Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

NÉPÚJSÁG-ben láttuk, megkérdeztük Hogyan védik erdőink tisztaságát? A tegnap esti adásban az egyik riport a magyarorszá­gi erdők helyzetével foglal­kozott. Elhangzott, hogy az erdőgazdaságokat érzéke­nyen érinti az, hogy a tűzi­fa államilag nem támoga­tott termék, és az itt dolgo­zók jövedelme 15 százalék­kal alacsonyabb az országos átlagnál. A munkaerőgondo­kat nemcsak az alacsony jö­vedelem, de az is növeli, hogy jó levegő ide, szép kör­nyezet oda, az erdőgazdasá­gok fizikai dolgozóinak mun­kája cseppet sem mondható könnyűnek. Ráadásul nekik kell leginkább küzdeniük a szemetelőkkel. Míg Magyarország terüle­tének 17 százaléka erdő, ad­dig Békés megyében a terü­letnek mindössze 3,7 száza­léka erdővel borított. Ezzel ebben a statisztikában utol­sók vagyunk. A földvédelmi törvény intenzív erdőtelepí­tésre nem ad lehetőséget, legfeljebb csekély növeke­désre van reményünk. Az adás után Boross Lászlót, a megyei környezetvédelmi tit­kárt kérdeztük, hogy vajon miképpen elképzelhető ez a minimális erdő- vagy in­kább fatelepítés. — Már az is sokat jelen­tene, ha a nagyüzemi táblá­kat köi'befásítanánk. Ez véd­hetne a humuszt a széleró­ziótól, másrészt dúsítaná a levegő oxigéntartalmát. A tudomány szerint 10 hektár termőföld talajéletének fenntartásához egy hektár erdő szükséges. Emellett ha jobb levegőt akarunk lakott településeinken, akkor ott, ahol mód van rá, fásítani kell. — Milyen veszélyek le­selkednek erdőinkre? — A legveszélyesebbek a szakszerűtlen vegyszerezé­sek, történjenek bár légi vagy földi kijuttatással. Az erdőbe kicsempészett sze­metek is akkor veszélyesek, ha azokban növényvédőszer- maradvány vagy bármely más vegyi anyag található, például festékek, hígítók, akkumulátorsav, fáradtolaj, de veszélyt jelentenek a kozmetikumtubusok, vagy egy kocsimosás is. A szeme- telők inkább magánszemé­lyek. Persze néha az is elő­A kulturált külső, a jó megjelenés elsősorban ízlés kérdése, mondják az illeté­kesek. A frizura, a smink — és az éppeni divat — össz­hangja persze némi áldoza­tot is kíván. Megtanulható azonban, kinek mi illik; a szépségvarázslás művészeté­nek aprócska furfangjai kis igyekezettel elsajátíthatók. Ehhez is lehetőséget nyúj­tott a magyar fodrász-koz­metikus egyesület idei két­napos szépségrevüje. A Budapest Sportcsarnok adott otthont november 23— 24-én a hazai és külföldi fodrász- és kozmetikusmes­terek vetélkedőjének. A két év előtti rendezvény arra sarkallta a rendezőket, hogy az idén még nagyszabásúbb, fordul, hogy egy fegyelme­zetlen gépkocsivezető lusta­ságból a szemetet nem jut­tatja el a kijelölt helyre. Ha sikerül a tetten érés vagy a bizonyítás, akkor a környe­zetszennyezés súlyos bírsá­got von maga után. — Milyen súlyosat? — Például az akkumulá- torsav-kiöntés 100 ezer fo­rint. — Fordult már elő ilyen eset? — Igen. — És megfizették a bírsá­got? — Kénytelenek voltak. De meg kell mondjam, hogy az sem jobb, ha valaki a vegyi anyagokat elégeti, mert ez­zel súlyos levegőszennyezést okoz. A vegyes műanyagok égetéséből eredő füst is sa­vas esőt idézhet elő. — A környezetvédelem nyilvánvalóan akkor lehet hatásosabb, ha bírságolásra kevésbé van szükség. Vagy­is, az iskolai tantervben kel­lene szerepelnie a környe­zetvédelemnek. — Erre vonatkozóan van­nak elképzeléseink. Békés­csabán a 3-as számú általá­nos iskolában a környezetvé­delmet is tantervbe iktatták. Ez az iskola e téren egy me­gyei oktatási bázis lesz, s az itteni tapasztalatok alapján veszik majd másutt tanterv­be a környezetvédelmet. — S mi lősz az idősebbek­kel? Rengeteg az új anyag, amelyek veszélyességéről szinte semmit sem tudunk. — A felvilágosító munká­ban sokat tehetnek a társa­dalmi és tömegszervezetek, de nem titkoljuk, hogy a tö­megkommunikációtól is so­kat várunk — fejezte be vá­laszát Boross László. * * * A Hét műsora utolsó per­ceinek Békés megyei vonat­kozása is volt. Két héttel ko­rábbi műsorhoz kapcsolódva — amikor a vésztő-mágori emlékhely létrejöttéről, a további tennivalókról volt szó — megtudtuk, hogy jö­vőre a megyei tanácsi mel­lett minisztériumi támoga­tással is folytatódik a feltá­rás. Erre mondják: kétszer ad, aki gyorsan ad. színvonalasabb, szórakozta­tóbb programmal rukkolja­nak elő. A haj- és a bőrápo­lás szakembereinek produk­cióin kívül népszerű művé­szek, együttesek, táncosok show-műsora szórakoztatták a részt vevő ezreket, és a ru­hadivat is felvonult e non stop revün. A vetélkedőt kiegészítette a legújabb ha­zai és külföldi fordászkellé- kek, kozmetikumok és divat­cikkek árusítással egybekö­tött bemutatója. Országhatárainkon túlme­nő sikere volt a két év előt­ti hasonló rendezvénynek. Reméljük, az idei is hasonló hírünket viszi szét, annál is inkább, mert 1987-ben Bu­dapesten tartják majd az európai szépségrevüt. Budapesten élő szarvasiak baráti találkozója Szarvas város baráti kö­rében több mint 300 tagot tartanak számon. Jó részük Budapesten, Szegeden, Deb­recenben, Nyíregyházán, Ba­lassagyarmaton és más vá­rosban él. A Budapesten élők csoportja a közelmúlt­ban baráti találkozót tar­tott a magyar néphadsereg művelődési házában. A nagy eseményre száznál többen ér­keztek. Ott volt többek között Ruzicskay György szarvasi születésű Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész, a baráti kör díszelnöke, Melis György Kossuth-díjas ope­raénekes, Fekete János, Szarvas város országgyűlési képviselője, Mikes Lilla mű­vésznő és sokan mások. Szarvas város' baráti köré­nek legutóbbi közgyűléséről, az 1986. évi programról Ho­lub János szarvasi szárma­zású, Budapesten élő tag adott tájékoztatót. A fehér asztal mellett órák hosszat beszélgettek egymással a baráti kör tagjai, családtag­jai. Fő téma az volt: a saját munkakörében ki mit tehet Szarvasért? A Körös-parti városban az utóbbi években fellendült az idegenforgalom, de az ipartelepítésben, a vá­ros szépítésében, a termál­fürdő programjának megva­lósításában, a lakosság hely- beni foglalkoztatásának biz­tosításában sok még a ten­nivaló. a. Ismeretlen Shakespeare-költemény Szenzációs irodalmi felfe­dezésről számolt be vasárna­pi számában a The New York Times. Gary Taylor, a kansasi egyetem fiatal iroda­lomtudósa az oxfordi egye­tem Bodley-könyvtárában egy kéziratos versgyűjte­ményben olyan 90 soros sze­relmes verset talált, amely feltehetően William Shakes­peare alkotása. A kézirat immár 230 éve hevert • a könyvtárban. A felfedezésnek külön je­lentőséget ad, hogy a XVII. század óta nem fedeztek fel kallódó Shakespeare-művet. A 90 soros, stanzákból álló költemény hat szótagú sorai­nak érdekessége, hogy a köl­tő számtalan belső rímmel teszi feszessé a vers ritmu­sát. Több neves Shakespeare- szakértő is megerősítette Taylor feltételezését. Ezek szerint a költeményt Shakes­peare valószínűleg 1593 és 1595 között írta, abban a korszakban, amelyben a Szentivánéji álom és Rómeó és Júlia, valamint két má­sik hosszabb költemény is született. A vers egyik sza­kasza hangulatában emlé­keztet is a Rómeó és Júlia erkélyjelenetének szerelmes párbeszédére. Taylor egyike azoknak, akik hét év óta az oxfordi kiadó új egykötetes Shakes- peare-összkiadáson dolgozik, amelyet jövőre adnak ki Angliában. Vasárnap is dolgoztak a borsodi szénbányászok A hétvége mindkét pihenő­napján dolgoztak a borsodi szénbányákban. Vasárnap két műszakban mintegy ötezer bá­nyász szállt le az aknákba, hogy pluszmunkájukkal segít­sék a lakosság téli tüzelőellátá­sát. Az egyik műszak dolgozói kommunista műszakot tartottak. Munkájuk ellenértékét a megyei vértranszfúziős állomás építésé­nek segítésére, valamint a nagy- családos és a fiatal házas bá­nyász dolgozók lakásépítésének támogatására ajánlották fel. A borsodi bányák dolgozói vasárnapi, mintegy tízezer ton­nás termelésükből hétezer ton­na szenet irányvonatokkal Sza- bolcs-Szatmár megye tüzép-tele- peire küldtek a szomszédos me­gye lakossági tüzelőellátásának javítására. November 24-e, vasárnap. Álmodni sem lehetne rossz­kedvűbe ősz végi délelőttöt. Bár nincs túl hideg, de ez a borús, nyálkás, lógó orrú idő, semmi lakáson kívüli te­vékenységre nem buzdít. Eszembe jut egy vicc. A kissrác kérleli anyját: — Hadd menjek el csoki­ért! — Ugyan kisfiam, olyan csúnya, nyirkos idő. van, ilyenkor még a kutyát sem kergetik ki az utcára. Ha mindenáron csokit kívánsz, majd elküldjük apádat. Ennek ellenére kíváncsiak voltunk, kik és miért moz­dulnak ki a négy fal közül a megyeszékhelyen. A városszéli hobbikertek már a telet várják, alig né- hányan lézengenek a nyáron nyüzsis miniparadicsomok­ban. Egy hattagú „brigád” tégla- és cseréptörmelékkel töltögeti a képlékennyé da­gasztott utat. A József Attila-lakótelep szélén mindkét kispályán lá­nyok „kergetik a bőrt”. Nem tűnnek profinak, ecebóca labdaüldözéseik inkább mo­solynak, mint izgalomnak okozói. A dolog azonban szervezettnek tűnik, hiszen bíró fütyül, s a hölgyek többé-kevésbé csapatonként hasonló szerelésben roha­mozzák a kaput. S hogy mi­ért áztatják hétvégi frizurá­jukat? Mexikóért! Ezért már érdemes. Igaz a közép-ame­rikai ország még nagyon messze van, hiszen jelenleg a Magyar Ifjúsági Kupa kör­zeti selejtezőiben dúl a harc. A pálya melletti hintá­kon a szemerkélő esővel mit sem törődve ücsörögnek az asszony játékosok gyerme­kei. A Lencsési étteremben vi­szont a közelmúlt focijának nem is akármilyen sztárja a vendég. A 75-szörös váloga­tott, olimpiai és kilencszeres magyar bajnok, ötszörös gól­király, Bene Ferenccel be­szélgetnek a csabaiak. Le­hetnek vagy 60-an. Az első kérdező arra kíváncsi, hogy a magyar csapatok a döntő percekben miért képtelenek átlépni önnön árnyékukat. VB- és kupadöntő rendsze­res vesztesei vagyunk (az egyiken, ’69-ben Benéék is kiszenvedtek a náluknál klasszisokkal gyengébb New­castle ellen). Indiszponált kapusokról, középhátvédhi­ányról, összeállítási hibákról, no és a dúsgazdag ellenfelek bírómegkörnyékezéseiről hallhattunk. Mire a következő kérdés elhangzik, már az úttörőház­ban vagyunk. Zsúfolt a né­zőtér a Napsugár bábegyüt­tes műsorán. A Három kis- gida és Vitéz László osztat­lan tetszést arat. A Szabad­ság mozi pénztárosa sem pa­naszkodhat. Hiába, ahogy romlik az idő, előkerülnek a dobozból a menőbb filmek. A házibuli folytatódik című francia film első része so­kaknak tetszett, így délelőtt csaknem megtelt a mozi. Egyre erősebben esik. Sie­tőssé válnak a lépések, er­nyők nyílnak. A Megyei Művelődési Központban pró­bál a Balassi táncegyüttes. Zeng a ház, a szűk teremben megszorul a táncosok har­sány éneke, lábdobogása és sűrű izzadsága. Itt mégis akármeddig elidőznék. A komoly munkának jókedv a társa. Az utcán egyre többen visznek méretes süteményes csomagokat. Ürülnek a hű­tőpultok a presszókban. Az Alföldi Vendéglátó Vállalat Gábor Áron utcai üzletének polcai viszont kiüríthetetlen- nek tűnnek. Vasárnaponként ezer adag süti gazdagítja in­nen az ebédeket. Hosszú a sor a Jókai úti rétesboltban is. Ide ugyancsak érdemes elzarándokolni. Gazdag a vá­laszték, ám a Békés Megyei Vendéglóipari Vállalat üzle­tének fő slágere az almás és a túrós rétes, összesen két­ezer süti várja itt a vásárló­kat. Dél van. Kissé átnedvesed­ve mi is követjük a csabai­ak példáját és ebédelni in­dulunk. U. T. Fazekas László képösszeállltása A zsákmány Fotó: Béla Ottó Ungár Tamás Szépségrevü a sportcsarnokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom