló gazdasági vezetők — köztük a Telekgercndási Vörös Csillag Tsz elnöke, a Békéscsabai Állami Gazdaság igazgatója, vagy a körösladányi tsz elnöke —, hogy a vezetés titka: megtalálni azokat a beosztott vezetőket, akik a rájuk bízott szakterületek legjobb ismerői. Mert vezetni egyedül nem lehet! Kőváry E. Péter Tavaly, nyár végén megkerestük a Békés Megyei Tüzeléstechnikai Vállalatot és arról kérdeztük az igazgatót, hogyan készült fel a megye lakossága a fűtési szezonra. A válasz lényege ez volt: szinte mindenki megfeledkezett a fűtési szezon kezdetéről és alig-alig akadtak olyanok, akik időben ellenőriztették berendezéseiket, vagy szakemberekkel elvégeztették a szükséges karbantartásokat. Ezért várhatóan egyszerre ostromolják a vállalatot az emberek akkor, amikor az első hideg napon begyújtanak és kiderül, hogy valami nem stimmel a fűtéssel. A tapasztalatok, sajnos, igazolták az előzetes várakozást! A tavalyi szénhiány miatt mindenki igyekezett időben beszerezni 1985-ben a télire való tüzelőt. (Hogy ez a törekvés nem járt mindig megfelelő eredménnyel, arról nem a lakosság tehet.) De vajon gondoltunk-e a kazánjainkra, gázégőinkre, kályháinkra a fűtési szezon előtt? Kérdeztük ezúttal Kovács Zoltánt, a tüzeléstechnikai vállalat főmérnökét. — Sajnos, idén sem. Ezért amikor elkezdődött a fűtési szezon, két hétig rengeteg bejelentést kaptunk, ami szinte megoldhatatlan feladat elé állította vállalatunkat! Egyszerűen nem volt annyi szakemberünk, hogy minden bejelentőhöz egy-két napon belül elmehettünk volna. Most már kezd lecsendesedni az első hullám és határidőn belül tudjuk vállalni a javítási munkákat. Reménykedve abban, hogy a figyelefelkeltés sohasem késő, a továbbiakban arról kérdeztük Kovács Zoltánt és Krnács Andrást, a tüzelés- technikai vállalat szervizrészlegének vezetőjét. hogy miből is állt volna a télire való felkészülés és mire kell odafigyelni a fűtési szezonban. Kovács Zoltán: Először is: nyár végén, szeptember elején, amikor még jó idő van, kipróbáljuk a berendezéseket. Mert ilyenkor kiderülhet, hogy nincs feltöltve a központifűtés vízrendszere, vagy az, hogy eldugult a kémény, esetleg nem ég megfelelően az olaj-, vagy a gázégő. De már azt is a felkészüléshez sorolom, hogy engedik dolgozni a kéményseprőket és nem ezt mondják nekik: ,,Köszönjük, de nálunk minden rendben van a kéménnyel, hiszen a napokban kotortuk ki.” Pedig nagyon sokszor elmondtuk már, hogy a kéményeket tökéletesen csak az arra alkalmas eszközökkel, a szakemberek képesek kitisztítani. — Miért fontos egy-egy kémény szakszerű kitisztítása? ■— Ha egy kémény eldugul, vagy a különböző lerakódások miatt jelentősen csökken az átmérője, akkor ez egyrészt élet- és tűzveszély forrása lehet, másrészt romlik a tüzelőberendezés hatásfoka. (A dugulás miatt visszaáramlik a füst és a gáz a lakóhelyiségbe, illetve a vastagon lerakodott korom bármikor begyulladhat.) Idén különösen fontos ez, mert a nem megfelelő szénellátás miatt sokan kénytelenek alacsony kalóriájú szénnel, fával, gallyal, vagy faforgácscsal fűteni. A tökéletlenebb égés a tüzelőberendezések és kém’ények erőteljesebb elpiszkolódásával jár együtt. — Egyszóval: semmiképpen se vállaljuk magunkra a kéményseprő feladatát? — Ha már ott vannak a kéményseprők és úgyis fizetni kell a seprési díjat, akkor hagyjuk őket dolgozni. Inkább kétszer tisztítsák ki a kéményt, mint egyszer se. — Fűtési szezon előtt van-e teendő a gáz-, olajkazánokkal, és a gáz-, olajégőkkel? — A gáz- és olajkazánokat, égőket évente egyszer feltétlenül meg kell mutatni szakembernek. Még akkor is, ha látszólag a berendezés jól üzemel. A készülékeket műszeresen beszabályozzuk, ami hatásfok-javítással jár együtt. A lakosság energiát és pénzt takaríthat meg vele. — Mi a szervizrészleg tapasztalata azoknál a házaknál, ahol a közelmúltban tértek át a gázfűtésre? — kérdeztük Krnács Andrástól. — Megyénkben a földgázprogram eredményeként egyre több lakásban fűtenek földgázzal. De az a tapasztalatunk, hogy a lakosság nincs tisztában egynéhány lényeges kérdéssel. Például: a földgázfűtés a kéményekkel szemben új követelményeket támaszt. Szigorúbban kell megkövetelni a kémények megfelelő állapotát. Tudniillik a gáz égésterméke vízgőzt tartalmaz, egy köbméter gáz elégetésekor 2 kilogramm víz keletkezik! Ha rossz a kémény hőszigetelése, akkor a vízgőz lecsapódik a kémény falán. A kémény átnedvesedik, a víz lecsurog a kazánéba, a fagy két-három év alatt szétfeszíti a kéményt és máris bekövetkezik a kéményromlás, a dugulás. A meglevő kéményeket tehát még a gázra való áttérés előtt (!) szakemberekkel kell ellenőriztetni. A méterenkénti, körülbelül 300 forintos bélésbehúzási költség biztosan megéri a befektetést, mert elmulasztása esetén le kell bontani a kéményt és újat építeni helyette. — Ha már a gáztüzelésű berendezéseknél tartunk, érdekelne az is, hogy a különböző kazánok közül a megfelelőt veszik-e meg az emberek? — Nem mindig. Pedig sok gondot lehetne megelőzni, ha átállás előtt felvilágosítást kérnének tőlünk. Szaktanácsot tudunk adni, hogy egy adott házban milyen típusú, teljesítményű kazánt érdemes megvenni, hogy melyik a leggazdaságosabb' 'fűtési rendszer. Mert nem biztos, hogy feltétlenül a nagyobb teljesítményű kazánt kell beszerezni. Az is elképzelhető, hogy a széntüzelésű kazánt átalakíthatják úgy, hogy az gáztüzelésre alkalmas lesz és megmarad a széntüzelés lehetősége is. — Vállalják-e önök a háztartási gázkészülékek szervizelését, karbantartását, javítását? — A gázkonvektorok, gázüzemű vízmelegítők és gáztűzhelyek javítása, karbantartása nem tartozik vállalatunk tevékenységi körébe. Beszélgetés közben felfigyeltem a falon levő termosztátra, ami a vállalat irodaépületét fűtő kazánt szabályozza. Megkérdeztem,- hogy megéri-e szobatermosztátot vásárolni, hiszen a modern kazánokban van beépített termosztát. Elmondták, hogy megéri, mert a szoba hőmérséklete szabályozza a kazánt, akkor teljesen kizárt a túlfűtés. A 800—3500 forintért vásárolható szobatermosztát ára egy-két éven belül megtérül. Csakúgy, mint a fentiekben leírt, végeredményben energiát, pénzt megtakarító apró figyelmesség. A címben szereplő kérdésre a válasz tehát: a tüzeléstechnikai szakemberek nagyon sokat tehetnek a fűtési költségek csökkentéséért, legalábbis akkor, ha időben kérjük segítségüket és ha igényt tartunk szaktanácsaikra. T ávlati céljaink és mai feladataink azt igénylik, hogy az üzemi demokrácia fórumai, intézményei rendeltetésüknek megfelelően, tartalmasán működjenek. A helyi feltételek megteremtése a pártszervezetek irányító munkájától is függ. A szocialista demokráciának a közös ügyért érzett felelősséget és tenni- akarást is magában foglaló felfogása jól érvényesült a szakszervezeti bizalmi és az alapszervezeti választásokon. Azt a fontos politikai következtetést vonhatjuk le, hogy a szervezett dolgozók egyetértenek a XIII. párt- kongresszus határozataival, készek a fegyelmezett munkára. Megértik és elfogadják az életszínvonal megőrzésére tett erőfeszítéseket, de azt is megfogalmazták, hogy munkájuk minőségének javításával életkörülményeik jobbra fordulását is szeretnék elérni. Az ehhez szükséges feltételeket ma már nem kívülről vagy felülről várják, hanem saját vállalatuk, szövetkezetük vezetőinek és dolgozóinak együttes munkájától. Megyénkben a kereskedelmi, a vendéglátóipari és a pénzügyi dolgozókat tömörítő KPVDSZ-hez tartozó vállalatoknál, szövetkezetekben 633 bizalmit és 47 főbizalmit választottak. Figyelemre méltó, hogy a bizalmiak, a főbizalmiak és helyetteseik 60 százalékát megerősítették tisztségében, 6 százalékuk más szakszervezeti funkciót töltött be, 34 százalékuk pedig először igyekszik megfelelni a tagság bizalmának. Az összejöveteleket bátor, kritikus hangvétel jellemezte, demokratikus légkörben mondták el véleményüket, javaslataikat. Volt miről vitatkozni, hiszen a megnövekedett hatáskör, az új választási módszerek nagyobb lendületet adtak a szakszervezeti munkának, összességében nem volt jellemző a bizalmiak titkos választása, de jó néhány helyen éltek ezzel a lehetőséggel. A megyei Zöldért vállalatnál a 26 csoport közül mindössze egynél tartottak nyílt szavazást. De miről is folyt a vita, az eszmecsere? Mindenekelőtt a bérezés, a munkakörülmények javítása volt napirenden. Ugyanakkor mérlegre tették a bizalmiak tevékenységét is. A legtöbben a SZOT-üdülőjegyek elosztását bírálták. Elmondották: kevés a családos beutaló, a vállalati bérelt üdülőkben viszont nincs szervezett étkeztetés. Javasolták: a SZOT tegye lehetővé, hogy a jóléti alapok összevonásával bővíthessék az üdülési lehetőségeket. Annál is inkább, mivel a bérleti díjak magasak, a fejlesztési alapok szűkösek, így üdülő vásárlására, építésére nincs mód. Egyedi, mégis megszívlelendő eset a szeghalmi. A fogyasztási szövetkezettől a strand bővítése miatt elvették a telket, ahol faházak álltak. Kaptak egy másik területet, de a házak felállítása nehézségekbe ütközik. Ugyanis ezt csak ' a fejlesztési alapból tudják megvalósítani, amely többletadóval jár. Felvetették: mivel szociális létesítményről van szó, jó lenne, ha adómentességet kapnának. Gyomaendrődön a szövetkezet távlati tervét, a télre való felkészülést, a szénhiányt tették górcső alá. Az üdítőital-gyártás helyzetéről és feladatairól rendez tanácskozást november 12-én és 13-án a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület a dunakeszi művelődési házban. A konferencián a termelés soron következő feladatait vitatják meg, s összegzik a technológiai, kutatási és fejlesztési eredményeket. A tanácskozás összehívására azért került sor, mivel az előA Zöldértnél elsősorban a bizalmiak munkáját értékelték. Másutt részletesen szóltak a munkaerőhiányról, a munkavédelemről és a szerződéses üzletekben dolgozók gondjairól. Kérték, hogy az elkövetkezendő választásokon a bizalmi beszámolójával egyidőben a szakszervezeti bizottság számvetésével is megismerkedhessenek. Az alapszervezeti választásokon szintén bátor, nyílt vélemények hangzottak el. A 30 szakszervezeti bizottságnak 196 tagja van és 7 új titkár került az szb élére. A megyei bizottság értékelte az alapszervezetek ötéves munkáját, amelyet a választói gyűléseken ismertettek a tagsággal. Érdekes, hogy mindenütt egyetlen embert javasoltak szakszervezeti titkárnak, de elnöknek, szb- tagnak és küldöttnek több aktivistát javasoltak. A szarvasi Afésznél nem a vezetők által kiszemelt személyt választották meg titkárnak, hanem a dolgozók többségének az akarata érvényesült. A beszámolók elemezték a gazdálkodást, a szociálpolitikát, az érdekvédelmet, a szervezeti életet, a társadalmi szervezetekkel való együttműködést. A felszólalók kifogásolták többek között, hogy a bolti berendezések lassan elavulnak, nincs pénz a pótlásukra, és az új üzemelési formában működő üzletekben elharapóztak a fekete túlórák. Megállapították: a jelenlegi gazdasági körülmények között nem könnyű a társadalmi munkások helyzete. Hangsúlyozták, hogy tovább kell erősíteni a szakszervezeti csoportokat, megismerni az emberek gondjait. Ezért a szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak több ilyen jellegű pártmegbízatást szükséges adni. Természetesen a feladatokat is meghatározták. Javasolták: a családos üdültetést mindenképpen meg kell oldani. Célszerű lenne az erre ítánt összegek egy részét összevonni, vagy a szövetkezetek tagsági érdekeltségi alapjából üdülőket építeni. Nagyon fontos a szerződéses üzletvezetők szakszervezeti tagságának rendezése, az élelmiszer-kereskedelemben az árrések felülvizsgálata, hiszen a tiszta profilú kereskedelmi vállalatok gazdálkodása válságosra fordult. A szakszervezeti választási szabályzat sem egyértelmű. Túl sok a formalitás, a felesleges adminisztráció. M indent egybevetve: szakszervezeteink jó politikai légkörben, a dolgozók nagy érdeklődése és aktivitása mellett megrendezett bizalmi és alapszervezeti Választások után, a megyei küldöttértekezlet közepette magabiztosan készülhetnek az ágazati kongresszusokra. Ehhez jó alapot ad a dolgozók bizalma, becsületes munkája, a mozgalom értékes hagyománya. A magyar szakszervezetek kongresszusára való felkészülésben a szakszervezetekben dolgozó párttagokra az a feladat hárul, hogy vegyenek részt abban a programban, amely még élőbbé, szorosabbá teszi a vezetők kapcsolatát a tagsággal, és jól szolgálja a dolgozók anyagi, szociális, kulturális igényeinek kielégítését. rejelzések szerint az ezredfordulóra mintegy tíz százalékkal növekszik az üdítőital-fogyasztás. A nagyobb keresletre az iparnak is fel kell készülnie, csakúgy, mint a korszerű táplálkozáshoz szükséges energiaszegény termékek gyártására. Az előadók ismertetik az eddig elért eredményeket is, egyebek között azt, hogy az elmúlt négy esztendőben mintegy 25—30 százalékkal sikerült csökkenteni az üdítőitalok cukortartalmát. Lovász Sándor Tóth Valéria Munkácsy-díjas és Kligl Sándor szobrászművészek kiállítása nyílt meg a békéscsabai Munkácsy Mihály Képcsarnok kiállítótermében. A szegedi művészházaspár kisplasztikái között látható annak a szobornak a kicsinyített mása is, mely a Békéscsabai Városi Tanács által meghirdetett köztériszobor-pályázaton díjat nyert. A szobrot a békéscsabai Korzó étterem előtti téren láthatja eredeti nagyságában majd a közönség Fotó: Gál Edit Seres Sándor Növekszik az üdítőital-fogyasztás
