Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-28 / 279. szám

1985. november 28„ csütörtök Képviselői fogadóóra — sok bejelentéssel Jó sok papírt telejegyzetelt Sebest Lászlóné Gyulán, a Galamb utcai óvoda piciny irodájában, ahol nemrég képviselői fogadóóráját tar­totta. Nem kellett sokáig várni az első kopogtatásra. — Dr. Bányai — mutatko­zott be a fiatalember, aki a gyerekeket hozta az óvodába. — Gondoltam, kihasználom ezt a jó alkalmat, hogy el­mondjam mindazt, amit út­jaim során tapasztaltam. Bi­zonyára nem mondok új dol­gokat azzal, hogy a Román­város a környék legalacso­nyabban fekvő része, s eb­ből adódik, hrrgy itt okoz legtöbb gondot a csapadék­víz. De nemcsak ez, az is. hogy a járdák nagyobb ré­sze olyan elhanyagolt álla­potban van, amit ma már falun sem tűrnének sokáig. Rendkívül fontos lenne va­lahol a környéken egy nyil­vános telefonállomás, ha másért nem, sürgős segítség­kérésre. Nemrégiben emiatt majdnem elvérzett egy bete­gem. A képviselőnő szorgalma­san jegyzetel, majd megkö­szöni az orvos bizalmát, amiért hozzá fordult. Jófor­mán be sem csukódik mö­götte az ajtó, jön a követ­kező, Apró János, aki ha­sonló gondokról ejtett szót, majd megegyeznek abban, hogy ezek mind közérdekű gondok, de az is igaz, sok az emberi hanyagság, többet kellene tenni az itt lakóknak azért, hogy a portájuk előtt is rend legyen. Nem lenne annyi baj a csapadékvíz-el­vezető árkokkal, meg a tó­csákkal, a járdákkal, ha mindenki közügynek tekin­tené rendben tartását. — Mindenesetre, nagyobb szigorúságot, több ellenőr­zést kérünk a tanácstól és büntessék meg példamutató­an azokat, akik nem tartják meg a rendelkezéseket. Az őt követő Oroján Ist­ván arról panaszkodott, hogy széles körű társadalmi össze- íogásskl ugyan, bevezették ebbe a körzetbe is a vezeté­kes gázt, de ezt követően akadtak olyan lakók, akik nem temették be az árkokat, nem helyezték vissza az utca kövezetét. Példaként hozta fel a Galamb utcaiakat, Nagy Benjamin szervezését, irá­nyítását, amellyel tekinté­lyes társadalmi munkával, nem kis anyagi ráfordítással elérték, hogy a Galamb utca egy részén kövesúton járhat­nak. A járdát rendbe hozták és hamarosan megcsinálják a csapadékvíz-elvezető árkokat is. A környéken élő nyugdíja­sok nevében Szabó Ferenc — aki a nyugdíjasklub népsze­rű vezetője — arról tájékoz­tatta a képviselőnőt, hogy az egyre több nyugdíjas bizony nehezen él meg kis nyugdí­jából. De, még ennek elle­nére is legtöbbjük szívesen is áldozna a településfejlesz­tésre, ha az összeget a csa­padékvíz elvezetésére fordí­tanák a Románvárosban. Nem mindennapi kéréssel érkezett Medgyesegyházáról (!) Farkas József. Gyerme­kén olyan bonyolult műtétet kellett elvégezni, amelyet csak az NSZK-ban tudtak. Az ottani klinika magyar származású professzora díj­mentesen vállalta az élet­mentő műtétet. Nemrégiben borsos számla, 49 ezer már­ka, érkezett klinikai kezelés címén. Tanácsot és segítsé­get jött kérni a képviselőnő­höz. — Sertésátadáskor, ami­kor mérlegelik a jószágokat, nem engednek bennünket a mázsához. A régi, a fél év­századdal ezelőtt épített zá­portározók — népszerűbb, közismertebb nevén a pecék — rendkívül elhanyagolt ál­lapotban vannak, úgy vesz- szük észre, nincs gazdája. Annak idején én is részt vettem a fürdőépítésben, kaptunk is örök életre szóló ingyenjegyet, amit aztán be­vontak. Csak eddig tartott? — panaszkodott sok minden­ről Csordás István. Az óvodával szemben van a románvárosi öregek nap­közi otthona. Innen szaladt át egy percre Nagy Zoltánná vezetőnő, aki ugyancsak ah­hoz kért segítséget, hogy mielőbb hozzák rendbe a környéket, hiszen az ide járó nagyon öreg emberek alig tudnak száraz lábbal az ott­honba érkezni, sokak meg éppen azért nem jönnek, mert ilyen állapotok ural­kodnak. A képviselői óra legvégén érkezett Gortka Jó- zsefné, a város első munkás- őrparancsnokának özvegye, aki azt panaszolta el, hogy alacsony nyugdíjából — hiá­ba szeretne ő — nem tudja kifizetni a településfejleszté­si hozzájárulásban meghatá­rozott összeget. Szeretné, ha a képviselőnő elintézné, men­tességet kapjon a fizetés alól. A képviselőnő türelmesen, nagy megértéssel hallgatta a kéréseket és panaszokat és mindenkihez volt néhány kedves szava — minden fe­lelőtlen ígérgetés nélkül —, és biztosította a választópol­gárokat, hogy a felvetett pa­naszokra válaszolni fog. El­mondotta, hogy legközelebb Lökösházán, majd Eleken fog találkozni választópolgárai­val. fogadóóra keretében. Béla Ottó Újítások az élelmiszer-kereskedelemben Tegnap Budapesten a Ská­la-Metró és a MÁV közös kongresszusi termében kiál­lítás nyílt az élelmiszer-ke­reskedelem közhasznú újí­tásaiból. Mintegy 100—120 olyan ötletet, újítást mutat­nak be, amelyek segítik az élelmiszer-kereskedelem munkáját, gyorsítják a ki­szolgálást, könnyítik a ne­héz fizikai munkát, energi­át takarítanak meg, s fo­kozzák a biztonságot. Figyelemreméltó újítás például az energiatakarékos hűtőtakaró, amely arra szol­gál, hogy a nyitott tetejű bolti hűtőpultokból az üz­let zárva tartása idején ne „szökjön ki” a hideg, s a mirelit árut kisebb energiá­val is kellő hőfokon tarthas­sák. A Szolnok Megyei Élel­miszer-kiskereskedelmi Vál­lalat újítói olyan bolti fel­A lóbab (Vicia faba L.) termesztése nagyon hosszú múltra tekint vissza. Már az ókorban ismerték, elsősorban étkezési célokra használták. Hazánkban az I. világhá­ború előtt, főként a Dél-Du- nántúlon foglalkoztak vele elszórtan. Az állattenyésztés takarmányfehérje ellátásá­nak nehézségei miatt a mo­sonmagyaróvári egyetemen már 1957-ben megkezdték a lóbab vizsgálatát. Baranya megyei tájfajtából ott állí­tották elő az első hazai faj­tát, a Lippóit, amely 1971- ben nyert állami elismerést. Az 1970-es évek végén egyre égetőbb kérdéssé vált az állatállomány fehérjeigé­nyének kielégítése. Óriási devizamegterhelést jelentett a féhérjeforrások importálá­sa. A fehérjeprogram a ma­gas fehérjetartalmú hüve­lyes pillangós növények (szója, takarmányborsó, csil­lagfürt, lóbab) hazai nemesi­vonót fejlesztettek ki, amely a hagyományos lift árának csak egytizedébe kerül, s nagymértékben tehermente­síti a dolgozókat az árumoz­gatás fáradalmaitól. A kiállítást a belkereske­delem újítási hónapjának keretében azzal a céllal rendezte a Kereskedelem­szervezési Intézet, hogy az újításokkal foglalkozó keres­kedelmi szakemberek megis­merkedhessenek a hasznos ötletekkel, tájékozódhassa­nak a már megvalósított újításokról, s elkerülhetőek legyenek a párhuzamos ku­tatások, fejlesztések. A megnyitó után került sor az élelmiszer-kereskede­lem újítóinak tanácskozásá­ra, amelyen részt vettek a Belkereskedelmi Minisztéri­um, a Találmányi Hivatal, a KPVDSZ, valamint az élel­tését és termesztéstechnoló­giájának kidolgozását irá­nyozta elő. Az 1980-ban in­dított kutatási programból a Vetőmag Vállalat Kisvárdai Kutatóközpontja kapta meg a csillagfürttel és a lóbabbal kapcsolatos feladatokat. Sza­bolcsi tájfajták populációi­ból indított fajtajelölteket jelentettek be kísérletekre 1980—81-ben. Nemesítő munkájuk ered­ményei 1984—85-ben jelent­keztek. Három fajtajelöltjük nyert állami elismerést Kis­várdai 22-es, Kisvárdai 29- es és Kisvárdai 25-ös néven. Fajtajelöltként előszaporítási engedéllyel rendelkeztek és így a fejtaelismerés idejére jelentős vetőmagtételek áll­tak a köztermesztés rendel­kezésére. A kisvárdai lóbab­fajtákból jelenleg több, mint 10 ezer hektárra való vető­mag van a Vetőmag Válla­latnál. A nemesítéssel pár­huzamosan technológiai ku­miszer-kereskedelmi vállala­tok újításokkal foglalkozó munkatársai. A tanácskozá­son elsősorban azt vitatták meg, milyen módon lehetne jobban ösztönözni az újító­kat mind több ötlet, javaslat kidolgozására. Egyetértettek abban: fokozott anyagi és erkölcsi elismerésre lenne szükség annak érdekében, hogy az alkotókedv növe­kedjék, s mind szélesebb körben alkalmazzák a prak­tikus újításokat. A kiállítá­son is számos olyan ötletes újítás látható, amelynek szé­les körű alkalmazása eddig különféle adminisztratív és jogi problémákba ütközött. A résztvevők megállapodtak abban, hogy létrehozzák az újítók klubját, ahol mód nyílik a rendszeres tapasz­talatcserére, s jogi szakem­berek segítik szaktanácsaik­kal az újítókat. tatásokat is végeztek. Kor­szerű termesztéstechnológiát adtak közre, amelynek segít­ségével, és a hazai fajtavá­laszték felhasználásával ma­gas színvonalú lóbabtermesz- tést lehet megvalósítani az ajánlott tájkörzetben. A nagyüzemek még min­dig idegenkednek a lóbab­termesztéstől, mivel az „igé­nyes” növények közé tarto­zik. A rendszerek közül az FLR látott elsőnek fantáziát a lóbabtermesztésben. Felis­merték jó termőképessé­gét, kiváló búzaelővetemény- értékét és exportálhatóságát. Keveréktakarmányok formá­jában zölden és silózva egy­aránt jó tápértékű. Humán célú felhasználásra is alkal­mas: édesipari, húsipari, ter­mékek adalékja lehet. A kenyérfélék fehérjetar­talmát és eltarthatóságát nö­velheti, gyógyszeripari alap­anyagok nyerhetők belőle. Nagy magvú változatai köz­vetlen étkezésre is használ­hatók zölden és szárazon egyaránt. Jó tudni a lóbabról Messzire viszik a paprikát A történet régi, de a kis- kunmajsaiak szerint igaz. Nagyon szegény emberek él­tek a Duna—Tisza közi köz­ségben, s a nagy szegénység oda vezetett, hogy a sün­disznó húsát is megették az emberek. Aztán sok-sok pró­bálkozás után egy vállalko­zó embernek sikerült — ter­mészetesen az itt lakókkal közösen — jobbá tenni az életet. Emlékezetükben azért még jól őrzik a régmúltat — s hogy sohase feledjék —, a sündisznó a tsz emblémá­jára került. Ma már azon­ban nem a szegénységet, ha­nem a szorgalmat, a jobb lé­tet jelképezi. A Kiskunmajsai Jonathán Tsz nevét az első elnöktől kapta, aki ilyen fajta alma termesztésével kezdte a kö­zös vagyon sikeres gyarapí­tását. Ma az alma helyett szőlőt termesztenek, s a ha­gyományos mezőgazdasági OLAJFÜTÉSES KAZÁN­RENDSZERÜNKHÖZ vizsgázott fűtőt felveszünk FŰSZERT, Békéscsaba, Északi ipartelep. termelés mellett jól megfér az idegenforgalom, a ba­romfi- és a zöldségfeldolgo­zás. Ez utóbbi üzemben járunk, ahol éppen a pritamin pap­rikát mossák, darabolják ap­ró kockákra, szárítják, majd Nyugat-Európába szál­lítják, ahol levesgyártó cé­gek használják fel a magyar terméket. Nem csupán prita­min paprikát rendelnek ha­zánktól, hanem további zöldségféleságeket: póré- és vöröshagymát, zellergumót, kaprot, zöldségzöldeket, ösz- szesen 300—350 tonnát éven­te, a 100 tonnányi pritamin- szárítmányon felül. Az éves árbevétel, ami szinte teljesen külföldi el­adásból származik, eléri a 65 millió forintot. Igen gaz­Mütrágyagyártás szennyvíz nélkül Nagyszabású környezedvédel- mi programot valósítanak meg hazánk legnagyobb műtrágya- gyárában, a Péti Nitrogénmű­vekben. Háromszázmillió forin­tos költséggel két szennyvíz- tisztító és -sűrítő üzemet építe­nek. Ezek olyan tökéletesen megtisztítják a szennyvizet, hogy azt ismét visszakapcsol­hatják a technológiai folyamat­ba, ugyanakkor kinyerik belőle azokat a hasznos anyagokat, amelyekből még műtrágyát ál­líthatnak elő. daságosan termelik ki a dol­lárt, immár hatodik éve, amióta az üzem megkezdte működését. Akkor — 1980- ban — 60 millió forintba ke­rült a beruházás, s 10 év kell, hogy megtérüljön a be­fektetés. Jól jövedelmez a zöldségszárítás, ebben az esztendőben is úgy számol­nak, hogy az árbevétel 8 százaléka körüli nyereségből képezhetnek alapokat, oszt­hatnak a dolgozóknak nyere­séget. Az alapanyagot hazai, olasz és német gépeken dol­gozzák fel, s több mint 15 gazdasággal állnak partneri kapcsolatban, többek között a Kondorosi Egyesült Tsz­szel is több száz tonnára kö­töttek szerződést. A szárító­üzem termelésének 10—12- szeresét vásárolják meg az alapanyagokból, mert a technológiai soron végigfutó alapanyagból a sor végére csak egytized, egytizenketted súlyú végtermék lesz. A jó minőségű alapanyagokért jó árakat kínálnak a szerződő felek, hiszen ebben az esz­tendőben a saját termelésű zöldség önköltségével — 1,90 Ft-tal — szemben a vásárolt tételekért kilónként 3,50-et fizettek. Gondjuk leginkább a mun­kaerő-utánpótlással van, nincs elegendő munkáskéz. Ráadásul a legnagyobb me­zőgazdasági munkák idejére esik a feldolgozási idényből 4 hónap. Így nehéz a mun­kaerő-utánpótlás, s már a távolabbi Veszprém megyé­ből is jönnek ide dolgozni asszonyok. A jó kereseti le­hetőségek kárpótolják a tá­volról járó dolgozókat, ezért vállalják a három műszakot is. Keresszegi Attila üzem­vezető véleménye szerint a 65 dolgozó mellé még 35 munkásra lenne szükség, hogy a feldolgozás 8 hónap­ja alatt zökkenőmentessé te­hessék a termelést. Ami mégis visszatartja az üzem vezetőit a munkaerő erőtel­jesebb toborzásában, az az, hogy télen a ládajavítás nem olyan kifizetődő, mint az alaptevékenység. Lassan körbejárjuk az üze­met. A szín szerinti váloga­tóautomata ütemesen dolgo­zik, a zsákok egyre telnek a szállítószalagok végén, az asszonyok mérik a terméke­ket, s gyűlik a szállításra vá­ró zöldség. —ó—a ELADÓ 3 db IFA—W 50 tehergépkocsi, felújított állapotban, eladó továbbá 1 db Volga 2103 típusú személygépkocsi, karambolos, új. Érdeklődni lehet: naponta 8—16 óráig Csonka Györgynél. Telefon: 62-377. Gyönyörű piros a paprika, nem veszti színét a műveletek alatt sem Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom