Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
1985. október 5., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Az „érzelem nélküli sivatag” előretörése Beszélgetés Magyar József filmrendezővel Magyar József dokumentumfilmrendező az elmúlt években sorra nyerte a különböző fesztiváldíjakat. Filmjei nehéz, aktuális társadalmi kérdésekkel, megoldatlan problémákkal foglalkoznak. Legutóbb a miskolci rövidfilmfesztivál nagydíját nyerte el a Mi családunk című közel egyórás dokumentumfilmjével. — Mi adta az ötletet, hogy a család helyzetével foglalkozzon? — kérdeztük a rendezőt. — Általános, de negatív tapasztalat volt számomra a családok élő, fájó problematikája — mondja Magyar József. — Korábbi filmemről, a Mi iskolánkról tartott ankétokon sok-sok indulat feszült az emberekben. Mindenképpen úgy véltem, tenni kell valamit az ügy érdekében. Az ott elhangzottak indították el bennem azt a gondolatsort, amely elvezetett bizonyos következtetésekhez: az iskola nem képes megoldani a maga gondjait. ha odahaza a családi élet megoldatlan. Az ankétokon sokszor szóba került a család, hol üvöltve, ordítva, hol kétségbeesetten, hol pedig reménykedően, vagy éppen reményt vesztve... A téma elkerülhetetlenül kínálkozott. — Miben fogalmazható meg mégis a kérdés lényege? — Amit én általános veszélynek tartok a családban, általános emberi veszélynek, amely az irodalomban, a művészetekben is visszatükröződik, az az érzelem nélküli sivatag előretörése! Ez persze nem egyszerűen hazai gond. Az őszinte, emberi érzelmeket, értékeket féltem. A család keretein belül mutatkozik meg látványosabban az érzelmek elszegényedése. — És a rendező érzelmei7 — Én nem tudok érzelmek nélkül nekifogni egy film forgatásának! Dühös és szomorú vagyok! — A film témája rendkívül sokat markol. .. — Ez igaz. Be szándékoztam járni a teljes kört, amely a család köré fonódik. Kezdve a szülők által elhagyott gyerekektől, bezáróan a gyerekek által elhagyott szülőkig. És végezetül megpróbáltam diagnosztizálni, hogyan jött létre mindez. Melyikük helyzete a súlyosabb? Erre persze nem lehet válaszolni. Az ok azonban közös. — Miként válogatta ki a forgatási helyszíneket, alapokat? A nehezebb eseteket kereste? — Nem! Kerültem a szélsőséges helyzeteket. Nem válogattam. Semminemű speciális keresgélésre nem került sor. Ha úgy tetszett, hát eljutottam a legjobb gyerekintézménybe, vagy netán a legjobb szociális otthonba is. így az általános képhez jutottam közelebb. — A sok helyzet közül melyik volt a rendező számára a legdrámaibb? — A bölcsődék! Ez a film legkegyetlenebb mondandója. Ott, ahol az anyák kezdenek elidegenedni saját gyerekeiktől. Az a tény, hogy ezeknek a mamáknak mindenük megvolt, kezdve a lakástól, s már csupán a legértéktelenebb dolgokért vívták napi harcaikat — mégis jönnek, és leadják gyereküket a bölcsődébe. Egyre többen igyekeznek leadni a gyereket, alig négyhónapos korában. Rendkívül veszélyes folyamatnak tartom ezt, mint ahogy a filmben is jelzem. Az anyák eltávolodnak a saját gyerekeiktől, s az érzelmeket anyagiakkal akarják kompenzálni. Látszat- megoldásokkal pótolni a lényeget. — Melyik „terep” volt a legkomplikáltabb? — Furcsa módon a közép- iskolásokkal volt gondom leginkább. Időnként manipulációkkal is találkozhattam náluk. Az egyik kislány például elmondta, hogy otthon mennyire rossz a hangulat. Egy hét múlva eljött hozzám, és háromszázhatvan fokos fordulattal elmondta, milyen jó náluk minden. Mindkét vallomást felvettem, de bármennyire is kínálta magát a helyzet, morális okokból az ilyen és ehhez hasonló felvételeket ki kellett hagynom. A diákok többsége őszintén és értelmesen mondta el az igazságot. — Riportjaiból általában negatív kép kerekedett ki? — Az volt számomra is az érdekes, hogy a legpozitívabb példa sem mentette a téma alapvető igazságát, azt, hogy baj van a családokkal. — Mit tekint a film gyenge pontjának? — A pedagógusok, szülők, szakemberek között lefolyt beszélgetést érzem szegényesnek. — A téma óriási. — A téma nagyobb, mint az én tehetségem. Még visz- sza fogok térni hozzá, ez elkerülhetetlen. Az érzelmi élet elszegényedése számomra alaptéma. — Hogyan fogadták bemutatás után a Mi családunkat? — Meghatóan jó a film fogadtatása! Akárcsak annak idején A mi iskolánkat, ezt a témát sem fogadják közömbösen. A filmet már bemutatója előtt száznál több helyre meghívták. Eddig három, vihart kavart dokumentumfilmet készítettem, a család témát megelőzően, nem panaszkodhatom a közönségre. Nézik és vitatják dokumentumfilmjeimet. Évente mintegy száz meghívást kapok. Mért panaszkodnám? A korkedvezménynek és A mi iskolánknak százezernél is több nézője volt. A családfilmemmel eddig kilenc ankéton vettem i;észtaz ország legkülönbözőbb helyein, a legkülönbözőbb társadalmi rétegek között. A témához egyforma lendülettel szólt hozzá a párttitkár és a katolikus pap, sőt, mindegyikük csaknem ugyanazt mondta el. Az érdeklődés tehát széles körű. — Mi lesz következő filmjének témája? — A magyar falu. Arról szeretnék képet adni, miként él ma a falu népe. Szémann Béla Schönberger Armand: Kompozíció kutyával »Mii Schönberger Armand: Zenélők Emlékkiállítás a Nemzeti Galériában A száz éve született Schönberger Armand festőművész a szabad szellemű müncheni szabadiskolában Anton Azbénál, majd a hivatalos akadémián tanult. 1909-es párizsi útja meghatározó jelentőségű: megismeri Cézanne és a kubisták művészetét, a futurizmus eszméit. Itthon a nagybányai iskola és a nyolcak fellépése jelentett számára művészi ösztönzést. A tízes évek végén az aktivisták vonzáskörébe kerül. A két világháború között kiteljesedő, érett művészetével a magyar avantgarde jellegzetes és maradandó értéket felmutató képviselője. Ifjúkori stíluseszményeinek következetes vállalása hazai körülmények között a progresszív törekvések továbbvitelét jelenti, ami leginkább Kmettyvel rokonítja, mégha Schönbergernél a stiláris igazodás nem is olyan egyenes vonalú, mint pályatársánál. Schönberger kezdetben az aktivizmus grafikai hagyományait folytató expresszív- konstruktív rajzokat és expresszionista-fauves szellemű képeket fest. A húszas évek második felében egyre messzebb kerül a látott élmény valóságától, s a Cézanne-i térszemléleten alapuló, a kubizmus tanulságait is magába olvasztó önálló képi viszonylatokra építő művek sorát festi. Külváros- és kikötőképeivel közel kerül a fiatal Derkovitshoz. Schönbergert azonban a lüktető nagyvárosi lét is vonzza; a koncertek, a kávéházak világát megjelenítő művein a futurizmus képalkotó módszerét is felhasználja. A harmincas években a konstruktív-dinamikus képépítéstől a klasszicizálás felé halad. Ha letompítottan és visszafogottan is, a korai avantgarde örökségét élete végéig vállalta, de nem lett egyetlen izmus doktriner képviselője, vagy epigonja sem. Schönberger Armand 1974-ben halt meg. A születésének 100. évfordulójára rendezett emlékkiállítás az életmű korszakainak bemutatása mellett, a művészettörténet számára legfajsúlyosabb időszakra, a húszas-harmincas évekre helyezi a hangsúlyt. A mintegy száz festményt és grafikát felvonultató kiállítást gazdag dokumentumanyag egészíti ki. Szécsi Margit: Sisakban tulipán Emlékszem zöld vánkoscihák szekérben duzzadó dühére, a golyó-tépte tollvihar havazására — a leszabdalt ökörfejekre, a hóban mint véres farsang maszkjai bámultak kidülledt szemekkel. Bujdostam a padlásokon, a kukoricák színarany halmai elbástyáztak engem. Emlékszem a katonacsizmák dobogására és a szesz magasfokú öröm-ízére, rikoltozó, borzadt tyúkok menekülésére, a csikók korai betöretésére. S míg apám bükk-fejfát gyalult s vasaltam a katonainget, szívemre szivárvány hajolt: mire a nehéz vas-sisakban virág lesz, fej-nagy tulipán, a dohányt, az áldott dohányt már nem újságba csavarom, s a ligetben, június-estben a dörgő villanyorgonára mint az ezüst gém táncolok.
