Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

1985. november 23., szombat

NÉPÚJSÁG

II képviselő első fogadónapja

Maróthv László Szeghalmon

Udovecz Gábor. Kardos Mihály, Maróthy László és Erős Józsefné Szeghalom térképét tanulmányozza

Szeghalom, városi tanács. Az emeleten a lépcsővel szembeni szoba ajtaján egy ív papíron kézzel írt szöveg: dr. Maróthy László országgyűlési képviselő.

Fogadónap reggel 8-től délelőtt 11 óráig. Ülünk az elnöki irodában és várjuk az első vendéget. A napot indító kávé kortyolgatása közben a házigazdák egyike. Lázár Lajos, a Fehér Lajos Tsz elnöke, társadalmi tanácselnök-helyettes „iratkozik tel" a kérelmezők-pana- szosok listájára. Először rövid, de átfogó képet nyújt a gazdaság idei eredményeiről, főleg a növénytermesztés, ezen belül is a rizstermesztés sikereiről. Van mire büszkének lennie, hiszen igen nagy

termést takarítottak be rizsből. S hogy miért éppen a rizsről beszél Lázár Lajos? Azért, mert olyan gondokat is szóvá tesz, amelyek megoldásához a miniszterelnökhelyettes — képviselő — segítségére lenne szükség. Jelenleg államilag támogatott a rizstelepépítés, ami nagyon fontos, hiszen jelentős a rizsimportunk. A tsz-el- nök — már a VII. ötéves tervre gondolva — azt kéri, hogy ha már támogatott a telepítés, akkor ne kelljen a gazdaságoknak a megterhelő

18—21 százalékos felhalmozási adót fizetni. A másik nagy teher a vízdíj, aminek hektáronkénti összege a kétezer forintot is meghaladja. Rizst termeszteni pedig víz

nélkül nem lehet, s kedvezőtlen időjárási körülmények között — a magas vízdíj miatt — gazdaságtalanná válhat a termelés. Az elnök elmondása szerint az állami gazdaságok egy része ilyen okok miatt felszámolta rizstelepei egy részét.

Lázár Lajos végezetül a szövetkezet lucernalisztüze- mével kapcsolatos gondokról beszél. Az üzemet négy éve nem működtetik, mert az a tüzelőolaj drágulása miatt veszteséges lenne. Ez nemcsak a szeghalmiak problémája — mondja az elnök —. hanem több gazdaságé is. Ezért intézményes kedvezményt kér mindazoknak, akiknek hasonló üzemük van. S nyomatékül még hozzáteszi : fehérjeimportot lehetne így kiváltani.

Maróthy Lászlónak, a miniszterelnök-helyettesnek nem hangzanak idegenül a mezőgazdaság gondjai, hiszen maga is agrár szakember. s hivatali teendői között jelentős részt foglal el a mezőgazdaság. Ennek ellenére a Lázár Lajos által elmondottak jegyzetfüzetbe kerülnek, mert jelezni kívánja valamennyit a MÉM- nek, egyidejűleg azt is megkonzultálva, hogy lehet-e valamilyen könnyítést tenni ezekben az ügyekben.

Háromnegyed kilenc van. Megérkezik az első vendég, Erős Józsefné. Szabadkozás- sal kezdi, hogy köpenyben, s nem kiöltözve jött, de hízószállításból érkezett, mert hízófelvásárló a tsz-ben.

— Ugyan már — üti el a szabadkozást a képviselő, miközben lesegíti Erősnéről a kabátot. — Hanem tessék mondani, hogy fogadták az emberek az új felvásárlási árakat?

— Annak örültek, de tudja, Maróthy elvtárs, még mindig van bennük bizalmatlanság, mert attól félnek, hogy emelkednek a takarmányárak.

Maróthy László szól közvetlen munkatársának, dr. Udovecz Gábornak — akivel az asztal túloldalán csendben hallgatjuk a beszélgetést —, jegyezze fel, hogy a tájékoztatás foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

Erősné az utcájuk, a Dap- sy Gizella utca ügyében jött segítségért. Elpanaszolja, hogy olyan mélyen fekszik ez a környék, hogy esőzések idején megáll a ház körül a víz. Csatornát szeretne, amely ezt elvezethetné. Maróthy László ismeri a környéket, de azért részletes térképet kér dr. Kardos Mihály vb-titkártól. Rápillantva, azonnal szembetűnik a jelenlegi állapot oka: az

utcakép zaklatott, a régi házak olyan közel épültek egymáshoz, hogy nemhogy csapadékvíz-elvezető csatornát, de megfelelő szélességű utat is alig lehet biztosítani a Dapsy Gizella utcaiaknak.

A képviselő kéri, hívják oda a városgazdálkodási osztály szakemberét. Bacsa Lajos főelőadó ismeri a témát. Három éve kis szelvényű, földmedrű csapadékvíz-elvezető csatornát építettek az utcába, amely mindaddig úgy-ahogv ellátta funkcióját, amíg a lakók fel nem töltötték az utat. Azóta minden csapadék a kertekbe, a házak alá megy. Valamilyen megoldást találni kell, ezért megállapodnak abban, hogy a fogadónap végére feljegyzés készül a Dapsy utcai helyzetről. A megoldás módjára hamarosan visszatérnek.

Hárman jönnek még, Vé- kony Ferencné, dr. Török Jánosáé és Sógor Béláné. Valamennyien személyes ügyben kérnek segítséget a képviselőtől. Tizenegy óra lesz pár perc múlva. Nincs több . vendég. Lassan vége a fogadónapnak.

— Tizenegyig még én is beférek — mondja Kozák Sándor és leül a vendégeknek fenntartott székre. Megmosolyogjuk, mert hát a városi tanács elnöke napközben is elmondhatná, ami a szívét nyomja.

— Mindennek megvan a maga rendje — mondja, s egy városfejlesztési kérdésben egyeztet Maróthy Lászlóval; kér véleményt a képviselőtől.

— Csendes nap volt, ösz- szesen hatan jöttek el — jegyzem meg. Maróthy László kiigazít:

— Heten, pontosabban kilencen, mert tegnap délután Füzesgyarmaton is megkeresett három asszony. A megye, az Ipari Minisztérium, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint Füzesgyarmat és Szeghalom képviselőivel közösen áttekintettük a térség fejlesztésének lehetőségeit és akkor az asszonyok jóvoltából egy terven felüli fogadóóra is kikerekedett.

Maróthy Lászlónak a szeghalmi volt az első fogadónapja. De megválasztása óta már harmadszor jár a térségben. Az első kettő amolyan tisztelgő látogatás volt. Felkereste az országgyűlési választókerületéhez tartozó településeket, hogy ott a párt-, tanácsi és népfrontvezetőkkel találkozva megköszönje a választók bizalmát és tájékozódjon a helyi elképzelésekről. A szeghalmi fogadónap végén tapasztalatairól kérdeztük Maróthy Lászlót:

— Ügy láttam, hogy jó a viszony a települések vezetői és a lakosság között. Tekintélyes, rátermett vezetőket választottak a tanácsok élére. Olyanokat, akik felelősségérzettel és jó szemmel tervezik, gondozzák községük, városuk sorsát. Többszörös terhet ró rájuk az, hogy a térség közgazdasági helyzete rosszabb az országos átlagnál. Több településen például csak a mezőgazdasági üzem biztosít munka- lehetőséget, ami arra int, hogy új megoldásokat kell keresnünk a hatékonyabb foglalkoztatásra. Hasonlóan kedvezőtlen a térség telefon- ellátottsága, de lehetne hozni más példákat is.

Örömmel tapasztaltam, hogy a települések VII. ötéves tervi koncepciójában szerepelnek azok a felvetések, amelyeket az állampolgárok a jelölőgyűléseken mondottak el. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a felszólalók a közvéleményt képviselték, végső soron tehát a vezetők és a helyi közösségek együtt alakították ki programjaikat. Ami pedig ezek tartalmát illeti, bizonyítva látom a kormány új településfejlesztési politikáját. Vagyis több támogatást kell nyújtani a kistelepüléseknek, hogy lakosságukat megtarthassák és kifejezetten erre a térségre, Békés megyére értve, fel kell számolni a történelmileg kialakult hátrányokat.

Arpási Zoltán

II Körösök vízrajza 1823-ból

Megjelent Gyulán Huszár Mátyásnak, a Körösök és a Berettyó szabályozását megalapozó vízügyi értekezése. Ez ma már tudománytörténeti jelentőségű mű. 1823- ban németül és latinul íródott, és bár kéziratban maradt, közismert volt a szakemberek körében. A tudományos munkákban gyakran idézett értekezés könyv- alakban most került először a vízügyi szakemberek, a helytörténeti kutatók asztalára. A rendkívül értékes munka részletes leírását adja a vízszabályozás előtti

Körös-köznek, a folyóknak és árterüknek, s megadja a szabályozás lehetséges módját is. A Marostól a Horto- bágyig terjedő térség vízrajzi leírását tartalmazó, s rendkívül szép kiállítású gyulai kötet Huszár Mátyás eredeti térképeiből is ízelítőt ad, s a könyvben érdekes korabeli rajzok szemléltetik a folyószabályozás előtti Körös-vidék hangulatát. A nagyváradi tudós új- ráfölfedezése a Körös-köz vízügyi-vízrajzi múltjának föltárását szolgálja.

Hímzett függönyök

zetet is felszereltek, amely fény- és hangjelzést ad. ha a több száz tűs gépen valamelyik szál elszakad. A felújított gépeken a korábbi 40 centiméter helyett 70 centiméteres függönyrészek készülhetnek átállítás nélkül. Ez pedig lehetővé teszi a most divatos nagymintás, bordűrös függönyök hímzését.

Üjdonság az is, hogy más termékeiktől eltérően a most gyártani kezdett hímzett függönyöket nemcsak importból származó, hanem hazai cérnával is elő tudják állítani.

Országos alkotói pályázat mozgáskorlátozottakoak

A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége alkotói pályázatot hirdet mozgássérültek részére, irodalom és költészet, képzőművészet, amatörfilm és keresztrejtvény témakörökben. A pályázatokon csak mozgássérültek indulhatnak. A keresztrejtvény- fejtök pályázatán azok vehetnek részt, akik 1988. január 15-ig írásban jelentkeznek, a képzőművészek és amatőr filmkészítők január 20-ig nyújthatják be jelentkezésüket, az irodalmi pályázatra pedig március 31-ig kell a pályamunkákat beküldeni a mozgássérültek Fejér megyei egyesülete címére (Székesfehérvár, postafiók: 55) Bővebb felvilágosítást nyújt ugyanezen a címen Horváth Klára, a szövetség kulturális titkára.

A pályázatok eredményeit 1988. májusában Székesfehérváron, a mozgássérültek első országos kulturális fesztiválja keretében hirdetik ki.

A Paszományárugyár hímzőüzemében mintegy 4,5 millió forintos költséggel felújítottak három nagy teljesítményű hímzőgépet. Ezeken gyártják legújabb terméküket. a hímzet függönyöket. A vállalat évente csaknem hatmillió négyzetméter lakástextíliát készít, de eddig hímzett függöny előállítására nem volt lehetősége. Hiányzott az ehhez szükséges modern, gyors hímzőgép. A mostani korszerűsítés eredményeként a gépek kapacitása 30—40 százalékkal bővült. Javítja a termelékenységet az is, hogy a gépekre úgynevezett fonalőr-szerkeU

mint elnézem a jóvágású, napbarnított arcú, fehér hajú férfit, hallgatom halk, nagyon okos szavait, nyugal- I mázott direktornak, vagy politikusnak vélem. Ölébe ejtett, agyondolgozott kezén azonban örök nyomot hagyott a vasasszakma, bőrébe mélyen beivódott az olaj, a korom. Isaszegi Andrást, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát nyugdíjasát arról faggatom: hogyan lett géplakatos, mi kötötte egy életen át a satupadhoz:

— Mezőhegyesen élek 11 éves korom óta. Apám a ménesbirtok igazgatójának első (parádés) kocsisa volt, engem azonban mindig a gépek vonzottak. A gépműhely volt az álomvilágom, ahol a gőzekéket és a kisvasút mozdonyait javították. Amikor 14 éves koromban géplakatos tanulónak jelentkeztem, kocsifényezőnek akartak felvenni. Én makacsul kitartottam választott szakmám mellett.

„Te még válogatni mersz, kommunista érzelmű vagy? Mars ki! Itt csak béres lehetsz!... — üvöltötte a jogtanácsos. Egy év múlva apám kérésére, az igazgató jóvoltából mégis lakatostanuló lettem. Ma sem bánom. Négy évig tanultam, szigorú mestereimnek hálás vagyok, igazán megtanultam a szakmát és később magam is kiváló lakatosokat neveltem. Akkor nem is sejtettem, hogy milyen jó szakmát választottam, hiszen a gépesítés a mezőgazdaság átszervezésében és fejlesztésében fontos láncszem.

— Gyermekfejjel apámtól kérdeztem: mit jelenj; az, hogy kommunista érzelmű. Az egykori orosz hadifogoly kurtán felelt: „Fiam, a kommunisták mindig az igazságért harcolnak.! . ..”. Szavai ma is a fülemben csengenek, több évtizedes munkásságom alatt sok hasznát vettem. Mezőhegyesen a munkásosztály bázisa a gépműhely volt. Büszke vagyok arra, hogy itt tanultam, itt dolgoztam, nyugdíjasként ma is bejárok, bármi fájdalom ér, itt mindig megnyugszom.

— Első kellemes emléke?

— A felszabadulás. Azonnal munkába álltunk, amint bejöttek a szovjet csapatok. Márka volt műhelyünk neve. így lettünk a II. Ukrán Hadsereg javító osztaga. Segítettünk, amíg fel nem szabadult Magyarország. Huszonegy éves koromban csoportvezető lettem. Fura helyzet volt. hogy öreg mestereim beosztottak voltak. Kölcsönösen tiszteltük egymást, mindig összehívtam a csoportot, megbeszéltük: mit

hogyan csináljunk, összekovácsolódott, jó kollektíva dolgozott — és dolgozik ma is — a gépműhelyben, erős a párt- alapszervezet. Sok jó szakember kerülj innen az ország különböző tájaira, akiket mi neveltünk.

— Ügy tudom, az ön számára az évfordulók esztendeje 1985.

— Igen, 50 éve élek Mezőhegyesen. 40 éve léptem be a pártba, a szakszervezetbe, 40 éve nősültem. Mindhárom „eskümhöz” hű maradtam. Évtizedeken át voltam a pártbiHűségjutalma — az emberek szeretete...

zottság és a fegyelmi bizottság tagja, helyettesítettem funkcionáriusokat, de csak társadalmi munkában. A satupadot — és Mezőhegyest — soha egy percre sem hagytam el. Mint vizsgabizottsági elnök, illetve tag legalább 500 ipari tanuló minősítésében vettem részt. Vallom: Mezőhegyesen szakmát tanulni ma is rangot jelent.

Mindig igazságszerető ember voltam. Ellenségem, haragosom nincs, de a legjobb barátomat is elítéltem, ha vétett a törvény, a társadalmi együttélés szabálya ellen. Annak idején hívtak tiszti főiskolára, a Földművelődésügyi Minisztériumba a gépesítési főosztályra, de itt maradtam munkatársaim körében, akikkel együtt tanultam, dolgoztam és harcoltam egy igazságosabb, jobb jövőért. Falujáró voltam. agitáltam, segítettem ahol csak lehetett. Voltam propagandista. jártam a környező községeket és a gazdaság kerületeit. Éjszakákig dolgoztam mint mások, vasárnap sem pihentünk. A feleségemet nem engedtem, hogy eljárjon dolgozni. ö nevelte gyermekeinket, engem mindig tiszta lakásban, friss étellel várt. Szerintem a jó családi háttér legalább annyira fontos, mint a jó munkahelyi közérzet.

— Mire a legbüszkébb?

— Az emberek szeretetére! Ez az én hűségjutalmam, amit magam vívtam ki magamnak. Bárhol járok, szeretettel köszöntének idősebbek és fiatalok. Jólesik, ha érdeklődnek, hogy vagyok, mit csinálok, nincs-e valamire szükségem. Tavaly május 1-én a tribünön ültem. Egy régi tanítványom odajött: „Bandi bácsi, köszönöm, hogy megtanított a szakmára, embert faragott belőlem. Tessék nézni, kormánykitüntetést kaptam, ebben önnek is nagy a szerepe.” Hát kell ennél nagyobb boldogság?

— És az ön kitüntetései?

— Több alkalommal kaptam Kiváló Dolgozó és a Mező- gazdaság Kiváló Dolgozóját címet. Párt- és szakszervezeti tisztségviselőként jogom volt beleszólni a javaslatokba. En soha nem tartottam a markom, szívesen szavaztam jól dolgozó kollégáimra.

— Az utánpótlást hogyan látja?

— Jómagam 40 év alatt 30 dolgozót javasoltam felvételre a pártba. Olykor apát és fiát. Jó emberismerőnek vallom magam, nem csalódtam egyik jelöltben sem, mind a 30 derék pártmunkás, jó szakmunkás. Elégedett ember vagyok. Vagyont nem szereztem, autóm, nyaralóm nincs. Egy 200 éves öreg szolgálati lakást vásároltam a gazdaságtól, kiskertemben megterem a zöldség, gyümölcs. 5700 forint a nyugdíjam, jól megvagyunk a feleségemmel.

— Hobbija?

— A kirándulás. Szép nyári időben a feleségemmel felülünk a motorkerékpárra .és mienk a világ. Szeretek barkácsolni. A szobám falára „aratási tájképet” készítettem. Ott látni a mini kaszát, a marokszedő sarlót, az üllőt, a tok- mányt a fenökövel. a gereblyét. az ivóvíz tárolására alkalmas csobolyót és a Lokomotív tüzes cséplőgépet. Soha egy pillanatra nem feledem, milyen nehéz volt a régi arató-cséplő munkások helyzete.

Nagyon szeretem a fiatalokat, az öregeket. Ha leltárt készítek az elmúlt évtizedekről, úgy érzem: még többet tehettem volna ezért a társadalomért, az emberek boldogulásáért . .. Ary Róza