Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-22 / 274. szám

Békés 1985, november 22., péntek NÉPÚJSÁG Széles társadalmi közegben a HNF xr~r Csonka Barna Erkel-ösztöndí jas volt, ma a zeneiskola tanára Fotó: Béla Ottó Jubilál a gyulai zeneiskola Az októberi népfrontérte­kezlet után Békésen is to­vább folytatódott a tartal­mas és élénk mozgalmi élet. A közelmúlt eseményeiről, valamint a jövő feladatairól Varga Sándorral, a HNF vá­rosi titkárával beszélget­tünk. — Eltért-e a szokásostól valamiben az újjáválasztás? — Talán abban — ha ezt egyáltalán változásnak lehet mondani —, hogy írásos be­számoló nem készült. Ehe­lyett magam szóltam ötven percben az eltelt időszak eredményeiről, majd a mun­kabizottságok vezetői ismer­tették eddigi tevékenységü­ket. Ami az elhangzott té­mákat illeti, szeretnék meg­említeni közülük néhányat, így például a lakóterületi teendőkről, a béke-, barátsá­gi munkáról, az olvasó né­pért, valamint a honismere­ti mozgalomról, az alapellá­tás és a településfejlesztés helyzetéről esett szó. Többek között felszólalt Inokai Já­nos, az MSZMP városi bi­zottságának első titkára is, aki a párt és a népfront együttműködéséről, továb­bá várospolitikai kérdések­ről tájékoztatta a résztvevő­ket, míg Verbal László ta­nácselnök a VII. ötéves terv- koncepciót ismertette az ér­tekezleten. Ami a mostani szervezeti felállást illeti, 15 tagú HNF-bizottság alakult, s az eddigi öt helyett hat népfrontkörzet jött létre. így a városközpontban és a la­kótelepen élő állampolgárok kedvezőbb feltételek köze­pette kapcsolódhatnak be a mozgalomba, mivel jobb lett a területi elosztás. Egyéb­ként a városi pártbizottság előcsarnokában az értekez­let alkalmával népfrontdo­kumentumokból kiállítás nyílt és ezen az elmúlt 40 év választási plakátjait, sza­vazólapjait, valamint a moz­galomról szóló újságcikkeket tekinthették meg a látoga­tók. Sőt Ferenczi Sándornak, a honismereti csoport tag­jának több száz eredeti da­rabot tartalmazó képeslap­gyűjteményéből összeállított anyaga nagyszerűen bemu­tatta településünk sok évti­zedes fejlődését. — Milyen rendezvények követték az értekezletet? — Az országos, illetve me­gyei kezdeményezéshez csat­lakozva fórumot hívtunk össze a leendő iskolataná­csokkal kapcsolatos elképze­lések és vélemények megvi­tatása végett. Az október 24-i elnökségi ülésünkön a párt VII. ötéves tervkoncep­Állok a kiállítási terem­ben, elmerengek a látvány­ban, s ebben a nyirkos, ha­vas-esős november végi na­pon valami tüneményes ér­zés ragad magával, nem is a nyár, nem is a pasztellkék nyugalma, hanem valami el­veszített vagy talán soha meg nem talált békesség árad bennem. Majdnem- majdnem megmagyarázha­tatlan ez a végtelen zsib­badás, amelyre oly nagyon szüksége van az embernek, s közben rácsodálkozom a képekre. Az idős ember mes­ter-bölcsessége árad a te­remben, a tájban megtalált szépség. Pedig a táj az, ami a szemem előtt vibrál, még csak nem is e közeli szűkebb honi táj, hanem a Balaton az. S négy oldalról, ahogy a teremben körbefog a ké­pek sora, középen ott van az ember, de inkább annak is csak a tárgyai: tányérok, csészék, kancsók, sótartó és vázák, s minden meleg és minden barnában pompázik. S e kettős vizuális látvány a dóját beszéltük meg. Más­nap a szakmaközi bizottság­gal egy nagyszabású vetél­kedő előkészítésében vettünk részt. Nő- és rétegpolitikai munkabizottságunk a hagyo­mányos nagymama-találkozó időpontját november 15-re tűzte ki. Körzeti népfrontbi­zottságaink szintén szervez­nek olyan fórumokat, ame­lyeken a településfejlesztési hozzájárulás összegéről és ennek felhasználásáról fo­lyik a párbeszéd. Az épülő nevelési központra eddig 6-7 millió forint gyűlt össze a lakosságtól. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem lehet túlzásokba bocsátkozni a társadalmi támogatás mér­tékét illetően. Ugyanis vá­rosunkban 27 gáztársulás alakult, ami azt jelenti, hogy elég nagy az érintett csalá­dok anyagi leterheltsége. — Mennyi volt az ossz társadalmi munka értéke az elmúlt évben? — Ez 15,5 millió forintot tett ki, s ebből lakosaink csaknem 8 milliót teljesítet­tek. Igaz, erre az évre csak 12 milliót terveztünk, de a félidős számvetéskor megál­lapítottuk, hogy a társadal­mi hozzájárulás mértéke a 8 millió forintot már elérte. A hagyományos munkák kö­zé tartozó parkosításon, jár­daépítésen, közterületek, ár­kok és különböző műtárgyak karbantartásán kívül hulla­dékgyűjtésre és más célok elérésére fordítjuk erőfeszí­téseinket; például 400 ezer forint értékű játszótéri be­rendezés készült el két lakó­telepünkön. Mint ismeretes, Dánfokon 27 millió forintos beruházás kezdődött el. ön­kéntes felajánlásként folyt az alapozás, amelyből a Ke- viép és más gazdasági egy­ségek, intézmények szocia­lista brigádjai, KISZ-es fia­taljai példamutató módon vették ki részüket. Hasonló­an jó a hozzáállás az út- és gáztársulások által felvál­lalt társadalmi munkákhoz. — Milyen egyéb tervei vannak a népfrontnak Bé­késen? — Biztatónak tartjuk, hogy a HNF-mozgalomban 40—50 százalékos volt a cserélődés — zömmel a fiatalabbak ja­vára. Az újjáválasztott tes­tületek átnézik a munkater­veket, amelyeket — ha szük­séges — módosítanak a jö­vőben. Nagy akciónak ígér­kezik az a kezdeményezé­sünk, mely az idős korúak- kal való társadalmi gondos­kodás körülményeire, to­vábbi lehetőségeinek feltá­rására irányul. Nevezetesen festmény és a kerámia úgy harmonizálnak, úgy egészí­tik ki egymást, mint aho­gyan itt ezen dél-alföldi vi­dékünkön együvé tartozik a perzselő nap és a honi ke­nyér illatú búza, amely táb­lák mellett, mint valami díszezred vigyázzba mereve­dik a kukorica. Sárgálló bú­zaföld nyári emlékképe, a barna tárgyak és a kékben oldódó hazai táj, az egymás­ra találás színeiben gyönyör­ködöm Csáki-Maronyák Jó­zsef és leánya, Csáki-Maro­nyák Éva közös orosházi ki­állításán a Petőfi Művelődé­si Központban. A hetvenöt éves mester Orosháza szülötte, s az oly erősen meghatározó gyer­mekkor is ehhez a városhoz köti, ahol életének első ti­zenkét esztendejét töltötte. Lényébe ivódott ez a táj, meghatározó sajátos szépség­örömöket hordoz azóta is magában, amelyeket a pa­lettára rakott festékekből új­ra és újra kikever és a nagy mesterektől eltanult művé­arról van szó, hogy nép­frontbizottságunk felkérte a NEB-et, hogy ezt a témát vizsgálja meg körültekintő­en. Vagy: itt van egy má­sik elképzelésünk. Ha ez megvalósulna, 40 millió fo­rintot jelentene. Ugyanis a HNF keretében működő Bé- kés-tarhosi Baráti Kör pá­lyázatot nyújtott be az MTA Soros-alapítványára. Ennek célja a tarhosi zenepavilon kiváltása. Ebben az épület­ben gyógypedagógiai intézet működik jelenleg. Különben a baráti kör pályázatát Ke­resztúri/ Dezső akadémikus és Kocsis Zoltán zongora- művész is támogatja. Ugyan­csak a népfront igyekszik előmozdítani a tanácsi fel­adatok végrehajtását, s új alapokra kívánja helyezni a politikai ismeretterjesztést. Külön programja van min­den HNF-körzetnek arra, hogy a Vöröskereszttel ta­valy közösen indított „Tisz­ta, virágos Békésért!” akció célkitűzéseit megvalósítsa. Városunkban négy családi- kör-klub működik és közü­lük az egyik kifejezetten ci­gánycsaládok részvételével. A Televízió már értesített ar­ról, hogy filmet készít ezen közösségek tevékenységéről. Honismereti csoportunk — Prorok Márton vezetésével — szintén eredményesen dol­gozik, és már két önálló ki­adványra való anyagot gyűjtött össze. Most üzem­történeti témákon munkál­kodik. Ha már a kutatásnál tartunk, hadd mondjam el, hogy a Békési Téka című kiadvány a népfront múze­umbaráti körének, továbbá a városi művelődési központ és a Jantyik Mátyás Múze­um közös füzeteként ne­gyedévenként jelenik meg. A népfront felvállalta a mozgássérülteket, az alko­holellenes aktivistákat és a nyugdíjasokat tömörítő klu­bokkal való együttműkö­dést. Ez kifejeződik abban is, hogy mozgalmunk az ilyen jellegű rendezvénye­ken mindig képviselteti ma­gát. A kerületi pártszervek­kel szintén szoros kapcsola­tot tartunk fenn, s ugyanez mondható el a KISZ-re, va­lamint az MHSZ-re vonat­koztatva is. Mindezeket fi­gyelembe véve azonban — a 30 éven aluliakat tekintve — mégsem lehetünk elége­dettek. Ugyanis az e korosz­tályokba tartozó népfronto­sok aránya csak néhány szá­zalék, a 30—40 évesek van­nak többségben. Bukovinszky István szí alázattal úgy folytat, hogy egyetemessé emeli az egyszerűt, a mindennapit, vagyis más módon bebizo­nyítja ismételten — a mes­terekhez illő módon —, hogy a szép az nem a mesterkélt. hanem a természetes. Zilált világunkban ennek pedig olyan üzenete is van, amely emberi magatartásokra is példázat: megtalálni a ter­mészetes harmóniát. S ez a megtalálás ott van a szí­nekben, ott van a kompozí­cióban, ott van az egymás­nak felelgető témákban, amelyek ismétlődések is, de mégis mindig mások, benne van a pillanat és a kitárul­kozni kívánó világ és ember. Dr. Pogány ö. Gábor írja Csáki-Maronyák Józsefről: „Minden műve azt bizonyít­ja, hogy figyelmesen, együtt­érzéssel, megértőén vizsgál­ja az életet, s munkásságá­ban mintegy közvetlenül szó­hoz juttatja a valóságot a maga belső meghatározottsá­gaival, törvényszerű változá­saival.” Harmincöt éves a gyulai Erkel Ferenc Zeneiskola. Eb­ből az alkalomból november 22-én, ma emlékünnepséget, jubileumi hangversenyt, ba­ráti találkozót rendez az is­kola KISZ- és Jeunesse-szer- vezete. Veresné Rácz Eszter igazgatóhelyettest, arra kér­tük, hogy vázolja fel az in­tézmény 3 és fél évtizedes történetét, a fejlődés jelen­tősebb állomásait. — Dr. Kardos György pol­gármester segítségével Tür- kössy Antal gordonkaművész alapította a zeneiskolát, s ő volt az első igazgató. Akkor még nem rendelkeztünk ön­álló épülettel, a Béke su­gárút 48. szám alatt kezdő­dött el a tanítás nyolcvan növendékkel és hat tanár­ral. Türkössy Antal gordon­kát, Sipos Éva zongorát, dr. Kuthyné Nuszbeck Mária éneket, Abonyi István, Béréi Dezső hegedűt, Hanusz Jó­zsef fúvóst oktatott. 1951-ben kapcsolódott be az iskola munkájába Dubányi Klára zongora- és szolfézstanár, aki nyugdíjasként ma is dolgo­zik nálunk. 1958-tól 1960-ig Gajdár László volt az igaz­gató. Nyolcvantagú énekkar működött Kikiné Papp Jolán vezetésével. 1963-ig az I. számú általános iskolában volt a tanítás. A városi ta­nács akkori elnökének, Enye- di G. Sándornak köszönhető, hogy ezt az új, korszerű épü­letet kaptuk, amelyet a volt 1972-ben százharmincnyolc képpel mutatta meg magát e város művészetszerető népe előtt. A mostani kiállításon a legutóbbi egy év termésé­ből válogatott anyag került bemutatásra, amelyek témá­juk szerint az alkotó nyári otthonának motívumait vil­lantják fel. Néhány csend­zsinagógából a gyulai Bach- mann Ferenc építészmérnök tervei alapján alakítottak át. a Bartók Béla utca 3. szám alatt. Ez a tíz tantermes ze­neiskola 350 személyes hang­versenytermével a város ze­nei életének központja volt az új művelődési ház fel­épüléséig. Kalotaszegi And­rás 1960—64-ig igazgatta az iskolát, nevéhez fűződik az Erkel művészegyüttes — ének-, zene- és tánckar — megalapítása. 1958-tól tanszaki munkakö­zösségek szerveződtek, ami azt jelenti, hogy 1—1 hang­szer tanárai csoportot alakí­tottak, s maguk dolgozzák ki a munkatervet. Rendsze­resen tartunk tanári és nö- vendéki hangversenyeket. Időközben egyre több szép eredményt érünk el különbö­ző versenyeken, és növeke­dett a tanárok és a növendé­kek létszáma. 1965 májusá­ban Herbály András hozta létre a mezőtúri zeneiskolát, 1965-től Sarkadon, 1966-tól Eleken működött kihelyezett tagozat. Herbály András ve­zetésével szép sikereket ért el az Erkel kórus és a Gyulai kamarazenekar. Fontos tö­rekvés volt az itt végzett nö­vendékek visszaszerzése, vagyis az, hogy az egykori diákok visszajöjjenek ide ta­nítani. Űj tanszakokat indítottunk, gitárt, bőgőt, hárfát. Játékos zeneismereti és hangszeres élet. amelyekről a naprafor­gók sárgája ontja az ember­meleget, aztán a balatoni táj: Horgászfiúk, Csendes délután, Legelő tehén, Táj tehénnel, Párás Balaton és maga a „magyar tenger” vi­torlásokkal és csónakokkal: tavaszi hangulatokat, életörö­möt árasztanak a Kirándu­előkészítőt tartunk hat-hét éveseknek. Az Erkel-diák- ünnepek és az Országos Fil­harmónia, bérleti hangverse­nyeinek lebonyolításában, szervezésében aktívan kive­szik részüket tanáraink. Me­gyei zeneiskolai versenyeken szépen szerepeltünk. Oktató­ink maguk is aktív előadók, jelentős a közművelődési te­vékenységük. 1976-ban Réti Géza és fe­lesége zenei alapítványt ho­zott létre továbbtanulók ré­szére. Két tanárunk, Márta Judit és Lindenberger Jó- zsefné végzett így.­Marton György 1984 szep­tembere óta igazgató, fuvolát tanít. Növendékei az orszá­gos fafúvósversenyen első és harmadik helyezést értek el. — Kiket várnak a jubileu­mi hangversenyre? — Olyan ünnepi hangver­senyt igyekeztünk megszer­vezni, ahová volt növendé­keinket, tanárainkat, művé­szeinket meghívtuk. Fellép Ambrus Ildikó hegedűmű­vész, aki Grazból érkezik hozzánk. Nagy Ágnes brácsa- művész, É. Nagy Zsolt hang­mester, Gaál László kürt- és Áchim Erzsébet orgona­művész. Az iskola történeté­ről 1950-től máig kiállítást rendeztünk be dokumentu­mokból, fényképekből, okle­velekből, műsortervekből és plakátokból. N. K. lók, Kora tavasz, Tavaszi sé­ta, Tavasz képei, de felvil­lan ha csupán pillanatokra is, de az idekötődés sugalla­tával a szülőföld, az Alföldi táj. Táj tanyával, Domb al­ján képein. A képek a harmónia és a szépség jegyében születtek, a mester leányának, Csáki-Ma­ronyák Éva kerámiái az ott­hont teremtő melegség jegyé­ben születtek. Edényei hasz­nálati tárgyak, ezzel a ren­deltetéssel készültek, de úgy, hogy mindegyik azonos, de mindegyik egyedi. Azt su­gallja, hogy az asztal hangu­lata az együvé tartozás jel­képe, de ki kell fejezze az egyént is. Az és mégsem ugyanaz, jelképezve a kö­zöst és mégis nem akarunk egyetlen arccá lenni. Nemes gondolat, amelyhez társul az a hitvallás: a művészi nagy­ság egyik titka a míves mes­terség. Ezért szépek és elra- gadóak ezek a kerámiák. S szép a folyamat példázata is: apa és leánya együtt mu­tatja meg magát a szülőföld­nek. A novemberi utolsó előtti vasárnapon megnyílt kiállí­tást dr. Körmendi János, a városi pártbizottság titkárá­nak szép bevezetője ajánlot­ta a megjelent közönségnek. Fülöp Béla Csáki-Maronyák József a kiállítás ismertetőjét dedikálja tisz­telőinek Szépség és harmónia Impressziók Csáki-Maronyák József és Csáki-Maronyák Éva orosházi kiállításán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom