Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-10 / 263. szám

NÉPÚJSÁG

1985. november 10., vasárnap-ben láttuk, megkérdeztük

Mi! ér az elszántság és az útkeresés?

A Hét tegnap esti műsora bővelkedett hazai témákban. Két riporthoz is kapcsolódunk, s hogy ezúttal a sorrendben utolsóként elhangzott riporttal kezdjük, annak az az oka, hogy megyénkről volt szó benne. Pontosabban a Vésztő-mágori emlékhelyről, még pontosabban egy olyan, sziki szilárdsággal véghez vitt munkáról, amelyről Komáromi Gábor, a Vésztői Nagyközségi Tanács elnöke azt mondta ugyan, hogy minden vezető őrült, aki ilyenbe kezd, de szerencsére maga sem gondolta komolyan. így az ő, valamint a hozzá hasonló sok megszállott révén több éves kemény munkával, s mint hallottuk. 8 és fél millió forinttal létrejött az Alföld páratlan értékű műemlékegyüttese. Mint a képeken is látható volt, s mint ^zt bizonyára sok megyénkbeli is láthatta a helyszínen, valóban olyan értékek kerültek a felszínre, amelyeket kár lett volna betemetni, még akkor is, ha a feltárás csaknem 10 éves munkába került.

Az adás után megkerestük Vámos Lászlót, a megyei tanács vb művelődési osztály vezetőjét, aki a következőket mondta:

— Először is szeretnék visszautalni a riport címére: Történelem, tanácsi kezelésben. A cím arra a tiszteletre méltó szándékra és törekvésre utal, amellyel Vésztő nagyközség lakói és személy szerint Komáromi Gábor az emlékhely feltárását kezelték. Természetesen anyagiakkal, szakmai munkával hozzájárultak ehhez mások is, de döntő volt a vésztőiek hozzáállása, örülünk annak, hogy a megyében egy olyan idegenforgalmi nevezetesség létesült itt, amelyet évente ma már több mint 10 ezren keresnek fel Az idegenforgalom mellett a hazafias nevelést is szolgálja, hiszen a látogatók fele, több mint fele diák. Mint a riportban is elhangzott, zenei rendezvények színhelye is lehet az emlékhely, az idén nyáron már rendeztünk itt hangversenyt, s a tapasztalatok kedvezőek voltak. A sok-sok elismerés mellett azonban van tanulsága is Vésztő-mágor- nak, nevezetesen, hogy sokkal hatékonyabban, gyorsabban kellene cselekednünk a régmúlt emlékeinek feltárásában.

— Ha már itt tartunk, a tanácselnök szóvá is tette, néhány százezer forint kellene, hogy a szemben lévő dombon is feltárják a honfoglalás előtti évszázadok emlékhelyét. Mikorra várható ez?

—- Minden bizonnyal hamarabb meglesz, mint ahogyan az első rész feltárása megtörtént, hasonló lelkesedéssel, összefogással tovább lehet gazdagítani a páratlan értékű műemlékegyüttest. * * *

Egy másik, a vajai tsz- ben bevezetett új érdekeltségi formát bemutató riport előtt azon tűnődött a műsorvezető, hogy alkalmazható-e

más ts2-ekben is a szabolcsi módszer. Nos, nemcsak hogy alkalmazható, hanem alkalmazzák is, mégpedig megyénkben.

— Füzesgyarmaton, a Vörös Csillag Tsz-ben, ahol nagy gyümölcsös van, lényegében ugyanezt a módszert alkalmazzák — mondja Antal József, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának megbízott vezetője a műsor után. — Azzal a különbséggel, hogy nem bérbe veszik a tagok, hanem vállalkozási alapon dolgoznak, az egész családot bevonva, metszik a fákat, szedik a termést, míg a növényvédelmet a tsz végzi el a gépeivel.

— A gépek bérbe adására is van esetleg példa?

— Gépeket nem, de férőhelyet bérbe ad például a Gyulai Köröstáj Tsz csirkenevelésre, vagy a szarvasi Dózsa gombatermesztésre és csirkenevelésre. A tsz-tag bérleti díj ellenében használja az épületet. Azután igen sok Békés megyei tsz*- ben bevezették már az önelszámoló ágazati rendszert, ami például a műszaki ágai- zatot tekintve ugyanaz, mint a vajaiaké, csak itt nem egy személynek, hanem egy kollektívának adja oda a tsz a gépeket. S ugyanez az ágazati elszámolás megvan a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is. Ennek a rendszernek a kialakítására ösztönözte a gazdaságokat a három éve bevezetett kísérleti kereseti és bérszabályozás, és az új, 1985-ös bér- szabályozás is.

A két riport végkicsengése, ha úgy tetszik, tanulsága azonos. A nehézségek, a kockázatok, az új módszerek vállalásának bemutatása. biztatás arra, hogy a többre, jobbra törekvés eredményei jár. o p

__T j

Véget ért a KPVDSZ XXV. kulturális hónapja

Az ünnepet megelőző estén baráti hangulatú programmal zárult a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Békés Megyei Bizottsága által szervezett kulturális hónap eseménysorozata. A Me- zőkovácsháza és Vidéke Áfész rendezésében a helyi Aranykacsa étteremben tartották meg a záróünnepséget.

A megjelenteket látványos műsor szórakoztatta. A kovácsházi művelődési központ társastáncosai — a körök és a klub fenntartásának zömét az áfész fedezi — bemutatót tartottak. Ezt követően a Szegedi Nemzeti Színház négy művésze — Erdélyi Erzsébet, Kelemen Márta, Kenessey Gábor és Réti Csaba Liszt-díjas' — először operett- és musical-slágerekből, majd népies műdalokból összeállított programot adott elő. A műsort hajnalig tartó mulatság, követte.

A záróünnepségen kértük meg Hankó Györgyöt, a szakmai szervezet megyei titkárát, hogy röviden értékelje az idén huszonötödik alkalommal megrendezett kulturális hónapot.

— Negyed századdal ezelőtt, amikor először hirdették meg ezt a rendezvény- sorozatot, azt kívánta szak- szervezetünk elérni, hogy ezen egy hónap alatt alapszervezeteink és a tagság fokozott figyelmet szenteljen a kulturális programoknak, kiemeltebb feladatnak tekintse — az egész éven át folyamatosan végzett nevelőmunka mellett — ezen igények kielégítését. A* kulturális hónap egyre sokrétűbb és magasabb színvonalú lebonyolításának • eleget tenni azonban csak jó szervező munkával, a tisztségviselők és a szakszervezeti — s nem utolsósorban a művelődési — bizottságok áldozatkészségével lehetséges. Ebben ismét jól vizsgáztak alapszervezeteink. Hiszen e hónap eseményeinek megszervezésével a kulturális agitációs nevelő munka színvonalának emelését, szakmánk dolgozóinak művelődését tudjuk méltóképpen szolgálni.

Az idei évben a fő hangsúly ugyanis az alapszervezeti rendezvényeken volt. A vállalatok, a szövetkezetek és az intézmények szakszervezeti bizottságai egyre tudatosabb közművelődési tevékenységet fejtenek ki, amivel a szocialista közfelfogás, a közösségi szellem alakulását, a közéleti érdeklődés kiteljesedését • is segítik. Az elmúlt egy hónap alatt több mint hetven különféle rendezvény volt me- gyeszerte. Továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek a vetélkedők, az irodalmi műsorok, az író-olvasó találkozók, a különböző rétegeket érintő találkozók, ismeret- terjesztő előadások.

S végezetül hadd hívjam fel arra is a figyelmet, hogy éppen a kulturális hónap ideje alatt fejeződött be ágazatunknál a választási munka. Az alapszervezeteknél ennek során szinte mindenütt felvetődött, hogy tovább kell erősíteni a mozgalmi tevékenység egészében is a nevelő és felvilágosító munka hatását. Az érdekvédelem és az érdekképviselet sem képzelhető el ezek nélkül. Mindez pedig nem nélkülözheti a kulturális, a közművelődési tevékenységünk állandó fejlesztését sem. Alkotni a jelenért és a jövőért mind eredményesebben csak akkor tudunk, ha a megnövekedett feladatokat mind felkészültebb, műveltebb emberek váltják valóra. Ez pedig sehcü és soha nem lehet kampány jellegű, csakis folyamatos és kiteljesedő tevékenység.

(nemesi)

Száll a hinta, száll... A háromnapos ünnep és a jó idő sokakat kicsalt if szabadba. A gyerekek örömére vidám park költözött Békéscsabán a Lencsési lakótelepre. Céllövölde, forgó és sok más játék szórakoztatta a legkisebbeket

Országos fotókiállítás Békéscsabán

November 7-én délelőtt a Munkácsy Mihály Múzeumiban országos premfotó-kiál- lítás nyílt. Itt olyan képeket láthat az érdeklődő közönség, amelyek eddig még nem szerepeltek nyilvánosság előtt. Először 1966-ban rendeztek hasonlót, a mostani 18 -on 46 szerző különböző stílusban megfogalmazott 110 képét állították ki a rendezők, a Békéscsabai

Városi Tanács, a megyei művelődési központ és a Munkácsy múzeum. Csepelényi- né Fekete Máriának, a városi tanács művelődési osztályának helyettes vezetője megnyitója után díjak átadására került sor. Első díjat a szegedi Péntek László Kovácsműhely, második díjat és a Magyar Fotóművészek Szövetségének díját a győri Nagy Péter Táj 1985. harmadik díjat a nagykanizsai Peterman Károly Cím nélkül, a KISZ Békés Megyei Bizottságának díját a zalaegerszegi Zóka Gyula Ünnep, a művelődés központ díját a budapesti Pólya Zoltán Vándorcirkusz sorozatrészlet című képéért kapta. Ezután Balogh Ferenc békéscsabai fotóművész (képünkön) tartott tárlatvezetést. A kiállítás november 24-ig tekinthető meg.

Sz. M.

Pályakezdők fóruma

Koszorúzás Erkel Ferenc sírjánál

Erkel Ferenc születésének 175. évfordulója alkalmából csütörtökön koszorúzási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temetőben, A magyar nemzeti opera megteremtőjének sírjára a Művelődési Minisztérium, a Magyar Állami Operaház, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Magyar Zeneművészek Szövetsége képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit.

Szegeden szombaton befejeződött az orvostudományi egyetemet végzett pályakezdők kétnapos országos fóruma, amelyet a KISZ Köz.- ponti Bizottsága értelmiségi fiatalok tanácsa hívott ösz- sze. A tanácskozást azzal a céllal rendezték meg, hogy megismerjék az elmúlt hat évben végzett orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek véleményét a pályakezdés gondjairól, az egyetemeken tanult ismereteknek a gyakorlatban való hasznosításáról. A fórumon elhangzott javaslatok alapján a tanácskozás zárónapján ajánlásokat fogadtak el. amelyeket az illetékes irányító szervek elé terjesztenek.

Sok szó esett a pályakezdők egzisztenciális helyzetéről; a bérezéssel, a lakás- hozjutással kapcsolatos gondokról, és sürgetik az ifjúsági hitelfeltételek korszerűsítését.

Kenyér-rejtély

Miért kevés,

Szerda, késő délután, úgy 5 óra felé jár az idő. Cseng a telefon, bosszús női hang panaszolja: „Halló, Népújság? Gondolom, nem én vagyok az élső, aki szólt, hogy nincs kenyér, és állítólag nem csak itt Csabán, hanem a megyében több helyen se!” E telefonhívást két hasonló követi, mire gyorsan felhívunk több békéscsabai és gyulai ABC-t, illetve élelmiszerboltot..

Lencsési ABC, Tóth Sán- dorné üzletvezető-helyettes:

— Még egy jó félórára való kenyerünk van, úgyhogy nem lesz elég zárásig. Pedig 18 és fél mázsát kaptunk ma, és tegnapról is maradt 2—2,5 mázsa. De hát nagyon sok az idegen arc, jönnek a városból, hogy sehol se kapnak kenyeret.

Fényes ABC, Hursánné Botyánszki Ilona üzletvezető-helyettes :

— Talán elég lesz zárásig a kenyerünk, bár a Lencsési úti gombában elfogyott, úgyhogy távolabbról is jönnek hozzánk. A szokásos mennyiségnek háromszorosát rendeltük.

Bartók Béla úti 50-es ABC, Tímár Pálné, üzletvezető- helyettes :

— Vajon mi lehet az oka, hogy nincs kenyér? — kérdezzük, miután kiderül, hogy náluk is csak pár darab cipó van már a polcokon, s hogy éppen most beszélt Timárné a Tanácsköztársaság út 65. alatti bolttal, és ott sincs.

— Ez őrület! — mondja, hangjából árad az idegesség —, úgy képzelje, Gyuláról is jönnek vevők, a kenyérgyárat már délután 3 óraha sok?

kor kértük, de azt mondták, hogy nincs plusz, csak ha marad! Az okot kérdezi? Szerintem a túlvásárlás! Mi szombat vasárnapra 7 és fél mázsát szoktunk rendelni, most 12 mázsát kértünk, hiszen szombaton nyitunk, és mégse elég!

Hasonló véleményen van a Szabadság téri élelmiszer- bolt üzletvezető-helyettese is, a Bánát utcai bolt vezetője pedig elmondja, hogy van még úgy 60 kilónyi kenyerük, miután a 122-es és a 117-es boltnak kisebb tételt már átadtak. A gyulai szupermarketben épp érkezik az újabb kenyérszállít- mány, amikor érdeklődünk, de itt sem volt folyamatosan kenyér.

Űjabb telefon, most már a békéscsabai keryérgyárba. Kapcsolnak, aztán türelmet kérnek, amíg megkeresik az illetékeseket, merthogy a gyárvezető éppen dagaszt, a kereskedelmi vezető a kemencénél van, egyszóval dolgozik mindenki. Árendás Béla, a gyár egyik vezetője:

— Igen, próbáljuk megtenni, ami tőlünk telik, aki még bent van, mindenki tovább marad, most kezdtünk sütni, és saját boltjainkat tovább tartjuk nyitva. Mi egyébként felajánlottuk a kereskedelemnek, hogy sütünk tartalékot, de nem tartottak rá igényt. így is 20 százalékkal többet sütöttünk, mint amennyit rendeltek, és mégis ez van!

A részleteket már Duna Tibor kereskedelmi vezetőtől tudjuk meg:

— Ki, illetve kik mondták azt, hogy nem kell tartalék?

— Ott kezdem, hogy az üzletektől befutott rendelés 622 mázsa volt. Az egyeztető tárgyaláson, ahol az élel- miszer-kisker., az áfész, a vendéglátó és a városi tanács illetékese volt jelen, kikerekedett 660 mázsa, és még ennél is többet, összesen 7 vagon fölött gyártottunk. Ehhez vegyük hozzá, hogy egy szombati átlagfogyasztás Békéscsabán 180—185 mázsa, ha ezt három nappal szorzóm, akkor is 540 mázsa!

— Akkor hát miért nincs kenyér?

— Véleményem szerint ebben közrejátszott, hogy vidékről sokan jöttek Csabára kenyérért, az üzletvezetők mondták, hogy Csorvásról, Orosházáról, Békésről, Telekgerendásról, Mezőberény- ből voltak vevők, sőt Mező- kovácsházáról és Gyuláról hivatalosan is megkeresték a gyárunkat, hogy segítsük ki őket. Ami még lényeges: általában többnapos ünnep előtt közös tartalékot szoktunk képezni, ilyenkor részarányosán viseljük a kockázatot, de ezúttal az egyeztető tárgyaláson mindenki elelzárkózott !

S hogy vajon miért zárkózott el a másik fél, a kereskedelem, azt is megkérdezzük ma a korábbi tárgyalás résztvevőitől. Megkérdezzük továbbá, vajon miért volt kevés a kenyér más településeken, s a válaszokról lapunk holnapi számában tájékoztatjuk olvasóinkat.

De ne feledjük a „harmadik felet”, a vásárlóközönséget se. A párbeszéd, amit a 100-as ABC-ben hallottunk, ha nem is tipikus, de elgondolkodtató: „Mennyi kenyeret vegyek?” — kérdi a férj. Mire a feleség: „Egy háromkilósat, inkább majd kidobjuk, minthogy kevés legyen !” ...

Tóth Ibolya