Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
1985. november 1., péntek o Hecc és igazi játék Ki mit tud? egy csabai kollégiumban A falak szinte kidudorodtak hétfőn este Békéscsabán, a Lékay Középiskolás Kollégium ebédlőjében, annyian várták a Ki mit tud házi vetélkedő nyitányát. A túlzott „szaporulat” megelőzésére ugyan bezárták a kollégium kapuit, de ez a hagyományos esemény mégis sok érdeklődőt vonzott. A portás alig győzte- a munkát, mert ugye, rendnek azért lenni kell. Volt is, míg az első „áldozat” színpadra nem lépett. A versmondásra vállalkozó lány nem tudta, mibe vágja a fejszéjét, mikor József Attila A Dunánál című költeményével pódiumra lépett. A közönség jó része ugyanis egészen másra volt hangolódva, s gondolom ennek tudható be — az időnként fel-feltörő — nevetés. A második produkció előadói sem voltak sokkal könnyebb helyzetben, bár a gitárkísérettel előadott világslágerek már némi figyelmet is kiváltottak diszkóra éhes társakból. Aztán beindult a „verkli". A gyomaendrődi és szarvasi néptánciskolán nevelkedett fiúk tánca — ha a pódium mellett álló dobfelszerelés éppen nem akar összedőlni — már-már meghódította a nagy kritikai érzékenységgel megáldott nézőket. De végre jött a nagy szám. A kollégium bohóca — alfonzós mozgással — szituációjátékot mutatott be a biliárdozókról. s nem annyira a produkció minősége, mint a régóta visz- szafojtott kacagási vágy váltott ki hatalmas hahotát. S akkor következett egy igazán igényes játékot bemutató dzsesszduó. Néma csend telepedett a nézőtérre, mindnyájan úgy. voltunk vele, legalább egy órán át szívesen hallgatnánk a két tehetséges, természetesen zeneművészeti szakközépiskolás fiú muzsikálását. Néptánc, farmerben mek ilyenkor pattantak ki (a tanárok előtt is), és hetekre szóló titkos levelezések témájául szolgált. Szóval esemény volt a javából. Most mégis szeretném megjegyezni e hétfőn látottak, hallottak kapcsán: nem a tizenéves kortól való távolodás mondatja velem, de egy ilyen — a pódiumhoz nem szokott előadók — bemutatkozásakor sokkal több türel- ,met, megértést kellett volna tanúsítani a diáktársaknak, mint amit sajnos, tapasztalhattunk. Hiszen annyi készük lődés, izgalom, munka előz meg egy-egy ilyen fellépést! A nézőtéren ülőknek ezt nem kellett végigizzadni, hiszen nem is mertek vállalkozni rá. Tudom, a televízió e műfajok világnagyságait már gyerekkoruk óta házhoz vitte ennek a nemzedéknek, tehát kialakulhatott bennünk az igényesség. Azt viszont nem tanítják a televízióban, hogy a suta produkcióknak is van bája, ha közülünk valók vállalkoznak rá. Akik mcgénekeltették a közönséget Fotó: Gál Edit Azért jól éreztem magam ezen az esten. S éppen azért, mert megértettem a szándékot, amit jónak és értékesnek tartok. Igazi játék, erőpróba ez a javából, s nem érdemli meg, hogy a kevesek heccet csináljanak belőle. B. S. E. Fotó: Bóla Ottó tért árusítjuk. Ezenkívül, ha vggást, vagy ritkítást végzünk valahol,' a számunkra fölöslegessé váló vékonyabb fákat, gallyakat, ágakat is eladjuk. Sőt, a földből kiforgatott tuskókat ingyen is elvihetik a melegre vágyók . .. H. E. Aztán újabb néptánc, újabb vers, de ez már gitárkísérettel, egy, a korábbinál jobban sikerült paródia, végül közös .éneklés. Vastaps. együtt dalolt refrének — s mindjárt egészen más lett a hangulat. És ki vetne követ tizenéveseinkre, amiatt, hogy a legnagyobb érdeklődés a Dobzsem együttes produkcióját kísérte. Még baj volt e frissen alakult diákzenekar hangzásával, még a dalok kimunkálásával is, de a négy fiatal mégis meghódította a szíveket. No és a diszkó. A hangulat ekkor ért tetőfokára, hiszen erre vártak mindnyájan, a fiúk átvedlettek hirtelen gyors lábú és erős kező bútorszállítókká, most nem kellett őket kapacitálni, munkára A parodista serkenteni. Hja kérem, a motiváció szárnyakat ad ... Diákéveinkre visßzagondol- va, mindnyájan emlékszünk arra, hogy a különböző elnevezéssel illetett, de végül is tánccal végződő műsoros esteknek milyen nagy hatása volt ránk. A bimbózó szerelA Dél-alföldi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságnak (De- fag) Csongrád megyében három, Békés megyében két erdészete van. Megyénkben az egyik a Vésztő környéki területeken dolgozó műszaki és fafeldolgozó, a másik a gyulai erdészet. Békés 3,8 százaléknyi erdejével az ország fában legszegényebb megyéje. Ezekben az energiagondokkal küszködő, szénínséges időkben a lakosság egyre nagyobb része keresi a jó fűtőértékű kemény tűzifát. — Hogyan segíti a lakossági ellátást a megye legnagyobb tűzifatermelője, a gyulai erdészet? — kérdeztük Puskás Lajost, az erdészet fahasználati műszaki vezetőjét. — Tavaly tavasszal az Alföldi Tüzép Vállalat készletgazdálkodási okokra hivatkozva nem vásárolt a De- l'agtól tűzrevalót. Év végén — ahogy jöttek a hidegek — igyekeztek „behajtani" az elmaradt mennyiséget, de akkorra már eladtuk a fát a lakosságnak. Ekkor vállalatunk megállapodott a tüzép- pel, hogy az elmaradt mintegy 3 ezer tonnát ebben az évben pluszként szállítjuk. A Defag öt erdészete ez évben 14 ezer tonna tűzifa eladására kötött szerződést a Dél-alföldi Tüzép Vállalattal. E mennyiség 37 százalékát, azaz 5 ezer 200 tonna tűzifát a gyulai erdészet ad el a tüzép-telepeknek. Annak ellenére, hogy a szerződés értelmében idén több fát küldünk a telepekre, lehetőségünk nyílik közvetlen lakossági eladásra is. Ennek eredményeként januártól augusztusig 4 ezer 700 köbméter fát értékesítettünk. Augusztustól az ilyen, úgynevezett kiseladásokat. a tü- zép-igények kielégítése érde- ■kében leállítottuk. Tüzépre indul a tűzifa Szerveztünk néhány lakossági ellátást segítő akciót is. A száradékfákat, erdőket, melyeket, nekünk nem érdemes kitermelni, kidöntjük, s a vásárlók- maguk darabolják fel. Tűzifának ez is nagyon . jó, és ami lényeges, köbméterét 200—350 forinÉv végi hajrá? Mi okozza évtizedek óta a magyar iparban az év végi hajrát? Alapvetően három tényező: az évet végigkísérő alapanyaghiány, a termékeket szállító, illetve fogadó szervezet felkészületlensége, s végül az év végi pótmegrendelés. Arra, hogy az egyes vállalatok miként igyekeznek túllenni a gondokon, három különböző területen kerestük a választ. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnak az év végi szállítások okozzák a legtöbb problémát. Gyakorta kiszámíthatatlan az ütemezés ellenére is a kamionok érkezése, de előfordulhat az is, hogy egy-két napot az árura kell várni. Ezen jobb szervezéssel lehet segíteni. A termelést lassan tíz év óta úgy programozzák, hogy a csirke akkor legyen 53 napos, amikor a vágóvonalra szállítják. A legutóbb bevezetett téli két forint plusz 50 filléres idényfelárral pedig elérhetik, hogy a téli időszakban is legyen elegendő vágni való. Nem ilyen egyszerű ez a kacsánál, a libánál. A liba éppen az év ufolsó hónapjaiban, októberben, novemberben kerül a vonalakra. Ekkor keresik a piacon, az üzem az igények szerint dolgozza fel. Ráadásul a szállítási nehézségek — a tárolási gondok miatt — akadályozzák a termelést. Torlódik az áru a vasúti szállításoknál. A határállomáson a fogadóképességet meghaladja a forgalom, így vagont sem kap a vállalat, hiszen a kivitel üteme lelassul, s arra sem a 'MÁV-nak, sem a kereskedelmi ügyfeleknek nincs szüksége,hogy az áru vagonokba zárva tönkremenjen. A mezőgépiparban tíz éve kísérik figyelemmel az év végi hajrát, kutatják az okait, s lassacskán kiküszöbölik azokat a tényezőket, amelyekre a vállalat szervezeti keretei lehetőséget adnak. A következő gazdasági év előkészítésénél negyedévekre bontják a feladattervet, s azokat az egyes munkahelyek is jó élőre megismerik. Ezekben nemcsak a gazdasági terv, hanem a költség- gazdálkodás, a bérfejlesztésre fordítható pénzösszeg és az ösztönző premizálás feltétele is szerepel. Az egyéni, a csoport- és a vállalati érdek összekapcsolása elősegíti á termelés összhangját. Hogy helyes a gyakorlat, arra igazolásul csak egy szám: 1984- ben úgy tervezték, hogy 1985-ben az első háromnegyed év alatt 81 százalékra teljesítik a tervet. A legutóbbi termelési konferencián ennek teljesüléséről számolhattak be a gazdasági vezetők. A jól szervezett munka eredményt hozott, nem tudnak azonban megküzdeni az alapanyag-. alkatrészhiánynyal. A hazai alapanyag- gyártók 5—ti ■ hónapi, három negyedévi előrendelést kérnek, a tőkés importanyagok beszerzésének hivatalos ideje egy év, a megrendelő ezzel szemben április végén július végi termékszállítási határidőt ad meg. A Mezőgép szakemberei olyan alkatrészforgalmazó szervezet létrehozását tartanák helyesnek, amely teljes felelősséggel és pénzügyi eszközökkel a kezében koordinálná az alapanyaggyártást, a koordinálást. rtWWWWWW* A Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet is alkatrészhiány miatt kényszerül a „folyamatos tervezésre”, ami nem jelent mást, mint a termelés ütemének felrúgását. Ha a magyar vállalatoktól pult alól sem tudják beszerezni ami szükséges, import alkatrész kerül a termékbe, ami drágább. Ezekre a roham- intézkedésekre pedig szükség van, mert a hazai és a tőkés megrendelő különösen türelmetlen, ha közeleg a szállítási határidő. A csaknem 900 millió forintos éves árbevétel teljesítése ilyen körülmények között nem egyszerű feladat, hiszen 1985-ben a tőkés vevők rendelésének alig több mint felét szállították ki október közepéig. Az év hátralevő hónapjaiban exportra 27 millió forint értékű terméket kell gyártani, csomagolni, kamionokba rakni. A jelenség a felszabadulás óta nyomon követhető, tehát az év végi hajrát évtizedek alatt sem sikerült megszüntetni. De csökkenthető azoknak a tényezőknek a száma, amelyek elviselhetetlenné teszik. A Pamuttextilművek mezőberényi gyára munkatársakat keres felvételre: — konyhavezetőt — társadalombiztosításban jártas bérelszámolót — gyakorlattal rendelkező társadalombiztosítási ügyintézőt Jelentkezni lehet: a gyár szervezési és munkaügyi osztályán (Mezőberény, Gutenberg út 3—5. sz.) Tűzifa a Defay-tól
