Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
1985. november 1., péntek ^na»n.tiT3 „Ég és föld ff ■ ■ ■ mindenütt ott látható az új tulajdonosok munkájának nyoma. Régóta várták ezt a pillanatot Induljunk! gém ugyan beteges, és ő szociális segélyt kap, de nekem megéri a havi kétezer forintot, hogy végre elköltözhetünk innen a három gyerekkel. Ahogy elnézem a magas, erős testalkatú embert, a szeméből sugárzó eltökéltséget, abban is biztos vagyok, amif ezután mond: — Kerítésen belül van amott a víz, legkésőbb jövőre bevezétejn a lakásba, és fürdőszobát is kialakítunk. No, meg kívül bekőporozom a házat. Időközben megtelt a teherautó. indulni kell. Már csak a szekrénysorért kell visszajönni, az nem fért fel a platóra. Felberreg a motor, s az ittmaradottak hosz- szan követik szemükkel a távolodó, megpakolt autót . . . Megnézzük az új Hunyadi utcai lakást is, mely másfél évtizede épült. Jó állapotban levő, sátortetős ház ez, két szoba, előszoba, konyha, kamra van benne. A házhoz melléképületek, nagy udvar, s kisebb kert is tartozik. A lakásban még érezni a friss meszelés jellegzetes szagát. De nemcsak a falakon,, hanem az ajtókon, A legnagyobbik Simon- dán-gyereket, Ibolyát, Békéscsabán keresem, a 611. számú iparitanuló-iskolában tanul, most elsős. A konzervgyárban találom meg, éppen itt dolgoznak. Kissé csodálkozik jöttömön, dg szívesen beszél közös örömükről: — Nagyon boldogok vagyunk. Én körülbelül két éve hallottam először, hogy lehet, sikerül elköltöznünk, Régóta vártuk ezt a napot. Múlt szombaton jártam először az új lakásban, hát bizony: ég és föld a kettő. Segítettem én is édesapámnak, s alig várom már a délutánt, ma először már oda megyek haza. A szentetornyai Simondán Mihályék eddig — születésük óta — a Horváth utcai telepen élték életüket. Most nagyot fordult a sorsuk, s ezt maguknak, becsületes munkájuknak is köszönhetik. Bizonyára egy-két napig sok-sok — de örömteli — gondjuk lesz még, mit hova rakjanak az új lakásban, hogyan rendezkedjenek be. S azután, ha minden a helyére kerül, jönnek a hétköznapok. S Ibolyának sem kell már esős időben napjában kétszer átverekednie magát kétszáz méter hosszú sártengeren, hogy iskolába mehessen . . . Pénzes Ferenc Orosházán a tanács hosz- szú évek óta azon fáradozik, hogy a városban, illetve a hozzá tartozó körzetben élő cigánylakosság megfelelő körülmények közé kerüljön. Az orosházi községportai cigánytelepet már évekkel ezelőtt felszámolták. A város közigazgatási területén belül ma már csak a Szentetor- nyán levő Horváth György utcai telepen élő 48 ember gondja megoldatlan. Azaz, már 48 emberről van szó. Ugyanis azoknak, akik egy évnél hosszabb, folyamatos munkaviszonyt, s bizonyos pénzösszeget felmutatnak, a tanács és az OTP a lehető legkedvezőbb feltételekkel kölcsönöket és lakást biztosít. Így az elmúlt héten már elköltözött a telepről Kolompár Mihály — aki a Közútépítő Vállalatnál dolgozik — négytagú családja. A napokban újabb esemény következett be a telep életében: Simondán Mihály és családja költözött el innen. Szentetornyán a Horváth György utca 13. számú ház tulajdonképpen egy egybefüggő, hosszú épület. Körülbelül 200 méterre van a kö- vesúttól, megközelíteni csak egy lucernatáblán keresztül lehet. 1962-ben építették ezt az akkor 11 helyiségből álló épületet, hogy felszámolják az itt levő putrikat. Az évek folyamán változott a sor képe: a legtöbb szoba elé konyhát is eszkábáltak — vályogból, deszkából, s ki tudja még miből — az itt lakók. A telep — mert továbbra is csak így nevezik — nem tartozik a legszebb látnivalók kőzé. Az épületet az idő erősen megviselte, a tető cserepei foghíjasok, itt-ott pótolták csak a hiányokat különböző lemezekkel. A lakások előtti terület le van taposva, a földön szanaszét — s mindenütt — rengeteg a szemét. A ház mögött pedig embermagasságú a gaztenger . . . Amikor a telepre érkezünk, már javában folyik a pakolás a_,csípős délelőtti szélben. Simondán Mihályék holmijának nagy része A régiből... már fenn van a teherautón, de még mindig van mit kihordani a szoba-konyhás lakásból. Három-négy ember hurcolkodik — ennél jóval többen nézik a költözködést. Itt vannak a tanács képviselői is, s miközben velük beszélgetek, odajön egy asz- szony, és sóhajtva mondja: — Bizony, mi is szívesen elmennénk már innen, de a férjemnek még csak fél éves munkaviszonya van. A tanácsiak biztatják, ha meglesz az egy év, ők is számíthatnak jobb lakásra, támogatásra. Simondán Mihály akkor érkezik, amikor a teherautó már majdnem teli. — A városban voltam, azért nem lehettem itt eddig — mondja —, venni kellett ezt-azt, mert hát az új lakásban is van azért még javítanivaló. Négy napot töltöttem ott eddig, s igyekeztem mindent rendbe hozni, amit lehetett. Ki is meszeltem a korábbi tulajdonos után. A meglehetősen nagy. ösz- szegű kölcsönre terelem a szót, tudják-e majd törleszteni? A válasz határozott: — Nézze, hét éve van folyamatos munkaviszonyom. A Közútépítő Vállalatnál dolgozom, hat és fél, hétezer forintot keresek. A felesé... az újba Tovább növekedett a Körös-vidék árvízi biztonsága A szemle-bizottság megtekintette a gyulai duzzasztó fiókzsilipét A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságon az elmúlt hetekben tartották meg az ár- és belvízvédelmi művek hagyományos őszi szemléjét. Az árvízvédelmi művek felülvizsgálatának értékelését a közelmúltban Gyulán, a Kö- vizig székházában tartották meg, amelyen az Országos Vízügyi Hivatal képviselői is részt vettek. A szemlék tapasztalatairól érdeklődtünk Goda Pétertől, a Kövizig igazgató-főmérnökétől. — A csaknem egy hétig tartó szemléken egyértelműen megállapíthattuk, hogy a Körös-vidék árvízi biztonsága tovább növekedett. A veszélyes holtágkeresztezések bevédésének üteme megfelelő, de még a fő védvonalak mentén 17 ilyen beavatkozásra váró keresztezés van. Ezek bevédésére a következő években kerül sor. Megállapításaink szerint igen jól halad a Sarkadot és térségét védő Fekete-Körös jobb parti töltés erősítése is. Az idei kedvező időjárás lehetővé tette, hogy a beruházási munkákkal mintegy két kilométerrel hosszabb szakaszok készüljenek el. Az idén elkészült a szarvasi és szana- zugi új gátőrtelep. Mindegyik ideális körülményt biztosít a védekezést irányító személyzetnek. Az is kiderült, hogy mind a műszaki személyzet, mind a gátőrök felkészültséMi kötelező? — Tessék betenni a kabátot a ruhatárba! — Csak néhány percig maradok ... — Akkor is. Itt kötelező a ruhatár használata... Hogy festene, ha mindenki a széktámlára dobná átmenetijét? — Ugyan. Hiszen nincs is itt még a ruhatáros ... — Az nem számít, nem is lesz, annyi pénzért ezt még nyugdíjas sem vállalja.. — De hát ki vállal akkor felelősséget, ha ellopják. Tábla sincs kint. hogy senki ... Különben is, egyetlen kabát sem lóg még a fogasokon, de annál több a székeken. Ök miért nem használják a fogasokat? A „fogas" kérdés láthatóan meglepi, aztán kivágja magát. — Ne féljen (!?). nekik is szólok majd! — De értse meg, csak találkoznom kell itt valakivel, aztán továbbállok. Múltkor a posta előtt parkíroztam a fizetőhelyen, hogy bedobjak egy Pécsre küldendő levelet. Oda is jött a parkőr, de nem kért egy fillért sem, amikor látta, hogy továbbállok ... — Az az ő baja! Itt kötelező a ruhatár használata! Mit tegyek erre a „rendreutasítö” hangra!? Nem akartam úgy járni, mint az a szegény egyszerű japán, akit megvertek, mert megszegte az évszázados nemzeti hagyományokat, pedig csak azért nem akarta levenni cipőjét az idegen házba belépés előtt, mert lyukas volt a zoknija. (Őszintén: az én kabátom bélése is elszakadt, mikor kiléptem a kocsiból, mert beleakadt a biztonsági öv csatjába. Magam sem akartam, hogy bárki is lássa a fogason.) Különben is, mi az ma két forint? — jutott eszembe egyik korábbi krokim. Meg valami más is, ami asszociációként beugrott. A rendelőintézet egyik osztályának ajtaján olvastam, amikor soluxra jártam a szomszédos szobába zsábám kezeltetésére, a nagy, piros betűkkel kiírt figyelmeztetést: „Kopogni tilos!” Nem úgy, ahogyan más ajtón olvastam, hogy: „Ne tessék kopogni.” Vagy pláne, hogy: „Türelmet kérünk, mindenkit behívunk.” Hanem így, parancsoló, agresszív felszólításban. „Kopogni tilos!” Kedvem lett volna aláírni vastagon fogó régi olvasószerkesztői ceruzámmal: „...És életveszélyes! Bent ütnek is!” Vajon miért kötelező az ilyen hangnem? Még csak nem is hazudtam volna, mert egyszer jártam ott és valóban elővettek egy kis kalapácsot, amivel a térdkalácsom alatt ütögettek. Akkor még jók voltak a reflexeim, s nem ugrottam minden ütközésre. De a fentebbi esetben szerencsém volt, hogy elkerültem a fogast. Hallottam ugyanis, hogy egy másik, őrizetlen ruhatárból elloptak egy körülbelül nyolcszáz forintot érő, steppelt szivacsos, gyermek pufikabátot. Még csak egy durva felszólítást sem hagytak ott, hogy: „Máskor jobban vigyázz holmijaidra, te oktondi!” yar .. ge, hozzáállása megfelelő Megnyugtató, hogy az árvíz- védelmet szolgáló felszerelések. berendezések jó állapotban, üzemképesen vannak tárolva. — Ugyancsak értékeltük a belvízelvezető állami és társadalmi művek állapotát is. Itt legnagyobb őszi feladatunkat jelenti a gaz és vízinövények eltávolítása. Várhatóan novemberben, decemberben mintegy 400 kilométer csatorna takarítását végzik el dolgozóink. Valameny- nyi — számszerint 64 — belvízi szivattyútelepünk üzemképes. Az időszakos javításokat. karbantartásokat mindenütt időben elvégeztük. A gyulai és békési vízitársulat időarányosan igen jól halad a fenntartási, karbantartási munkálatokkal. A két társulat több mint 15 millió forintot fordít a kezelésében lévő vízelvezető művek rendezésére. Várhatóan év végéig mintegy 65 százalékos mértékben teszik rendbe ezeket a műveket. Mind az állami, mind a társulati műveken az időjárástól függően januárban és februárban is folytatják a munkákat. A bejárásokkal egvidőben befejeződött az élővíz-csatorna gyulai tápzsilipének és a felső-körg'áti zsilip javítása is és az élővíz-szolgáltatás a napokban, a csatorna teljes hosszában megindul. Kép. szöveg: Béla Ottó Fotó: Fazekas László
