Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-25 / 276. szám
1985. november 25., hétfő NÉPÚJSÁG |—UPSZÉl-------------í géretek Az újságíró könnyen lelkesülő fajta. Ha valami jó hírt kap, rögtön megírja. Aztán ha visszalapozzuk az évet, akkor gyakran meglepődhetünk, hogy nem mindig az történt, amit ígértünk. Januárban Észak-Afriká- ig nyúló délig'yümölcs-szál- lítmánvokról tudunk, február végén ráébredünk, hogy idén sem ettünk banánt. Februárban megállapítjuk. hogy eddig jó volt a tél. de márciusban már tisztán látjuk, hogy megint kevés volt a csapadék az elmúlt hónapokban, s a tél végi zimankó kazánba szippantotta az összes tüzelőt. Tavasz végén megtudjuk, hogy idén az építőtáborok foglalkoztatása remek lesz, a gyerekek kiválóan fogják magukat érezni, aztán nyáron néhol kiderül ennek ellenkezője. A primőr ára várhatóan nem emelkedik, adjuk közhírré. Ám a primőr ára váratlanul emelkedik. Nyár elején soha nem volt szúnyogirtástól^ rettegnek a méhészek. A szúnyogok valahogy nem. őket nem értesítik, hogy pusztulniuk kell. A csótányok sem olvasnak újságot, holott mióta halálra vannak mór ítélve. Júniusban még mindenki úgy tudja, hogy idén aztán lesz olcsó gyümölcs és zöldség. Ettől a termelők és az árusok annyira megijednek, hogy árujukat be sem hozzák a piacra, így aztán nincs is elég zöldség és gyümölcs, ami meg van. az jó drága. Augusztusban megírjuk, hogy nincs ok aggodalomra; mert lesz tüzelő. Erre mindenki bepánikol, és sorbaáll. Nem is csoda, hogy kevés a szén. Ünnep előtt közhírré tesszük, hogy felkészült az ipar és a kereskedelem, hazafelé meg keletien, túlsúlyos kenyeret kapunk kedvenc boltunkban — ha egyáltalán kapunk — s szívünk szerint kővel dobálnánk meg a jóságos arcú embereket, hátha visszadobnak kenyérrel. Novemberben azt állítjuk. idén felkészültünk a télre. Decemberben a következő szalagcímmel jelenünk meg: Meglepte az országot a tél. Persze nem lehet a dolgok lefolyását a legapróbb mozzanatokig előre látni, bár tény . ami való, nálunk januárban ritka a kánikula. Van egy mondás, hogy más kárán tanul az okos. A legtöbb ember, üzem és intézmény még a saját kárán sem. S ez nem amiatt van, mert gyengeelméjűek vagyunk, hanem mert a szándékaink és a lehetőségeink nem mindig esnek egybe. Bár olyan esélytelenek sem vagyunk, hogy ne próbálkozzunk. S ez nagyon nagy dolog. Nem akarok allelujázni. de tényleg az. Ügyhogy jöhet a tél. De azért szép lassan tegye, azon se sértődünk meg, ha elkésik, az ajtó előtt törölje meg szépen a lábát, és kopogjon. S ha kiszólunk, hogy nem vagyunk itthon, inkább jöjjön máskor, akkor kérésünket tekintse parancsnak. — út — Az alapszervezeti választások után Írta: Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára O z elmúlt hónapokban fokozott társadalmi érdeklődés kísérte megyénkben a szakszervezeti választási munkát. A közel 125 ezres szakszervezeti tagság növekvő aktivizálódásával az üzemekben, intézményekben, az ágazati megyei középszerveknél lezajlott választások kiemelkedő politikai események voltak, segítették a mozgalom tartalmi és szervezeti megújulását. A tartalmi lebonyolításra kedvező hatással volt az időben elkezdett politikai és szervezeti előkészítés és a széles körű, a tagságig eljutó demokratikus kádermunka. A szakszervezeti választások eredményes lebonyolítását, politikai előkészítését segítette az MSZMP KB 1983. október 12-i szakszervezeti állásfoglalásának munkahelyi szintű feldolgozása, amely reális értékelésével erősítette a szakszervezeti mozgalmat, és teremtett jobb politikai feltételeket a mozgalmi munka végzéséhez. A munkahelyeken nyílt politizálásra és párbeszédre adott lehetőséget pártunk XIII. kongresszusán elfogadott társadalmi és gazdaságpolitikai program, mely a munka értékelése és a tennivalók megfogalmazása során visszajelzést és cselekvő támogatást kapott. Kedvező tapasztalatként fogalmazható meg. hogy a választások időszakában tovább növekedett a szakszervezeti munkáért érzett felelősség. Ez megmutatkozott a tagság aktivitásában, a párt- szervek, szervezetek, a szakszervezetekben dolgozó kommunisták tartalmas, segítő munkájában és "a partner állami és gazdasági vezetők növekvő feladatvállalásában, együttműködésében. A választói értekezleteken a tagság 80—90° ,,-a vett részt, ahol reálisan és kritikusan értékelte a végzett munkát tartalmazó beszámolókat és mondott véleményt a vezető testületek, tisztségviselők munkájáról. A beszámolók döntő része nagy gondot fordított a helyi termelési, gazdálkodási eredmények értékelésére, a dolgozók élet- és munkakörülményei alakulásának bemutatására. Szóltak a szervezeti élet különböző kérdéseiről, a termelés-gazdálkodást segítő tevékenységről, az érdekvédelmi munkáról. Ezek a beszámolók ott voltak igazán tartalmasak, ahol folyamatos és tudatos szervezeti életről tudtak számot adni. A tagság keményebb kritikával, bátrabb hangon szólt a szakszervezeti mozgalom és a meglévő társadalmi feszültségek gondjairól, de hangot adott elvárásának, igényének is, hogy a korábbinál nagyobb szükség van a szakszervezetekre egyéni és csoportos érdekeinek védelmében. Többségében a tagságot azok a kérdések foglalkoztatták, melyek kapcsolatban vannak mindennapi életükkel, munkájukkal, sajátos helyzetükkel. A viták főleg a gazdasággal és az életszínvonallal összefüggő kérdések köré csoportosultak. Ügy érzékelhető, hogy a tagság döntő többsége elfogadta, megértette, hogy a VI. ötéves tervben az egyensúly javítása és az adósságok .visszafizetése hatására a kisebb belső felhasználás az ország létérdeke volt. Ugyanakkor a vitákban előtérbe került és élesen vetődött fel a vállalati érdek, és azok az intézkedések, melyek hátrányosan érintették a csoportérdeket. Éles kritikával kerültek több helyen megfogalmazásra a bérek, árak és jövedelmek alakulásával kapcsolatos kérdések. A legtöbb kritika a dolgozók élet- színvonalának szinten tartása és jelentős rétegeknél csökkenése miatt volt. Szinte valamennyi ágazatnál a bérkövetelések hangot kaptak, melynek okai is kirajzolódtak a vitában. Konkrét kérdések kapcsán kritikus hangon szóltak a hozzászólások az érdekképviselet és érdekvédelem fogyatékosságairól. Nagyon sok helyen mondott véleményt a tagság a munkahelyi közérzetről, a munkahelyi demokráciáról, a bizalmi jog- és hatáskör érvényesülésére. Szinte mindenütt szó volt a nyugdíjasok és az ifjúság sajátos gondjairól . összességében ezek a vélemények a tenniakarást és jobbító szándékot, a mozgalmi munka továbbfejlesztéséért vállalt egyéni felelősség növekedését, a párt politikájához való bizalmat erősítették. • Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy voltak kemény hangú viták is olyan területeken, ahol a feszültségek jelenleg nagyobbak. Az alapszervezetek hozzájárultak annak tudatosításához, hogy a párt XIII. kongresszusa határozataival újbóli felfelé ívelő programot állítottak elénk, melynek megoldását a szakszervezeti mozgalomnak megyénkben is teljes körűen, cselekvőén segíteni, támogatni kell. Ugyanakkor nem tértek ki a tagságot érintő kérdések, viták elől, és vállalták ezzel járó felelősségüket. Az is felszínre került, hogy az elfogadott jó célok elérésében még nem mindenütt sikerült megtalálni azokat a sajátos szakszervezeti mozgalmi eszközöket, módszereket, melyekkel határozottabban lehet segíteni céljaink megvalósítását, a szocialista demokrácia fejlődését, az érdekképviseleti és érdekvédelmi munka javítását. A választások során mozgósítottunk az éves konkrét üzemi feladatok végrehajtására, a kiesések pótlására, a mu nka verseny-mozgalomban rejlő lehetőségek kiaknázásával. Sajnos, az 1985. évi célkitűzések teljesítésének gondjai miatt ez nem mindenütt érzékelhető. A választások során alapvető feladat volt, hogy erősödjék a mozgalom káderhelyzete. mely a továbbfejlődés egyik kulcskérdése. Reális igényként fogalmazódott meg a tagság részéről is, hogy olyan szakszervezeti tisztségviselőkre van szükség, akik szakmai és politikai szempontból felkészültek, elkötelezettek, rendelkeznek vezetői készséggel, tódnak lelkesíteni, újszerűén gondolkodni és nem utolsósorban élvezik a tagság bizalmát. Különösen az alapszervezetek szintjén, a bizalmiak és helyetteseik körében volt indokolt a személyi feltételek erősítése, a jól dolgozók stabilizálása. Az új választási szabályzat ezt a célt jól szolgálta, hiszen a választás demokratizmusának szélesedése találkozott a tagság igényével, tágabb lehetőséget adott a dolgozók széles körű bevonására a káderkiválasztásban. így került sor a megyében tieznötezer szakszervezeti tisztségviselő megválasztására. A választások kezdetén a fő figyelem a szakszervezeti csoportokra és az őket irányító bizalmiakra irányult. A tagság az erősödő jog- és hatáskör figyelem- bevételével nagyon reálisan és kritikusan értékelte a bizalmiak és a csoportok tevékenységét, és választott meg a megyében 5617 bizalmit. Jó eredménnyel dolgozott a csoportokból megválasztott jelölőszemély, hiszen munkája során már a jelölés időszakában felszínre került a tagság véleménye, igénye és elvárása a bizalmival szemben. Ez elősegítette, hogy a legtöbb helyen arra rátermett bizalmi került megválasztásra, és ezáltal erősödött a bizalmi munka presztízse. Kedvező tapasztalat, hogy a korábbi aggályok ellenére a bizalmiak kétharmadát újraválasztották, és a tagság bizalma alapján tovább végzik munkájukat. Ezzel erősödött, stabilizálódott a mozgalom káderhelyzete, az újonnan megválasztott bizalmiakkal javult politikai és szakmai felkészültsége. Nem sikerült a választások során a bizalmiak és helyetteseik körében a párttagok és a fiatalok arányán jelentősen javítani. Üj elem volt a választásnál a többes jelölés és a titkos szavazás lehetősége, mellyel a szakszervezeti csoportoknak csak egy kis hányada élt. A bizalmiválasztások kedvező politikai légköre. a nyílt és őszinte eszmecserék már előremutattak az alapszervezeti választásokra. Sikerült elérni, hogy a tagság nagyobb arányban szólhatott bele közvetlenül az alapszervezeti vezetők munkájának megítélésébe és választásába. Erre adott újszerű alkalmat a taggyűlések mellett a kétszakaszos választási rendszer bevezetése. Ez a forma sokkal szélesebb körű politikai előkészítő és szervező munkát igényelt, amit a tagság jól fogadott és így az általuk megválasztott vezetőt, illetve a szakszervezeti bizottságot is jobban magukénak érzik. A megyében 302 alapszervezeti választás zajlott le, melyek közül a tagság 47 százaléka közvetlenül adhatta le szavazatát az szb-titkárra és tagjaira, döntően az Édosz-, textil-, ruházati és vasas ágazatokban. A megválasztott alapszervezeti titkárok közel 70 százaléka került újraválasztásra. Ügy ítélhető meg, hogy a titkárok és az szb-k káderhelyzete erősödött, stabilizálódott. Az újonnan bekerültek pedig felkészültségüknél fogva alkalmasak arra, hogy a megfelelő gyakorlat megszerzése után feladatuknak az elvárásoknak megfelelően eleget tudnak tenni. Az alapszervezeteknek . a területpolitikai munka iránti igényét jelzi, hogy közel 200 alapszervezetnél delegáltak képviselőt a helyi szakmaközi bizottságokba, melyek újjáalakulására január hónapban kerül sor. Ez nagyban segíti a dolgozók üzemen kívüli érdekvédelmének erősítését a helyi területfejlesztési feladatokban. Eredményesen befejeződtek megyénkben az ágazati középszervek küldöttértekezletei, melyek nagy felelősséggel összegezték az elmúlt időszak munkáját, tárták fel a gondokat és tették meg javaslataikat az ágazati kongresszusokra. Több ágazatnál szervezeti változtatásokra is sor került, melynek alapvető célja az ágazati kö- zépszerv operativitásának növelése, a központi határozatok alapszervezeti végrehajtásának hatékonyabb segítése. A szakszervezetek megyei tanácsa segítette az alapszervezetekben zajló értékelő és választási munkát. Segítséget adott az alapszervezeteknek a politikai és szervezeti feladataik megfogalmazásához, a választások konkrét lebonyolításához. Jó koordináció alakult ki a főbb tennivalók, a megyei sajátosságok egységes értelmezésében az ágazatok között, mely elősegítette az ágazati szövetség erősödését. így a megye szakszervezeti mozgalmának helyzete és feladatai a X. megyei küldöttértekezleten egységesen jelennek meg. Csak így tud még jobban eleget tenni a szakszervezeti mozgalom a növekvő igényeknek, elvárásoknak, hogy erősödjön az alapszervezetek irányába végzett munka, valamint a szakszervezeti területpolitikai tevékenység. P olitikai felelősséggel megfogalmazható, hogy az alapszervezeti választások kiemelkedő társadalmi-politikai események voltak a megyében, melyben a dolgozók igen aktívan és felelősségteljesen vettek részt. A választások során erősödött a mozgalom egysége, káderhelyzete, társadalmi és politikai bázisa, nőtt a szakszervezetek tekintélye. Most már rajtunk múlik, hogy hogyan tudjuk saját munkánk színvonalát javítani, hogyan tudunk a párt és tagságunk igényeinek még jobban megfelelni, hogyan tudjuk majd a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusán megfogalmazott feladatokat végrehajtani, hogy cselekvőén részt vállaljunk a szocialista társadalom építésének nagy társadalmi programjából és elősegítsük a megye fejlődését. A közelmúltban fontos állomásához érkezett a nagyegyházi bányaüzem építése. A felszín alatt 400 méterre összelyukasztották a V—I vízakna és az F—I jelű függőleges szállítóakna között kialakított gerincvágatot. Németh Ferenc és Tornai Ernő elővájócsapata több mint 3000 méteres vágatot hajtott ki a találkozási pontig (MTI Fető: — Jusztin Tibor felv. — KS) Újítómozgalom és iparjogvédelem Az országszéli településről, Mezőhegyesről senki sem állíthatja, hogy „kiesik” a forgalomból. Ellenkezőleg. Dinamikusan fejlődő nagyközségeink közé tartozik. József Attiláról elnevezett művelődési háza párját ritkítja, s nevezetes állandó jobbításokra törekvő országos, sőt európai hírű mezőgazdasági kombinátjáról is. Mezőhegyesen mindig történik valami figyelemreméltó. November végén a környező megyék állami gazdaságainak igazgatói látogattak el tapasztalat- cserére a kombinátba. Ugyanakkor a kombinát újítási bizottsága és a MAE közös szervezésében az élelmiszer- gazdaságok újításokkal, szabadalmakkal foglalkozó szakemberei tanácskoztak. Az újítómozgalom és az iparjog- védelem időszerű kérdései címmel tájékoztatót tartott dr. Kopornoki Róbert, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület újítási szakosztályának elnöke. A tájékoztató az újításokra, szabadalmakra ösztönző új törvénykezések szellemében figyelemreméltó adatokat ismertetett. Az elmúlt évben 110 ezer újítást nyújtottak be. Eredményük r— a szabadalmakkal együtt — a nemzeti jövedelem kettő százalékát adta. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban 1,3 milliárd forint hasznot hoztak a bevezetett újítások. Mindent összevetve az egy újításra eső gazdasági eredmény 64 ezer forintról 117 ezer forintra nőtt egy év alatt. Ugyanakkor a mezőgazdaságban és élelmiszer- iparban a hasznosított újítások mennyisége a korábbi 89 százalékról 84 százalékra csökkent. A 4886 bejelentett szabadalomból az elfogadottak gazdasági eredménye 8,2 milliárd forintot tett ki, a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar ebből 204 millió forinttal gazdagodott. Dr. Kopornoki Róbert ezután ismertette azokat az eltéréseket, amelyek az 1983- ban életbe lépett rendeletek alapján . megváltoztatták az újítások, szabadalmak fogalomkörét, a közreműködők szerepét, díjazási lehetőségeit, az elbírálások gyakorlatát. Jogszabály rendelkezik arról, hogy az újítás hasznosításából egy év alatt keletkező eredménynek minimálisan 2 százaléka illeti az újítót, de ez, adott esetekben, az újítás jelentőségéhez mérten 5 százalékig terjedhet. Korábban az úgynevezett „eszmei” díjazás volt jellemző az újítások jó részére. Ez csak abban az esetben alkalmazható a jövőben, ha kisebb jelentőségű, nem lemérhető hasznú ötletet valósít meg az újító. A tájékoztatót követő beszélgetésen hangsúlyt kapott, hogy a hetedik ötéves terv időszakában, gazdasági fejlődésünk intenzív szakaszában megnő az újítások jelentősége. Igen fontos az újítók figyelmét jól megfogalmazott újítási tervekkel a gazdasági egységek konkrét feladatai megvalósításának szolgálatába fordítani. V. D.
